Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-21 / 11. szám

1987. március 21. SZABAD FÖLDMŰVES. 5. A Nyikitai Botanikus Kert Január 12-én. héttőn a Nytkitai Bo­tanikus Kertbe látogattunk el. amely Jaltától alig nyolc kilométerre talál­ható Botanyirseszkoje falu és a ten­ger között. Ha a turista Jaltából ér­kezik, a nartmenti főútról már látha­tó, a falun túl elágazás vezet a bo­tanikus kerthez. De vízi úton eljut­hatnak Ide a turisták, a hajózási idényben rendszeresen Indulnak sé­tahajók Jaltából. Gurzufból és Alus­­tából. Az idegenvezetőtől megtudtuk azt Is, hogy bárhonnan érkezzék a tu­rista, a botanikus kertben „földijei­vel“ találkozhat Ez az elenyésző fel­sorolásból Is kiIfin’к majd A bota-A felső parkban levő medencében haltyúkat is láttunk nikus kertben Jelenleg több mint 11 ezer féle dísznövény található mind az öt földrészről. Dendrológiai gyűj­teménye és tudományos eredményei alapján a világ legkiválóbb botani­kus kertjei közé tartozik. A Nyikitai Botanikus Kertet Hrisz­­tian Hrisziianovics Szteven, a kiváló botanikus alapította 1812-ben annak a tervnek megfelelően, amelyet ő ma­ga do gozott ki egy ökonómiai bota­nikus kert létesítéséről Tavrida déli partvidékén. Az volt az elgondolás, hogy minden értékes növényfajtából mintapéldányt szerez és megpróbálja tudományosan kikísérletezni megho­nosításukat. A kert rendkívül nagy szerepet játszott a gyümölcsfák és dísznövények elterjesztésében a fél­szigeten. Tíz évvel ezelőtt szobrot ál­lítottak a keilben Hrisztian Szteven emlékére. A szoviethata'om éveiben a botanikus kert felentős tudomá­nyos kísérleti intézménnyé nőtte ki magát. Hozzájárult többek között a Magarucs Központi Szőlészeti és Bo­rászati Kutatóintézet, számos gyógyá­szati, zöldség- és dohánytermesztés] kísérleti állomás megalakításához. magját a botanikus kert az egykori kaliforniai orosz kolóniától kapta 1840-ben. A ciprusfasoron végighalad­va egy tisztásra jutottunk, ahol me­dence található. A tisztástól délre nagy kiterjedésű rózskert van. Ettől lejjebb gyönyörű látványt nyújtott — földig hajló ágaival — az atlaszi szo­morúcédrus. Az ösvény másik olda­lán évszázados himalájacédrusokat láttunk. A felső parkban tett kis ki­rándulást a kilátónál fejeztük be, a­­hol egy 500 éves molyhostölgy és egy ateppói fenyő látható. A kilátótól lépcső vezet az alső parkba, a botanikus kert legrégibb részébe, amelyet még Hrisztian Szte­ven Idejében létesítettek. Rövid pihe­nőt tartottunk a magyaltölgynél, vág у más nevén a kaliforniai tölgynél. Az egész országban ez az egyetlen ilyen fa, de egy vihar ezt is megtépázta. Továbbhaladva láthattuk a libanoni cédrusligetet, a himalájaciprust, a bíbor- és virginiai borókát, a perzsa parrotiát, vagy más nevén a vasfát, a gyertyénlevelfi Zelkova-fát 12 össze­nőtt törzsével és ágaival, a folyami sudarlós cédrust, a magyalt. Ez utób­,\ pálmafasor gyönyörű látványt nyújtott JA szerző felvételei) Jelenleg a botanikus kertben nagy­szabású munka folyik a világ növény­készleteinek tanulmányozására, bő terméshozamú és a kedvezőtlen vi­szonyokat jól tűrő gyümö'csfák Ilié olaiat tartalmazó fűszer- és dísznövé­nyek kinemesítésére és meghonosí­tására. Évente mintegy 10—12 millió facsemetét, dísz- és fűszernövényt szállítanak innen az ország különbö­ző részeibe. A botanikus kert négy parkból, a felső, az alsó, a tengermelléki és a Montedor-nvúlványon levő parkból tevődik össze. Sajnos, ml. szakadó esőben érkeztünk meg a botanikus kert felső parkjába, ígv a szebbnél szebb fákban disz- és fűszernövé­nyekben nem sokat gyönyörködhet­tünk de azért megérte. Az Igazgató­sági és a laboratórium-épület, vala­mint a szabadtéri színpad oszlopsora mellett elhaladva megálltunk Hrisz­tian Szteven szobra előtt, majd a Lenin szobor mellett megcsodáltuk a terebélyes libanoni cédrust, és a re­­iiktumíenyőt. A bejárat közelében binak leveleiről és eredeti téli gyü­mölcséről legenda keletkezett, amely szerint a napfény soha nem hagyja el ezt a fát. A botanikus kert fennállásának 100. évfordulóiéra épült csarnok előtt pa­­ratölgyliget terül el, a csarnok osz­lopsorának túlsó oldalán a Japánban és Kínában szent faként tisztelt la­pátlevelű ginkófa, kissé távolabb a nagyvirágú magnóliafa látható. Meg­csodálhattuk a lépcsőzetes medencét, majd az ettől, az alső park kijárata felé húzódó pálmafasort. Az esőzésre való tekintettel a további két parkot már nem tekintettük meg. Már 175 éve létezik a botanikus kert. A százéves Jubileumára készült emlékérmen ez olvasható: „Per scien­­tiam ad vitám", azaz „tudománnyal szolgálni az életet“. A látottak és a tapasztaltak alapján megállapítható, hogy a botanikus kert tudósai ennek jegyében munkálkodnak ma Is. (Folytatjuk) BARA LÄSZLÚ 7 •• Örökös nyugtalanság, nehéz sors és évtizedekig vívott harc ju­tott osztályrészül a magyar avantgarde atyjának, a modern mű­vészet nagy mesterének, Kassák La­josnak. Személyisége és életműve hosszú időn keresztül szenvedélyes viták tárgya, heves támadások cél­pontja volt, ám egykor értetlenül, ellenszenvvel fogadott művei immár vitathatatlanul kulturális örökségünk klasszikus értékel közé tartoznak. Kassák a társadalom legmélyebb rétegeinek a képviselőjeként érkezett a művészet világába, és élete végéig megmaradt az elnyomottak és nincs­telenek szószólójának. 1887. március 21-én született Érsekújvárban; apja gyógyszertári laboráns, anyja mosónő volt. 12 éves, amikor kimarad az is­kolából, s inas lesz egy lakatosmű­helyben. Győrben, majd Budapest hí­res munkásnegyedében, az Angyalföl­dön dolgozik vasmunkásként, s kap­csolatba kerül a szervezett proleta­riátus mozgalmával. 1909-ben nagy útra Indul: gyalogszerrel bejárja Ausztriát, Németországot, Belgiumot és eljut Párizsba, a modern festészet és irodalom „fővárosába“, ahol Apol­linaire, Picasso, Braque és a vámos Rousseau már az új művészet kor­szakának eljövetelét hirdették. Itt szerzett élményeinek döntő szerepük volt abban, hogy Kassák végérvénye­sen elhatározta: művész lesz, akire odafigyel a közönség. Első versei 1910-ben láttak napvilágot, két évvel később pedig kiadta É'etsiratás c. novelláskötetét. Kezdettől fogva az újítás, a művészi kísérletezés volt a pá'yakezdő író célja. Szándékai a kor igényeit és szükségleteit fejezték ki. A huszadik század nyitánva a roha­mosan terjedő iparosodás, a nagy technikai újdonságok kora. A gazda­sági és társadalmi változások maguk­kal hozták a művészet forradalmát is. Megszülettek a kialakult stílusok ellen lázadozó, formabontó és új for­manyelvet létrehozó irányzatok: a kubizmus, a futurizmus, az expresz­­szlonizmus — létrejött az avantgarde. Hogv eljutott Magyarországra, s hogy termékenvílően hatott számos ma­gyar művészre, az mindenekelőtt Kassák érdeme. 1915-ben megjelente­tett Eposz Wagner maszkjában című verseskötetében már az expresszi oniz­­mus stílusjegyei uralkodtak, s ugyan­ez év novemberében megindította Tett címet viselő folyóiratát, az avantgarde első magyar — nemzet­közi vonatkozásban is jelentős — sajtóorgánumát. A lap — melynek munkatársai között ott találjuk Kém­jét Aladárt, Lengyel Józsefet, Uitz Bélát, Mácza Jánost — kezdettől fog­va kitűnt bátor humanizmusával, s fórumot teremtett az új stílusok hí­veinek. Az internacionalista és anti­­militarista szellemű folyóirat azon­ban szálka a hatalom szélsőségesen háborúpárti birtokosainak a szemé­ben, s 1916 őszén betiltják. Kassák nem adta fel a célkitűzéseit, és rövid Idő után újabb lappal a Mával jelent­kezett. A Ma körül megszerveződött avantgarde hazai híveinek, az ún. aktivistáknak a köre. Kassák ekkor már az önkifejezés szabadságának az elérése mellett egyre nagyobb jelen­tőséget tulajdonított a művészet for­radalmasító hatásának: felismerte, hogy a formák felszabadítása csak része az igazi feladatnak, a 'dolgozók felszabadításának. 1918-ban lelkesen köszöntötte a Habsburgok hatalmát megdöntő polgári forradalmat, 1919- márciusában pedig habozás nélkül a Magyar Tanácsköztársaság mellé állt. Ekkor már'ismert és tekintélyes mű­vész volt. A világháború utolsó évé­ben négy könyvvel is jelezte jelenlé­tét a magyar szellemi életben, köz­„Й mi korunkról énekelek" tűk első regényével, a Misilló király­ságával. Kassák a proletárforradalonj nap­jaiban tagja lett az írói direktórium­nak, és — Móricczal, Nagy Lajossal, KASSÁK Lajos Komját Aladárral együtt — az írói Szakszervezet Végrehajtó Bizottságá­nak. A Tanácsköztársaság bukása után az ellenforradalom börtönébe került, majd 1920 elején Bécsbe emigrált. Itt jelent meg nem sokkal megérkezése után a Máglyák énekel­nek című Urai eposza, melyben a Ta­nácsköztársaságnak állított emléket. Az emigrációban bontakozott ki Kas-KASSÄK LAJOS: sák festői tevékenysége, ekkor terem­ti meg sajátos műfaját, a konstruk­tivista képarchitektúrát. Az osztrák fővárosban ismét megjelentette a Mát, amely megszűnéséig a nemzet­közi avantgarde magas színvonalú folyóiratai közé tartozott. Irodalmi célkitűzése a száműzetés éveiben is változatlan: új társadalmat kell épí­teni, új művészetnek kell születnie, s ő ezért kíván harcolni. Nézete sze­rint a cél új embereket követel, ezért a proletariátus szellemi felemelését tekinti feladatának. 1926 őszén haza­tért, s hamarosan újabb lappal, a Ma utódjának szánt dokumentummal hív­ta fel magára a figyelmet, de a folyó' irat nem volt hosszú életű. 1928-ban megjelent prózai főművének, az Egy ember életének az első kötete. Hazatérését követően fokozatosan eltávolodott az avantgarde irányza­toktól. Műveiben a kiábrándultság, rezignéciő és a magány hangjai szó­laltak meg, de a Horthy-korszak ne' héz éveiben is megmaradt a munkás­ság írójának. 1929-ben újra regény­nyel, az Angyalfölddel jelentkezett: a műben rendkívüli hitelességgel és máit együttérzéssel ábrázolta a dol­gozók komor hétköznapjait. Elkötele­zettségét a harmincas években meg­jelent regényei, a Marika, énekelj, a Tép és az Akik eltévedlek is bizo­nyítják. Ebben az évtizedben több verseskötetet is kiadott. 1945-ben örömmel fogadta a nagy horderejű társadalmi változásokat, alkotókedve megújult. A felszabadu­­lás után több folyóiratot is szerkesz­tett, napvilágot látott két regénye és 1949-ben megjelent a költő Kassák egyik legfontosabb kötete, a Szegé­nyek rózsái. Az ötvenes évek első fe­lének dogmatikus irodalompolitikája őt is hallgatásra ítélte, csak 1956 után léphetett ismét a nyilvánosság elé. Kiadták válogatott verseit, elbe­széléseinek legjavát, 1957-ben Buda­pesten bemutathatta a képeit — 70 éves volt, amikor végérvényesen visz­­szatérhetett a művészeti életbe. Kas­sákot nem törték meg a múlt viszon­tagságai, a mellőzöttség évei: lanka­datlanul dolgozott tovább, elbeszélé­seket, tanulmányokat írt és a hatva­nas évek első felében megjelentette öregkori verseinek két kimagasló je­lentőségű gyűjteményét, a Vagyonom és fegyvertáram, s A tölgyfa levelei című köteteket. Erős érzelmi telített­ségű, közvetlen hangú költemények­ben tett újra tanúbizonyságot kivéte­les tehetségéről, töretlen . humaniz­musáról, szabadságszeretetéről és né­pe, hazája Iránti hűségéről. 1987. jú­lius 22-én halt meg. G. Kovács László Vagyonom és fegyvertáram Kedves tárgyaim az asztal üveglapján. Nagyon szegényes ďz összbenyomás. Különböző vi'ágtájakról érkezett festéktubusok barátaim küldték, akik feloldani kívánják magányomat és megértik képeimet melyek az egyszerűség és tisztaság nyelvén beszélnek. Néhány megfakult fénykép összekuszált máltamat idézik. Fehér papírlapok szétfolyt vércseppek nyomaival. A költő elvetélt magzatairól vallanak. Es levelek levelek amiket nem válaszoltam meg s ezért állandóan nyugtalanítanak. Ecsetek tollak ceruzák. Íme az én vérrel be nem mocskolt fegyvereim. Az Utóirat elé Ossáld Záhradník neve nem tsme­­rétién a csehszlovákiai magyar szín­házt közönség előtt, hiszen szlnná­­zunk a szerző művelnek csaknem a leiét bemutatta már. Eddig kilenc drámája került bemu­tatásra; az első 1972-ben, az utolsó 1986-ban. Ezek közül hármat színhá­zunk közönsége is megismert már, s most kerül sor a negyedik alkotás premierjére. Az ősbemutatót4 követő évben Веке Sándor rendezésében ke­rült színre a Tháli a Színpadon Zá­hradník első drámát müve, Kinek Qt a toronyjóra) címmel.' Ugyancsak a Thálta Színpad mutatta be a szerző negyedik drámáját — ezúttal Takáts Ernőd rendezésében — Apróhirdetés cím alatt. A hatodik Zahradník-dara­­bot már a Matesz komáromi (Komár­no) társulata vitte színre pár évvel ezelőtt; a Tűzijátékot is Takáts Ernőd rendezet. Az Utélrat című dráma a szerző eddigi utolsó színdarabja, a­­melynek a bratislavai Oj Színpadon volt az ősbemutatója 1986-ban. Osvald Zahradníkot ma már sajá­tos hely Illett meg a szlovák dráma­irodalomban. Müveinek csak rá jel­lemző poétikája van. Nem látványos, de Igen jellegzetes hangulatú drámai szituációt tud teremteni hőseinek. Szinte minden drámájának van vala­milyen szerkezeti érdekessége. Köz­ponti témája legtöbbször a becsület és a becstelenség párharca. Drama­turgiai célja is szinte mindig ugyan­az: az elveszett harmónia keresése. Nyugodtan nevezhetnénk a szerzőt az elesett vagy kiszolgáltatott embe­rek Istápolójának is. Drámát többnyi­re példázatnak Is tekinthetők, és erős metafortzmus jellemzi azokat. A tárgyaknak ts nagy szerepük van bennük, sőt ebben a darabjában egy állatnak /kutyának) ts: az embert érzéseknek, a kialakuló kapcsolatok­nak ezek a „legtárgyilagosabb“ köz­vetítői. Szerepeltet a szerző (külön­böző darabjaiban) majdnem későn, későn megjelenő vagy meg sem jele­nő személyeket. Ebben a műben ilyen például a főhős, Boros felesége. Zá­hradník a társadalmi kérdéseket min­dig a magánéleti szféra felől közelíti, értelmezi és magyarázza. Drámái ál­talában „magánéleti megoldással" fejeződnek be — a „társadalmi üze­net“ többnyire áttételes. Művei a kö­zéppontos és a konfliktusos dráma határesetei. Miről ts szól az Utóirat? 'A dráma­beli ellenfelek: Boros és Kaszás mér­nökök. Boros az az alkotó típusú ember, akit ma szívesen nevezünk „megszállott"-nak. Ha kell, éjt nap­(Megjegyzés: N. László Endre: nak harmadik, befejező részét ban hozzuk.) pallá téve, magát és környezetét, családját sem kímélve valósítja meg az elképzeléseit. Képtelen úgy dol­gozni, hogy csak neki legyen haszna belőle. Számára a társadalmi érdeket szolgáló alkotás az elsődleges. Emiatt természetesen különcnek nézik és különböző természetű konfliktusok érik... Vele szemben áll Kaszás, aki az új idők menedzser típusa. Társa­dalmilag nagy szükség van ezekre az emberekre: a kiváló szervezőkre. Saj­nos, Kaszásnak van egy megbocsát­hatatlan emberi tulajdonsága: csak látszólag dolgozik a társadalom szá­mára — elsősorban a saját zsebe ér­dekli. Magas beosztásával visszaélve mások alkotó munkájából akar hasz­not húzni, vagyis egészen pontosan: élősködő életmódot folytat. A kérdés tehát az: a hatalom vagy az értelem — az élősködés vagy az alkotói szel­lem győzedelmeskedik a metaforikus történet végén? Az előadást Horváth Lajos rendezi, akinek ez lesz az első komáromi munkája. A főszerepeket Bugár Béla és Holocsy István játsszák. A Matesz komáromi társulatának idei hatodik bemutatója 1987. március 20-án, teg­nap volt Komáromban (és természe­tesen) — az „új épületben". Kmeczkó Mihály aranyász? című irásá­­a következő számunk-Szegény volt-e az anyagtorlódás miatt » V 0 i t i láttunk piramldális ciprusokat és le­­gyezőpá'mákat is. Az igazgatósági épület bejáratától nem messze kez­dődik a kőtölgyfasor, amely a bam­­buszcserlésnél ért véget. A botanikus kertben egyébként összesen 18 tölgy­fajta és ezek 21 változata látható. A bambuszcserjés mellett lenyűgöző látványt nyújtott egy sok törzsű ti­szafa, amely állítólag már több mint '500 éves, és a valamikori helyi nö­vényzetet képviseli. Néhány lépéssel távolabb két, kúpos koronájú óriás sequoiadendron, azaz maradvány­­•mammutfenyő áll. Láttuk azt az örökzöld mammutfenyőt is, amelynek

Next

/
Thumbnails
Contents