Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-14 / 10. szám

1987. március 14. Szabad földműves, A livádiai palotát télen-nyáron sok ezer turista keresi fel (A szerző felvételei}' 4. Livádia laltal tartózkodásunk harmadik napjának délutánján látogattunk el Livádiába, amely Jaltától mintegy há­rom kilométernyire nyugatra, a Mo­­gabi-hegy tenger felé tartó lejtőjén terül el. Gyakorlatilag már egybeol­vadt Jaltával. Livádia a Krím déli partvidékének egyik legszebb hely­sége. Legfőbb nevezetessége a livádiai palota, amelyet az utolsó orosz cár, II. Miklós építtetett 1911-ben. A rene­szánsz stílusú palotát, amely az orosz cár egykori rezidenciája volt, Nyikolaj Krasznov építész tervezte. A livádiai palota megtekintését az 1945-ös jaltai konferencia emlékét őrző komplexummal kezdtük. Köztu­dott, hogy az említett év februárjá­ban. tehát három hónappal a fasiszta Németország szétzúzása előtt Livá­­diában találkozott a három szövetsé­ges nagyhatalom kormányfője, Joszif Sztálin (Szovjetunió), Franklin Roo­sevelt (USA) és Winston Churchill (Nagy-Británnia). Csak érdekesség­ként említem meg, hogy az amerikai küldöttség a livádiai palotában szállt meg, az angol küldöttség rezidencíá-A palota melletti díszkút Ja az alupkal Voroncov-palota volt, a szovjet küldöttség pedig a koreizl palotában helyezkedett el. A február negyedikétől tizenkette­dikéig tartó konferencián a szövet­séges hatalmak összeegyeztették a fasiszta Németország végleges szét­zúzásának katonai tervét, megálla­podtak a Németország iránti maga­tartásban a feltétel nélküli kapitulá­ció után. felvázoltak a világ háború utáni problémáinak rendezésével kap­csolatos politika alapelveit. A közös nyilatkozat leszögezte, hogy a szö­vetségesek eltökélt szándéka meg­semmisíteni Németországban a mlli­­tarizmust és a nácizmust, s hogy ezt a német nép érdekében is teszik. A konferencia résztvevői elfogad­ták a Felszabadított Európáról szóló deklarációt, amelyben a nagyhatal­mak kötelezték magukat, hogy össze­egyeztetik politikájukat a fasiszta iga alól felszabadított országoknak, és a hitleri Németország volt csatlósálla­mainak nyújtandó segítség kérdésé­ben. A konferencián megállapodtak abban is, hogy a Szovjetunió Német­ország kapitulációja után két-három hónappal belép a militarista Japán ellen vívott háborúba. A kormányfők nagy figyelmet fordítottak a háború utáni nemzetközi biztonság megte­remtésére. A livádiai palotában szü­letett az a határozat is, hogy 1945. április 25 én öszehívják San Francis­cóban az Egyesült Nemzetek konfe­renciáját az ENSZ Alapokmányának végleges kidolgozása céljából. Ennyit röviden a történelemről, most pedig néhány szót a krimi kon­ferencia emlékét hirdető komple­xumról, amely 1974-ben készült el. Belső díszítéséhez főleg színes már­ványt, majolikát, mozaikot, értékes fafajtákat és fémet alkalmaztak. Szá­momra Is nagy benyomást keltettek a rendkívül szép stukkődlszítések, a kandallók, a csillárok, a tükrök, a platán- és tölgyfából készült lépcső­­korlátok stb. Az első terem Jobb oldalt falán Európa 1944 végi és 1945 eleji kato­napolitikai helyzetének térképe lát­ható. A turisták az egyes frontvona­lakat fényjelzésekkel követhetik. Az említett fal mögött található a fehér terem, amelynek kiképzésében gaz­dagon alkalmaztak márványt.. A pa­lotának ebben a termében — ahol a konferencia ülésezett — a fennma­radt okmányok alapján úgy állították vissza az egész berendezést és kör­nyezetet, amilyen azokban a napok­ban volt. A terem közepén kerek asz­tal áll székekkel, a terem két olda­lán szintén székek találhatók, a te­rem végén pedig kandalló látható. A történelmi jelentőségű tanácsko­zást ábrázolja Vaszilij Jefanovnak, a Szovjetunió kiváló művészének a festménye, amely szintén a teremben látható. Az első teremből nyíló két további helyiségben Roosevelt tartóz­kodott. Tovább haladva látható az impozáns, pálmákkal díszített itáliai udvar, majd az utolsó helyiség követ­kezik, amelyben a résztvevők aláír­ták a három legfontosabb dokumen­tumot. Ovegbűra alatt látható az orosz nyelvű dokumentum. Egyébként a dokumentumokat elsőként Chur­chill. utána Roosevelt, majd Sztálin írta alá. Az aláírások szintén látha­tók. A krimi konferencia emlékét hir­dető komplexum megtekintése után megálltunk a dfszkútnál. Az Idegen­vezetőtől megtudtuk azt Is, hogy 1925-ben a livádtai palota bejárata fe'ett a „Livádia, öcsászári felségé­nek birtoka” felirat helyett új felirat Jelent meg: „Parasztüdülő — Livádia”. A szanatóriumot egyébként a fehér palotában és a palotával egyidőben épült két másik épületben rendezték be. Még egy érdekesség: az első üdü­lővendégek — 220 paraszt — 1925 májusában érkeztek a livádtai palo­tába. A szanatórium mo9t a déli partvi­dék egyik legnagyobb egészségügyi intézménye, amely szívbetegségek gyógyítására szakosodott. A szanató­riumban egyszerre ezer ember üdül­het. A livádia! palotától egészen a ten­gerig hatalmas, mintegy 40 hektáros park terül el. Ez lényegében a Krím­­-félsziget déli partvidékének legré­gibb parkja, amelyet még a múlt szá­zad harmincas-negyvenes éveiben lé­tesítettek. Itt, a parkban Januárban gyönyörködve Is megértettük, hogy miért nevezték a görögök ezt a he­lyet „llvádiának”, ami erdei rétet je­lent. A parkból egyébként nagyszerű kilátás nyílik a környékre és a ten­gerre. (Folytatjuk) BARA LASZLŐ AMuzslal (Možla) Szövetkezeti Klubban kapott helyet a köz­ségi könyvtár is. Vezetője, Bircsák Edit elégedett a könyvtár rendelkezésére bocsátott helyiségek­kel. Ugyanis formálisan, vagyis papí­ron két helyiség áll a könyvtár ren­delkezésére. Ebből az egyik a tulaj­donképpeni könyvtár, ahol a 8 ezer 500 kötet található, a másik helyiség csupán az „átjáróház” szerepét tölti be. Ugyanis olvasóteremre, amelynek eredetileg szánták, nem mutatkozik Igény. Nem is úgy néz ki, mintha a könyvtárhoz kötődne. Hiszen magam is tudom, hogy erre a helyiségre, a­­melyet úgynevezett spanyolfal választ el a nagyméretű társalgótól, elsősor­ban táncmulatságok akalmából van szükség. A tények alapos ismeretének hiá­nyában nehéz lenne vitába bocsát­koznom a könyvtárosnő és a további illetékesek véleményével. Csupán fel­tételezni merem, hogy alaposabb kö­rültekintéssel, az épület szerkezete által adatott lehetőségekhez való reálisabb igazodással el lehetne érni azt, hogy a Jelenlegi, több célt szol­gáló olvasóterem egyértelműen a könyvtárhoz kötődjön, és a jelenlegi túlzsúfoltságot a társadalmi Jelentő­ségéhez méltó színvonalú könyvtár váltsa fel. A könyvek elhelyezése, rendezése, a könyvállomány ellenőrizhetőségé­nek áttekinthető rendszere arra en­ged következtetni, hogy Bircsák Edit, aki öt évvel ezelőtt vette gondjaiba a könyvtárat, rendkívül dicséretesen viszonyul a munkájához, s a gondjai­ra bizott könyvek ezreihez. Sikerrel jár az olvasók, vagyis a könvvköl­­csönzők számának tervszerű növelé­sére Irányuló igyekezete Is. Ezt a tervet, évről évre túlteljesíti. A 2 ezer 400 lakosú község könyvtárának Je­lenleg 350 állandó olvasója van, akik évente több mint kllencezerötszáz kötet könyvet kölcsönöznek ki a könyvtárbői. Az olvasók fele a hely­beli alapiskola tanulója. Ezeknek az érdeklődése főleg a mesék, és verses­kötetek, valamint ifjúsági regényekre és útleírásokra összpontosul. A fel­nőtt olvasók túlnyomó többsége az idősebb korosztályhoz tartozik. Több­ségük életkora ötven év felett van. A könyvkölcsönzés alapján csupán a gyermekek és az Idősebb emberek szeretnének olvasni. Persze az Is le­hetséges, hogv a látszat kissé csal, mert hiszen semmi akadálya annak — és nyilván eléggé gyakran elő is fordul —, hogy az öregek által ki­kölcsönzött könyveket a fiatalabb korosztályokhoz tartozó családtagok Is elolvassák. De vannak elgondol­koztató jelenségek Is! Például az, hogy a kamaszkorban levő fiatalok neve szinte egyáltalán nem szerepel a könyvkölcsönzők között. S előfor­dult már, hogy a könyv szeretetére Könyvtári helyzetkép ĹMegfegyzést Vas* Gyula Illusztrációs felvétele han készült) késztat) és olvasására serkentő szavakra az említett fiatalok egy kisebb csoportja gúnykacajt hallatott. A könyvtári nyilvántartások azt is érzékeltetik, hogy a felnőtt olvasók nagyobbik hányada a könnyű műfaj, a bűnügyi regények iránt tanúsít ér­deklődést. S mint azt a könyvtárosnő Is mondta, a bűnügyi regények ked­velőinek nagyon nehéz felkelteni az érdeklődését a klasszikus és a jelen­kori irodalom komolyabb, értékesebb termékei iránt. Bekövetkezett tehát Muzslán is az a nem várt helyzet, hogy a klasszikus és a jelenkori ér­tékesebb szépirodalmi termékek Irán­ti érdeklődés az olykor a ponyvairo­dalom színvonalához hasonlítható bűnügyi regények mögé szorult. Ez­zel szemben azonban feltűnő és egy­ben dicséretes jelenségnek Is minő­síthető a képes folyóiratok iránt nö­vekvő érdeklődés. Állítólag az olva­sók eléggé népes csoportja fordul rendszeresen a népkönyvtárhoz, a Nő, a Hét, a Film, Színház, Muzsika, a Nők Lapja, a Ludas Matyi, az Élet és Tudomány és más képes folyóiratok kikölcsönzése céljából. Ä népkönyvtár könyvállományának feltöltése a múltban eléggé megnyug­nem a musslat könyvtár» tető volt. Évente négyezer korona állt rendelkezésre új könyvek be­szerzése céljából. Előnnyösnek btzo* nyúlt az Is, hogy a könyvtár vezetője — az olvasók Igényeinek Ismeretében — önállóan választhatta ki a megvá­sárolandó könyveket. Ügy tűnik — és ez aggasztja a Muzslai Népkönyvtáí vezetőjét is —, hogy a könyvtárfej­lesztés újabban alkalmazott módszere megnehezíti az olvasóközönség igé­nyeinek és a népkönyvtár fejleszté­sének „ összehangolását. Ez abban nyilvánul meg, hogy már évről évre kevesebb könyv vásárlására nyílik lehetőség, s hogy ezeket nem a könyvtárvezetők, hanem az Illetékes járási szervek válogatják össze. Bircsák Edit könyvtáros azt is eb mondotta, hogy a jövőben többszö* rendez majd mesedélutánt az óvodá­soknak, és a szövetkezeti klnb veze­tőségével együttműködve esetleg könyvismertető vitaesteket, valamint Irö-olvaső találkozókat Is több alka­lommal rendeznek. Az Igyekezet te­hát dicséretes; kívánjuk,’ hogy minél eredményesebb legyen. PATHÖ KAROL* Ü. LÄSZLÖ ENDREI foctyíny. wtt-e ai aíawjáu Részlet a palota körüli parkbői (Folytatás) Rhfn Antal, az első csallóközi mú­zeum igazgatója írja: „... Napi keresetük a múlt szá­zadban — az aranyászok bemondása szerint — 30 krajcártól 5 forintig terjedt. Ritka szerencse idején 10 fo­rintig Is... Emlékeznek Loborgazon, Vajkán, Szapon aranyászokra, akik­nek 30—40 hold földjük volt...” Az Idézet frőja szerint, hajdanában Sza­pon — és néhány más csallóközi és szigetközi helységben is — csupa arany ász lakott! Fazekas Márton ásványi aranyász el­mondja dr.Timaffynak, hogy: „... az első világháború előtt még a vének! Toklevélszigetnél egyszerre 90 (I — csak?) szem aranyat olvasott meg az aranynézőlapáton. — No, ezen kere­sek úgy 25 Ft.-ot egy nap! — mondta és munkához látott. Három hét alatt 380 Ft-ot jövedelmezett az Itteni ara­nyász ...” De Fazekas Márton Is múltról be­szél ... Sohasem a jelenről, vagy leg­alább a közelmúltról! Kilencven sze­mes lapátprőbát emleget akkor, ami­kor még ma is van kétszáz (vagy iöbbl) szemes lapátprőba ... Tehát bizonyára volt akkor is! Ugyancsak dr. Timaffy írja: „Bán József, az utolsó híres ásvá­nyi aranyász mesélte, hogy fiatal ko­rában apjával és Bőst Györggyel le­mentek Paksig, Mohácsig a Dunán. Igen jó útjuk volt, mert 100—120 Ft-ot is megkerestek egy hőnap alatt. Nagy pénz volt ez, Igen Jól éltek raj­ta, hiszen 1—2 Ft-ért hízott libát ve­hettek a parti falvakban, és 12 kraj­cárért kapták a Jobb bor literjét... Még ladikjukat is eladták és hajóval jöttek haza. Tellett Itthon újra a ke­resetből ..." Azt le dr. Timaffy írja, Hogy az aranyászok közül nem kevesen a sa­ját szükségletükre, gyűrűkre, karpe­rcekre, pltykegombokra Is sokat fel­használtak az általuk kimosott «ár­arányból. 1913-ban egy kilogramm arany hi­vatalos felvásárlási ára 3 ezer 280 korona. Hogy a forgalmi ára mennyi volt, azt nem sikerült megtudnom. 1930-ban egy gramm arany ára Cseh­szlovákiában 19 korona volt. 1935- -ben egy kilogramm arany hivatalos éra 5 ezer 760, a forgalmi ára pedig 7 ezer 500, Illetve 11 ezer pengő. Darkú István írja: „... Régen a Duna homokja bőven hordta lefelé a szemcsés aranyat, s az aranymosás gazdasági eredmé­nyei ts nagyban hozzájárultak az Aranykert (a Csallóköz) Jómódjához.” Régen!... Régen!... Régen!... Századunk első felében mennyi a sok és menny! a kevés? Mindenki mást mond, mást frl Mi az, hogy ré­gen? 1948 őtá én magam ts számta­lanszor csináltam már kétszáz sze­mes, vagy ennél Is gazdagabb lapát­prőbát, de csinálnak a tanítványaim Is... S az Ilyen aranyfövény ötszáz évvel ezelőtt ts gazdagnak számí­tott ... Mit mond az utolsó Igazi csallóközi aranyász? — Egy öreg aranyász, akitől a mes­terséget tanultam, felfogadott a négy» venes évek jslején napszámosnak. Na* ponta hetven pengő értékű aranyat mostunk ki kettesben a Duna fövé­nyéből. Az öreg a hetvenből húsa pengőt adott nekem ... — Sok volt az akkor, vagy kévést — Én nagyon Jól Jártam, mert hat­szoros napszámot kaptami Sehol nem kerestem volna ennyit, pedig csak gyerkőcöcske voltam ... Ott a köze­lünkben kaszált akkor..(név sze­rint felsorol négy csallőközaranyoel férfit). Megkérdeztem tőlük, mennyit keresnek naponta? Azt válaszolták, hogy három pengő ötven fillért... S az aranyász akkor ötven, én pedig — az alig tizenöt éves napszámosa -* húsz pengőt kerestem... Majd így folytatja: — „Kétféle aranyászről beszélhe­tünk. Az egyik inkább csak amolyan alkalmi volt, mondhatnám azt is, hogy kontár, aki az igazi aranyász útmutatása szerint egy bizonyos, elő­re kijelölt helyen mosta az aranyat Ezért előre meghatározott bért ka­pott. Arra azonban már nem volt ké­pes, hogy az aranyban gazdag helyet megtalálja, az aranyat tovább tisztítsa, foncsorftsa, kiégesse és beolvassza, tehát értékesíthetővé tegye. Rendsze­rint még azt sem tudta, hogy mennyi aranyat mostak ki. Az öreg aranyász, az igazi, ha sürgős volt a munka, néha felfogadott Ilyen napszámoso­kat. Rendszerint magúktól Is ajánl­koztak, mert általában a napszám dupláját kapták az aranyásztől,... (Befejezés a következő számban) }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents