Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-14 / 10. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. március 14L Követésre méltó kezdeményezés Be kell vallanom e sorok olvasójá­nak, hogy bár régebben nem vagyok diák, s az iskolapadból is már né­hány éve kinőttem, mégis nagyon vártam az egyhetes tavaszi szünetet. Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy kifejtsem ennek okát, s bővebb ma­gyarázatot adjak, kénytelen vagyok egy kis kitérőt tenni. érdeküket, pihenésüket és felüdülé­süket szolgálja. Ügy látszik módosí­tanom kell ezzel kapcsolatos elkép­zelésemet. mivel az idei télies tavaszi szünet a Nyugat-szlováktai kerület­ben öröm helyett inkább gondot oko­zott szülőknek és pedagógusoknak egyaránt. Miért tartottam fontosnak erre kl-Nem tudom ugyanis véka alá rej­teni véleményemet, mely szerint az oktátásügy szakemberei a tavaszi szü­net korai időpontú meghatározásával sok helyen Ismét alaposan feladták a leckét, hogy mivel és főleg miként töltsék hasznosan a diákok az egy­hetes szünidőt. Véleményem szerint a különböző szempontok és gazdasá­gi tényezők figyelembevétele mellett — bármilyen furcsának tűnik Is — elfeledkeztek magukról a gyermekek­ről. Eddig úgy tudtam, bogy a szünidő elsősorban a diákoké: az 6 térni? Elsősorban azért, mert február derekán nem minden családban tud­tak teret, illetve lehetőséget biztosí­tani a diákoknak a pár napos szünidő hasznos eltöltéséhez. Azok a gyerme­kek voltak szerencsés helyzetben, akik szüleikkel együtt üdülhettek, vagy pedig a nagyszülőknél, rokonok­nál — régi és űj barátok társaságá­ban — tölthettek egy-két napot. Szü­lők és pedagógusok többségének vé­leménye szerint nem ütközhetett vol­na különösebb akadályba egy későb­bi, a gyermekek számára is jóval megfelelöbb. Időpont kijelölése. Akár történik ezen a téren változás, akár nem, az alábbi kezdeményezés min­denképpen figyelemre és főleg köve­tésre méltó. — A tervezettnél egy kicsit hosszabb­ra sikeredett kitérő után visszatérek ahhoz, hogy miért vártam felnőtt fej­jel is a tavaszi szünet néhány napját. Mindenekelőtt azért, mert szőkébb hazámban, a Mátyusföldön, pontosab­ban á Bratislava-vidékl járásban ez Idő tájt szervezik meg az Ifjúsági ol­vasótábort. Mivel az előző évek során is részt vettem a tábor rendezvé­nyein, s nagyon megtetszett az ötlet, az idén is vártam, hogy félretéve a szürke hétköznapok felnöttes gond­jait, belefeledkezhessek a zsivajgő tábori életbe. Az alsó tagozatos alapiskolás ta­nulók számára első ízben három év­vel ezelőtt sikerült megvalósítani a minden szempontból hasznos Ötle­tet. A három esztendő elteltével bát­ran papírra merem vetni, hogy a kez­deményezésnek van létiogosultsápa és főleg (Bvője, mert azok. akik szá­mára a tábor szerveződik, vagyis a gyermekek, nagyon szívesen és üröm­mel kapcsolódnak be a foglalkozá­sokba, tömören: magokénak érzik az olvasótábort. Erre a legékesebb bizo­nyítélt, fiogy az első tábor megszer­vezését követően tavaly és az Idén is problémát okozott a sok jelentkező közül a résztvevők kiválasztása. Vé­gül az alapiskolák Igazgatóságai a Csemadok-alapszervezetek vezetőivel közösen választották ki azt a har­minchárom tanulót, aki négy napot töltlietett a szenei (Senec) Napfé­nyes-tó melletti kót üdülőben. Az első két év sikerén felbuzdulva az idén már nemcsak a Csemadok KB üdülője, hanem a szenei Slávia sport­­szervezet nyaralója Is gyermekzsivaj­tól volt hangos február tizenötödiké­től egészen tlezennyolcadikáig. Gör­fől Jenő, a Csemadok Bralislava-vidé­­ki Járási Bizottságának titkára, az ifjúsági olvasótábor főszervezője, a korábbi évek tapasztalatait kamatoz­tatva az idén is nagyszerűen előké­szítette a rendezvényt. Az egyes öt­letek megvalósításához olyan szer­vezőtársakat talált, akik szabadságuk rovására is szívesen bekapcsolódlak a legfontosabb tennivalók végzésébe. Ha belegondolunk abba, hogy a harminchárom táborlakó mellett a szenei Kincskereső Ifjúsági Klub tag­jai és a napközisek Is részt vettek az olvasótábor rendezvényein, csak elismeréssel szólhatunk a szervezők munkájáról. Az ötletek megvalósítá­sából a járási titkár mellett jelentős részt vállalt Polák Margit könyvtá­ros, Huszár László népművelő és Fe­kete Mária, a Csemadok KB munka­társa. Elsösortian nekik köszönhető, hogy a harmadik ifjúsági olvasótábor sikeres volt. Arra a kérdésre, hogy milyen volt az idei műsor, röviden úgy válaszol­hatunk, hogy sokrétű. Igaz ugyan, hogy a harmadik ifjúsági olvasótábor fő témája az anyanyelv és a gyer­mekirodalom volt, de nem hiányoz­tak a más jellegű foglalkozások sem. Természetesen azonban az anyanyelv ápolásának játékos formát, az olvas­mányélmények megbeszélései voltak a műsor során túlsúlyban. A tábor­lakók első útja a szenei könyvtárba vezetett, ahol mindenki kiválaszthat­ta a számára leginkább megfelelő olvasnivalót. Sokan már ekkor el­döntötték, hogy milyen verssel, me­sével, prózarészlettel vagy történet­tel indulnak a tábori szavalóverse­nyen. A négy nap alatt közel tfz foglal­kozást, rendezvényt sikerült megva­lósítani, teret hagyva a köziig játék­nak és terraésszétesen az olvasásnak. Nagy sikere volt a gyermekek köré­ben a Madi Ilona által szerkesztett és vezetett Játékos nyelvi vetélkedő­nek. Az alsó tagozatosok válaszaik­kal, ötleteikkel bizonyították azt, a­­mit egy nyelvművelő kiadvány borí­tóján olvastam, hogy „a legelmésebb játékokhoz kell a legkevesebb esz­köz: nyelvünk és elemei, a szavak, szőtagok, hangok és betűk mindig kéznél vannak". Bárdos Ágnes és Huszár Lászlő verses-zenés műsorába a gyermekek szívesen bekapcsolódtak. Már az első percektől kezdődően érezni lehetett, hogy sikerült megtalálni a közös han­got, divatos szókapcsolattal élve, a gyermekek vették a lapot: élénk fi­gyelemmel kísérték a verseket, hall­gatták a megzenésített költeménye­ket és a dalokat. Az ismertebb Ha­lász Judit-datokat pedig nagy lelke­sedéssel énekelték. Az összeállítás nagy erénye az volt, hogy számolt a gyermekek közreműködésével. A részt­vevő alsó tagozatosok ötletgazdagsá­gát és nagyszerű előadókészségét bi­zonyította például az általuk bemuta­tott. rögtől zött meserészlet. Lelkese­désüket, játszásra való hajlamukat látva, eszembe jutott, hogy kár volna kihasználatlanul hagyni tehetségü­ket... A természettudományi érdeklődé­sűek számára is volt elegendő ren­dezvény. Az olvasótábor résztvevőt megnézték a Szenei Magyar Tanítást Nyelvű Alapiskola csillagvizsgálóját, ahol Jankó Pálné pedagógus a szak­kör tagjainak tevékenységét ismer­tette az alkalmi látogatókkal. Szakái Jászló jóvoltából a gyermekek a szá­mítógép játékprogramjait is kipró­­bá'hatták. Lapunk munkatársa. Pomt­­chal Richárd, nyelvrokonaink orszá­gát, Finnországot mutatta be színe* diafelvételei segítségével a táborla­kóknak. Ezenkívül természetesen nem hiányzott a hagyományos szenei séta, amelynek során a kisváros neveze­tességeivel is alaposabban megismer­kedhettek a tábor résztvevőt. A harmadik ifjúsági olvasótábort a legszakavatottabbak, maguk a részt­vevők, értékelték, amikor reményük­nek adtak hangot, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor a tábor­ban lehettek. A lelkes szervezőknek ennél nem is kellett nagyobb elisme­rés, hiszen ez volt az elsődleges cél. Az sem lehet azonban másodlagos, hogy miként reagálnak a Csemadok Bratislava-vidéki Járási Bizottságának kezdeményezésére a többi járás kép­viselői. Elvégre tavaszi szünet min­denütt van.., BÁRDOS GYULS Görföl Jenő felvétele. C Nevem Fejes Ildikó, kilencéves kis­lány vagyok. 3. osztályba járok. Apu­kámról szeretnék írni. Neve Fejes Tibor, .született 1953. december 10-én. Foglalkozásé zoo­techniku*. A Rimaszécsi (Rim. SeC) Efsz-ben dolgozik. Sok a munkája, sokszor még vasárnap is. De ha van egy kis szabad ideje, mindig szívesen főz. Mindegy neki csibe, kacsa, liba vagy nyál, egykettőre a fazékba ke­rül. Nyáron szeret horgászni, a halat is ügyesen megtisztítja, és töbhféle módon finomra süti. Télen az egész rokonságban apukám vezeti a disz­nótorokat, el is készít mindent ide­jében. A múlt évben, amikor kistestvérem született és anyukám egy hétig a kórházban volt, olyan speciális étele­ket készftett nekem, amilyenekkel az anyu meg se merne próbálkozni. Apukáin még az egyszerű tojásrántot­­tát iS kidfszítve tálalja. Mondja is sokszor anynkám, hogy as én apu­kám pályatévesztett ember, mert ki­tűnő szakács lenne belőle. Itt küldök egy fényképet apukám­ról. amelyiken velem együtt látható. üdvözlettel: ' Fejes Ildiké KEDVES OLVASÓIN IK! VARJUK A TOVÁBBI LEVELEKET, IRÄS0KAT VETÉLKEDŐNKBE! Írjanak egymásról GYERMEKEK A SZÜLÉIKRŐL, NA GYSZOLEIKROĽ, SZÜLÖK — GYERMEKEIKRŐL. KI MIBEN ÜGYES, TEHETSÉGES, „KI MIT TUD“! Írásukhoz mellékeljenek fényképet isi ____1 Családi ”KI MIT TUD”-A A lapunk 7. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Volt egyszer egy február / jégrepeszlő napsugár / futott sorsunk egére/ / tavaszt hozott a fénye“. Nyertesek: Együd László, Rimaszombat (Rím. Sobota), Farkas Sarolta, Almágy {Gém. Jablonec), Tóth Mihály, Tardoskedd (Tvrdosovce), MEGFEJTÉS­NYERTESEK 4

Next

/
Thumbnails
Contents