Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-28 / 8. szám
1987. február 28. SZABAD FÖLDMŰVES 5 VONZÓDNI EGY MESTERSÉGHEZ A természet törvényei által hosszú Ideig kényszerpihenőre ítéltetett napsugarak kissé bátortalanul, de annál büszkébben búltak elő a gomolygő felhők közül február első hetének derekán. Körültekintettek, szinte gyémántcslllogásúvá varázsolták az előző napon megőzott — és egyre iobban összetömörödő — hótakarót. Félben f Tomášov) a szokásos hétköznapi kép fogadott: a község központjában néhányan dolgukra siettek, mások éppen megálltak egy-egy kurta szóváltásra. Az egyik ilyen pár mellett elhaladva optimista kijelentést hallottam, miszerint a tél logal már kihullottak. Az Alžbetinská utcát — annak ellenére, hogy bizony nem vagyok túl |ártas a községben — nem kellett hoszszabb ideig keresgélnem. És Mihalovics Béla bácsit, a Fél környékén jól ismert — legalábbis a helyi nemzeti bizottságon tájékoztatók szerint — kosárfonót sem. A szomszédban csaholó kutya rögvest „előteremtette“ a gazdáját, akinek biztatására merészebben nyitottam ajtót Mihalovicséknál. Az udvaron semmiféle jelét nem fedeztem fel annak, hogy vérbeli kosárfonóhoz jöttem háztfiznézőbe. Vagy talán nem is néztem kellőképpen körül... (Fotó: K. Gy.] Kopogtatásomra hárman Is az altónál termettek. Először egv idősebb néninek — a kosármester feleségének — nyújtottam kezet. Majd egy középkorú hölgy mutatkozott be: Béla bácsi lánya. Végül pedig a mester üdvözölt kissé meglepődve. Egv kellemes hangulatú szobába tessékeltek, ahova beáramlott a konyhában készülőben lévő ebéd illata. — Tessék helyet foglalni, mindjárt bejön apa Is — biztatott a középkorú hölgy, miután valamennyiükkel tudattam tövetelem cél tát. Kisvártatva hozzánk társult a maholnap nyolcvanadik születésnapját ünneplő Mihalovics Béla. Szeretem az Idős emberek nyíltságát és higgadtságát. Örömmel hallgatom. miképpen Idézik fel tartalmas életútluk eseménytöredékeit. szólnak múltról és lelenről. Béla bácsi úgyszintén megfontoltan, mondhatni komótosan nyúlt viszsza a régi Idők gazdag e9eménvtárába. — Régen csinálom én már ezt a dolgot. Hogy mióta? Hát mit mondtak? hebet hogy el sem hiszi: 12—13 éves korom óta. Akkor kezdtem el kosarakat fonni. Nem itt. Félben hanem Vökön fVlkvl. Én ugyanis vőkl születésű vaevok Csak a negyvenes évek elején kerültünk Félbe Várjon csak. pontosan 1943-ban. Különösebben nem foglalkoztak velem, mér ami a kosártonást Illeti. Ügvmond ellestem a szakmát. Tetszik tudni, ha valakit nagyon érdeke] egy-egy mesterség, arra kegyetlenül odafigyel És akkor könnyen megv a dolog. Legalábbis nekem viszonylag lói ment. Belejöttem Egv-két évig csak kisebb kosarakat fontam maid jöttek a nagyobbak. később pedig a demtzsonok ... Ф Béla bácsi, nem is tetszett tanulni semmiféle mesterséget? — Tanulni... Elvégeztem a hat elemit. De hogyan? Azt Is hét év alatt. Egv év ráadás volt. mert egyszer megbuktem Apám azért nem hagyta annyiban. Azt mondta még egv évié Iskolába fogsz Iára!, legyen meg legalább a hat elemid Nem tanultam én semmilyen mesterséget. Apám földeket vett gyarapodott a gazdaság — volt ott munka bőven Annyi hogy szinte alig bírtuk A kapálástól bizony nem egvszer megfátdult a derekam Tavasztői késő őszié volt állandóan tennivaló. És harmincöt éven ‘át cséplőgépen dolgoztam. Higgye el. az sem valamiféle méznvalás. Többek között Ligetfaluban is dolgoztam cséplőgépen. Ott lói ment a sorunk. Egy hónap alatt híztam vagy hat kilót. De hogyan dolgoztunk ott? Reggel úgy öt körül kezdtünk, napnyugtakor végeztünk. Vökön olyasmit nem Ismertünk. Ott hajnali háromtól este tízig-tizenegyik folyt a munka. És az ám nagy különbség. Ligetfaluban úgy gondolkodtak, hogy hiszen holnap Is lesz nap. Hát ha már a munkát hoztuk szóba, dolgoztam én ám a szövetkezetben is. Méghozzá 28 éven keresztül, ötventől — akkor alakult meg Félben a szövetkezet — egészen 1978-tg. Először etetőként tevékenykedtem, majd nyugdíjasként tíz évig voltam éjjeliőr. Nagyon szerettek és becsülték a munkámat. És a kosárfonó munkámat is megbecsülik még manapság is. Elég baj. hogy mostanság nem nagyon dolgozhatok. Bizony kemény a tél... • Mennyi időt szokott naponta eltölteni kosárfonással, ha iobb az időjárás? — Egész napokat eldolgozgatok. Fonok kosarakat, demlzsonokat, és seprűket Is készítek. Mikor mi jön. Például egy tízliteres demizsont csaknem egy napig fonok be, s kapok érte 40—50 koronát. Vékony szálból fonom a demízsonokat, mert azokkal ügyesebb dolgozni. Sőt. még díszítem is. Dróttal — pirossal, zölddel, kékkel... Nem válogatok. Én mindent szeretek fonni. Csak talán a seprűnek való vesszőt egv kicsit nehezebb szedni. Fél nap alatt mintegy tíz seprűre valót gyűltök össze. A régebbi vessző előnye az. hogy nem apad össze, abból jobb inkább kosarat készíteni. Abból erősebb a kosár. Két évvel ezelőtt egy egész pótkocsira való vesszőt hozattam. Egyik ismerősöm szerezte, akinek ellenszolgáltatásként demizsont és kosarat fontam. De van ám nekem jő vesszőm az udvaromban is. Igazi aranyvessző. Olvan talán sehol sem akad a környéken. Csak hát kevés van belőle nekem is. Bár minden évijén több fiatal vesszőt ..eldugok“ a földbe, hogv hajtsanak. Egyébként a környéken úgy szeptember utoljától gyűjtöm a vesszőt egészen tavaszig. Persze, ha nincs valami nagyon zord Időjárás. Most januárban például a nagy hófúvások meg a hideg Idő miatt kényszerpihenőt tartottam. De azért van a kamrában így ts bőven tartalék. És higgye el, rengeteg elfogy. Állandóan vannak megrendelések. Csak sok esetben nem bánnák, ha én magam mennék el a demtzsonért. Hozzam el — és fonjam be. Hát azért nem mindegy t>efonatlan demizsont cipelni. Nem mondom, még nyugodtan felülök a biciklire. De azért a demizsont hozni, úgy, már elég nagy felelősség. Én szívesen befonom bárkinek, csak legalább annyi emberség legyen benne, hogy elhozza hozzám. 9 Ha egész napokat el tud dolgozgatni, bizonyéra iól szolgál ez egészsége ... — Hál* istennek, nem panaszkodhatok. Még szemüvegre sincs szükségem. Ojságolvasáskor sem. Mert nagyon szeretek én ám olvasni is. A napilapokat mindig aprólékosan átböngészem. Egv Időben azoban nem volt mindegy. A gyomrom rakoncátlankodott. Négyszer meg is operáltak, 1978-ban. Gyomorszáj-szűkülésem volt, meg van Is a mai napig. De most már nem olyan vészes a helyzet. Igaz, nagyon kell vigyázni az étellel. Általában sok főtt húst eszem, azt is 16 apróra telmetélve fogyasztom. Volt ám az rosszabb ts. Másfél évig csak különféle pépekkel tápláltak. No de azért kibírtunk már nehezebb napokat Is. • Például? — Hát ott voltam többek között a Don-kanyarban. Csaknem négy hónapon keresztül. Amikor kikerültem — Halásziról mentem —. 65 kilós voltam. Ügy háromhónapos ottlét után pedig talán már 40 kilót sem nyomtam. Egyszer ettünk egv nap alatt, akkor is nagyon keveset Negvvenkettő lanuáriában iöttem vissza. Vagyis hogv vissza? Lengyelország. Bécs és Pest megállókkal. Oroszországban a negyvenfokos hidegekben elfagvott a bal lábam. Ügy kellett a nadrágot elvágni, hogy némileg le tudjam magamról ránclgáinl. Pesten egv nagvon jó kórházba kerültem, ahol tulajdonképpen úgv éreztem magam, mintha vendégségben lettem volna. Meleg, finom ételek, sőt. aki dohánvzott. még cigarettával Is kínálták, jómagam azonban sohasem cigarettáztam komolyabban. Persze, ltt-ott én ts kipróbáltam, Egyébként rengeteg volt ott a pesti kórházban a rokkant katona. Csúnya világ a háború. Igazán elég volt belőle kettő... • A családi élet? — Viszonylag későn nősültem. Egv lányom van. aki három gyermeket hozott világra. Két fiút meg egy lányt. Mindkét fiú Szencre fSenecl jár gimnáziumba. Az Idősebbik szívesen foglalkozik galambokkal, halakkal és papagálokkal. Még lapán fürje Is volt. A kislány, aki most 11 éves. nagvon ügyes. Azt lehet mondani, hogy bármit megcsinál. A legszívesebben természetesen az anvlának segít a konyhában. Érdekes, hogy az unokák sokszor figvelgetik a munkámat, de valahogy nem ragaszkodnak ehhez a mesterséghez. Én legalábbis mesterségnek nevezem. Nem nagyon hiszem tehát, hogy az unokák részéről számíthatok a folytatásra, a stafétabot átadására. De talán nem is bal. Hiszen mindenki végezze azt. ami neki éppen a legjobban tetszik és megtelel. Ha valakire egv szakmát úgymond ráerőszakolnak, akkor abből biztos hogy nem lesz Igazi szakember. Egy szakmához, egv mesterséghez valahogy a természet által szükséges vonzódni. Béla bácsinak mindenképpen a szívéhez nótt a kosárfonás. Hiszen ha valaki valamit csaknem hetven éven keresztül csinál, azt csakis szívvel-lélekkel végezheti. Amikor kikísért, búcsúzásképpen csupán — mintegy útravalóul — ennyit szólt: — De tó. hogy ismét előbúitak az éltető sugarak. S tulajdonképpen, amikor már az autóbuszban ültem, akkor tudatosítottam valójában: embert ígv örülni a napfénynek még nem láttam. SUSLA BÉLA kívánja Lelovics Mátyás, a Nagymegyeri (GalovoI Egységes Földműves-szövet - kezet állattenyésztési dgazatvezetöje, amint ismertettem vele jövetelem célját, habozás nélkül mondtál — Rácz Vince lesz az ön embere. Róla írjon. Jelenleg a legjobb állatgondozónk. Az évi fejési átlagot 300 literrel túlteljesíti. Mindenben számíthatunk rá, oszlopos tagja a kollektívának ... Rácz Vince szépen, tömören fogalmaz: — Apám kommenciös cseléd volt a Sládkoviöovói Cukorgyár nagymeqyeri birtokán. Hatan voltunk testvérek, egy lánytestvérem kivételével mindannyian a mezőgazdaságban dolgozunk. De jómagam nem ott kezdtem. A kőmüvesszakmát tanultam ki. Akkoriban nem nagyon fizették meg a kőműveseket. Hát otthagytam. 1962- -ben.a párt felhívására dolgozókat toboroztak a nyugat-csehországi határterületekre. Feleségemmel együtt jelentkeztünk. A Český Krumlov-i járásban a Hnévanovi Állami Gazdasághoz kerültünk. Traktorosként dolgoztam, feleségem gyalogmunkásként. Szép emlékeink vannak az ott töltött évekről. Öt év múlva hazajöttünk. Ennek több oka volt. Cseperedett már a lányunk és a községnek nem volt iskolája. Meg aztán kezdett hiányozni a csallóközi táj, az itt élő emberek. Idestova húsz éve dolgozom a nagymegyert szövetkezet tehenészeti részlegén. Huszonhat tehenet gondozok. Minden reggel fél négykor már a telepen vagyok. Almozással kezdem, ma/d kitisztítom a jászolt, etetek, megttsztítotm vakaröval a teheneket, megmosom a tehenek tőgyét és fejek. Természetesen fejőgéppel. Hogy mégis mi hozza a 300 literes évi többletet? Szeretem az állatokat. Mind a huszonhatnak adtam nevet. A nevükön nevezem őket. Fontos az ts, hogy az ember munka közben ne le-Hó és remény Vastag hódunyha alatt a falu és a mező Bolyban (BoF). Ráérős az idő, a hó nem enged kint sietést. A szövetkezet székházában nagy a sürgés-forgás. Szirovecz Géza szövetkezeti elnök asztalán halomnyi irat, kazalnyi dosszié, s egy számítógép: zárszámadásra készül a szövetkezet vezetősége. Előbb tulajdonképpen csak a havat .méltatjuk”. Jó, hogy Jött. mert a bunda alatt nyugodtan szunnyadozhat a vetés, várhatja a tavaszt. S ha a vetés pihenhet, reménykedhet az ember is. Aztán a gondolatok odafordulnak régi havakhoz, a mostani számadás ideje hajdanvolt számadásokhoz. A múlt esztendő a múló élet számadásává kerekedik. — Nagyon száraz volt az elmúlt év — vallja az elnök. — Előfordult sokszor, hogy tavasszal, nyáron, ősszel mentem Tőketerebes (Trebišov) Irányába, s látom, Bndrogszerdahelynél (Streda nad Bodrogom! már esett. Itt semmi, csak por. Amarra, északnak, Vaján (Vojany) határában Is volt eső. itt meg semmi. Amikor a legnagyobb szükség lett volna az esőre, akkor nem volt, amikor a kukorica a legjobban kívánta. Szép tőáilománynnk volt, a földben benne volt minden, aminek benne kellett lennie. Anyag, mnnka és szaktudás. De jobb lett volna, ha ritkábban marad, a szárazság nem kínozta volna úgy meg. Szemes knkoricáből 6,05 tonnás hektárhozamot értünk el. Ez ugyan rekordnak számit a szövetkezetünkbe, de a szélsőséges időjárás sokat elvett tőlünk. A búzánknál is hasonló volt a helyzet, sok volt a kifejletlen kalász. Persze, az 5,1 tonnás átlagtermésnek Így is örülünk, akárcsak az őszi repce 2,4 tonnás átlagának... Terményeinknek szabott éra van. Nem emelhetjük az árakat. Itt, mi. csak „befelé” tudunk növekedni. És Bolyban növekedtek, növekednek szaktudásban, felkészültségben. Növekednek a föld mai, a korhoz Illő szeretetében. A szárazság, a hosszan fartő aszály ellenére az előző évek átlagaihoz viszonyítva tavaly szinte minden növényfajtánál jobb hozamokat értek el a bolyiak. Cukorrépából 40 tonna gyökértermést értek el, 16 százalékos cukortartalommal. A zöldség Is rekordtermést adott, sőt, tavaly a szőlő és a dohány is sikerült. a becsület gyen ideges, mert különben a tehenek is nyugtalanok lesznek, és nem tejelnek rendesen. Ha én leteszem a fejőgépet, megtapintom a tehenet, helyet ad a jószág, tudja, hogy most 6 következik. Meg aztán tudni kell, tehén és tehén között különbség van, még akkor is, ha egyazon fajtáról van szó. Egyforma gondozás, takarmányozás melleit az egyik csak húsz litert ad ,míg a másik harmincat. Mindezt figyelembe veszem a takarmányozásnál. Amelyik több tejet ad, annnak több tápot juttatok. Hát ez az eredményes munka titka. \ Mi, tehenészek 36 tagú szocialista brigádba tömörültünk. Átlagban 5 ezer 200 liter tejet fejünk évente egy tehéntől, kollektívánk a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából, munkánk elismeréseként megkapta a CSKP Központi Bizottságának és a szövetségi kormány elismerő oklevelét, melyet a köztársasági elnök és a kormányfő salátkezáleg írt alá. Jólesett az elismerés. Ösztönzésként hatott további munkánkra. Életem müve a házunk, itt a „milliomos negyedben". Láthatja, nem hivalkodó, a célnak megfelelő. Talán most már kicsit tág is, hogy lányaim kirepültek. Teréz már asszony —< könyvtárosnak tanult —, jól élnek. Zsuzsi, a kisebbik, élelmiszer-ipari szakközépiskolába jár, rövidesen végez. Most, hogy a gyerekek felcseperedtek, s a házzal is rendben vagyunk, több időt szentelhetünk magunknak. Szeretünk utazni. A szövetkezet jóvoltából az utóbbi években eljutottunk a Szovjetunióba, Jugoszláviába, Bulgáriába és Magyarországra. Szabadidőmet kitölti a kerttel, a háziállatokkal való munka. Meg az olvasás. Jó tudni, mi történik szőkébb hazámban, és a nagyvilágban. En azt tartom, hogy az ember ne csak munkaviszonyban legyen. Ha már ott van, dolgozzon tisztességesen, tudása legjavát nyújtsa. Nekem véremben van a munka. Ezt kívánja a becsület... Márton Iván Csatlós László növénytermesztést főágazat-vezetönek Is van bőven mondanivalója. — Nagyon sok tartalékunk van a növénytermesztés szakaszán, löleg a földalap kihasználását illetően. Itt elsősorban is a korszerű növénvtermeszfésről van szó. Célunk a talaj vízgazdálkodásának az irányítása, valamint az, hogy a talaj termőképességét állandóan fokozzu. Am a növények öntözését fő’eg aszályos időben nem tndjuk megoldani. Annak ellenére sem. hogy határunkban kimondottan kedvező lehetőségünk volna az öntözésre. Arról van szó, hogy a Latorca folyóból csupán ezer-ezerötszáz méterről kellene a vizet a már meglévő levezető csatornába visszavezetni. így mintegy 400 hektár szántót és 300 hektár legelőt tudnánk öntözni. Ugyanis megvan a drága öntözőberendezésünk, de a vfz hiánya miatt nem tudjuk használni. A bolvi szövetkezeiben az utóbbi években sok minden megváltozott. Változtak a gépek. Korszerű talajművelő és betakarító gépekkel rendelkeznek, növekedett az emberek felkészültsége, tudása. Ma a dolgozók 89 százalékának van szakképesítése. Nagyon sokan vannak a „többszakmások”. Kimondottan jó gépészgárdával rendelkeznek... A bolyi szövetkezet javítórészlegén szorgos emberek „reparálják” az erő- és munkagépeket. Teljes a nagyüzem: a „kibelezett” traktorok, az alkatrészekre szerelt teherkocsik, a talajmegmunkáló eszközök között verejtékes férfiarcokon villódzik a föl-föllobbanó hegesztőív, fészket rak ftt. lünkben a munkazaj. Savanykás füst kúszik a csarnok olajos betonpadlója fölött. Szirovecz Géze agrármérnök, a szövetkezet elnöke: — Már december elején elkezdtük a gépek nagyjavítását. A kemény hideg ellenére jó! dolgoznak a javítók és a beosztott emberek. Ami azt illeti, volt és van munkáink a bolyi szövetkezet gépjavítóinak, traktorosainak. — Győzzük mi — mondják egyszerre többen ts —. csak legyen vastagabb az a boríték. A régi ismerőseim közül itt találom Szabó Andrást, Radzik Józsefet, ifj. Bodrogi Bélát, Pasznlykás Józsefet, Kojla Lajost, Király Bélát és Jascsek Sándort. Velük a gabona, Illetve a kukorica betakarításánál találkoztam. Valóban szorgalmas emberek... ILLÉS BERTALAN /
