Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-01 / 44. szám
Л ZÖLDSÉGESKERTBEN November elején még ültethetünk dughagymät, salottahagymát és őszi fokhagymát. Hogy védve legyenek a későbbi fagyoktól, 60—80 mm-re ültessük. Az Igazi téli időszak beállta előtt ezek még legyökereznek. Tavasszal, amint melegebb időjárás lesz, gyorsan folytatják majd növekedésüket és lesz korai, friss zöldségünk. A fokhagyma egyes fajtáiból ilyenkor a Ropal, Záhorský, Alan, Bzenecký paličiak és a Znojemský alkalmasak ültetésre. Kedvező időjárás esetén spenótot is érdemes vetni áttelelés céljából. A tél folyamán szedhető fodros kel-, bimbóskel-, pőréhagyma-ágyásokat gyomtalanítsuk és egyúttal kapálással lazítsuk a talajt. Szükség esetén még permetezünk molytetűk ellen 0,2 % Actelic 50 ЕС oldattal. Novemberben folytassuk a kínai kel szedését és fogyasztását. amely ízletes, vitamindús saláták készítésére alkalmas. Szabadföldi ágyasokból vagy fűtetlen fóliasátrakból szedjük fel az őszi salátát, melyet augusztus végén, szeptember elején ültettünk. A téli salátát helyrevetéssel is lehet termeszteni. Egyelés nélkül hagyjuk áttelelni, és kora tavasszal már fogyasztható. A hosszú tenyészidejű káposztafa iták szedésének fő ideje a november. A jól kifejlődött fejeknek legalább 0,8 kg súlyt kell elérniük, hogy tárolhatók legyenek. A lazább fejű jtáposzta hosszabb tárolásra kevésbé alkalmas, ezért a szedés után folyaihatosan fogyaszszuk. A laza, repedt fejeket savanyítással tartósíthatjuk. tennivalók Begyújtjuk a karfiol utolsó termését. November elseje után a karfiol rózsájának 100 mm átmérőjűnek kell lennie. Ha a kisebb rózsájú növényeket gyökerestől betelepítjük a megürült melegágyakba, akkor ott tovább növekednek. így karácsony körül válnak fogyaszthatóvá. A téli tárolásra és fogyasztásra szánt retket legkésőbb november elején fölszedjük. A gumókról a leveleket kézzel lecsavarjuk. és az egészséges retket földveremben tároljuk. Nyirkos homokba vagy ládákba helyezve hűvös pincékben vagy garázsokban is tartható. A cikőriasal^ta gyökereit szedjük föl hajtatáshoz. A leveleket levágjuk. 20—30 mm levélcsonkot hagyva a gyökérnyak fölött. A gyökerek szedés után azonnal hajtathatók. Folytatjuk az egészséges növénymaradványok összegyűjtését és komposztálását. Igyekezzünk befejezni a kiskert talajának trágyázását és fölásását. A megürült fóliasátrak, üvegházak konstrukcióit védjük a rozsdásodás ellen, és készítsük el a létesítményeket a téli vagy tavaszi hájtatásra. Magda Valšíková agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A GYÜMÖLCSÖSBEN Itt van az őszi kertrendezés ideje. Novemberben, amikor már a levélzet java része lehullott, ideje megásni, megszántani a kert talaját. Ezzel egyidőben cseréljük ki a fákat és kezdjük meg a téli metszést. A lehullott leveleket, lekaszált gyomot nagyon célszerű N műtrágya hozzáadásával komposztálni. Ha nem foglalkozunk komposztkészítéssel, és a levélzet java része már lehullott, semmi akadálya, hogy iesgántsuk. A kert talaját istállótrágyával attól függően trágyázzuk, hogy termelünk-e a gyümülmfák között zöldséget, vagy egyéb kultúrnövényt. A- mennyiben kimondottan gyümölcsről von szó, úgy 2—4 évenként szükséges istállótrágyát, ill. komposztot a földbe szántani. Számításba jöhet még a zöldtrágya is. Olykor megkülönböztetünk művelt és füvesített gyümölcsöst. A füvesített kertben a trágyát a koronagyűrüig terjedő körbe kell beszántani, ágy, hogy a 1 cm-től vastagabb gyökereket na metéljük el, tehát csak IS—7!) cm mélyen. Ha Viszont csak a fasorok alatt füvesítünk, s a nevelőutak szabadok, a akkor ide kell leszántani a trágyát. Ez esetben inkább kevesebb trágyát használjunk, például minden második évben 200 kg-t áranként. Az istállótrágyával egyszerre juttassuk a földbe a műtrágyát (8—10 kg áranként), vagy pedig 6—8 kg szuperfoszfátot és 5—7 kg kállsét. Az ősszel ormosán hagyott szántás arra jó —‘ főleg lejtős területen —, hogy az olvadó havat és a kiadós esőket jobban beszivároghat a talajba. Ha viszont a kert talaját már ősszel, a szántáskor símítőval, fogassal elegyengetjük, metszéskor könynyebb a mozgás a kertben, s a nyesedék összetakarítása is egyszerűbb. Amikor a nagyobb lélegzetű őszi talajmunkákkal elkészültünk, s még az időjárás megengedi, foglalkozhatunk ültetésekkel, metszéssel, a kerítés javításával, esetleg az új kerítés felállításával. Itt az ideje, hogy az üreg, beteg esetleg elavult fajtájú fákat kiszedjük, s az ültetendő fák részére megássuk az ültetőgödröket. Most ássunk ültetőgödröt a tavasszal ültetendő fák részére is. lehetőleg alma után ne ültessünk almát, hanem pl. csonthéjast stb. és a gödör se kerüljön ugyanarra a helyre. Ezt , azzal magyarázzuk, hogy pl. az n'ma nyomelemeket von el a talajból, azaz kimeríti a talajkészletet. Ezért azon a helyen jobban fog fejlődni például az őszibarack, amelynek igényei kissé mások. A 3—4 éves csonthéjas, vagy a 4—5 éves alma, körte átültetése Is most esedékes. A faiskolából hozott koronás fácska ültethető most ősszel, vagy veremben átteleltetve tavasszal is. A fácska gyökeréből csak a megsérült gyökérvégeket vágjuk újra. Ha tíznél több fát ültetünk, készítsunk agyagból, marhatrágya hozzáadásával pépet, s az ültetés előtt a fácskák gyökereit mártsuk meg benne. Tehetünk a pépbe fertőtlenítő szert (Bíisudin, Durshan). Mélyebb ültetőgödör esetén alulra érett trágyát, komposztot, szuperfoszfátot és kálisőt tehetünk. de úgy, hogy a gyökerek közelébe csak tiszta föld kerüljön. Az elültetett fácska tövét dombosra takarjuk a fagyok ellen. Ősszel a koronát nem szükséges megmetszeni. Ha faiskolánkban gyakran kifogynak a szemek, ott Is megpróbálkozhatunk feltöltéssel (új szemzésekre gondolunk). Továbbra Is fontos a gyümölcsraktár hőmérsékletét éjjeli' szellőztetéssel alacsony szinten tartani. A nem egészen egészséges, (potyogós) almát már át kell válogatni. A Golden Delicloius fajtát most már védeni kell a kiszáradástól, ezért kisebb tételeket rakjunk fóliazacskóba, a ládás tételeket pedig körkörösen fóliával takarjuk. Hetente égessünk kénszalagot és locsoljuk a padlózatot. Betucz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Q 3 О@(л1@2ЕШ0 tennivalók A SZŐLŐBEN A lomb lehullása után a szőlészetben Is megkezdődik a tenyésznyugalmi Időszak, mely egészen a nedvkerlngés újraindulásáig, a könnyezéslg tart. Ez a nyugalom azonban csak viszonylagos, hiszen a szőlőtőkében ebben az Időszakban is különböző életfolyamatok játszódnak le, mennek végbe (légzés, vízfelvétel, stb.), a szőlősgazda pedig megkezdi a jövő évi termés alapjainak lerakását. Most már sürgősen fejezzük be a különböző speciális jellegű borok (természetes csemégeborok) készítésére szánt szőlő szüretelését is, mivel a nonovemberi nedves, esős időjárás már rontja a szőlő minőségét, és jelentős lehet a menynyiségi veszteség is. Túléréskor a töppedő bogyók vízleadása folytán javul a minőség, de csökken a termés mennyisége. Folytatjuk a talaj őszi megmunkálását, a fiatal és termőszőlők trágyázását. Ott ahol minden évben erősebb fagyás mutatkozik, fedjük be szőlőinket, vagy legalább a tőkék bíztosítócsapját földdel. Elvégezzük az istállőtrágya, a szuperfoszfát, a kénsavas káliumtartalmú műtrágyák kiszórását. Ezeket a lehető legmélyebben, a gyökérzéna közelében kell a talajba munkálni. Még a fagyok beállta előtt végezzük el a hiányzó tőkék pótlását, illetve a szőlő őszi telepítését. Ügyeljünk az ültetés mélységére. Oltványszőlőnél a csap a föld felszíne felett legyen. Az újonnan telepített oltványokat kupacoljuk fel, hogy a kiszáradásukat meggátoljuk, valamint megakadályozzuk a kifagyást. Telepítés előtt vizsgáljuk át a szaporítóanyagot, ugyanis csak egészséges szaporítóanyagot használhatunk. Tavaszi pótláshoz ássuk ki a gödröket. Üj telepítéseknél fordítsunk kellő figyelmet a fajta megvá lasztására, mivel ez jelentős mértékben meghatározza szőlőtermesztésünk eredményességét. Éghajlati viszonyaink mellett előnyösebbek a korai vagy a közepes érésű, bőven termő, jó minőséget adó, téltűrő, rothadásnak ellenálló és a terhelést is tűrő fajtákat. A szeptember végéig beérő fajtákkal jobb minőség érhető el, és a rothadási veszteség is kevesebb mint a később érő fajták esetében. Gyenge, vagy közepes növekedésű fajtát (André, Zöld veltelíni, Zöld szilvám, stb.) csak jö vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talajra, a téli fagyra érzékenyebb fajtát pedig csak magasabb, védett helyre telepítsünk (Müller Thurgau, Korai piros veltelíní, Pannónia kincse, stb.). Fagy veszélyes helyekre a téli fagyot jobban tűrő fajtákat (Rajnai rizllng, Olasz rizllng, Kékfrankos, André, stb.) ültessünk. Könynyen rothadó fajta ne kerüljön mély fekvésű, párás területre (Leányka, Aurélius, Müller Thurgau, Olasz rizllng, stb.). Vörös bort adó fajtákat meleg, napos, jő víz- és tápanyag-gazdálkodású területre érdemes telepíteni. Tavaszi telepítéshez készítsük elő a talajt. Forgatás előtt szórjuk ki a készlettrágyázáshoz szükséges szerves és műtrágyát a területre. A forgatással 60—70 cm mélyen lazítsuk meg talajt, keverjük össze a talajrétegeket, mert ezáltal javítjuk a gyökérnüvekedéshez szükséges feltételeket, a készlettrágyázást pedig a gyökérzóna mélységébe juttatjuk le, valamint a talajt alkalmassá tesztehát később (6—8 hét múlva a zajos erjedés befejeződése után) választjuk el a seprőről, hogy módot adjunk a természetes és biológiai savcsökkenésre. Az idei újborok általában lágyak, savszegények, ezért a természetes és biológiai savcsökkenést igyekezzünk megakadályozni, mert a savcsökkenést okozó baktériumok működése lágy boroknál beteges lágyságra vezethet. Ezért az utóerjedés lezajlása után minél hamarabb kezdjük el a borok első fejtését. Fejtés előtt vagy közvetlenül fejtéskor az újbort_ hektoliterenként 10 g káliumpi-" roszulfittal megkénezzük. Légy borok tárolására alkalmasabbak a hűvös pincék. A fejtés után kiürült bordókat mossuk ki, majd szikkasztás után kénezzük be. Ne feledkezzünk meg az üres hordók kénezéséről és törölgetéséről sem. A penészgombák elszaporodása ellen a pincét azbesztkénszelet elégetésével kénezzük. Korpás András agrármérnök szűk az őszi és téli csapadék befogadására. A megvásárolt szaporítóanyagot nyirkos homokban vermelve tároljuk a tavaszi ültetésig. Fiatal szőlőkben folytassuk a támberendezés építését. Lombhullás után az oltványiskolát szedjük fel, az oltványokat osztályozzuk, majd ültetésig vermeljük el. A vermelést úgy végezzük, hogy megóvjuk a vesszőket, a gyökereket a kiszáradástól, a penészedéstől, fagy- és egyéb károktól. A vermeléshez mindig friss, nyirkos homokot, vagy laza összetételű földet használjunk. Már megkezdhetjük a tavaszi szőlőoltáshoz szükséges nemes vessző szedését. A téli hőnapokra eltett csemegeszőlőt rendszeresen ellenőrizzük,, átvizsgáljuk. A romlásnak indult bogyókat levágjuk a fürtről A tárolőhelyiségben kéthetenként 2—3 g ként égetünk el fertőtlenítés céljából. A BOROSPINCÉBEN Tegyük rendbe a szőlő feldolgozásakor használt edényeket és eszközöket, majd megtisztítva rakjuk el azokat jövőre. A zajos erjedés befejeződése után a hordókat töltögessük fel. Az utóerjedésben levő boroknál még hagyjunk néhány ujjnyi erjedési űrt. Az erjedés befejezése után a borokat nem szabad darabban tartani, mert az újbor könnyebben romlik. Az űjbor fejlődése során lényeges változásokon megy keresztül. A változások közül legnagyobb jelentősége a savcsökkenés folyamatának van, mert a savtartalom erősen befolyásolja a bor tartósságát, élvezeti értékét és minőségét. A savbomlás következtében a bor kevésbé savas, azaz lágyabtí lesz. Savanyú boroknál hasznos a savcsökkenést okozó baktériumok működése, ezért ún. savas évjáratban igyekszünk a biológiai savbomlást elősegíteni. A savas borokat
