Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-10 / 1. szám

' К higiéniai védőövezetek területeinek nagyságét és alakzatát a vízgazdálkodási szakemberek határozzák meg. Szintén ők végzik az első-, másod- és harmadfokú övezetekbe való besorolást, s meghatározzák az ezzel kapcsolatos tennivalókat. Ä vízgazdá kodás szervei az adott védőövezetben megtilthatják vagy korlátozhatják a korábban engedélyezett tevékenység végzését, ha a helyzet, illetve körülmények megkövetelik az ilyen Jellegű intézkedéseket. Ha a vízforrás tisztaságát veszély fenyegeti, a szakemberek külön intézkedéseket foganatosítanak, amelyeket a terület tulajdonosai vagy megmüvelőt kötelesek -figyelembe venni. A védöövezetekben elvégzett munkálatok, illetve a vízgazdálkodási szakemberek által elrendelt műszaki beavatkozások anyagi kiadásait az a szervezet fedezi, amely a terü'et védelméért felelős.

Az első-, illetve másodfokú higiéniai védőövezetben a mezőgazdasági termelés során meg kell akadályozni a talaj és a víz szennyeződését. Az ilyen területeken csak pontosan a kidolgozott gazdálkodási tervezet útmutatásai és szabályai szerint lehetséges a mezőgazdasági hasznosítás. Amint ismeretes, a talaj és a víz minősége jelentős mértékben összefügg, s a két tényező együttesen határozza meg a komplex talajtani viszonyokat. A helytelen növénytermesztési módszerek nemcsak a talaj, hanem a víz és így a vízforrás minőségét is kedvezőtlenül befolyásolják. Ezért a kije’ölt területeken, védőövezetekben különösen nagy figyelmet kell fordítani az ökológiai előírások és szabályok következetes betartására. A vízforrások védelme természetesen nem korlátozódhat kizárólag a szakemberek á’lai kijelölt területekre, hiszen mindenütt szem előtt kell tartani a környezetvédelmi előírásokat, s rendszeresen ellenőrizni szükséges azok betartását.

A MEZÖGAZDASÄGI VÍZSZENNYEZŐDÉSEK

A mezőgazdasági jellegű vízszennyező forrásokat két nagyobb csoportba oszthatjuk: az egy bizonyos helyhez kötött, valamint területi szennyezőgőcokra. Az egy bizonyos helyhez kötött szennyezöforrások megje'ölése és a szennyezés mértékének megállapítása nem okoz különösebb problémát. A mezőgazdasági termelés során ide sorolhatók az állattenyésztési ágazat létesítményei, illetve épületei, a takarmányraktárak, az istállótrágya-lerakatok, a műtrágyakészletek, a növényvédőszer-raktárak, a motorolaj-tárolók és garázsok. A felsorolt létesítmények és lerakatok gyakran szennyezik a felszíni vizeket. A raktárkapacitást meghaladó készletek, a helytelenül tárolt készletek, a szabálytalanul elkészített tárolók nem egy esetben okoznak jelentős környezeti károsodásokat. A mezőgazdasági üzemek istállótrágya-lerakataiből gyakran átszivárog a trágyalé a betonfalon. Hasonlóan a míítrágyatárolás szabályainak megsértése vagy pedig az üzemanyag-raktárakra vonatkozó előírások megszegése számos esetben nkozott környezeti szennyeződést. Az utóbbi Időszakban tapasztaltakat figyelembe véve megál'apítható, hogy az Ilyen jellegű szenynyeződések nagyrészt az emberi mulasztások és a nemtörődömség számlájára írhatók.

A növénytermesztés és az állattenyésztés összpontosítása, illetve nagyobb méretű szakosodása következtében ugyan csökkent a helyi jellegű vízszennyeződési gócok száma, de a szennyezés mértéke ezzel ellentétben tovább nőtt. Az egy bizonyos helyhez kötődő szennyezőgócok megszüntetése vagy eltávolítása lehetséges, de sok esetben nagyobb anyagi befektetéseket igényel. A területi szennyezőgócok kiterjedése csak hozzávetőlegesen határozható meg. Az ilyen jellegű vizszenynyeződéseket az alábbiak okozzák:

9 a növényvédő szerek felhasználása során a talajba, majd a talajvízbe jutó káros anyagok;

9 a mezőgazdasági földterület eróziója;

9 a szennyezett esővíz káros anyagai.

A cseh országrészek kijelölt területein a mezőgazdasági földalap ésszerű hasznosításának kérdéseivel foglalkozó szakemberek vizsgálatai azt bizonyították, hogy a mezőgazdasági termelés és a felszíni vizek minősége közötti összefüggések jelentős mértékben befolyásolják a gazdasági eredmények alakulását. A vizsgálat a következőket állapította meg:

■ a területi vízszennyező gócok kialakulásához nagymértékben hozzájárul a nitráttartalmú anyagok túladagolása;

■ a vízforrások legveszélyesebb szennyezést előidéző tényezői a nitrátok. A felszíni vizekbe kerülve nagymértékű károsodást okoznak. Eredetüket nem lehet minden esetben egyértelműen megállapítani, mert a talajból, az -istállótrágyából, a műtrágyából vagy más hurdalékanyagga! egyűtt (például esőzéssel) bekerülhetnek a felszíni vizekbe;

■ számos esetben a beszántott szalmamaradék vagy pedig az istállőtrágya előidézheti a biokémiai immobilitást fmozdulatlanságot) és az ezt követő újraásványosodási folyamat lezajlását;

Ш a szerves-ásványi kötődés következtében a talajból foszfor csak erózió útján kerülhet a felszíni vizekbe. A nagyobb

koncentrációjú szennyeződés ezért valószínűleg nem lehet mezőgazdasági jellegű;

■ a többi anyagok koncentrációja, a vastartalmat kivéve, nem haladja meg a megengedett értéket;

■ a fe’hűszakadás vagy kiadós esőzés, esetleg tavaszi hóolvadás során a felszíni vizek egyrészt vízben nem oldódó anyagokkal, másrészt pedig a talajból származó nagyobb mennyiségű tápanyagokkal is szennyeződhetnek;

■ az ammónia általában jelzi az állattenyésztési jellegű szennyezőgócokat. A további helyi szennyezéseket általában a mezei trágyatelepek és -lerakatok okozzák.

Az eddigi kutatások eredményei alapján, valamint a korábbi tapasztalatokat figyelembe véve határozzák meg a szakemberek a vízforrások közelében folytatott mezőgazdasági termelés hasznosítható módszereit. A mezőgazdasági üzemek védett területen alkalmazható eljárásainak útmutatóit az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma dolgozta ki. Ä leírás pontosan megszabja például a növénytermesztéssel kapcsolatos teendők végzésének módját. A vízforrások közelében történő mezőgazdasági hasznosítás szabályainak betartása valamennyi érintett fél számára kötelező érvényű.

A VÉDÖÖVEZETBEN FOLYTATHATÓ GAZDÄLKODÄSI MÓDSZEREK Fö IRÁNYELVEI

A védőöevezetekben a gazdálkodási irányelvek mindenekelőtt a következőkre összpontosítják a figyelmet:-4- a mezőgazdasági földalap felosztására és a termelés megszervezésére;

a talajjavító munkálatokkal kapcsolatos intézkedésekre;-4- a növénytáplálási módszerek leírására;

4- a növényvédelem megszervezésére.

A mezőgazdasági földalap felosztásának és a termelés megszervezésének lényege, hogy egyesítse és összehangolja a mezőgazdaság, az erdőgazdaság, a vízgazdálkodás, a városfejlesztés és a természetvédelem érdekeit. Mindenekelőtt a mezőgazdasági földalap pontos felosztásából, az egyes területek elkülönítéséből kell kiindulni, amint azt a társadalmi érdekek is megkívánják. A földalap felosztásának és a termelés megszervezésének főbb szempontjai:

9 a mezőgazdasági és erdőgazdasági földalap közötti határok rendezése, illetve pontos meghatározása;

9 a mezőgazdasági földalap külső és belső határvonalainak a kijelölése;

9 az olyan területek kijelölése, amelyeken megengedett a gépek használata;

9 a hidrome-iorációs munkálatok végzésének meghatározása; 9 az eróziógátló intézkedések eredményességének vizsgálata.

A mezőgazdasági, illetve erdőgazdasági földalap közötti határok megvonása a jelenleg érvényben levő egységes térképrendszer alapján történik. A területkiegészítés során figyelembe veszik a nagyüzemi termelés fe'adatait és igényeit, s az egyes területek sajátosságát. Fokozatosan meg kell oldani az egy bizonyos ideig megműveletlen területekkel kapcsolatos problémákat. Ha a földterület mezőgazdasági hasznosítása nem fe’el meg a vízforrások védelmét szolgáló követelményeknek, a vetésforgó megváltoztatásával, s más növények termesztésével kell megpróbálkozni. Az ilyen jellegű módosítási tervezeteket minden esetben az illetékes járási nemzeti bizottságra kell jóváhagyásra benyújtani. A változtatásoknak minden esetben összhangban kell lenniük a 76/124-es számú földalapvédelmi törvénymódosítás előírásaival és szabályaival.

Az egyes területek határmódositásának alapkövetelménye — ha erre van lehetőség — a gazdasági központok olyan helyre történő áthelyezése, amely lehetővé teszi az egyes részlegek, valamint a központ közötti jelentős távolságok lerövidítését. A földalap kijelölése és felosztása során a legfontosabb szempont az erózió elleni védelem biztosítása. Ez az egyes területek kijelölése folyamán a meghatározó tényező. Természetesen azonban a mezőgazdasági földalap osztályozási szempontjának és a talajbonitásnak a figyelembevételét sem leheť elhanyagolni. Vízgazdálkodási szempontból nem lehet oiyan eltérő vízrendszerű területeket egymáshoz csatolni, amelyeken hidromelioráciős munkálatokkal sem valósítható meg az egységes vízrendszer kialakítása. Az előzőeknek a földalap felosztása során mindenütt megfelelő figyelmet kell szentelni.

A mezőgazdasági területek nagyságát, illetve kiterjedését egyrészt a domborzati viszonyok, másrészt pedig az éghajlati és vízrendszeri sajátosságok határozzák meg. Mivel a mezőgazdasági földalap számos esetben a vízforrások higiéniai védőövezetében, hegyvidéken található, a megművelés szempontjából ajánlatos a harminc hektáros területek kialakítása. Sík terepen, a helyszíni sajátosságok figyelembevételével, általában a 70 hektáros területek kialakítása a legelterjedtebb. A földalap felosztása során a különböző akadályokat — patakokat, településhatárokat, vezetékeket — is figyelembe kell venni.

Az úthálózat is jelentős mértékben meghatározza a földalap felosztását. Ä megfelelő úthálózat fontos eróziógátló tényező, mert az úttest egyrészt rögzíti a talajt, másrészt pedig az út menti árok elvezeti a fölöslegessé vált csapadékot. Ezért az új utak létesítésekor is szem előtt kell tartani az Imént leírtakat, s ha lehet, az útvonalakat a szakemberek javaslatai alapján kell kialakítani. A higiéniai védőövezetekben végzett meliorációs munkálatok számottevően befolyásolják a felszíni és földfelszín alatti vlzforrások minőségét. Mindenekelőtt az erőziógátló és lecsapoló munkálatokat sorolhatjuk ebbe a kategóriába.

A talajvíz-Ieosapolási munkák során a vlzforrások higiéniai védőövezetében több szempontot is figyelembe kell venni. A legfontosabb, hogy a beavatkozás — esetünkben a talajvíz lecsapolása — ne veszélyeztesse a vízforrás bőségét, minőségét és ť'sztaságát. Valamennyi hidromelioráciős beavatkozás elvégzése, amely befolyásolhatja a vízrendszeri viszonyokat — akár mennyiségi, minőségi vagy pedig egészségügyi szempontból — csak abban az esetben engedélyezett, ha nem károsítja a vízforrást. A vízgazdálkodási szakemberek mérlegelik és kiértékelik a meghatározó tényezők együttes hatását, különös figyelmet szentelve a legfontosabb minőségi, mennyiségi és egészségügyi kérdéseknek. Az egyes munkálatok, illetve beavatkozások megkezdése előtt a vízgazdálkodást szakemberek meghatározzák a vízforrás védelmét szolgáló tennivalókat, ameiyeket a beruházó vagy a kivitelező köteles figyelembe venni.

A vízforrások higiéniai védőövezeteiben a területek lecsapolása során a következőket keli szem előtt tartani:

1. a mezőgazdasági földterület lecsapolásakor az alagcsövézést a szakemberek részvételével szabad csak végezni;

2. a nagy kiterjedésű alagesöveztést kizárólag csak az állandóan vizenyős területeken lehet megvalósítani;

3. az elfolyó vízmennyiség és a vízelvezető alagcsüvezés közti szintkülönbséget tárolókkal kell biztosítani;

4. a nagy kiterjedésű alagcsövezéses területeken a talajművelésnél a növényvédő szerek használata során figyelembe kell venni az esetleges vízszennyezést, ezért ennek megakadályozása az elsődleges feladatok közé tartozik.

Az alábbiakban az eróziógátló intézkedésekről, Illetve munkálatokról lesz szó. A mezőgazdasági területeken, különösen a domb- és hegyvidékeken állandóan védeni kell a talajt az eróziótól. Közismert, hogy Szlovákia domborzati viszonyai következtében az ilyen mezőgazdasági területek jelentős részét képezik a földalapnak. Az, hogy mikor és hol milyen intézkedéseket szükséges foganatosítani, a helyszínen, a helyi sajátosságokat figyelembe véve dől el. A szakemberek véleménye, illetve tanácsa alapján végzett erőziógátló munkálaatok az eddigiek folyamán már számos esetben bizonyították, hogy érdemes erre jobban odafigyelni. Az erőziógátló intézkedések meghozatalakor természetesen nem szabad elfeledkezni a környezeti tényezőkről, amelyek számottevően befolyásolják a területi viszonyokat.

Az eróziógáíló intézkedéseket a mezőgazdasági földterületek megmunkálási terve aiapján hozzák, miközben a következőkre összpontosítanak:

Ш az adott helyzet megítélésére, figyelembe véve az erózióveszély fokát. Ilyen esetben az erózióveszélyt az évi átlagos hektárhozamú vízátfolyás alapján állapítják meg;

В az erőziógátló munkálatok elvégzése több módszerének változatára, amely a vízfolyás útján elsodrődott termőföld megengedett szinten tartását részletezi.

Az egyes vízrendszerek erőziógátló intézkedéseinek alapja az úgynevezett hidrobiológiái hálózat (füves területek, legelők, gátak, stb.j, valamint az úthálózat kialakítása. Az egyes útszakaszok irányának megfelelően végzik a munkálatokat, így az agrotechnikai előírások megszigorításával védik a földalapot az eróziótól. A lejtők és hegyoldalak megművelése során különös figyelmet szükséges szentelni az erózió megakadályozásának. Sík vidéken, ahol a lejtők legfeljebb négy fokosak, olyan növényeket ts lehet termeszteni, amelyek nem védik a talajt az eróziótól (például kapás növények, kukorica). A 4—7 fokos lejtőkön már nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel az említett növényeket csak a rétegvonal mentén, illetve azzal párhuzamosan, sávokban az évelő növények mellett szabad vetni. A 4—7 fokos lejtők esetében akár gabonafélékkel is bevethetjük az egész területet. Fontos azonban, hogy szántáskor a rétegvonai mentén haladjanak a talajmegmunkalo gepek. Az ilyen területeken köztes növényként akár bogyós növényeket vagy pedig gyümölcsfát ts el tudunk képzelni.

Leginkább a 7—12 fokos lejtésű szántóterületeket veszélyezteti az erózió. A terület talaját évelő növényekkel lehet jobban megkötni. Itt is a rétegvonai mentén szabad csak szántani, s a burgonya vagy pedig más termény számára is Kizárólag ilyen irányban lehet a talaj-előkészítési munkálatokat elvégezni. A vetésforgó kialakítása során az 6szi és tavaszi búzát, takarmányfélét, zabot, évelő takarmáynövényeket részesítjük előnyben. A burgonya feltöltését is a rétegvona-3 lakkal párhuzamosan kell végezni, hogy a tavaszi, illetve nyári kiadós esőzések a növény számára hasznosíthatók legyenek.

Й 12 fokosnál nagyobb lejtésű területeken az eróziót az évelő takarmányok, illetve fűfélék nagy kiterjedésű termesztésével lehet megakadályozni. A különleges eróziógátió intézkedések közé soroljuk az alábbiakat:

4- a rétegvonal menti sávos növénytermesztést, amikor kapások, kukorica és évelő takarmányfélék váltják egymást;-4- a legjobban veszélyeztetett területeken a tartós füfélék termesztését, valamint az alagcsüvezés kialakítását;

4- a különböző gyűjtőárkokat, amelyek a területeket az idegen anyagok szennyezésétől védik;

4- az úgynevezett teraszos müve'ést, amelyet a szőlő termesz- - tése során alkalmaznak.

A legmegfelelőbb erőziógátló módszer kialakítása az adott ökológiai és gazdasági viszonyok figyelembevételével történik- Ez a szakemberek számára nagyon igényes és nehéz feladatot jelent. Mindezek ellenére a továbbiak folyamán is megfelelő figyelmet kell szentelni a lejtős területek lehető legjobb fokú hasznosításának, a vízforrások következetes védelmének.

A jelenlegi ötéves tervidőszakban az elképzelések szerint hozzávetőlegesen 159 ezer hektár nagyságú mezőgazdasági területen kell eróziógátló tennivalókat megvalósítani. A cseh' országrészekben 148 ezer, Szlovákiában pedig ezer hektáron szükséges az ilyen munkálatok végzése. A legújabb jelentések szerint szlovákiai viszonylatban nagyobb területen lesz majd szükség az erőziógátló munkák elvégzésére.

A NÖVÉNYTERMESZTÉS MEGSZERVEZÉSE A V1ZFORRÄSOK VÉDETT ÖVEZETEIBEN

A vlzforrások higiéniai védőövezeteiben folytatott növénytermesztés alapelvei mind a felszíni, mind pedig a földfelszín alatti vízforrások esetében érvényesek. A legfontosabb intézkedések közé tartozik, hogy a mezőgazdasági üzemek szakemberei külön felmérik az egyes növénykultúrák termesztési eredményeit, lehetőségeit, figyelembe véve a vízforrások védelmét. Az ilyen jellegű vizsgálatok eredményeit természetesen a hasonló körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek képviselői is hasznosítani tudják.

A rétek és legelők közé az olyan 12—15 fokos lejtőket, domboldalakat soroljuk, amelyek a felszíni vizek közvetlen közelében találhatók. A másodfokú higiéniai védőövezetben az olyan területeket is ide soroljuk, amelyek szántónak nem felelnek meg. A szántóterületet olyan részek alkotják, amelyeken a növénytermesztési munkák nem veszélyeztetik a geomorfológiai viszonyokat. Ez a legfontosabb szempont a szántóterületté nyilvánítás során. A különböző munkálatok végzésekor az erőziógátlás fontosságára is ügyelni kell. Az egyes növénykultúrák termesztése során figyelembe kell venni:

9 a talajtani és éghajlati viszonyokat;

9 az eróziógátlást szolgáló intézkedúseket;

9 a takarmányalap biztosításának és az állattenyésztés továbbfejlesztésének kérdéseit;

9 a műtrágya-hasznosítással kapcsolatos korlátozásokat;

9 a növény-egészségügyi szempontokat.

Gabonafélék. Valamennyi területen a gabonafélék termesztése a központi feladatok közé tartozik. A távlati célok elérése szempontjából fontos, hogy a gabonafélék után ne Ismét kalászosok kerüljenek ugyanabba a talajba, mert Ilyenkor több veszély fenyegethet. Először Is nő a gyomosodás mértéke, s így több növényvédő szerre van szükség, továbbá csökken az átlagos hektárhozam, s fokozódik az eróziós veszély. Д megfelelő vetésforgó alkalmazásakor a gabonafélék talajszilárdító szerepet is játszanak. Főleg az őszi árpa nyújt ehhez megfelelő lehetőséget, mivel a betakarítása után vetett köztesek meghoszabbítják a talajban a vegetációs időszakot. A tavaszi gabonaféléket korán kell elvetni, hogy az esős időszak beköszöntésekor már erős gyökérzetük legyen. Növény-egészségügyi szempontból fontos a zab és az évelő takarmányfélék termesztése. A vízforrások védelme miatt néhány csávázószer alkalmazásáról le kell mondaniuk a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak.

Hüvelyesek: A hüvelyeseknek a vlzforrások higiéniai védőövezetében történő termesztése több szempontból is előnyös. Nagyon fontos, hogy a hüvelyeseknek nincs szükségük nitrogénre. Az erózióveszély is jóval kisebb, mint a gabonafélék termesztése során. A bab például, ha mélyebbre vetik, szilárdságával és talajrögzítő tulajdonságával megközelíti azt évelő takarmányféléket.

Ipari növények. Főleg az őszi repce és a len jöhet számításba. Az őszi repce csak akkor hatásos eróziógátió tényező, ha agrotechnikai határidőn belül elvetették. Ha ennél később kerül a talajba, már nem jöhet eróziógátió növényként számításba. Termesztése 7 foknál lejtösebb területen nem ajánlatos, mert Ilyen viszonyok között ki van téve az időjárás viszontagságainak.

Kapásnövények. A vlzerózió elleni védelem során nem látszanak jelentős szerepet. Mivel termesztésük folyamán sok növényvédő szerre van szükség, n vlzforrások higiéniai védőövezeteiben nem ajánlatosak. A kapásnövények számára ай