Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-09 / 32. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES, 1986. augusztus 9. Vanda Péter és Pásztor György már a következő rendezvényről tanácskozik (A szerző felvételei) izíben. Az Ipoly volt árterületén. egy fiatal topölyosra esett a választásuk. ;— Ä szomszédos községek mondja Vanda Péter újdonsült hnb-elnök — ezídőtájt egyre-másra rendezték a különféle dalostaláikozókat, hát mi sem akartunk kimaradni a sorból. A csalomlak is szeretik a szép szót, a táncot, a dalt, legyenek minálunk* is ünnepélyek, hadd kötsék az emberek jó hírünket a nagyvilágban! Elsősorban Petényi Bertalan szorgalmazására, nagy iramban kezdődtek a munkálatok. A község polgárai zömmel társadalmi munkában építették fel a faszínpadot, amely most már kő és beton atepokon nyugszik. Mögötte takaros öltöző várja a szereplőket, s vezetékes víz folyik a csapokból. A villanyhálózat korszerűsítésével pedig esti előadások rendezésére is lehetőség nyílik. — . Már harmadik esztendeje — jelenti ki büszkén Vanda Péter —, a május kilencedikéi felszabadulási ünnepségek is a parkban zajlanak. A falu apraja-nagyja részt vesz a rendezvényen, az esti szalonnasütésnél együtt dalol a község népe. Öröm hallgatni az öregek múltidéző történeteit. másnak randevút minálunk'. Ä diszkózene sok leányt és fiút vonz szombat esténként. A Csemadok Nagycsalomijal Helyi Szervezete jelenleg 125 tagot számlál. — Régebebn — bizonygatja Pásztor György, a kulturális szervezet elnöke — volt menyecskekórusunk, énekkarúnk, citerazenekarunk, mostanában viszont alábbhagyott tagságunk lelkesedése. Munka után, kora tavasztól a tél beálltáig a kertekben, a fóliasátrak alatt forgolódnak az emberek, nem jut idő a kultúrára, esti összejövetelekre, próbákra. Sőt, télvíz idején is akad odahaza tennivaló... A műsorokra fiatalok is járnak, karéneklésre, vagy egyéb közös szereplésre, tánctanulásra azonban már nehéz rábírni őket. Talán a helyi alapiskola pedagógusai Is nagyobb gondot fordíthatnának a legkisebbek, a jövő generációja körében a népi kultúránk megőrzésére, ápolására. 'A csalomijai kultúrház mindössze 150 személy befogadására alkalmas, s több mint húsz esztendeje épült, hát eléggé elavult már. A tájoló színházak éppen ezért nem szerepelhetnek a faluban. A Béke park azonban már fogalommá vált a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban. J jeles magyarországi színművészből csak úgy áŕadt a dicsérő szó. — Sok helyütt vendégszerepeltem már — harsogta Inke László —, ám ilyen remek szervezéssel még nem találkoztam. — Ügy ám! — helyeseltek a társai: Hacser Józsa, Szabó Gyula, Benkő Péter meg a többiek is. — Az árnyat adő, lombos fák karéjában öröm játszani. Verebély Iván sem fukarkodott ^z elismeréssel. Sőt még meg is toldotta kollégái szavait. v — Nem csupán a béke évében, máskor Is szívesen jövök Nagycsalomijára, bármikor elrandevúzom a közönséggel a Béke parkban. Szép szavak, kedves, jóleső mondatok, + + ♦ Ä nagycsalomijai (Veľká fía- Vomija) Béke park és szabad a béke parkban téri színpad 15 esztendeje szolgálja nemes küldetését. Másié! évtizeddel ezelőtt határozták el ugyanis a Csemadok helyi alapszervezetének tagjai a helyi nemzeti bizottsággal és az egységes földműves-szövetkezet vezetőségével egy kulturális rendezvények megtartására alkalmas terület kialakítását. Tátidéi László, Hörcsög György, Viczian László meg a többiek munkához is láttak Tizenöt éve Csalomiján rendezik a járási dal: és tánciinnepélyt is. Pásztor József, Balázs Kornél. Rimóczi László #s Pülhös István vezérletével nagy lelkesedéssel dolgoztak az emberek a Béke park elkészítésénél. — Persze — jegyzi meg a hnb-elnök —, nem csupán dalostalálkozókra kerül sor a szépen fejlődő sudár fák alatt: gyakorta adnak fiatalok is egy> + + Hétfő délelőtt van. 'A park fái csendesen susognak a langymeleg szélben. A hétvégi ünnepségeknek már nyoma sincs, egyetlen papírgalacsint sem látok a fűben. — Mi — magyarázza • Vanda Péter Pásztor Györggyel egyetemben — nem csak előkészítjük az egyes rendezvényeket, hanem a műsor befejeztével rendet is teszünk a fellépés színhelyén. Mintegy 40—50 ember gondoskodik arról, hogy „ne éghesse szó a ház elejét“, ne maradjanak szeméthalmok utánunk. Óvjuk, védjük, becsüljük a parkot, elvégre mindannyiunké, a falura vetne rossz fényt, ha rendetlenség marad a helyszínen. Csak így tovább, nagycsalomijaiak! Zolczer László A Bébe park mindenkit szeretettel sár Egy kép az idei járási dal- és táncünnepélyről Vasárnap ’A byítel fürdőben nagy a nyüzsgés, zsivajtól hangos a táj. Az egyik asztalnál három öregember ül. Kék az ég, zöld sátor feleltünk a tölgyfa lombja, piros előttünk az abrosz, és ropogósán fehér a három öregemberen az ing. Sört isznak. Módjával. Dicsérik az ízletes ebédel, és nagyon sajnálják, hogy hamar eltelt a hét. , Bolond madár a vadgalamb. Kettő űzi egymást, közvetlen feleltünk az ágon, gally hull az abroszra is. Nézik a madarak táncát, rrtindöjükben más és más emlék, egyszervolt lányok, asszonyok futhatnak az eszükbe. Az egyszervolt fiatalság. A galambok elmennek, valahol az áriás fa tetejéből hangzik a búgásuk, de az asztalnál ott marad három vénember legénykora. Egyikük beszélni kezdi, hogy milyen Is volt, amikor Nagygéresre j Veľkí) HoreS) jártak kepében arat* ni. — Maga? ’Aratni? — Sn háti — Azt se tudja maga, mi a kasza! Bezzeg én! A marokszedő kislány elsírta magát mögöttem ... t f — Maga? 'Azt se tudja, hogy mi volt a kaszán a csapó... — Én? Az új szilvajáknál néztük ki a ősapának valót... — És mi különbség volt, ha lucernát vágtak? Ha azt is tudja, elhiszem, hogy volt kasza a kezében ...I Berzenkedő két kakas a két öregember, hallgat a harmadik, ő férjiszabó volt, az életének nagyobb részét a műhelyben töltötte, nem érti, hogy mire kellett a bakancs szárából a bőrdarab, hogy fából vagy fémből volt-e a kaszához a csavar, hogy milyen tudomány volt a kaszakalapálás, mert a kasza olyan, hogy csak egyszer engedi megrontani magát, bolyong azután az ember kezében ... — Van-e most kaszája? — Van egy... — Kiáll velem egy pohár sörért? Virtus ez már a javából, de hát csak öreg szerszám van a fészerben, tenyérni udvar a versenyhez kevés. Persze, nem is ez a fontos, inkább csak az emlék. — Aztán gépre kerültem. Ez már űri dolog volt. Igaz, a többi még aludt, amikor én már melegítettem, de aztán .., Az idő ajándéka, hogy egyszer megszépül minden emlék. A másik is volt gépész, így inkább elhiszik már, hogy kettejükben egyforma az, emlék. — Es arra emlékszik, hogy estp lejöttek a lányok a boglyáról ,..?, — Я géptől Is, -.. — Elmentek a kazal mögé, és ha olyan volt a gépész, ott mosták le magukat... — Hát milyen lehetett az? Ott állni egész nap.., — Délben egy kis habart paszullyal.., Isznak. — Volt egyszer egy lány. Mögöttem volt a marokszedő. Aztán a gép mellett összeakadtunk ... Illetlenség lenne figyelni tovább! Lám, a galambok is elbújtak azóta. Pár mondat volt csak a történelem. Az a lány nagymama, a férfiszabó féllába a háború emléke, és a fészerben rozsdásodnak azok a kaszák, aminek a részeit se mondaná már el, akt most lett fiatal. Megérkezik egy autóbusz, majd egy másik. Elmegy a hárqm öregember, és estére öregszik a forró délután, I ülés] A grafika megszállottja Csótó László grafikus munkásságával közelebbről a Tiszacsernői (Čierna nad Tisou) Vasutas Szakszervezeti Klub kiállítótermében ismerkedtem meg; önálló kiállításán kétszázötven grafikájából mutatott be néhányat. Csőtó László grafikai művészetének lényege, tegbensöbb jellemzője az a szűkszavú,, gazdaságos kifejezésmód, amely csak a legavatottabb és leginkább elhivatott művészek sajátja. A vonalak úgy engedelmeskednek tollának, hogy egy pillanatig sem marad kétségünk afelől: a művész fölényes rajztudása mély emberismerettel kimunkált ábrázoló erővel lépett Itt frigyre. Általában Csötő László egész eddigi grafikai munkásságát e három erény magas szinten megvalósuló szerves és természetes egysége, jellemzi. Csótó László 1954-ben született Rimaszombatban (Rimavská Sobota). Tanulmányait a Nyitrat (Nitra) Pedagógiai Fakultás képzőművészeti szakán végezte. Jelenleg a Királyhelmeci (Kral. Cilimen) Művészeti Népiskola tanára, immár közel egy évtizede vezeti a bodrogközi amatőr képzőművészek Ticce néven ismert klubját. Csőtó László • legkedveltebb műfaja a grafika, a linómetszet ,a kisplasztika, a tusrajz és a tűzzománc. Ezek azok, amelyekben megszállottságra emlékeztető szenvedéllyel igyekszik tökéletesíteni magát. Mindenről van véleménye, ám ezt nem szóban, hanem képben mondja el, szerényen, de meggyőzően. Többnyire linómetszeteket készít — a fekete és a fehér kontrasztjából érezni ki aktuális mondanivalóját. Irodalmi élményeivel gyakran találkozunk munkáin. Ezek felépítését az arányos tagoltság jellemzi: az író vagy a költő arcképe kerül előtérbe felnagyított formában, kisebb méretben pedig — de nem alárendelt szerepben — megjelenik egy-egy irodalmi mű illusztrációja. Alkotásai nagyobbrészt a falusi, a hagyományos paraszti életformához kötődnek. Témái megvalósításánál érdekes eljárást, technikát használ. A fekete alapon fehér tussal megrajzolt figurák viszonylagos mozdulatlanságukkal, nyugalmukkal ejtik gondolkodóba a nézőt. A szinte mértani rajz pontosságú és szigorú vonalvezetést ornamentális elemek alkalmazásával Igyekszik feloldani, játékosan könnyeddé varázsolni. — Mit is mondhatnék eddigi munkásságomról? Talán azt, hogy a kiállítások szempontjából gazdag esztendők voltak, önálló kiállításom 1977-ben volt először Nagykaposon (Vei. Kapušany), majd 1978-ban Komáromban (Komárno) és Királyhelmecen, 1981-ben Rimaszombatban, 1982-ben Dunaszerdaheiyen (Bim. Streda). A neve ismerős az ország határain túl is. 1985-ben Miskolcon és 1986 januárjában Sárospatakon állított ki. Persze, az említett kiállításokon kívül munkái jelen voltak az összes rangosabb járási tárlatokon. Csótó László munkáira már a továbblépés, az ú] megnyilatkozási forma keresésének szándéka a jellemző. Talán ezzel van összefüggésben az is, hogy alkotásain egyre gyakrabban fedezhetjük fel az önmegvalósítás újabb módját és eszközeit. — Tiszacsernőben kiállított grafikáim meleg fogadtatása meggyőzött arról, hogy érdemes volt dolgoznom. Arató (linómetszet) — jelenleg milyen tervek foglalkoztatnak? — Az utóbbi Időben a tűzzománccal foglalkozom. Odahaza a műtermemben saját kis kemencém van. A szitanyomatot akarom a tűzzománcba vinni, ami lényegében a tűzzománc grafikája. A linómetszetbe szeretnék valami újat bevinni és tovább tökéletesíteni a tűzzománcgrafikát. El kell mondanom, hogy 125 gyerekkel foglalkozom és vezetem a tizennégy tagú Ticce klubot. Most készülünk a nyári alkotótáborra. Bízunk benne, hogy Csótő László munkái a továbbiakban is még sok kellemes meglepetést tartanak számunkra, aminek záloga a művész töretlen és megújulni képes alkotókedve. Befejezésül talán még anynyit, hogy grafikái érzelmi-értelmi jelenségek tolmácsoláséval tudják telíteni, ilyképpen megnemesítve, megemelve a kompozíciókat. Munkái kivétel nélkül, a régiektől a legfrissebbekig, valóban szimbólum értékűek, hiszen színeiben, tormáiban, fölhasznált motívumaiban e táj lelkét és emberének szellemi világát tudja megeleveníteni, végtelen egyszerűséggel szólva életről, folytonosságról, békéről, munkáról, emberi reményről, szívós kitartásról, régmúlt idők üzenetéről és a mai valóság jelképi jelentéseiről. Egy szó mint száz: érdemes megismerkednünk Csótó László munkáival. ILLÉS BERTALAN
