Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-19 / 29. szám
N 'SuűeH-faúoH ó4Vű$sáq A barma‘fü Ä harmatul JDrosera rontunditoliala harmatiiíi'élék családjába tartozik. Évelő, különleges és ritka növény, mégis említést érdemel, mert a benne található hatóanyagok gyógyászati szempontból igen értékesek. Különleges, mert rovarfogó: levelein, a szőrök csúcsán csillogó hannatcsepp gyanánt „ül“ az emésztőnedv s ha valamilyen rovar hozzáér a levélhez, akkor a levél összecsukódik. megöli a rovart és kiszívja belőle a tápanyagokat. Ritka. mert kizárólag a tőzeglápokban él és az igazán szenvedélyes gyűjtök is csak ritkán találkozhatnak vele (pl. Stankovany mellett], A növény 10—20 centiméter hosszú szára cérna vékonysáüyöjtcni a növény föld feletti részét kell, mégpedig virágzás idején, júliustól szeptemberig. Vékony rétegben elterítve papíron vagy legfeljebb 35 C-fokos hőmérsékleten, mes terségesen szárítható. Ha tökéletesen megszáradt, a drogot szitáljuk át és a nyert magokat a gyűjtés helyén szórjuk szét. nehogy kipusztítsuk lelőhelyén a növényt. A drognak illata nincs, íze kesernyésen csípős. A gyógyászatban a harmatfűből érelmeszesedést gyógyító szert, kiiptetőt, vizclethajtót, görcsoldót és fertőtlenítő szert készítenek. Leghatásosabban a hosszan tartó, görcsös köhögést gyógyítja, jelentős megkönnyebbülést nyújtva a betegnek. Kihajtja a szervezetből a fölösleges vizet, lelohasztja a lábdaganatokat s mindezzel csökkenti a vérnyomást is. Az érelmeszesedés meg a cukorbaj gyógyítására főleg a népgyógyászat használja. A harmatfű jó szolgálatot tesz az asztma, a szamárköhögés, a vese- és húgyhólyaggyulladás esetén is. Például szamárköhügés esetén a harmatfű teájába érdemes hasonlóan jótékony hatású gyógynövényeket is keverni (kakukkfű, ökörfarkkóró, kankalin, vadmajoránna). A gyógyszeripar egy időben Droseran teakeveréket készített a harmatfű felhasználásával. most a Tussilen csöppek alapanyagául használja ezt a gyógynövényt. A népgyógyászat külső keze: lésre is javallja a harmatfüvet. Mindenekelőtt a szemölcsingek eltávolítására, tyúkszemirtónak, vízben feloldva a szeplök eltávolítására, vizelethajtásra, hasmenés ellen, valamint a kismamáknál gyakran jelentkező hányinger, megszüntetésére. A harmatfű teája forrázással készül: egy csészére 2—-3 teáskanálnyi drogot számíthatunk, de csak másndnaponként fogyaszthatunk el egy-egy csésze teát. Egyszerűbb megoldás, ha az- említett 2—3 kanálnyi drogot tiszta szeszben áztatjuk, majd 10 nap múlva leszűrjük s a nyert kivonatból naponta három alkalommal 10—20 csöppet fogyasztunk. A háromszínü Ázsiában kb. 13 faja él az apácamadárnak. Közülük hármat — a fekete és fehér fejűt, s a háromszínü apácamadarat — már a múlt század második felében importálták. Közülük a háromszínü apácamadár a legszebb. Rajza fekete, fehér és gesztenyebnrna, e színek éles határral válnak el egymástól. Fogságban valamennyi nehezen szaporodik, és probléma, hogy a nemek csupán a hím éneke alapján különböztethetők meg. Egyszer vettem négy példányt abban a reményben, hogy talán lesz közöttük egy tojó is. Nem csalódtam: egy pár, elől nyitott odút választva, költéshez látott. A tojások száma 4—5, a kotlási idő 13 nap volt. Mivel a külfödi Irodalom szerint ezt a madarat fogságban még nem sikerült szaporítani, az első két költés fiókáit japán sirálykával neveltettem fel. Nem ismertem ugyanis az apácamadár költés közbeni viselkedését, a sirályka viszont biztosan nevel. Alkalmam volt hát a költés minden, fázisát figyelemmel kísérni. Két további fészekaljat azonban már az apácamadarak neveltek fel kifogástalanul. A fiókák 3 hetes korukban repültek ki, színük felül sötétebb, alul világosabb fakóbarna volt. Csőrük fekete, összesen 8 fiókát sikerült felnevelnem. Az apácamadarak valóban nehezen költenek, könnyű azonban a hímeket keresztezni japán sirályka tojóval. Csendes, nyugodt természetűek az apácamadarak. Kalitkában nem mutatósak, de ha elég nagy helyet és fészkelési lehetőséget is nyújtunk nekik, élénkké, gyors mozgásúvá válnak, és ha nem is mindig költenek eredményesen, valódi természetük a fogságban is érvényesül. Kiállítások is tanúsítják, az utóbbi időben megélénkült a kaktuszokkal és Tgyéb -szukkulensekkel való foglalatoskodás iránti érdeklődés Fotó: -bor apácamadár Ä fiókák táplálásához a díszpintynek adandó magkeveréken (kölesen, muharon, lénymagon) kívül bőven adjuk ezeket csíráztutottan' is. Ha van, kapjanak még friss hangyatojást, lisztkukacot és kemény tojást. Természetesen zöld eledelről is gondoskodjunk. A salátát és a tyúkhúrt nagyon szeretik. A nagy útifű egész virágzatát is szívesen fogyasztják. Ne féljünk az apácamadarak tartásától, mert ha sikerül szaporítani büszkék lehetünk rá. Sirálykát és zebrapintyet nem művészet tenyészteni, de az apácamadár sikeres költése jelentős eredmény. [K. L.) Megfázhat az aranyhörcsög Az aranyhörcsög és a tongerimalac viszonylag alacsony hőmérsékletet is prohlénifTinentesen elvisel. Az nranyhörcsög 12, a tengerimalac pedig 10 Celsius-fok mellett is jól érzi magát. A huzattal azonban vigyázzunk, arra igen érzékenyek! A légvonat komolyabb esetben még tüdőgyulladást Is okozhat náluk. Az állat ilyenkor felborzolt szőrrel gubbaszt valamely sarokban, aztán elkezd „lógni az orra", ma|d görcsös köhögési, rohamok törnek ki rajta. A beteg állatot tartsuk meleg, huzatmentes helyett. A gyógyszeradagolást (főként antibiotikumokról van szó) az állatorvos írja elő. A megfázás elleifi legjobb ellenszer azonban mindenkor a megelőzés, nevezetesen a változatos és tartalmas étrend, valamint a hu zatmentes lakótér. Mérgezéstől vagy káros mellékhatástól nem kell tartani, gú. hozzávetőlegesen 10 cm át- mégis ajánlatos megtartani a mérőjű, kerek levelei tőrózsát javasolt adagokat, alkotnak, titszirmú virágai fehérek ős igen aprók. Dr. Nagy Géza 1988. július 19. 1 Lassan nyár derekán járunk, és a jelek sajnos, megint arra utalnak, hogy az időjárás bennünket, kertészkedóket ezúttal sem fogadott a kegyeibe. Igaz, hogy a kedvezőbb vegyszerellátásnak meg az átgondoltabb termelési eljárásoknak köszönhetően a reltegett uborkaperu-Gond mindig akad noszpórát egyplőre sikerült féken tartanunk, de a hiányzó természetes csapadékot a rendszeresen locsolható kertekben is csak nehezen és csupán részben tudjuk pótolni. Növényvédelmi gondjaink persze most is akadnak. Hogy csak az egyik legfontosabbat említsem, szinte az egész orszáehan szokatlanul elszaporodtak a levéitetvek. Nem elég, hogy a tavasz óta tartó aszály kínozza növényeinket, még ezek az alattomosan, de nagy erővel támadó kártevők is tetőzik a bajt. A nagy szárazság és a szokatlanul forró nyár fölöttébb kedvez a levéitetvek tömeges elszaporodásának, így ezek a kártevők már nem csupán a kultúrnövényeket károsítják, de ellepték a gyomokat és a vadon élő fás- és lágyszárú növényeket is. A tömeges megjelenés komoly veszélyt jelent, mert a megtámadott kultúrnövéi^ek az intenzív szívogatás következtében igencsak legyen giilnek, kevesebbet teremnek, és a termés sem lesz teljes értékű. Arról mór nem is beszélve, hogy a levéitetvek veszélyes virusbetegségeket terjesz lenek és csökkentik növényeink természetes ellenálló képessegét. A helyzetbűi következik, hogy haladéktalanul permetez ni kell. A biológiai kertművelés hívei kísérletet tehetnek a kártevők növényi kivonatokkal történő gyérítésére — riasztására (dohány, csalán), de komoly és tartós sikert csak a szavatoltan hatásos vegyi készítményektől remélhetünk. A kistermelők részére is hozzáférhető készítmények közül az Actellic 5U ЕС 0,2 százalékos, a Metation E 50 ugyancsak 0,2 százalékos, a Pirimor Dl* 50 0,05—0,075 százalékos, a Bi 58 ЕС 0,1 százalékos, az Anthio 25 pedig 0,15 százalékos töménységű permetié formájában használható. A hatékonyság növelése érdekében váltsuk a szereket, és szigorúan tartsuk be az előírt élelmezés-egészségügyi várakozási határidőt) (kJ Kertészkedöink kedvtelésszerű szorgoskodása és társadalmi munkavállalása nem csupán a rendelkezésre álló földterület ésszerű kihasználását és az élelmiszer-önellátás megszllárďitás át szolgálja, de hatékonyan hozzájárul településeink arculatának csinosabbá, életkörnyezetünk vonzóbbá. tételéhez is.. Fotó: -bor folyásolja. Közülük most kettőt, az évszak hatását és a fialás -utáni újrofedeztelés időpontját emeljük ki. A szaporítás alapja a megfelelő időben, gondosan végzett fedeztetés. Az anyanyulak — sok más állatfajhoz hasonlóan — csak ívarzás alkalmával hajlandók felvenni a bakot. A házínyül ivarzási ciklusának hosszáról, az ivarzás ismétlődésének időpontjáról megoszlanak a vélemények. Vannak akik szerint az anyanyúl AZ ÉVSZAK HATÄSA Két új-zélandi fehér állományt vizsgálva megállapítottuk, hogy az anyanyulak tavasszal (márciusban és áprilisban) ivarzottak a legjobban, ékkor 74—80 százalékuk fedezett. Nyár felé haladva a fedeztethetőségi érték csökkent, az évi minimumot (51—56 százalékot) augusztusban és szeptemberben Ügyeltük meg, majd Fedeztethetöség és vemhesüiési arány 10—12 naponként ivarzik, mások 14—15, sőt 17—18 naponkénti ivarzásról számolnak be. Ha más állatfajok ivarzási cik lusának hosszát meglehetősen nagy • pontossággal ismerik, mi okozhatja az adatok és a vélemények jelentős eltérését a házinyúlnál? Valősziníilog a házinyúlnak az a sajátossága, hogy csak párzáskor válnak le a petesejtek, nincs spontán pateleválás. Ezzel kapcsolatos az anyanyulak másik sajátossága, hogy ivarzásuk provokálható, kikényszeríthető. Ha tehát ivarzás előtt vagy után próbálunk fedeztetni, általában találunk ivarzó anyákat, másoknál viszont a bakhoz vitel indítja cl, váltja ki az ivarzást. A sikeresnek tűnő fedeztetés csak akkor tekinthető eredményesnek, ha az anyanyúl vemhesül, utódokat hoz világra. A házinyúl fedeztethetőségét és vemhesülését'sok tényező beaz eremények ismét javultak. Az egyes évszakok (tavasz-ősz) között a ledeztethetőségben 26—29 százalékos, vagyis igen jelentős ingadozást figyelhetünk meg. A vemhesülést arány — vagyis, hogy száz fedeztetett anyából bány i fialt le - sokkal kiegyenlítettebb volt. A tavaszi maximum (78—81 százalék) és őszi minimum (szeptember 66—70 százalék) között csak 10 százalék körüli, tehát jelentéktelen az eltérés. A fedeztetbetöségi és vemhesüiési adatok vizsgálata szerint a gyengébb őszi szaporaság egyértelműen a rossz fedeztethetőségre vezethető vissza. AZ C(RAFEDEZTETÉS IDŐPONTJA Az újonnan tenyésztésbe állttot anyák — ha a tenyésztésbevéteti életkort elérték és megfelelő a kondíciójuk — általában könnyen fedeztethetek' és jól vemhesülnok. Az első, majd a további Hálásokat követő újrafedeztetés időpontjától erősen függ a fedeztethetőség. Az anyanyulak közvetlenül a fialás után és a választást követően Vivarzanak a legjobban, ekkor könnyen és gyorsan felveszik, a bakot. A szoptatási időszak alatt nem kifejezett az ivarzás, nehezebb az anvákat fedeztetni. A vemhesüiési arány független attól, hogy milyen intenzíven ivarzottak az anyák. Három állományt értékelve, a külföldi irodalmi a datokkal megegyezően azt találtuk, hogy közvetlenül a fialás után fedeztetett anyáknak csak 55—60 százaléka fialt le. A 10—12. napon végzett fedeztetéssel már 70—75 százalékos volt a vemhesülés. A 20—2-2. napon fedeztetett anyák 75—85 százaléka. a 30—32: napon fedeztetetteknek pedig 90 százaléka fialt le. A fedeztethetöség és a vemhesüiési arány alakulására inas tényezők — például a fajta, az életkor, a takarmányozás (fehérjeszint. vitamin- és ásványianyag kiegészítés), a világítás stb. — is hatással vannak. Vannak persze olyan anyanyulak, amelyek majd minden próbálkozás alkalmával párosodnak és vemhesülnek, így évente 7—10 alkalommal is fialnak. Ugyanilyen környezeti feltételek között más anyákat néhány havi próbálkozás után kénytelenek vagyunk selejtezni, vágóra adni. Az egyedi képességekben mutatkozó nagy különbségeket a tenyésztés során hasznosítjuk, ha a legkiválóbb, az egész óv folyamán egyenletesen fialó anyáktól hagyjuk meg a következő nemzedék tenyészállatait. (Kístenyésztők bapjoi
