Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-20 / 51. szám
1986. december 20. SZABAD FÖLDMŰVES-13 Egy-egy emberi sors a mindennapi élet apró mozzanataival, hétköznapi eseményeivel mozaikképbe illesztve korunk történelmét vetíti vissza, kidomborítva a mai életünket megformá'ő, korszaka kotó változásokat. B a r á t b Imrének, a csinsói (Ciéorj Wilhelm Pieck Egységes Földműves-szövetkezet elnökének életútja a mezőgazdasággal forrott össze. Nemcsak tanúja volt, hanem közvetlen részese is a félévszázados időszak történelmi jelentőségű eseményeinek, amelyek gyökeres változási hoztak a mezőgazdaságban és a falusi é’etben egyaránt. Ezt tükrözi életéről, pályafutásáról szóló önvallomása. m . ,* ,. r . \: .r’ • ■HKlV-: : I* "v * -ШЯш itfc— Szülőfalum a Duna mentén húzódó Kolozsnéma IKliíská Nemá’. Tulajdonképpen az itt eltöltött évek határozták meg későbbi életulamat. Az akkori szokásoknak megfelelően igen fiatalon, 14 éues koromban a nagygazdálkodóknál kezdtem dolgozni. Persze, erómhöz mérten kezdetben pásztorként, később napszámosként. Falunkban azonban nemcsak földművelők éltek, hanem számtalan, világot járt hajós is megfordult. Tőlük sok mindent megtudtunk a világ eseményeiről. Az ötvenes évek elején a sors úgy hozta, hogy bekerültem a SZISZ volt nagymegyeri /Calovoj járási bizottságába, s aktívan bekapcsolódtam az ifjúsági munkába, amelynek különösen nagy jelentősége volt a falu szocialista átépítésének az időszakában. Tizenkilenc éves koromban már párttag lettem. Akkoriban a megalakulóban lévő földművesszövetkezetekben nagy szükség volt vezető káderekre. így én is bekerültem az akkoriban létesített kétéves mezőgazdasági technikumba, ahonnan az első káderek között kerültem ki. A katonai szolgálat után a volt nagymegyeri járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályára kerültem. Az ott élt öl lőtt négy év nagyon fontos alap volt számomra a központi irányítás megismerése szempont iából. Kezdeti pályafutásom sorsdöntő fordulatát jelentette, amikor a hatvanas évek elején kineveztek a kolozsnémai szövetkezet elnökének. Nagyon fiatalon, alig 27 évesen kerültem bár egy nem nagy — mindössze ötszáz hektárnyi — szövetkezel élére, azonban nem volt számomra közömbös hogyan állom meg a helyemet. Hiszen szülőfalumba kerültem vissza. Ott már vezetőként újra találkoztam azokkal, akiknél hajdanában dolgoztam. De jól kijöttem velük. jól éreztem magam azon emberek közöli, akik gyerekkoromtól ismertek. Az emberek bíztak bennem és támogattak. Ez később meg is mutatkozott az eredményeken. Amikor a szövetkezet élére kerültem, az első dolgom az volt hogy bevezettem a családi pótlékot. Abban az időszakban ugyanis nem nagyon törekedtek az emberek a szövetkezetbe, hiszen a tagság nem részesült semmiféle szociális juttatásban. Tudtam, ha meg akarom nyerni az embereket, létbiztonságot kell teremtenem számukra. Ez volt a családi pótlék. Nem sok, ötven korona az első, s negyven a második gyerekre. De kilencven korona abban az Időben sokat jelentett egy családnak. Érdekes módon a vezetőség nem hagyta jóvá javaslatomat, ezért a tagsági gyűléshez fordultam, amely ezt megszavazta. Az egyre jobb eredményeket felmutató szövetkezetre kemény csapást már az 1966-os árvíz. Az egész állatállományunkat jel kellett számolni, s tulajdonképpen mindent újra kezdeni. Az 1967-es évtől kezdve azonban már a magasabb szintű gazdálkodásra tértünk át. A termelés minden területén gyors ütemű fejlődés vette kezdetét. Az 1973 as évben gabonafélékből az 5,3 tonnás hektárhozammal rekordtermést értünk el. Persze tudjuk, ma már ennél jóval nagyobb hozamok a mérvadók, de akkoriban az kimagasló eredménynek számított Mr kis szövetkezet voltunk, naau bevétellel termeltünk A szüárd gazdasági alap lehetővé tette a tagság szociális helyzetének a javítását. A családi pótlék juttatása mellett a dolgozók számára lehetővé teltük a külföldi üdültetést és a kirándulások szervezését. A nyolcvan jót számláló tagságból évente hozzávetőlegesen húszán utaztak a Szovjetunióba. Az 1975-ös év újabb fejezetet jelentett szövetkezetünk életében. Akkor a négy kis szövetkezet: a csicsói, a füssi (Trávniky], a kolozsnémai és a nagykeszt jVeľké Kcsihy) egyesült. A mintegy háromezer hektáron gazdálkodó társított szövetkezet élére újra én kerültem. Minőségileg más, igényesebb feladatok meyoldása állt előttünk. Hogy mi volt könnyebb? Ma, vagy az egyesülés előtti időszakban elnöknek lenni? Talán akkoriban valamivel könnyebb volt még akkor is, ha lényegesen több volt a késő éjszakába nyúló gyfílés, a számtalan megoldásra váró probléma. Az emberek abban az időben minden koronának tudtak örülni. Viszont mi is sokat foglalkoztunk az emberekkel. Akkoriban áttekintésem volt minden traktorról, s ráértem arra hogy minden nap találkozzam az emberekkel. Ma már ezt nem tehetem meg, legtársadalmi szükséglet kielégítése, a második pedig a tagságé. Egy ilyen kiváló kollektívát támogatni kell a cél érdekében. Szövetkezetünkben nem foglalkoztunk melléküzemági termeléssel, mi építkeztünk, beruháztunk. Az egyesítést kővető nagyüzemi termelés lehetővé tette a korszerű, nagy teljesítményű, milliós értékű gépek vásárlását, a nagy kapacitású istállók építését. A korszerű technikának a nagyüzemi technológiával való társítása a kimagasló hektárhozamokban nyilvánult meg. Pedig az öntözési lehetőségeink minimálisak. A tíabölkovo— Nagymarosi vizi erőmű építése eddig nem tette lehetővé az Öntözőberendezések építését. Mégis jobb eredményeket értünk el, mint a szomszédos gazdaságok, ahol a terület nyolcvan százalékát öntözik. S éppen ebben látom az emberi tényezőt. Meri lehet bármilyen magas szintű gépesítés, automatizálás, a végén mindig az ember áll. Ezért igyekeztünk minél többet befektetni az emberekbe. Szövetkezetünkben a dolgozók 57 százaléka megszerezte a szakoklevelet. Különben ez az arány még ennél is naNálunk félre kell tenni az órát.» jeljebb, ha egyszer hetente találkozók velük. Ekkora szövetkezetben át kellett állnunk egy merően újszerű irányítási rendszerre. Az egyesítés után alapvető kérdés volt egy megfelelő stábot kialakítani. A vezető gárdát a négy szövetkezetből válogattuk össze, hiszen mindegyikben akadt két-három kiváló ember. Sót még a régi elnököket is megtartottam. Én világéletemben sok minden lránt érdeklődtem s kérdeztem. Nem szégelltem azt, ha másoktól is tanulhattam. Időközben Is szüntelenül képeztem magam. Dunaszerdahelyen /Dunajská Streda) esti tagozaton elvégeztem a mezőgazdasági szakközépiskola közgazdasági szakát. Muszáj volt folyamatosan továbbképezni magam, mert tudtam, hogy ezt a fejlődés megköveteli. Ezért ma csupa mérnök van körülöttem. Nagyon jól kijöttem ezzel a gárdával. Az eltelt 11 év alatt mindössze egy személyi változás történt. A jó együttműködés az eredményeken is visszatükröződött. Főleg a növénytermesztésben kiugróak az eredményeink. A harmadik olyan szövetkezet voltunk, ahol gabonafélékből elérték a nyolc tonnán felült hektárhozamot. 1984-ben 8,1 tonnát takarítottunk be hektáronként, nem is kis területről, hiszen a gabonaféléket 1100 hektáron termesztettük. A gabonafélék hozamaiban mindig az első három helyet foglaltuk él a Komáromi /Komárno) járásban. Igaz, az idén elért 5,3 tonnás átlaggal nem lehetek elégedett, bár ezzel az eredménnyel is a másodikak lettünk a járásban. A szemes kukorica termesztésében viszont az Idén is megálltuk a helyünket, mert a 6,5 tonnás tervvel szemben hét tonnát takarítottunk be hektáronként. Viszont ez sem ad okot a teljes elégedettségre. Komáromba emelt fővel mehetek, mert ott a legjobbak vagyunk, Dunaszerdahelyre viszont már nem, mert a velünk szomszédos oitanl gazdaságok ennél nagyobb hozamot érnek el. El kell mondani azonban, hogy az utóbbi két ötéves tervet minden mutatóban becsülettel teljesítettük. Az állattenyésztésben jelenleg bizonyos nehézségekkel küszködünk. Az egyesüléskor 580 tonna sertéshúst értékesítettünk, két évvel később már hétszáz tonnát. Sajnos, az utóbbi évek sertéhús körüli bonyodalmai miatt visszaestünk. Próbáljuk orvosolni a problémákat, de a félrebillentett termelést nem lehet egyik napról a másikra visszaállítani. Csehországból vásároltunk malacokat, hogy a tagság igényeit is kielégíthessük. Az első a gyobb, mivel a fiatal dolgozóknak megvan a megjelelő szakképesítése. Az eltelt évek során teljes mértékben kivettük részünket a Nemzeti Front választási programjának megvalósításában. A 6. ötéves tervidőszakban 10 millió korona értékkel, az elmúlt ötéves tervidőszakban pedig 7—8 millió korona értékkel járultunk hozzá a helyi nemzeti bizottságok Z-akcióihoz. A hozzánk tartozó négy községben iskolát, óvodát építettünk, elvégeztük a karbantartási munkákat, gondoskodtunk üzemi orvosról. Az idén egy komplett, jelszereit orvost rendelőt adtunk át. Vendéglátó központot létesítettünk. A kolozsnémai szociális otthon bővítésére is vállalkoztunk. Ma az a helyzet, hogy a szövetkezetbe jóval többen jelentkeznek, mint amennyit felvehetünk. Persze, nagyon oda kellett figyelni — nemcsak az egyesítés után, hanem még ma is — arra, hogy mind a négy községben egyenlő arányban osszuk szét a termelési eszközöket, a javakat, hogy korrigáljuk a jel-felbukkanó túlzott lokálpatriotizmust. Arra igyekeztünk rávezetni az embereket, hogy közös célról az egész szövetkezet érdekéről van szó. Persze, az embereknek azt is meg kell tudni mondani, miben nincs igazuk, mi az, ami nincsen, vagy amit nem lehet. Mert nem jó az a vezető, aki csak ígérget, vagy mindenre bólogat. Aki nem tudja kimondani az igazságot, az ne menjen vezetőnek. Persze, az sem volna jó, ha nekem is mindenki tapsolna. Amikor Kolozsnémára kerültem, hathónapos volt a fiam, ma 27 éves. Ezen keresztül látom, hogy elszálltak felettem az évek. De nagyon szeretem ezt a munkát, s nem sajnálom ezt az időt. Amikor egy új ember, egy új vezető kerül a szövetkezetbe, azt mondom: nálunk félre kell tenni az órát. Nálunk az idő nem számit, csak az eredmények. Persze mindezt a feleségem megértése és támogatása nélkül aligha tudtam volna elérni. A rövidke szabad időmet a családom és a két unokám körében töltöm. Nagyon szeretem a sportot, főleg a labdarúgást így szívesen nézem a meccseket. Van egy kis — mindössze öt árnyi — kertem, de ebben rengeteget tudok dolgozni, sokszor egészen sötétedésig. Amikor nagyon fáradt vagyok, kiülök a Dunapartra, szeretem nézni a hömpölygő vizet az úszó hajókat. Ott tudok a legjobban kikapcsolódni. Hiszen egész életem ehhez a tájhoz, a Dunaparthoz kötődik. KLAMARCSIK MÄP.IA Lapunk 49. számában már részben beszámoltunk a darnózseli Szigetközi Magyar-Csehszlovák Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tevékenységéről és eredményeiről, különös tekintettel a létfontosságú növénvkultúra, a cukorrépa termesztésére. Mayer Béla agrármérnök, a termelőszövetkezet ale’nrke tájékoztatott a többi tevékenységről is. A növénytermesztéssel összefüggésben megemlíthető A BURGONYATERMELÉS. Az utóbbi években a burgonyát általában 210 hektár területen termesztik. ebből 150 hektár terüle ten étkezési célokra, hatvar hektár területen pedig vető burgonyaként. Az étkezési célokra termelt burgonya hektárhozama 30 tonna körüli, a vetőburgonya esetében pedig 36—33 tonna között ingadozik. A vetőburgonyát évente rendszeresen kicserélik, hogy megelőzzék a betegségek terjedését. Az eredeti, importból származó vetöburgonyát a termelőszövetkezetben szaporítják, és az IJT-I-est használják termesztésre. A korai holland — Desiree és Cleopatra — és ez ausztriai — Linzi rózsa és Linzi Delikates — fajták nagyon keresettek. A termést 4X1000 tonna befogadóképességű tárrlóban ömlesztve helyezik el kiszerelése általában a jövő év május végéig tart. A GABONAFÉLÉK közül az őszi búza és a tavaszi árpa jön számításba. Az utóbbi években az előbbiből 6 4, az utóbbiból ped'g 7 0 tonna körüli terméshozamot ériek el. Az idén — a kedvezőtlen időjárási viszontagságok következtében a hektárhozam 4,2, illetve 4,4 tonnás volt. Az őszi búza esetében a legnagyobb területen az MV-9-es, az MV-8-as. a Baranjka és a Lonja fajtákat, a tavaszi árpa esetében pedig főleg a csehszlovák Opál fajtát termesztik. Mindkét gabonafé'e vonatkozásában nagyon jó minőséget érnek el. vonatkozik ez elsősorban a sörárpára. A tavaszi árpa esetében a terme'őszövetkezet tagja és részvényese a Sörárpatermclési Társulásnak, így a jövedelemből évente rendszeresen visszautalnak részükre bizonyos összeget. A SZEMES KUKORICA termelésében már évek óta 7,5—8 0 tonna körüli termést takarítanak be hektáronként. Az idei valóság 7,4 tonna volt. A szemes kukorica eredményességét általában a talajvízszint magassága szabja meg. Ez a termelőszövetkezet helyzetéből is adódik, hiszen mint ahogv a neve (Szigetközi) is elárulja, a Kis- és Nagy-Duna között terül el. A legnagyobb területen a korai és a középkorai érésű Pioneer fajtákat termesztik, amelyek jól beváltak. A napraforgó — 2,6 tonnás hektárhozammal — a termelőszövetkezetben a jól jövedelmező növénykultúrák közé tartozik. Nagyon ügyelnek arra, hogy a napraforgó — a szárbetegségek miatt — csak öt év elteltével kerüljön ugyanarra a helyre. az Állattenyésztési Ágazattal összefüggésben mindenekelőtt a szarvasmarha-tenyésztést kell kiemelni. A termelőszövetkezetben 2900 szarvasmarhát, ebből 750 tehenet tartanak. Korábban húshasznú szarvasmarhát is tartottak, de állományukat fokozatosan felszámolták, mert tartásuk ráfizetéses volt. Az idén a tehenek évi tejelékenysége eléri a 5100 literes átlagot, ami többek között a magyar tarkának a holstein-fríz fajtával történő keresztezésével indokolható. Az 1976-ban megkezdett keresztezés! program eredményeként a jelenlegi utódoknál már igen magas a külföldi fajta véraránya. Az idén előreláthatólag 1100 vágómarhát értékesítenek 540—550 kilogrammos élősúlyban. SERTÉSTENYÉSZTÉS A termelőszövetkezetben jó eredményeket érnek el a malacnevelésben és a hizlalásban. A kocák száma 330 átlagosan egy kocára számítva évonti húsz malacot nevelnek fel. Az elűhiz laldában és a hizlaldában 550 gram f > t tagoknál hizlalt sertések száma 5—40 darab között ingadozik. A BAROMFITENYÉSZTÉS kimondottan a ludak tartására korlátozódik. A törzsállomány száma tízezer. ebből a tojók száma több mint 7100 A tojónkénti tojástermelés 40— 42 darab között ingadozik. A mintegy 309 ezer tenyésztojást nem ők keltetik, így napos libákat vásárolnak. A húshasznosítású libákból évente 45 ezer darabot értékesítenek, 5,2 kilogrammes átlagos élősúlyban. A VIRÄGKERTÉSZET felfuttatását a két termálkút tette lehetővé. Mindkét kútból percenként 1000—1100 liter 63 C-fokos hőmérsékletű víz tör fel. A 20 ezer 500 négyzetméter alapterületű mobil, vontatható üvegházakbó! évente 2—2.5 millió szál szegfűt. 300 ezer szál aszparáguszt, 8 ezer szál gerberát és 2500 szál papagájvirágot értékesítenek. A virágok felét a budapesti virágüzletben árusítják. ÖSSZEGEZÉS Tekintettel arra, hogy az idei évvel kapcsolatban a szövetkezet ale’.nöke még nem tudott pontos számadatokat közölni, csupán néhány adat a múlt évi gazdálkodásról. A termelőszövetkezet 1985-ben 315 millió forint termelési értéket és 55 millió forint tiszta nyereséget ért el. Az egy főre jutó termelési érték 427 ezer, a tiszta nyereség pedig 74 ezer 812 forint volt. A termelési értékből a növénytermesztés 54,6, az állattenyésztés pedig 30 százalékában részesedett, a hiányzó részt az egyéb tevékenység képezte. A termelőszövetkezetnek összesen 85 traktora — teljesítményük 4 ezer 424 kW — és 21 tehergépjárműve van. INTERNACIONALISTA KAPCSOLATOK A termelőszövetkezet már tíz éve együttműködik az éberhardi (Malinovo), illetve a Most pri Bratislave-i Csehszlovák-Magyar Barátság Efszszel. A jubileumi ünnepségre az idén tavasszal került sor. A termelőszövetkezet alelnöke a kapcsolatot gyümölcsözőnek mondotta. Ok általában a gabona-, a borsó- és a lencsetermelésről. valamint az állattenyésztési termelésről érdeklődnek a legtöbbet. A két szövetkezet vezető dolgozói kölcsönösen ellátogatnak a zárszámadásokra. évente mindkét oldalon két ízben szakmai programokat szerveznek. jelentősnek mondható a kölcsönös csereüdültetés is. A Szlovákiából Magyarországra érkezők a lipóti termálfürdőben és a Balatonon, a Magyarországról Szlovákiába érkezők pedig a Magas-Tátrában üdülhetnek. Az együttműködés traktoros ügyessé! gi és szántóversenyeken. művészeti csoportok cseréjén keresztül is megnyilvánult már. BARA LÄSZLÓ Maver Béla agrármérnök, a termelőszövetkezet Belnöke. (A szerző felvétele) láfoptöbaii szomszédainknál mos napi súlygyarapodást érnek eL az egy kiló súlygyarapodásra felhasznált abrakmennyiség 4 kilogramm alatt van. Mind a marha-, mind a sertéshizlaiásban élnek a tagokon keresztüli bérhizlalás adta lehetőségek kihasználásával. A hízósertések esetében ez a forma az állomány felét, a hízómarhák esetében pedig egynegyedét érinti. A bérhizlalás előnyei közé tartozik többek között az. hogy a termelőszövetkezetnek nem kell beruházást eszközölnie, hogy növelhető az értékesítésre kerülő vágósertések és vágómarhák száma, hogy ezáltal a tagok többletbevételhez juthatnak. A
