Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-01 / 44. szám
1986. november 1. SZABAD FÖLDMŰVES, A kettős termesztés új táviatokat nyit A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a kettős termesztés — azokon a területeken, ahol adottak ehhez a szükséges feltételek — általános gyakorlatává vált az intenzív növénytermesztésnek. Hazánkban mégis vegyes érzelmeket, ellentétes nézeteket és élénk szakmai vitát kavart fel a légi (Lehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Egységes Földműves-szövetkezet, amikor a hároméves próbakísérletek után rátért a nagyüzemi szintű kettős termesztésre. Annak ellenére, hogy immár négyéves nagyüzemi termelési eredmények igazolják a kettős termesztés létjogosultságát, Szlovákia déli, öntözéses gazdálkodású részein mindmáig az irányítás legkülönbözőbb szintjein lévő szakemberek közül jónéhányan kisebb-nagyobb fenntartásokkal mérlegelik ezt a minden tekintetben progresszív, s világszerte elfogadott termelési módszert. Pedig a közelmúltban Légen megrendezett Oj technika napjain valamennyi résztvevő, közülük még a legkételkedőbbek is, saját szemével meggyőződhetett arról, hogy nem ámításról, hanem egy nagyon is megfontolt, céltudatos, igaz, kiváló szakmai felkészültséget és szervezőkészséget igénylő munka eredményéről van szó. Egy olyan termelési technológia kidolgozásáról, amely adottságaink között is lehetővé teszi ugyanarról a területről a két termés betakarítását. A szakemberek olyan termelési rendszer modelljével ismerkedhettek meg, amelynek adaptálása és továbbfejlesztése ma még teljesen fel nem becsült lehetőségeket kínál a növénytermesztés belterjesítésére. Meglehet, hogy sokan a látottak ellenére Is telvetik azt a kérdést, miért kell — képletesen szólva — olyan nagy dobra verni ezt a sajátos technológiát, amikor egyelőre csak bizonyos korlátok között alkalmazható. Válaszként erre a kérdésre hadd Idézzünk tel néhány figyelemre méltó adatot Morbacher mérnöknek, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztértuma képviselőjének e szlovákiai méretű rendezvényen elhangzott beszámolójőból. Igaz, közhelyként hangzik, de mégsem lehet elég gyakran Ismételni azt a tényt, hogy a mezőgazdasági dolgozók előtt nagyon Igényes feladatok állnak. Hiszen még akkor Is, ha sikerül leállítani a termőföld további csökkenését, a népesedés növekedésével kétezerig egy lakosra számítva mindösszes 0,26 hektár szántóföld Jut majd. Ez pedig a maihoz viszonyítva 17 százalékkal kisebb terület. A lakosság szüntelenül fokozódó Igényeit ezért csakis Intenzív növénytermesztési rendszerek kialakttásával lehet majd kielégíteni. A belterjesitésnek viszont az egyetlen lárható útja a hektárhozamok növelésének, a termőföld maximális kihasználásának és a veszteségek csökkentésének együttes megvalósítása. Ehhez pedig minden eszközt, minden lehetőséget meg kell ragadni. A belterjesítő tényezők közül kiemelkedő helyre került az öntözés. Szlovákiában jelenleg 265 ezer hektárnyi terület öntözhető. A 8. ötéves tervtdfiszakban 80 ezer hektáron számolunk ú| öntözőberendezések építésével. Kétezerig az öntözhető terület feltehetően eléri majd a 650 ezer hektárt. Salnos, az öntözési lehetőségek ez Ideig nincsenek kellőképpen kihasználva mezőgazdasági üzemeinkben annak ellenére, hogy tetemes, hektáronként mintegy 35—45 ezer korona boruházásos költségeket jelentenek. E költséges befektetés sokszorosan megtérül, ha ésszerűen kihasználjuk, elsősorban a tömegtakarmánvok termelésében. A takarmánytermelésben ugyanis csak Igen korlátozott mértékben használtuk ki a lehetőségeinket. Az elmúlt húsz év folyamán a figyelmünket elsősorban a gabonatermelés fejlesztésére összpontosítottuk. Míg a szemeseknél a termelés megkétszereződött, addig a tömegtakarmánvok termelése mindössze egy százalékkal nőtt. Az tdel aszályos évet ts legjobban a tömegtakarmánvok sínylették meg. A múlt év valóságához viszonyítva, évelő takarmányokból 20, szénából 14, silókukoricából pedig 24 száza'ékkal kevesebbet termeltünk. A felsorolt ténvek tehát egyértelműen amellett szólnak, hogy a Jövőben mindenütt, ahol öntözési lehetőségekkel rendelkeznek, ki kell használni a kettős termesztést. Mert lehetővé teszi a hozamok növelését, a takarmánvkérdés megoldását és a talaj maximális kihasználását. Másoktól tanulni, mások tapasztalatait átvenni nem szégyen, sőt. ellenkezőleg, morális kötelesség egy olyan időszakban, amikor a tudományos és műszaki ismeretek mielőbbi gyakorlati alkalmazása, s ennek révén a termelés hatékonyságának a növelése kulcsfontosságú népgazdasági feladat. A légiek pedig szívesen átadják másoknak tapasztalataikat. Ezt példázta maga a bemutató, valamint Andrássy Sándor agrármérnöknek, a Munka Érdemrenddel kitüntetett Légi Efsz elnökének a kettős termesztési rendszer lényegének és módszertanának részletes Ismertetése, amelyből szeretnénk kiragadni néhány fontosabb tudnivalót. Elöljáróban azonban hadd soroljunk fel legalább néhány adatot a szövetkezet eredményeiről, amelyek jól tükrözik a termelés magas színvonalát, Csallóköz nem éppen legkedvezőbb termőhelyi adottságai között gazdálkodnak — a túlnyomóan sekély termőrétegű homokos talajok és a szélsőségesen aszályos mikroklíma, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem. Tavaly kalászosokból 8,36, lencséből pedig 2 tonnát takarítottak be hektáronként. Az Idén a szárazság ellenére a búza 7,2, az árpa 6,1 és a lencse 1,5 tonnás hektárhozammal fizetett. A takarmánytermelés magas szintjéről ml sem tanúskodik jobban, mint az a tény, hogy valamivel több mint ezer fejőstehéntől egyedenkénti évi átlagban 4600 liter tejet fejnek, s évente 1650 tonna húst értékesítenek. Amint a beszámolóból kiderült, a kettős termesztési rendszer igen széles körű kombinálási lehetőséget nyújt az agronómusnak, mivel a másodtermesztésre alkalmas növényeknek gazdag tárháza áll a termelők rendelkezésére. Csak ki kell választant közülük az adottságokhoz és az Igényekhez mérten a legmegfelelőbbeket. A másodnővényeket a légiek a vetés időpontjától, a hasznosítás céljától és a beltartalmi értéktől füg gően csoportosították. Az előveteményektől függően a másodnövények két alapcsoportba sorolhatók. Az első csoport az őszi árpa és az őszi repce, a másik csoport pedig a tavaszi árpa és az őszi búza után kerül a talajba Az eredetileg a tömegtakarmányalap bővítésére irányuló kettős termesztés kipróbálása során kiderült, hogy másodnövényként élelmiszer-ipart hasznosítású termékek is termeszthetők, mint például a korai étkezést burgonya, a csemegekukorica, a hajdina, a paral, a konzervipari feldolgozásra szánt zöldborsó stb. A takarmánynövényeket összetételük szerint csoportosítják. A szénhidráttartalmú takarmánynövények közül számításba jön elsősorban a kukorica, a napraforgó, a hajdina és a keresztesvirágúak, mint például a Perko, a Tifon, a Leveles olajretek fajta és a mustár. A fehérjetartalmú takarmányok közül a lóbabot, a szóját, a takarmányborsót és az egyiptomi herét termesztik. Az eredményes kettős termesztésnek alapvető követelménye, hogy a főnövény, vagyis a gabonaféle betakarítása után a szalma azonnal lekerüljön a talajról. Ezt követi a nttrogénes műtrágyázás — 80 kg nitrogén hatóanyagban számítva hektáronként —, a tala(-előkészítés, a vetés, majd az öntözés. Az egymást követő munkákat rugalmasan és gyorsan kell elvégezni. Az őszi árpa és a repce után —amely rendszerint június végéig lekerül a földekről — másodnövényként lóbabot, szóját, borsót, kukoricát és cirkot vetnek. Ezen növénycsoportnak előnye, hogy szénhidrát- és fehérjetartalmú takarmányt egyaránt biztosít. A lóbab például a virágzás időszakában 19,42 százalék fehérjét és 16 százalék szárazanyagot tartalmaz. A Szlrlusz borsőfajta fehérjetartalma 17.,2, szárazanyag-tartalma pedig 15,6 százalék. A szója a hüvelyképződés szakaszában 25 százalék fehérjét tartalmaz, szárazanyag-tartalma viszont 19 százalék. Ugyancsak kedvező a borső és a zab keverékének beltartalmi értéke ts. Kiváló eredményeket értek el főleg a borső termesztésével, amelyből szilázs vagy szárítmány készíthető. A lóbabbal és a szójával szembeni előnye az. hogy a takarmánylisztben a nyersrost aránya nem éri el a 20 százalékot. Az idén a tavaszi vetésű borsót GPS módszerrel takarították be, s hektáronkénti átlagban 33 tonna zöldanyagot értek el. A korán betakarított borsó után silókukoricát vetettek. Ez a növénykombináció nagyon gazdaságos megoldásnak bizonyult, mivel egy hektárról átlagban 70 tonna, fele-fele arányban szénhidrát- és fehérjetartalmú zöldtakar* mánv takarítható be. Említést érdemel, hogy — mivel a Sok iédús takarmányt ígér a cukorcirok A nyári vetésű kukorica ]ó termést hozott, mutatja a csöveket Andrássy Sándor agrármérnök, az efsz elnöke Veszprémi Imre agrármérnök, azeísz növénytermesztési főágazatvezetője a bemutató során ismerteti a résztvevőkkel a kettős termesztés technológiáját borsó vetőmagja meglehetősen drága — a termelési költségek csökkentése érdekében a vetőmagot maguk termelik a tavaszi vetésekből. A fehérjetartalmú másodnövériyek termesztése felbecsülhetetlen. Kiváló takarmányértékük mellett a nagy részarányú gabonatermelésben a legjobb megszakító növények. A legmegfelelőbb előveteményei az őszi búzának. Nagymértékben javítják a talaj szerkezetét s számottevő — hektáronként 70 kg hatóanyagban számított — nitrogén megtakarítását eredményezik. Az őszi repce és az őszi árpa után silókukorica-hibrideket vetnek. A kukoricát 25 százalékos szárazanyag-tartalommal takarítják be. A szilázs szárazanyag-tartalma kukoricaszárral kiegészítve növelhető A GPS módszerrel június 15-ig betakarított őszi árpa után. ha a vetést sikerül június 20-ig elvégezni, kukorica magnak is termeszthető. Másodtermesztésben szemes kukoricából 3,2, silókukoricából pedig 30—32 tonnás hektárhozamokat értek el. Az idén a 160 hektáron másodnövényként termesztett silókukoricából 35 tonnát takarítottak be hektáronként. A szénhldráttartalraű növények közül az Idén kipróbálták a Hyso szudánlfü és néhány cukorcirok fajta termesztését. Az őszi búza után a káposztafélék kerülnek vetésre. Ezek közül a magyarországi nemesítésü Leveles olajretek vált be a legjobban. Immár második éve hektáronkénti átlagban 35—40 tonna zöldtömeget ad, szárazanyag-tartalma pedig 16 százalék körüli. Kukoricaszárral keverve 1:1 arányban szilázsolható. Tavaly ily módon 2500 tonna megfelelő minőségű szilázst készítettek. A Leveles olajretek augusztus végéig vethető. Ígéretes, sokoldalú hasznosítású növénynek mutatkozik a hajdina. Magra termesztve tavaly 1,5 tonnás hektárhozamot adott. Takarmányozási célra hasznosítva jól helyettesítheti az erötakarmányokat. A hajdina szalmájának takarmányozásánál azonban nem árt egy kis óvatosság. Célszerű más takarmányokkal keverni, mert monodíétában megárthat. Mivel hazánkban a hajdina élelmiszer-ipari hasznosításának lehetőségei nincsenek feltárva, a szövetkezet szakemberei ennek a problémakörnek a kísérletezésére is vállalkoztak. Már e néhány kiragadott példa is világosan jelzi a kettős termesztés felbecsülhetetlen Jelentőségét az öntözéses gazdálkodás keretében. Hiszen a termőterület növelése nélkül kellő mennyiségű téli tömegtakarmány-készlet készíthető, megnyújtható a zöldtakarmányozás idénye, Javítható a takarmányok beltartalmi értéke, s növelhető a talaj termőképessége, nem Is beszélve a talaj és az öntözőberendezések hatékony kihasználásáról. Gazdasági szempontból pedig csak a pénzben kifejezhető többlettermés értéke eléri a nyolcezer koronát hektáronként. Ha vesszük, hogy az efsz-ben a kettős termesztést 650 hektáron alkalmazzák, akkor a végeredmény nem is csekély öszszeget Jelent. örvendetes, hogy a Nyugat-szlovákiaí kerületben a kettős termesztés kiterjesztésével számolnak. Adamovič mérnök, a Nyugat-szlováktat Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság képviselője elmondotta, hogy a kettős termesztési rendszert a Jövőben 70 ezer hektáron alkalmazzák. Ebből 50 ezer hektáron takarmánynövényeket, 20 ezer hektáron pedig szemeseket termesztenének. Másodtermesztésben kukoricát 10—15 ezer hektáron vetnek majd. Bán a kerületben a másodnövények termesztésének hagyománya) vannak, a kettős termesztés minőségileg újszerű hozzáállást követel a célravezető és biztonságos termést nyújtó, komplex termelési rendszer megvalósítása szempontjából. Ehhez több fontos kérdést meg kell oldani, egyebek között a biológiai anyag, a növénytermesztés szerkezetének és a termelés szervezésének a kérdését. A termelők hatékony segítséget várnak a növénynemesítőktől ts, a gyors fejlődésű, rövid tenyészidejű, de produktív fajták előállításában. A felsőbb szervek részéről is nagyobb támogatásra lesz szükség, főleg az anyagi feltételek biztosítása szempontjából. Csak remélhetjük, hogy az eddigi eredmények és a kettős termesztés mellett szóló érvek eléggé meggyőzőek ahhoz, hogy valamennyi Irányító szerv, de maguk a termelők Is szorgalmazzék e progresszív technológia minél szélesebb körű elterjedését. KLAMARCSIK MARIA Nemcsak kiváló takarmány, de szemet gyönyörködtető látvány a virágzó napraforgó Fotó: -kim-
