Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-07 / 9. szám
\ SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. március 7« sebben. Ezzel az írással bevallottan azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a lehetőségeinkhez képest változtassunk ezen az állapoton, s hogy patinás irodalmi folyóiratunkra szélesebb körben megpriibáljuk felhívni a figyelmet. Az időzítés sem a véletlen műve; két további fontos apropója is van. Az egyik, hogy a lap borítóján az idén megjelent a harmadik „X”, ami a jubileumi harmincadik évfolyamot jelenti; a másik, talán még ennél is fontosabb pedig az, hogy a „Szemlét” az idei első számtól kezdve teljesen új köntösben, s részben megújult tartalommal veheti majd kézbe az olvasó. Mindezek ismeretében látogattunk tehát el a lap szerkesztőségébe, hogy egy kötetlen bcszé'getés, vagy inkább kollegiális eszmecsere keretében elbeszélgessünk a kis munkaközösség tagjaival terveikről, céljaikról. A továbbiakban tehát az idén jubiláiő Irodalmi Szemle szerkesztőt munkaközösségéé, nevezetesen Varga Erzsébet főszerkesztőé, illetve Haraszti Mária, Kulcsár Ferenc és Balia Kálmán szerkesztőké a szó. Űj köntösben - új tartalommal (BESZÉLGETÉS A JUBILÁLÓ IRODALMI SZEMLE SZERKESZTŐIVEL) — Bevezetésképpen talán próbáljuk meg körülhatárolni a lap — jobb szó híján — „küldetését” — kezdi a beszélgetést Varga Erzsébet. — Mint ahogyan az már a lap címéből egyértelműen kitűnik: a csehszlovákiai magyar irodalom egyetlen „hivatalos” sajtófóruma vagyunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mással nem fog'alkozunk, de erre a későbbiek során még rátérünk. Egyelőre maradjunk annál a fénynél, hogy — miként ezt az újságolvasók nyilván tudják — egyel len más hazai magyar lapunk sincs, amelynek az irodalom lenne a főprofilja. A legtöbbjük foglalkozik ugyan irodalommal, könyvismertetések és -recenziók/vagy eredeti alkotások közlésével, de többnyire alkalomszerűen, vagy — a jobbik esetben — rendszeres rovar vagy melléklet keretében. Nyilvánvaló, hogy mindez nem elegendő a hazai magyar irodalmi élet egészének figyelemmel kíséréséhez, fejlődésgörbéjének folyamatos megrajzolásához; ezt a feladatot csakis egy szakosodott, kifejezetten irodaiomközuontú és -irányzatú lap vállalhatja magára. ф Elhangzott egy olyan utalás, hogy mással is foglalkoztok^ kifejtenétek ezt részletesebben? — Itt arról van szó, hogy egy irodalomnépszerűsítést szolgáló folyóirat sehol a világon nem korlátozódhat csupán a honi irodalmi élet történéseinek ismertetésére — veszi át a szót Kulcsár Ferenc. — Kiváltképpen érvényes ez egy nemzetiségi lap esetében, mive] szamára ez óhatatlanul tematikus beszűkülést, sőt provineionalizmust eredményezne. Éppen ezért feladatunknak, sőt köteiességünkijek tartjuk, hogy kitekintsünk más nemzetek irodalmára is, elsősorban h kortárs szlovák irotialomrp; ezt a szerepet tölti be-Látóhatár című rovatunk Ugyanitt kapnak helyet több-keve-ehb rendszerességgel a világ irodalmának, elsősorban a szocialista országok irodalmának képviselői Is. S mivel ezzel tulajdonképpen a iap szerkezetére is rátértünk, folytassuk rendszeres rovatainkkal: ilyen az Élő múlt, amelyben főleg néprajzi lémájú írásokat közlünk; a Kritika című rovat, mint a címe is mutatja, hosszabb, elemző írásoknak biztosít helyet; hasonló célt kövét a Figyelő, de tematikailag jóval sokrétűbb, s a külföldi irodalmi kiadványok rövid ismertetését éppen ügy magába foglalja, mint a színházi recenziókat vagy akár a zenei élet történéseinek ismertetését; a Napló témaköre hasonlóképpen tág, s az itt közölt írásokra — mint a rovat címe is mutatja — mindenekelőtt az időszerűség jellemző; a Fórum címe ugyancsak önmagáért beszél. S -ha már leltárt készítünk, nem maradhat ki belőle Holmi című rovatunk sem; ez a szó tulajdonképpen a „Hol, mi (mikor)?” szavak összevonásaként értelmezendő, s mint ilyen, szintén eléggé világos utalás a tartalomra is: a csehszlovákiai magyar szellemi élét történéseire való külföldi — elsősorban természetesen magyarországi — visszajelzéseket gyűjti csokorba. ф Ezek után ta'án rátérhetnénk a leglényegesebb dologra, felképesen akár úgy is mondhatnám, hogy „csukjuk be” a régi Szemlét, és lapozzuk fel az újat... — Azt már a fellapozás előtt is látni, fogják az olvasók, hogy külalakilag teljesen megújultunk — kapcsolódik a beszé’getésbe Haraszti Mária. — Üj megoldású a címlap, a hátsó borító, s egyáltalán, az egész grafikai kivitelezés. Szükségesnek éreztünk már egy ilyen jellegű változtatást, s azt hiszem, jól Is sikerült időzítenünk. Aki pedig mindezt lehetóvé tette számunkra, az Németh Ilona, lapunk új, önálló grafikai szerkesztője, aki tavaly ősztől dolgozik szerkesztőségünkben. Gyakorlatilag egyenesen a főiskoláról jött hozzánk — Budapesten végzett tipografikát —, és nagy kedvvel, tele új elképzelésekkel, ötletekkel kezdett a munkához. Az idei első számra kevés ideje; maradt, de ennejt ellenére azt mondhatjuk, hogy színvonalasan oldotta meg a feladatát. — Belelapozunk az 1987/1. szám kefelevonatába, amely előttünk fekszik, az asztalon, Immár az oldalszámok szerint összeállítva, s látom,'hogy Haraszti Mária semmiben nem túlzott: az új szám grafikai megoldásai szakmai biztonságról, korszerű ízlésről és nagy-nagy ötletgazdagságról tanúskodnak. Miközben visszarakom a lapokat, gondosan ügyelve a sorrendre, Kulcsár Ferenc vj^zi tovább a szót: — Bizonyára szintén rögtön az olvasó szemébe ötlik majd az is, hogy bővült a lap terjedelme, konkrétan harminckét oldallal. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy januártól drágább lesz a „Szemle”, de mindössze egy koronával, úgyhogy- ez gyakorlatilag elhanyagolható. Egy példány ára tehát az eddigi hát helyet hét korona, az évi előfizetési díj pedig hatvan helyett hetven korona. De most ■ már valóban valamit a megújult tartalomról: az idei ejső számban több új rovatot is talál majd az olvasó. Ilyen lesz pé'dául a Pódium, amelyben közérdekű, a csehszlovákiai magyarság kultúráját, szellemi életét, mindennapjait bemutató írásoknak, ripor- toknak kívánunk teret adni; a Vallomás című rovatban elsősorban a csehszlovákiai magyar írókat, költőket szólaltatjuk majd meg, hogy eszszék, önvallomások keretében szóljanak alkotói módszereikről, irodalmi életünk időszerű kérdéseiről. E rovatban az elsők között van tervbe véve Gál Sándor vallomása arról, hogy mit jelent számára a vers. Az ilyen esszék, egyéni hangvételű írások véleményünk szerint hiányoznak a hazai magyar publicisztikából. Egyáltalán: erősíteni szeretnénk az irodalmi igényű és színvonalú közlést, hiszen az ilyenek nélkül az irodalom könnyen afféle elefántcsont-toronyba vonulhat vissza; feltétlenül szükség van a társadalom életével való folyamatos, élő kapcsolatára. ф Az iménti lapozgatás közben találkoztam egy szembeötlő címmel: Kép és szú ... így, futólag csak anynytt tudtam kivenni, hogy egy képzőművészeti alkotás — ha jól láttam, szobor — fényképmásolata, illetve a hozzáfűzött szöveg fölött szerelteit. Állandó rovatnak szánjátok-e, és miről van szó tulajdonképpen? Varga Erzsébet: — Itt elsősorban ahhoz a tényhez kell visszanyúlnunk hogy szellemi életünk meglehetősen frodalomközpontú, és viszonylag kevés teret kapnak a többi művészeti ágazatok képviselői. Ezzel a rovattal — mert szintén állandó rovatról van sző — azt a célt kívánjuk követni, hogy a szélesebb közvélemény is megismerhesse -őket, elsősorban a festőket, szobrászokat, fotóművészeket. A rovat Lényegében két egybenyíló oldal; egy műalkotás fotókópiája, és a hozzáfűzött — inkább vallomásnak, mint száraz műelemzésnek nevezhető — kísérőszöveg. A sorozat Löffler Béla Ülő akt című szobrával indul, s Rácz Olivér meleg hangú sorait olvashatjuk mellette. Továbbra is így kívánjuk folytatni, tehát e két oldalon csehszlovákiai magyar írók vallanak majd többnyire szintén hazai képzőművészeti alkotásokról. ф AZ Irodá m! Szemle idei megújulása természetesen nem olyan meglepetés, amelyről senki nem tudott. Az értesülések azonban — legalábbis az én tapasztalataim szerint — a legtöbbször egyetlen dologra korlátozódtak: rendszeres lesz a Holnap rovat... Magyarán: aki tudott a válto(A szerző felvételei) zásról, gyakorlatilag ezzel azonosította. Valóban ez a leglényegesebb újdonság az új Szemlében? — Igen — válaszolja gondolkodás nélkül Balia Kálmán. —• A grafikai megújulás mellett a legfontosabb változásnak kétségtelenül azt tekinthetjük, hogy rendszeressé válik a fiatal, pályakezdő írók, költők rovata. Ezt valós igény szülte: a mi Irodalmunkban, ugyanúgy, mint bármely nép irodalmában és általában a világirodalomban, folyamatosan jelennek meg az újabb és újobb irányzatok, amelyeket értelemszerűen többnyire a legfiatalabb, pályája kezdetén álló nemzedék képvisel. Ezeket az új irányzatokat egy bizdnyos minimális távolságból követnie kell az irodalom intézményrendszerének: a kiadóknak, az irodalmi folyóiratoknak is. Ehhez pedig már kevés volt a rovat időszakonkénti jelentkezése; rendszeressé kellett tenni. Fontosnak tartom megemlíteni hogy a szlovák Romboid című irodalmi folyóiratfal egyidejűleg kaptuk meg ezt a lehetőséget, ami azt jelenti, hogy a szlovák és a szlovákiai magyar pályakezdők gyakorlatilag egvszerre kaptak önálló fórumot. S bár a képzőművészetről már beszéltünk, de arról még nem, hogy a Holnapnak is szánunk hasonló szerepet, mint amiről ott szó esett. Minden számban bemutatkozik majd egy-egy fiatal festő, grafikus vagy fotós, akinek alkotásaival a rovatot illusztráljuk. S végezetül kihasználom az alkalmat, hogy tolmácsoljak egy kérést mindazon fiatalok felé, akik írói tehetséget éreznek magukban, de hiányzik hozzá a bátorság: forduljanak hozzánk bizalommal! Minden beérkezett írással foglalkozni fogunk, s a legjobbakat természetesen közöljük. Mi is tudjuk, hogy sok fiatal megpróbálkozik az írással, aztán a talán nem is olyan rossz eredményt önbizalom híján a fiók mélyére sülylyeszti. .Az ilyenek ne feledkezzenek meg arról, hogy a Holnap az ő lehetőségük! — Ha már az elvárásokról Is szó esett, még egv kérést tolmácsolhatnánk olvasóink felé — mondja Kulcsár Ferenc. — Szívesen látnánk —» természetesen kellő színvonalú —* néprajzi, szociológiai, történelmi témájú írásokat is, például egv-egy helység vagv tájegység néphagvományatnak, múltjának feldolgozását. Jelentősen hevíthetnék nemzetiségi önismeretünket, amellett színesebbé, érdekesebbé, vonzóbbá tennék a lapot az olvasó , számára, is. — S még egy „üzenet” olvasóink felé — kér sietve szót Haraszi Mária. —Ha va’ahová meghívnak bennünket, amolyan író olvasó találkozóra, ml szívesen elmegyünk! Sőt, akár egy kis Irodalmi összeállítást is vihetünk, a lapban megjelent alkotásokból; biztos vagyok benne, hogy az ilyen találkozások nemcsak hasznosak fennének, de kellemes élményt ts jelentenének ф Ehhez is — akárcsak a többi tervetek megvalósulásához — gondolom nemcsak a magam, de az Irodalmi Szemlét kedvelők tábora nevében is sok sikert kívánhatok. Köszönöm a beszélgetést, és kíváncsian várjuk az üj „Szemlét”! в Beszélgetett: VASS GYULA A legjobb tudomásom szerint — talán a példányszámof kivéve — még soha senki nem végzett semmiféle rangsorolást a hazánkban megjelenő magvar nyelvű lapokat illetően; effajta „sorrend” felállításának különben sem lenne sok gyakorlati értelme. Ha azonban valaki — akár tárgyilagos szempontok, akár szubjektív vélemény alapján — mégis megpróbálkozna egy ilyen rangsor felállításával, évi tíz alkalommal megjelenő irodalmi folyóiratunkat, az Irodalmi Szemlét kétségtelenül a legszűkebb élmezőnybe kéne sorolnia; erre a „helyezésre” nemcsak a terjedelme, de elsősorban a színvonala és a tartalma jogosítaná fel. Fájó ellenfélben áll azonban mindezzel az a tény, hogy — a példányszámok tanúbizonysága alapján — mégis ezt a lapot olvassuk a legkeve-Kulcsár Ferenc Balia Kálmán Varga Erzsébet Haraszti Mária
