Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-01 / 44. szám
1988. november 1. ■SŽABAD FÖLDMŰVES 11 ' mezőgazdasági üzemek közül a Bolyt CBoT) Egységes Földműves-szövetkezetből kaptuk a legtöbb első minőségi osztályú tejet. Ezt követően a sorrend a kővetkező: Nagygéresi fVelký Horeš) Fisz. Vaiáni (Vojanyl Eísz és a Nagykaposi (Veľké Kapušany) Eísz. A legkevesebb első osztályú alapanyagot a borai (Oborín) szövetkezet, Szomotori (Somotor) Állami Gazdaság és a leleszi (teles) szövetkezet szállította. A felsoroltakból is kitűnik, hogv bizony nem mindenütt tesznek eleget az előírt követelményeknek. Pedig nagy kár, mivel nem mindegy, bogv eev liter tejért a gazdaságok képvtselői 3.60 vagy 1,30 koronát kapnak. Arról sem szabad elfeledkezni. hogy té'en a felső határ egészen 3,90 koronáié terjed. • • • Most pedig hallgassuk meg a másik felet, a tejtermelő üzemek vezetőit. hnev miként vélekednek a táj minőségéről: Szirovecz Géza, a bolyí szövetkezet elnöke: — 0] istállót építettünk, ám a betelepítés után rájöttünk, bogy a nagy beruházást igénylő létesítmény nem fele! me? teljesen követelményeinknek. Ezért olyan módosításokat eszközöltünk, amelyek hozzájárultak a problémák megoldásához. Főleg a takarmányozás korszerűsítésével és tökéletesítésével,’ valammt az állatállományról való gondoskodás javításával szeretnénk a tej minőségét kedvezően befolyásolni. Knrsmáros Gvíirev, a leleszi szövetkezet állattenvésztési főágazat-vezctőie: — Szövetkezetünkben is új tehénfarmot építettünk. Amíg a tehenek a réel istállókban voltak, a járási teftermelési versenyben az elsők között szerepeltünk. De amint lenni szokott, az úf létesítményekben a tejbozam csökkent, s a minőség is romlott. Lassan már ott tartunk, hogy nem lesz kinek az állatokat gondozni... Helyzetünket azonban csak az tudja igazán megérteni, aki már látott ilyen tehénfarmot, mint a miénk. Mindez persze nem azt jelenti, hogv a gyenge minőségű takarmánynak nincs szerene a negatív változások során. André lános, a nagykaposi szövetkezet elnöke: — A tehenészetben dolgozók minden elismerést megérdemelnek. Istállóink az évek folyamán elavultak, felújítani azokat nem nagyon éri meg. Be kell azonban vallanom, hogy az új létesítménybe való betelepítés gondolatára, már előre borzad a hátam. Dőry Dénes, a vajáni szövetkezet elnöke: -— Kíváncsi vagyok, hogy vajon melyik gazdaságvezetőnek nem kell egv új. korszerű létesítmény? A ml Istállóink is nagyon régiek. Oj telep építésére nem volt pénzünk, így a régieket korszerűsítettük. Így az istállók már megfelelnek a jelenlegi követelményeknek. A tejtermelést versenyben járási viszonylatban a második helyen vagyunk, de ennek ellenére még sok a kiaknázatlan tartalékunk. Az etetésen, a fejésen és a higiénián kellene változtatnunk, hogy Jobb eredményeket tudjunk elkönyvelni. Leczo István, a Királyhelmecl Állami Gazdaság igazgatója: — Nagyon örültünk az 1200 férőhelyes új tehénfarmnak. A betelepítés után azonban gyakran merültek fel problémák. Az utőbbt öt év kitartó munkájának és a technológiai módosításoknak köszönhetően ma már harmadikok vagyunk a járási tejtermelést versenyben. A tej minőségét saját laboratóriumunkban vizsgáljuk. így tehát főleg saját házunk tájén kell jobb munkaszervezéssel megoldanunk felmerülő problémáinkat. Jó volna, ha másutt Is így vélekednének! ILLÉS BERTALAN A cukorgyár petöl (Peťov) répalerakata (Bodzsár Gyula felvétele) CUKORGYÁRI HELYZETKÉP A zacskós tej csomagolása (Fotó: Pavol Matís) jelenleg is 113 tonnás raktárkészletünk van. Lehet, hogy egy korszerű szeletelő. Illetve csomagoló gépsorral megoldódnának gondjaink. A belkereskedelmi hálózat felszereltsége is sok kívánnivalót hagy maga ntán. Nemcsak a falusi, de e városi üzletekben sincs elegendő menynyiségii hűtőpult, ahol a tejet és a tejtermékeket tárolni lehetne. Ezzel magyarázható, hogy sok helyütt a tejet ládákból árusítják, ami nem felel meg a korszerű követelményeknek. Sőt, olyan esetek is előfordulnak, amikor az üzletvezetők összeírják, hogy ki igényel tejet, s csak ennek megfelelő mennyiségűt rendelnek. így gyakran előfordul, hogy délután már nincs tej az üzletekben. — Hogyan vannak megelégedve a mezőgazdasági üzemektől felvásárolt tej minőségével? — érdeklődtünk Kemechev Rozáliától, a tejüzem közgazdászától. — Mi a tej vizsgálatát és átvételét az előírt szabvány szerint végezzük. Sajnos, azt kell mondanom, hogy több mezőgazdasági üzemben komoly problémát jelent a megfelelő minőségű tej kitermelése. Körzetünkben az első félév a minőség szempontjából a következően alakult: 56,7 százalék volt az első; 34,9 a második; 3.8 a harmadik osztályú és 4,42 százalék a nem megfelelő minőségű. A ■nmniMNmiNmimnnnmmnnnmmuiimim Hiábavaló minősítés? Ugyan látott-e már valaki a hentesüzletben a bús mellett táblát, amelyen az állt, hogy első, illetve másodosztályú karaj? Mielőtt a kérdésen megütköznénk, jó ha tudjuk: a sertéshúst jó ideje különféle minőségi osztályokba sorolva veszi, át a húsipar. Akkor miért nem úgy árulja? A kérdésre nemigen várt választ az a szövetkezeti elnök, aki nemrég szóvá tette az ügyet. Illusztrációnak szánta ugyanis ahhoz, hogy a termelést és a forgalomba hozatalt összekötő átvétel, más néven felvásárlás — milyen visszásságokkal terhes. Rögtön utána egy másik példát ts említett. Annak a közepes gazdaságnak, amelyet 6 irányít, szintén sok gondot okoz a dohányfelvásárlás. Az. egy táblán termett dohányt ugyanis különböző minősítésben, árban vették át. Néha víz, máskor pedig homok volt benne több a kelleténél. A cukorrépánál hasonló a helyzet — kontrázott a szomszédos szövetkezetből kollégája. Ugyanarról a tábláról aligha lehet nagyon eltérő cukortartalmú répát bevinni, a vizsgálatok mégis nagy szórást mutatnak. Nincs szándékunkban valamennyi kereskedelmi szerv vitás eseteit felsorolni, és a példákat is csak azok kedvéért Irtuk ide, akik teljesen klvülállóak. Akinek valami köze van akármelyik oldalról a hasonló ügyletekhez, az ismeri és szenvedi a helyzetet. Amiért mégis Cikkünk témájául választottuk a minősítési procedúra többékevésbé hiábavaló látszatát az. hogy legalább a szándékot megvédjük, amely a minőség Javítása érdekében kezdeményezte az áru valós értékén történő átvételét és a fogyasztókhoz, felhasználóhoz eljuttatását. Nincs nehéz dolgunk, mert ezen senki sem vitatkozik: kizárólag a minőséget kelljen és lehessen megfizetni, a selejtért senki se kapjon átlagos árat. Mégis nehéz dolgunk van. mert változatlanul kereskedelmi ügylet tárgya a görbére nőtt uborka, a túlérett paradtcsőm, a foltos alma, a kékre vert, túlhízott állat, a ned. vés dohány és a műtrágyával tele cukorrépa. És ha ezen valami úton-módon mégis sikerül túladni akár közepes áron is. akkor akad bizonyára olyan ember, aki elégedett. Szinte halljuk felhördülni azokat a termelőket, akiknek valóban kiváló áruját minősítik az 6 távoltétükbenf I). Száz szónak ts egy a vége: mégsem ártana azt a bizonyos karajt minőségi osztályonként árulni, és valami hasonlót bevezetni a többi termék esetében is. Mert Így valóban volna értelme a minőségi osztályok szerinti felvásárlásnak. Addig pedig fokozott korrektséget tanúsíthatna egymással szemben termelő és felvásárló« (i, b.) Tejtermelők és -feldolgozók NEM MINDEN FENÉKIG TEJFÖL ! Királyhelmecen (Kráľov. Chlmec) a perbenyéki úton található a Kelet-szlovákiai kerület egyik legkorszerűbb tejfeldolgozó üzeme. Korszerű gépek, tiszta berendezések, fehér köpenyek jelzik, hogy itt tejjel dolgoznak. Három városba, hatvanhárom községbe jut el innen naponta a tej és'máa> termék: tejföl, túró, sajt, vaj. Az üzemben különösen hajnalban és este nagy a forgalom. Nem ' sokkal éjfél után indulnak a hajnali járatok, hogy az üzletekbe Időben i eljusson a tej és más tejtermék. Holczreiter Mária a tejüzem igazgatója gyakran még hajnalban is benéz: rendben mennek-e a dolgok, nincs-e valamilyen fennakadás. Ö mér egyébként a zajokból, a teherautók zúgásából is megállapítja, hogy éppen hol tartanak az ám szállítása során. Szintén kora reggel érkeznek a tejet szállító tehergépkocsik, amelyek tizenegy mezőgazdasági üzem negyvennyolc telepéről, felvásárlóhelyéről hozzák a fontos élelmiszer-ipari alapanyagot, a tejet. A királyhelmecl tejüzemet a közelmúltban korszerűsítették. de az idén már teljes kapacitással működik. Az első félévben például 14 millió 797 ezer liter tejet vásároltak, illetve dolgoztak fel és értékesítettek különböző formában. Van olyan nap. amikor több mint 100 ezer liter tét érkezik az üzembe, noha annak idején csak 45 ezer liter feldolgozására számítottak a tervezők, így az üzem természetesen csak 45 ezer liter tejet képes naponta feldolgozni. A többit a mlehalovcei feldolgozóüzembe szállítják, ahol nagyobb a kapacitás. Csupán érdekességként jegyezzük meg, hogy az előzőeket figyelembe véve mégis a ktrályhelmeciek vásárolják fel a Járásban kitermelt tej ötven százalékát. A tejüzem igazgatójától a féléves terv értékeléséről hallottunk — Kiskereskedelmi tervfeladatainkat 2,3 százalékkal túlteljesítettük. Az elmúlt év hasonló Időszakához viszonyítva egymillió koronás növekedést könyvelhettünk el. s így teljesítményünk anyagiakban kifejezett értéke meghaladta a 23 millió koronát. Megrendeléseiket partnereink naponta pontosítják, s örülünk annak, hogy már egy éve nem érkezett elmünkre semmilyen panasz, vagy figyelmeztetés. Legnagyobb kívánságunk, hogy" mielőbb bővlthessük termékskálánkat — főleg sajtfélékből. A tejtermékek választéka az utóbbi időszakban bővült, mindez azonban nem (elentl azt, hogy nincsenek ilyen jellegű problémák. A helyzetkép pontosítása megkívánja, hogy részletesebben szóljunk a fogyasztásról. Az üzem körzetében havonta 552 ezer liter tejet, 13 tonna sajtot, 27 tonna vajat, 15 ezer liter tejfölt, И ezer liter tejszínt és 2,5 tonna túrót vásárolnak, illetve fogyasztanak. Nagvon keresettek a különböző Ízesített tejtermékek. amelyekből jelentős menynyiségö a lakossági fogyasztás. Joghurtból havonta 14 ezer litert szállítanak a körzetben levő kétszáz üzletbe. A vásárlók — elméletileg — huszonnégy féle sajtból válogathatnak. Közkedveltek a sajtos szalámik, a füstölt sajtok, és a kenővajas készítmények. Tartósított tejből is ki tudják elégíteni az Igényeket. Természetesen nem minden említett termék készül Királyhelmecen. hanem más üzemekből is jelentős mennyiségű áru érkezik Kelet-Szlovákiába. — Problémáink is vannak — vallotta be az igazgató. — Az úgynevezett téglasajtunk iránt még mindig viszonylag kicsi érdeklődés mutatkozik. Az első félévben 416 tonnát készítettünk ebből a termékből, .ám körzeten belül csak 20 tonnát tudtunk értékesíteni.* Az is az igazsághoz tartozik, hogy e kirántani való sajtot az üzletvezetők nem szívesen rendelik meg, mivel „nehézséget“ okoz az áru felszeletelése. Talán ezzel magyarázható, hogy az említett sajtból A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Cnkorgyárban szeptember második telében kezdődött az új feldolgozási idény, öt járás termelőitől összesen 213 ezer tonna cukorrépa felvásárlására készültek fel, ebből a legtöbbet a környékbeli gazdaságok szállítják. A feldolgozóüzem udvarán a cukortermelés folytonossága érdekében, az ütemterv szerint öt napra elegendő tartalékkészletet halmoznak i fel. A vasúton és teherautókon felo-fele arányban érkező szállítmányok átlagos cukortartalma október elejéig elérte a 17 százalékot, ami Szlovákiában a legmagasabb értéknek felel meg. A feldolgozó gépsorok napi áteresztőképessége megközelíti a 2 ezer 300 tonnát, ami egy hosszú távra szóló technológiai rekonstrukciós terv első szakasza megvalósításának köszönhető. A centrifngagépek, a mészlszap eltávolítására szolgáló dobszűrők és a váknnmfilterek cseréje ntán az idén tovább folytatták a gyári technika felújítását. A húsz éve üzemelő, s azóta szinte tejesen elhasználódott dán gyártmányú diffúziós berendezés (ebben történik a répa kilúgozása) helyett, 22 millió korona ráfordítással egy lengyel cég által készített korszerű berendezést szereltek. A barminctagú lengyel szerelőcsoport fél év alatt elvégezte a cserét. A gyártó cég szakemberei jelenleg is a helyszínen tartózkodnak, hogy segítsenek az üzemeltetés során jelentkező esetleges hibák elhárításában. Naponta tehát mintegy 2300 tonna cukorrépa kerül — a tisztítókon, a szeletelő- és a diffúziós műveleteket végző gépsorokon keresztül — feldolgozásra. Az előállítandó enkormenynyiséget 23 ezer 200 tonnában határozták meg. A gyártó gépsorok üzemeltetését hetven állandó dolgozóval és kétszáz segédmunkással (nyolcvan százalékuk nyugdíjas) biztosítják, fara részük évek óta rendszeresen jelentkező, minőségi rannkát végző „kampányus“. Sajnos, az idén a hetven éven felülieket már nem alkalmazhatják, pedig ők voltak a legmegbízhatóbbak. A kampányban résztvevők munkahelyre, illetve hazaszállítására külön autóbuszt biztosítottak. A dolgozók rendszeres étkeztetéséről az üzemi konyha dolgozói gondoskodnak: ebédet és vacsorát is főznek. A biifé a nap nagy részében nyitva tart, ahol szintén meleg étel is fogyasztható. A dolgozók egészségét és biztonságát óvó védőberendezésekből van elegendő, s az előírások betartására nagy figyelmet fordítanak. A cukorgyártás folyamán kcletke[ zett melléktermékek közül a répa! szeletet kétféle formában kínálják eladásra. A nedves répaszelet nagyobb ( hányada a szállítójárművek ingájára. tával kerül vissza a környékbeli termelőkhöz. A 4 ezer tonnányira tervezett szárított répaszelpttel azonban — amelyet Szlovákiában egyedül itt készítenek — más a helyzet. A ki: váló takarmánynak valót igénylő gaz- i daságok üzemanyaghiányra való hi• vatkozással csak januártői vállalják . az elszállítást. A gyári raktárkapa- I citás viszont nem haladja meg az ; ezer tonnát... Különben is kockaza. tot jelent a tárolása, mert öngyulla, dásra való „hajlama“ miatt tűzvészé. fyes. A fehér aranynak is elnevezett terméket, a finomított cukrot két ezerszer tonna befogadóképességű táro- I lóban tartják, amelyből hiányzik a ' légkondicionáló (fűtő, nedvességel- szívó) berendezés, mivel eddig nem ■ akadt kivitelező ezek beszerelésére. I Emiatt nagymértékű a termékrögösüdés. mely a cukor osztályozása során nem kis veszteséget jelent. A porcnkorgyártás mindmáig megoldatlan gondja is erre vezethető vissza. Köztudott, hogy az üzletekben vásárolt porcukor gyakran kemény, rögös. Három évvel ezelőtt kukoricalisztből készült keményítő-adalékanyag keverésével próbálták e problémát megoldani — sikertelenül, jelenleg a kondicionálással próbálkoznak, amelynek lényege: a cukrot az őrlés után felmelegítik, hogy a nedvességtartalma csökkenjen, s így a tárolás során a termék ne keménvedjon meg. Pelle Tibor taérnöknek, a cukorgyár termelési osztálya vezetőjének a véleménye szerint ez az eljárás egymagában nem oldja meg a problémát, mivel a csomagoláshoz kemény kartondobozt kellene használni. A csomagolőrészlegen 40—50 fős munkacsoport dolgozik kél, olykor három műszakban egész esztendőn át. A havi csomagolási terv megegyezik a csomagológépek kapacitásával, ám a kereslet időszakonként változó. Az év eíső felében a belkereskedelem kevesebb cukrot igényel mint a másodikban. Az egyenletes ütemű csomagolás következtében felhalmozódó készlet raktározásáról az elszállításig a gyárnak kell gondoskodnia, ezért a jövőben a szűknek bizonyuló raktártér bővítésére is szeretnének sort keríteni. A nyolcadik ötéves tervidőszakban a gyári berendezések felújítását még intenzívebben kívánják folytatni. Aí szükséges és hátralévő munkák fedezésére az üzem szakemberei szerint még több mint 200 millió koronára volna szükség. Az anyagi fedezet biztosítása esetén újakkal helyettesítik a — kapacitásnövelés legfőbb akadályát képező — lepárlókészüléket és a nyersoldatot átengedő szűrőállomásokat. Az országban elsőként (a mindeddig külföldről beszerzett) tejsav gyártására is berendezkednek. Sürgető feladatot oldanak meg egy korszerű szennyvíztisztító állomás felépítésével, amelynek eredményeként lényegesen jnvnl majd a cukorrépa úsztatására használt víz minősége, s a Rimába is jóval kevesebb szenynyezöanyag kerül. A vasúton érkező répaszállítmányok átvétele a korszerűtlen gépi technika és a korlátozott tárolőhely következtében sem felel meg a mai követelményeknek. A vasúti kirakóállomás hajdani építésekor még arra számítottak, hogy a (eldolgozandó cukorrépa 80—85 százalékát a környék mezőgazdasági üzemeiből fogják felvásárolni, vagyis teherautóval szállítják, s csak a maradék 15—20 százalék érkezik vasúton a távolabbi járásokból. A helyzet azonban megváltozott. Az elkövetkezendő néhány évben — mintán a Tőketerebesi (Trebišov) Cukorgyár kapacitása megkétszereződik — az összmennyiségnek köze] 70 százalékát szállítja majd a vasút a délebbi járásokból, illetve a Nyngat-szlovákiai kerületből. Ebhez a realitáshoz kívánnak igazodni az új, csehszlovák gyártmányú, nagykapacitású kirakodótechnika 1987-ben történő beépítésével. A termelés összehangolására számítógép-vezérlésű automata irányítóközpontot hoznak létre, amelyet kezdetben az ésszerű energiagazdálkodás kialakításában fognak hasznosítani, később pedig fokozatosan bevonnak a gyártási folyamat programozott irányításába, valamint a közgazdasági számítások végzésébe. KORCSMAROS LÄSZLÜ
