Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-21 / 11. szám

8 / SZABAD FÖLDMŰVES 1987. március 2& A Rozsnyói. [Rožňava 1 já­rás köze] 87 ezer lako­sára 354 orvos, 672 kór­házi ágy és hetvenöt mentő­autó jut. A mentőszolgálat mű­szaki feltételeiről Michalik Lászlóval, a járási egészség­ügyi intézet mentőnutóparkjá­­nak garázsmesterével beszél­gettem, — Darabszám tekintetében ugyan elegendő mentőautó áll a rendelkezésűnkre, viszont ezek technikai-műszaki állapo­ta mielőbbi orvoslást igényel­ne. Az autók üzemeltetési élet­tartama az előirt, maximálisan nyolc esztendővel szemben el­éri a 14 éves átlagot, jónéhány járgány már töl van a negye­dik főjavításon. 1986-ban négy darab új mentőautót kaptunk, ám 1Я85 ben egyet sem, 1984- -ben is csak egyet... Az „el­aggott“ autók igényesebbek az alkatrészcserékre, az átlagos­nál jóval több üzemanyagot fo­gyasztanak, nem is beszélve a nagyobb javítási-karbantartási költségekről. A szükségesnél kevesebb pénzt fordíthatunk alkatrészek vásárlására és a rozsnyói műhelyben mindössze két autószerelőt — Bnholy Ist­vánt és Bartók Gézát — fog­lalkoztathatunk. A javítómű­helyből hiányoznak a hibafel­táró diagnosztikai berendezé­sek. Harminc évvel ezelőtti szerszámokkal dolgoztatunk. Emiatt — nagyobb javítások elvégzésében — ki vagyunk szolgáltatva az autószerviznek. További, állandó kísérő prob­lémáink a mentőautók (erre a célra kevésbé megfelelő) típu­sából adódóak. A Škoda 1203-as a mi terepviszonyainkon gyen­ge és megbízhatatlan. A legje­lentősebb turistaforgalmat le­bonyolító üdülőközpontok a já­rás peremvidékén, magas he­gvek között találhatók, ahová a nagy esőzések idején, vagy pedig a téli időszakban csak a legnagyobb nehézségek árán jutunk el. Sok esetben képte­lenek vagyunk a síkos útvlszo-MENTŐK nyok miatt ellátni feladatun­kat. A forró nyár ugyanígy meg­viseli az autókat. Konkrétan: a kánikulában az üzemanyagot továbbító АС-pumpa felmondja a szolgálatot. Ilyenkor a mere­dek hágók között, leggyakrab­ban a Szoroskőn látni súlyos sebesültekkel tehetetlenül, vesz­teglő, vontatójárműre várakozó mentőautókat. Az autó motor­ját gyártó trnavai cég még csak válaszadásra sem méltat­ta segélykérő levelünket! Vé­gezetül még az Is kifogásolha­tó, hogy a gyorsmentök célsze­rűtlenül alacsony és szűkös belső tere a betegellátó orvos számára korántsem biztosít megfelelő feltételeket az élet­mentő beavatkozásokhoz. Az elmondottakból 'világosan kitűnik, hogy a Rozsnyói járás­ban nagy szükség lenne leg­alább néhány — megbízhatóan üzemeltethető és korszerűbb „utastérrel“ kialakított — egy­előre csak külföldről beszerez­hető terepjáró mentőautóra. II. A járás valamennyi egészség­­ügyi központjában — Rozs­nyón, Rűcén (Revúca), Dobši­­nán és Csetneken (Stitnfk) — üzemeltetnek egy-egy készült­ségi jármüvet, illetve házi ügyelateket Is fenntartanak, hogy az orvosok a balesetek véletlenszerű halmozódása ese­tén képesek legyenek a gyors beavatkozásra. A telefonon be­érkező segélyhívás Vételétől számtlva a legtöbb esetben alig három perc telik el a mentőautó elindulásáig. A ga­rázsmester véleménye szerint a gyorsmentők „pilótáinak“ ki­választásában kívánatos volna pszichológiai teszteket alkal­mazni, hogy a fokozottabb igénybevételre, az életmentők soraiba a legalkalmasabbak kerüljenek. A hívő fél és az esetleg meg­késve érkező orvos között fel­lépő, jogilag is kényes, vitás helyzetekben perdöntő bizonyí­tékként szolgálnak azok a — féléven át megőrzendő — mag­nószalagok, amelyeken egy automata berendezés segítsé­gével a hívás idejének pontos megjelölésével valamennyi te­lefonbeszélgetést rögzítenek. Az ötletes készüléket — három évvel ezelőtt bocsátotta a rozs­nyói mentőszolgálat rendelke­zésére az olomoucl kórház — összekapcsolták a mentőautók adó-vevő készülékeivel. Sajnos, a rozsnyói kórháztól mért tíz­­kilométeres körzeten túl (a rá­­diőhulllámok terjedését akadá­lyozó domborzat miatt) már nehézkes, vagy teljesen lehe­tetlen a mentőautókkal való rádióösszeköttetés megteremté­se, mivel a rádiójelek továbbí­tására szolgáló antennát а kórház tetején helyezték el, holott a szilicei hegyen felállí­tott tévéerősító toronyrúdján volna a helye. Az adó-vevő rá­diók is elavultak és a meghi­básodott készülékeket újakra kellene lecserélni. III. A rozsnyói kórház gynrs­­mentő-sznlgálatának járműve­zetői: Fifik Pál, Jozef Pakes, Marian Durán, Alexander Gre­bec és mindannyiuk közül a legnagyobb tapasztattal rendel­kező, Pityunak becézett Sza­­niszirt István, akt az „ötösfo­gat“ munkájáról ekként nyilat­kozott: — Felöltjük a fehér nadrá­got, köpenyt, és leülünk a tévé elé, vagy beszélgetünk. Várjuk a telefonriasztást, mégis, ami­kor belehasít a szoba levegő­jébe: a váratlanság ijedelmével hat ránk, és beleremegünk. Né­hány perc alatt bepakoljuk az életmentéshez szükségesnek ítélt berendezéseket, és szá­­guldunk a helyszínre. Fölöt­tünk bőg a sziréna, vtllődzik a kék fény, Figyelmünk kétfe­lé nyílik: a mögöttünk harcoló orvosok jelzéseire és a felénk vágtató, útra. Nagy forgalom vagy sűrű köd esetén minden pillanatban felkészülten vár­juk az elénkrohanő veszély­­helyzetekét. Tudjuk, hogy a közüt nem versenypálya, de azzal is tisztában vagyunk, hogy minduntalan versenyt kell futnunk a halállal — az életért. Vannak olyan kény­szerhelyzetek,, amikor rövid idő alatt kell valamilyen meg­oldást találni. Az egyik leg­hasznosabb újításunk a Szlová­kiában egyedülálló olyan egy­szerű, de ötletes berendezés, a­­melynek segítségével nagyobb távolságokra is (például egyik kórházból a másikba] megold­ható a gerincsérültek biztonsá­gos szállítása. Hogy mire lenne szüksé­günk? Korszerű mentőkocsik­ra, olyan térképekre, amelye­ken fel vannak tüntetve a kör­zet városainak utcanevei, és hogy ritkábban kelljen útra­­kelnünk. De ha már elkerülhe­tetlen a hívás, mindig adják meg a pontos címet, hogy idő­ben érkezhessünk. Korcsmáros László Tojásételek A tojás az egyik legfontosabb, szinte nélkülözhetetlen élel­miszerünk. Nemcsak telies értékű fehérjét, hanem zsiradékot és vitaminokat is tartalmaz kitűnően keveredik más ízekkel. A tojásételek igen sokféleképpen, gyorsan elkészíthetők. íme néhány — tavaszi „kiegészítőkkel“ — kitűnő récept: TOJÄSOS VIRSLI Hozzávalók személyenként: 1 pár virsli. 2 tojás, 1 kanál­ka tejföl, só, 1 dkg vaj vagy zsír. A virslit félig megfőzzük, ka­rikákra vágjuk, kivajazott tűz­álló tálba tesszük. A tojásokat felverjük egy kanálka tejföllel, sóval, a virslire öntjük és me­leg sütőben megsütjük. Sóska­mártással tálaljuk. PARAJOS RÁNTOTTÁ Hozzávalók: 50 dkg paraj, 1 csapott evőkanál zsír vagy vaj, 8 tojás, só egy kevés tö­rött bors. A sós vízben megfőzött pa­rajt deszkára téve apróra vág­juk. Forró vajban addig sütjük, míg a leve el nem sül. A tojá­sokat megsózzuk, felverjük és ráöntjük. Állandó keveréssel addig tartjuk a tűzön, amíg a tojás sűrűsödni kezd. Egy csi­petnyi törött borssal ízesíthet­jük^ TOjÄSLEPÉNY ZÖLDBORSÓVAL Személyenként 4—5 dkg pá­rolt zöldborsót, vágott zöldpet­rezselyemmel együtt, a tejszín­nel elhabart, sózott tojásba te­szünk, és a felforrósított zsira­dékra öntjük. A' serpenyőt ad­dig rázogatjuk, amíg a tojás­lepény sűrűsödni nem kezd. Ekkor villa segítségével össze­tekerjük, egy pillanatra még a tűzön hagyjuk, hogy megpirul­jon, azután tálra borítjuk, ügyeljünk, hogy a közepe lágy maradjon. Zöldsatátával tálal­juk. ZÖLDSÉGES TOJÄS A puhára párolt sárgarépát, karalábét, póréhagymát, zöld­borsót, karfiolt apróra vágjuk vagy megdaráljuk, azután el­keverjük tejföllel, reszelt sajt­tal, egy kevés mustárral, ma­joránnával, megsózzuk és kis tűzálló tálkákba vagy formák­ba teszünk belőle egy réteget. Mindegyikre ütünk egy tojást, a sütőben megsütjük. Reszelt sajttal meghintve tálaljuk. , TÖLTÖTT TOTÄS SÖSKAMÄRTÄSBAN Hozzávalók: 4П dkg sóska, 4 tojás. 1 kávéskanál mustár, 2 dkg vaj. 2 dl tejföl, 1 kanál zsír, 1 kanál liszt ,só. egy ke­vés cukor, 1 csomó zöldpetre­zselyem. 1 kanál zsemlemorzsa. A kész, sűrű sóskamártást egv tűzálló tálba tesszük. A kemény tojásokat félbevágjuk, sárgájukat kiszedjük, és eldör­düljük egy kanál ka mustárral, 1 kanál zsemlemorzsával, vaj­jal. vágott zöldpetrezselyemmel és ízlés szerint megsózzuk. Ä fél tojásfehérjéket megtöltjük ezzel a töltelékkel. Ha marad a töltelékből, kis gombócokat formálunk belőle, morzsába hempergetjük, és a töltött fél tojásokkal együtt a mártásba helyezzük. A sütőben jól átfor­­rósítjuk. SNIDLINGMÄRTÄS Hozzáva'ók személyenként: fél tojás, fél dl tejföl, 1 kanál vagdalt metélőhagyma, cukor, ecet és só. A kemény tojást kettévágjuk, a sárgáját eldörzsöljük, a fe­hérjét pedig apró kockára vágjuk, vagy megreszeljük. Az áttört sárgákat elkeverjük a tejföllel, ízesítjük ecettel, só­val, cukorral és hozzávegyítjük az apróra vágott metélőhagy­mát és a tojásfehérjét. Lehűt­ve tálaljuk. GYEREKEKNEK CSICSAY ALAJOS: Mit gondolnak rólunk a madarak? Nem tudom, ki találta ki, hogy a veréb a leghaszon­talanabb madár a Földön, de egy biztos, nem lehetett valami jószándékű ember. A szegény verebet azóta is üldözik. Sőt ráfogták, hogy kártékony, ezért irta­ni kell. Pusztítja is, aki hol éri. Régente csúzlival lőt­ték, ma légpuskával. Néme­lyik gyereknek pusztán a­­zért vesznek légpuskát a szülei, hogy a verebeken tanulta meg az állatok öl­döklésének mesterségét, a­­mit fennkölten úgy monda­nak vadászat. Furcsa szerzet vagyunk mi, emberek. Valaki felállít közülünk egy elméletet, s azt aztán mondjuk, mint va­lami megfellebbezhetetlen igazságot, anélkül, hogy el­gondolkodnánk felette ét feltennénk magunkban a kérdést, vajon igaz állítá­sokban hiszünk-e, vagy t hamisat látjuk valónak. Igaz, ugyan, hogy a vérét, magevb, hiszen a csőre mái messziről elárulja. Szereti t búzát, árpát, rozsot, hát még a kölest. Csak hol van már az az idő, amikor az állöga­­bona kalászából fürödte ki a szemet. Hiszen a mezei verébnek lassan fészkelő he­lye sem lesz a határban. Kártétele ma már egyálta­lán nem számottevő. A házi veréb pedig megelégszik mindenféle hulladékkal. Bs miért éppen a verébre haragszunk? Nem kellene-e inkább neheztelnünk önma­gunkra? Hiszen annyit sze­metelünk. pazarlunk, hogy nincs madár, amely utánunk mindent fölcsipegetne. A szétszórt gabonamagvak ott porladnak el az útpadkákon, ahol legfeljebb a s~zél söpri össze. S mennyi megmaradt kenyér kerül városszerte a ' szemeteskukákbaI Hogy a Kassád **'axj03> fn Gabona» növény ГТ 1 kassák L. verses­kötete 1 Cssrepee karszt ГТ-r, :, ~ : Kassák Lajos müve I Finn népmese« КёргЗ aoiibaén 7itamin — a -i Karol Halon» ľexti ipari nyers-» anyag 1 Azonos betűk Város Japánban F“ [ 1 1 Bock and '••• » tánc augolPX r П £. költemé­nyed [aonaoltas Város a* SDK-bsa Létezik 4 Angol vílágOÍ eür Bag Mangá» Irány K^rge* gyom« Azonban e V Méter Olasz­ország ilévutő Gyermeteg • Az USA tsgffiaBa Vízforrás báb ДохГ"" fa# • T.Y.Ké, Magyar­országi foiya-Kellesse Személyes návmáa Romai 8t Kassák Ä ■ Ősein щ Y állóvíz Oys* comb ia vsa Család— baavaa 5 Honjai eze.Jí ■ф üzemi bizottság röv* Szovjet» 1 repülőgép­típus j • 1 Ikre fele Fejlődik Divatos I áátáfc Ceruza j 1 ______ í Anna,Clge iiľlíSZT S KlräSszó j Káliu« r , j " í i Noin ( . MEGFEJTÉS­NYERFESEX A lapunk 8. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Be szörnyű, hogyha jó a szó, de rossz a tett“. Nyertesek: Fazekas Lídia, Farnad (Farná), Rojkovics Tibror, Bodza Zala Zsuzsa, Ipolyság (Sahvl. / i t * V DONÄSZY MAGDA: Kánon Hóvirágok böjjatok, vidám szelek fújjatok, csengő esők hulljatok, hóvirágok bújjatok. Vidám szelek fújjatok, csengő esők hulljatok, hővirágok bújjatok, vidám szelek fújjatok, Csengő esők hulljatok, hővirágok bújjatok, vidám szelek fújjatok, csengő esők hulljalok. verebet nem szokták etetni? Igaz. Talán meg ts lepődne szegény pára, ha egyszer neki is madáretetőket állí­tanánk, nemcsak a cinegék­nek. Mert az szinte termé­szetes hogy a cinkéket etet­jük, hiszen hasznosak. Én is tápláltam őket egész té­len át leginkább sajttal. Na­gyon szeretik. Még a kenő­sajtot is, ami jól odaragad az ablakpárkányra, s az éhes cinke kis falatokat csip­penthet belőle. Ha teletöm­te a begyét, a csőrét szé­pen megtörölgeti, és huss, elröppen ugrabugrálni vala­melyik kertbe, Csak azt nem szereti, ha kíváncsi szemek lesnek rá a függöny mögül. A legkisebb mozdulatra ts megriad. Ugyan ki örül ne­ki ha a szájába néznek ami­kor eszik? Így hát hsak lopva gyönyörködtünk ven­dégeinkben. Hanem egy reggel barátot is hoztak magukkal. Egy kopottruhájú szürke verebet. Most mi lesz? Néztük kí­váncsian a madarakat. A verébről azt mondják szem­telen. Most biztosan kteszt a saftot a cinkék szájából. De nem Így történt. Alit, csak állt, és tekingélt ide­­-oda, a cinkék meg habzsol­tak. Egyszer csak az egyik közülük félreállt, mintha felkínálná a helyét a veréb­nek. A veréb csodálkozva körülnézett, mintha azt kér­dezte volna: — Nekem is szabad? — Szabad hát — mond­tam félig hangosan, s mint­ha megértette volna, neki­látott a maradéknak. S ami­kor jóllakott, együtt röpült el a einkékkel a park szé­lén szunnyadó kölyöknyár­­fára, melynek az ágain fe­nyőrigók üldögéltek. Mesz­­sziről láttam, hogy szóba­­elegyednek egymással. Né­ha egymás szavába vágtak. Ugyan mit beszéltek? Biz­tosan azt, hogy az ember nem Is olyan haszontalan teremtménye a világnak, mint ahogy egyes madarak tévesen hiszik.

Next

/
Thumbnails
Contents