Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-26 / 30. szám

/ szabad földműves!. 1936. július 26. Meghívó az Aratási Kupára azonos helyen végzettek egymás el­leni mérkőzései döntik el a helyezé­sek sorsát. A csoportbeosztás: I. csoport: Szlovákia válogatottja — Tatabányai Bányász — Dinamo Ber­lin. II. csoport: Cseh válogatott — Vi­deoton — DAC. A csoportmérkőzések sorsolása, helyszíne és időpontja: I DUNAJSKÁ STREDA DAC го. július 31., csütörtök: Tatabányai Bányász—Dinamo Ber-A Köztársaság Érdemrenddel kitiin- l>n (Hodos — Vydrany, 18ЛЧ1), tetett Dunaszerdahelyi (Dunajská DAC-V.deoton Cs.l.zradvany -Streda) járás immár nemcsak legpro- Cil. Racjvany, 18.00). duktívabb mezőgazdasági területeink „ közé tartozik, de Szlovákia egyik Augusztus 1., pentek. futball-fellegvárává is vált. Bizonyítja Szlovákia válogatottja -Tatabányai ezt. hogy a járási székhely labdarú- Bányász (Lég — Lchnice. 9.30); gó-csapata végre valóra tudta váltani Videoton—Cseh válogatott (Egy­leghőbb vágyát, s felkerült a legraa- házkarcsa — Kost. Kraiíuny, 9.3П); gasabb szintű országos bajnokságba. Dinamo Berlin—Szlovákia váloga- Jogos tehát a két, egymástól távol tottja (Zlaté Klasy, 18.00); eső dolog egyiitt-említése a Duna- Cseh válogatott—DAC (Hroboűovo, szerdahelyi járás esetében: magas 18.00). színvonalú mezőgazdasági termelés A helyosztókra és a döntőre egy­— magas színvonalú foci. Mindez a- aránt vasárnap, augusztus 2-án kerül mellett szólt, hogy az Aratási kupa néven ismertté vált nemzetközi ifjúsági labdarúgó­­-torna jubileumi, V. évfolyamát is­mét itt, a Csalló­köz szívében, a ringó gabonatáb­lák ölében fekvő hangulatos város­ban, Dunaszerda­­lielyen, valamint a környező falvak­ban rendezzék meg. Mielőtt még rá­térnénk a torna idei lésztvevöinek ismertetésére, idéz­zük fel röviden a tavalyi sorozatot, annak illusztrálá­sára, hogy rangjá­ban alig maradt valamivel az idei, jubileumi mögött. Hat csapat küzdött egymással a he­lyezésekért, még­pedig a Zbrojovka Brno, a magyaror­szági Videoton és DUNAJSKÁ S a Tatabányai Bá- л nyász, a szlovákiai ifjúsági válogatott, a berlini Dinamo, valamint a hazai DAC fiataljai. A 3.—4. helyért a Videoton és a Dina­mo Berlin játszott, s a mérkőzés a bertiniek 4:1 arányú győzelmével végződött; a döntőt Szlovákia váloga­tottja és a Tatabányai Bányász vívta. Az előbbiek 6:0 arányban lfclépték magyarországi ellenfelüket, s így harmadszor egymás után vehették birtokukba a serleget. (A teljesség kedvéért: a torna első évfolyamát a Hutník Sered ifjúsági csapata nyer­te.) A nevezettek listája az idén csak­nem azonos a tavalyival, de — mint már említettük — mégis egy fokkal rangosabb. A cseh ifjúsági labdarú­gás ugyanis ezúttal nem klubcsapat­tal, hanem Szlovákiához hasonlóan válogatott szinten képviselteti magát. A hat résztvevő tehát: a cseh ifjúsá­gi válogatott — a szlovákiai ifjúsági válogatott — Tatabányai Bányász — Videoton — Dinamo Berlin — DAC. A csapatok két csoportban, körmér­kőzéses alapon játszanak, majd az Q, ínházunk ezúttal úgymond kasszadarabbal rukkolt k\ a­­mikor Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című mű­vét műsorára tűzte. A teltházas be­mutató-előadás is azt igazolta, hogy igény van a zenés népszínművek iránt.' A, Nem élhetek... látszatra ugyan könnyű műfajú, de a móripzi mély­ség lépten-nyomon érezhető. Hogy időszerű-e? Még mennyire! Hiszen az ivás ma is gond, s a kispolgári szem­lélet szintén fölfölüti a Tejét; a te­hetősebbek a hétvégi házaikban élik „Balázs úr“-szerepüket... Az előadás? Fogadtatása a közön­ség részéről minden bizonnyal jobb, mint a darabba fektetett művészi tö­ke. A látottak alapián mégis nyugod­tan elmondhatjuk, hogy művészeink többé-kevésbé derekasan felkötötték azt a bizonyos fehérneműt. Még a tízes évok derekán .történik. Balázs, a nyírségi földbirtokos han­gos eszem-iszomot ül, számos vidéki és pesti vendégével mulat napokig a kúriáján. Ráadásul szemet vét a ka­cér Veronikára, amit Póiika, a fele­sége megsoknll. Póiika sértettségből Zsant nénihez hajtat. Balázs követi majd az ottani kocsmában üti föl a táborát, ahol csakazértis tovább dór­­bézol: ..Az életem gyászban, Dobra verik házam! lážs Bocskai-kabátjához egyáltalán nem illett Póiika mai szabású ruhája, hiba volt az „öszvéresítés“. Holocsy István révén új jellemű Balázzsal ismerkedtünk meg. Szakí­tott a jócskán beidegződött, inkább idealizált jávor Pál-i dzsentrifigurá­­val. Az ő Balázs ura duhaj, nyakas, de'a szíve mélyén jóravaló legény- Legirfkíibb itt találkozik Móriczcal. ugyanis a szerző ebben az időben még elnéző az úri világgal szemben. A színmű másik kulcsszerepét Cs. Túlit Erzsébet játssza. Pólikája mér­téktartó, a féltékenysége Tneggyőző, kedése és Eugár Gáspár bu'fós szol­gája (Peták). Petrécs Panni komor, s modoros némája derűt fakasztott. Kovács Ildikó (Kiscseléd) jellegzetes Konrád-tanítvány. Kisvicákné, azaz Varsányi Mari parasztasszonya fölvil­­lanyzó volt, sziporkázva lépett a szín­padra, gyöngyöztek a kiszóiásai. Ve­­tonika, Kucinan Eta személyében, meg-megcsiklandozza a nézőt. Ledér a javából, ízt, zamatot adott a sze­repének. Figyelemre méltó Pőthe István (Viktor), Szentpétery Ari (Te­réz), Udvardy Anna (Málcsi), vala­­jnint Turner Zsigmond "(Lajos ténsúr) Nem élhetek muzsikaszó nélkül... Végül Zsanl néniék jobb belátásra bírják őket, minden jóim fordul. Bár a tarka borjú sorsa nfegpecsételő­­dött... A darabot Konrád József é. m. ren­dezte, aki felszínre hozta a mű gon­dolatát. Mindezt szórakoztatva tette, hogy a fő erény, a hangulatteremtés maradjon. Szerencsésen oldotta meg a színek és a részek egybekapcsolá­sát, bár a „névjegyét“ is rányomta a darabra, mint a kályhazene, cseresz­­nyemag-köpködés és egyéb „sajátsá­gok“. Kisebb változtatásoktól elte­kintve tisztelettel hagyatkozott az íróra, épített a színészre, sőt, számí­tott a publikumra is. Lényegében en­nek köszönhető a pergő, ritmus, a dalba-táncba csapódó jókedv a desz­kán, ami megérdemelt tapsot csiholt. A színpadkép — Platzner Tibor munkája — érzékeltetni tudta a drá­ma levegőjét. Mozgathatósága, kiegé­­szíthetősége a tájolásra készült. Kö­vette a színpadi történést. Kár, hogy jelmeze fantáziátlanul házasított: Ba-Az érad utolsó bemutatója • mufajsúlyú alakítása, élveztük a mű­vészi teljesítményüket. Ki kell emelni Garay Gábor Mircse' cigányát, aki bárgyúságával sok-sok kellemes pil­lanatot szerzett. A többi közreműkö­dő is elismerést érdemel, mint Vörös Lajos, Siposs János m. v„ Rokos Már­ton m. v., Bartos Mária, Kucsora Ibo­lya, Leszkó Vendel, Mego János és Veress István. , A zene- és énekszámokat Zsákovics László m. v. tanította be, a koreográ­fiái teendőket Katona István m. v. látta el. A korrepetíto’ri munka szin­tén vendégként Slubendek Istvánra hárult. A bemutató fölött a Bátorkeszi (Vojnice) Egységes Földműves-szö­vetkezet vállalt védnökséget. Végül szóljon a Néző: 1. Máskor is vegyenek elő ilyen műveket. Ér­demes megnézni. Minden színész tetszett., 2. Varsá­nyi Mari játéka minden pénzt meg­ér, nagyon jó po­fa a művésznő pa­­rasztasszonya. 3. Ha élő zenekar van, -akkor mire kell a müzene? Amint látjuk a közönség elfogad­ta az évadzáró számot. Bár elége­detten távozott, nem ártott volna jobban rácsömörí­­teni a fékevesztett dőzsölésre. Merem ’ remélni, hogy á társulat (legfő­képp a vezetőség­től függi) az őszi évadban is megle­pi a Nagyérdeműt néhány hasonló Szentpétery Ari, Udvardi Anna, Rekos Márton produkcióval. Fotó: Nagy Tivadar CSIBA GÉZA’ TÁNCOLÓ BÚZAVIRÁGOK A kerítésen túl — Anna néniI Anna néni! Az öregasszony nem néz ide. Az aprójószágot eteti az udvarban. Rit­kán jár erre idegen a szokatlan reg­geli Órákban. A hangzó világ már csak szelíden kopog Anna néni tuda­tában. Pedig ő aztán megszokhatta a zenebonátI Nem volt olyan lakodalom a faluban, hogy ne hívták volna el még hetvenévesen is. Irányítani a sü­­tés-fö\é» tudományát, Ízt adni az ételrtek, hangulatot a mulatóknak. Na a munkát nem is kérték, a szaktudá­sát minden háznál elvárták. Napok­kal elölte a csiqacsinálóban kezdte a szervezést és hainalig talpon' maradt. A konyhában 6 volt a főparancsnok Anna néni észrevesz. Odacsoszog a kapuig, a kerítésnek támaszkodik. Nem hisz a szemének, hozzá már nem jönnek idegenek. Beszélgetni? — csodálkózik el. ö már elmondott mindent az életében, amit akart Két férjét, ayermekét eltemette. Most, hogy már egyedül maradt, nincs mit mondania. Egyedül van, de nem magányosan, mert keresztlánya és családja gond­ját viseli Anna néninek. — Fáraszt már a beszéd. Sn már hosszú út előtt állok. Oda készülő­dök. Karácsony óta tudom, hogy el­megyek. Százegy éves korban már mit várhat az ember, ezért mondom, hogy biztos az én utam. Nincs mit keresnem tovább ezen a világon. Megbocsátóan legyint az ellenve­tésre. Minek neki a doktor. Életében sosem volt orvosnál, sosem használt orvosságot. Ebben a korban már szé­gyen orvoshoz menni. — Nem' orvos kell már nekem. Tabletta a kor ellen? Elvégeztem minden dolgom. Nagyon örültem az életnek. Nem segít már a legdrágább szer sem, ha itt belül lassabban ver a motor. A kezem fáj, a lábamban hasogat. Már a boltba sem bírok el­menni. Mit mondhatnék én már érde­keset? Örülök, ha munkám végezté­vel letehetem 'a főzőkanalat. — Mit főzött ebédre? — Tojásos levest, meg kisütöttem egy bóticsirkét, mert a baromfihúst nagyon szeretem. Hát szóval élek, éldegélek, mást nemigen mondha­tok ... Kérdezze meg inkáb a szom­szédokat, kedves. Inas, eres keze a kerítésen pihen. Ajtót nyit, és betessékel a szobába. Mozdulatát fegyelmezettek. Ráncos arcán, núnt az Igazgyöngy, pereg le néhány Könnycsepp. Apró, tipegő lé­pésekkel araszol az asztalig, lezök­ken a kisszékre. Valahová nagyon messzire néz ... Illés Bertalan A kék búzavirág kalászos veté­seinkben gyakori népi gyógynövény. Egy szóval jellemezve, hangulatos kisvirág. Efféle kedélyű a Csemadok Rozsnyó (Rožňava) Járási Bizottsága és városi szervezete mellett működő közkedvelt néptánccsoport is, amely hat évvel ezelőtti megalakulásakor vette fel a Búzavirág nevet. Azóta ott virítanak hervadhatatlanul, a já­rási, olykor-olykor az országos kul­turális rendezvények* műsorában is. * Bimbózó éveikben mostoha volt a sorsuk, mert kevés napfény vetült rá­juk. A bizonyítás ünnepnapjai után, 1984-ben azonban beérett a segítő­­szándék: a Rozsnyói Állami Gazdaság védnökséget vállalt fölöttük. Azóta minden esztendőben tízezer koronával táplálják a magyar és a szlovák tá­jak kultúrmezején fel-feltünedező, pillangó módra táncolókat. Jelenleg huszonhatan vannak: tíz fiú, tizenhat lány. Javarészük gimna­zista és egészségügyi középiskolás, de egy családos ember is van közöt­tük: Szivnlics András, a Bodrogközi Tánccsoport egykori tagja, aki Gö­­mörországba költözvén; családi gond­jai közepette sem tudta elfelejteni és abbahagyni a mezei, tündérek játé­kát. A Búzavirágnak van „pacsirtája“ is. Szabó Szilvia szólóénekes, meg citerása: Ulman Gábor, és egy:.— a tánccsoportot elszegényítő — kísérő­­zenekara. Tagjai még az új számok, nóták betanulásáért is pénzt kérnek. Állandó gázsijuk, személyenként és fellépésenként száz-száz korona. A próbákon a fele összeggel is beérik. Viszont egészen önzetlenül, min­dennemű honorálás nélkül segíti a* Búzavirágot — szakmai tanácsokkal, gyakorlati bemutatókkal — az ózdi Kohász Tánccsoport néhány fagya: Adorján Attila és Lajos .Nagy István, Tóth Zsolt és Balogh Zoltán tánco­sok. Hetente kétszer próbálnak, Oj tán­cok betanulásakor háromnapos össz­pontosításokon vesznek -részt. A cso­port tagjai közül Sztupákné Csu­­nyocska Agnes és Kardos Gyula elvé­gezték a tánccsoportvezetők kétéves központi tanfolyamát. Egy esztendő­ben tíz-tizenkét alkalommal lépnek közönség elé. Állandó szereplői a já­rási dal -és táncünnepélynek, ott vannak az aratóünnepélyeken, és öt­ven perces keretműsort adnak a má­jus elsejéken megrendezett kulturá­lis fórumokon. Voltak már magyaror­szági vendégszereplésen, a gomba­szögi színpadot többször megdobog­tatták, no meg a járás falvait is szí­vesen látogatják. Fellépéseikre az ál­lami gazdaság autóbuszán Ingyen utazhatnak. Palóc viseletűket (a gömörhorkat — Gemerská Hôrka — tánccsoport egykori viseletét) négy évvel ezelőtt vásárolták meg abból ä pénzösszeg­ből, (29 ezer korona), amit az "SZSZK Kulturális Minisztériumától kaptak elismerés és támagatás gyanánt. Változatosan gazdag repertoárjuk­ban szerepel a Szilicei csárdás, a Pa­lóc konvbatánc fAdorján АПЧа és Takáfcs András koreográfiája), a Med­­vesaljal páros, a Rátócska-kórösi konyhatánc, a Bélyi csárdás, á Fe)ső­­tárkányi táncok, a Szatmári verbunk ^ és az Ajkai leánytánc. A szólótáncok közül pedig a Kéméndi botozó (Kar­dos Gyula előadásában) érdemel em-' ütést. Vajon mferre visz kedélyes, táncos útjuk a Jövőben? Csunyocska Arpád­­né szerint ki a vadvirágos rétre, ami azt jelenti, hogy főleg a mások és az általuk felgyújtott gömöri néptánc­­-anyagból merítve (a cigányzenészek­től megválva), tisztán cjteradalla­­mokkaj kísért műsorokat akarnak összeállítani, amelyekkel elsősorban a járás falvait szeretnék bejárni és elbájolni. Amolyan táncházzal egybe­kapcsolt „toborzókkal“ kívánják so­raikat gyarapítani, mert az utánpót­lás folyamatos biztosítását is fontos dolognak tartják. Annak érdekében, hogy néptánc­­kultúránk búzamezőin mindnyájunk' örömére és gyönyörködtetésére soka­sodjanak az új Búzavirág-palánták, kívánatos volna valamennyi magyar tannyelvű alapiskolában egy-egy kis tánccsoport létrehozásán fáradozni. kopcsmAror t.Aszlö A I sor. A torna harmadik napjának programja egyébként nem csupán a foci jegyében zajlik majd: reggel ki­lenckor a résztvevők megkoszorúz­zák a Felszabadulási Emlékművöt, ezzel tisztelegve az idei jeles évfor­dulók és társadalmi események előtt. A záró mérkőzéssorozatot megnyitó ünnepség 9.30-kor kezdődik a DAC stadionjában, s ugyanitt kerül sor 10.00 órai kezdettel az 5.-6. helyet. 15.00 órakor a 3.—4 helyet eldöntő mérkőzésre, 17 órai kezdettel pedig a döntőre. Az ünnepélyes eredmény­hirdetés és a záróünnepség a tervek szerint háromnegyed hatkor kezdő­dik majd. Ügy véljük, a legtöbb futballrajon­gó éppen abban a stádiumban van, hogy ismét kiéhezett egy kis focira a Mundial izgalmai után. Nos, aki megteheti — jöjjön el ennek az ér­dekesnek ígérkező tornának a mér­kőzéseire, élvezze a játékot, a remél­hetőleg kitűnő nyári időt, és szurkol­jon, kinek-kinck, szíve szerint... VASS GVULA „berzenkedő jérce“, dacos. Mindket­ten belülről fűtött átéléssel azonosul­tak. Éltek a szerep .adta \ lehetőség­gel. Feronczy Anna é. m. Zsani néni­je telitalálat. Biztonsággal ábrázolta az uralkodó nagy tekintetes asszonyt. Belopta a századelő légkörét. Példa­beszéd-szerű megjegyzései, odamon­­dásai gondolatébresztők: „A régiek is tudtak mulatni, elhiheted! De nem bolondul ám! ... Minden pohár bort megbecsültek, összekoccintották, nyal­tak belőle, oszt’ letették. Mert nem az a fő, hogy csak fogyjon, hanem, hogy jól érezzék magukat!“ Zsaiji néni „tyťkkfarmján“ találtuk Pepi né­nit (Lűrincz Margit), Mina nénit (Petrécs Panni), valamint Birikét (V. Mák Ildikó). Lőrincz Margit jóságos melegséget visz a rideg közegbe. Ked­ves színfolt V. Mák Ildikó kotnyeles-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents