Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-09 / 32. szám
1986. augusztus 9. SZABAD FÖLDMŰVES. Ai eredményes napraforgó - termesztés érdekében A mezőgazdaságban — mint minden más népgazdasági ágazatban — napjaink alapkérdése nemcsak az, hogy mennyi terem, hanem az is, hogy mennyiért. A termelés minőségét javftö és a mennyiségét növelő anyagok eszközök, módszerek viszont drágák. A növekvő költségeket többek között a gazdaságossággal lehet mérsékelni. Ez — és ez köztudott — nem egyegy dolgozótól, hanem számos tényezőtől, s ezen belül a tényezők összhangjától is függ. Megfelelő harmóniát teremteni a fajta termőképessége, betegségellonálló képessége, a talaj tápanyagellátása, a növény védelme, a termelés munkamenetei között — miközben a természeti tényezőkhöz ts Igazodni kell — rendkívül bonyolult dolog. A siker rengeteg hazai Hágony Piroska » és külföldi Ismeretet, sok kísérletet, próbát követel. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a termelés anyagi-műszaki feltételei folyamatosan változnak, akkor kitűnik, hogy ilyen körülmények között egy-egy gazdaság szokásos szakmai vezetése mégoly nagy Igyekezet mellett sem képes megbirkózni a követelményekkel. Ez a felismerés vezetett a termelési rendszerekig. Azok a gazdaságok, amelyek nagy anyagi és jelentős szellemi erőt összpontosítottak a kukorica, lencse, a napraforgó stb. termesztésére, a tapasztalatok birtokában vállalkoztak arra, hogy a náluk kidolgozott, kipróbált technológiát átadják azoknak, akik azt tőlük kérik, akik vállalkoznak a partneri kapcsolatra. S nemcsak a technológiát adják át, hanem segítenek a technológia megvalósítását szolgáló anyagok, eszközök, gépek beszerzésében, hasznosításában, s az iparszerü termelés jó szervezésében is. Végső soron a termelési rendszer olyan termelésszervezési forma, amely magas színvonalon teremti meg a termelés anyagi-műszaki és szellemi fettételeit, alakítja ki a termelés legracionálisabb módszereit, amelyeket a rendszerközpont folyamatosan megújít, hogy a rendszerhez tartozó gazdaságokban dinamikusan fejlődjön az adott növény gazdaságos termesztése. A fentiekben vázoltak vezérfonalát követve a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban — 1984-ben a Bajai Kukortcatermelési Rendszerhez csatlakozva — ezer hektáron kezdték meg a napraforgó rendszeren belüli termesztését. Rá egy évre 1985-ben a rendszergazda szerepét az Ekecsi (Okoé) Egységes Földműves-szövetkezet vette át, s a rendszerhez 2 ezer hektárral csatlakoztak a Komáromi (Komárno) járás napraforgó-termesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemei is. Tavaly az Ekccsi Napraforgó-termesztési Rendszer — a Lévai (Levice) járás gazdaságainak csatlakozásával — 4 ezer 300 hektárra bővült. Ebbői a Dunaszerdahelyi járás 1300; a Komáromi 1400; a Lévai járás pedig 1800 hektárral részesedik, huszonöt taggazdaságot tömörítve. Az Ekecsi Napraforgó-termesztési Rendszer csak pár éves múltra tekint vissza, a taggazadságokban elért hektárhozamok azonban gyakorlatilag is igazolják életképességét. A Dunaszerdahelyi járásban —a hagyományos termelési technológiához viszonyítva — 1984-ben 0,2; 1985-ben pedig 0,14 tonnával nagyobb hektáronkénti hozamokat értek el, s ez érvényes a másik két járás vonatkozásában is. Ä MEGÚJULÁS FOLYAMATA — Ä CSKP Központi Bizottságának határozatai is nagy jelentőséget tulajdonítanak a termelés! rendszerek gyakorlati jelentőségének, ugyanakkor utalnak a rendszerek működésének ellenőrzésére. Munkánk értékelése, minősítése során különösen fontos elemezni azt, hogy milyen hatékonysággal hasznosítjuk a rendszeren belül a termőföldet, az eszközöket. Általában a rendszergazdán múlik. mennyire sikerül táblaszintre meghatározni a termelési technológiát. Ennek pontos megtalálása viszont már a partnerre vár. A termelési rendszerek szervezete ma olyan keretet kínál a nagyüzemi gazdálkodáson belül a termelésfej lesztésre, amely még a jelenleginél is lényegesen fejlettebb termelőeszközök hatékony üzemeltetésére is alkalmas. Segítségével egy-egy tevékenység olyan koncentrációja alakítható ki, amely távlatilag is kitűnő keretet teremt a mai nagyüzemek számára. Ennek figyelembevételével a rendszergazdák akkor cselekszenek he lyesen, ha nagyon magas mércét álií tanak maguk elé. E magas mérce tel jesítése elsősorban a ml szolgálta tásatnktől függ. Szolgáltatásaink két területre összpontosulnak: ■ az anyagi-műszaki eszközök, a különböző hibridek és a vegyszerek gyakorlati kipróbálására és biztosítására; ■ a gyakorlati Ismeretek és a szellemi vagyon átadására. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert partnereink ezt Joggal elvárják tőlünk, annál Is inkább, mivel akadnak olyan partnergazdaságaink Is, ahol még nem ismerik eléggé a hazai és a külföldi tapasztalatokat — gépesítés, vegyszerezés, fajtaváltás — összegez öllös László, az ekecsi rendszerközpont vezetője. Ezt a folyamatos megújulást elősegítő Információátadást, annak gyakorlati megvalósítását jelentette a rendszergazda határában megtartott nagyméretű fajtabemutató is. A SIKERES TERMESZTÉS ALAPKÖVETELMÉNYEI A fajtabemutató keretében — a még eredményesebb napraforgó-termesztés alapkérdéseiről — dr. Hágony Piroskával, a mezőgazdasági tudományok kandidátusával, a magyarországi növényolaj-ipari és mosószergyártó vállalat tndomáuyos munkatársával beszélgettünk. — Termesztéstechnológiai alapnak általánosságban az elméleti és a kutatási eredmények precíz gyakorlati megvalósítását kell tekinteni — mondotta, majd a teljesség igénye nélkül vázlatosan ismertette a termesztés technikájának fontosabb elemeit: ■ a sikeres termelés alapját a megfelelő hibridek kiválasztása képezi. Ezek közé sorolható a Csehszlovákiában is termesztett és bevált HNK-81, IBH-166, IH-5G. A külföldiek közül pedig az NSH-26, az NSH-27, és az NSH-45-öst ajánlanám; ■ az elővetemények vonatkozásában a napraforgó nem „válogatós“, de ugyanabba a táblába csak 4, vagy 5 évenként kerülhet. Különben a napraforgót, mtnt jó búza-előveteményt tartjuk számon; ■ tápanyagellátásának kiszámításánál mindig a talaj kultűrállapotát tekintjük kiindulási alapnak. Eszerint a tervezett hektáronkénti hozam 0,1 tonnájára 10—15 kg NPK hatóanyagot juttatunk a talajba, mégpedig 0,5:1:1 arányban. Felhívom viszont a figyelmet arra, hogy a magasabb nitrogénarány csökkenti a növények rezisztenciáját, ami végül a terméscsökkenésben nyilvánul meg; ■ a tavaszi vetés-előkészítő munkát akkor tartom helyesnek, ha a műveletek száma minél kevesebb, és ha azok a talaj minél jobb vízmegőrzését szolgálják Éppen ezért ezek leg termesztett magas olajtartalmú fajták csírázás! höigénye magas. Az elsietett vetés következtében — amikor a gyengébb csírázási erélyű magvak el is pusztulnak — nem kaphatunk teljes tőállományt. Különben a vetés hivatott arra, hogy a hektáronkénti 42—45 ezer termő növényszámot biztosítsa; ■ a napraforgót leginkább a gombás betegségek — szár, levél, tányér — károsítják. Legújabb ilyen betegség a Diaporte helianthi, mely ellen az IBH-166 és az NSH-45-ös hibridek rezisztensek, míg a Sclerotina sclerotiorum és a Botritis cinerea ellen nincsenek rezisztens hibridjeink; В betakarítását akkor kezdhetjük, Emil Krajói agrármérnök, (balról) a Lóvai Járási Mezőgazdasági igazgatóság agronómusa és Juzef Zlehoveu agrármérnök, a jmi igazgatóhelyettese Ollós László nek a műveleteknek az eszközeit a körülményektől függően kell megválasztani. Cél az egyenletes talajszint kialakítása, mert csak — így lesz egyenletes a vetésmélység, — így kel egyszerre az állomány, — így lesz egyöntetű az állomány fejlődése és érése; ■ vetésével mindaddig várnunk kell, míg a talaj hőmérséklete a vetési mélységben (5—7 cm) nem ért el a 12—14 C-fokot. Ugyanis a Jelenha a tábla termésének nedvességtartalma átlagosan nem több 14—16 °/bnál. A fejlődésben viszonylag elmaradt és ezért magasabb nedvességtartalmú termést Jelentő növények „érését“ Reglone-os kezeléssel siettetjük, amelyet repülőgéppel juttatunk a tábla növényállományára. A dessztkálás jelentősége még az előbbieken túl növekszik, ha nedves időjárási körülmények uralkodnak az érés-betakarítás időszakában, ezért technológiánk fontos láncszemének tekintjük ezt a műveletet. A gabonakombájnok Na adapterekkel való felszereléssel alkalmasak a ió minőségű betakarításra. A szemtermés törésének, hajlásának csökkentése érdekében csak 450—500 fordulata lehet a cséplő dobjának Ä dob knsárrését elöl 34—36 mm-re, hátul pedig 17—18 mm-re célszerű állítani Kellően száraz (10% körúll) termés cséplésekor előnyösen alakíttatja a minőséget a dobok gumiverőlécekkel való felszerelése Is. A GYAKflRLAT BIZONYÍTOTT A mezőgazdasági termelés ha*af sikerei azon az agrárpolitikán alapulnak amelyeket pártunk o'v sikeresen alkalmaz a raezőgazdasáo szocialista átépítése óta. Ennek с» agrárpolitikának alapián alakn’tnk ki mezőgazdasági nagyüzemeink amelyek meg is szilárdultak. Mees^üárdőltek nlyannyira. hngv a lövőben is dinamikusan fejlődhetnek, mivel nincsenek olyan ellentmondások amelyek ezt hosszabb távon akadályozhatnák. S e dinamikus fejlesztést — mint azt pár év gyakorlata bizanvítia — kitűnően szoleálhatiák és ssnieállák a termelési rendszerek. Különösen akkor, ha a rendszergazdák és a termelésirányítók mindent meg is tesznek'azért, hogy ezek minél teljesebben kibontakozzanak és módszereikben minél folyamatosabban megdjnlianak. mint ahogy azt Emil Kraléi aprávmérnök, a Lévai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság agronómusa, az alábbi megfogalmazásban kifejtette. — Járásunkban tavaly 2,3 tonnás átlagos hektárhozamokat értünk el, de voltak olyan mezőgazdasági nagyüzemeink is, ahol az átlaghozamok meghaladták a 3 tonnát. Járásunkban a legnagyobb hozamot a Fundu!ea-59, a CItorol-3-4, az IH-166 és az IH-56-os adta. Az ekecsi és a voderadyl termelést rendszerekkel módfelett elégedettek vagyunk, s ugyanilyen pozitív hangon szólhatok a Palma nemzeti vállalatról ts, mely a növényvédő szereket biztosítja. Különben '„fizetős“ növény a napraforgó, mivel a termesztése 1,7 tonnás átlagos hozamok mellett már nyereséges. CSIBA LÄSZLÖ Fotó; Tóth József Gazdag terméssel kecsegtet a napraforgó
