Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-20 / 51. szám

-1_ 1986. "december 20. n A mezőgazdaság szolgálatában A javítók bronzérmes szocialista brigádja Egy régi gyár, új feladatokkal VENDÉGMARASZTALÓ Bodrogközben járva betértem szomfamat oltani az egyik falusi kiskocsmába. Késő délután volt, az üzlet­vezető a pénzt olvasta, amikor ráköszöntem. Elmaradt a visszaköszönés, de a közléssel nem maradt adós a mosolygós kocsmáros, aki először rám, majd pedig az órájára pillantott és ezt mondta: — Még zárva vagyunk! — Akkor hogy jöttem be? — kérdeztem némi csodál­­kozással. —- Ne firtassa, ha egyszer befőttI Foglaljon helyet! Tíz perc múlva, azaz pontosan négy órakor nyitunk, s akkor kiszolgáljuk a vendéget. Vártam egy negyedórát, aztán kértem egy pohár sört. — Sajnos, csapolt sörünk nincs. Tetszik tudni, csapolt sört nem árulunk. Ugyanis mindig a nyakamban marad, megromlik, mert egy hordó sör hét napig is eltart. — És üveges? — Sajnálom, de azzal sem szolgálhatok. A hétvégére talán hoznak. — Málna? — Abból bőséges készletünk van. Viszont pillanatnyi­lag nincs hozzá ásványvíz. Esetleg vizet adhatok hozzá. — Bor? — Azzal szolgálhatok. Van rizling és .., — Kérek két deci rizlinget. — Két decit? — Igen, kérem! — Kimért bort nem tartunk, csak palackos van. Az üveggyár literes meg hétdecis palackokat készít. Ez a szabvány, így mi sem szolgálhatunk bagatell tételekkel, — Akkor hát... — Kérem tisztelettel. nekem van egy áthidaló javas­latom. Tessék egy palackkal rendelni és azt valamelyik vendéggel megosztva fogyasztani. — De hol az a vendég, akivel a liter rizlinget meg­osztom? — Várjon néhány percet, az autóbusz innét ugyanis csak fél hatkor megy — szólt vissza a bejárati ajtóból a boltvezető. Miután pedig a kocsma környékén nem lá­tott senkit, sort kerített a kiszolgálásra. Felnyitotta a rövid nyakú üveget és teleöntötte a poharamat. ízlett a szomjúságoltó rizling, s megjött az általam várt vendég, aki ugyancsak kikérdezte a kocsmárost italkészlete felől. Végül 6 is a bor mellett döntött. — No ez lesz az én fogyasztótársam — gondoltam magamban, de csalódtam, mert a vendégmarasztalós for­télyokokban járatos kocsmáros neki is teli palackot nyitott, s öt is azzal a szöveggel nyugtatta, amit az imént nekem mondott. Fizettem. A vendégmarasztaló kocsmáros pedig elége­detten dörzsölte össze tenyerét, miután zsebébe sül­lyesztette a liter bor árát és eltakarította az asztalról a fél üvegnyi maradékot. fi. B.f 4 Ezernyolcszáznegyvenkettőt írfák, araikor az egykori Párkány községben működni kezdett a keményítőgyár. Az,eltelt idő, a száz­negyvennégy esztendő folyamán sok minden megváltozott. A néhány ezer lakosú nagyközség 14 ezres lélekszá­mú ismert várossá növekedett: Štú­rovo lett. A keményítőgyár pedig, egy kor a község peremére épült, ma a város közepén található. A gyár ar­culata is jelentősen megváltozott. A termelőhelyek bővítése nyomán a gyárudvar kissé túlzsúfolt leit, az új irodaház és a további épületek rend­szeres tatarozása folytán pedig a gyár szinte hozzáidomult környeze­téhez, a belváros közepéhez. A Stlirovoi Keményítőgyár, amely a trnavai székhelyű nemzeti vállalat üzemeként működik, egyike hazánk legrégebbi keményítőgyárainak. Ter­melése sok évtizeden keresztül nyers­anyagként a burgonyára és a kukori­cára épült, melyből egyetlen termé­ket, keményítőport készített. A fel­szabadulást követő években, főleg azonban a hatvanas évek elején tör­tént átépítés, üzembövítés és korsze­rűsítés következtében, szaporodott termékeik száma. Jelenleg két fő részlege van a gyárnak: élelmiszer- és szeszgyártó üzemrészlege. Termé­keinek nyersanyagát újabban a búza­liszt képezi, melyből naponta 20 ton­nányit dolgoznak fel. Ebből szárított keményítőt, illetve fehérjét, folyé­kony keményítőt, a másodosztályú ke­ményítő felhasználásával nyers szeszt, továbbá búzadarával dúsított — kellő mennyiségű keményítőt és fehérjét tartalmazó — folyékony ta­karmányt, valamint az édesipar ré­szére tricenát készítene. A gyárban pudinggyártó részleg is üzemel, melynek alapanyagát Piest’anyból szerzik be. A gyári termelésről, a feldolgozó­kapacitás optimális hasznosításával kapcsolatos problémákról Szűcs Gyu­la igazgatóhelyettessel beszélgettünk. Tőle tudtuk meg tehát azt is, hogy a gyár százíizennyolc dolgozója évi átlagban 2 ezer tonna szárított ke­ményítőt, ezer tonna szárított fehér­jét és 90 ezer liter nyers szeszt ter­mel. Pudingból pedig a háromnegyed év végéig 16 tonnát gyártottak. — Komoly figyelmet szentelünk, persze gyárunk termelési jellegével összhangban, annak is, hogy a kör­nyező' mezőgazdasági üzemek takar­mánygondjainak megoldásában érzé­kelhető segítséget nyújtsunk — mon­­gÄfetíSSfttaiukôttm - -a. gyárígazgató naíyeqpsev , — Például a fötermék előállításának folyamatában keletke­ző — _ tápanyagokban kissé szegé­nyebb — úgynevezett hulladékvíz minden ezer literjéhez 72 kilogramm búzadarát keverünk, ezáltal viszony­lag táplálóanyagokban dús, folyékony takarmányt nyerünk, melyből napon­ta 40—45 ezer litert bocsátunk a me­zőgazdasági üzemek rendelkezésére. A tapasztalatok a'apján alkotott vé­leményünk szerint jó takarmány­kiegészítőnek bizonyul a szeszgyári cefre is, melyből viszonylag olcsó á­­ron (ezer liter 19,— korona) naponta 80—90 ezer litert adunk el a mező­­gazdasági üzemeknek. Tizenkét mezőgazdasági üzem tanú­sít érdeklődést a keményítőgyár em­lített szolgáltatása, illetve termékei iránt. A felkínált — és a takarmá­nyozási gondok megoldására kedve­zőén ható — lehetőségek iránt a leg­nagyobb érdeklődést a Stúrovói Álla­mi Gazdaság tanúsítja, amely a két­féle takarmányból napi átlagban 28 szolgáltatásokat nyújtó vállalat létre­hozásáról volt szó. Később a szövet­kezetek társulása, összevonása után már csak 7 egységes földműves-szö­vetkezet, egy állami gazdaság és egy magtermesztő állami gazdaság ma­radt. Az üzemek végül is 25 millió 869 ezer koronát adtak össze a -ko­rábban említett cél megvalósítása ér­dekében. ■ Hány dolgozójuk volt a kezdeti években? — 1976-ban tizenegy dolgozónk volt. A felszerelést pedig inkább nem is említem, hiszen olyannyira kezdet­leges volt. De ahogy teltek az évek, dolgozóink száma is gyarapodni kez­dett. Jelenleg már hetvenhetén va­gyunk. Hasonlóan a műáZaki-anvagi bázis Is sokat fejlődött, korszerűsö­dött. ■ Hallhatnék erről részleteseb­ben? - . — Igen. Hét rakodó, ЬШ míitrágvá'­­szöró. öt tartálykocsi', ót személy­­szállító kocsi, huszonkilenc teherautó négy nagy teljesítményű permetező és még sok más gép. műszaki fel­szerelés áll dolgozóink rendelkező sére. hogy feladatunknak eleget téve végezzék kötelességüket. A felszere­lés és a különböző épületek értéke meghaladja a 30 millió 464 ezer ko­ronát. Vállalatunk kizárólag csak 6 mezőgazdasági üzemek-részére nyújl különböző szolgáitífSscifót. ■ Említsünk meg ezek- közűi-né hányat! kéletesítése, a kezdeményezés hasz:‘ nosítása. Három szocialista brigá­dunk van, közülük kettő bronzérmes. Az egyiket a javítóműhely tagjai al­kotják, vezetőjük Hrenko elvtárs. A másik brigád a növényvédelmi sza­kaszon tevékenykedik, ahol Zita Ste­­fícková irányítja a munkálatokat. Az utóbbi időszakban a gépkocsivezető­ink érnek el figyelemre méltó ered­ményeket. Krommer János, Csanaky Mihály és Patzel Ferdinánd jár jó példával elő. Az idei évben az össz­­üzemi szocialista vállalásunk három kollektív és hetven egyéni felajánlás­ból tevődik össze. Az anyagi érték meghaladja a 106 ezer koronát. ■ Milyenek a dolgozók munkafel­tételei, s a szociális ellátás? — Igyekszünk állandóan javítani a körülményeket. Megoldottuk az ü­­zemi étkeztetést. Dolgozóink közül egyre többen veszik igénybe a hazai és külföldi üdülések által nyújtott le­hetőségeket. A gyógyfürdői kezelést is biztosítjuk. A gyermekek pionírtá­­•borokban tölthetik vakációjukat. Ba­ráti kapcsolatot-tartunk fenn az NDK- beli Agrocentrum Rackit nevű válla­lattal a Wittembergi járásban. Min­den évben megrendezzük dolgozóink részére a honvédelmi versenyeket. — a —■ Az előzőkből kitűnik, hogy nem volt- hiábavaló a fáradozás, hiszen javult a mezőgazdasági szolgáltatá­sok minősége. Meggyőződésünk, hogy 1 a Slátikoviőovói Agrokémiai Vállalat munkaközössége tovább bővíti majd szolgálta fásainak körét, s így hozzá­járul a . belterjesítési folyamat meg­gyorsításához. Nagy Mihály áita Stefíöková (■A szerző ’felvételei) Ä nagyüzemi mezőgazdasági terme-­­lés továbbfejlesztése érdekében léte­sítették az agrokémiai vállalatokat, hogy szolgáltatásaikkal ' segítsék az egységes földműves-szövetkezetek és állami gazdaságok munkáját. A Gá­­lántaí (Galanta) járásban Sládkovl­­covóra esett a választás, itt hozták létre a vállalatot, hogy ezzel’ meg­gyorsítsák az ágazat fejlődésének ü­­temét. A közelmúltban látogatást tet­tem a Sládknviöovői Agrokémiai Vál­lalatnál, ahol Varga István mérnök­től, a vállalat igazgatójától érdeklőd­tem az eddigiek során e'értekről és a jövővel kapcsolatos elképzelések­ről. Az igazgató szívesen állt ren­delkezésemre, s készségesen válaszolt a feltett kérdésekre. ■ Milyen volt az indulás, a kez­deti időszak? — Vállalatunkat tizenegy évvel ezelőtt, 1975-ben létesítettük. Cgy is mondhatnám, hogy szinte a semmi­ből, a nulláról indultunk. Pontosan arról volt szó, hogy a kezdetkor 22, egységes földműves-szövetkezet,. 3 ál­lami gazdaság és egy magtermesztő állami gazdaság . társult, fogott. qsz­­sze, hogy fedezze az építési, illetve felszerelési költségeket. A vállalat hatáskörének az egész járásra ki kel­lett volna terjednie. Eredetileg vala­mennyi mezőgazdasági-.üzem részére :l w A:-szövetkezetek és állatni -gaz­­daságok részére biztosítjuk az .istálló­­trágya és a műtrágya- talajba juttatá­sát. Növényvédelihi teendőinkét nem­csak a földi, hanem a légi módsze­rek alkalmazásával is időben elvégez­zük. Egyes társüzemeink részére a műtrágyák tárolását és kezelését is végezzük. Laboratóriumi kísérleteket folytatunk; s ezeket igyekszünk a nö­vényvédelem szakaszán a gyakorlat­ban érvényesíteni. A tudományos ku­tatómunka eredményeit hasznosítva a biotechnológiai, fejlesztés meggyorsí­tásán. munkálkodunk. Több érdekes felhasználási területet ígérnek a mik­roorganizmusok, meggyorsítva ezzel a belterjesítési folyamatot. Szerencsé­re nemcsak jól felszerelt laboratóriu­maink, hanem nagyszerű szakembere­ink is vannak, így biztosított a kor­szerű kutatási területeken a rendsze­res elméleti és gyakorlati módszerek vizsgálata. ■ Értesüléseim szerint az elmúlt ötéves tervidőszakot sikeresen zár­ták ... — Igen. Nem dicsekvésnek szánom, de tényleg jók voltak az eredménye­ink. Éves terveinket átlagosan 6—8 százalékkal túlteljesítetrajj* Hozzájá­rult' ehhez .a szöfcialista v.erséhy tö­ezer liternyit vásárol. Továbbá a Ga­­ramkövesdi (Kamenica nad Hronom), a Szálkái (Salka) és a Szőgyéni (Svodín) Egységes Földműves-szövet­kezet napi áltagban gazdaságonként 16 ezer liternyit vásárol meg. A ke­ményítőgyár illetékeseinek véleménye szerint az sem okozna különösebb gondot, ha az említett folyékony ta­karmányok iránt az olyan mezőgaz­dasági üzemek, amelyek viszonylag keveset vásárolnak — mint például a Bényi (Biüa) Efsz is, mely az utób­bi időben eléggé ritkán jelentkezik tartálykocsijával a gyár udvarán —, kissé nagyobb érdeklődést tanúsíta­nának. A Stúrovoi Keményítőgyár fö ter­mékeinek döntő többsége nem kerül közvetlenül a kiskereskedelembe, te­hát csak közvetve — főleg a sütő-, édes-, textil- és vegyipari termékek alkotórészeként — jut el a fogyasz­tókhoz. Ez főleg a szárított keményí­tőre és fehérjére, valamint a tricená­­ra vonatkozik. Ennek ellenére nem fér kétség ahhoz, hogy az említett keményítőgyár hazánk élelmiszer­­ipari hálózatának egyik fontos lánc­szeme. Más a helyzet a gyár puding­­készítményeivel — a kakaós, kávés és vaníliás pudingporral! Ezek a ter­mékek tasakonként olcsó, 1,70 koro­nás kiskereskedelmi áron jutnak el a vásárlókhoz. A gyár illetékesei azt állítják, hogy a vásárlók körében ezek a termékek általában közked­veltek. Semmi okom nincs arra, hogy az említett megállapítás létjogosultsá­gát kétségbe vonjam. A pudinggyártó részleg kapacitásának botrányosan kisméretű hasznosítása azonban arra utal, hogy a puding körül nincs min­den rendben. Az igazgatóhelyettes nyíltan beszélt a fogyatékosságokról. Szerinte a hiba ott van. hogy a nagykereskedelem — melynek áruvá’asztékában az olcsó puding nem játszik anvagi érdekelt­séget. látványosan növelő szerepet — nem használja ki eléggé, mert nem is keres5 az áruforgalmazás növelé­sének lehetőségeit. A pudingnorok gyártása ebben az üzemben a hatvanas évek elején vet­te kezdetét. Hozzávetőlegesen tehát húsz éve. Nem firtattam, milyen volt a helyzet évekkel ezelőtt, de feltéte­lezem — főleg azért, mert az Illeté­kesek a pudingporok közkedveltsége mellett kardoskodtak —, hogy a pu­dinggyártás húsz esztendejére a je­lenlegi viszonyok jellemzőek. 'Az, hogy a nagykereskedelem által egész évre rendelt mennyiséget — a ter­melő-, vagy a gyártási kapacitás op­timális kihasználása mellett — az üzem három hónap leforgása alatt minden évben előállíthatta volna, sok mindenre magyarázatot ad. Joggal vetődhet fel a kérdés: vajon csak a nagykereskedelem az oka va­lamennyi kedvezőtlen jelenségnek?! Igaz, hogy az üzem vezetősége nem marasztalható el, főleg akkor nem, ha a vállalati vezetőséget a tényállás­ról mindenkor hitelesen tájékoztatta. Ugyanis a piackutatás az áruforgal­mazás szervezése nem tartozik az üzem hatáskörébe. De a vállalat Trna­­vában székelő igazgatóságának — melynek keretében kereskedelmi-áru­­forgalmazási részleg is működik — átruházhatatlan feladata olyan áru­felvevő piac kialakítása, mely lehető­vé teszi a gyártási kapacitás te'jes kihasználását. S ami azt illeti, a pu­dinggyártás megkezdése óta eltelt húsz esztendő az említett feltételek kialakítására elégségesnek bizonyul­hatott volna. Mint már említettem, a keményítő­­gyár folyékony keményítőt és nyers szeszt is készít eléggé nagy mennyi­ségben. Ezeknek a termékeknek az áruforga'mazása nem okoz különö­sebb gondot. A folyékony keményítő szinte zavaró körülményektől mente­sen kerül a papírfeldolgozó iparba, míg a nyers szesz a Levocai Szesz­gyárba, illetve annak finomítójába jut. Bár a nyers szesz áruforgalma­zása sem okoz problémát, az évi ter­melési terv teljesítése mégis kérdé­sessé vált. A szeszgyártás alapanya­gát, a melléktermékként jelentkező másodosztályú keménytő mellett, a cukorgyári melasz képezi. Melaszból pedig az idén a feltételezett mennyi­ségnél jóval kevesebb van, s bizo­nyos jelenségek arra utalnak, hogy a keményítőgyárnak — legalábbis egyelőre — le kell mondania a me­lasznak. mint szeszipari nyersanyag­nak a feldolgozásáról. Ez persze a tervhez viszonyítva á szeszgyártásban némi kiesést eredmé­nyez. Az igazgatóhelyettes azonban nem borúlátó! Megnyugtatónak- tartja többek között azt, hogy a háromne­gyed év végéig az árutermelés tervét több mint 300 ezer koronával túltel­jesítették. Abban bízik, hogy az év végéig az árutermelés múlt évi szín­vonalát 12 százalékkal meghaladják, s teljesíteni tudják az árutermelés 50 millió koronában meghatározott egész évi tervfeladatait. — Lehet ugyan, hogy minimális kiesés majd mutatko­zik — mondotta —, de a tervezett tiszta jövedelmünk az idén is meg­lesz. Azt. hogy a tervteljesítés kilá­tásairól ily magabiztosan beszé’he­­tett, a következőkkel indokolta: ..Üze­münk munkaközösségére lehet építe­ni. Nálunk szinte például magától ér­tetődik, hogy a rendelkezésünkre ál­ló nyersanyagok kihasználását na­ponta értéke’jük. s a gyár dolgozói­nak döntő többsége — elsősorban is a három ezüstérmes, a két bronzér­mes, és a bronzérem várományosai­nak számító további két szocialista brigádba tömörült 78 dolgozó — rendkívüli aktivitással segíti azoknak az intézkedéseknek és javaslatoknak a folyamatos megvalósítását, amelyek a nyersanyagok optimális hasznosítá­sára irányulnak.“ Abban az esetben, tía a aszoctalis­­ta verseny valóban kiterjed a taka­rékosság fokozására, a technológiai és munkafegyelem szilárdítására, a termelési folyamatok ésszerűsítésére: tehát nemes verseny bontakozik ki a tervfeladatok mennyiségi és minő­ségi mutatóinak teljesítése céljából; akkor ennek a kisüzemnek nemcsak megnyugtató termelési eredmények­kel párosuló jelene, hanem sikerek­ben gazdag jövője is van. Pathó Károly

Next

/
Thumbnails
Contents