Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-21 / 11. szám
1987. március 21. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A további előrelépésen fáradozva ★ A zárszámadó közgyűlés elnöksége. A szlműi (Zemné) Haladás Egységes Földműves-szövetkezet zárszámadó közgyűlésén a megszokottnál gyakrabban — legalábbis a hasonló jellegű fórumokhoz viszonyítva — fogalmazódott meg a követelmény: a 8. ötéves tervidőszak Igényes feladatait csakis pniitikai és szakmailag felkészült, öntudatos dolgozókkal lehet teljesíteni. Balogh László mérnök, a szövetkezet elnöke a főbeszámolóban ezzel kapcsolatosan többek között a következőket hangsúlyozta nyomatékosabban: jelölt téma jogossága fás fontossága) ebből kifolyólag nem képezheti valamiféle vita tárgyát. A munkaaktlvitás kibontakoztatását Illetően nem voltak különösebb problémák a szlmöl szövetkezetben a tavalyi év folyamán. Hiszen több mint hat és fél száz egyéni, 17 kollektív és egy üzemi kötelezettségvállalást könyvelhettek el, tervezve ezáltal 1 millió 379 ezer korona értéket. De a valóságban kétmillión felüli értéket hoztak létre, amt 158 százalékos tervteljesítésnek felel meg. S ami a már említett fő követelményen kívül talán a leggyakrabban elhangzott: — az 1986-os esztendő csapadékszegény Időjárása. Főképpen a nyári aszálv befolyásolta negatív (A szerző felvételei) értelemben e növénytermesztés eredményeinek alakulását. És a késői tavaszkezdet sem mondható a mezőgazdasági munkák szempontjából éppen sikeres Idényrajtnak. Tavaly a szímőiek csak március huszonnyolcadikén dörrentették el ama képzeletbeli rajtpisztolyt. Akkor azonban a hirtelen elolvadt hó és az aránylag nagy mennyiségű márciusi csapadék hatására bizony volt elegendő vfz. Sőt! Annyi, hogy mintegy ezerötszáz hektárnyi területen a felszíni vizek meggátolták a tavasziak előre kidolgozott terv szerint történő vetését. A pluszmunkával — a felszíni vizek eltávolításával — csak május elejére tudtak végezni. A sztmői szövetkezett tagok legnagyobb Igyekezete ellenére a rengeteg felszíni víz 38 hektáron teljes mértékben kipusztította az öszlbúza-veteményt. A helyzet végül Is úgy alakult, hogy összesen 263 hektáron kellett az őszi búzát helyettesíteniük kukoricával. Ügy gondolom, különösképpen nem szükséges részletezni a szóban forgó többletmunkából'eredő emberi fáradozást. Szó, ami szó, a már előzőleg említett termésbefolyásolő tényezők alakulásából kifolyólag gabonafélékből nagyon gyenge termést takarítottak be. Őszi búzából — az 1037 hektár klterfedésű területen — 3 ezer 913 tonnát, ami hektáronkénti átlagban 3,77 tonnát Jelent, míg tavaszi árpából a 276 hektárról valamivel több mint 1300 tonnát, ami egy hektárt Illetően 4,9 tonnának felel meg. Táján egy kissé Ironikusnak Is tűnhet, de megemlítendő, hogy jó ütemben haladt a szalmabetakarítás — tekintettel az alacsony terméshozamokra. A gabonaféléknél keletkezett kieséseket azonban a szímőiek Is Igyekeztek valamiféleképpen pótolni. A növénytermesztés dolgozói például azáltal, hogy 450 hektár kiterjedésű területen nyári keverékeket vetettek, elsősorban lóbabot lucernás alávetéssel, perkót és Intenzív fűféléket. Ezen Intézkedés hathatósnak bizonyult, aminek hű kifejezője a 7,5 tonnás átlagos hektárhozam. A stlókukorlca sem hozta a tervezett — 13 ezer 226 tonna — mennyiséget (csak 12 ezer 540 tonna termett), egy hektárról átlagosan 35,9 tonnát gyűjtöttek be. A napraforgó azonban annyira sikerült a Színtől Efsz-ben — 3,18 tonnás átlagos hektárhozam —, hogy Járási viszonylatban az első, helyen végeztek. Az 1986-os, nagyon csapadékínséges esztendő Is bizonyíték arra, hogy a mély, kötött talajaik kimondottan megfelelnek a napraforgó-termesztés követelményeinek. A szemes kukoricát Illetően úgyszintén gyengék voltak az eredményeik. Hektáronként 4,4 tonnát takarítottak be, és rögvest megfogalmazódott a kérdés: hogyan lehetségesek oly óriási különbségek az egyes táblák eredményei között? Hiszen néhol, alig 3 és fél tonna termett egy hektáron, másutt pedig hét tonna körüli termést takarítottak be egy hektárról. S hogy milyen eredmények és hiányosságok merültek fel az állattenyésztés szakaszán? Az év végére tervezett szarvasmarha-állományt nem érték el — 3 ezer 489 darabbal szemben a valóságban 3 ezer 477. A tejtermelést Illetően azonban nem voltak különösebb problémáik, sőt, kilencszázalékos túlteljesítésről beszélhetnek Ilyen összefüggésben. Egy tehéntől átlagosan 4011 liter tejet nyertek. A már előbb felmerült különbségek azonban a fejes! átlagra is vonatkoztathatók. Például a szfmői Öreg major átlaga 3814 liter tej egy tehéntől, az új farmon viszont 4299 litert nyertek egy tehéntől. Kamocsán (Komoéa) pedig 4193 litert. Az öszszes kifejt tejnek a 96,2 százalékát értékesítették első minőségi osztályban. És egy további Járást első hely a szfmőleknek: a szarvasmarhák napi súlygyarapodást illetően a hízóknál a tervezett 0,87 kilogrammal szemben 1,035 kilogrammot értek el. A borjúelválasztással azonban már végképp nem dicsekedhetnek. A tervezett 1200 helyett 1103 darabot választottak el, s ez 92 százalékos tervteljesltést jelent. A főbeszámolóbői a továbbiak folyamán többek között megtudhattuk, hogy a Szlmöl Efsz sertésállománya nagyobb a tervezettnél, a malacelválasztás tervét csak 94,5 százalékra teljesítették, s a sertéshús-eladási tervük sem vált valóra elképzeléseik szerint, összességében azonban a húseladási tervüket teljesítették. A főbeszámoló előterjesztője külön hangsúlyozta, hogy az állattenyésztési részleg feladatainak sikeresebb teljesítése érdekében állandóan tökéletesíteni szükséges az irányító és szervezőmunkát mind a zootechnikusok, mind pedig a többi dolgozó vonatkozásában. Tulajdonképpen ez az egyetlen járható út annak érdekében, hogy a jövőben az állattenyésztés még Jövedelmezőbbé váljék. A valóban részletes föbeszámolót nem kevésbé tartalmas vita követte. Akik szöt kértek, mindannyian a jobbítás, a fejlődés előrelendítése céljából tették. Többek között kiemelték, hogy a terv nem lehet valamiféle sajátja a vezetőségnek, az egyes részlegek vezető dolgozóinak. A dolgozókat úgyszintén időben és részletesebben szükséges tájékoztatni a tervfeladatokról, Illetve azok teljesítéséről, valamint ez ellenőrzésről. Az is több felszólaló szájából elhangzott, hogy a kritikát semmiképpen sem szabad visszafojtani, mivel az Ilynemű téves eljárás tulajdonképpen gátolja a gazdálkodás eredményességét. Jó volt hallani a nyugdíjasok, egykori szövetkezetalapltók szívből szőlő jobbítási tanácsait, valamint azt, hogy mily gyümölcsöző az együttműködés a helyi nemzeti bizottság és az egységes földműves-szövetkezet között. Az egybegyűltek bizonyéra hatványozottan emlékezetükbe vésték, hol lenne legnagyobb szükség a tökéletesítésre, a hiányosságok pótlására. És ha ez Így van, akkor az ide! esztendő eredményeit mérlegelve mindenképpen fokozottabb lesz az elégedettség. Vezetők és dolgozók részéről egyaránt... SUSLA BÉLA „A ránk háruló feladatok megkövetelik tőlünk, hogy még nagyobb figyelmet szentel Jünk dolgozóink szakmai-politikai továbbképzésének mnnkaakti vitások kibontakoztatásé nak, valamint kulturális és szociális igénveik biztosításának.* És ha egy gondolat erejéig elids zünk a szakmai fel készültség fogalmánál az Érsekűj vári (Nové Zámky) járás ezen szövetkezetének viszony latában, a következő kép tárul elénk. A 638 állandó dolgozó körül a legtöbben f295) azok vannak, akik alapiskolai végzettséggel rendelkeznek. A főiskolát, illetve egyetemet véezettek száma pedig mindössze tizennégy. Azt hiszem, a bevezetőben meg★ A vita keretén belül felszólalt Ján Andrusko elvtárs, a járási pártbizottság titkára is. JEGYZET i Iegyzetblokk a kezemben, fónyképezőgép a vállamon, mellettem a helyi nemzeti bizottság titkára... Így járjuk a községet gyalogosan, meg-megállva egy-egy új épületnél, elavult létesítmény mellett. A beszélgetés témája nem más, mint a falufejlesztés: az utolsó tíz évben mennyiben Is gyarapodott a központi község, elégedettek-e az Itt lakók, vállalnak-e az emberek társadalmi munkát? Aztán sorban előjönnek a gondok. Bővíteni kellene az iskolát, bölcsőde kéne, néhány utcát nem ártana portalanítanl stb. Hosszasan beszélgetünk a lehetőségekről, a gazdasági eszközökkel végzett „bűvészmutatványokról“ A majdnem egyórás séta után felderül a titkár arca: „Na, ezt aztán meg kell néznie. Remélem, le ts fotózza majd... Ilyet széles e környéken nem lát.“ Egy futballpálya mellett állunk meg. S valóban. Költségesen elkészített lelátó díszpáholyokkal, modern öltöző, gyönyörű gyep. A pálya körüli palánkon hirdetőtáblák... Ogy érzi magát Itt az ember, mint egy Európa-hírfl klubcsapat oroszlánbarlangjában. — Tudja — folytatja a titkár, — az elnök elvtárs valamikor focizott. Ezzel azt akarom mondani, hogy a szövetkezet elnöke él-hat a fociért. Neki egyszerűen presztízskérdés volt az, hogy a járási pálya mellett a miénk legyen a legszebb. S hogy végül is ez igaz lett, az neki köszönhető. Nehézgépeket kölcsönzött, meg hát a szövetkezet ép(töcsoport)át Is. Hát érti, nem? Meg építőanyag Is akadt, ha ml nem tudtunk biztosítani. Nagy beruházások folynak e szövetkezetben, Így ml az nekik öt hat teherautó tégla, meg vasanyag... Az elnök elvtárs egyben az Itteni sportszervezet elnöke Is. Ogy szeretik őt a focisták, mint a saját apjukat. Mert ő nem egy fukar ember. Megfelelően értékeli a jó teljesítményeket... Más tömegsport létezéséről érdeklődöm, s a titkár szinte belenyugvást rejtő hangnemben válaszol: — Tudja, nemigen van más sport nálunk. Valamikor alakult egy asztalitenisz-szakosztály, de leépült. Valahogy nem figyeltek oda az emberek. A gyerekek — habár az elején jő eredményeket értek el — nem bírták fizetni a saját zsebükből az utazás költségeit. Tudja, nálunk a foci... Ami megy, az a foci... Tudom azt, hogy e jegyzet egyetlen olvasójának' sem kell különösebb műveltséggel rendelkezni ahhoz, hogy levonhassa a rövid történetecske tanulságát. Ugye, ez a szó a részrehajlás, a funkcióval való visszaélés. Sajnos, újságírói pályám folyamán sokszor találkoztam ezzel a fogalommal. Persze, a „focista“ szövetkezeti elnök esete csak egy példa volt, a hasonló történetek horizontja nagyon tág. íme, a kővetkező példák Is erre utalnak majd: Egy, a faluja fejlődését Igazán a szivén viselő képviselő mesélte: — A falucentrum felépítése céljából egy épltővállalat elkészítette a terveket. Ezt nekünk Is megmutatták, s ml tagadás, mindannyiunknak tetszett. Egy valakinek azonban nem: a helyi nemzeti bizottság elnökének. Am mindannyian rájöttünk miért. A néhány bontásra Ítélt, régebben épült családi ház közül az egyik az elnök sógoráé volt. A fiatal tervező építésznek addig-addig súgott-búgott a fülébe az elnök, míg az elfogadta a tervek átrajzolására szóló javaslatot. Ismét elénk terjesztették — Immár az új terveket. Hát mit mondjak... A pajzok szerint mintha csak villával szórták volna szét a falu szívét képező épületeket, semmi összhang, hlányoztt a logika. Az elnöknek borzasztóan tetszett az új terv, hiszen más házak lettek szanálásra ítélve. Az elnök valamikor focizott Egy következő példa: Azzal a céllal mentem egyik alkalommal egy szövetkezetbe, hogy megtudjam: vajon ml az oka annak, hogy az újltómozgalom terén a gazdaság a Járásban az utolsó helyen kullog. Autónk először nem az efsz irodája előtt állt meg, hanem a központi gépjavító műhely mellett. A műhelyvezető szolgálatiig volt távol, fgy bővebben elbeszélgethettem a gépjavítókkal is. Mit ad a sors: ők az egyik újítást a másik után mutatták be. Mivel eléggé Jártas vagyok a témában, nem gépészszakember létemre Is megállapíthattam: ezek az ötletek olyan Jók, hogy országos terjesztésre Is alkalmasak. Am amint kiderült, a szóban forgó újításokat még csak e Járáson sem terjesztették elő. Aztán megtudtam azt Is, hogy az újítási előadó, aki még vagy öt funkció — munkavédelmi felelős, SZFSZ- szakaszblzalml stb. — „tulajdonosa“, nem érdekelt az ügyben. Viszont engem személy szerint Igenis érdekelt az, hogy miért éppen az újítási felelős „nem érdekelt* újítási ügyben. Tőle tudtam meg, hogy az efsz elnöke nemigen „figyeli“ ezt az ügyet, s az б munkája sem abban mérettetik meg, él-e a gazdaságban az űjltómozgalom vagy sem. Hirtelen az altóra pillantva szinte súgva mondotta az előadó, hogy: „ez elnök nem ért a gépesítéshez, korábban harminc évig az állattenyésztésben dolgozott...“ Aztán az efsz elnöke ts megérkezik, e csodálkozva kérdezi tőlem: — Mlnálunk miért éppen az újításokról érdeklődik? Vannak egyéb jől menő dolgok a szövetkezetben, amiről nagyon szép cikket lehetne írni... Például — tárja szét a két kezét az elnök — az állattenyésztésről... * * Egy másik szövetkezetünkben fiatal értelmiségiekkel ülök le egy asztalhoz. Míg a kávét fogyasztjuk, kötetlenül beszélgetünk. Megpendítek nekik — akkor még azt hittem — egy szinte lényegtelen témát. A járási funkcionáriusok emlegették — akik máskülönben lelkes vadászok —, hogy az elnökük Is nagy vadász, aki egyben az Itteni egyesület elnöke Is. De megtudtam azt Is, hogy a funkciósok körében Itt a faluban mindig több a vadász... A háromtagú társaság tagjai összenéztek, majd az egyik gunyoros hanglejtéssel mondja: — Ha nekem Is lenne puskám, hátizsákomban jó borom, akkor talán mér én ts az elnök baráti körébe tartoznék, s ennek függvényeként a funkciósok sorába. Aztán sorba kiöntik a lelkűket: elmondják, hogy jó néhány kollégájuk — akiket korábban semmi sem vonzott a vadászathoz, s anyagi helyzetük sem engedte meg ezt a költséges kedvtelést — vadászlevelet váltott ki, felszerelést vásárolt, csak azért — amit csöndben maguk is bevallottak —, hogy az elnök kegyeibe kerüljenek. Ugyanis — véleményük szerint — a nagy dolgok nem a szövetkezeti Irodákban dőlnek el, hanem kinn, a vadászházban. Meg aztán sok vendégvadászszal — ezek többségükben járási funkcionáriusok — Is barátságot lehet kötni, s rajtuk keresztül rázós ügyeket elintézni. Elhatároztam, hogy az Írást semmiféle „zárszóval* nem zárom, hiszen lapunk olvasója a tanulságot levonja enélkül is. Persze, egyet mégiscsak meg szeretnék említeni. Ezek a klsebb-nagyobb korrupciókra, részrehajlásra hajlamos vezetők nem tesznek mást, csak azt, amit megenged nekik a közösség, tehát csak azt — amit megtehetnek. Hivatalos szóhasználattal élve: azt teszik, amire a társadalmi ellenőrzés lazaságai módot adnak nekik. Éppen ezért kell — hadd ne hivatkozzak most kongresszusi határozatokra, a CSKP KB levelére, állampolgárt kötelességre — mindannyiunknak jobban odafigyelni azokra a visszaélésekre Is, melyek valamiféle funkció védpajzsa mögött történnek. Persze, Igaz az Is, hogy a magányos számonkéröket Igen könnyen megfélemlíthetik, agyonnyomhatjék a magas társadalmi posztok képében megjelenő „bálványok*. De azt Is tudom, hogy a mai kor szocialista gondolkodásmódú embere van annyira felvilágosult, hogy — s ebben társadalmunk nagyon sok hivatalos fóruma támogatja öt — meg tudja találni a helyes módját a korrupció, a funkcióval való visszaélések illetékes állami szervek előtti feltárásának. КАЫТА GABOR A
