Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-27 / 52. szám
198B. decemtíer 27. SZABAD FÖLDMŰVES 5 V J Sürgés-forgás a magtárban A hatalmas épületből leválasztott kis irodahelyiségben, ahol a raktáros végzi az „anyagmozgatással“ kapcsolatos könyvelést, most ketten ülnek. Idén lényeges változásra került sor, az eddigi raktáros — Rádler Józseí, aki 23 éven át végezte ezt a felelősségtelles munkát — nyugdfiba vonult. Helyét Gömöry Imre vette át. De azért lőzsi bácsira még mindig szükség van... Bojtos János Az állattenyésztés eredményességének alakulása jelentős mértékben függ a folyamatos takarmányellátástél, ezért a mezőgazdasági üzemekben nagy gondot fordítanak annak zavartalan biztosítására. A tömegtakarmány mellett nagy szerepük van a különféle abrakoknak, tápoknak, melyek előkészítését, valamint szállítását a magtárak dolgozói biztosítják. ★★ Az ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz háromszintes magtárábah egész éven át „nagyüzem“ van. A saját készlet és a különféle takarmánykeverőkből kapott anyagok felhasználásával évente mintegy ezer tonna abraktakarmányt gyártanak és indítanak az állattenysztési telepekre. Rejko Marián gépkocsivezető Annus Lászlóval bizony jő néhány kilométert tesz meg naponta, hiszen nemcsak a helybeli telepeket, a két állattenyésztési központot és három baromfitelepet kell ellátniuk, de a közöshöz tartozó Magasma jtény (Hnisov) és Csali (Celovce) állatállományát is. A magtárban reggeltől estig olyan az élet, mint egy hangyabolyban. A + A régi és az új raktáros: Rádler lózsef és Gömöry Imre. magtár öt állandó dolgozója — Szúrna Bertalanná, Varga Józsefné, Medve Ferencné, Zsigmond Lászlóné és Szabó Margit — szinte gépies mozdulatokkal végzi a tennivalókat. Mindegyikük már több éve tevékenykedik a magtárban, irányítás nélkül is végzik feladatukat, tudják, melyik telepre milyen abrak kell. Tizfajta keveréket állítanak elő, hiszen más kell a teheneknek, más a borjak, tyúkok, csirkék, vagy éppen a sertések részére. Szinte megállás nélkül megy a munka: zsilipeken ömlik a gabona a felső szintekről, zúg a daráló, dolgoznak a kanalas felvonók ... Száll a por, az egésznapi munka után bizony „megőszülnek“ a fiatalasszonyok, akik nem könnyű feladatot végeznek, hiszen félmázsás zsákokkal „birkóznak“ nap mint nap. Nyáridőben tovább nő a teendő, tudom meg beszélgetés közben, mivel a gabona átvételére kell előkészíteni a tárolóhelyiségeket: ki kell takarítani, fertőtleníteni stb. Ez minden évben mintegy két hetet vesz igénybe, ám elvégzéséhez segítségre is szükség van. + Akik igazi férfimunkát végeznek: Vargáné. Zsigmondné, Szumáné és Medvéné. ÍA szerző felvétele) „Hétköznapi“ ünnepek Vannak közöttünk, akik az ünnepek alatt sem élvezhetik a családi kör melegét és a pihenést. Nekik örökké menniük kell, mert szólítja őket a kötelesség. Közéjük tartozik Varga Petronella fejőnő, érdemes dolgozó. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla Efsz-ben dolgozik immár húsz éve. Kétségkívül a szövetkezet élmunkásai közé tartozik. Nyolc éve a szövetkezet vezetőségének tagja, s mintegy négy éve szocialistabrigád-tag. A közeljövőben kitűnő eredményeik elismeréséül megkapják a bronzfokozatot. A brigád vezetője jelenleg Gáspár Tibor, januártól pedig Németh Endre lesz. — Valamikor a nagyabonyi (Veiké Blahovol telepen kezdtem. Ma is ott lakom. Maga a fejes akkor még nehéz volt, de ma már inkább igényes munka — magyarázta Varga Petronella, majd így folytatta: — Tizennégy év után jöttem át a hodosi (Vydrany) telepre. Annak már hat éve. Akkor készült el az új, modern, 500 férőhelyes tehénistálló. Az új körülmények és feltételek kevesebb fizikai megterhelést jelentettek számunkra, viszont a szigorú minőségi előírások betartása, korántsem könnyű feladat annak ellenére, hogy a tej a fejés pillanatától az elszállításig egyáltalán nem érintkezik a levegővel. Ám, a szabadtartás egyik hátránya, főleg hideg, esős időszakban, hogy az állatok lucskosak, piszkosak, így fejés előtt nehéz a tőgyüket alaposan letisztítani. A nehézségek ellenére a tejtermelés és a borjúelválasztás éves tervét teljesítjük. Ez utóbbit mindenekelőtt a Medvecki-módszer gyakorlati felhasználásával értük el. Ennek köszönhetően az idén még nem kellett elhulással elszámolnunk. ■ A siker titka bizonyára nemcsak a jobb feltételek és az új módszerek bevezetésében rejlik? rám, mintha az anyjuk lennék. Ha valamilyen nehéz gondjuk, problémájuk van, hozzám fordulnak orvoslásért, segítségért — s ez jólesik. ■ Hányra kell a munkahelyen lenni? — Két műszakban dolgozunk. Az első reggel fél öttől tizenkét óráig tart, a másik műszak pedig déltől este nyolcig. A munkábalépésünk első óráit takarítással töltjük, majd tiszta almot dobunk a tehenek alá stb. Egy műszak alatt ketten fejünk 350 tehenet. Az idén karácsonykor délután, szilveszterkor viszont reggel dolgozom. Ilyenkor egy órával korábban szoktunk kezdeni Az ünnef>et a hétköznapoktól ez az egyórás korábban kezdés különbözteti meg. így már este hétre otthon leszek a szeretteim között, ■ Meg lehet szokni azt, hogy az ünnepek sem szabadok? — Ennyi év után, hogyne! Szerencsére, mint már említettem, a kollektíva nagyon jó, ezért mindig szívesen és örömmel jövök munkába. Pedig kerékpáron járok be még ma is, s ha már elviselhetetlenül zord az idő. akkor gyalog teszem meg a 2—3 kilométeres távot oda-vissza. ■ S mit szól mindehhez a csalid? Déménden (DemandicéJ, az Ipolysági /Šahy) Állami Gazdaság székhelyén kevés az olyan ünnepi esemény, amelyen Ok négyen ne lennének jelen. Igen, Ok négyen, akiket „bandanevükön“ — Prandorfi Pál és népi zenekara — az egész környék nagyon Jól ismer. Persze, nemcsak ügy, teljesen önkéntesen múzsikálnak, hanem az említett állami gazdaság „színeiben“. A népi együttessel való találkozásunk többé-kevésbé véletlenszerű volt. Ottjártunkkor az állami gazdaság klubtermében muzsikáltak egy kis ünnepség alkalmával, Szelíd hallgatóikkal, pergő ritmusú csárdásaikkal valósággál felhívták magukra a zenét kedvelők figyelmét. Az edzett kezű, kérges tenyerű férfiaknak nem kenyérkereső szakmájuk a zenélés, s talán ezért is kúszik elő olyan szépen hangszereikből a melódia. Amikor fellépésük szünetében kurta szőváltásnyi időre leültünk beszélgetni, Prandorfi Pál mindjárt az elején megemlítette: — Tudja, ha errOl az együttesről beszélünk, akkor az „emlékkönyvet“ alaposan vissza kell lapozni. Több-kevesebb személyt változással tulajdonképpen már az ötvenes évek végétől együtt muzsikálunk. Valamikor — korábban — volt a faluban egy tűzoltózenekar is, magyarul Rezesbanda“, ahol еду-két mostani tagunkkal együtt én is zenéltem. 9 Amint hallottam. Prandorfi Pál fő zenei instrumentuma nem éppen a hegedű... — fa, hát igen. "A cimbalomra gondol... Az életem ez a hangszer... A zenekar vezetője egy pillanatra úgy elérzékenyült, hogy a nagybőgős Régi János folytatta a „régi" történetet: — A Pali édesapja egy jónevű cipészmester volt, akihez egyszer így szólt a fia: „Apám, vegyünk egy cimbalmot... “ Hát... Prandorfi bácsinak majdnem kiesett a kezéből a cipészár, amikor meghallotta fia égbekiáltó kérelmét. Aztán telt-múlt az IdO, a papa beadta a derekát: a cimbalomért — Valóban. Szerintem a siker titka az itt dolgozó kollektívának köszönhető. Ugyanis olyan légkört, olyan munkatársi viszonyt alakítottunk ki, hogy őszintén szólva a munkában még jobban is érzem magam, mint odahaza. Talán lesznek olyanok, akik félreértik eme kijelentésemet, — de higgyék el, nincs annál jobb, mint amikor tigyelmesség, segíteniakarás és szeretet veszi körül és köti össze a munkatársakat. Ilyenkor szinte „ég" a munka a kezünk alatt. Megtörtént már. hogy betegség miatt egyszerre nyolcán hiányoztak a munkából, mégis győztük „szusszal“, pedig egyszerre két műszakot kellett ledolgozni, de helytálltunk, mert óriási lelkesedés hajtott bennünket előre. Ha csak lehet, másutt is segítünk egymásnak. Két munkatársunk építkezett, a segítség ott sem maradt el. Egy harmadik munkatársunknak a szabadságunkból adtunk néhány napot, hogy tovább maradhasson odahaza beteg gyermekével. Évközben aktívan bekapcsolódunk — ki-ki a maga falujában — a falufejlesztési akciókba. Vasat és papírt is szoktunk gyűjteni. Vannak többszörös véradóink. Bódis Zoltán a jánsky-emlék érem ezüstfokozatával dicsekedhet már. De a közös szórakozásra is szakítunk időt. Kirándulni és színházi előadásokra is eljárogatunk. Gyermekeink és unokáink részére „meghívtuk“ a télapót, hogy ajándékozza meg őket. azt követően pedig filmvetítésre is sor került. Varga Petronella egyben a Szlovákiai Földművesek Szövetsége helyi alapszervezetének elnöke. A vezetőségi gyűléseken mindig felszólal. Nála kevesen ismerik jobban a dolgozók gondjait. — Itt, ahol dolgozom, egy ember nem lehet „vitéz“, csakis a közösség. A pontos, alapos és öszszehangolt munka az alapja, a lelke ,|A szerző felvétele ) mindennek, A fiatalok úgy tekintenek A közkedvelt zenekar—— — Tudja — szólt a zenész —, szegényember fiaként születtem, így a lehetőségeim is korlátozottak voltak. De mivel a zenéhez nagyon vonzódtam, így a helyt zenészektől tanultam meg hegedülni. Banda István 1958-ban vásárolta a „mónikáját“ vagyis a harmonikát. Elmondta, hogy két lányán kívül a zenélés a legnagyobb öröme. Felesége korán meghalt, így lányait egyedül neveli. De a zene mellett a kőművesszakmának is kiváló mestere. Prandorfi Pál népi együttese a szilveszteri, majd később a farsangi mulatságok alkalmával bizonyára sok örömet szerez a szép magyar nóták kedvelőinek. Így hadd kívánjunk nekik további jó zenélést, sok sikert! Kalita Gábor — Zúgolódnak néha, hogy miért kell az ünnepek ünnepén is dolgozni, de végül is megértik a helyzetemet. A férjem szintén a szövetkezetben dolgozik. Két fiam van és egy két és fél éves unokám, a család szeme fénye. Szabadidő sosincs annyi, amennyi kellene, de azért jut kis idő a kézimunkázásra. Bármit megkötök a családtagoknak, csak idő legyen rá. Az igazi időtöltés számomra mégis az olvasás. ■ Pedig ez kevés mezó'gazdasági dolgozóról mondható ell — Sajnos, így igaz Ennek magyarázatára máig se jöttem rá. Ugyanakkor a fiatal munkatársaim között többen is hódolnak ennek a szenvedélynek. Szeretem a történelmi, a család-, és persze a romantikus és realista regényeket. Kedvenc íróim közé tartozik jókai Mór, kinek összes művei közül már csak néhány hiányzik a polcomról. Ezenkívül szeretem Zilahy Lajos, Rejtő lenő, A. Dumas és Viktor Hugo műveit is. Munkatársaimtól minden név- vagy születésnapomra könyvet kapok ajándékba. Nem egy könyv jár kézről kézre a kollektívában. Ezenkívül egy másik közös és hangulatos szórakozásunk a keresztrejtvényfejtés. Ilyenkor vidám nevetőstől hangos minden. ★★ Az ebédlőben áll az ünnepek hírnöke, a díszes karácsonyfa. Ezúton kívánunk boldog és vidám ünnepeket mindazon szövetkezeti dolgozóknak, akik ezekben a napokban sem pihennekl Kép és szöveg: MACSICZA SÄNDOR * ökrös szekérrel mentek egészen Pestre. Ugyanis azokban az időkben csak ott lehetett venni egy valamirevaló cimbalmot. — Ugye, János, — szólt ismét a zenekar vezetője — azóta már két címbdlmot is elnyűttem... — Hát, nem is csoda — vette viszsza a szót Régi bácsi — hiszen annak idején szekérrel jártuk be a vidéket. Palást, (Pláštovce), Csata jčataj, Kéménd (Kamenín j, Helemba (Helemba) meg a többi falu népe sokat tudna mesélni rólunk... — Bori Sándor hegedűje sok-sok embert megríkatott már a környéken — említette, az állami gazdaság igazgatóhelyettese, Kollár László. — Sándor bácsi és a többiek nemcsak a zenében jeleskednek, hanem a munkában is. A gazdaság építőcsoportjában dolgoznak — kiválóan. De hadd térjünk vissza Bori Sándor, hegedűjéhez:
