Szabad Földműves, 1987. január-június (38. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-10 / 1. szám
egyenletes, kdVésbé rétegezett talaj — 4 tokos lejtő — a legmegfe'előbb. A kukoricát a nagyobb rétegezödésű területeken is termeszthetjük, ha mélyre vetjük vagy szántás nélkül juttatjuk a talajba. Takarmánynövények. A takarmánynövényeket a szántóterületnek legalább a harminc százalékán kell termesztem. Az évelő takarmánynövények védik a talajt, s egyben javítják annak összetételét. A hét fokosnál nagyobb lejtésű területeken még nagyobb arányban is termeszthetöek. Tartós tűfélék. A megfelelően rendben tartott és megművelt fűfélék pótolhatatlan szerepet játszanak az eróziót megakadályozó összefüggő talajréteg kialakulása során. Ez főleg azért jelentős, mert az egész év folyamán összefüggő talajtakarót alkotnak. Legmegfelelőbbek a 12—15 fokos lejtők, amelyek egyben nagyszerű legelők is. A köztesek vetése hozzájárul a vegetációs időszak meghoszszabbításához, s egyben meggátolja a tápanyagok csapadékkal való elfolyását. Az erózió veszélyére való tekintettel előnyösebb az alávetés vagy pedig a szántás nélküli talajba juttatás alkalmazása. Ez egyúttal a legegyszerűbb, s legolcsóbb védőintézkedések közé tartozik. A vetési időszakokat a növénytermesztés, illetve az állattenyésztés fejlesztési üteme határozza meg. Az erózió megakadályozása szempontjából fontos: ■ a vetési folyamatot a talajtani és éghajlati viszonyoknak a'árendelni; ■ a növényforgóba olyan növényeket besorolni, amelyek jó eróziőgátlók; ■ az ésszerű növényváltás módszerének alkalmazásával a folyamatos vegetációs takarót biztosítani; ■ a kapásnövények termesztését az eróziótól kevésbé veszélyeztetett területekre összpontosítani. MŰSZAKI ÉS TERMESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK A VlZFORRÄSOK VÉDÖÖVEZETÉBEN Ä vfzforrások higiéniai védőövezetében történő istálló- és műtrágya-hasznosítás során különös figyelmet kell fordítani az egyes növényvédő szerek és hatóanyagok alkalmazására. A hasznosítás során mindig abból kell kiindulni, hogy a talajból nem hiányoznak az alapvető tápanyagok: a nitrogén, a foszfor, a kálium és a kalcium. A nitrogén a talajban állandó változásoknak van kitéve. Ä higiéniai védőövezetekben főleg a nitrátok jelenlétének kell nagyobb figyelmet szentelni, mivel a talaj nitrátszintje számos tényező függvénye. A nitrátok viszonylag könnyen kimosódnak a talajból, s vízbe jutva kedvezőtlenül befolyásolják annak minőségét. Főleg a téli, hideg csapadékos időszakban nő meg a talaj nitráttartalma. A közelmúltban végzett kísérletek eredményei szerint a talaj nitrogéntartalmúnak 20 százaléka a műtrágyákból, 15 százaléka szerves és szervetlen anyagokból, 65 százaléka pedig a talaj mineralizációjából származik. Ä nitrátok jelenlétét erősen befolyásolja a szennyvíz. A foszfor a talajban kötött formában van jelen a szerves és szervetlen anyagokban. A foszfor talajtani viselkedése állandó szintről tanúskodik. A folyókba, vizekbe a talajerózió útján kerül. A kálium is többnyire szilárd, stabil kötődésű, csak ritkán okoz kárt a vízgazdálkodási szakemberek számára. A kalcium, amely a talajba kerülve nem okoz vízminőségi változásokat, hanem ellenkezőleg: a talajsavanyúság semlegesítésével csökkenti a vas, réz, mangán felbomló képességét, s így megakadályozza azok vízbe jutását. A vízforrások elsőfokú higiéniai védőövezetében nem szabad semmilyen szerves trágyát felhasználni. A másodfokú evezet külső sávjában már lehet Istállótrágyát és komposztot felhasználni. Meg kell jegyezni azonban, hogy a trágyalé felhasználása ebben az övezetben szigorúan tilos. Ha a területeket még hó födi vagy fagyos a talaj, nem szabad szerves trágyát hasznosítani. A SZERVES TRÄGYA TAROLÁSA A vfzforrások elsőfokú védnövezetében, valamint a másodfokú belső sávjában szóba sem jöhet a trágyatárolás megszervezése. A felszíni vizforrás másodfokú védőövszatének külső sávjában engedélyezett csupán a szilárd burkolatú trágyatelep építése. A felszín alatti vízforrások esetében Is ugyanez érvényes, ám a trágyalét csak tartályokban szabad raktározni. A harmadfokú védőövezetben már engedélyezett a mezei trágyatoiepek és központok, illetve raktárak létesítése, de ssak ott, ahol nem fenyeget a fertőzés vagy szennyezés veszélye. Mivel az istállótrágya és a trágyalé a múltban gyakori okozója volt a vízszennyeződéseknek, a tárolók építősére nagy gondot kell fordítani. A tárolókban csak a megengedett mennyiségű trágyát szabad tárolni, mert ellenkező esetbeu fenná 1 a fertőzés veszélye. Na'gyon fontos a raktárak és tárolók szilárd burkolatának a kiépítése, amely meggátolja az anyagok talajba juttatását. A elszállításról is folyamatosan gondoskodni kell, mert különösen télen gyakran előfordul, hogy a tárolók a megengedettnél nagyobb készletet tárolnak. A higiéniai előírások megszegése felentős mértékben bofolyáso’ja a környezeti viszonyok alakulását. Elég egy úgynevezett apróság, s máris fennáll a fertőzés veszélye, a vizforrás szenynyeződése. Ezért az utóbbi időszakban a mezőgazdasági üzemek nagy része áttért a tökéletesen szigetelt tárolókban való elraktározásra, amely megfelelő technológiai kezeléssel párosulva megoldja az ilyen jellegű nehézségeket. Ismeretes, hogy a műtrágyák, szocialista mezőgazdaságunkban, fontos belterjesítő szerepet játszanak. Az átlagos hektárhozamok ugrásszerű növekedése jelentős mértékben a műtrágyák széles körű hasznosításának az eredménye. A vlzforrások higiéniai védőövezetében is meghatározó belterjesítő tényezővé vált a műtrágya. Éppen ezért a védőövezetí tulajdonosoknak vagy gazdálkodóknak a korábbiaknál jóval feleősségteljesebben kell e tekintetben eljárniuk. A ökológiai szempontok figyelembevétele ezeken a területeken a sző szoros értelmében korparancs, hiszen jövőnkről, vízforrásaink tisz^aságáról, saját egészségi állapotunkról kell gondoskodnunk. A műtrágyák felhasználásakor a következőket kell betartani: + a hófödte és fagyos területeken nem szabad műtrágyát használni;-ф. a vetést megelőzően csak olyan folyékony műtrágyát szabad felhasználni, amelyet pontosan lehet adagolni; 1+- a vetési folyamat előtt keveset trágyázni; ha lehet, szemcsés műtrágyát kell felhasználni; + a talaj nitrogéntartalmának csökkentése érdekében köztes növényeket kell termeszteni; + a műtrágya adagolásánál ügyelni kell arra, hogy az elosztás egyenletes és megfelelő legyen. Az elsőfokú higiéniai övezetben szigorúan tilos a műtrágya használata. A másodfokú védőövezet külső sávjában csak csökkentett mennyiségű műtrágya-felhasználás engedélyezett. Nitrogéntartalmú műtrágyát csak a vegetációs időszak elején lehet — korlátozott mennyiségben — hasznosítani. A foszfortartalmú műtrágyákkal évente, ősszel kell táplálni a talajt. A mennyiség mindig a helyi viszonyoktól, Illetve körülményektől függ. A műtrágyák légi úton történő talajba juttatása nem engedélyezett a másodfokú higiéniai védöövezetben, ahol viszonylag közel a vízforrás. ’A műtrágyák tárolásáról fontos tudni, hogy a zsákokban adagolt készletet is csak szilárd burkolatú, a csapadéktól megfelelően védett raktárban lehet hosszabb ideig tárolni. Az agrokémiai vállalatok dolgozói szintén kötelesek a vízforrások védelmével kapcsolatos előírásokat betartani. Ha mégis előfordul szennyezés, azonnali intézkedésre van szükség. A higiéniai védöövezetben a növényvédő szerek alkalmazása során nagyon elővigyázatosan kell eljárni. A szerek ada* golása, valamint a permetezőgépek kezelése megfelelő szakképesítést igényel. Valamennyi ilyen jellegű beavatkozás alapos megfontolást igényel. Kizárólag csak az olyan növényvédő szerek alkalmazása engedélyezett, amelyet a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium jóváhagyott. Ennek megszegése szigorú büntetéssel és következményekkel jár. Hasonlóan a növényvédő szerek és műtrágyák tárolására vonatkozó szabályok betartása is közös társadalmi érdek. Bár az utóbbi időszakban javult a helyzet, még mindig előfordul, hogy az autókat a patakok, folyók mentén mossák tisztára tulajdonosaik. Nem elhanyagolható, hogy a mezőgazdaság hozzávetőlegesen harminc százalékban felelős a folyók és vizek szennyeződéséért. Ezért a továbbiakban az ágazat valamennyi képviselőjének mindent meg kell tennie a saját területén, hogy javuljon ez a kedvezőtlen helyzet Nemcsak a vízforrások higiéniai védőövezeteiben, hanem mindenütt a környezet megóvása az egyik legfontosabb népgazdaság! feladat. A negyedik tananyagot a Csehszlovák Televízió 1487. január 12-én sugározza. Az első ismétlésre 1987. január 15-én, a második ismétlésre pedig 1387. január 26-án kerül sor. HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA XVI. évfolyam 4. tananyag A mezőgazdasági termelés alapelvei és a belterjesitési tényezők alkalmazása a védett területeken A mezőgazdasági termelés továbbfejlesztése csakis a rendelkezésre álló földalap ésszerű hasznosításával lehetséges. Ettől függ, hogy a jelenlegi időszakban és az elkövetkező évtizedekben miként tudunk élni a be terjesítoi tényezők adta lehetőségekkel. A mezőgazdasági földalap bővítésére nem nagyon számíthatunk, mivel az efféle tartalékokat a korábbi évek folyamán az esetek túlnyomó többségében már kiaknáztuk Éppen ellenkezőleg, a mezőgazdasági fülda ap területe csökken, bár az utóbbi időszakban több helyütt jelentős mértékben sikerült gátat vetni e kedvezőtlen jelenség terjedésének. Az 1950-es évtől kezdődően számottevően csökkent, illetve leszűkült a mezőgazdasági földalap területe annak ellenére, hogy az említett időszakban több intézkedést foganatosítottak a földalap védelme érdekében. Jelenleg, vagyis napjainkban csak egyetlen járható út maradt, mégpedig a mezőgazdasági földalap, valamint a belterjesítői tényezők ésszerű hasznosítása. A mezőgazdasági termelés céljaira fel kell használni tehát a rendelkezésre állő földalapot, beleértve a védett területeket is, amelyek esetében bizonyos korlátozásokat is figyelembe szükséges venni. A védett területeken folytatott mezőgazdasági termelés során főleg a növényvédő szerek, az istálló-, illetve a műtrágya felhasználásakor mindig az előírásoknak és a szabályoknak megfelelően kell eljárni. Természetesen más anyagok felhasználása során is figyelembe keli venni a terület sajátosságait. Valamennyi, a gazdálkodást korlátozó intézkedés a felszíni és a talajvizek tisztaságának, illetve minőségének megőrzését szolgálja. A védett területeken való termelés során fokozottan érvényes, hogy meg kell akadályozni a nitrátok, nitritek és más, nagyobb mennyiségben az egészségre káros anyagok talajba jutását. A védett területeken folytatott mezőgazdasági termelést korlátozó, illetve meghatározó intézkedések egyrészt társadalmi, másrészt pedig ökológiai szempontból fontosak. Hazánkban nagy figyelmet szentelünk a természetvédelmi tájegységek, a gyógyforrások és a vízgazdálkodást szempontból fontos vízforrások, higiéniai védőövezetek fokozottabb védelmének. A természetvédelmi tájegységek és a higiéniai védűüvezetek hazánkban hozzávetőlegesen 1,6 millió hektáron terülnek el. Ebből a mezőgazdaságilag hasznosított területek nagysága meghaladja az 1,1 millió hektárt. Előreláthatólag az elkövetkező Időszakban további területeket nyilvánítanak védetté, így a problémakör tárgyalása a jövőt illetően is nagyon Időszerű. A természetvédelmi tájegység területén folytatott mezőgazdasági termelés jelentős mértékben hozzájárul az állami tervfeladatok maradéktalan ágazati teljesítéséhez. Ezért a védett területeken is fokozott figyelmet kell fordítani a belterjesítő tényezők széles körű hasznosítására. Különösen a vízforrások tisztaságának, illetve minőségének védelme kerül a figyelem középpontjába. A védett területeken folytatott gazdálkodás során is — sajátosságok és helyi adottságok figyelembevételével — élni kell a belterjesítést elősegítő módszerek alkalmazásával. Figyelembe véve, hogy a felszíni és talajvizek tisztaságának őrzésére szolgáló higiéniai védőövezetek jelentős területeket foglalnak el, a Haladó tapasztalatok iskolája is nagy figyelmet szentel e problémakör tárgyalásának. A higiéniai védőövezetekben, a természetvédelmi tájegységek területén és a gyógyforrások közelében folytatott mezőgazdasági termelés kérdései remélhetőleg valamennyi érintett szakember számára időszerűek. A VlZFORRÄSOK HIGIÉNIAI VÉDÖÖVEZETEI Hazánkban a geológiai fejlődést figyelembe véve mind a felszíni, mind a pedig a tüldfolszín alatti vfzforrások a természeti környezet fontos meghatározói, s ésszerű gazdasági felhasználásuk társadalmi szempontból lényeges feadatot jelent. A viztorrások védelmét számos törvény, rendelet, hirdetmény, illetve intézkedés szolgálja. A legfontosabbak közé tartozik a 73/138-as számú, úgynevezett vízgazdálkodási törvény, valamint az SZSZK Egészségügyi Minisztériumának бб/Чб-ов számú hirdetménye, amely a környezet védelmét hivatott szolgálni. Az idézett törvény alapján a mezőgazdasági és erdőterületek, valamint halastavak tulajdonosat, illetve haszná 61 kötelesek úgy gazdálkodni, hogy vízgazdálkodási szempontból károkat ne okozzanak, hanem ellenkezőleg: javítsák a vízkörnyezetí körülményeket. Kötelesek megakadályozni a káros anyagok felszíni vagy talajvízbe való jutását, a víztározók és a halastavak szennyeződését. Az egyik legfontosabb feladat, hogy lakossági célokra elegendő mennyiségű, minőségű s nem utolsósorban egészségügyi szempontból megfelelő vizet biztosítsunk. Ezenkívül természetesen a gazdasági (ipar, mezőgazdaság) feladatok teljesítéséhez nélkülözhetetlen vízmennyiség megteremtése is az alapvető tennivalók közé sorolható. Ahhoz, hogy lakossági célokra elegendő mennyiségű, minőségű, egészségügyi szempontból kifogástalan ivóvíz szolgáltatása folyamatos és zökkenőmentes lehessen, a vízforrások védelméről állandóan gondoskodni kelll A lakossági ellátás céljait szo'gáló Ivúvízforrások közelében higiéniai védőövezeteket szükséges létesíteni. Az ilyen területeken korlátozzák az egyes munkafolyamatok végzését, s bármilyen jellegű beavatkozásokhoz külön engedély szükséges. A védőövezetben tilos idegeneknek, az ott szolgálatot nem teljesítőknek az ott-tartózkodás. Az SZSZK Egészségügyi Minisztériumának rendelete, valamint a vízgazdálkodási törvény pontosan megszabja, hogy milyen jellegű munkálatok elvégzésére van lehetőség a védőövezetben. Az elsőfokú higiéniai védőövezetek általában a vfzforrások közvetlen közelében találhatók. Területeik nagyságát, kiterjedését, esetleg alakzatát az adott hely domborzati viszonyai, a vízforrás iránya és erőssége, valamint nem utolsósorban a talaj geológiai összetétele határozza meg. Természetesen a vízforrások sajátosságait, körülményeit is figyelembe veszik a védőövezet kijelölése során. Az elsőfokú higiéniai védöövezetben olyan jellegű intézkedéseket foganatosítanak, amelyek megakadályozzák a vízforrás szennyezését. A védöövezetet minden szennyeződést előidézhető anyagoktól alaposan megtisztítják, körülkerítik, hogy a szakembereken kívül más ne juthasson a vizforrás közvetlen köze'ébe. A vízforrást az esővíz szennyeződéseitől is védeni szükséges. Közismert, hogy az elsőfokú higiéniai védőövezeteket általában mezőgazdasági célokra nem hasznosítják. A másodfokú higién’ai védőövezet az elsőfokú terület körül található, s így meggátolja annak külső szennyeződését. Megakadályozza a m krobiális fertőzések vízforrásba jutását, s gátat vet a mérgező anyagok általi szennyeződésnek. Szükség esetén ez az övezet még külső, illetve belső sávra Is tagolható. A másodfokú higiéniai védőövezetet a terület sajátosságai, domborzati viszonyai és tagoltsága alapján jelölik kt, hogy ezzel megakadályozzák a vlzforrások közvetlen környezetének szennyeződését. A harmadfokú higiéniai védőövezetek mindenekelőtt a kedvezőtlen hidrológiai és lrdrobiológiai hatások elterjedését, megakadályozását szolgálják. Az ilyen területeken általában fokozott higiéniai ügyeletet tartanak, mivel fenná 1 a biogén szennyeződés veszélye. A harmadfokú higiéniai védőövezetekben különösen a vízszennyező területekre összpontosítják ’ a figyelmet, hogy megakadályozzák, illetve csökkentsék a szenynyeződéseknek az elterjedését, s Így megvédjék a felszíni vízforrásökat. Az ilyen területeken rendszeres epidemiológia! vizsgálatokat folytatnak, s állandóan figyelemmel kísérik a víz által terjedhető betegségek, fertőzések kialakulását.
