Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-28 / 12. szám

A Szabad Földműves 1986. december 27-i számában idéztem két szakember véleményét az őszibarackfák metszésével kapcsolatban. Az őszibarackfák ápolására vonat­kozó elgondolásait mindkét sz-'kember könyvben is megje­lentette. Mohácsi Mátyás megfigyelé­sét és tudományos kísérleteit Buda-körnvéki őszibarackosok­ban végezte Az általa kidolgo­zott termelési módszer — így a téli metszés is — Buda kör­nyékén és más hasonló ta aj-, valam nt éghajlati viszonyok­kal rendelkező vidékeken vált be. Szerinte az őszibarrckfá­­kon (fajtától függően) a ter­­mővesszöket 3—4—e^rügyre. az ugarcsapot pedig 2 rügvie kel­lett metszeni. Az általa java­solt módszer szerint nevelt őszibarackfák 20— 25 évig él­tek. Rendszeresen szép. export­képes gyümölcsöt teremtek. Az eddig ismert őszibarackía-ápo­­lási módok közül a té:i hideg­gel szemben az így gondozott fák voltak a legellenáilóbbak. Termelési módszerének egye­düli hátránya, hogy nagyon kézimunka-igényes. Ezt azon­ban 30—50 évve! ezelőtt mind a nagyüzemi, mind a háztáji kertekben meg lehetett oldani. A későbbi évtizedekben Clausz József az őszibarackfák téli metszését 8—10—12 rügyre javasolta. A módszere szerinti téli metszés gyorsabb volt. A nyári faápolási munkák egyne­gyedének felel meg. Az így metszett fák többet teremtek, a minőség azonban kissé gyen­gébb lett, de azért értékesít­hető volt. Egységnyi területről több tiszta jövedelmet adott, mint a Mohácsi módszere sze­rint gondozott gyümölcsös. Az utóbbi 30—40 év alatt Szeged—Szatymaz vidékén egy újabb, őszibarackot termelő táj alakult ki. A talaj szerkezete itt laza, legtöbb helyen homo­kos, tápanyagban gazdag. A ta­lajvíz közel van az őszibarack­fák gyökeréhez. A kedvező szerkezet következtében itt az őszibarackfák kétszer-három-Az őszibarackfák metszésének módjai szór erősebben fejlődnek, mint Buda környékén. A buja fejlő­dés következtében azonban a téli fajokra érzékenyebbek. A fák itt 8—10 termőév alatt el­pusztulnak ugyan, de ez alatt az idő alatt annyit, vagy még többet teremnek, mint Buda mellett 20—25 év alatt. E 8—10 termőév alatt az itt lévő őszi­­bsrackfák termőrügyeit 2—4 kisebb téli fagykár érhetik En­nek megfelelően a fás metszés alkalmával, rügyfakadás előtt kétszer-négyszer több termőrü­­gyet hagynak meg, mint az a fák termőegyensúlyának bizto­sításához . kellene. Májusban lelkiismeretes hajtásválogatás­sal gondoskodnak arról, hogy az őszibrrackfa termőegyensú­lya megmaradjon. A termés így alig lesz kev^ebb az átlagos­nál. A 8—10 termőév alatt akad egy-liárom év. amikor a tél fo­lyamán az őszibarackfák ter­mőrügyei 80—100 százalékban elfagynak. A termelők ezeket az éveket használják fel az őszibarackfák megifjítására. A túl magasra nyúlt részeket rügyfakadás előtt levágják. Az őszibarackfa így alsó részéből új hajtásokat hoz. amelyből új koronát nevelnek. Ha az őszi­barackfák termőrügyeit nem éri téli fagykár, akkor az erő­teljes, jő termővesszőket 15—20 rügyre, a'z ugarvesszőket pedig 2 rügyre metszik. Fontos, hogy az ugar- és a termővesszőket egyenlő arányban hagyják meg. Eloszlásuk az egész koronában arányosan történjen. A leter­­mett vesszőket itt is eltávolít­ják. E három metszési mőd és az ezek kombinációjából kiala­kított módszerek mellett keve­sek által ismert az úgyneve­zett amerikai metszés. Ez tu­lajdonképpen az őszibarackfa hajtásainak ritkításából áll. Itt a termővesszőket és a vázágak vezérhajtásaít nem metszik vissza. A vesszőkön fejlődött másodrendű hajtásokat és a rövid termővesszőket, ugyan­úgy a vízhajtásokat és a befelé növő termővesszőket azonban tőből eltávolítják. E metszés­módnál a termőfelületet olyan gallyak képezik, amelyeken 3—4 teljes hosszúságú, erőtel­jes növésű termővessző van. A téli fásinetszés legalkalma­sabb v időpontja rügypatt: nás előtt 2—4 héttel van. Ekkor már megá'lapítható, hogy ér­te e fagykár az ősziborackfa termőrügypit, s így a metszés módosítható. Másrészt a késő össze vagy télen végzett met­szési sebek csak a nedvkerin­gés megindulásával gyógyul­nak; addig az időjárás kedve­zőtlen hatásainak (fagy, szél stb.) jobban ki' vannak téve, mint a nedvkeringés megindu­­lása után keletkezett sebek. A téli fásmetszéssel az őszi­barackfa egyéves vesszőinek 50—90 százalékát lemetsszük. Tehát a fának e lemetszett vesszők - kinevelésére fordított energiája kárbaveszett. A nyári zöldmetszésben részesített fák — a nyári és téli fásmetszéssel együtt — nem veszítenek any­­nyi éves vesszőt, mint a csak téli metszésben részesültek. Szükségesnek tartom még meg­jegyezni azt-is, hogy minél bu­jábbak a fák, a termőrügyek Jobb kifejlődése és hidegtürőb­­bé válása érdekében annál szükségesebb a szeptemberi hajtáskurtítás. A saját megfigyeléseimet és az általam alkalmazott zöld­­metszéses módszert a már em­lített számban részletesen Is­mertettem. Más szakemberek másként alkalmazzák. Vannak, akik szükségtelennek tartják, némelyek pedig károsnak Íté­lik az őszibarackfák zöldmet­szését. A Csonthéjas gyümöl­csök házikerti termesztése című könyv (Mezőgazdasági Könyv­kiadó 1977, Budapest) a 94. oldal utolsó előtti bekezdésé­ben ezt Írja: „A zöldmetszésről vannak olyan vélemények ts, amelyek szerint a felesleges zöldhajtások eltávolításával a későbbiek során felhasználásra kerülő tápanyagok a megmara­dó hajtásokat erősítik és alkal­massá teszik 'erős termésalap képzésére. A francia termesz­tők például rendszeresen el­­végz'k az őszibarackfa hajtá­sainak zöldválogatását.“ Meg­jegyzem, ezt a könyvet 1987- -ben olvastam először. Ettől függetlenül az utolsó 10—15 év alatt azon a véleményen vol­tam, hogy minden levágásra kerülő ágat a vegetációs idő megfelelő szakaszában kell el­távolítani (a diónál például ez augusztusban van). Ez előnyö­sebb, mintha a téli, nyugalmi. időszakban történne. Az eddig ismertetett fásmet­szésekkel szemben van egy „gyógymetszés“ címen szaba­dalmaztatott metszési módszer. Ezt tavasszal akkor kell alkal­mazni, amikor az őszibarackfa hajtásain már 2—4 levél van. Az ekkor alkalmazott módszer­rel a fáka,t megszokott életrit­musuk megváltoztatására kény­szerítjük, és így hajtások he­lyett termőnyársakat fejieszte>­­nek. E gyógymetszés néven be­jegyzett eljárás szabadalmaz­tatva van. Minden érdeklődő megvásárolhatja. A szabadulom ára 1977-ben 300 forint volt. Én kétszer vásároltam meg, mert barátom őszibarackosá­ban is alkalmaztam. A szaba­dalom 1991-ig védettséget él­vez, addig más számára sem barátságból, sem munkadijért nem alkalmazható. A gyógy­metszés egyszerű eljárás, 12—15 éves ügyeskezű gyerek is elvé­gezheti. Az ezzel a módszerrel kezelt fák évi növekedésük két százalékát sem veszítik el. Ez pedig a fásmetszésekkel szem­ben nagy előny. juhász M. Zoltán A verőköltö bodobács • A tavaszi nap első melengető sugarainak hatására a fák, kerítések, téglarakások tövében tömegesen jelenik meg egy feltűnő piros-fekete színű rovar, e poloskák rendjébe tartozó verőköltő bodobács (Pyrrhocoris apterus). Hivatalos magyar neve Is korai megjelenésére utal ,azt sugallva, hogy „kikelti a verőfényt“. Minden kertészkedő jól Ismeri őket. Akad is a magyar nyelv­­területen népi neve bőven: suszterbogár, papbogár, katona­bogár, boda bácsi, vörösbogár, misésbogár stb. Imágőja 9—11 mm nagyságú. Alapszíne fekete, piros díszí­téssel. A latin nevében lévő „apterus“ tag szárnyatlan voltára utal. Ennek ellenére szárnyas példányokkal Is találkozhatunk, de repülni ezek sem tudnak. Áprilistól egészen szeptember végéig párosodik. Petéit csomókban elhelyezve mohába, avar­ba, laza talajba, rögök alá rakia. Nagyon gyakori faj, ennek ellenére gazdasági Jelentőségéről alig tudunk valamit. Egyes szakemberek véleménye szerint a mályvafélék és a hársfák magjait szfvogatja. Ez azonban a magokon szemmel látható elváltozást nem okoz. Feltételezhető azonban, hogy például a mályverőzsánál a magvak csírázóképességének csökkenéséhez vezet. Így a mályva termesztésénél gondot okozhat. P. R. + A tavasszal tömegesen megjelenő verőknltő bodobács (A szerző felvétele) Tavaszi takarítás a galambházban Ha a galambtenyésztésben jó eredményeket akarunk elérni, ismernünk kell az állattartás zoohigiénial követelményeit. Minden tenyésztőnek — saját érdekében — követnie kell a galambtartással kapcsolatos legújabb Ismereteket. Ezáltal megelőzhetjük a sikertelensé­get és saját egészségünket Is óvjuk. Mindig jobb a ' betegsé­geket megelőzni, mint azokat gyógyítani. A tavaszi tenniva­lóknál^ gondoljunk a tenyésztő­­berendezések és a segédeszkö­zök karbantartására, megtiszto­­gatására, valamint a galambok áľat-egészségOgyi kivizsgálá­sára, megelőző kezelésére. ' Munkánkat mindig a galamb­ház és a tenvésztőberendezé­­sek gondos takarításával kezd­jük. Külön figyelmet szentel­jünk a fészkeknek, etetőknek. Katóknak. A tél elmúltával ja­vítsuk az esetleges rongálódá­sokat, tömjük el a hézagokat, - hogy a huzatot megakadályoz­zuk. Tisztogassuk ki a repedé­seket is. ahol a különböző élős­ködők szívesen meghúzódnak. Utána végezzük el a fertőtlení­tést. Erre leggyakrabban víz­ben oldott klórmeszet haszná­lunk, amellyel az egész helyi­séget gondosan kimeszellük. Sokkal alka'masabb, hatéko­nyabb azonban a 4—5 százalé­kos töménységű Odorit nevű szer, amely elpusztítja az élős­ködőket, a bakteriális és víru­sos megbetegedések csíráit ts. Ezt a műveletet háromhavonta legalább egyszer végezzük el. A galambházat pedig minimum hetente kétszer tisztítsuk ki. Amennyiben röpdénk is van, ennek tisztántartásáról se fe­ledkezzünk meg. Jó, ha a röp­­de alja le van betonozva. Ez egészségügyi szempontból na­gyon előnyös. A röpde higié­niájának, az itt történő etetés­nek, gondozásnak szenteljünk fokozott figyelmet, így elkerül­hetjük a galambok tömeges megbetegedését. A galambházak közelében gyakran tartózkodnak külön­féle kellemetlen rágcsálók. El­lenük pl. Kumatox-szal véde­kezhetünk. A tavaszi hónapokban nagy gondot kell fordítanunk a tri­­chomonadózis, kapllariózis és a szalmonellózis, valamint a belső paraziták ..elleni megelő­ző gyógykezelésre. A tavasz elején1 ajánlatos a galambok szájüregéből, begyéből törletet, ürülékéből mintát venni és ki­vizsgáltatni. A megfelelő táplálás elsődle­ges feltétele az eredményes te­nyésztésnek, ezért ügyeltünk az élelem és a víz egészséges vol­tára. Abban az esetben, ha a fertőzés gyanúja felmerül, ma­daraink Ivóvizébe adagoljunk Cholesolt. Chloramint vagy hí­­permangánt. Mielőtt hozzáfognánk a ga­lambürülék eltávolításához, ön­tözzük meg, hogy ne poroljon. A porban ui. az ember számára veszélyes betegségek csírái le­hetnek. Használjunk ezért 161 záródó ruhát, köpenyt; lég­­utaínkat pedig megfelelő maszkkal, kendővel védjük Fő­leg az örnitőzissal szemben le­gyünk elővigyázatosak. Ha a betegségnek csak a gyanúja is felmerül vigyük a galambot állatorvosi vizsgálatra. Hogy madarainkat megfelelő kondícióban tartsuk, ne feled­kezzünk meg az ásványi sók­ról és a vitaminokról sem. E- zeket a Chovprodukt üzletei­ben szerezhetjük be. Következetes megelőző mun­kával, a tenyésztő berendezé­sek karbantartásával elérhet­jük a várt eredményeket, és saját egészségünket sem ve­szélyeztetjük. (Macsicza S. illusztrációs felvétele) —CH—> A kukorica takarmányozási A kukorica' 7,5—14 százalék emészthető nitrogéntartalmú anyagot, 3,5—4,5 százalék zsírt, 65—70 százalék különfél« gli­­cidet, 2—2,5 százalék rostanya­got és 1,5 százalék ásványi sőt tartalmaz. Egy kilogramm ku­koricaszemben 0,53 gramm kal­cium, 3,68 gramm foszfor és 1,18 gramm magnézium van.-A glicidek közül elsősorban ke­ményítőt (ennek részaránya 69 százalék), és különböző egy­szerűbb cukrokat tartalmaz. Egységnyi tömegét tekintve az összes gabonafélék közül a ku­koricában van a legtöbb ener­gia. A különbőzé anyagok mennyiségét, részarányát ille­tően az egyes hibrideknél elté­rések mutatkoznak. A nagyszemű fajták nagyobb fehérje- és vitamintartalmuk­kal tűnnek ki. Az úgynevezett lőfogú fajtáknak viszont na­gyobb a hektárhozamuk. He­lyesen alkalmazva és más ga­­bonafélékkel-keverve a kukori­ca nagyon értékes szemes ta­karmány. Főleg a zsiradéku­­kért tartott állatok hizlalására alkalmas. A zsírokat főleg telí­tetlen zsírsavak képezik. Ezek hatására a kukoricán hizlalt állatok testében képződő zsír puha, könnyen kenődő, csak­nem folyékony. A fiatal, 1—4 napos baromfit Jé minőségű kukoricából érölt darával etessük. Ennek sárga színe felkelti a kiscsibék fi­gyelmét, rászoktatja őket a táplálékfelvételre, és mivel ke­vés rostanyagot tartalmaz, könnyen emészthető. Később azonban tápkeverékkel, vagy pedig többféle gabonából ké­szült darával kell helyettesíte­ni, amelyekhez még állati ere­detű fehérjéket tartalmazó a­­nyagokat is adunk. Ez utóbbi azért fontos, mivel a szikzacs­kó anyaga ilyenkor már felszí­vódott. A fiatal, növekedésben lévő baromfiak étrendjében a kukorica mennyisége ne halad­ja meg a 25 százalékot, s ezzel párhuzamosan szükséges, hogy ugyanannyi zabot is adjunk. A csibe- és a pulykahizlalás első Időszakában hasonlókép­pen járunk el. Később, a hizla­­lási időszak második felében, mikor már a baromfi lzomzata kialakult, a kukorica mennyi­sége 45 százalékra emelhető. A hizlalás utolsó két hetében pe­dig pusztán csak kukoricával Is etetbetünk. A vízi szárnyasokat is ha­felhasználása sonlő módon tápláljuk. Növe­kedésük befejeztével táplálé­kuk teljes egészében kukoricá­ból állhat. A hizlaláshoz sárga, amennyiben lehetséges, nagysze­mű kukoricafajtákat használ­junk. Ezek hatására a szárnya­sok bőre szép sárgás árnyala­tot nyer, amely gusztusossá te­szi a vágóbaromfit. Más, növekedésben lévő ap­róállatok esetében, a kukorica ne haladja meg a takarmány összmennyiségének 20 százalé­kát és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az állatoknak ugyanannyi zabot is adjunk. A hizlalásra fogott bárány- és kecskeglda takarmányának a 40 százaléka lehet kukorica. Ebben az esetben Is kombinál­juk árpával. Az árpával etetett állatok zsírja sűrűbb, „kemé­nyebb“, mint a kukoricával tápláltaké. A kukoricának sajátos szere­pe van a prémes állatok takar­mányozásában is. Ha a nutrlát kukoricával etetjük, szőre csil­­logősabbá, bundája színezete határozattabbá válik. Ezért a szőrzet „beérősének“ időszaká­ban alánlatos, ha a szemes ta­karmány fele kukorica. A prém­jükért tartott nyulak takarmá­nyának 25 százaléka kukorica, és ugyanannyi zab legyen. A téli hónapokban ts ajánla­tos a baromfit kukoricával etetni márcsak azért Is, mivel könnyen emészthető, magas az energiatartalma, és hozzájárul a test hőháztartásában szere­pet játszó zsírtakarő kialakítá­sához. Ezzel ellentétben a te­­nyészidőszak kezdetén a kuko­ricát állataink étrendjéből zár­juk ki, és teljes egészében zab­bal vagy más gabonafélékkel helyettesítsük. Nagy hibát követnek el azok az állattenyésztők, akik az em­lített szabályokat és arányokat nem tartják be, s így a kuko­rica zsirképző hatását más sze­mesekkel nem közömbösítik (fékezik). Ml történik ebben az esetben az állatok szervezetében? Ä fiatal állatok megszűnnek nö­vekedni, vagy legjobb esetben növekedésűk lelassul. A bőr alatt, a testüregekben zsírréte­gek halmozódnak fel. A nemi szervek és mirigyek fejlődése így gátolva lesz. Az állatok sterillé válnak, vagy nemi éré­sük lényegesen később követ­kezik be. Zavarok állnak be a szaporodási ciklusban. A kukorica nagyon értékes takarmány, de csak akkor ha élettani szerepének megfele­lően használjuk. —CH—'

Next

/
Thumbnails
Contents