Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-28 / 8. szám
Versenyben az idővel A helysein Bul(lugia (Boldog I. Л keresett ház felett gyors szárnycsapásokkal galambcsapat hasítja a hideg levegőt. Vad röptűkből kitűnik, hogy csak az imént engedték ki őket. Sebes száguldásukat nézve, nem lepődtünk volna meg, ha hirtelen eltűntek volna a horizontról íme, a repülés mesterei. Cl) családi ház előtt állunk. A kerítésből még csak a tartóoszlopok készültek el. így ellátni egész a hátsó kert végébe, ahol a galambház ajtajában időközben megjelent Jankó BéJunku Béla, kezében az „olimpikonnal" m la, a házigazda. Szemével a szürke égen kedvenceit kereste. Csak röviddel azután vesz észre bennünket. —v Ezek a galambok, ugye, erről a portáról valók? — kérdeztük puhatolózva. A válasz csak egy fejbólíntás volt, majd tekintetét ránk emelve, megjegyezte: — Az imént engedtem ki őket. Most jöttem meg a munkából, egy félórája talán. Az első utam mindig a galambokhoz vezet. Megnézem, minden rendben van-e. Amíg repülnek, addig kitisztítom a helyiségeket. Beszélgetésünket a meleg szobában folytatjuk. — Most is takarítottam —. magyarázza házigazdánk —, ugyanis allergiás vagyok a piszokra. A galambürülék szétbomlásakor keletkezett por ártalmas a légcsőre. Sokan éppen ezért hagytak fel a galambtenyésztéssel. — Az ablak előtt Időközönként megjelent a vadul száguldó madárraj. — Látják, kérem, ez a mi munkánk öröme — Jelenti ki Jankó Béla, miközben kezével az éppen arra repülő galambokra mutat. — A munkából hazaérve csak ránézek a galambházra, s abban a pillanatban kellemes érzés ős nyugalom tölt el. Gondolom, sokan fanatizmusnak nevezik ezt az érzést, ezt a hozzáállást, de szerintem bármivel csakis komolyan érdemes foglalkozni. A szabadidőm jelentős részét a galambjaimnak szentelem. — Mj késztette arra, hogy galambokat kezdjen tartani? — Ahhoz, hogy én galambász lettem, a nagybátyámnak vadásszá kellett válnia. Szinte az ölembe hullott a „galambörökség”. Egyik napról a másikra megváltozott az életem. Akkor — 19ö4-ben nyolcéves voltam. Falusi gyerek lévőn, megszoktam az állatok közelségét, s mldent, ami a gondozásukkal Jár. Némi túlzással azt Is mondhatnám, hogy az állatszeretetet az anyatejjel szívtam magamba. Galambjaimmal 1909-ben kezdtem el versenyezni. Ekkor rájöttem, hogy az ismereteim kiegészítésre szorulnak, szakirodalom után néztem. 1972-ben hozzájutottam Anker Alfonz: Repülő keresztrejtvény című könyvéhez, amelyben választ kaptam kérdéseimre. A Postagalamb Sport c. havilapot 1973- -ban, a Die Sporttaube c. szaklapot pedig 1980-ban rendeltem meg. Ez az Időszak volt az eszmélés időszaka, ugyanis ekkor kezdtem el a meglévő állományt új egyedekkel megerősíteni. Felkerestem néhány híres galambászt. Boleslav Novotnýtól egy pár fiatal, sötétkék Van der Espt belga galambot vettem, Jozef Hanáktó) pedig az 174 879-es számú legjobb, szintén belga galambomat vásároltam. 1975-ben bevonultam. A versenyeknek egy időre befellegzett. A tenyészállatokat a volierben tartom, melyhez röpdét Is építettem. Az aljára finom pataki homokot szórtam. Ezek a galambok évente hatszor költenek, s ugyanennyi fiatalt nevelnek fel. Az egyik fiókát mindig átteszem az ugyanakkor költő, szabadon élő galampár fészkébe. így a fiókák változatosabb, gazdagabb táplálékot kapnak, erősebbek lesznek. Törvényszerű, hogy a fejlődésben elmaradt fiókákat azonnal kiselejtezem. Jankó Béla a Szlovákiai Sportgalambtenyésztők Szövetsége Szenei (Senec) Alapszervezetének tagja. Az évi tagsági díj 350 korona. Ebben benne van a versenyzési és a szaklap előfizetésének dija is. A szervezet biztosítja a gyűrűket, a tápot, s persze a versenyben -való részvéteit is szervezi. Nem kis segítség ez, hiszen egy hónap alatt sok eleségre van szükség. összesen 58 madaram van, ebből tavasszal tíz tenyészgalamb lesz. Ezek kb. egy zsák magot fogyasztanak. Árpából fogy a legtöbb, utána következik a búza, a kukorica, a repce, a köles, a napraforgó és a rozs. Most tekintsünk át egy évet a galambás/, szemével! — Hadd kezdjem az idény végével. A költőhelyeket szeptember elején bezárom, hogy ne költsenek tovább. A versenygalamb szempontjából meghatározó. hogy egészséges, ép tollazattal várja az idényt. Ebben az időszakban az etetésük Is Intenzívebb. Étrendjüket olajos magvakkal egészítem ki. A tél beköszöntésével napi egy, míg nyáron napi két alkalommal kapnak enni. A táplálék összetétele az évszaknak megfelelően változik. Télen főleg árpát, nagy hidegben kukoricát is kapnak. Attól felhíznak, s jobban bírják az alacsony hőmérsékletet. Az egészséges galamb —50 C-fokig nem fagy meg. Tavasz közeledtével, március közepén kezdődik a párosodás. A külön rekeszekbe zárt nemek gyorsan*párosodnak. — Mikor kezdődnek a versenyek? — Május első hetében. Ä gyakorló reptetések viszont már az előző hónapban megkezdődnek. Ilyenkor, amíg az idény tart, legtöbbet a galamboknál tartózkodom. Figyelem a viselkedésüket. A galambnak éreznie kell, hogy szeretik, felfigyelnek rá. Ogy kell velük bánni a versenyek előtt, mint a kisgyerekkel. Páratlan érzés számomra a versenyről érkező galambok látványa. Én magam is „lázban égek", elvégre nem mindegy, hogy az induláskor a galamb lábára erősített plombával mikor állítom meg az órát. A versenyt követő nap kiengedem őket, nehogy izomlázt kapjanak. Kedden, szerdán és csütörtökön esténként repülnek egy keveset. Pénteken egész nap zárva vannak. Szombaton indulnak a versenyre. Ekkor könnyű reggelit kapnak, ládába zárom a .„kiválasztottakat”, s irány Szene. Innen a többi galambbal együtt autóval elszállítják őket a verseny színhelyére. Másnap következik az izgalmas várakozás a végtelen kémlelése. Minden perc döntő. A benevezett galambok húsz százaléka ér el helyezést. Tavaly csak öt versenyen vettem részt, mert kora tavasszal átköltöztettem az állományi az új galambházba. A! táv hosszúságától függ, hogy milyen állapotban érnek haza a galambok. Mintegy érdekességként szeretném megjegyezni, hogy a versenyidény alatt egy galamb összesen 6 ezer kilométert repülhet. Ideje, hogy a sikerekről is szóljunk néhány szót! — Számomra a legsikeresebb időszak a nyolcvanas évek eleje volt. 1982-ben két külföldi versenyen Is részt vettem. Mindkét alkalommal Craiovából indultak a galambok. Az első eresztésben ötből négy, a másodikban bárom galambból mind a három helyezett lett. A kerületben abban az évben nekem volt a legsikerosebb galambom — a 174 879-es —. amely 1983-ban a prágai olimpián néhány társával együtt hazánk színeit képviselte. Országos szinten a negyedik legjobb galambnak számított. Olimpiát, amelyen több mint húsz ország galambászai vesznek részt, minden második évben rendeznek. Az ott bemutatott „büszkeségem" akkoriban két év alatt huszonkétszor volt helyezett Közben észrevettük, hogy odakint igencsak megöregedett az idő, fekete lepel borított mindent. — Ideje, hogy a galambházba is benézzünk — jegyezet meg a tenyésztő. Igaz, kisé hideg van odakint, de azért nem fagyunk meg. íme, a helyszín: a két fő helyiséget kis előtér válaszba ketté, amelyben a falnak támasztva, gipszből készült fészektányérok állnak. A helyiségek tiszták, szárazak. A fészkek előtt gubbasztó madarak az idegen emberek láttán rövid időre elhallgatnak, de amikor meghallották a gazda hangját, a nyugalom visszaköltözött a „házba”, tovább folytatódott a tufbékolás. Az apró, csillogó szemek minden mozdulatunkat figyelték. Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy Jankó Béla emlékezetből tudja összes galambjának a gyüröszámát. Sőt visszaemlékszik volt galambjainak a számára’ is. Beszélgetés közben néhány műhelytitkot is megtudtunk, ára a tenyésztő kérésére hallgatunk róluk. Elmagyarázta, hogy szerinte mit kell megfigyelni egy galamb megítélésekor. Amikor elváltunk tőle, mosolyogva megjegyezte: „Ezt sosem lehet abbahagyni"! Kép és szöveg: MACS1CZA SÄNDOR 1 Mindig Is csodáltam azokat, akik szabadidejüket úgy képesek eltölteni, hogy az jellemük, egyéniségük, szépérzékük fejlődését szolgálja. A napi munka elvégzése után, a hétvégeken régi álmok teljesülhetnek, ha az ember okos tetteknek szenteli alkotókedvét, s „terheli” bíróképességét, fantáziáját. Ilyen emberekkel ültem le a közelmúltban egy asztalhoz, akik — kedvtelésként — díszmadártenyésztéssel foglalkoznak, ám nem csupán önérdekből, hanem közéleti értelemben is. Beszélgető partnereim ugyanis a Cseh □ iszmadártenyésztők Klubjának vezetőségi tagjai voltak. A színhely a kisállattenyésztők brnói országos kiállítása, ahol a legnagyobb érdeklődés a díszmadarak iránt mutatkozott. Ezt igazolta a kiállítás igazgatójának, jan Hýseknek a véleménye is: — Papa, mama, gyerekek, ópapa, mind-mind kiváncsiak voltak a madárpavilonra, amely — sokak állítása szerint — kicsire sikerült. Akkora volt ugyanis az érdeklődés a madárkiáüitás tránt, hogy mindenféle póüntézkedés kevésnek bizonyult. Jövőre tágabb teret kell majd biztosítanunk a díszmadárkiállításnak. —• Erre mondják; bombastker — fordultam a klub elnöke. Dr. Milán Bielohuubek felé, aki a szervezési gondoktól megfáradva, szinte csak tőmondatokban válaszolt: — Hát erre mi számítottunk • legkevésbé. Tudjuk, hogy A felvételen jobboldalt JiH Seilender, mellette Walter Wiener és Or. Milan Biclohoubek Erre mond iák: bombasiker nagy az darak Iránt, de, hogy ekkora... — Klubjuk tagjai a kiállításon önfeláldozásból, szervezőkészségből Jelesre vizsgáztuk. Ez a csoportosulás valóban megérdemli, hogy bemutassuk. — Klubunk 15 éve alakult meg Česká Ltpán. Annak Idején sok tapasztalt díszmadártenyésztő élt a városban, olyanok, akik éltek-haltak kedvtelésükért, és a szervezéshez is értettek. Amikor aztán a „nagy öregek” eltávoztak sorainkból a vezetőség jobbnak látta, ha a klub Brnóba költözik, már csak azért is, mert ott mindig adott volt a kiállítás lehetősége. — tJgy tudom, tagjai között sok Szlovákiában éló madártenyésztő is van. t- igen, méghozzá azért, mert a szlovákiai klub Jóformán alig működik, Így a törzstagok most nálunk tevékenykednek. Máskülönben Szlovákiában Európa-szerte híres madártenyésztők élnek. Két nevet okvetlenül meg kell említenem: a nyitrai (Nitra) Rudolf Valenőík, a szövetség alapító tugja, és Rudolf Jung, 60 éves Nové Mesto nad Váhom-1 díszmadártenyésztók, akik nugy nemzetközi „kanáriversenyeken" Is részt vesznek. A titkár, Jiíí Seifender a klub tevékenységéről szólt; — Tagjaink két alkalommal gyűlnek össze Itt Brtinnben, ahol megtárgyaljuk a teendőket, szó esik gondjainkról. Nagy gondot fordítunk a fiatal díszmadártenyésztők nevelésére, számos ptonírházzal. Iskolával állunk kapcsolatban. Minden évben egyszer a 18 évnél fiatalabb, négy alkalommal pedig a felnőtt tagjaink számára rendezünk klub-kiállítást. Év végén aztán — az összegyűjtött pontok alapján kiosztjuk a Klub Bajnoka címet. Tavaly például ezt az előkelő helyezést Antonín Buöek érte el, aki a díszmadártenyésztők csehszlovák — Számos diszmadártenyésztn panaszkodott a központi támogatás hiányosságairól. Üllőknek mi a véleményük erről? 0 Dr. Milan Bielohonbek: — A panaszok jogosak, mivel az állattenyésztők szövetsége korántsem támogatja olyan mértékben a díszmadártenyésztőket, mint a többi szervezetét, és tíz év távlatából nézve, némelyik madártáp ára szinte a nyolcszorosára emelkedett. I 0 firí Seifender; — Az utóbbi években számos madárálloinányt számoltak fel csak azért, mert egyszerűen ráfizetésés volt a tenyésztés. Ha itt nem történnek változások, akkor néhány év múlva válságos lesz a helyzet. 0 Walter Wiener madártenyésztő, telkes klubtag, véleménye szerint a csehszlovákiai díszmadártenyésztők a gondok ellenőre ts kiváló eredményeket érnek el. Sokan közülük „világdíjak’’ tulajdonosai. / Ezeket az eredményeket valóban jobban kellene értékelnie az illetékes szerveknek, s támogatásukról biztosítani legalább a legjobbakat. A díszmadártenyésztők a legutóbb Brnóban bizonyítottak. A szervezeti élet fellendítése érdekében most már másoknak is bizonyítaniuk kell. КАЫТА GAííOK Díjnyertes díszmadarak (A szerző felvételei) Bajnoka Is egyben.
