Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-09 / 32. szám
zabod földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 32. szám 1986. augusztus 9. XXXVII. évfolyam Ara 1,— Kis Ä szolgáltatások helye és szerepe Sokan vannak, akik szerint egy-egy mezőgazdasági üzem fejlettsége azon mérhető le a leghitelesebben, hogy mennyi és milyen szolgáltatást vesz igénybe, milyen litnn-módon biztosítja azokat. A gyakorlati tény az, bogy minél korszerűbb gazdálkodást folytat egy egy gaoiaság. annál maga sabb foké benn£ a munkamegosztás és a szakosodás* — ez pedig maga ntán vonja a szolgáltatások iránti igény növekedését is. A szolgáltatások köre rendkívül széles, és biztosításuk módja is igen eltérő lehet. A köztudat szerint a szolgáltatásokon elősorhan a más vál lalatok. szervezetek által a mezőgazdasági üzem részére történő munkavégzéseket kell érteni. Ez természetesen a szolgáltatások körének nagyfokú leszűkítését jelentené, mivel éppen azokat az anyagi jellegű szolgál tatásokat zárnák ki. melyek a párt- és gazdaságpolitikai intézkedéseket közvetítik a mezőgazdasági üzemek felé. A valóságban a szolgáltatások magukban foglalják a termelőszükségletek szállításától a fizetett munkavégzéseken keresztül a különféle teljesítmények (szaktanácsadás, tanulmánykészítés stb.) biztosításáig terjedő tevékenységet. Éppen ezért nem lenne helyes, ha a szolgáltatások üzemgaz dnsági értékelésénél nem tennénk különbséget a szolgáltatások egyes csoportjai között. A valóságban ahány a szolgáltatás, annyi a sajátos hatásmechanizmus és annyi a sajátos problémakör. Ami a szolgáltatások valamennyi ágazatára jellemző, az az. hogy a mezőgazdasági vállalatok üzemviteléhez nélkülözhetetlenek, időbeli, térbeli és egyéb beillesztésük a vállalati üzemvitelbe sok nehézségbe ütkö zik és gyakran oda vezet, hogy a mezőgazdasági üzem saját keretében alakítja ki az illető szolgáltatást. így aztán ha ma a mezőgazdasági terme lés által felhasznált szoláltatásokról beszélünk, külön kell foglalkozni a külső és a vállalaton belüli szolgáltatásokkal. A szolgáltatások jelentős része — főleg az agrárpolitika megvalósítását érvényesítő szolgáltatások, mint például a vetómagnllátás. a mesterséges termékenyítés, az állatorvosi szolgálat — a mezőgazdasági üzem számára az illető szolgáltatás területén az egyetlen lehetséges biztosítási módot jelenti. Ezt az állam nagy össze gekkel támogatja. E szolgáltatások szükségszerűségét általában nem is vitatja senki, legfeljebb csak azt tar. tanák előnyösebbnek, ha a szolgáltatások dolgozói hatékonyabban lennének érdekeltté téve a mezőgazdasági iizem érintett ágazatának eredményeiben. A szolgáltatásokkal kapcsolatos problémák zöme a különböző javítókarbantartó tevékenység, a vegyszeres növényvédelem, a szárítás és a szállítás területén összpontosul. Ez elsősorban abból ered, hogy az ezeket végző vállalatok nem a mezőgazdasági üzemek objektív szükségletei alapján jöttek létre, és nincsenek eléggé hatékonyan érdekeltté , téve munkájuk minőségében. Ehhez járul az is. hogy a velük kapcsolatos szerződéses fegyelmet mindkét fél nagyon laza kézzel kezeli, holott e szolgáltatások időbeli beillesztése a mezőgazdasági üzemmenetbe egyébként Is bonyolult feladat. Vegyük például az agrokémiai vállalatot. Annak ellenére, hogy mező gazdasági közös vállalat, melynek irányítása a tagvállalatok által választott testület által történik, együttműködése a mezőgazdasági üzemekkel nem zökkenőmentes. Ennek legfőbb oka, hogy a szolgáltatásai iránti igény ideje és terjedelme előre pontosan nem látható. jelentős része olyan szűk időszakra összpontosul, mely alatt az összes tagüzem szükségleteit gyakorlatilag lehetetlen kielégíteni. Ezért aztán a tagüzemek továbbra is üzemben tartják növényvédelmi berendezéseiket, s ha már megvannak, igyekeznek azokat kihasználni még azon az áron is. hogy korszerűtlenebbek, mint a közös vállalat gépei. A szerepkör felcserélődik: a saját gépek végeznek mindent, amit bírnak. a közös vállalatnak pedig a „tűzoltó munka“ marad. Hiányzik a tervszerű munkamegosztás és a megkötött szerződések fegyelmezett betartása. Az együttműködést nem kis mértékben nehezíti az is. hogy a mező gazdasági üzemek munkaideje többnyire eltér a szolgáltatást végző vállalat munkaidejétől. A mezőgazdasági üzemben rendszerint korábban van a munkakezdet és később a befejezés, így aztán nehéz a munkamenetét időben egyeztetni. A követelmény kézenfekvő: a mezőgazdasági üzemek igyekeznek lehetőleg valamennyi szolgáltatás tekintetében önellátóak lenni, még ha ez ellentmond is a korszerű mezőgazdaság elveinek. Még inkább így van ez a javítások és karbantartások területén. Az egyes mezőgazdasági üzemek külön-kiilön, vagy kooperációs tevékenység keretében olyan javítóbázist hoztak létre amely többszörösen meghaladja a gép- és traktorállomás gépjavító kapacitásait. Hiába voltak a különböző koncepciók a gépjavítások egyes fokozatainak megosztására a belüzemi műhelyek és a szakosított gépjavító vállalatok között, a mezőgazdasági üzemek csak akkor veszik igénybe az üzemen kívüli szolgáltatásokat, ha erre az alkatrészhiány rákényszeríti őket. Sajnos, ez az állapot nemcsak a traktorokra és az egyéb nagy mezőgazdasági gépekre vonatkozik. Ugyanígy érvényes ez például a fejőberendezésekre, a hűtőkre vagy a legtöbb szervizszolgálatra is, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy itt a kénvszoritö erőt nem egy-egy sok ezer koronás alkatrész, hanem csupán filléres dolgok képviselik. Annak ellenére, hogy több mint 35 éve tanuljuk a szolgáltatásokkal való gazdálkodás mesterségét, az elvárható állapottól még nagyon meszsze állunk valamennyi szolgáltatás vonatkozásában. Hogy ebben ki és mi a hibás, arra nézve az egymásra mutogatásban a mezőgazdaság és a szolgáltató vállalatok között nincs hiány. Az önkritika viszont annál kevesebb. A mezőgazdasági üzemek inkább csak a javítások silány minőségét, a tűrhetetlenül magas árakat, a határidők elhúzódását stb. emlegetik, mint az előrendelések határidejét, a megkötött szerződések figyelmen kívül hagyását, a be nem tartott feltételeket és hasonlókat. Ugyanez a helyzet a szolgáltató vállalat oldalán is. Ennek népgazdaságunk adja meg az árát, nem is olcsón! A tapasztalatok azt mutatják, hogv azok a szolgáltatások működnek jól és teljesítik küldetésüket, melyek nem valamilyen elképzelés szerint, hanem valós vállalati szükséglet és igény alapján jöttek létre, a mezőgazdasági üzemek igénylik azokat, és szervesen beillesztik üzemvitelükbe. Az ilyen szolgáltatásokat nem kell (Folytatás a 2. oldalon) Egyelőre még nem zökkenőmentes az agrokémiai vállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek közötti együttműködés, különösen a növényvédelem szakaszán Bogoly János {elvétele A SZLOVÁKIÁI statisztikai hivatal jelentéséből Előtérben a minőséé javítása Az SZSZK 1986. évi állami végrehajtási tervének fö feladatait és céljait egészében véve teljesítjük. Az idei év első felében növekedett az alapvető termelési ágazatok teljesítménye, javult a társadalmi munkatermelékenység, a nyers- és az alapanyagok, valamint az energia hasznosítása, de jobbak az eredmények a mennyiségi, mint a minőségi mutatók teljesítésében. TUDOMÁNYOS MŰSZAKI FEJLESZTÉS A megoldott kutatási és fejlesztési feladatok hozzájárultak a népgazdaság hatékonyságának növeléséhez, s a termelési folyamatok ésszerűsítéséhez. Javult a termékek műszakigazdasági színvonala, elkezdődött egyes használati értékű termékek gyártása. A tudományos-műszaki fejlesztésben kitűzött célok teljesítése nincs teljes mértékben biztosítva. A műszaki fejlesztés állami tervébe sorolt 113 kutatási és fejlesztési feladat közül csak 106. vagyis 93,8 százalék megoldása volt folyamatban. IPAR A központilag irányított iparban 3,5 százalékkal nőtt az árutermelés. A beruházási gépek és berendezések szállítása 15,5, a belkereskedelmi szállítások 4,0, a szocialista országokba irányuló kiviteli szállítások pedig 5,3 százalékkal növekedtek. Az ipari termelés az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 4.1 százalékkal nőtt. ami 0,8 ponttal haladja meg az állami tervben előirányozott növekedési ütemet. A feladatok teljesítésében azonban továbbra is egyenlőtlenség tapasztalható: az ipari vállalatok negyedrésze nem teljesítette a bruttó termelés tervét. Az általános gépipar termelése 5,4 százalékkal nőtt, itt az állami terv 5.2 százalékos növekedéssel számol. A fogyasztási iparcikkek közül gyorsabb ütemben növekedett főleg a villanytűzhelyek, az aiAomatikus mosógépek, a háztartási hűtő- es méjyhütőgépek gyártása. A vegyipar termelése az adott le hetőségekkel összhangban 1.8 százalékkal nőtt. Elsősorban a növényre dó szerek és a nitrogéntartalmú műtrágyák gyártása növekedett. A vegyipari termékek belkereskedelmi szállítása 8.5 százalékkal, a szocialista országokba irányuló kivitelük 23,1 százalékkal növekedett. mezögazdasAgi Es ÉLELMISZER IPARI KOMPLEXUM A tavaszi mezőgazdasági munkákat a jobb munkaszervezésnek és mii,szaki ellátásnak köszönhetően rövidehb idő alatt sikerült elvégezni, mint a múlt évben. Az őszi búza és az őszi repce aránylag jól telelt át, így kiszántásuk terjedelme kisebb volt, mint tavaly. A mezőgazdasági üzemek a tavaszi vetést . egymillió 538 ezer 900 hektár területen végezték el. ami a múlt év valóságához viszonyítva 3 ezer hektárral volt több. Terven felüli volt a búza, a rozs. a kukorica, a hüvelyesek, a zöldségfélék és az egyéves takarmánynövények vetésterülete. Ezzel szemben az árpa. S'burgonya, az olajnövények, л cukorrépa és az évelő takarmánynövények vetésterülete kisebb volt a tervezettnél. A tartósan magas hőmérséklet és a csapadékhiány kedvezőtlenül hatott a kalászos gabonafélék hozamára Szlovákia déli területein. A mezőgazdaság szocialista szektorában a szarvasmarha-állomány 17 ezer 600. a juhállomány 4 ezer 400. a baromfiállomány pedig 269 ezer darabbal csökkent. Ugyanakkor a tehénállomány csekély mértékben növekedett, sertésekből 81 ezer 800 darabbal volt több. mint a múlt év első felének a végén. A gazdasági állatok termelékenysége a múlt év azonos időszakához viszonyítva a mutatók többségében javult. A tehenek átlagos napi tejelékenysége 2, a tojók tojáshozama 0.8 százalékkal nőtt, a hízómarhák átlagos napi súlygyarapodása 4,3. a hízósertéseké pedig 2.8 százalékkal volt nagyobb. A malacelválasztás intenzitása csekély mértékben növekekedett, a borjú- és bárányelválasztás viszont csökkent Az állati termékek felvásárlási ütemtervét a mezőgazdasági nagyüzemek a vágóállatoknál 1,4, a vágóbaromfinál 1,3, a tejnél 1,0, a tojásnál pedig 1.9 százalékkal túlteljesítették, a vágósertések felvásárlási tervének teljesítése azonban az állomány ót eleji csökkenése mialt 2,4 százalékkal elmaradt. Az élelmiszer-ipari termelés kisebb mértékben meghaladta a tervezett szintet, s a múlt év első feléhez viszonyítva 0.4 százalékkal nőtt. Elsősorban a növényi étolajok, a húskonzervek. a sajtok, a vaj és a sütemények termelése növekedett. Az élelmiszerek kiskereskedelmi árakban számított belkereskedelmi szállítása a múlt év valóságához viszonyítva 2,7 százalékkal növekedett. ERDÖGAZDASÄG Az első félévben 2 ezer 968 köbméter fát termeltek ki, araiból 837 köbméter viharkárosult erdőkből származott. Az erdősítést 15 ezer 300 hektár területen végezték el, ami az évi terv 83,6 százalékának felel meg. V1ZGAZDÄLK0DÄS A vízgazdálkodási szervezetek 211 millió köbméter ivóvízzel látták el a fogyasztókat. A közületi vízvezetékekből ellátott lakosság aránya 69.0 százalékról -70,1 százalékra nőtt, a közületi csatornahálózatba kapcsolt házak lakóinak a részaránya pedig 45,3 százalékról 46.8 százalékra növekedett. A csatornahálózatba kerülő 228 (Folytatás a 2. oldalon) Látogassa meg Nitrán az Agrokomplex ’86 országos mezőgazdasági kiállítást 1986. augusztus 16-tól 31-ig
