Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-21 / 11. szám
1987. március 21. SZABAD FÖLDMŰVES. 3 Afrika képes egész lakosságát élelmiszerrel ellátni Az elmúlt év őszén élelmiszer-termelési csúcstalálkozót tartottak az afrikai országok mezőgazdasági miniszterei Elefántcsontpart fővárosában. A részt vevő tagországok elfogodtak a FAO főigazgatója által javasolt mezőgazdaság-fejlesztési stratégiát, s egyben kérték a világszervezet segítségét a végrehajtást célzó konkrét nemzeti programok kidolgozásához és a szükséges külső erőforrások mobilizálásához. A konferencián teljes egyetértés alakult ki a kontinens élelmiszerválságának mind az okalt. mind a felszámolás lehetséges útjait illetően. Általános volt az a vélemény, hogy a nemzetgazdaságok talpraállftásában is elsődleges jelentőségű az élelmiszer-gazdaság fejlesztése. Az Afrika mezőgazdasága — a következő 25 év — című FAO-tanulmány a részt vevő tagországok véleménye szerint jő támpontot nyújt az országok mezőgazdaság-fejlesztési programjainak kidolgozásához. A FAO főigazgatója Edouard Saouma által előterjesztett fejlesztési stratégia évi 3 százalékos mezőgazdasági növekedést Irányoz elő, miközben a művelt területnek 50 mllliö hektárral [215 milíló hektárról 265 millió hektárral, az öntözött területnek pedig 5 millió hektárral kell növekedni. A tanulmány szerint Afrika képes egész lakosságát élelmiszerrel ellátni a kidolgozott fejlesztési stratégia négy fö elemének együttes megvalósításával. Az országok gazdaságfejlesztési programjainak kidolgozásakor nagyobb hangsúlyt kell adni a a mezőgazdaságnak. Á FAO statisztikái szerint Afrikában á bruttó hazai termék [GDP) termelésében 50 százalékot, az összes foglalkoztatottat tekintve 30 százalékot, a külföldi valutabevételeket illetően pedig 90 százalékot tesz ki a mezőgazdaság. Ugyanakkor a kontinens átlagában az összes beruházásból kevesebb mint 20 százalékot fordítanak a mezőgazdaság fejlesztésére. Megfelelő színvonalú és mennyiségű ráfordítás, hatékony ösztönzőrendszer, fejlesztésorientált intézményhálózat és a szükséges infrastruktúra kialaktása elengedhetetlen. Ezek mellett nagy gondot kell fordítani a természeti erőforrások és a környezet védelmére. Meg kell állítani az elsivatagosodást. Küzdeni kell az erózió és az erdők pusztulása ellen. A változásoknak külső közgazdasági feltételei is vannak. Ilyenek a szabadabb külkereskedelem, a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja és a segélyezés jelenlegi rendszerének felülvizsgálata. A segélyekkel kapcsolatban a FAO főigazgatója elmondta, hogy azok akkor a leghatékonyabbak, ha termelőeszközök. termelési ráfordítások formájában [gépek, vetőmag, műtrágya stb.) érkeznek, ugyanis ezek megléte vagy hiánya a fejlesztési stratégia egyik kulcskérdése. A felsorolt alapfeltételek nagy része. főleg országon belüli politika! döntéseket kíván, s csak a külső közgazdasági környezet változtatása igényel széles körű nemzetközi összefogást. A- tanulmány szerint, amennyiben a mezőgazdasági fejlesztés nem következik be az elfogadott stratégia szerint, akkor nemcsak az önellátást törekvések hiúsulnának meg, hanem az egy főre jutő élelmiszer-termelés 30 százalékkal tovább csökkenne az elkövetkező 25 évben, fgy 2010-re négy országot kivéve minden afrikai ország nettó mezőgazdasági importőrré válna, s Afrika gabonaszükségletének csaknem felét, évente több mint 100 millió tonnát importálni kellene. Az ellátásnak ilyen mértékű importra alapozása pedig gazdasági és politikai függőséghez vezetne. A jelenlegi világgazdasági helyzetben a komparatív előnyökön nyugvó, egyoldalúan exportorientált mezőgazdasági politika sem célravezető. A megtermelt árunövények exportjából jelenleg elérhető bevételek a növekvő népesség ellátásához szükséges élelmiszerek importjához sem elegendőek a fejlesztési és egyéb beruházásokról nem Is beszélve Az egyetlen járható út a mezőgazdaság-központú gazdaságfejlesztési politika, a lehető legnagyobb mérvű önellátásra valő törekvés, a fentebb vázolt stratégia alapján. (Magyar Mezőgazdaság A Közös Piac döntései A Közös Piac mezőgazdasági miniszterei meghozták döntésüket a tej, a tejtermékek, a marhahús, a gabona és a bor túltermelésének megakadályozására. Eszerint, ha a vaj raktári készlete eléri a 180 ezer tonnát (jelenleg a felhalmozott mennyiség 1,3 millió tonna), a tejporé pedig a 100 ezer tonnát (jelenleg 770 ezer tonna), akkor automatikusan felfüggesztik a garantált áron valő felvásárlást. Hasonlóképpen felfüggesztik, ha e termékek átlagos piaci éra meghaladja a garantált felvásárlási ár 92 százalékát (jelenleg 94 százalék körül van), s automatikusan Ismét életbe léptetik, ha a piaci ár 92 százalék alá esik. Az EGK-blzottság központjában úgy vélekednek, hogy ezek az Intézkedések — miután múlt decemberben a termelés mennyiségi kvótáit már 9,5 százalékkal mérsékeltek — alkalmasak lesznek a nagv raktári készletek leapasztására, Illetve azok Ismételt feltűnődésének megakadályozására. A miniszterek tanácsa elfogadta azt a javaslatot is, hogy, kárpótolják azokat a termelőket, akik a következő öt év folyamán gabona-, marhahús- és bortermelésük mennyiségét 20 százaikkal csökkentik. Sokkal kevesebb volt a nézetazonosság az EGK pénzügyminisztereinek tanácskozásán, ahol kedvezőtlennek minősítették a Közös Piac gazdasági helyzetét, s a fejlődés gyorsításának módját vitatták meg. WASHINGTONI „MENTŐK“ Az emberi jogok „védelmezői“ D. Agajev rajza Óvatos derűlátás Mi történt azóta, hogy a Szovjetunió felbontotta a Reykjavíkban előterjesztett leszerelési „csomagtervet“ és az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolásának javaslatával kimozdította a holtpontról a leszerelési tárgyalásokat? Erről nyilatkozott a Szovjetunió külügyminisztériuma, s „A Szovjetunió megelégedéssel fogadta más államok pozitív reagálását arra a javaslatára, hogy önálló megállapodást kössenek az európai közepes hatótávolságú rakéták teljes felszámolásáról, valamint e fegyverek számának erőteljes csökkentéséről. Ázsiában és az USA területén“ — szögezte le a dokumentum. A külföldi visszhangok sokféiségük ellenére arról tanúskodnak, hogy a szovjet kezdeményezést reális lépésnek tartják a leszerelés terén való előrelépésre irányuló erőfeszítésekben. Az atom- és űrfegyv.erekről szóló genfi megbeszéléseken részt vevő szovjet küldöttség világos utasítást kapott, hogy határozottan törekedjen konkrét megállapodás mielőbb! kidolgozására. A szovjet javaslat a tárgyalóasztalon fekszik és tartalmazza mindazokat a nélkülözhetetlen elemeket, amelyek alapján meghízható megállapodás készíthető elő. Megbízást kapott, hogy szükséges rugalmasságot és konstruktivitást tanúsítson, s olyan megállapodásra törekedjen, amely maximálisan megfelelne annak a feladatnak, hogy Európát mentesítsék az összes közepes hatótávolságú rakétától. Ebből a szempontból ítéli meg a szovjet küldöttség az amerikai fél javaslatát, és megvizsgálja, hogy célja-e mielőbbi megállapodás elérése az európai közepes hatótávolságú rakéták teljes felszámolásáról. A Szovjetunió megérti egyes nyugat-európai államok aggodalmát a harcászati-hadműv 'leti rendeltetésű rakéták miatt, és kész azonnal tárgyalásokat kezdeni korlátozásukról, majd’ pedig teljes felszámolásukról. Mihelyt aláírják az európai szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló megállapodást, a Szovjetunió az NDK és a CSS2ISZK kormányaival való megállapodás után kivonja harcászati-hadmfiveleti rakétáit ezen államok területéről. A Genfben előterjesztett szovjet és amerikai javaslat nem jelenti e probléma megoldásának konkrét tervét, hanem csak vázolja és összefoglalja az elképzeléseket. „A két dokumentum több szempontból különbözik egymástól, terjedelmileg és tarta’milag is. De derűlátóan állapíthatjuk meg, hogy a javaslatok megegyeznek a fö dologban: a közepes hatótávolságú rakéták problémájának megoldására irányulnak“ — jelentette ki moszkvai sajtóértekezletén — Borisz Pajdisev. a külügyminisztérium tájékoztatást hivatala vezetőjének helyettese. ' Ugyanakkor azt Is bejelentette, hogy a létrejött megállapodásokkal összhangban Moszkvában megtartják a Varsót Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának soros ülését, áttekintik az európai és a világhelyzetet a múlt év októberétől eltelt időszakban: Megtárgyalják ez európai közepes hatótávolságú Rakéták felszámolására tett új szovjet kezdeményező javaslat után kialakult helyzetet. Gondot fordítanak arra, hogy erőteljesebb haladás jöjjön létre a fegyverkezési hajsza korlátozása, az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentése, a vegyi fegyverek betiltása terén. Még március folyamán konzultációkra kerül sor Moszkvában az Egyesült Államok külügyminisztériumának vezetőivel a regionális konfliktusokról. A Szovjetunió az amerikai küldöttséggel meg akarja tárgyalni a regionális konfliktusok megoldásának lehetőségeire vonatkozó nézetét és a konzultációkat a komplex nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésére irányuló gyakorlati erőfeszítések részének tartja. Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium képviselője londoni tárgyalásai befejeztével kijelentette, hogy kölcsönös jóakarat esetén hat hónapon belül létrejöhetne a szovjet-amerikai megállapodás az európai közepes hótávolságú nukleáris rakéták felszámolásáról. Csakhogy ebben egyre óvatosabb derűlátással lehet bizakodni, mivel Reagan elnök a kongreszsusnak megküldött jelentésében a fegyverzetellenőrzési megállapodások megsértésével vádolja a Szovjetuniót. Az utóbbi években ez már az ötödik ilyen jelentés, de előterjesztése időpontját tekintve szándékos és durva provokációnak tekinthető, amelynek az a célja, hogy aláássa azt a poilitikal bizalmat, amelyre az újabb megállapodások megkötéséhez lenne szükség. Egyik oldalon szovjetellenes rágalomhadjárat, másikon tárgyalási'készség. Hogy melyik hang lesz meggyőzőbb? Reménykedjünk, hogy a higgadt, az ésszerű törekvéseké végül elnyomja a hisztérikus kirohanásokét, de vegyük számba a nehezen fogyó — vagy sebtében öszatákolt — újabb akadályokat is. • —h-< Burda — oroszul A világ legnagyobb divatlapja, a 2.5 miHlő példányszámban megjelenő Burda Moden oroszul is megjelent. A moszkvai televízió is közvetítette a premiernek szánt, látványokban kápráztató divatbemutatót, amelyre a Burda tizenöt manökent vonultatott fel a legújabb tavaszi és nyári modellekben. A további szórakoztatásról a szovjet állami cirkusz és a Bolsoj színház balettkara gondoskodott. Az orosz nyelvű Burda első kiadása 100 ezer példányban jelent meg, amit még az Idén három további — egyenként 200 ezres példányszámú — kiadás követ. A következő évben 1 millió fölé szökik a példányszám, hiszen a Szovjetunió, ahol 150 milllő nő él, még így Is csak korlátozott mértékben tudja majd ellátni az öltözködés kultúrája iránt érdeklődőket e legújabb divatvonalat, szabásmintát egyaránt kinálő divatlappal. Törekedni fognak a havonkénti megjelenés rendszerességére, s később, ha ezt a papírminőség és a nyomdai berendezések lehetővé teszik, arra is gondolhatnak majd, hogy a Szovjetunióban állítsák elő a lapot, addig azonban az NSZK-ban készül. Az új divatlap tartalmáért kiadója és szerkesztősége felel, mindamellet a folklór és a kézimunka témakörben a szovjet partner is hozzájárul a kínálat kialakításához. Az első. száz oldal terjedelmű számban 15 oldalt kapnak a hirdetések, egyebek között a Deutsche Bank, a Wella, az Adidas, a Cartier és az American Express. A lappéldányok és a hirdetések eladásából származó bevételen a felek meghatározott arányban fognak osztozkodni. A Burda Moden a Szovjetunióban 5 rubelbe kerül. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Március 10-én azt adta hírül a Csehszlovák Sajtóiroda (ČSTK), hogy a nicaraguai ellenforradalmi csoportok egyik vezetője, Arturo Cruz lemond tisztségéről. Ml van e hír hátterében? Crnz az ún. Nicaraguai Ellenzéki Szövetség (UNO) háromtagú vezetőségének a tagja volt. A miami székhelyű UNO triászában döntő szava Adolfo Calerőnak, a legerősebb fegyveres kontra-szervezet, az ún. Nicaraguai Demokratikus Erő főparancsnokának volt. Calero, mint a Coca Cola gyár egykori managuai tulajdonosa, fanatikus somozistának tekinthető. Vele szemben a politikai szárnyat képviselte a vezetőségben Arturo Cruz és mellette Alfonso Robelo, akik mindketten a sandinista rendszer oldalán vállaltak tisztséget bizonyos Ideig. Robelo a Somozát megdöntő első ideiglenes kormányzó tanács tagja volt a magántőke képviseletében. Arturo Cruz a nemzeti bank elnöke volt, mbjd csaknem egy évig Robelo helyét töltötte be a kormányzó jnntában. s még ezután is a sandinista rendszer megbízásából a washingtoni nagykövetség vezető embere volt — amíg mindketten át nem álltak az ellenforradalmárok oldalára. Most — nevezik puccsnak, mondják zavarnak azt, amit Crnz a kontrák között előidézett. Már hetekkel ezelőtt a demokrácia hiányára panaszkodott, most pedig a Miami Herald című laphoz intézett levelében azzal indokolja távozását, hogy nézeteltérései támadtak más ellenforradalmi vezetőkkel, akik nem értettek egyet a kontrák csoportjai „romló harci moráljának javítását célzó reformokkal“. örömre vagy megkönnyebbülésre nincs ok azért, az ellenforradalmárok megtorpanása csak átmeneti. Egészen pontosan csak addig tart, amig az amerikai kormány visszatartja a múlt évi százmillió dolláros segélyből még hátralévő 40 millió folyósítását. A képviselőház ugyanis — az iráni ügyből okulva — nagy szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy addig nem engedi meg az ellenforradalmároknak tavaly jóváhagyott óriási összeg hátralévő részének kifize-A kontrák „békejobbja” lését, amíg felül nem vizsgálják, hová, milyen célokra fordították a „segély“ mostanáig átutalt részét. Nyilvánvaló, hogy ezt a döntést majd megvétózza — szokásához híven — az elnök, és a kontrák nem maradnak éhkoppon. A kérdés most az, milyen összefüggésben vannak ezek a fejlemények, mármint a „segély“ befektetésének beígért felülvizsgálása és a tapasztalt bankember távozása a kontrák triumvirátusából? Nagy valószínűség szerint Washington elégedetlen az ellenforradalmárok eddigi „eredményeivel“. Nem sikerült nekik tartós bázist létesfteni nicaraguai területen, sem ideiglenes ellenkormányt kikiáltani. Most a tét a Costa Rica-i terv, amelyet Nicaragua mellőzésével február 15-én vitattak meg. A csonka csúcstalálkozón abban állapodtak meg, hngy három hónapon belül ismét összeülnek az ún. tízpontos terv megvitatására. amelynek feltétele, hogy ha a dokumentum eláírásra kerülne. akkor valamennyi közép-amerikai országban, ahol belső fegyveres harc folyik, hatvannapos határidővel tűzszünetet és teljes amnesztiát kell hirdetni. Az érintett államokban nemzeti megbékélési bizottságok alakulnának a kormány, az ellenzék, a katolikus egyház és az emberi jogi bizottságok képviselőiből, majd lépések történnének a plura’ista demokrácia kialakítására, a pártok szabad tevékenységére, s új választások kiírására. A cél: Nicaragua elszigetelése, kifárasztása és „sarokba szorítása“. Ugyanis már januárban „felkínálták a békejobbot“, ezt az új „megbékélési tervet“, amely szerint, ha a sandinista rendszer párbeszédei kezdene az ellenforradalmárokkal, új választásokat írna ki az 1984 novemberi eredmények érvénvtelenftésével. akkor cserében az Egyesült Államok megszüntetné az ellenforradalmárok pénzügyi és fegyeveres támogatását. Miért jobb az új terv, mint a Contadora 21 pontos béketerve, amely mindezideig nem került aláírásra? Nos, az előírja a külföldi katonai tárgyalás megszüntetését — emez feltételezi annak segédletét. Közben Nicaraguában egyre nehezebb a gazdasági helyzet, mivel minden lehetséges erőt az ország védelmére kell fordítani, a közellátást a külső szorítás bonyolítja, azonban a somozista diktatúrát senki sem kívánja vissza. Washington pedig a „szovjet befolyástól“ retteg, amikor új meg új taktikával próbá’ja megdönteni a sandinista vezetést. A három hónap múlva esedékes közép-amerikai csúcsre Ortega államfő is hivatalos. Kész tények elé akarják állítani. Addigra „új erőre“ kapnak a kontrák, s az átszerveződött UNO-vezetőség „ugrásra“ — bevetésre, kormányalakításra, bomlasztásra. harci feladatokra — készen várja, hogy fordulatot hajtson végre Nicaraguában. Csakhogy Nicaragua másféle megbékélést akar. Erőszaktól, fegyverektől menteset, olyat, amelynek feltételeit saját népe érdekei szerint szabja meg. amelyet nem dollármilliókból pénzelt, idegen érdekeket kiszolgáló politikusból lett felforgatók sugalmaznak. H. Mészáros Erzsébet v * Á
