Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-28 / 12. szám
r Pecsenvenyúl-tenyősztok jubiláló országos tanácskozása Emil Nereéa mémük, a Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat igazgatója Tavaly Sz'ovákia csaknem minden járásában visszaesett a pecsenyenyúl-tartás A felvásárlásban megmutatkozó hibák. a tápok drágulása a tenyésztői kedv lanyhulásában nyilvánult meg. Ennek hanyatlása maga után vonta azt is, hogy a nyitrai (Nitra) Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat 1986-os tervét csak 74.9 százalékban teljesítette. A tervezett 1 millió 200 ezerrel szemben csak 899 ezer 321 darab pocsenyenyulat sikerült felvásárolniuk. E problémákat szem előtt tartva készítette elő az intéző bizottság a pecsenyenyúl-tenyésztők XV, országos konferenciáját. A jubileumi rendezvényre a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet üléstermében 1987. február 28-án került sor. A konferencia szervezésben részt vállaltak az Allattenyészlést Kutatóintézet, a Csehszlovák Műszaki és Tudományos Társaság intézetben alapszervezeta, az Alluttenyésztők Szlovákiai Szövetségének Központi Bizottsága és nem utolsósorban a Branko vállalat dolgozói. Ä tanácskozást Ladislav Kysler mérnök, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese vezette. Üdvözölte a mintegy 120 Jelenlévőt, majd felszólította őket, hogy állva, egy perces néma csönddel adózzanak Jaroslav Zelnfk docens, kandidátus emlékének, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a brojlernyulak tenyésztése és népszerűsítése terén. Az ünnepi megnyitóbeszédet fán Plesník akadémikus, a házigazda szerepét vállaló kutatóinézet igazgatója tartotta. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának képviselője, Herz mérnök, a nyúltenyésztésnek a népgazdaságban betöltött szerepéről beszélt. Annak ellenére, hogy a nyúltartás az állattenyésztésnek csak egy kisegítő ágazata, szerepe nem elhanyagolható. Fontos feladatot tölt be a betegek diétás étrendjének biztosításában és egyre növekszik külkereskedelmi jelentősége is. A Branko vállalat igazgatója, Emil NereCa mérnök hangsúlyozta, hogy az extenzív tenyésztésről az intenzív tenyésztési módszerekre kell áttérni. Flemezte az állattartási kedv hanyatlásának okait. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a külföldi piacokon fokozódik a nagytestű fajták — a kaliforniai és az új-zélandi — iránti kereslet Amennyiben' a vállalat lépést akar tartani a piaci igényekkel, fontos, hogy a tenyésztőket e fajták tartására ösztönözze. Ehhez azonban biztosítania kell az anyagi érdekeltséget. A Branko ennek érdekében már tárgyalásokat folytat az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának illetékeseivel. Segíteni akarják a tápellátást is. Az átvevő központokban, az eladott állatok fejében, a tenyésztő nyúltápot vásárolhat. Az ASZSZ Központi Bizottsága küldöttekéit Benko mérnök szólalt fel. Beszámolójában megemlékezett a közel 40 éve történt februári eseményekről. Hangsúlyozta, hogy a párt a politikai, gazdasági nehézségek leküzdése érdekében mindig mobilizálni tudta erőit. Kitérve a nyúltenyésztés kettős gazdasági hasznára,elmondotta, hogy az ASZSZ tagjai 1985 ben 4 ezer 958 tonna nyúlhúst és 120 millió korona értékű nyúlbőrt adtak a nemzetgazdaságnak. Beszélt a szlovákiai nyúlállomány minőségi és mennyiségi mutatóiról. A statisztika szerint nálunk a Csehszlovákiában bejegyzett 69 fajtából 66-ot tartanak. A tagság tenyészálloinánya 1985-ben 40 ezer 610 nyúl volt. A középnagy termetű, hústermelésre alkalmas fajták ennek 69 százalékát tették ki. Sajnos, a tavalyi évben mind minőségi, mind mennyiségi viszonylatban csökkenés állt be. Szólt a törzskönyvezés jelenlegi állapotáról, amelyben eddig a Považská Bystrica-i, a Nyitrai, a Dolný Kubin-i és még néhány más járás ért el jó eredményeket. Hangsúlyozta a kellő számú, fajtatiszta tenyészálloinány megteremtésének fontosságát. Ellenkező esetben — mondotta — nem kívánatos vérkeveredésekre kerül sor, amely fokoza» tosan az állomány egészségének romlásához, a betegségekkel szembeni gyenge ellenállóképességhez, elégtelen súlygyarapodáshoz és szaporodási zavarokhoz vezet. Befejezésül közölte, hogy a szövetség ebben az évben külföldről 100 darab tenyésznyulat szándékozik importálni. A legnagyobb kereslet az új-zélandi fehér- és a vtlágos, nagy ezüstnyúl Iránt mutatkozik. A behozatal időpontjáról, az árakról, idejében tájékoztatni fogják az érdeklődőket. V. Sugár mérnök, a Branko vállalat 03-as krškanyi üzemének vezetője a tápok minőségének biztosításáról, Magyarország példáját említve, a differenciált táplálás gazdaságosságáról és jövedelmezőbb voltáról, valamint a megfelelő tenyésztési technológia bevezetésének szükségességéről beszélt. Kitért a vállalat dolgozóinak a felvásárlások lebonyolításánál elkövetett hibáira is. Kérte a tenyésztőket, hogy amennyiben a felvásárlók részéről újabb helyte'en magatartással* találkoznak, jelentsék azt a vállalat vezetőségének. A szünetben a konferencia résztvevői megtekintették a Magyarországról behozott, viszonylag hozzáférhető áron (841 koronáért) beszerezhető modern tenyészketreéeket. A szünet után a konferencia J. Rafay mérnök, kandidátus előadásával folytatódott, aki a nyúltenyésztés genetikai, alapjaival ismertette meg a hallgatóságot. A későbbiekben került sor a vitára, majd pedig a szocialista munkaverseny eredményeinek kiértékelésére. A Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat részére 1986-ban sorrendben a legtöbb pecsenyenyulat a Dunaszcrdalielyi (Dunajská Streda), a Nyitrai és a Lévai (Levice) járás biztosftota. 'Az ASZSZ Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága a több mint 100 ezer darab eladott nyűiért (ezt a mennyiséget országosan is csak a dunaszerdahelyiek érték el) 5 ezer, a nyitrai, a lévai és több más járási bizottság az 50 ezer nyírtat meghaladó mennyiségért 3 ezer, a 25 ezret túllépők pedig 1500 korona jnlalmal kaptak. A krškanyi 03-as üzemnek' sorrendben a legtöbb pecsenyenyulat a lardoskeddi (Tvrdo- Sovce), a szőgyéni (Svodín) és a csallóközkűrti (Ohrady) alapszervezetek biztosították. A Nyugat-szlovákiai kerületben élenjáró tenyésztők, a szocialista munkaverseny győztesei František Iván farkasdi (VlCany), Štefan Burián tacovcei (Topolčanyi járás) és Öczi Lajos kolárovól (Güta) lakosok voltak. - ' Kozép-Szlovákiáhan kiemelkedően jó eredményeket ért el a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás, ahol 1986-ban több nyulat “adtak el, mint a jó eredményekkel záródó 1985-ös évben. Az első helyen itt a rimaszombati alapszervezet végzett. A legjobb tenyésztőnek kijáró elismerést Ján ŠimkoviC Spišský Štlavniky-i (Poprádi járás) lakos kapta. Lapunk nevében is gratu’álunk nekik, hiszen személyes indítékaik és eredményeik össztársadalmi érdekeket szolgálnak. Végezetül pedig hadd szóljunk elismerően a nyitrai Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat igyekezetéről is. Elismerés illeti meg őket a konferencia sikeres lebonyolításáért, a hiányosságokat őszintén feltáró hangvételért. P. R. A konferencia résztvevői (A szerző felvételei) 1987. március 28. A nemes prémű állatok háztáji tartása a Galántai (Galante) járásban változatlanul a ritkaságok közé tartozik. Dudás Gyula hidaskürti (Mostová) lakos kékrókákat tenyészt. 1973-tól tagja az Állattenyésztők Szlovákiai Szövetsége helyi alapszervezetének, s immár hét esztendeje ő a szervezet titkára. Elmondta, hogy az eltelt időszak alatt a taglétszám 15-ről 59-re emelkedett. A többség baromfi-, nyúl- és galambtenyésztéssel foglalkozik. Csak fajtatiszta állatokat tartanak. A legutóbbi kiállításukon mintegy hatszáz állatot tekinhettek meg a falubeliek. Hasonló „díszes“ seregszemlére az Idén is sor kerül. A titkártól ezek után a rókatenyésztés felöl tudakol ózódtunk, amely mint a későbbiekből kiderül, változatos Izgalmakban és gondokban gazdag foglalatosság. — Régen volt ilyen rossz évem, mint a tavalyi — panaszolta a házigazda. — Két évvel ezelőtt építkezni kezdtem, így kevesebb időm maradt a rókák szakszerű nevelésére. Nagy fájdalmamra megbetegedtek, egy fiat sem ellettek. Kénytelen voltam ősszel az egész állományt kicserélni. Két anya elvetélt, a harmadik pedig meddő volt. Az állatorvos szerint valamilyen belső bajuk lett. Az új példányokat — négy anyát és egy hímet — a kollégáktól vásároltam, darab ját 1400 koronáért. Sajnos, ért már ennél nagyobb kellemetlenség is. Körülbelül öt évvel ezelőtt november táján raboltak ki először. Éppen nyúzás előtt voltunk, amikor egyik éjjel három anya eltűnt. Ugyanez ismétlődött meg két évvel később, májusban, elles előtt, akkor kis híján elkaptam a tolvajt. Ügy emlékszem erre az esetre, mintha ma történt volna. Már késő este volt. Az egész napi munkától a karosszékbe roskadva elaludtam a tévé előtt. Később arra riadtam fel, hogy a kutya ugatott a kertben. A zajra a feleségem is felébredt. A ketrecek már akkor is a kert végében álltak. A kerítés mellett kukoricás volt. A kutya abba az irányba ugatott. Mivel minden ketrecet rendben találtam, vaklármának véltem az egészet. Vesztemre; csak visszafelé menet vettem észre, hogy az első ketrec üresen áll. Azonnal riasztottam a rendőrséget, de a nyomozókutya csak az országúiig tudta követni a nyomokat. Furcsa módon mindkét lopást ugyan„Még pár kilót le kell fogynom. . azzal a módszerrel követték el. Ez utóbbi eset, ha lehet, még nagyobb érvágás volt az állományon. Elvittek egy Ilimet és egy anyát, amelynek négy napja volt az el lésig, egy másikat pedig úgy megbolygatlak, hogy ezek után elhagyta kicsinyeit. Beszélgetés közben terepszemlére indultunk. A ház tövében állt a daráló, amelyben a lompos farknak részére húst, zöldséget és gabonát őrölnek, vagyis pz a „rókakonyha". A hátsó udvarba nyíló kertajtó mellett vadul ugató szelindek rázta félelmetesen vastag láncát, de a gazda szavára meghunyászkodott. Lábunk bokáig süppedt a puha talajba. A nyúlketrecek mögött, melyekben francia ezüst nyulakat tartanak, következett a gyümölcsös. A ketrecekig még jónéhány lépést kellett megtennünk. Meglepő volt, hogy jöttünkre a rókák a fülük hegyét sem mozdították, sőt az egyik oly .szelíd volt, hogy a gazda nyugodtan az ölébe velle. A ketrecek alatt széles lyuk vonta magára a figyelmünket, amelyről kiderült, bogy a kerítés tövében álló ölfában élő patkányok fő be- és kijárata. Vonzza őket a hús szaga. Egyetlen, ám reménytelennek tűnő védekezés ellenük, hogy a gazda esténként kiiesi őket, s légpuskával megtizedeli a falánk és undok társaságot. Van belőlük elég. Ügy gyűlnek ide mint a legyek. Március közepe táján — megkezdődik a pároztatás, amely a legfontosabb időszak, hiszen évente csak egyszer kerül rá sor. Az állatokat erre tel kell készíteni, mivel télen több kilót is híznak, ugyanakkor a pároztatáshoz az szükséges, hogy jó kondícióban legyenek. Táplálékuk összetételét meg kell változtalni. Sern a hímek, sem a nőstények nem lehetnek kövérek, mert ekkor nem mutatnak hajlandóságot a parzásra. Látogatásunkkor — talán a hosszú tél miatt — még csend honolt a ketrecek körül, pedig köztudott, hogy a hideg a párzást nem befolyásolja. Az állatok talán még nem érzik a tavaszt. A fogyókúránál vigyázni kell arra, hogy a tenyészállatok szervezetében ne csökkenjen a fehérjeszint. % — Nézzék, ennek a rókának még mindig van pár kiló feleslege — mutat Dudás Gyula a legtestesebb állatra. — Elég a hasát nézni. Az idősebb állatok korábban tvarzanak, mint a fiatalok. Ilyenkor fontos, hogy E-vitamint, Norbitdt és Roboron H-t is kapjanak. Minden évben beoltjuk őket veszettség, bénaság és csontlágyulás ellen. Mivél csak néhány napról van szó, ébernek kell lenni. A pároztatást kissé nehezíti, hogy a nőstények eléggé válogatósak, úgyhogy nem egyszer valamelyik kollégától kellett hímet hozni. Ekkoriban igencsak zajosak a kékrókák. Pávához hasonló hangot hallatnak. Sokan azt hitték a faluban, hogy pávákat tartok a kertben, amíg meg nem tudták, mitől ered a hang. A szukák párzásra való hajlandósága a viselkedésükön és a külső nemi szervek elváltozásában is megfigyelhető. Ebben az Időszakban gyakran étvágytalanokká válnak. A fedeztetésről pontos naplót vezetek, hogy tudjam, mikorra várható az ellés. Ezt megelőzően kifertötlenttem a ketrecet és odakészítem a fialtató dobozt. Vemhességük 52 napig tart. Ellés előtt 2—3 nappal kinyitom a ketrec oldalára erősített fadobozt, hogy a szuka megszokja azt. Később már csak enni jár ki onnan. A legnagyobb élmény számomra az, amikor a kicsinyek előmásznak a dobozból, s ott huncúroznak és játszanak a szemem előtt az anyjukkal. Nekem ez az élmény mindennel felér; a pénzt mindig Is csak másodlegos tényezőnek tekintettem. Ezután főleg arra voltam kiváncsi, hogy Dudás Gyula a rókák etetéséhez szükséges húst miként szerzi be, s hogy naponta egyedenként mennyit esznek meg az állatok. Meglepő, hogy hetente egyszer egyáltalán nem kapnak táplálékot. Ez azért jó, mert ilyenkor teljesen kitisztulj a gyomruk, s növekszik a immunitásuk a döghússal szemben. Egyébként főleg csirkefejet és -beiet fogyasztanak, ivagy sovány marha- galamb- illetve nyúlhúst. A csirkehúst szerződéses alapon a gaántai baromfifeldolgozó üzemből kapja. Egy-egy róka naponta csupán fél kilogramm húst fogyaszt. Tiszta ivóvíz állandóan van a ketrecekben. Dudás Gvula — к ben a világgal és önmagával megbékélt embert ismertem meg — kecskét és juhokat is nevel. Régóta dédelgetett álma, hogy egyszer minden idejét az állattenyésztésnek szentelje, amelyre a jelen eg lakott öreg házukat szeretné felhasználni. Kép és szöveg: MACSICZA SÁNDOR
