Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-05 / 27. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES. 1900. július 5. Szórakoztunk, művelődtünk.., Iá V Ä szlovákiai magyar énekkari mozgalomban ismét' el­érkezett a gyermek- és ifjúsági énekkarok konfrontá­ciójának ideje. A VI. Csengő Énekszó alkalmából 1986. június 14—-15-én a vendégszerető Érsekújvár (Nové Zámky) feldíszített utcákkal, ünneplőbe öltözve üdvö­zölte szívesen fogadott vendégeit, a sokfelől idesereg­­lett daloló gyerekeket. E háromévenként megrendezett seregszemlének otthont adó város és járás szereti, ma­gáénak vallja lassan felcsepereriő gyermekét, s már a zenekedvelő közönség tudatában ts egybekapcsolódott a Csengő Énekszó Érsekújvár fogalmával. A Szakszervezetek Művelődési Házában szombaton már kora reggeltől nagy volt a forgalom. Fegyelmezet­ten sietség nélkül, de tudatosan, pontosan váltakoztak az énekkarok a színpadon, hogy az akusztikai próbák után magabiztosan mutathassák be veresrtyműsorukat. Minden . idegesség, fennakadás nélkül, szinte a hivatá­sosok biztonságával folytak a próbák — itt mutatkozott meg a hatodik alkalommal megrendezett fesztivál jó értelemben vett rutinmunkája. Az egész fesztivál legje. lentősebb szakmai eseménye az. énekkarok versenye. Itt kell bebizonyítania a kórusnak és vezetőjének, hogy fá­radságos munkájuk, sokasok órája nein volt hiábavaló. Az is igaz, hogy ‘aki e rendezvényre eljut, már jelent valamit, a szakmában, mert csak.előzetes válogatás, szű­rés eredményeként léphet dobogóra minden egyes ének­kar. Az énekkarok versenyműsorát öttagú bírálóbizott­ság, értékelte, melynek elnöke Vass bajos, magyaror­szági Erkel-díjas zeneszerző volt, tagjai pedig PhDr. Igor Berger zenetudós, PhDr. Duka-Zólyomi Emese ze­netudós, PhDr. Marcela Mészárosová, a Bratislava! Nép művelési Intézet zenei osztályának vezetője és Szijjártó Jenő zeneszerző voltak. Az idei versenyen szereplő gyermekkaroknak Kodály Zoltán: Egyedem, bögyedem című háromszólamú művét kellett kötelező darabként előadniuk. Ezen kívül olyan versenyműsorral kellett be­mutatkozniuk. amely az előírt feltételeknek eleget tett: pionír tematikájú kőírusmő, szlovák vagy cseh nyelvű szerzemény, klasszikus vagy preklasszikus szerző miivé, kortárs szerző műve. Ennek megfelelően az egész ver­seny dramaturgiai felépítése változatos és igényes volt. Néhány mondatban kitérnék az énekkarok fellépésének értékelésére. Két „alsó tagozatos“ kórus nyitotta meg a versenyt. Nagyon jő volt hallgatni a kisiskolások tiszta intonáció­ját. Ebben a korban ez még a természetes muzikalitás eredménye, amellyel az énekkarok vezetői nagyón jól gazdálkodnak, és repertoárjuk összeállításán alapul vet­tek. A nagymegyeri (Calovo) Igricek — karnagy Ág Erzsébet — és a komáromi Béke utcai Alapiskola Kicsi­nyek Kórusa — karnagy Kaszás Margit — versenymű­­sorukat tudatos zenepedagógia i törekvések szellemében állították össze. Az egyszólamú gyermekdalok és nép­dalok csodálatos világából szinte észrevétlenül surran­tak át minden nehészség nélkül a többszólamúságba; amelyben a gyerekek éppúgy otthon érezték magukat, s a legnagyobb természetességgel oldották meg itt is az intonációs problémákat. A két iskola felső tagozatos kórusa közvetlenül a kicsik fellépése után lépett a pó­diumra, érzékeltetve a kontinuitást a két- korosztály kö­zött, s még valamit: azt a pedagógiai összmunkát, ame­lyet az egyik pedagógus elkezd, a másik pedig folytat, s amelynek hátterében látni az iskola vezetőségének komplex nevelési programját, az esztétikai tantárgyakra való odafigyelést. Stirber bajos, a komáromi gyermek­kar vezetője kórusával betanította a szlovákiai magyar zenepedagógus zeneszerző. Zsákovics bászló: Csacsacsa című. Tóth Elemér versére komponált művét, amelyet a gyerekek Karai József Ugrótáncával együt talán a leg­meggyőzőbben énekeltek. A nagymegyeri kórusra a lágy. finom, tiszta éneklési mód volt jellemző. Minden egyes' művön látni lehetett Szeder Irma gondos kezének a nyomát, sokéves munkájának eredményét. A tesedí­­kovói Pitypang kórus most talán egy kicsit halványabb volt. mint ahogy megszoktuk. Nagyon nagy erényük minden alkalommal versenyműsoruk.dramaturgiája, Jó­nás Katalin igazi szakértelemmel, pedagógiai ráérzessél nyúl az egyes művekhez. Most talán a gyermekek hang­anyaga volt az, ami miatt az alapos munka nem hozta meg a kellő eredményt. A kürti (Strekov) gyermekkart Kovács János irányítja. A kórus ismét jó formában van szép. kiegyensúlyozott teljesítményt főleg A. Banchierí. A három tükör, A. Zemanovský Svadba, és M. Górecki- Szárnyas pletyka c. művével nyújtott. A gyermekkarok közül a legkiegyensúlyozottabb pro­dukciót a kassai (Košice) Csengettyű énekkar nyújtotta. Változatos, Igényes versenyműsoruk meghallgatása való-A seregszemle egyik sikeres kórusa a kassai Csengettyű gyermekkar. A felvétel az idei Kazinczy-napokori készült (Fotó: Vass] ban művészi élményt jelentett. Homolya Éva karnagy nemcsak az énekkarvezetés minden csínját-binját ismeri, hanem annak titkát is, hogyan lehet a kis dalosokból kiaknázni mindazt, ami bennük van, sőt még egy kicsi­vel többet is. Az ifjúsági kórusok kategóriájában szí. vesen fogadtuk az első ízben versenyző ifjúsági vegyes­kart, amely a kassai -Schönherz Zoltán Magyar Tannyel­vű Gimnázium mellett működik. Most mkább'azt a tényt kell pozitívan értékelni, hogy egyáltalában vannak, és működnek. Viszont az értékelésben többet is érdemel­nek e tény megállapításánál. A kórus Havasi József karnagy vezényletével több szépen kidolgozott művet énekelt, mint amilyen például M. Schneider-Trnavsky: Hoj, vlasť moja, vagy Kodály Zoltán: Cohors generosa című alkotása volt. A Galántai (Galanta) Magyar Tan­nyelvű Gimnázium leánykává másodízben szerepelt a Csengő Énekszón. Most ugyan kamarakórusként (mind­össze 15 leány énekel Józsa Mónika vezényletével), de amit nyújtottak, az már művészet Volt, igazi, boldog, tiszta hangú együttéheklés. Nagy örömöt szerzett mind­nyájunknak. S talán a kötelező mű igényességét, nehéz­ségét is bizonyítja, hogy ez a kórus énekelte a legjob­ban, kiforrott leányliangokkal. Folytatva a .Csengő Énekszó eseménysorozatát, az erő­próbát jelentő- verseny után az énekkarok tagjai -egy kicsit megpihentek. Vendégénekkarok számukra, rende­zett hangversenyét hallgathatták meg. Ezt táncház kö­vette, s mialatt a gyerekek önfeledten szórakoztak, a versenyen részt vevő énekkarok karmesterei a bíráló­bizottság tagjaival közös, szakmai megbeszélést tartot­tak. Az esti hangversenyeket idén a nemzetközi békeév jegyében és a CSKP megalapításának 65. évfordulója tiszteletére rendezték meg Érsekújvárott, Kürtön (Stre­kov) és Nagykéren (Milanovec). A vasárnap délutáni gálahangversenyre az ünnepélyes koszorúzást követően került sor. Itt minden versenyző és vendégénekkar fel­lépett. Az eredményhirdetés volt a gálahangversenynek az a pontja, amelyre minden kis énekes szívdobogva várt. íme a legjobbak listája: Ezüstkoszorús minősítés: A Kürti AI gyermekkara, va­lamint a kassai Collegium Canticum ifjúsági vegyeskar. Aranykoszorús minősítés: A nagymegyeri Igricek, a Nagymegyeri AI gyermekkara, valamint a tešedíkovói Pitypang gyermekkara. Aranykoszorú a zsűri dicséretével: A komáromi Kicsi­nyek kórusa ,a kassai Csengettyű gyermekkar és a ga­­lántai leánykar. A VI. Csengő- Éneksző is — mint minden országos énekkari szemle — határkövet jelentett a szlovákiai magyar énekkari mozgalomban. Ismét fel lehetett mérni iskolai énekkaraink helyzetét szlovákiai méretben. Az elért eredmények derűlátó összegezésre adhatnak okot.. Énekkaraink művészi színvonala emelkedett, verseny­­műsoruk az országos versenyeken is megállná a helyét. Tulajdonképpen elégedettek lehetünk, hiszen ezen. a versenyen a legkisebbektől a legnagyobbakig minden korosztály képviselve volt, sőt különlegességként (saj­nos!) még ifjúsági vegyeskar Is szerepelt. Azért sajnos, mert a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban na­gyon kis,,, számban működnek kórusok, s már egy fecs­két is örömmel üdvözölhetünk. Viszont, ha az alapisko­lák felső tagozatán működő énekkarok számát vesszük alapul (45—50). akkor kevésnek tűnik a bejelentkezett énekkarok száma, amelyekből erre a versenyre ebből a korosztályból összesen csak 13 kórust kellett meghall­­nia a válogatóbizottságnak, s csak 4 énekkar verseny­zett a központi seregszemlém. Minőségi mutatóként ez a szám talán éppen elég volna, viszont ha a derékhad­ból, a középmezőnybő! több ilyen jő énekkart nem lehetett kiválasztani, az elgondolkodtató. Énekkari mozgalmunk fejlődését figyelemmel kísérve, eddig elért eredményeit ismerve talán mégsem az volna a leg­jobb, ha most átesnénk a ló másik oldalára, és csak a minőségre volnánk tekintettel. A mennyiség sok eset­ben a minőség rovására megy, de mi van akkor, ha ez a mennyiség csökken? (Ezt most csakis á bejelentke­zett énekkarok számára értem). Talán a szervezőknek jobban aktivizálniuk kellene azokat az iskolákat, ahol énekkarok működnek, hiszen ha a gyermekek csak egyszer is részt vesznek ilyen fesztiválon, ez életreJ szó­ló élményt, olyan motivációt jelent számukra, hogy a karénekiést valamilyen formában folytatni fogják. Érde­kes, hogy ezeket a gondolatokat pontosan ez a sikeres rendezvény ébresztette bennem, s csak azért adtam ne­kik hangot, mert az 1989-es VII. Csengő Énekszóra már most meg kell kezdeni az előkészületeket. Hritz Júlia A hagyományokhoz híven a nitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub ebben az évben hetedszer újra megrendezte Gímesen (Jelenne) a fiatalok művelő­dési táborát. Néhány évvel ezelőtt csupán tizen­öt-húsz közép-, illetve főiskolás diák jött össze, hogy mégismerkedjen a környék történetével, múltjával. Az idén a háromnapos rendezvényen már mintegy 170 fiatal vett részt, s csodálkozva vettem tudomásul, hogy az idősebbek, jobban mondva a középkorúak is képviseltették magu­kat. A két kempingtábor közti] sajnos, a kisebb területét béreitek ki a szer­vezők. Tekintettel a résztvevők lét­számára, jövőre jobb lenne a tága­sabbat lefogiaitatni. Érsekújvártól (Nové Zámky) kb. másfél óráig tart az út személyvonat­tal Gfmesre. Az állomástól persze még gyalogolhattunk egy. órát, míg -a tábor színhelyére érkeztünk, aki vi­szont szereti a természetet, utólag nem panaszkodhat, hiszen gyönyörű látványban lehetett része. Elég sokan igyekeztünk aznap pén­teken, hogy délre, a kezdés időpont­jára már a helyszínen lehessünk. Há­tizsákkal. fényképezőgéppel, táskák­kal, gumimatracokkal, pokrócokkal cipekedtünk, így a környezet szép­ségét nemigen tudtuk élvezni, csak gyalogoltunk, gyalogoltunk ... HA MÁR EGYSZER PIHENÜNK ... ... akkor a pihenésünk legyen ak­tív — gondoltuk magunkban, ezért — miután áttanulmányoztuk, a három nap programajánlatát — megfogad­tuk, ha törik, ha szakad, mi bizony egy műsorszárnot sem hagyunk ki. Kora délután tanulmányi kirándu­lásra indultunk Lehel Zsolt vezetésé­vel. Programunk a gímési vár meg­tekintése volt, de mielőtt átléptük volna a várkaput, egy régi szokásnak voltunk kénytelenek alávetni magun­kat: Lapáttal jót kaptunk hátsó „test­felületünkre“. Miután Zsolt megismertetett ben­nünket a vár múltjával, . azokkal a történelmi eseményekkel, amelyek itt lezajlottak, kedvünkre barangolhat­tunk a vár romjai közt, sőt várfalat is mászhattunk — ki-ki saját felelős­ségére. *• Hazaérve fáradtan rogytunk a friss fűbe, s el is aludlúnlf.volttá ípiMriá­­tokon belül, de amit megfogadtunk, be is kellett tartanunk. Ha máj’ egy­szer pihenünk, tanuljunk is valamit! * iii t. A kedvünk három napon keresztül fantasztikusan jó volt — mondta Svec Adri, az egyik résztvevő (Puss Péter felvételei) SZEXUOLÖGIA ÉS BOROSTYÁN Késő délután szexuológiai előadás­ra voltunk hivatalosak. Érdeklődve figyeltük az előadó tanácsait, aki el­sősorban a fiatalok szexuológiai kér­déseire adott kimerítő válaszokat. Fél kilenctől a komáromi (Komár­no) Borostyán együttes aratott nagy sikert megzenésített verseivel. „Csak ' kélszer tapsoltuk vissza őket. Csak kétszer!!! Az est hátralévő' óráiban népi tánc­motívumokkal gazdagíthattuk tánclu­­dásúnkat (már akinek volt mit), hi­szen a táncház ajtaja mindenki előtt nytva állt. Utólag kérek bocsánatot azoktól, akiknek aznap éjjel sikerült a lábukra taposnom ... Szombat reggel fél kilenckor a kö­zös ébresztőre mi is felkeltünk, de a reggeli tornához nem volt sem ked­vünk. sem erőnk. Meg egyébként is, ki bírja majd így ki holnap hajnalig? PROGRAMOK FUTÓSZALAGON Csak gyerekeknek adott mesemű­sort a falu ' kastélyának udvarán a bábcsoport. Sok gyerek jött el még a környező falukból is. hogy a három bábelőadást megtekintsék. A bábszín­házát koncertműsor követte, a Boros­tyán együttes ezúttal elsősorban megzenésített gyermekverseket adott elő. Időközben megtekinthettük Jókai Mária zoboraljaí népművészeti tár­gyait,’ főleg a népviselettel ismerked­tünk ’még. Aztán' történelmi témájú előadást hallgattunk végig Piispüki Nagy Pé­tertől, aki a Wesselényi-féle összees­küvés okait, lefolyását és következ­ményeit boncólgatfa részletesen. Könnyen kialakulhatott a nyílt vita­fórum. ez pedig magának az előadó­nak köszönhető, közvetlen és termé­szetes stílusáért, tartalmas előadásá­ért. Megvásárolhattuk' Grendel Lajos legutóbb- megjelent kötetét, s meg­hallgattuk a -könyv szerzőjének elő­adását a mai magyart prózáról. A köp ja fa rágás, fafaragás igencsak érdekes mesterség lehetett néhány évtizeddel ezelőtt, erről akár szemé­lyesen is megbizonyosodhattunk, ha odafigyeltünk a; mesterség még ma is’élŐ művelőjSílek 'kézimunkájára. KÖZBEN.'ELBESZÉLGETTEM ... !r • ... Kostyál Annával, a tábor egyik fiatal; résztvevő-jével. Elmondta, hogy elsősorban azért jött ide, mert íer­­mészetimádó,, másrészt meg azért, mert a történelmet és az irodalmat is kedveli.. Barátnőivel és barátaival tehát útnak indult,, s mint elmondta, elhatározásukat nem bánták meg, sőt! Üjabb kedvet, inspirációt kaptak ahhoz, hogy legközelebb ismét ha­sonló jellegű táborokban töltsenek el néhány napot. Beszélgetésünket nem folytathat­tam, mert Anni elnézést kérve csat­lakozott ismerőseihez, hogy az est hátralevő óráiban a tábortűz mellett dalolgasson. „NEHÉZ A BOLOOGSÄGTÚL BÜCSÜT VENNI“ A gímesi művelődési tábor nyitotta meg a szezont az ilyen és hasonló , jellegű táborok, kirándulások, túrák előtt. Az előadók jől felkészülten vár­tak bennünket, a szervezők szintén. Ezért rengeteg élmény, vidám ese­mény és a három napig folytonosan tartó i hangulat maradt meg emléke­­zetünkbe’n. Hazafelé menet eszembe jutott egy régi dalrészlet: „Nehéz a boldogság­tól búcsút venni“. Azt hiszem nem vagyok egyedül, háj azt, mondom:'Gímestői még nehe­zebb volt... Koller Sándor TermeszeHveiő fiatalok ’A közelmúltban az Ipolysági (Šahy) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanin­­tézet Pölhös Imre igazgatóhelyettes elnökletével nemzetközi turisztikai' találkozót szervezett a hagyományte­remtés szellemében, melyen a Tán­csics Mihály Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Váci Gyakorlóiskolája és a' helyi iskola tanulói vettek részt. A találkozó szervezési feladatait Bodzsár Béla es Csala Zoltán neve­lők, az iskola turisztikai és termé­szetvédelmi szakkörének vezetői lát­ták el a SZISZ-alapszervezet védnök-' sége alatt. A háromnapos találkozó első nap­ján a résztvevők Ipolysággal és kör­nyékével ismerkedtek. A . második nap a tanulók lesátoroztak az iskola által létrehozott „Ozőnia“ nevet vi­selő természetvédelmi' területen, a­­mely a hátralévő 'időben otthonuk' ként szolgált. Ezek után hosszabb turisztikai út következett, majd meg­­ismerkedték' á környező erdőkben létrehozott „Oxigén“ edzőpályával is. Este fürdés, tábortűz, zene' és külön­böző versenyek várták a szórakozni, sportolni' vágyó fiatalokat. A harmadik nap már kissé a bú­csú jegyében, ennélfogva lírai hangu­latban telt el. Tervben szerepel ha­sonló találkozók1 rendezése a többi testvériskolával is. Céljuk egyrészt a természet megszerettetése és védői­mé, másrészt pedig a baráti kapcso­latok megstflárdításá. Turczi Arpád Csengő 'Énekszó - hatodszor

Next

/
Thumbnails
Contents