Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-07 / 9. szám
о I SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. március 7. Idesapám., idesanyám Idesapám nem szólt rá semmit, csak kiment az ajtón. Csak utóbb mondta, hogy ketten vótunk: Hát nagyon nebíz helyzete lett vóna itt Idesanyámnak. de áldott jó anyósa vöt. Mondta is, hogy jobban szerette, mint az Igazi idesanyját. Mert oan közlíkenyebb vót, de csendes beszídű, oszt tudta, hogy nem szereti a fiát idesanyám, aztán ügy magáho karolta mindig —, így kedves kisjányom, úgy — pedig üneki magának is volt nigy jánya, még azok azután mentek fírjhe. így ászt nagy nehezen megszokott itt idesanyám. Nem mondta soha, hogy ű nem szereti az urát, vagy idesapámnak se mutatta. Aki kívülről nízte azt mondta vóna, hogy nagyon szip íletek van! Mer soha nem veszekedtek. Soha! De ha egy hónapra ment el idesapám, akkor se kísírte kť a kapuig, soha. Se nem kérdte meg, hogy mikor gyón haza. Nem érdekelte. A- kar merre ment! Nem törődött vele. Sokszor idesapám visszagyött, elment egy darabon, visszagyött — — Hallod-e anyja, legalább a kapuig kisírj ki! Nem szólt rá, csak összeszorította a száját, nem szólt egy szót se. Soha nem kísírte ki. Én nem tudnám megtenni, én akar mi dógom van, teszem félre ha megy el az uram, kimegyek a kapóig vele, nízek utánna. Meg ha már ott van az idő, hogy mán gyónni kell neki, akkor is de sokszor kinízek a kapón! Pedig én se vótam ollyan jajdenagyon szerelmes bele! Mi a fenét is szerettem vóna rajta, rossz kutya vót mindig, de hát azér — Nagyon csinos asszon vót idesanyám. Szip nagy barna szeme vót, meg veresses szőke haja, mint az Apjának, derzsi nagyapámnak, kis kerek, szip piros arca — de azér ollyan szomorúság vót mindig a szemibe! Szomorú vót, hogy még a virágot se bírta a háznál. Nem tűrte! Ügy hogy énnekem sincs ültetve egy szál virágom se. Mer ű nem ültetett, ászt engem se szoktatott hozzá, npm is tanúi tam meg aztj a babrálős munkát. Az ugye csak ollyan, nem lehet belevágni a kapát, ászt húzom — én inkább kukoricát kapáltam, mint virágot. Nem haszoniesísbül, hanem ahho vótam szoktatva, nehezebb munkáho. A virágot én nagyon szeretem, hozok is mindig vázába, ha nem is ültetem, ha így a mezőn már nincsen, piacon veszek, de valami virág mindig kell legyen a háznál. De idesanvám idejibe nem tehetett. Nem. aszondta, nincs üneki ollyan kedve. Nincs ollyan virágos kedve. Hát csak tönre vöt menve az ílete, hogy nem ahho ment akit szeretett. Úgy idegen nem vette ezt észre, mer tisztelettel beszílt idesapámho, meg nem veszekedtek ök különben — csak nem is érdekelte eggyátalán. így aki idegen látta, azt mondta vóna hogy remek Hetek van, egy hangos szó nincs soha. Hát nem vót. De halk se. Idesanyám errül sose beszílt. Idesapám se, soha nem beszíltek errül míg gyerek vótam. Egyszer megkérdeztem idesanyámat. Mondtam neki, mit hallottam Derzsen, hogy üneki milyen nagy szerelme vót. Akkor ráhagyta, hogy hát igaz. De csak úgy. egy szóval. Mikor mán asszon vótam, inkább beszílt róla, de Idesapám akkor se. 0 nem szólt egy szót se, soha. Csak tűrt mindent. Mer biztosan nagyon szerette ű meg. Hát az fi ílete se lehetett valami virágos. Mindeggyik nagyon szerencsítlen vót. Egyszer, mán asszon vótam, nagyon meg is bántottam idesapámat. De akaratlan. Mer mink Bálinttal mindján összehörböltünk mindenen; vagy ű felcsattant, vagy én valamiér. csaholtunk valameddig egymásra — de az csak addig tartott, vígé is vót. Idesapám csak elhallgatta mindig, hogy Bálinttal civakodunk. De egyszer azt mondta rá: — Hát, halljátok, ma harminc két éve Пек anyátokkal, de ezalatt ennyit nem zsörtölődtünk, mint tik! — De nem is bíkültek ki so se! — Csak úgy kiszaladt a számon. — Kisjányom, még énnekem Hlyen nehéz szót nem mondtál. Ez nekem annyira fáj, hogy míg ílek, nem felejtem. — Idesapám! — mondom. — Nem úgy gondoltam én! Csak azt akartam evvel, hogy hát aki nem haragszik, nincs mér bfküljön! — Nem, — aszondja — tökéletes igazad vót! Mer én még nem bíküitem Hetembe! Nem is haragudtam, nem is bíküitem, nem Is örültem! De ezt a szót többet ne halljam. Hát én csakugyan nem bántani akartam, nem is vót eszembe az ű tietek! Oszt szegíny, hát fi nagyon magára vette. Hát igy vót, igaz. Haragba nem vótak fik soha, meg nem is örültek egymásnak. Ez vót az igazság. Idesanyám azt a nótát szerette nagyon, hogy Weft íz avval egy vánkoson fekiinni, Kit nem tudunk tiszta szivhül szeretni. így valahogy van. En mán tudom, mert má sokat próbállom, Míg az eliensígemnek se kívánom. Nem danolt fi. csak el-elmondta párszor. Egyszer meg hallottam tűle, hogy mondta: ez az ű nótája. Nem tudtam megtanulni se jól ezt a nótát, mert hallani se szerettem. Mikor má felfogtam ésszel, hogy mér mondja, hogy mér ez az ű nótája, hát ollyan víghetetlen sajnáltam írté, hogy nem bírtam még hallani se ezt á nótát. (Készlet Csalog Zsolt Parasztregény című könyvéből) Családi „ki mit tód” Kedves Olvasóink! Ahogyan azt már előző számainkban közöltük, vetélkedőt hirdetünk. Kérjük a gyerekeket, fiatalokat, a szülőket és a nagyszülőket, írjanak egymásról! Legkisebb olvasóink édesapjukról, édesanyjukról vagy nagyszüleikről. Szülők írhatnak gyermekeikről. Feltételünk, hogy a családi körben maradjanak a bemutató írások, a szülők és nagyszülők, gyermekek és unokák körében. Szívesen vennénk, ha a bemutatott családtagról fényképet küldenének. Terjedelemhez nem kötjük a bemutatást, hiszen elég rövidebben írni valamilyen érdekes foglalkozásról, különleges hobbiról, viszont hosszabb lesz az írás, ha például nagy' szülők küzdelmes életútját meséli el valaki. Lehet az írás élmények, vagy egyszerűen csak sorsok egységes történetbe foglaló felmondása legkedvesebbjeink életének, néhány soros tudósítás például arról, hogy lányunk vagy unokánk tehetségesen fest, rajzol, énekel, sportol, díjat nyert, kitüntetést kapóit — vagy hogy képességeiről meg csalt a család tud. Együtt is írhatják a levelet: ösztönözhetik gyermekek a « szüleiket, szüiők a legkisebbeket. Célunk, hogy jobban megismerjük egymást, hogy jobban figyeljünk egymásra. Azt akarjuk, hogy az idősebbek emlékei, életének tapasztalatai ne menjenek feledésbe, hogy a szülők szándékát, munkáját jobban becsüljék a fiatalok. És gyermekeik képességeire időben felfigyeljenek mind a családban, mind az iskolában. Ehhez kérjük segítségüket, együttműködésüket. Írásaikat közöljük és honoráljuk. Addig is, amíg a tavaszi munkák nem rabolják el minden idejüket, kérjük, kapcsolódjanak be Családi „ki mit tud’’ című vetélkedőnkbe! Keressük és bemutatjuk a legügyesebb a legtehetségesebb gyerekeket, azokat az édesapákat, édesanyákat, nagymamákat és nagyapákat, akikre büszkék a gyermekeik, mindazokat, akik családjuk körében érdekes élményt, eseményt, történetet küldenek be szerkesztőségünk címéra. A legérdekesebb írások beküldőit a honoráriumon kfvüt könyvjutalomban is részesítjük. Kérjük, levelükhöz mellékeljék családjuk vagy bemutatott családtagjuk fényképét. Ne felejtsék el megírni saját pontos címüket, (az iskolások azt is, hányadik osztályba járnak). A borítékra írják fel vetélkedőnk címét: Családi „ki mit tud" Kíváncsian várjuk leveleiket! A szerkesztőség E lőre bocsátom, hogy a női egyenjogúság abszolút híve és aktív harcosa vagyok. Lelkesen népszerűsítettem — amíg erre szükség volt — a nőnap ünneplését is. De mostanában egyre többször támadnak furcsa gondolataim és kissé, szokatlan ötleteim. Akkor keződött — már nem tudom melyik évben —, amikor március nyolcadika szerdára esett. A férjem hétfőn reggel így szólt: — Ugye, rendben van a kékpsíkos fehér ingem?. .. — Miért, mész valahová? — kerültem meg a választ, mivel az ing vasalása még hátravolt. A hétvégi pihenőnapokon csak a főzést, mosást és a takarítást végeztük el, az én „reszortom“, a vasalás mindig „átcsúszott“ a következő hétre. — Tudod, azt akarom felvenni nőnapkor, csak előre szólok, hogy ne akkor idegesítselek vele — igy tapintatos férjem. — Most mikor ünnepeltek? — érdeklődtem enyhe feszültséggel hangomban, mert eszembe jutott néhány emlékezetes nőnap, amikor hajnalig tartott férjem üzemében az „emancipáció". — Normálisan. Nyolcadikán. De én köszöntőm a nőket, és időben szeretnék felkészülni. Ha megkérlek, segítesz összeállítani azt a néhány mondatot? — Jó. Meglesz. Segítek. — Dünnyögtem aránylag kedvesen. Addig kivasalok. Legjobb lesz hétfőn este. Kedden este még segíthetek megírni azt a „néhány mondatot“. Ráérek, amíg a fodrásznál várok, úgyis sokan lesznek. Közben felébredt a fiam, s amíg a reggelijét készítettem, titokzatoskodva megszólalt: Anyu, holnap óriási tízórait kérek. Kirándulni megyünk. Ha senkinek sem árulod el. megmondom miért: hóvirágot szedniI — N'agyszerű — örvendeztem én is, mert tényleg jó ötletnek tartottam. — és itthon amikor felköszönlünk, ugye, lesz ananász tejszínhabbal? — biztosította jöelöre a gyomrát. Munkából jövet jártam az üzleteket., hogy ananászkompótot meg kirándulásra való tízórait vegyek, és ha már úgy is arra jártam, egy-egy cserép .virágot is kiválasztottam, amivel majd a nagymamákat köszöntjük. Este tizenegyig vasallamí Hetedikén korábban keltünk, fiam a kirándulás izgalmától nem tudott aludni. Megbeszéltük, hogy mehe-Újítási javaslat tek est.ére nyugodtan a fodrászhoz, ő szépen elrakodik, ha hazaér hóvirágszedésből. Férjem figyelmeztetett, hogy ne felejtsem ej megírni köszöntője szövegét. A táskámba tettem két brosúrát, egy enciklopédiát. kissé húzta a karom a három szatyor, mert vettem még banánt is, kenyeret és tejet is. És ha már felköszöntenek, néhány üveg üdítővel is „meglepem“ csaladom férfitagjait. Így értem haza este hatkor. Már' az előszoba szőnyegén láttam, hogy az erdőben még ragadt a föld, hóvirág és avar préselődött szegény rongyszőnyegbe. Szerencsére könpyen mosható... A fürdőszoba mosdójából a konyhába vittem a hóvirágot, ahol már a fiam csokrocskákba rendezgette. Kellett a hely ugyanis a nadrágjának, ami térdig csatakos volt. Kimostam azt is. ne száradjon bele. Azután este kilencig hóvirágcsokrokat kötözgettünk. A férjem türelmetlenül toporgott de tízre' az övünnepi köszöntőjét is legépeltem. Nyolcadikán fél órával korábban keltünk. mivel fiam megkért, ébresszem fel. Ö akarja a reggelit készíteni, hogy én tovább pihenhessek. Így is lelt. Aztán rohant mindenki — iskolába, munkába — a hivatalos nőnapi ünnepléseket, köszöntőket intézni. Szerencsére az én munkahelyemen kilencedikére tették az „akciót“, így nyugodtan készülődhettem családom megvendégelésére. Sajnos, a férjem csak tíz után ért haza. A gyerek nem bírta kivárni, elaludt. Persze megnyugtattam, hogy majd másnap .:. Viszont ekkor meg azért voltam ideges, mert el kellett lógnom az üzemi nőnapról. Meg sem vártam a süteményt, már a szendvics után kiosontam, hogy végre felköszönthessenek odahaza is. Az előző napi „menüt“ megtoldottam néhány friss falattal, felvertem a tejszínt. Vidáman ettünk. ittunk. Biztattak, csak pihenjek, maid később elmosogátnak helyettem. Közben a szomszédék is becsöngetiek. Ha már úgy is ünnepeltünk, őket is megkínáltuk. Éjfélkor kikísértük őket, amíg férjem a fürdőszobában motoszkált, én elmosogattam. Helyére raktam tányért, kanalat, előkészítettem a reggelihez valókat, a szennyesbe vittem a férfem ingét, s arra gondoltam, hátravannak még a nagymamák, akikhez csak hétvégén futunk el... Ekkor támadt az az ötletem hogy karácsonyra és húsvétra két napja van az embernek, pedig csak „családi“ ünnep. A nőnapot viszont családban Is „hivatalosan“ is ünnepeljük. Hogy ne fáradjunk bele és győzzük valahogy, talán „nőhétté" kellene nyilvánítani a nőnapot. Vagy munkaszüneti nappá. Lehet, hogy akkor az ünnepeltek is pihenhetnének néhány órát? A lapunk 6. számában közölt keresztrejtvény megfejtése: „A jég is ott szakad, ahol legvékonyabb". Nyertesek: Czékus Zoltán, Madar (Modrany), Lőrinc jézsef, Buzita (Buzica), Soőky Anikó, Nyárasd (Topol'níky). Följegyezi e: H. Mészáros Erzsébet MEGFEJTÉSNYERTESEK лмгЛ Rejtvény, ■ lés? nai Zseni t Csendes éj CÍffiü verséből Г Magyar rendező Csábítás régiesen f Г Kötőszó Senki - latinul ZSrej Deciliter T . •* magét r kéreti magát к sz idézünk cét sort; tejtvány, L.réaz Szeszély [ Névutó Rejtvény, Ctííésa f Virággal borított Lajos* János Flu»» Szélért к Svéd fiúnál iíítSszo Tartó Akadozva mond valamit Háztortári wiokát vég»* ; Numero* röv. Retekben van l iíeoäíai ш Limlom Rekeszel Indium Francia. Btraali Gramm. к ф Sejtvény, 4.rész Vitamin királya /belő? Gyümölcs Sért«* 7. bexjgyel író kJXXm Régi ürmértek Hazáik, folyója tóte» Füetkaa » dllás ki! tepe Tantál, vanádiuift, SftAprim PatakbBB van 1 к Egyszeri > Szovjet fizikus * Mutató névmás zína fele t . Török néptörzs SZ Névéit V
