Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-21 / 11. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. március 21. Értékelték a versenyt Március elsá hetének péntekén valóban ünnepi volt a hangulat a Porúbkai Egységes Földműves-szövetkezet (Miohalovcei járás] székházában, illetve kultűrközpontjában. Az említett színhelyen értékelték ugyanis az „Ismeretek bizonyítvány nélkül“ elnevezésű verseny harmadik évfolyamát, valamint szóltak az SZFSZ Szlovákiai Bizottságának illetékesei a szövetkezeti dolgozók tavalyi kötelezettségvállalásairól. Mikuláš Sidík, az SZFSZ Szlovákiai Bizottságának titkára többek között kiemelte, hogy az 1986- -os esztendő vonatkozásában — a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére — az efsz-ek dolgozói több mint 150 ezer kötelezettségvállalást terlesztetíek elő, 267 millió korona értékben. Sidík elvtérs a továbbiakban részletesen szólt az „Ismeretek bizonyítvány nélkül“ elnevezésű verseny III. évfolyamáról. Mindenekelőtt megelégedését fejezte ki a részvétellel kapcsolatban: a versenybe ugyanis több mint 13 ezer szövetkezeti dolgozó kapcsolódott be, 471 egységes földműves-szövetkezetből. S mely Járásokat emelhetjük ki a legaktívabbak között? Elsősorban a Topoľéanyit, a Nitrait (Nitra), a Cadcait és a Svidníkit. Ezen járások valamenyl szövetkezete bekapcsolódott a szóban forgó versenybe. Persze, s ezt az SZFSZ Szlovákiai Bizottságának titkára Is aláhúzta, nem az volt a cél, hogv a versenvbe minél több dolgozót vonjanak be, hanem a hatékony ismarefgyarapítás fontossága szerepelt előtérben. A több mint 13 ezer megfejtés közül 7 ezer 220 volt a helyes. Először a helyes megfejtéseket közöljük, majd pedig a nyertesek közül említünk néhány nevet. 1. témakör — b,a,c 2. témakör — c,c,a 3. témakör — b,c,c 4. témakör — b,a,c/a 5. témakör — c,b,c 8. témakör — c,c,c ||ezrj 7. témakör — c,a,c 8. témakör — b,b,a \ És akiknek kedvezett a szerencse: az első díjat — görögországi utazás — Anna Cifrová nyerte, Podlu' žanyból, Topoľčany: járás. Ugyancsak Topoľčany! járásból való a második díj nyertese — Ján Duríš Ska- Canyből, aki a Szovjetunióba utazhat. Magyarországi társasutazásban részesül többek között Márton József, a Madari (Modrany] Efsz dolgozója, a Komáromi (Komárno) járásból. A 11.— —12 díj: üdülés a Magas-Tátrában, két személy részére. Az egyik nyertes Szabó József, a Szenckirályfaí (Kráfová prl Senci) Efsz dolgozóia. Luhačovicében üdülhet többek között-plusz egy személlyel — Kanovits Kornélia, a lűcsi (Lúč na Ostrove) szövetkezetből, valamint Gajdos Vilma, a Tešedíkovói Efsz-ből. Nyolcszáz korona értékű vásárlási utalványt nyert többek között Lovas Dániel, a Szenckirályfaí Efsz dolgozója, 700 koronás utalványt pedig Molnár Erzsébet Nagymegyerről (Calovo), valamint Ľudovít Kľúčik Szencklrályfáról. Hatszáz koronáért vásárolhat egyebek között Vida Péter Csilizradványból (Čiližská Radvaü), Lakatos József, a Dióspatonyi EJsz dolgozója, Kovács Valéria, az ipolyvarbói (Vrbovka) szövetkezet tagja. Az 51—60. díj: a Prior áruházakba 500 korona értékű vásárlási utalvány: E- zen díj tulajdonosai többek között: Varga Katalin, Felsőszeli (Horné Saliby), és Vass Ferenc, Zlaté Klasy. S még néhány név a nyer-1 lesek listájáról: öllőg Ibolya — Csilizradvány, Andris Ferenc — Pusté Sady, (400 —400 korona), ifj. Czifrus Lajos — Királyi, 200 korona Fehérnéry Jenő — Nagymegyer (100 korona). Ä különdíj — fekete-fehér hordozható tévékészülék — a Galántai (Galanta) járásba „váridorol“ — a nyertes: Szabó Aladár Felsőszeltből. 1 Valamennyi nyertesnek szívből gratulálunk! fs) Nem mindenkinek adatik meg, hogy úgy élje le életét, mint Molnár Ferenc marcelházl /Marcelovd) lakos, aki ez év január elején vonult nyugdíjba. Kitűnő munkájáért 1981-ben az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumától, tavaly pedig a szövetségi kormánytól vett át kitüntetést. Nyilván sokunkat érdekel, hogy hogyan, élt és dolgozott ez az ember. Molnár Ferenc ahhoz a nemzedékhez tartozik, melynek tagjai számára a háború életreszó- 16 élmény lett. Emlékeik a mai napig ebből az időszakból táplálkoznak. őket a háború végnapjaiban a lövészárokba küldték meghalni. Ezek az emberek ma 60 évesek. Molnár Ferenc 34 évig kertész, és 6 éven át a helyi efsz elnökhelyettese volt. Vele folytatott beszélgetésünkből kitűnt, a háború az ő életének is meghatározó élménye volt. — Az élei megpróbáltatásai 1940-ben az Iskolából való kiállással kezelödtek. Többgyermekes családban nőttem fel. Apám kisgazda volt — kezdte memóriamotozását riportalanyunk, majd így folytatta: — 16 évesen Almásfüzitőre jártam napszámba, természetesen gyalog. Napi 32 km-t gyalogoltam. Két évvel később' leventeként részt kellett vennem a jelnőttek borzalmas háborúsdijában. Münchentől 50 km-re estem hadifogságba. Fogolyként a felszabadult Dachaut is megjártam, amely akkor még magán viselte az ott történtek minden borzalmas emlékét. 1946 tavaszán kerültem haza. Életem munkáskorszaka ekkor kezdődött. Örültem az életnek, s mindennek,, amiben fantáziát láttam. Bátyám akkor a baranyai birtokon volt kertész. Csábított, mentek én ts. Valamit kellett csinálni. A birtokot két év múlva oszlatták fel. Heténybe fChotínf szerződtünk el Vainer Sándor zsidó gazdához. Nehéz évek voltak ezek, az ívás évei. Marcelházán 1950-ben alakult meg a kertészet a néhai barangol birtok és a falu túlsó oldalán lévő major helyén. A kertészetet 1963-ban a szövetkezethez csatolták. Emlékszem, az emberek többsége idegenkedett a közöstől. Kevesen hittek létjogosultságában. Ekkor kértek meg Varga Istvánnal együtt a kertészet vezetésére, amit vállaltam — és sose bántam meg. Pedig az indulás naauon nehéz volt. Az első lépések bizonytalanok Ezek az én pici gyermekeim A pihenést választotta és lassúak voltak. Amit termeltünk, sokszor nem tudtuk eladni. Senki sem tudta biztosan, mit hoz a jövő, az embereket mégis óriási lelkesedés és öntudat vezérelte. Akkoriban a dolgozók szemében magától értetődő volt, hogy nem mentek haza családjukhoz, ha váratlanul túlórázni kellett. Beszélgetésünk közben érezhető volt az a mérhetetlen súly, amely a szavak által megidézett emlékekre nehezedett. Nem meglepő, hogu egy nyugdíjas számára nem a hétköznapok apró-cseprő részlegkérdései a fontosak, hanem mindaz, ami küzdelmei során agypalettáidra rávésődött. Mennyi áldozatos munka, mennyi lemondás! Harmincnégy — embert próbáló és alakító — esztendő. — Valamikor minden munkát kézzel végeztek a kertészetben, mégis győzték — magyarázza Molnár Ferenc, miközben sejtelmes mosoly merevedik az arcára. — Pedig a napi kereset alig haladta meg a 20 koronát, s volt év, amikor az év végi osztalék mindössze 2 korona volt. Mégis nagyobb becsülete volt a munkának, mint ma, amikor könynyebb munkával a tízszeresét is megkeresik. Bizony, sokszor már reggel négykor kinn voltunk a kertészetben, mert a leveles zöldséget munkaidő előtt vagy után tudtuk csak leszedni. Gondolja, hogy ezt ma megtenné valaki? Ahogy nőtt a dolgozók jövedelme, úgy kopott kt életükből az önzetlenség. Néha elgondolkozom azon, vajon milyen lesz a munkáról alkotott véleményük a mat fiataloknak, akik naplóink munkaerkölcsét veszik példának. Ma, sainos, csak a könnyű, de annál jobban megfizetett munkának van becsülete. s ez eléggé elszomorító. De kérdem én, kitől tanuljanak jó példát? Talán az is nehezíti az együttműködést, hogy a dolgozók odahaza folytatják a második műszakot. Napjainkban megszokottá vált, hogy minden kertben fóliasátor található, pedig csak az 1965- ös árvíz után terjedt el a faluban a háztáji gazdálkodás eme formája. A kertészetből közben az öregek kezdtek kimaradoznt, azok, akik minden ízükkel ragaszkodtak a földhöz és annak ismerői voltak. Helyükbe sok olyan szakma képviselőié jelentkezett, akiknek semmilyen vonzódása nem volt a mezőgazdasági munkához; jöttek, mert meaélhetést találtak. S az évek csak múltak, múltak észrevétlen. Nős vagyok, de a gyermekáldás elkerült bennünket. Ennek leqtöbb hasznát a szövetkezet vette, hiszen életem nagy részét nyugdíjig a kertészetben töltöttem. Mégis, amikor betöltöttem a hatodik ikszet, úgy éreztem, az lesz a leghelyesebb, ha a fiataloknak adom át a , helyemet. Meg elég is volt a munkából. Annyian dolgoztak a kezem alatt, hogy mindenkire már nem is emlékszem. De nehogy azt aondolfák, hoau könnyű volt a bűcsúzást Egyáltalán . .. Abbahagyni tudni kell. A lelkiismeretem tiszta, mert mindig becsülettel végeztem a munkám. Nekem mindig is természetes volt, hogu a közösség érdekeiért harcoltam, s nem önmagamért. Ezerkilencszáznunlcvanban a körülmények furcsa alakulása folytán a szövetkezet elnökheluettesévé választottak, s eny évvel később pedig főkertésszé. így mentem nyugdíjba. Hogy az öregkor könnyebben telten, építettem a kertben egy kiest tlvegházat, ahol jelenleg palántákat nevelek. A kertészkedés szenvedélyem maradt a mat napig, de nem is akarok tőle megválni. Számomra az Is örömet szerez, ha csak leülök az üveabázban egy székre, és órákon át nézem a cseperedő palántákat. Ezt nem eléa csak sze• retnl^ ebhez érzés is kell! Emlékek és emócták. Mólnál Ferenc azon nagyszerű szakemberek közé tartozik, akik nem kívánnak mindenáron kitűnni. pedig tapasztalataik, tudásuk arra toaosulttd tenné őket. Szerényséae elnondolkodtató. Munkáin egyenlő volt nz élettel, mégsem érzi magát bősnek. MACSICZA SÁNDOR Hogy e kérdésre érdemleges választ kapjunk, abból a célból kerestem fel Szlovákia egyik legnagyobb zöldségtermesztő- és palántafejlesztő üzemét, az udvardi (Dvory nad Zitavou) Auróra Egységes Földműves-szövetkezetet. Zivataros, zord téli napon keltem útra, s ahogy közeledtem a faluhoz, egyre jobban foglalkoztatott a kérdés: lehet-e egyáltalán zöldséget termeszteni, palántát hajtatni Ilyen ítéletidőben? — Lehet! Menjen csak kt a kertészeti telepre, ott majd meglátja! — válaszolta, akit csak megkérdeztem. Igen ám, csak hogyan jussak el a kertészetbe, amely három kilométerre van a falutól? — Ha reggel fél hétkor a szövetkezet előtt felszáll a munkásokat szállító üzemi buszra, könynyedén eljuthat a kertészetbe — tanácsolták a faluban. A helyszínre érve az a látnivaló Is megragadott, amely a kertészetben fogadott. Míg a föld vastag hótakaró alatt pihent és a mező felett csípős, hideg szél süvített, a hatalmas üvegházakban, fóliasátrakban tavaszt Idézően milliónyi palánta virított. A részlegvezető — Mackó László — először elvégezte a munkakezdés teendőit és csak azután szakított Időt arra, hogy bemutassa a kertészetet. — Száztíz hektáron gazdálkodunk, termelünk zöldségféléket. Ebből 100 hektáron paradicsomot, tíz hektáron káposztaféléket termesztünk. Ezenkívül 60 áras területen üvegházi növényeket termesztünk, egy hektár 30 áron pedig fűtött fóliasátrak alatt palánták hajtatásával foglalkozunk. Az üvegházak Is a palántanevelést szolgálják, de viszonylag nagy mennyiségű virágot ts termelünk. Jóleső érzés elmondani, hogy a ml palántanevelésünknek társadalmi szempontból Is növekedett a jelentősége, mivel nemcsak a szövetkezet számára, hanem eladás céljából Is, mégpedig a kertészkedők részére évi egymillió darab palántát nevelünk. • Ez valóban nemes cselekedet — hagytam helyben a kertész szavalt. — De ön mint szakember Jól tudja, hogy a fajta a meghatározója a jó terméshozamoknak, tehát nem közömbös, hogy milyen magot vetnek. — Ez Így igaz, a talaj összetétele és a tápanyag biztosítása mellett a fajta is jelentős mértékben meghatározza a terméshozamot — válaszolt nyomatékosad Mackó László. — Ml erre rendkívül nagy gondot fordítunk. A sokéves tapasztalataink, alapján karfiolból a Bravo és a Bora, salátából pedig — hajtatásra — a Kamikon a legmegfelelőbb. Az általunk termesztett palánták előnye továbbá abban van, , hogy tápkockában növesztjük, s így tíz nappal korábban kifejlődik a palánta, illetve tíz nappal korábban terem, mint a „sima“ palánta. Mint már arról szóltunk, a palánták nagy része a kertészkedők kisegítését szolgálja. Mint azt a főkertész elmondotta, a megrendelések alapján az Igénylők február végétől legkésőbb április első hetéig vásárolhatják meg a palántákat a szövetkezetben, vagy a Kertészeti Szolgáltatások boltjában. Ami az árat Illeti, nem Ilyen egyszerű a válasz. Ugyanis eddig 50 fillérért adtak egy skál paradlcsompalántát, de a vetőmagok, a vegyszerek és a fűtőenergia áremelkedései miatt Ilyen áron semmiképpen sem lehet 50 fillérért „előállítani“ egy szál palántát. LESZ-E ELÉG PA1ÁNTA? A kertészetnél maradva, továbbá azt vizsgáltuk, hogy menynyire függ össze a virágtermesztés a palántaneveléssel, az árakkal, illetve, hogy milyen helye van a kertészetben a virágtermesztésnek. Amint e célból betekintettem a fűtött üvegházakba, és szót 'váltottam az ott dolgozó asszonyokkal, akik nap mint nap ápolják, öntözik, vágják, permetezik a virágokat, azt válaszolták: ók bizony a fáradságos munka közben nem latolgatják, ml mibe kerül, és talán azt sem érzékelik, hogy milyen elragadó, szemet gyönyörködtető, reményt keltő hatása van annak a látványnak, amit a százezernyi virág Illa, fehér, piros, sárga és zöld színpompája fakaszt az emberben. Hogy milyen helyet foglalnak el a virágok a kertészetben, azt Mackó László vezető kertész próbálta kissé nosztalgikusan megfogalmazni. — Virágtermesztésre elsősorban az ösztönöz, hogy sok a szövetkezetünkben a dolgozó nő, s nekik akarunk a nemzetközt nőnap és egyéb ünnepek alkalmából virággal kedveskedni. Tehát ezeket a célokat szolgálja az a 200 ezer szál szegfű, a 12 ezer darab primula és a kétezer cserép azálea. # Szóval ez a humánus oldala a virágtermesztésnek — szakítottam félbe beszélgetőpartneremet. — De milyen helyet foglal el a virágtermesztés gazdasági szempontból a szövetkezet életében?, — Nem lebecsülendő ez a szempont sem. hiszen kezdetben az üvegházi zöldségtermesztés veszteséges volt, sőt virág nélkül ma Is az lenne. Ezért az üvegházak egy részében virágot termelünk, hogy az ezzel szerzett bevétel pótolja a zöldségtermesztés kiadásait. Ilyen szempontból a virág kiegészítő tényező nálunk. Tény, hogy* ha a hajtatott zöldségnek olyan árat engedélyeznének, amely megtérítené a ráfordított munka- és fűtőenergia értékét, akkor elsősorban Is zöldséget termelnénk, és így a télt hónapokban több vitamin kerülne a vásárlók asztalára. Bár ezek a tények és mindazon érvek, amelyek a beszélgetés folyamán elhangzottak, önmagukért beszélnek, mégis csak akkor győződik meg arról Igazán az ember, hogy az apró és filléres palánták „előállítása“ nem Is olyan egyszerű, ha végignéz akárcsak egy órányi munkamenetet Is a kertészetben. Ottjártamkor az üvegházakban vagy 40 asszony a paprikapalántákkal bíbelődött. A szemmel alig látható, aprő palánták áttűzdelése a nem szakmabelieknek bizony bonyolult folyamatnak tűnik. Éppen ezért Vadkerti Máriát és Balogh Júliát kértem meg, hogy mutassa be ezt a munkafolyamatot. — Először is átrostáljuk a Jő minőségű földet, amelyet gépek segítségével betáplálunk a kockázóba. Az így létrehozott ■ tápkockákba e^y-egy parányi palántát tűznek be az asszonyok. Egy asszonynak naponta kétezer apró palántát kell kivennie a földből és áttűzdelni a tápkockákba. A fólia alatt naponta öntözzük és hetente egyszer permetezzük a palántákat — először Fundazollal, majd Dithanevai. Ezek az asszonyok kibírták a rendkívüli januárt hideget, * a hófúvást is, mert akkor sem hiányoztak a munkahelyükről. És az is az 6 jó munkaerkölcsükre vall, hogy nem futkároznak haza napközben, illetve nem Is mehetnek haza megmelegedni, vagy megnézni, hogy vannak a gyerekek, hiszen a kertészet távol van a falutél. Reggel 6.30-kor indul velük a busz, a munkahelyre, és csak délután négy órakor viszi haza őket. És hogy miért vállalják mindezt? Miért olyan jőkedvűek útközben és munka közben? — Mert szeretünk dolgozni, jő a munkakollektíva, 20—25 éva együtt dolgozunk, öregek, fiatalok megértjük egymást, a munkáért megvan a megbecsülés és a tisztességes kereset — hangzott a meggyőző válasz. MAJOR ÁGOSTON
