Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-07 / 9. szám

vátt szerződéskötési megállapodása alapián történt. Az özem vezetői már évek óta sikeresen egvüttműködnek a mezőgazdasági dolgozókkal. A lenfeldolgozó Ipar szakemberei tanácsaikkal segítik a termesztőket, s állandó figyelemmel kísérik az ipari növény fejlődését. A kooperációs és integrációs kapcsolatoknak köszönhetően a külföldről importált Hesston-5700 típusjelű betakarítógéppel az 1984-es évbon már hozzávetőlegesen 85 százalékban sikerült a len begyűjtését gépesíteni.

A 7. ötéves tervidőszak folyamán az elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű alapanyag hiztusftása érdekében tovább bővültek a kooperációs és integrációs kapcsolatok, amelyek a termesztők és feldolgozók munkáiénak az összehangolását szolgálták. Nagy figyelmet szenteltek a növényvédelem, illetve a gépesítés korszerűsítése kérdéseinek. Évente átlagosan öt új lentárolót építettek az integrációs a’apból. A tervidőszak során állandósult a len vetésterülete, s jelentősen nőtt az átlagos hektárhozam. Am. sajnos, minőségi vonatkozásban nem nagyon sikerült előbbre lépni. Az ilyen lellegű hiányosságok pótlására a tőkés országokból adalékanyagokat kellett Importálni, hogv a feldolgozás folyamatos és megfelelő színvonalú lehessen.

A lentermesztőkre a lelenlegi ötéves tervidőszakban is igényes feladatok várnak. A kooperációs és integrációs kapcsolatok elmélyítése mindenekelőtt a len minőségének javítását szolgálja. A mezőgazdasági és a feldolgozó üzemek dolgozói közötti együttműködésnek köszönhetően remélhetőleg rövid Idő alatt lelentős mértékben sikerül orvosolni a balokat, s elhárítani a minőség javítását akadályozó nehézségeket.

A REPCETERMESZTÉS ÉS FELDOLGOZÁS

Az utóbbi időszakban az önellátás mértékének növelése mellett az ésszerű táplálkozáshoz szükséges feltételek megteremtése is az előtérbe került. Ezen a téren játszik nagyon fontos szerepet a minőségileg megfelelő repce, amelyből a feldolgozóipar étolajat és különböző termékeket készít.

A termesztőknek lobban Igazodniuk kellene a feldolgozóipar Igényeihez, hogy a fajtaválaszték megfeleljen a korszerű feldolgozás szigorú követelményeinek. Szlovákiában a PALMA konszernvállalat a védnöke az élelmiszer-ipari hasznosítású repce termesztést és feldolgozási rendszerének. A mezőgazdasági üzemek képviselőivel való szorosabb együttműködés kezdete a 70-es évekre tehető, amikor az étolaj alapanyagának még a 80 százalékát külföldről importáltunk. Abban az időben hazánkban csak 40 ezer tonna élelmiszer-ipari hasznosítású repcét termesztettek. A mezőgazdasági, élelmiszer-ipari és egészségügyi szakemberek kutatási eredményeinek összegezése alapján kidolgozták a repcetermesztés és -feldolgozás koncepcióját. A repcetermesztőktöl a termést a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat veszi át és az utókezelési munkálatok elvégzését követően kerül a repce a feldolgozókhoz. -A Prágai Mezőgazdasági Főiskola, a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat, az OSEVA termelési-gazdasági egység és a kutatóintézetek mellett a feldolgozóipar képviselői is bekapcsolódnak a kidolgozutt program teljesítésébe. A belterjesítés meggyorsítása terén a jelenlegi időszakban Is igényes feladatokkal kell a repcetermesztőknek és a feldolgozóknak megoldaniuk. Az 1980-as évtől kezdődően már jobb minőségű és fajtaösszetételű vetőmagvak állnak a termesztők rendelkezésére, ami elősegítette a hazat termesztés színvonalának emelését. A termesztés növekedése következtében csökkenteni lehetett a behozatalt, ami jelentős mennyiségű devizamegtakarítást eredményezett. A feladatok jobb minőségű megoldásának, valamint a kedvezőbb körülményeknek és műszaki feltételeknek köszönhetően a repce termesztése jövedelmezőbbé vált. Az utóbbi években tapasztalt sikerek azt bizonyítják, hogy tovább kell haladni a belterjesítésl program által meghatározott úton. Az együttműködés sikerei bizonyítják, hogy a kooperációs és Integrációs kapcsolatok lehetőségeinek ésszerű felmérése és ezt követő hasznosítása jövedelmező tőkének bizonyul.

A TEJTERMELÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS KÉRDÉSKÖRE

A tejipar elsődleges feladata a kitermelt tejmennyiség észszerű és gazdaságos hasznosítása. A mennyiségi “mutatók teljesítése mellett egyre nagyobb szerepet kap a minőség javítása, a tejipari termékek árukínálatának bővítése. Az egészségügyi szakemberek véleménye alapján még korántsem hasznosítottuk a tejben, mint alapvető élelemforrásban rejlő tartalékokat. A tej, valamint a tejtermékek fogyasztásában még mindig nem sikerül megközelíteni az ésszerű táplálkozás erre vonatkozó mutatóit. Az 1985-ös év ilyen jellegű statisztikai adataiból például megtudhatjuk, hogy hazánkban évente átlagosan 240 kg tejipari terméket fogyasztunk. Az átlagos fogyasztás növekedésének egyik alapteltétele a termékek minősegének javítása, valamint a vásárlók által igényelt bővebb választék biztosítása. Az előzetes tervek szerint 1990-ban az átlagos tejtermék-fogyasztási értéknek meg kell haladnia a

s « kg ot- A feldolgozóipar természetesen csak a jó minőségű alapanyag, a szigorú higiéniai követelményeknek megfelelő tej, szállításával képes lépést tartani a gyors ütemű

leimíszer-ipari fejlesztéssel. A tejtermelés mennyiségi mutatóinak teljesítése a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak nem okoz különösebb problémát. A helyzet vázolására néhány adat: az 1970—1983. közötti Időszakban a CSSZK-ban 45 százalékkal, az SZSZK-ban pedig 80 százalékkal nőtt a tejtermelés volumene. A kitermelt tejmennyiségnek hozzávetőlegesen a 82 százalékát hasznosítják élelmezési célokra. Az 1983-as esztendő utáni ugrásszerű mennyiségi növekedés nagy terheket rótt a tejipart ágazatra.

Továbbra is jelentős problémát okoz a tejtermelés Idényjellege, amely a téli. Illetve nyári hónapok között óriási arányeltolódást eredményez. Ezért az ágazat továbbfejlesztésének egyik legégetőbb problémája e negativ tényező megszüntetése, s a rendszeres szállítások biztosítása. Műszaki és anyagi szempontból is nehézségeket okoz, hogy az év egyik részében a tejfeldolgozó kapacitás túlterhelt, míg néhány hónap múlva az alapanyaghiány jelent a szakembereknek különböző problémákat.

A TERMELŐK ÉS FELDOLGOZOK KAPCSOLATA

A kooperációs és integrációs kapcsolatok terén a feldolgozóüzemek részt vállalnak a szarvasmarha-tenyésztési körülmények és feltételek javításából. Az adásvételi kapcsolatok módosítása. Illetve a jobb minőségre való törekvés szintén az együttműködés elmélyítését szorgalmazza. A kooperációs és integrációs kapcsolatok szorosabbá tételére a következő Intézkedéseket hozták a mezőgazdaság és a feldolgozóipar képviselői:

— pontosítani a tejtermelés és -felvásárlás ütemtervét:

— biztosítani az adásveteti kapcsolatok kétoldali szerződéseinek megkötését;

— gazdasági módszerekkel ösztönözni és érdekeltté tenni a jobb minőségre való törekvést;

— elmélyíteni a termelők és feldolgozók közötti integrációt.

AZ INTEGRÁCIÓS KAPCSOLATOK FORMAI

A tejipar integrációs kezdeményezését mindenekelőtt a jobb alapanyagra való törekvés jellemzi. Ezért az integrációs pénzügyi alapból jelentős anyagi támogatásban részesítik a mezőgazdasági üzemek tejtermelőit. A közös beruházások megvalósítása elősegíti a szarvasmarha-tenyésztés jobb eredményeinek elérését, a megfelelő minőségű tej termelését. Az anyagi támogatást többek között a következő célokra fordítják:

— a tejszállítás folyamatosságának biztosítására;

— az úthálózat felújítására és karbantartására;

— a jobb minőségű tej előállítását szolgáló külső és belső feltételek javítására.

A 7. ötéves tervidőszakban a tejipar 56 millió 997 ezer korona anyagi támogatást nyújtott a tejtermelés körülményeinek javítása és a jobb minőség érdekében A támogatás a laboratóriumok építésére, illetve felszereltségének javítására is kiterjedt, hiszen erre a célra 38 millió 594 ezer komát fordítottak.

AZ INTEGRÁCIÓS KAPCSOLATOK A JELENLEGI TERVIDŐSZAKBAN

A 8. ötéves tervidőszakban az élelmiszeripar Integrációs alapjából juttatott anyagi támogatás elsősorban a következő területekre összpntosul:

— egyes gabonafélék termesztésére (búza — Triticum dóriira, rozs);

— az aszalt, illetve szárított zöldség- és gyümölcs gyártására;

— a máktermesztés fejlesztésére;

— a mezőgazdasági termények jobb minőségű tárolásának és ntókezelésének biztosítására;

— az agrotechnikai szolgáltatás és tanácsadás színvonalának emelésére;

— a takarmánytermesztés belterjesítésére.

Az édesiparban:

— az adásvételi szerződések fejlesztésére és tökéletesítésére;

— az anyagi ösztönzés és érdekeltség fokozására;

— a jobb minőségre való törekvésre.

A söriparban és a malátagyártás területén a sörárpa termesztésének és megfelelő minőségének a biztosítása a legfőbb szempont. A konzerviparban és a szeszgyártás területén a piaci igényeknek megfelelő alapanyag-összetételre irányulnak az integrációs kapcsolatok. A húsiparban és a fagyasztóipar» ban szintén a jobb minőség és a bővebb áruválaszték klalakf» tása a meghatározó tényező.

Valamennyi területen a mennyiségi mutatók teljesítése mellett a minőségre való állandó törekvés fontossága kerül az előtérbe. Ennek megfelelően kell fejleszteni a kooperációs kapcsolatokat, hogy az egyes termelői és élelmiszer-ipari ágazatok jobban eleget tudjanak tenni a fokozott igényeknek és elvárásoknak. A közélelmezés színvonalának emelése csakis a termesztők, felvásárlók, feldolgozók és értékesítők szoros együttműködésével, az egyes munnkaszakaszokon folytatott tevékenység jobb összehangolásával lehetséges.

* *

(A Csehszlovák Televízió a Haladó tapasztalatok Iskolájának

6. tananyagát 1987. március 9-én sugározza. Az első ismétlésre március 12-én, a második Ismétlésre pedig március 23-án kerül sor.)

HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA

XVI. évfolyam

6. tananyag

A mezőgazdaság és a feldolgozóipar együttműködésének

hatékony módszerei

' Szocialista társadalmunk népgazdaságában lényeges szerepet játszik az élelmiszergyártás. A politikát és gazdasági fejlődés során meghatározó fontosságú, hogy miként alakul az alapvető élelmiszereknek számító termékek gyártása. Köztudomású ugyanis, hogy csak a fejlett élelmiszeripar biztosítja a belkereskedelem folyamatos ellátását, s teszt lehetővé az életszínvonal emelését. Ezért, amint azt a CSKP XVII. kongresszusának résztvevői is hangsúlyozták: „döntő fontosságú feladat a közélelmezés és az ellátás minőségének állandó javítása, az élelmiszer-ipari önellátás mértékének fokozatos növelése.“

A gazdaságpolitika ezen meghatározó fontosságú feladatainak maradéktalan teljesítése csakis a mezőgazdaság és a feldolgozóipar képviselőinek tervszerű együttműködésével, a kooperációs, valamint integrációs kapcsolatok továbbfejlesztésével lehetséges. Az egyik legfontosabb népgazdasági feladat megvalósításának feltételeit, az együttműködés mindkét érintett fél számára hasznos módszereit „A közélelmezést biztosító ágazatok hosszú távú továbbfejlesztési tervezete“ című dokumentum tartalmazza, amelyet a CSKP KB 11. ülésén dolgoztak ki és hagytak jóvá. A mezőgazdasági, illetve az élelmiszer-ipari ágazat jelenlegi ötéves tervidőszakra vonatkozó feladatainak meghatározásakor is külön kiemelték az együttműködés minősége javításának nélkülözhetetlen szerepét.

A font említett dokumentum több ízben is hangsúlyozza a feldolgozóipar képviselőinek fokozott felelősségét. Nem vitás ugyanis, hogv az élelmiszeripar egyre meghatározóbb szerepet tölt be a közélelmezés színvonalának emelése és az észszerű táplálkozás feltételeinek megteremtése terén.

Emellett azonban nem szabad a jövedelmezőség, a csökkentett anyag- és energiaigényesség oly sokat hangoztatott időszerű feladatait sem szem elől téveszteni. A feldolgozóiparban mindenekelőtt a tudományos-műszaki fejlesztés legújabb eredményeinek, ismereteinek széles körű gyakorlati alkalmazása ütközik akadályokba. A nehézségek mielőbbi leküzdését elsősorban a munkakezdeményezés fokozásával és helves irányításával lehet elősegíteni. A feldolgozóipar képviselőinek aktívabban be kell kapcsolódniuk és nagyobb részt kell vállalniuk az adásvételi szerződések előkészítéséből és megfogalmazásából. A közgazdasági eszközök célszerű felhasználásával. a kooperációs és integrációs kapcsolatok elmélyítésével nemcsak a mezőgazdaság. Illetve a feldolgozóipar, hanem a feldolgozóipar és a gépipar közötti együttműködést is lelentős mértékben javítani lehet.

A feldolgozóipar léte és fejlesztése a mezőgazdasági alapanyagok szállításától függ. Hiába az élelmiszeripar képviselői részéről az igyekezet, ha nincs elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű alapanyag. Sok függ attól is, hogy miként sikerül betartani az egves alapanyagok előre meghatározott szállítási ütemtervét. A feldolgozóipari üzemek gazdasági eredményei — s így természetesen a dolgozók bérezése és javadalmazása is — jelentős mértékben függnek-а termékek minőségétől, a szerkezetváltási program megvalósításától; ami elképzelhetetlen a megtelelő minőségű mezőgazdasági alapanyagok nélkül.

Az említett függőségi viszony még jobban kidomborítja az együttműködés továbbfejlesztésének meghatározó fontosságát. A kooperációs és Integrációs kapcsolatok elmélyítése mindenütt a legfontosabb feladatok közé tartozik. A gyártási folyamat során az egves munkaszakaszok közötti szorosabb együttműködést nagyban elősegíti a kétoldalú szerződések megkötése. Hasonlóan, az adásvételi kapcsolatok alakulását Is jelentős mértékben befolyásolja a kooperációs és integrációs programok megvalósítása. Az együttműködés fokozását, illetve minőségi javítását szorgalmazzák az út szervezési és irányítási tervek. A vertikális — a termelési és értékesítési folyamatok egymást követő szakaszaival kapcsolatos — együttműködés új formál számos lehetőséget nvúltanak az egyes részlegek dolgozóinak. A vertikális kooperációs kapcsolatok

bővítése tág teret biztosít a különböző gazdasági feltételek között termelő feldolgozóüzemek képviselői számára.

Az egves termelési folyamatok közötti vertikális kapcsolat hűen kifejezi a mezőgazdaság, illetve a feldolgozóipar közös feladatainak megvalósítását. Л vertikális kooperációt és integrációt egyrészt folyamatnak, másrészt pedig rendszernek is felfoghatjuk. Gazdasági folyamatként a vertikális kooperációs és Integrációs kapcsolatok elsősorban a termelés tervszerű összehangolását és a feladatok mielőbbi megvalósítását szolgálják Emellett a vertikális kapcsolatok rendszere a gazdasági, szervezési és jogi vonatkozású kérdéseket ts részletesen tárgyalja.

A vertikális kapcsolatok kétféle szerepe nem zárja ki egymást. hanem ellenkezőleg, lehetővé teszi a kérdéskör komplen értelmezését. Mindkét szerep értelmezése esetén hangsúlyozni szükséges, hogv szocialista társadalmunkban a vertikális kooperáció az önkéntesség elvén, a partnerek egyenlő jogán és előnyein alapul Az érdekelt felek általában huzamosabb ideig együttműködnek, hogy a technológiai folyamatok során jobban hasznosítani tudják a kooperáció előnyeit.

Az alábbiakban a vertikális kooperációs és Integrációs módserek, illetve formák mezőgazdasági és élelmiszer-ipari hasznosításának lehetőségeire fogunk rámutatni. A következőkből világosan kitűnik, hogv az együttműködés magasabb formája milyen kedvező hatással van a belkereskedelmi ellátás színvonaljának emelésére. Az együttműködés elmélyítése természetesen nem csupán a jobb minőségű alapanyagok és élelmiszer-ipari termékek nagyobb arányát kívánja szolgálni, hanem a gazdaságosabb, jövedelmezőbb termelést is szem előtt tartja. Az integrációs és kooperációs együttműködés továbbfejlesztéséhez az adásvételi kapcsolatok módosítása is jelentős mértékben hozzájárul.

A GYÜMÖLCS- ÉS ZÖLDSÉGTERMESZTÉS VERTIKÁLIS kapcsolatai

A 7. ötéves tervidőszakban lelentős mértékben sikerült javítani, illetve állandósítani a lakosság mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékekkel való folyamatos ellátását. Az élelmiszerek a kiskereskedelmi áruforgalom közel 50 százalékát alkotják. Sajnos, a zöldség- illetve a gyümölcsellátás még mindig sok kívánnivalót hagy maga után. Ehhez az Is lelentős mértékben hozzájárul, hogy a környező országokhoz viszonyítva hazánkban viszonylag alacsony színvonalú a gyümölcsös zöldségtermesztés. A két ágazat fejlesztési üteme is elmarad a várakozástól, s így országos viszonylatban szintén lemaradás tapasztalható az egészségügyi szempontból ajánlatos átlagos fogyasztási mutatóktól. A gyümölcs- és zöldségtermesztés fejlesztése nem zökkenőmehtes, mivel számos nehézség bonyolítja az eddiginél gyorsabb ütemű előrehaladást. Hazánkban például az 1980-as évben az országos gyümölcsfogvasztási átlag 41.1 kg volt, míg öt évvel később. 1985-ben ez az érték csak alig haladta meg a 42 kg-ot. Nagv ütemű fejlődésről tehát semmiképp nem beszélhetünk. Az öszehasonlítás miatt közöljük, hogv az egészségügyi szempontból ajánlatos évi átlagos gyümölcsmennyiség meghaladja a 70 kg-ot. A zöldségtermesztés terén ts hasonló a helyzet. Ezt bizonyítja, hogy az 1980-as országos zöldségfogvasztási átlag 66 kg volt. míg az öt évvel későbbi statisztika csak 74 kg-ot mutatott, bár az-egészségügyi szempontbői alánlott évi átlagmennyiség személyenként 90—100 kg.

A mögöttünk levő ötéves tervidőszakban 395 ezer tonnáról 598 ezer tonnára nőtt az évi átlagos gyümölcstermesztés! mennyiség, ami 51,4 százalékos fejlődésnek felel meg. A felvásárló-, illetve a feldolgozóipar a korábbi 285 ezer tonnával szembén 335 ezer tonnát vásárolt tel; s ez 17.5 százalékos növekedést mutat. A zöldségtermesztés ütemének növekedését a következő adatok Illusztrálják; Amíg a 6 ötéves tervidőszakban 1 millió 117 ezer tonna zöldség volt az évi átlagtermés. addig a 7. ötéves tervidőszakban ez az érték meghaladta