Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-21 / 7. szám

A pecsenyenvúl - tenyésztés fellendítése érdekében

valamint a szabványhlvatal segítségével előnyösebb felvásárlási árakat kialakítani, "és a

nagytestű fajták tenyésztésére ösztönözni az érdeklődőket.

LÁTOGATÁS A NYITRAI (NITRA) BRANKO VÁLLALATNÁL

Ä nyúltenvésztők körében 1986-ban Szlovákia-szerte tapasztalható volt a pecsenyenyúl nevelésének visszaesése. Sokan teljesen felszámolták állományukat és más háziállatok tartására tértek át. Ennek okairól és népgazdasági vonatkozásairól érdeklődtünk Ladislav Kysler mérnöknél, a Branko vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesénél.

— Valóban igaz, tavaly általánosan tapasztalható jelenség volt a tenyésztési kedv visszaesése. Ezt elsősorban a takarmányárak növekedése, valamint az okozta, hogy téli és nyári, azaz szezonárakat vezettünk be. Az utóbbi intézkedés nemhogy fellendülést, de visszaesést hozott. Ugyanis hiába fizettünk többet a téli szezonban átvett nyulakért, a tenyésztők úgy érezték, hogy nekik ebben az Időszakban egy kg-os súlygyarapodás jóval többe kerül mint nyáron, így a tenyésztés, a felvásárlási árakban mutatkozó különbözet ellenére, nem gazdaságos. A nyúltenyésztök ezért most is csak a májustól novemberig terjedő „nyári” Időszakban tudtak és voltak hajlandók nyulat eladni.

— Tudtommal ezek a kedvezőtlen feltételek oda vezettek, hogy sokan még a törzsállományt is felszámolták.

— Sajnos ez bekövetkezett, így aztán az 1986-os év második felében hozott, a tenyésztők számára kedvező, intézke'dések nem hozták meg a várt hatást, mivel apa- és anyaállat hiányában nem indulhatott be a szaporítás. Ez vállalatunk szempontjából komoly anyagi kieséssel járt és negatívan érintette népgazdaságunk devisabevételét ts. Vállalatunk ugyanis elsősorban a tőkés piacra szállít nyúlhúst. Ide irányul kivitelünk 90 százaléka. Legnagyobb megrendelőink. Ölaszország és Ausztria — mondotta Ladislav Kysler mérnök.

— Milyen újabb intézkedésekkel akarják a tervteljesilést biztosítani és a nyúltenyésztóket állományuk felújítására, illetve növelésére ösztönözni?

— Hadd szögezzem le, hogy a szezonárakat fenn akarjuk tartani, tehát továbbra is többet fizetünk a télen eladott állatokért. Ez azért szükséges, mert az olasz, osztrák stb. piacokon télen sokkal nagyobb a kereslet, s ezt nekünk szem előtt kell tartanunk. — hangsúlyozta Kysler mérnök.

— Jelenleg hogyan alakulnak a felvásárlási árak?

— A május 5-től október 30-ig terjedő időszakban az l osztályú árut kilogrammonként 20, a II. osztályút 18 koronáért vesszük át. November 1. és április 30. között az 1. osztályú nyulakért 23, а II. osztályúakért pedig kg ként 21 koronái fizetünk.

Továbbá több olyan intézkedést hoztunk, amelyek nem járnak ugyan közvetlen anyagi haszonnal, mégis megkönnyíthetik és gazdaságosabbá tehetik az állattartást. Kiemelném, hogy már 1986 ban megkezdtük a komplex nyúltenyésztési technológia, azaz egy etetővel és Hatóval ellátott modern ketrectömb propagálását és árusítását. Sajnos, ezt a brojlernyulak nevelésére alkalmas, 4 ketrecből álló egységet sokan drágállották. Igaz, hogy az ára — 841 korona, 50 fillér — kissé borsosnak tűnik, ha azonban számításba vesszük, hogy sokkal könnyebben és jobban takarítható, dezinfikálható, mint

835 415) tervezünk takarmányeladást.

— Az utóbbi években külföldön az érdeklődés a nagytestű pecsenyenyulak felé furdult. Miképpen befolyásolja ez az Önök üzletpolitikáját?

— Ennek hatására, a népgazdaság és a vállalat érdekében arra fogunk törekedni, hogy a pecsenyenyulat tenyésztők nagytestű fajtákat, kaliforniait és új-zélandit tartsanak, ezért Podhoranyban előnyös áron kínálunk megvételre kedvező tenyésztula jdonságojíkal rendelkező szülőket — nőstényt 100, bakot 150 koronáért. A nőstények évente 5—6 alkalommal ellethetők, s ez átlagosan 38 fiat jelent. Az állományunkból származó szttlők'

Ladislav Kysler mérnök, a vállalat kereskedelmi Igazgatóhelyettese (A szerző felvétele)

a faluhelyen elterjedt hagyományos, deszkából összetákolt ólak, és ezáltal a betegségek, amelyek anyagi veszteséget okoznak, megelőzhetők, akkor a józanul mérlegelő tenyésztő belátja, hogy a ketrecek ára rövidesen megtérül. Reméljük ezért, hogy az idén az irántuk való érdeklődés megnövekszik, és sokkal többen keresik lel a Podhoranyban lévő telepünket, ahol a ketrecek megvásárolhatók.

— Várható-e a jövőben javulás a takarmányellátás terén?

— A múltban szerzett tapasztalataink alapján elhatároztuk, hogy vállalatunk egyes üzemegységeiben és felvásárlóközpontjaiban bevezetjük a tápkeverékek árusítását. Nyugat-Szlovákiában Nyitrán (03 sz. üzem. Novozámocká 184, tel.: 289 94, 226 32); Közép-Szlovákiában Rimaszombatban (Rimavská Sobota; 04 sz. üzem, Potravinárska 6, tel.: 28 63), és Ružomberokban (Duklianskych hrdinov 9, tel.: 238 18); a Kelet-szlovákiai - kerületben pedig Kassán (Košice; 09 sz. üzem, Kukučínova 4, telefon:

nek Jobb haszontulajdonságaik vannak, gyorsabban növekednek, jobban húsosodnak. Magyarországnak a nyugati piacokon szerzett tapasztalatai alapján nekünk is szándékunkban áll az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma,

— Végül hadd kérdezzem ineg, hogy a tervteljesítésben mutatkozó nehézségek ellenére, melyek azok a járások, ahol megfelelő felvásárlási lehetőségekkel rendelkeznek?

— Elsősorban a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járást említeném, ahol a legtöbb, 108 ezer 615 db pecsenyenyulat adtak el. Meg kell azonban jegyeznem, hogy 1985-ben itt 135 ezer 715 nyulat tudtunk (elvásárolni és a tavalyi évben is eredetileg 130 ezerrel számoltunk. Másodikként a Nyitral Járás szerepelt. 97 ezer 462 (a tervezett. mennyiség 105 ezer volt), harmadik pedig a Lévai (Levice), járás volt 88 ezer 255 (a tervezett 105 ezer ellenében) nyállal. A legnagyobb visszaesést, a Komáromi (Komárno), a Galántai (Galanta) és az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban tapasztaltuk. A' Komáromi járásban a tervezett-100 ezer db helyett csak 59 ezer 251 nyulat, azaz csak 59,2 százalékot sikerült felvásárolnunk. A Galántai járásban sem volt sokkal jobb a helyzet, itt az eladási tervet 60 százalékra teljesítették, 90 ezer nyúl helyett 54 ezer 36 darabot adtak el. Az Érsekújvárt járás 1985- -ben 113 ezer 744 pecsenyenyúllal a dunaszerdahelyi mögött a második helyen állt, ezért Itt 1986-ban 120 ezer darabot szerettünk volna beszerezni, de csak 86 ezer 440 et sikerült.

Reméljük azonban, hogy vállalatunk a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségével közösen kifejtett igyekezete partnereinknél a jövőben megértésre talál és meghozza mindkét fél számára az anyagi hasznot. A!, tenyésztők hozzájárulnak ah-' hoz, hogy teljesíteni tudjuk a 8: ötéves terv célkitűzéseit, külföldi partnereink fokozott igényelt és népgazdaságunk számára biztosítsuk az évi 35 millió devizakoronás forgalma.t

P. R.

A közelmúltban Oroszváron (Rusovce) Jártam. Egyebek közt a példás állattartók Iránt érdeklődtem. A megkérdezettek több nevet is említettek. Ezek birtokában a Kovács utcában felkerestem Rudolf Martint, az alapszervezet elnökét.

Szerencsém volt, feleségével együtt otthon találtam őket. Mindjárt a beszélgetés elején kiderült, nem választottam rosszul; családjával együtt háziállatokat szerető és tartó emberek. önzetlenül hozzájárulnak a helybeli állattartó-mozgalom fellendítéséhez, az alapszervezet jó híréhez. Ezért is választották a három éve alakult szervezet elnökévé. Arra kértem őt, mondja el, hogyan jöjt létre a szervezet, mennyit fejlődött megalakulása óta.

— Hol is kezdjem? Egyszerű munkásember vagyok, eredetileg asztalos,' de most a szövetkezetben tehergépkocsit vezetek. A felségemnek, miután megbetegedett,. abba kellett hagynia eredeti foglalkozását. Most éjjel takarít, nappal meg a háztartást vezeti és a háziállatokkal bíbelődik.

— Ami a konkrét tenyésztői munkát illeti, szép, nemes, hasznos kedvtelésnek tartom a szakszerű állattartást. Hasznosnak és kikapcsolódásnak is, mert korunkban mind a kettő egyformán fontos. Ezért is támogattam a szervezet megalakítását. Meg azért is, hogy a* emberek, a fiatalok a kocsmába járás helyett hasznosan használják ki szabadidejüket.

■ Mikor alakult meg az alapszervezet?

— A Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének oroszvárt alapszervezete a Bratislava-vtdéki (Bratislava-vidiek) járásban a legfiatalabb. Nem azért, mintha az itteni állatbarátok nem gondollak volna erre már korábban, hanem azért, mert nem akadt egy olyan Intézmény, amely felkarolta volna a kezdeményezőket. Amikor megadatott a lehetőség, szakmabeli társaimmal, Horváth Ferenc gazdasági felelőssel, Kudrik juraj és Chalas Viktor mérnökkel, az a lapszervezet pénztárosával, Pavel Krajéikkal, a szövetkezet állatorvosával — 6 a szervezet titkára —, s azokkal a szövetkezeti tagokkal, akik fajtatiszta állatokat tartottak már a szervezet megalakítása előtt, a hnb és az efsz hathatós támogatásával

1 három évvel ezelőtt alakítottuk meg az állattenyésztők szervezetét.

A kezdés nem volt könnyű — szólt közbe Márta asszony, az elnök felesége, aki szintén aktív tagja és támogatója a szervezetnek. — Az első évben fő feladatunk az volt, hogy felkeltsük az emberek érdeklődését. A vezetőség ösztönzésére sokan jelentkeztek olyanok Is — főleg bratislavai, ligetfalusi (Petržalka) lakosok, akik nem rendelkeztek udvarral, kerttel. Már a kezdetben felmerült a kérdés: hol tenyésszük az állatokat?

— Az efsz kisegített bennünket — vette át a szót férje. — Mindjárt a kezdet kezdetén rendelkezésünkre bocsátott a fain szélén egy nagyüzemi állattartásra alkalmatlan, elhanyagolt, tágas istállót, körülötte nagy, parlagon heverő területtel. Feltételük az volt, hogy szükség esetén a szervezet tagjai segítsék ki a szövetkezetét. Mi örültünk az egyezségnek. A lelkes, aktív tagok mindjárt hozzáláttak átalakításához, felújításához; környékének rendbetételéhez. Az istállóban ólakat építettünk, ahol minden tag kedve szerint nevelheti, tenyésztheti háziállatait. Az épület környékének szépítéséről sem feledkeztünk meg. A rendelkezésünkre álló területet bekerítettük, s itt kifutóval ellátott legelőt, kertecskéket létesítettünk, ahol a tagok főleg répát, karalábét, kukoricát, tehát olyan növényeket termesztenek, amelyek az állatok etetésére is szolgálnak. Azok az állattartók, akik nem tagjai az efsz-nek, az eleséget — a takarmányjárulékon kívül —- saját maguk szerzik be. A szövetkezeti tugok jutányos áron kapják a szemestakaraiányt. Aki ügyes és nem sajnálja a fáradságot, az kukoricabüngészéssel beszerezheti a téli takarmányt. Az alapszervezet tagjai besegítenek az aratásba, főleg a szalmabegyüjtésbe, s ennek fejében bizonyos mennyiségű szalmát kapnak. Ennek a gyümölcsöző együttműködésnek köszönhető, hogy ma már a szervezet eredményeket is tel tud mutatni.

■ Az eltelt három év alatt milyen eredményeket értek et a fajtatiszta állattartásban?

— A szervezet vezetősége nagy gondot fordított és fordít a tagság szakmai oktatására, arra, hogyan lehet és kell fajtatiszta állatokat tartani. Szervezetünk tagja a belépés után köteles tisztavérü állatokat tartani. Az elmúlt időben különböző sztjkcsojjortok alakultak. A tagság zöme tyúk, nyúl, juh, bika, kacsa, galamb és díszmadár tenyésztésével foglakozik. A nyúlienyésztők előszeretettel tartanak belga óriást, kaliforniait, és új-zélandi fajtát. Baromfiból közkedvelt a plimut, a hemsír, a leghorn , a rodejlend, a szüszeksz, a balusperberi, az orpington, a hamburgi és a gyöngytyúk. A díszmadarakat tenyésztők papagájjal, kanárival, arany-, ezüst-, gyémántíácánnal, a víziszárnyasok közül pekingi kacsával és francia származású tuluzi hús- és zsírtermelésre alkalmas libafajtákkal foglalkoznak. Dr. Pavol Krajčíknak a magasröptű galambok tenyésztése és röptetése a hobbija; Jozef Bruclík szerződéses alapon sertéseket és bikákat tenyészt, ján Novák és Peter Šimský nagy nyúl- és tyúktenyésztök. ,Én személy szerint a háziállatok közül a juhokat szeretem.

■ És az eredmény?

— Egyelőre ott tartunk, hogy a szervezet tagjai igyekeznek fajtatiszta állományt létrehozni. Olyan állományt, amelyből már nemcsak a saját családjuk szükségleteit fedezik, hanem eladásra is jut. Azért (gy sem panaszkodhatunk, mert a múlt évben százötven kilogramm jő minőségű gyapjút adtunk el a pezinoki felvásárlóknak és egyezer 100 killoramm birkahúst a bratislavai húsüzemnek. Azt hiszem, az sem lebecsülendő, hogy szervezetünk tagjai — Márta Rudolfévá és Ján Mesko — állataikkal részt vetlek a Bratislavai IV. körzet dúbravkai alapszervezete által rendezett kiállításon. Ha minden jól megy, akkor állattenyésztő-telepünkön az idén már mi is szeretnénk kiállítást rendezni. Ennek az a feltétele, hogy az épületen belül szabaddá tegyünk egy nagyobb helyiséget

Mire a beszélgetést befejeztük, az idő későre járt, etetni kellett az állatokat. A ház aszszonyával megtekintettem a rendezett gazdasági udvart, a szebbnél szebb, egészséges állatokat. Búcsúzásul még azt kérdeztem tőlük, miőta foglalkoznak állattartással?

— Hát ezt bizony hirtelen nem tudnánk megmondani — válaszolta Márta asszony. —1 Valahogy úgy áll a dolog, hogy nálunk odahaza mindig volt az udvaron, az ólban háziállat: kacsa, liba, csirke, tyúk, nyúl, birka stb. Később á szervezet megalakításával, az értékesítési lehetőségekkel kezdtünk el foglalkozni. Ki-ki annyit tett, amennyire idejéből, erejéből futotta. Fiam, lányom, vejem, férjem, mindannyian sokat dolgoztunk a köz érdekében. Közben otthon is kellett a pénz, mert építkeztünk. Tulajdonképpen most már mindenünk megvan. de még mindig van 150 ezer korona adósságunk, ez azonban a többihez képest már semmi.

— Én nem iszom, nem cigarettázom — veszi át a szót ismét a férj. — Sohasem vágytam rangra, különleges tisztségek betöltésére, de mégis valahogy mindig érdekelt, mi történik körülöttem — mondotta vendéglátóm, szerényen elhárítva fáradozását méltató dicséretemet. — Számomra a legnagyobb öröm és kikapcsolódás, ha birkáimmal kimehetek a mezőre, az erdőbe. Távol a város motoros zajától, és a friss levögőn nyugodtan hallgathatom a madarak énekét.

NAGY TEKÉSJ

(P. R. illusztrációs felvétele)

s