Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-13 / 50. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. tteccmíjer 13. Kultúrát művelni — pénzbe kerül. Akár hivatásszerűen, akár amatőr szinten. Városon, falun egyaránt. És minél jobban, minél szélesebb körben akarjuk művelni, annál többet kell ráfordítanunk. Főleg faluhelyen kerülünk sokszor szembe a problémával: honnan? Honnan vegyünk pénzt a tánccsoport ruháinak megvásárlására, a betanulni kívánt színdarab díszleteire, jelmezeire, a próbaterem fűtésére, a könyvtár berendezésének felújítására, az autóbuszra és még sok-sok minden másra? Próbálkozzunk meg a válasszal, de ne általánosságban, hanem egy konkrét példán keresztül. A Csiltzközben jártunk, pontosabban annak közigazgatási centrumában, az 1200 lakosú Csilizradványban (Ciliž. Rad vaň). Legtöbb hasonló riportutunkról eltérően most nem magára a község kulturális életére voltunk elsősorban kíváncsiak, hanem annak — mint a fentiekből nyilván kitűnik — az anyagiak által nyújtott lehetőségeire. Még pontosabban: arra, hogy hogyan, mivel és mennyivel segíti a község kulturális életét a tájegység arcu'atát minden téren meghatározó, hét fain határát egyesítő Csilizköz Egységes Földműves-szövetkezet? (A helymeghatározást nem népmeséből kölcsönöztük, valóban Így van: a Csilizköz Efsz székhelye Csilizradvány, s egyesíti még Balóny — Baloü, Patas — Pastuchy. Kulcsod — Klúéovec, Medve — Medvedov, Szap — Palkoviőovo és Nyárad — Tapoľovec községek gazdaságait Is. Ezernégyszázhúsz tagja van, s közel hatezer hektáron gazdálkodik.] S hogy miért éppen a szövetkezettől ,,kérjük számon“ a kultúrához való hozzáállást, arra könnyű a válasz. Mert a legtöbb községben az egyedüli forrás, ahonnan nemcsak erkölcsi, nemcsak formális, de tényleges, kézzelfogható, anyagi támogatásra is számíthatnak a kulturális élet szervezői, irányítói. Elsőként a helyi nemzeti bizottságra látogattunk el. Horváth Ferenc elnök először kissé érthetetlen arcot vágott, ám mihelyt tisztázódott a téma, lendületesen kezdte mondanivalóját: — Nem panaszkodhatunk, sőt! nagyon Is elégedettek lehetünk. Mert nézzék: a helyt nemzeti bizottságnak évi 10 ezer korona a kulturális költségvetése a járási nemzeti bizottságtól. Kérdem én: mire elég ez? Egy év Amikor több kellene... (...avagy: ki „pénzeli” a kultúrát a Csilizkőzben?) alatt? Mert ebből kéne fedezni i könyvtár működését, a püt munkáját a hangos híradót, a kultúrház fenn tartási költségeit; a töredékére sen futja. A kulturális életet a falubar tulajdonképpen a szövetkezet finan szírozza, ez az igazság. — Milyen formában? — Erre nem is olyan könnyű vá laszolni, mert gyakorlatilag minden ben — veszi át a szót a hnb titkára ifj. Halász János mérnök. — Egy pél Horváth Ferenc mondjuk 60—70 ezer koronát egy nagyobb beruházásra. Tavaly az Agrokomplex nagymegyeri (fialovo) üzemével volt ilyen szerződésünk, mivel az üzem egyik részlege a szomszédos Füsön (Trávnik) működik; tőlük 20 ezer koronát kaptunk. Aztán az a segítség, amelyet a szövetkezet a községben folyó építkezéseknél nyújt, szintén érinti a kulturális szférát: a tavaly átadott medvei kultúrház építési költségeit például 50 százalékban ők fedezték. — Cgyhogy tulajdonképpen formális és akadémikus lenne egy olyan összegező kérdés, hogy milyen az együttműködés a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság között... — Faluhelyen, ahol az emberek együtt élnek, együtt dolgoznak, közösek a problémáik, gondjaik, de a céljaik is, ezt valóban nem lehet ennyire „hivatalosan“ értelmezni — válaszolja lfj. Halász János. — £n például még nem mondtam el, hogy a hnb-títkár tisztét csak „másodállásban“ töltöm he; főállásban a szövetkezet gépesítője vagyok. Azt pedig már csak az érdekesség kedvéért, meg hogy teljes legyen a kép: a Csllizközi Efsz elnöke az édesapáin. Idősebb Halász János agrármérnök irodájának berendezése inkább célszerű, mint díszes. Az az Igazság, - hogy nem jöttünk valami jékor: az elnök holnap Mongóliába utazik, lenne tehát intézni — meg készülödntvalója bőven. Ennek ellenére készségesen kínál hellyel; lassan bólogat, miközben kifejtjük jövetelünk célját. — Hát igen, támogatjuk a kultúrát, amennyire a lehetőségeinkből telik. Színházjegyek, kirándulások ... — Mennyi ez a „lehetőség“ számokban? — A szövetkezet kulturális alapjára gondol? Pontosan megmondhatom: 2 millió 200 ezer korona. Ez azt jelenti, hogy évente átlagosan csaknem 1600 koronát fordíthatunk minden egyes tagunk kulturális szükségleteinek a kielégítésére. Ez így persze pusztán elméleti, fiktív kimutatás, s csak azt akarom vele érzékeltetni, mennyire szívügyünknek tartjuk a tagifj. Halász János szervezünk, a legtöbbször szintén színházlátogatással vagy más kulturális eseménnyel egybekötve... Említették, hogy már járták a helyi nemzeti bizottságon, ott bizonyára szóba jött a kultúrházak ügye. Hazzátenném még, hogy nemcsak a takarítást vállaltuk át: mi biztosítjuk a tüzelőt, végezzük a karbantartási munkák nagyobbik részét, pénzt adunk a berendezés felújítására és sorolhatnám még tovább. — Ügy tudjuk, hogy nagyságrendekkel nagyobb összegeket is fordítanak a kultúrára... — Na Igen... Nyilván a medvei kultúrházra gondolnak? Valóban, fele-fele arányban finanszíroztuk az építkezést a járási nemzeti bizottsággal. S ha már a kultúrházaknál tartunk, nemsokára megkezdjük ttt, Csilizradványon is az új, korszerű művelődési ház építését. Tizenkét milliós beruházásról van szó; szintén a felét fedezzük. Ezt valahogy olyan magától értetődő dolognak tartom, hogy ha nem kérdez rá, meg sem említettem volna. XXX Hol máshol fejezhettük volna be csiltzradványl körsétánkat, mint a község művelődési házában? Szerencsénk volt: Dékány Edit népművelő éppen akkor jött vissza ebédről, amikor odaértünk. Készségesen invitált bennünket beljebb, s a könyvtárszobában ültünk le beszélgetni, mivel, mint később megtudtuk, ő tölti be a könyvtárosi munkakört is. Miközben előadjuk Jövetelünk célját, néhány darab szenet dob a helyiség sarkában állő kis vaskályhára, amely nyomban felduruzsol, s ez a meleg hangú dorombolás kíséri végig beszélgetésünket. — Hát — ahogy hallom, tulajdonképpen mindent elmondtak már előttem. A helyi nemzeti bizottság a tőle telhető mértékben segíti a kultúrmunkát, de a tízezer korona, amit adhatnak az akárhogy is vesszük, csak tízezer korona, Még akkor is, ha valóban CSAK a kulturális tevékenységre fordíthatnánk, s például a kultúrház fenntartására és hasonló háttér-kiadásokra külön pénzalapunk lenne. Választások Is voltak az idén, s a választási kampány részét képező szemléltető agitáció is számottevő költséget jelentett, amire ugyebár szintén nem volt külön keretünk. Egy szó mint száz: rá vagyunk utalva a szövetkezet segítségére, és egyszerűen nélkülözhetetlen számunkra az a támogatás, amit kapunk tőlük. Hogy csak egy példát mondjak: a „hivatalos“ 10 ezres költségvetésünkből már az Idei év első felében — 27 ezret költöttünk el... Ebben persze már benne van az a húszezer is, amit még az Agrokomplex nagymegyeri üzemétől kaptunk. Mindez azt hiszem, eléggé illusztrálja azt, hogy még szerényen számolva is mennyire van szükségünk, és hogy mire mennénk a me' zőgazdasági nagyüzemek támogatása nélkül. A Csilizközzel kötött szerződésben foglalt harmlncezernek is előre megvan már a helye: hőtárolós villanykályhákat fogunk rajta vásárolni a kultúrház számára, s a községben működő tánccsoport tagjaiat is szeretnénk végre rendesen „felruházni“. Nagyon jó érzés tudni azt, hogy van hová nyúlnunk, van miből merítenünk, hogy egyszerűen: telik arra, amit elterveztünk, meg szeretnénk valósítani. Meg aztán vannak ugye mindenféle apróságok ts: kitörik az ablak, elromlik a vízcsap, vagy egy polcot, egy agitációs táblát kéne gyorsan összeácsolni. Ilyenkor elég felhívni a szövetkezetét, és már jönnek ts. Ez is segítség, anyagiakban Is mérhető segítség! De más példát is említhe.tek, mert erkölcsileg is érezzük a szövetkezet jelenlétet, nincs olyan kulturális rendezvény a községben, amelyen ne lenne ott valaki az efsz vezetőségéből, már természetesen ami a hivatalos részvételt Illeti. A legtöbbször Tánczos Tibor, a szövetkezet üzemt pártszervezetének elnöke az, aki beszédet mond a különböző ünnepségeken, megnyitja a képzőművészeti kiállítást, egyszóval:' ilyen formában is megtestesíti a szövetkezet és a falu kulturális életének kapcsolatát. Mert ez a kapcsolat: létező, reális valami, amit jóformán minden nap érzünk, érzékelünk valamilyen formában. A Csilizkőzben tehát így csinálják. Lehet, sőt valószínű, hogy nem újdonság-érvényű, kultúrát forradalmasító dolgok ezek; a folyamatos, „hétköznapi“ kultúrmunkához azonban nem ts Ilyenekre van szükség. Túlságosan didaktikusnak találnánk az elmondottak bármiféle összegezését, ezért csak annyit: úgy véljük, mindaz, amit itt hallottunk,, tapasztaltunk, természetes hozzáállás egy mezőgazdasági nagyüzem részéről a dolgozói otthonát jelentő falu kulturális életéhez. Adhat persze többet Is: kevesebbet azonban semmi esetre sem. VASS GYULA id. Halász János Dékány Edit (A szerző felvételei) Könyvkiállítás - tanulságokkal Ä berlini Junge Welt könyv- és lapkiadó vállalat igazgatója, Manfred Ruth említette: „Ha 1- rodatmárokkal, barátokkal, kollégákkal beszélgetek, ha szemináriumokon tárgyaljuk a témát, valamilyen formában mindig elhangzik: gyerekeknek, ifjúságnak könyvet Írni, szerkeszteni, lapot kiadni csakis nagy-nagy felkészültség birtokában lehet, szabad... Ugyanis a jé könyv, az ügyesen megszerkesztett folyóirat a gyermek, a fiatal tudatának, lelkének kalauza lehet, a félresikerült mnnka — a mcgrontója. Könyv- és lapkiadók munkatársai mindig is szem előtt tartják ezt, s mindent megtesznek azért, hogy munkájuk eredményét a színvonal jellemezze.. * Sokan gondolhatnánk most azt, hogy az igazgató ügyesen „csomagolt“ dicsekvéssel litvánt reklámot csinálni kiadójának. Am az, aki az elmúlt hetekben látta Bratislavában a vállalat kiállítását az NDK Kulturális Központban, az igazat ad Manfred Ruthnak, sőt megkockáztatja kimondani: Ifjúsági könyv- és lapkiadóinknak van mit tanulniuk német kollégáiktól. A tartalmi és esztétikai ötletességtől vibráló mesekönyvek ,a kiváló minőségben kinyomtatott leporellók, az összerakható papírjátékok, a bő témakörű ifjúsági regények mind a kiadót dicsérik. A kiállítás rendezőjével Ingrid Rafeltovával együtt „jártam körbe“ a kiállítást, s miután jó néhány könyvet közösen átlapoztunk, eszembe Jutott Szentgyörgyi Albert egyik kifejezése: „a német praktikusság. .. S valóban. Ez a német könyvkiadó korhű, naprakész könyveket ad a fiatalok kezébe. A Frösi ABC hetilap a számítógépek világában szolgál kalauzként a gyerekek számára. Azonkívül, hogy szakmai tanácsokat ad, számítógépes programokat, programterveket is közöl. A Practic barkácsűjságban mindenki talál magának egyegy hasznosítható ötletet. Érdekesek a „Kis Szakács“, és a „Kertész leszek“, stb. című, dologtevésre nevelő, ötletekkel, hasznos Ismeretekkel szolgáló könyvek, melyek feleletet adnak arra, mit is Illik tudni egy gyereknek a konyhában, a kertben, s. másutt. Persze emellett szépirodalmi kiadványok egész sorával is megismerkedhettünk a kiállításon, s a távoli tájakon élő — Nicaragua, Cbtle — gyerekek sorsáról számot adó riportregények is nagynagy sikert arattak. A „Kivágósdi“ sorozat a mi gyermekkönyv-piacunkon Is elkelnek nagyobb számban is. A színes ábrákkal ellátott kartonlapokból — melyek az NDK papírüzleteiben fillérekért megvásárolhatók — egész mesevárosok, csodagépek stb. építhetők. A tartalmas. Jól megrendezett kiállításnak kettős haszna volt: megismerhettük egy ország gyermekkönyv- és lapkiadását. honi szakembereink viszont Itthon is hasznosítható ötletek, tapasztalatok birtokába Juthattak. Kalita Gábor Tevékeny szervezet Az Érsekújvárt (Nové Zámky) járás tevékeny Csemaduk-szervezetei közé tartozik a kürti (Strekov) alapszervezet. Aktivitása az új vezetőség megválasztásával indult néhány éve, amikor a szervezet élére Siitő Imre mérnök került. A szervezet életében változások következtek be, amelyek nemcsak helyi, járási, do még országos elismerést is hoztak. Nagy érdeme van ebben a szervezet folklórcsoportjának, amelynek tevékenysége a helyi népszokások, hagyományok felgyüjtések eredményét vitték és viszik elsősorban a színpadra, mégpedig nem is akármilyen eredményekkel. Két éve a libapásztor-játékokkal lettek elsők a „Tavaszi szél vizet áraszt“ országos verseny döntőjében, legutóbb pedig ugyancsak ők győztek a fonéházi szokások felelevenítésével. Mintegy két éve elevenítették fel a szüreti ünnepély szép hagyományát amely úgyszólván az egész községet nfegmozgatta. A környék érdeklődésének a középpontjába került a dal- és táncilnnepély megszervezése is. Az alapszervezet tagsága tevékenyen bekapcsolódik a püt munkájába is, elsősorban színvonalas kultúrműsorokkal gazdagítva a püt-rendezvényeket. Nem hiányoznak a község társadalmi, kulturális és politikai rendezvényeiről sem. A szervezet tagsága bekapcsolódik a Nemzeti Front választási programjának megvalósításába is. Külön szót érdemel a kürti Csemadok-szervezet jó együttműködése a többi társadalmi szervezettel. Ezt nemcsak azzal erősítik, hogy képviseltetik magukat egymás évzáró taggyűlésein és rendezvényein, hanem azzal is, hogy ezek színvonalát, érdekességét kultúrműsorra! gazdagítják És ez így jó, hiszen egy községben, egy közösségben, közös céljaik vannak- Békében élni. közösen építeni, szépíteni szűkebb pátriájukat, megőrizni a haladó hagyományokat és újakat meghonosítani és ápolni, amelyeket a szocialista hazánk fejlődése magával hozott _PJP— Ság kulturális épülését. Mert végső soron a közérzetről van szó, ami a munkájuk minőségében, a munkakedvükbeu is megnyilvánul, meg persze arról is, hogyan érzik magukat a szövetkezetben, a községben. Ez pedig semmi esetre sem lehet közömbös a számunkra, mert az utánpótlásra Is gondolni kell. Visszatérve a támogatás konkrét formáihoz: rendszeresen jegyet biztosítunk dolgozóinknak a Magyar Területi Színház vendégelőadásaira kirándulásodat da: Balóny kivételével valamennyi hozzánk tartozó községben van művelődési ház, amelyek takarítónőit a szövetkezet fizeti. Tehát: a szövetkezet alkalmazottai, de egyedüli munkakörük a kultúrház takarítása. Vagy pedig: ugyancsak a szövetkezet vásárolta meg a kultúrház nagytermének új berendezését. Harminc asztal, darabonként 990 korona értékben; honnan lett volna nekünk erre 30 ezer koronánk? A legjobb példa azonban a szövetkezettől kapott segítségre az a szerződés, amelyet a pénzeszközök társítására kötöttek velünk. Ez természetesen semmiféle hivatalos állami költségvetésben nem szerepel, ebből ha marad valami az év végére, azt tovább lehet vinni, ígv pár év alatt össze lehet spórolni
