Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-07 / 9. szám

1987. március 7.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

TALÁLKOZÁS

hazánk legidősebb polgárával

Katarína Canojová 1881-ben született Biely Vadban. Ö volt a családban a tizenkettedik gyermek. A tizenkét leányból csak négyen nőttek fel A többiek az akkor uralkodó nyomorúságtól és betegségektől egymás után meghaltak. Katarína néni az ínséges időt, a nyomort és a nélkülözést túlélte. Hazánk legidősebb polgára viszonylag jó egészségnek örvend. Igaz, a látásával már bajok vannak A 5afárikovói Nyugdijasházban kerestem fel.

— Nem tudok én újat mondani, elmondtam már magamról, az életemről mindent. Meg aztán nem szívesen idézem fel a gyerekkori éveket, azt a nyomorúságos életet. A mai fiatalok talán el sem hiszik, hogy abban az időben egy magamfajta lánygyermeknek milyen sokat kellett dolgoznia. Arról nem is beszélek, hogy állandóan megaláztak. Tanulni? Ugyan már. Csak a nagygazdák és a módosabbak gyerekei tanulhattak. En két évet jártam iskolába, pontosabban mondva: két telet. Csak annyit, hogy éppen megtanultam írni és olvasni. Pedig nagyon szerettem volna iskolába járni és tanulni, de hát arra nem volt idő, mert dolgozni kellett. Más gondja volt az embernek. Saját magamról kellett gondoskodnom, a megélhetésemet kellett biztosítanom. Hát azért nagyon korán szolgálatba álltam. Hol itt, hol ott dolgoztam. Nagyon sok helyütt megiordultam. A módosabb gazdáknál szolgáltam. A gyermekekre vigyáztam, de dolgoztam is. Mindenféle munkát megtanultam. Dagasztani, kenyeret sUtni. jőzni, varrni, mosni, fejni, szóval mindent, amit akkor egy lánygyermeknek tudnia kellett. És bizony a munkából nagyon sok kijutott.

Nehéz munkában nőtt. cseperedett fel Katarina néni. A sok nélkülözés és kiszolgáltatottság ellenére lassan a kislány felcseperedett. Szép, csinos, szemrevaló felnőtt lett, aki után, gyakran megfordultak a legények. Szorgalmas volt és megbízható, a hrtriovi postán kapott munkát. Abban az időben a községben üveggyártó üzem működött. Ezért fiatalok is jócskán voltak a faluban. Erre az időszakra Katarína néni így emlékszik vissza:

— Nem tagadom, szép lány voltam, és jártak is utánam a legények. Abban az időben, persze, más volt az

udvarlás. Nem jártunk ,moziba, meg ide-oda, mint manapság, hanem esténként beszélgettünk. Vasárnap délután kimehettem a faluba, de csordahaj-' fáskor már otthon kellett lenni. Idő sp nagyon volt, szóval pénzt kellett keresnünk. Az én szüleim ráadásul öregek is voltak, őket kellett segíteni. Eljártam hát mosni, takarítani, és egyéb alkalmi munkára. Az udvarióm úgy két évi udvarlás után kérte meg a kezem. Februárban történt. Kemény tél volt, sok hóval, mint most. Az egyik este jött, keresztül a hegyeken, nagyon megfázott, о lábai megjaaittak. A csűrben talált rá édesapám. Bevittük a házba, meleg vízben mostuk és dörzsöltük a lábát. Hát még akkor este megkérte a kezem, még abban a hónapban megtartottuk az esküvőt. Lakodalmaink is volt, de nagyon szerény, hiszen a férjem is népes családból származott. Tizenhármán voltak testvérek. Mondta is megboldogult édesanyám, hogy megtalálta a zsák a foltját. Pontosan húszéves voltam akkor.

— Szinte a semmivel kezdtük, lakásunk sem volt — szüleimnél húzódtunk meg. Tizenhárom évig voltunk együtt, amikor kitört az első világháború — és a férjemnek is mennie kellett a frontra. Többet már nem jött haza, hiába vártuk, az orosz fronton elesett. Özvegyen maradtam hat fiúgyermekkel. Nagyon nehezen éltünk, a nyomor, az éhség és a betegség négy gyermekemet elvitt. Állandóan gyászban lártam. Nehezen tudtam a betevő falatot előkerítent. sokat éheztünk. Nem is fő arra az időszakra visszagondolni.' Akt csak tehette, elment világot próbálni a tengeren túlra. De én hová mehettem a két gyerekkel. Aztán férjhez mentem másodszor. A rgásodik férjem is meghalt, de ölven évet éltünk együtt békességben. Sokat dolgoztunk, és Rimaszombat t Rimavská Sobota) mellett, Pokoradziban vettünk egy családi házal. Mindig bíztunk a jövőben, abban, hogy maid csak jóra fordul egyszer a sorsunk.

A sok nélkülözés, nehézség között akadtak különösen nehéz időszakok is. Az első világháború után még lábbeli sem volt. A sok nélkülözés hallatán szinte elszoroul az ember szive. Mennyi áldozattál teremti a jelent, s milyen gyöngéden őrzi a múlt a

jövendőt — tűnődöm el, miközben nyílik a kis szoba ajtaja, és belép rajta egy idős férfi.

— A fiam, Martin, ö is itt van a

nyugdijasházban.

A 82 éves bácsi az édesanyját jött megnézni.

— A feleségem nem tudott jönni, mert most gyengélkedik. Itt vagyunk eqyiitt, egy épületben, egy fedél alatt élünk.

— Bizony — toldja meg Katarina néni — csak a másik fiú, Janko hiányzik. Ö már örök álmái alussza. Ezerkilencszázriegyvennéayben az elsők között ment a Felkelésbe harcolni. A német fasiszták ott oltották ki az életét. Többször voltam a sírjánál, mert nagyon szerettem őt. fő, szófogadó, ügyes gyerek volt. Nagyon sajnálom, hogy nem érhette meg a felszabadulást. Pedig mennyire tudott az életnek örülni.

Katarína Čavojová nyolcvanon túl is járt még a szövetkezetbe dolgozni. Főleg a szénakészítésnél szeretett tevékenykedni. Mindig egy sorban dolgozott a fiatalokkal.

— Felvettem én a versenyt a fiatalokkal, hisz tízéves korom Óta mindig keményen kellett dolgoznom, megedződtem én a sok munkában. Azt tudom mondani, hogy a szövetkezet igen jó dolog, csak kár, hogy nem fiatalkoromban találták ki.

Az évek könyörtelenül múlnak, A fia is megbetegedett, sőt a menye Is. Hát ki gondozná, ápolná a már magatehetetlent.

— Már nem bírtunk egymásnak segíteni, hát idejöttünk a nyugdíjasok házába. Hogy itt hogyan érzem magam? Hát őszintén megmondom, hogy akár tetszik, akár nem, más lehetőség nem volt. Kell, hogy tetsszen, muszáj jól érezzem magam. Odahaza vajon mit csináltam volna, mihez kezdtem volna vénséaemre? Itt gondoskodnak rólam, és gyakran van látogatóm. Ebben a korban nem kívánok én már az élettől semmit Sem, csak azt, hogy soha többé ne tegyen háború. Lakunk itt úgy kétszázan, jók az emberek. Rita hővér nagyon kedves és figyelmes, messzemenően gondoskodik rólam, de a többiek is nagyon lók. Mostanában sokat olvasok, Nagyon szeretem a meséskbnyveket... ILLÉS BERTALAN

Helytállás —

Az idei esztendő első hőnapjának derekán uralkodó rendkívüli hideg időjárás nemcsak a közlekedésben, az áruszállításban, de a népgazdaság más ágazataiban is kisebb-nagyobb fennakadásokat okozott. A mezőgazdaságban a kemény tél elsősorban az állattenyésztési dolgozók munkáját nehezítette meg.

A januári zord napok egyikén a Piachtincei Efsz Stredné Placht>nc.e-i áltattelepén a késő délutáni órákban Pavel Ulirin állattenyésztőt találtam szolgálatban. Tőle kérdeztem, miként „vészelték át” a szokatlanul nagy hideget. Elö’járóban elmondta, hogy nem érte őket váratlanul a zord idő, mert már elére felkészüllek rá. Például á borjúistállóban fóliát húztak a telőszerkezet alá, az épületet pedig

— a vékony falakra való- tekintettel

— körülrakták szalmabálákkal.

— Nem mondhatom, hogy a nagy hideg és a sok hó nem okozott gondokat — e’mélkedett a továbbiakban Favei Uhrin. — De aránylag jól megbirkóztunk a problémákkal. A K-96-os tehénistáliőban konyhasó segítségével olvasztottuk ki a befagyott trágyaszállító szalagot, a borjúistállóban infralámpákat helyeztünk a víztartályok fölé. A takarmánvelláíásban különösebb gondja'nk nem voltak. Ezt részben annak köszönhetjük, hogy a szénái iovasfogatokkal szállítjuk az állatoknak. A szllázshordásra szolgáló traktorainkkal ugyan voltak némi gondok. Az üzemanyagtartályokban befagyott a gázolaj, és néha fél napig is eltartott, amíg vontatással be tudtuk indítani a traktorokat. Helyettük addig teherautók szállították a takarmányt.

Beszélgetésünket rövid ideig figyelemmel kísérte Mária Ferancová. a K-242-es tehénisiálió fejő szocialista brigádjának vezetője.

— Tényleg felelősségteljes hozzázord időben

állással igyekeztünk valamennyi problémát úgy megoldani, hogy sem az állatok esetében .sem a fejésben ne legyen fennakadás. Sikerült is elérnünk, mert folyamatos volt a tejtermelés — jegyezte mag a brígádvezetőnö, aki meglehetősen sietett, mert ahogy elmondotta, a hnb képviselője, és a közrendvédelmi bizottság ülésére kell mennie. Azt is megtudtam róla. hogy a járási pártbizottság plénumának. és a1 Nőszövetség járási bizottságának is tagja. Még egy kérdés erejéig visszatartottam.

@ Közéleti tisztségeinél fogva bizonyára többször távol kell maradnia munkahelyétől. Nem veszik rossz néven ezt munkatársnői?

— Higgye el, nagyon jó kollektíva vagyunk. Jelszavunk: egy mindenkiért, mindenki egyért. Ha valamelyikünk családi, vagy más okból nem tud bejönni fejni, természetes, hogy munkáját elvégezzük. Nyolctagú szocialista brigádunk minden tagja szívügyének tekinti a minőségi munkát. Tavalyi tejtermelés! tervünket 45 ezer literrel túlteljesítettük.

Beszélgetésünket hallgatva Pavel Uhi'in egyetértőén bólogat.

— Tényleg dolgos asszonyok — fűzi hozzá. — Bár a té’i időszakban a napi fejési átlag csökkent, mert a kevés takarmány miatt némileg csökkenteni kellett az állatok napi takarmányadagját. A tavalyi szárazság következtében a tömegtakarmányok hektárhozama jóval a tervezetten a'ul maradt. Bár rendszeresen vásárolunk szénát más gazdaságokból, a hiányt nem tudtuk teljes mértékben pótolni.

Befejezésül annyit el kell mondani, hogy a Piachtincei Efsz az elmúlt évben a Nagykürtösi (Velký Krtíšl járás élenjáró tejtermelő gazdaságai közé tartozott. A járási „tejligában” az előkelő harmadik helyet szerezte meg. A jó eredményekhez a Stredné Piachtince-i tehéntelepen dolgozó állatgondozók és fejőnők is nagymértékben hozzájárultak.

BODZSÄR GYULA

Mária Ferancová szocialista brigádja (A szerző felvétele)

Lehet kint zimankó, fújhat hides északi szél, a vásárüti (Trhové Mýto) Csehszlovák—Szovjet Barátság Evvséges Földműves-szövetkezet üvegházaiban általában tavaszias a levegő. Főképpen akkor, ha a téli nap sugarai is „hozzásegítenek” a központi fűtésnek a melegítéshez. És nem utolsósorban az élénk tide színek varázsa is hozzájárul a tavaszidézéshez. Nvárasdon (Topolnfky) jártunkkor a fekete földben éledezett a frissen tűzdelt paprikapa'ánla. bimbót fakasztott a szegfű, szirmát bontogatta a gerbera, hajtőt! az aszparágusz, virult a fejes saláta. Legalább s a maradék, mert a javát már elszállították. pedig még csak február közepét lapoztuk fel a naptárban.

— Korábbra terveztük a fejes saláta értékesítését, de az iriőMrás közbeszólt — mondotta találkozásunk a'kalmával Nagy Ernő főkertész. —

A szokatlan hideg és a fén .’szegény időszak lelassította a növényzet fejődését, s így a még novemberben k'íiltetett fejes salátát az előző évekhez viszonyítva k'ssé megkésve szál- , lithattuk a bojtokba. Az Időjárás tobbra" fordultával — a természetes fényerősséghez igazodva — biztosítottuk a szükséges hőmérsékletet és az öntözést, s ezáltal remélhetőleg időben behozzuk a lemaradást — és március derekán további 100 ezer fejes salátát szállítunk a fogyasztóknak. Összesen 220 ezer darabot rendelt a dióspatonyi (Orechová Petőfi) felvásárlóközpont. Onnét szállítják tovább az árut a Nyugat-szlovákiai kerület zöldségüzleteibe. Ezután következik a salátauborka, melyből 30 tonnát adunk primőráruként a piacra.4 Május végén, jün*us elején a paprikabokrokon is megjelenik az első termés.

Az elmondottakból kitűnik, bogy a termálvízzel fűtött üvegházakban és fóliasátrakban folyamatos a zöldségtermelés, még a legkeményeb hidegben sem szünetelt a munka. Látogatásunk idején több asszony szorgoskodott az időszerű tennivalók gyors és jó minőségben történő végzésén: magágyat készített, magot vetett, pikírozott, palántázott. fóliát vasalt.

Krascsenits Margit a „törzsgárda” egyik legidősebb tagja. Több mint húsz éve dolgozik a szövetkezetben, jól tudja, hogy a kertészetben mikor mi a teendő. Beszélgetésünk közben a paprikapalántákkal bíbelődött. Talán a kétezrediket dugta a földbe. Igyekezett, hogy munkaidő végeztéig „eltűzdelje” a 2 ezer 500 darabot.Ugyanis ennyi a napi teljesítmény.

ф Fárasztó ez a munka?

— Nem. Én már megszoktam — válaszolta szerényen. — Igaz, hogy sok a kézi munka, de nem iehéz. A sok-sok házimunka után jőlesik a kikapcsolódás. M:nd a két lányom férjnél van. A fiatalabbikkal együtt lakunk egy háromszobás családi házban! Két unokám van: egy fiú és egy kislány. A férjem már nyugdíjas Ű is itt dolgozott a szövetkezetben, innen ment nyugdíjba. Nekem még öt évem van hátra.

Q Most mire spórolnak?

— A gyerekeknek, őket segítjük, a családnak élünk és dolgozunk. Igaz, nem kellene annyira törődni velük, de mi Ilyenek vagyunk, nem szórjuk széjjel a pénzt.

Hasonló választ kaptam Török Zsuzsától, a szegfűcsoport szocialista brigádjának vezetőjétől, aki három gyermek anyja Munkatársának, Molnár Erzsébetnek szintén három gver meke van, no meg három unokája Is,

9 Önök hol ebédelnek? — szólítottam meg egy másik csoporlot.

— Otthon — válaszolta Ágh Aranka. — Mindannyian nyárásdiak va-A'landúan van mit tenni... (Fotó: macsicza)

Télen-nyáron melegben

\

p

gyünk, ha az üvegházban dolgozunk, akkor hazajárunk ebédelni. Egy óra ebédszünetünk van De ha távolabb dolgozunk, kint a szabadban, akkor a napi friss ételt utánunk hozzák.

© Milyen a munka'dő-bsoszíásuk?

— Különböző. Télen 8 órától dolgozunk 16 óráig, nyáron, a legnagyobb forr óságban, amikor a főlia-Krascsenits Margit, a szocialista brigád egyik tagja

sátor alatt 50—60 C-fok meleg is van, reggel 5 órától 9 óráig, majd délután fél hattól egészen addig, ameddig látunk. Aki bírja a nagy meleget, az napközben is dolgozhat, sőt szombatvasárnap Is. Segítséget is hívhat, az • a fontos, hogy a reá bízott munka időben és jól legyen elvégezve. E szerint fizetnek.

@ A fizetéssel elégedettek?

— Hát ami igaz, az igaz: nem nagyon — jegyezte meg Ágh Aranka. Azért a munkáért, amit az üvegházban vagy a fóliasátor alatt végzünk tíz-tizenkét év óta — több is lehetne.

— Nagyra értékeljük a nők munkáját — vette át ismét a szót Nagy Ernő. — A kertészetben valóban sok a kézi munka, amit ők végeznek. Kétkezi szorgalmas munkájukkal jelentős értékeket , hoznak létre, s nagyban hozzájárulnak . a szövetkezet gazdagításához. S hogy a kertészetben, a kertészet tivegházailfan, fóliasátraiban kifizetődő a folyamatos zöldségtermesztés, az nem a véletlen műve: jól szervezett, dolgos hétköznapok eredménye. Az eredmények eléréséhez a szövetkezet vezetősége igyekezett olyan feltételeket, munkakörülményeket teremetni, hogy a nők fog- x lalkoztatottsága egész évben biztosítva legyen. Nyolcvankilenc hektáron termesztünk zöldségféléket: főleg fejes salátát, slátauborkát, karalábét, paprikát,. paradicsomot. Emellett virágtermesztéssel is foglalkozunk,

•A kertészetben ötvenhárom asszony dolgozik. Bármilyéii munkát szívesen elvégeznek, mart szeretik, amit csinálnak. NAGY TERÉZ