Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-26 / 30. szám

1986. július 26.

SZABAD FÖLDMŰVES,

11

nagpesterei

aratás! Időszak lerövidítésében; a döntö szó azonban mégis az emberé, a gépek irányítójáé, kezelőjéé, javítójáé. Nem sok újat mondunk azzal, bogy a csallóközi ember nem fél a munkától. Ezen a vidéken korábban

Mindhárom nyár! hónapnak különös varázsa van számomra. A naptárban júliust megpillantva még a lakótelepi szobámban is szinte magam előtt l^fom az aranysárga gabonatáblákat, amelyeken terhűkkel elnehezült kalászokat lenget méltóságteljesen az enyhe szél. Költőink közül is sokan megénekelték, versbe foglalták e gyönyörű természeti képet. Képzőművészeink alkotásain is gyakran szerepel az aratás előtti tájat megjelenítő, különböző árnyalatú sárga szín. Elődeink sem véletlenül nevezték a gabonát életnek. Kár, hogy nyelvünk e csodálatosan szép, találó megnevezése már a népnyelvben is csak ritkán használatos.

Július nyolcadik napján a Hegyétei (Kútniky) Egységes Földműves-szövetkezet aratóit kerestük föl, akik a látogatásunkat megelőző napon kezdték a kalászosok begyűjtését. Kollégámmal a szövetkezet irodahelyiségeitől az apostolok lován vágtunk neki a határnak, hogy megkeressük, s megszólaltassuk a kenyércsatát vívókat. A legközelebbi dűlőn — amelynek nevére még az idősebbek sem emlékeztek — arató-cséplő gépek fogyasztották a vakítóan sárga kalásztengert. A hatalmas gépek zajától szinte alig hallottuk Beringer Árpád agrármérnöknek, a szövetkezet elnökének vendégkalauzoló mondandóját:

— Az 1700 hektáros mezőgazdasági területünkből 1450 hektár nagyságú a szántó. A gabonafélék vetésterülete 630 hektár, ebből 420 a búzáé, 210 pedig a tavaszi árpáé. Hat saját

A szalmafelszedő gépek nyomában # tarlószánfó eke Ss a henger

[Tóth József Felvételei)

kombájnunk mellett a Nádszegi (Trstine) F.fsz öt E—516-osa is segít a betakarítási munkák végzése során. Csehországi partnerünktől, a Jind'richov Hradec-f Gép- és Trakfnrállomásról is minden évben érkezik egy arató-cséplő gép.

A termés elszállításából is kiveszik részüket a korábban említett szövetkezet tagjai, illetve Üzem képviselői’ A nagy teljesítményű gépek valóban meghatározó szerepet játszanak a ke nyérnekvaló betakarítása során, az

is csak annak volt becsülete, aki nem riadt meg a nehézségektől, s minden körülmények között megtette a magáét.

Szerencsére sokan megőrizték elődeik munkához való Jó viszonyulását, gerincességét. A szinte már közhelyszerűen az ország éléskamrájaként emlegetett Csallóköz és annak népe napjainkban sem vall szégyent, hiszen mindent megtesz annak érdekében. hogy az életet jelentő gabona mielőbb biztonságos helyre: a tárolókba kerüljön. A hegyétei szövetkezet dolgozóira is teljes mértékben érvényes az, amit az előzőekben a vidék lakóiról leírtunk.

A szövetkezet elnöke is elismerően szólt a 235 állandó dolgozó és a néhány idénymunkás tevékenységéről. — Tagságunk nemcsak ilyenkor, a mezőgazdasági munkacsúcs Időszakában, hanem az egész év folyamán megfelelően viszonvul a nélkülözhetetlen teendők elvégzéséhez. Szükség esetén nem okoz gondot a nyújtott műszak vagy pedig akár a több műszakos váltás bevezetése. Dolgozóink jól tudják, hogy mikor mit kell tenni, hogy nyugodt lelkiisiperettel várhassák a zárszámadás napját, s felmérhessék az elvégzett munka eredményeit.

— A nem éppen ideálisnak mondható talajviszonyok (kavicsos, homokos rétegek váltják egymást) között bizony van bőven tennivaló. Az idén is mindent elkövettünk azért, hogy a tavalyihoz hasonló kiváló eredményeket könyvelhessünk el. Valamenynyl fontos munkát, növényvédelmi beavatkozást agrotechnikai határidőn belül, jó minőségben elvégeztük. A bűza egész vetésterületét tavasszal két ízben öntöztük, de így is csak mérsékelni, s nem pótolni tudtuk a vegetációs időszak csapadékhiányát. Bizonyára sokak számára furcsának tűnik, hogy a tavalyi évhez viszonyítva többet tettünk a bő termés elérése érdekében, mégis szerényebb

A búza a ponyvával ellátott teherautóra kerül

hozamokat vagyunk kénytelenek elkönyvelni. Mi, a tőlünk telhetőt megtettük, a többi már nem rajtunk múlott.

Amíg mi a szövetkezet vezetőjével a gabonatábla szélén beszélgettünk, Navrátil Zoltán, az ellenőrző bizottság elnöke rövid eligazítást tartott a kombájnosoknak. Kihasználtuk az alkalmat, hogy néhány szót váltsunk a hatalmas gépek kezelőivel. Navrátil Dezső nemcsak a szövetkezet, hanem az egész járás legtapasztaltabb knmbájnnsai közé tartozik.

— Még a hajdani SZK—4-essel kezdtem majdnem két évtizeddel ezelőtt. Három éve az E—-518-ossal vágom a rendet. Gyakran segítek a csehországi partnerüzemek dolgozóinak is a betakarítási munkák során.

A rövid megbeszélés további résztvevőit: Bazsó Ferencet, Bugár Mihályt, és ifjabb Végh Józsefet már nem tudtuk szóra bírni, mert már beindították a hatalmas gépeket, hogy folytassák a búza aratását. Tiszóczky Lajosnak és Bazsó Ernőnek a magszállítókocsival bizony igyekeznie

kellett, hogy mielőbb kiürülhessen a kombájn tartálya. Póda Zoltán Horal típusú szalmabegyűjtő traktorára felkéredzkedve a gabonatábla túlsó felében levő szalmarakáshnz érkeztünk, ahol Bugár József ZT—300-as típusú szalmarakójával igyekezett „fazont" adni a szalmának. ,

Fényképész kollégámnak Is szednie kellett a lábát, hogy a tarlószántó ekét és a hengert Is lencsevégre kaphassa. A kombájnokat követő ponyvás magszállító teherautók és a szalmafelszedő gépek nyomában ugyanis Kiripóczky Ödön azonnal nekilátott a tarlószántásnak. A betakarítási munkák folyamatossága valóban példás volt a hegyétei határban. Hasonlóan az aratást végzőkről való gondoskodás is követésre méltó, hiszen valamennyi megkérdezett elismerő szavakkal szólt az ellátás színvonaláról.

Jó érzéssel, a dolgos emberekkel való találkozás Igazi örömével távoztunk a csallóközi szövetkezet gabonatáblájáról, ahol az aratás nagymesterei szakszerű, pontos, valóban mesteri munkát végeztek.

BARDOS GYULA'

Adunaszerdahelyi (Dun. Streda) Dukla Efsz földjein július hetedikén reggel kilenc órakor zúgtak fel az első aratő-cséplő gépek. A helyszínre az ezt követő nap mentünk ki. A szövetkezet székházában Horváth Sándor elnök fogadott bennünket; a terepszemle előtt vele beszélgettünk az aratás előkészítéséről:

— Számunkra a főpróba a repce learatása volt — tudtuk meg tőle —, kombájnosaink Jelesre vizsgáztak. A 100 hektáron termesztett repcével mintegy két héttel ezelőtt végeztünk. A terméshozammal ^égedettek vagyunk, hiszen a tervezett 2,85 helyett 2,96 tonnás hektárhozamot értünk el. A felszabadult területre roásodnövényeket vetettünk — kukoricát, napraforgót —, melyekkel kapcsolatban nagyon Jók a tapasztalataink. Az idén búzát összesen 950 hektáron, árpát pedig 240 hektáron termesztettünk. A jelek szerint a tavalyi hektárhozamot semmiképp sem tudjuk elérni, ám az első nap után nehéz lenne messzemenő következtetést levonni. Kidolgoztuk az aratás pontos ütemtervét, amelyben a vezetők feladatait is rögzítettük. Természetesen külön munkavédelmi és tűzbiztonsági Intézkedéseket is hoztunk, amelyek betartásának nagy figyelmet szentelünk. A Szlovákiai Tűzvédelmi Szövetség Járási bizottságásói előadót hívtunk meg, aki két órás előadást tartott a tűzoltókészülékek használatáról. Örömmel állapíthatom meg, hogy az utóbbi években nem fordult elő nálunk sem baleset, sem pedig tűzeset. Az aratásban résztvevő valamennyi dolgozónkkal megbeszéltük a feladatokat. Legfőbb célunk a kenyérnekvalő minimális veszteséggel történő betakarítása. Az idén is meghirdetett szocialista verseny elsősorfl jövő évi kenyér nyomatlan

megjavítom. 'Amennyiben komolyabb hibáról van szó, akkor segít \a mozgóműhely. Ami pedig magát az aratást illeti, ma már lényegesen kőnynyebb a dolgunk, mint a régieknek. Én már húsz éve csinálom ezt megszakítás nélkül. SZK—3-ason kezdtem, Nyiván folytattam, most pedig ezen az E—514-esen dolgozom. Teljesen hozzám nőtt ez a gép. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Eddig hibátlanul működik, csak vigyázni kell rá, ez a titka az egésznek. Szeretem a gépeket és remélem, hogy még sokáig nem kell egymásnak búcsút mondanunk. Tavaly egyébként én is voltam Csehországban kisegíteni. Ott nehezebb aratni, ugyanis számunkra szokatlan a dombos vidék.

Több időnk nem volt a beszélgetésre. A kombájn „gyomra“ kiürült, Irány előre. A kicsépelt gabonát magasított Tatra 515-ösök hordják a tisztítóhoz, ahonnan felvásárlótelepre kerül a leadási tervben meghatározott kötelező gabonamennyiség.

Amíg a kombájnossal váltottam szót, addig Horváth Sándor a növénytermesztési főágazatvezetővel megbeszélte az aznapi további teendőket. Együtt mentünk vissza a szövetkezet székházába. C'tközben az elnök megjegyezte:

— Jó lenne, ha a dolgozóknak az év minden szakában ilyen lenne a munkához való hozzáállása. Erre a lelkesedésre mindig szükség volna, hogy gazdasági eredményeink még jobbak legyenek. Ehhez természetesen a dolgozók kellő anyagi és erkölcsi megbecsülése, valamint a vezetők és beosztottak közti jóviszony is hozzájárul.

MACS1CZÄ SÄNDÖR

Ля idén minden szál szalmára szükség lesz

(A szerző felvételeiJj

Horváth Sándor elnök, és Bakó Ferenc agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezető mérlegel

Gáspár Sándor „harcra" készen

ban a minőség Javítására Irányul. Minden egyes ara tőcsoporthoz beosztottunk egy-egy felelős gazdasági vezetőt. A munkálatokat pillanatnyilag semmi sem akadályozza. Az aratók nagy része már hosszú évek őta részt vesz a munkacsúcsban. Nálunk nem új keletű az, hogy mindenkinek órabérben fizetünk. Ehhez a learatott gabona mennyisége szerint még bizonyos százalék Járul. így sikerült elérnünk, hogy senki sem siet fejvesztve a munkával, mindenki pontosabban végzi a dolgát, Jobban oda tud figyelni; s számunkra ez a lényeges. Az aratás Idejére egyes melléküzemágainkat is leállítjuk, az ott dolgozók a kazalozásban segítenek. Ha figyelembe vesszük, hogy termelésünk a járás termelésének nyolc százalékát tesz! ki. ebből vtlágosan kitűnik, hogy Igényes feladatok hárulnak ránk, amelyeknek mi Igyekszünk minden körülmények között eleget tenni. Ebben felettes szerveink messzemenően támogatnak bennünket.

De hogyan is test a valóság? Beszélgetésünk után kimentünk a helyszínre, ahol már teljes gőzzel dolgoztak a kombájnok, a szalmagyííjtő és a gabonaszállító teherkocsik. A magasan úszó, perzselő napol néha vékony felhófótyol tompította. A gyülekező gomolyfelhökrő! az eső jutntt az eszünkbe, amelyre a szomjazó kukoricának égető szüksége lenne, ugyanakkor в még álló gabonának már nem árthat. A tábla szélén egyre nagyobb a szalmarakás; majd ha az összes szalmát odahordják, megkezdik az ömlesztést. A szalmagyújtiík egymást váltják, alig ürül ki az egyik kocsi, máris ott van a következő. Megállunk éš figyeljük a felénk közeledő kombájn motnlláját, — amelyről hirtelen a malomkerék jut az eszembe —, s a neki fejet hajtó gabonát.

Az elnök segít nekünk megkeresni Bakó Ferenc agrármérnököt, a növénytermesztés főágazatvezetöjét, aki a fel-le törtető munkagépek között mosolyogva fogad bennünket. Lám, a munka jól halad, nincs ok a borúlátásra.

— Gondolom már értesültek róla, hogy tegnap kezdtünk el aratni. A gabona nedvességtartalma 15 százalék alá csökkent, így a gépek vígan dolgozhatnak. Ez a tábla, amelyben vagyunk, 117 hektáros. Holnapra végzünk vele, s a szalmát is összeszedjük. Ebbe a földbe az idén már nem kerül semmi, jövőre ugyanis Ide cukorrépát vetünk. Ennek ellenére az Idén mintegy 400 hektáron termesztünk majd másodnövényeket. A napot ma is kora reggel a gépek karbantartásával kezdtük, s ez így lesz, amíg be nem fejezzük az aratást. Tegnap este még kilenckor is arattunk, gondolom ina sem lesz másként.

— Hány gép vesz részt az aratásban?

Szövetkezetünknek összesen két-két darab SZK—5-ös, E—512-es, E—514 es és E—516-os kombájnja van, valamint egy SZK—6-osa. Ennyi géppel néhány nappal tovább tartana az aratás, de holnap már a vendégmunkások is segítenek majd, akik ma érkeznek Csehországból; a Plzeól já-rásból, pontosabban a Pfestivet Ei'sz-ből. Partnereink bárom nagy teljesítményű gépppel jönnek, a Zahnašovicel Efsz-böl pedig kilenc kombájn érkezik. A szociális ellátást megoldottuk: szállás, étkeztetés, hideg-meleg víz, tévé, napi sajtó stb. áll majd a vendégek rendelkezésére. Ebben az Időszakban az území konyhán 400—500 ebédet főznek, s aki akar, az dupla adagot is fogyaszthat. A szövetkezet autóbusza hordja be ebédre a dolgozókat, az ödítót viszont kinn a mezón kapják. Nálunk is kedvezőtlen volt az időjárás a búza tavaszi vegetációja alatt, viszont azzal, hogy 400 hektáron öntöztünk, sikerült mérsékelnünk a kiesést, de csodát nem lehetett művelni. Ha az Időjárás nem avatkozik be. akkor körülbelül 10—12 nép alatt végzünk mindenütt. Tudja, az aratás olyan mint a záróvizsga az iskolában: most dől el, hogyan készültühk fel egész évben legfontosabb feladatunkra.

Közben hozzánk csatlakozott Fekete Nándor fiatal agrármérnök, aki a szövetkezetben növényvédelemmel foglalkozik, de az aratásba 6 is bekapcsolódik, mint csoportvezető. Számára még új ez az élmény, hiszen első aratását éli át. Húsz ember munkáját irányítja és ellenőrzi. A gyomtalan búzatábla az ő ügyességét dicséri. — Annak ellenére hogy rendkívül felelősségteljes munkát végzek, szívesen és örömmel dolgozom munkatársaimmal. Persze, nem megy még minden úgy, ahogy szeretném, de a kollégáim sokat segítenek.

Az egyik kombájn nem messze tőlünk állt le, hogy megszabaduljon súlyos terhétől. A röpke néhány percet kihasználva szóba elegyedtünk Gáspár Sándor kombájnossal: — Nézzék! Én ezt a masinát úgy ismerem, mint a tenyeremet. Ha valami meghibásodik rajta, akkor azt helyben