Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-04 / 13. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. április i, FŐNIX FÜZETEK Csepécz Szilvia Farnbauer Gábor Feliinger Károly Mízsnyaí Zoltán Hogya György Hodossy Gyula Juhász József К rausz Tivadar Ravasz József 5zentandrási Tibor Tálamon Alfonz Próbaút (Vélemények a hazai magyar pályakezdő író- és költőnemzedékről) Ä hazai magyar irodalmi életben kétségkívül jelentős mérföldkőnek számit, hogy a Szlovákia! Írók Szö­vetsége magyar szekcióién bellii a közelmúltban megalakult a Fiatal írók Köre. Aki csak egy kicsi! is tá­jékozott nemzetiségi irodalmunk tör­ténéseiben, az nyilván tudja, hogy egy kezdetben helyi jellegűnek in­duló, később egyre jobban kiterebé­lyesedő. mind több embert mozgósító kezdeményezés méltó ás megérdemelt célbajutásáröl van szó, amelynek a korábbi neve Irödia volt. Nos, az egykor Érsekújvarutt (Nové Zámky) Hodossy Gyula irányításával szerve­ződött «oport ma már formailag is. szervezetileg is irodalmi életünk ré­sze. S hogy ez mit jelent, az máris felmérhető. A Madách Kiadó Főnix Fonod Zoltán Füzetek sorozatában nemrég megje­lent a csoport egyik tagjának, Hizs­nyai Zoltánnak első önálló verseskö­tete, Rondó címmel; ezt megelőzően pedig, ugyancsak a Főnix-sorozatban a Próbaút című antológia, amely 11 pályakezdő író és költő eddigi mun­kásságából készült válogatás. Külö­nösen az utóbb említett kiadvány ne­vezhető méltán korszakosnak, hiszen ha visszagondolok az eddig kiadott hasonló antológiákra — Fekete Szél. Egyszemű éjszaka stb. —, ezeket mind egy-egy új nemžedék színrelé­péseként értékelhetjük. Külön emlí­tést érdemel, hogy a két kiadvánnyal végre a Főnix Füzetek sorozaté is „visszatalált“ eredeti küldetéséhez, amely néhány, itt megjelent műnek köszönhetően az utóbbi időben meg­lehetősen tisztázatlanná vált... A Fiatal írók Köre nemrég megtar­totta első hivatalos összejövetelét. A csaknem egésznapos találkozó köz­ponti témája a Próbaút című antoló­gia elemzése volt. Irodalmi életünk olyan Ismert személyiségei mondták el véleményüket a könyvről, mint Zalabai Zsigmond. Dobos László, Tö­­ssér Árpád, Fonod Zoltán, hogy csak néhányat említsünk. S mivel ennél avatottabb fórumot bajosan találhat­tunk volna, az alábbiakban — némi­leg tömörítve — az ö meglátásaikat tolmácsoljuk irodalmunk legfiatalabb képviselőiről. Előbb azonban dióhéj­ban bemutatjuk őket magukat, tehát a Próbaút című antológiában szereplő tizenegy szerzi*. Csepécz Szilvia 1965-ben született Érsekújváron; a štúrovól magyar gimnáziumban érettségizett. Verselni még alapiskolás tanulóként kezdett, s nevével a Tábortűz hasábjain is találkozhattunk, jelenleg népművelő­ként dolgozik az Érsekújvári járás egvik községében. Barton (Bruty). Farnbauer Gábor Komáromban (Ko­márno) született. 1957-ben; ugyanott érettségizett a gimnáziumban, majd a prágai Károly Egyetemen folytatta tanulmányait, fizika szakon, jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia egyik bratlslaval Intézetében dolgo­zik mint fizikus. Feli inger Károly 1963 -ban született jókén (Jelka), s a mai napig az Ot­tani szövetkezet dolgozója. A Palán­tái (Galantaj Magyar Tannyelvű Cim-Zalabai Zsigmond rozser nrpno Dobos László (A szerző felvételei) KRAUSZ TIVADAR; Az én városom nem mai gyerek' ismeri a csepürágók trükkjeit itt mindig ősz van de nem reumás itt az ősz díszegyenruhába öltözött nyugalmazott tengernagy aki gondosan ápolja bajszát tekintete acél dereka szálfa most éppen egy szanatórium erkélyén szívja a magaslati levegőt (az önök gyanúja nem alaptalan] egyszer ha sok pénzem lesz ezt a várost is berámáztatom Ez volt tehát néhány olyan véle­mény a pályakezdő írók és költők Próbaút című antológiájáról, amelyek objektivitásához — az ítészek szemé­lyére va)6 tekintettel — aligha férhet kétség. Ezzel együtt természetesen mindenkinek joga van a saját véle­ménynyilvánításhoz, s ebben az el­mondottakkal senkit nem volt szán­dékunk befolyásolni. Sőt. örülnénk, ba e cikk nyomán minél többen a könyvesbolt felé vennék az irányt, hogy1 a könyvet megvásárolják. Mert úgy érezzük, ott a helye minden csehszlovákiai magyar kultúraszeretö és -ápoló ember könyvespolcán. VASS GYULA 6 „Próbaút a Parnasszusra" Az Antológiában szereplő három prózaíró egyike, Hogya György, 1956- -ban született Kiráiyhelmecen (Král. Chlmec), s ma is ott él. A Kassai Ma­gyar Tannyelvű Gépipari Szakközép- Iskolában érettségizett; jelenleg üze­mi technikusként dolgozik. fuhász József Stúrovóban született 1963-ban, de Kéméndröl (Kamenín) származik. Az Érsekújvári Elektro­technikai Szakközépiskolában érett­ségizett, majd egy ide'g Bratislavá­­ban dolgozott. Ma Érsekújvárban él, és fűtőként dolgozik. Кгаияг Tivadar rozsnyői (Rožňa­va): ott született, 1963-ban, az ottani magyar gimnáziumban érettségizett, s ma is ott él. Egy ideig színész volt a Matesz kassai Thália Színpadán. A versíráson kívül prózával, valamint krftikaírással és műfordítással is fog­­lélkozik. Ravasz József a pályakezdők közül a legidősebb: 1949-ben született Apá­caszakállason (Opat. Sokolec). Ci­­gányszármazásft, ami elsősorban a verseiben mutatkozik egyedi, sajátos színfoltként. A Dunaszerdahelyi Ma­gyar Tannyelvű Gimnáziumban érett­ségizett; már hosszabb ideje e város­ban él, s itt ts dolgozik a helyt cu­korgyár munkásaként. Szentandrási Tibor a próza máso­dik képviselője az antológiában, bár csupán egyetlen rövid novella erejéig. Hárskűtról (Lipovník) származik, Rozsnyón született 1963-ban; az ot­tani magyar gimnáziumban érettségi­zett, s jelenleg a prágai Károly Egye­tem bölcsész szakos hallgatója. náziumban érettségizett; jelenleg ka­tonai alapszolgálatát tölti. Hizsnyai Zoltán Rimaszécsen (Rim. Sec) született, 1959-ben. A Kassai (Košice) Magyar Tannyelvű Gépipari Szakközépiskolában érettségizett; ké­sőbb a Matesz Thália Színpadához „szegődött“, majd a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozott mint munkás, jelenleg fényképész. A versíráson kí­vül irodalomkritikával is foglalkozik. Hodossy Gyula — az egykori író­dra létrehozója és fő szervezőembere — Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) született 1960-ban, s ott végezte el a magyar tannyelvű szakmunkásképző iskolát. 1983-ban Érsekújvárba költö­zött. ahol két évig a Csemadok helyi székházénak vezetífje volt; jelenleg a járási kórház dolgozója. Az abc-sorrend szerint utolsó szer­ző, Tálamon Alfonz az öj nemzedék legfigyelemreméltóbb prózaírója. Du­­naszerdehelyen születet 1966-ban. s ma Sládkoviöovón él. A galántai ma­gyar gimnáziumban érettségizett, írá­sait már gimnazista korában közölte a galántai irodalmi antológia, illetve az Irodalmi Szemle, jelenleg a Ko­­menský Egyetem magyar—történelem szakos hallgatója. ♦♦♦ Most pedig lássuk, illetve halljuk a már korábban felsoroltak vélemé­nyét irodalmunk legifjabb nemzedé­kéről, a Próbaút című antológia tük­rében: Zalabai Zsigmond találóan módosí­totta kissé az antológia címét: Pró­baút a Parnasszusra... Alapos és ki­merítő elemzésében sorra vette az egyes szerzőket; Csepécz Szilviánál rámutatott az eredendően lírikus al­katra, s verseiben a líra eredeti, ősi funkcióját vélte felfedezni. Kiemelte Félúton című versét, amely egyben jól példázza a hagyományos stílus­kontrasztok alkalmazását, egyben a szerző olvkori stiláris ..kettéhasadá­­sát“. Feliinger Károly esetében meg­említette az erősen érezhető Pilin­­szky-hatást; verseinek egyik fogya­tékosságaként a személytelenségből eredő monotóniát jelölte meg. Rámu­tatott, hogy Feliinger költészete egy­előre nem a tapasztalatokból, az át­élésből. hanem a reflexiók talajából táplálkozik. Hodossy Gyula érdemei­ről szólva nem az antológiában kö­zölt tíz verset tette az első helvre — ami egyébként mennviségileg a legke­vesebb a bemutatkozó lírikusok kö­zül —, hanem azt a szervezőmunkát, amelynek eredményeképpen végső soron ez a kötet, s tulajdonképpen az egész mozgalom létrejöhetett bí­rája viszont Zalabai szerint „kilóg" az antológiából; olykor szép metafo­rák villannak fel benne, de a tár­­gvlasításuk vers- és stilustanilag nem mindig elfogadható. Ravasz Júzeffel kapcsolatban helyesen mutatott rá, hogy a szerző koránál fogva az olva­só jogosan számíthatott volna kifor­rottabb lírára, ám versei a pályakez­dő legtöbb fogyatékosságát magukon viselik. Nem lehet azonban elvitatni tőle a tehetség kétségtelen legveit: bizonvíték erre a Szeretkező, illetve a Dráma című verse. Franbaner Gá­bor Zalabai szerint a költészet és a filozófia- határmezsgyéién mozog; en­nek oka talán természettudományi képzettsége, amely egyébként a stílu­sán is érződik, minthogy témáihoz a legtöbbször erről az oldalról közelít. Jelzői, képei sokszor lecsupaszított természettudományi fogalmak, már­­-már „költőietlenek“. . . Hizsnyai Zol­tánról mint az antológia egyik legte­hetségesebb szerzőjéről szólt; külön kiemelte groteszk szójátékait, fogya­tékosságaként rótta fel viszont, hogy lírája egyelőre inkább tárgy-, mint emberközpontú. Krausz Tivadar „meg­érdemelten kapott nagy terjedelmet* — hangsúlyozta, mivel még gyengébb verseiben Is (Április 11.) felbukkan egy-egy képi telitalálat, stíluslele­mény. Különösen érett, találó Iróniá­val tudott szólni egy-két. kortünetnek számító társadalmi problémáról, mint azt Az én városom című verse, illet­ve egyetlen prózai műve, a Zrínyi úr kilovagol című mlkronovella bizonyít­ja. Krausz valóságszemlélete Zalabai szerint reális, illúzióban, lényeglá­tó. Juhász Józsefnél a nyelvi és szem­léleti humort helyezte az első helyre, bár megjegyezte, hogy verseit nagy színvonalbeli egyenetlenség jellemzi. Egyértelműen a legjobbként jelölte meg a Közép-európai idő című bra­vúros montázsverset, mint valóságos tobzódást a merész szürrealista-da­­daísta képzettársításokban. „Nyelvfa­­csarása" azonban — amely e vers esetében funkcionál, s így jogosnak tekinthető — sok más esetben kissé túllő a célon. Zalabai Zsigmond értékelése, bár nem terjedt ki az antológia vala­mennyi szerzőjére, mégis messzeme­nően a legalaposabb, legrészletesebb volt. Az utána szólók többnyire álta­szerzőinek figyelmét mindenekelőtt az irodalom társadalmi küldetésére hívta fel. Rámutatott, hogy az anto­lógiában szereplő legtöbb alkotás ki­zárólag az „irodalom az Irodalomért“ jelszó jegyében született, s hiányzik belőlük a társadalmi felelősségválla­lás, ami különösen egy nemzetiségi író-költő esetében elengedhetetlen. Sem a vers, sem a novella nem ma­radhat meg csupán az Irodalmi eszté­tikum szintjén, hangsúlyozta nyoma­tékosan: egy adott társadalmi közeg­lánosságban. illetve egy-egy sajátos nézőpontból szóltak a kötetről, s fő­leg arról, amit irodalmunk folyto­nossága szempontjából a kiadása je­lent. Turczel Lajos például — aki egyébként más elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni, s így hozzászólá­sát a résztvevők egyike olvasta fel— örömét fejezte ki afelett, hogy az „Iródiások" egykori mozgalma Immár irodalmi életünk hivatalos fórumává vált. Fónod Zoltán kért szót ezután, aki a Próbautat elhelyezte az eddig megjelent hasonló antológiák — Megközelítés, Oj Hajtások, Egyszemű éjszaka stb. — sorában. Dobos László rendkívül figyelemreméltó hozzászó­lása következett* aki az antológia ben születik, abból táplálkozik, s így annak művészi reflexiója is kell hogy legyenl Az utolsó hozzászóló, Tüzsér Árpád áttételesen szintén erre cél­zott, amikor az egyéni és a nemzeti­ségi önismeret alapján vizsgálta az antológiában közölt néhány alkotást. Rámutatott továbbá, hogy a költészet abszolút mennyiségi fölénye ellenére az antológia a líra és az epike olyan szintézisét képviseli, amely nemcsak a mai magyar, de a modern világiro­daimat is jellemzi.

Next

/
Thumbnails
Contents