Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-01 / 44. szám
о □ QN¥VgSPO|C A kertészkedök hasznos segítőtársa Ä budapesti Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában jelent meg a „Környezetkímélő növényvédelem a házikertben“ című szakkönyv, amelyet dr. Seprős Imre szerkesztett A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közreműködésével készült könyv megírásánál Aponyiné Garanivölgyi Ilona, Borsodi Oszkár, dr. Eke István. Olasz Zsuzsa és Stanzel Gyula működött közre, A könyv előszavában, amelyet dr. Baranyai Ferenc, a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Főosztályának vezetője Irt, többek között ezt Is olvashatjuk: „A kistermelés valamennyi formáját beszámítva, mintegy 1,5 millió termelő foglalkozik növénytermesztéssel, kertészkedéssel. Közvetlenül vagy közvetve szinte az egész lakosság kapcsolatba kerül az így előállított termékekkel. Nagyon fontos tehát a termelők széles körű növényvédelmi táfékoztatása. ismereteik bővítése, hogy szakszerűen, eredményesen és a környezetük veszélyeztetése nélkül a legcélravezetőbb mádon védekezzenek a károsítok ellen." Dr. Seprős Imre a bevezetésben többek között rámutat arra, hogy a hivatásos növényvédelmi szakemberek az utóbbi tíz évben nagyon sokat tettek a biológiai ismereteken alapuló növényvédelem terjesztéséért. Ennek ellenére a kertészke"dők. a kertbarátok Ismeretet tnég mindtg hiányosak; indokolatlanul sokat permeteznek, és ennek ellenére u várt eredmény gyakran mégis elmarad. A könyv gyakorlatilag tíz fejezetből áll. Az első fejezel a különböző állatfajok kártételét, a vírusos betegségek, a baktériumuk, a gombák és a gyomnövények által okozott károkat ismerteti. A második fejezel olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a növényvédelmi előrejelzés, a műszaki fejlesztés, a növényvédelmi ökonómia, a növényvédekezési módszerek. Egy pillanatra álljunk meg a védekezési módszereknél. A szerző részletesen taglalja a fizikai-mechanikai védekezés módszereit. Így a törzs- és vázágvédelmet, a sebkezelést, a szex-, a fény-, az Illat-, a szín- és a talajcsapdákat, a hernyófogó öveket és a kopogtatást, továbbá az agrotechnikai, a biológiai, a kémiai és a biotechnikai védekezést. Az olvasó számára bizonyára újnak mondható a biotechnikai védekezés, melynek keretében megismerkedhet a juvenilhormon-analógokkal, az antihormonokkal, a titinszintézis-gátlókkal, a szexferomonokkal, a táplálkozásgátlókkal és a petézésgátlással. A harmadik, legbővebb fejezet címe: „A hazánkban termesztett fontosabb kertészeti növények védelme.“ Részletesen foglalkozik a gyümölcsösök, ezen belül az almatennésűek, a szőlő, továbbá a zöldségfélék. ezen belül a káposztafélék, a burgonyafélék, a kobakosok, a hüvelyesek, a levélzöldségek, a hagymafélék, a gyökérzöldségnövények, a gombák és egyéb növények, valamint a díszfák, a díszcserjék és a virágoskertek védelmével. A részletes növényvédelmi rész hármas tagozódási), egy ábrát, egy táblázatot és egy rövid szöveges részt tartalmaz. Az ábrán feltüntették a növény fejlődésmenetét, felsorolják a fontosabb károsítókat. a kártevők neve mellett azokat az időszakokat, amikor az egyes károsítók ellen a védekezés általában Indokolt, az ábra felső részében pedig sötét, illetve világos nyilakkal azokat az időpontokat, amikorra a védekezéseket Javasolják. A táblázatban az l. oszlop a legkorszerűbbnek tartott (és általában drágább), а II. oszlop általában az olcsóbb, helyettesítő megoldásokat tartalmazza. A negyedik fejezet a fás növények, a zöldségfélék, a virágoskertek és a gyepek tápanyag-utánpótlásával foglalkozik. Az olvasó többek között tájékozódhat a termésminöség és a tápanyag-ellátottság közötti összefüggésről, a talaj termékenységét növelő anyagokról és a talajmintavételről. Az ötödik fejezet a növényvédelem és a tápanyag után pótlás kivitelezését, alkalmazástechnikáját ismerteti. Részletesen foglalkozik többek között a permetezés időpontjának megválasztásával, a permetlé elkészítésével, a permetezéssel, a porozással, a házikerti permetezőkkel és porozókknl, valamint a tápanyag-utánpótlás módszereivel és eszközeivel. A többi fejezet az ővó rendszabályokat. a függelék többek között a növényvédő szerek és ■Hevéltrágyák keverhetőségét. a bordói lé készítését, a roészkénléfőzést és a permetezési napló mintáját, továbbá a javasolt irodalmat, az idegen kifejezések magyarázatát és a betűrendes tárgymutatót ismerteti. A jobb' megértést 83 ábra és 74 táblázat segíti. A „Környezetkímélő növényvédelem a házikertben“ című szakkönyv a kertészkedök hasznos segítőtársa lehet. Л korlátozott példányszámú könyv megvásárolható vagy megrendelhető a következő címen: MAGYAR KÖNYVESBOLT Michalská 6. 81101 Bratislava (bara) Fotó; Macsicza Sándor KORPASODAS KUTYÁNÁL A korpa tulajdonképpen a bőr elszarusodott és pikkelyszerűon lelikődött felhámja. Lehet apró, akár a por, de lehet lemezes Is. A felső bőrréteg rendes körülmények között állandóan megújul, kicserélődik. Ha a korpásodás mértéke csekély, fölösleges állatorvoshoz fordulnunk, rendszeres fésülés és kefélés segítségével többnyire úrrá tehetünk rajta. Az erős korpaképződés külső oka lehet gombásodás, rühatka és egyéb élősködő, például bolha, tetű. A kutya ilyenkor erősen vakaródzik. A gombát mikroszkóp alatt vagy táptalajon való tenyészlés révén lelehet közelebbről meghatározni. A rühatka ugyancsak kimutatható mikroszkóppal, a többi élősködőt pedig gyakran szobads?emmel is észlelhetjük. A korpásodás belső oka lehet egyszerű táplálkozási zavar, állhat azonban a háttérben súlyos testi károsodás Is. Minden esetben egyaránt ajánlatos külső és belső kezelés. Azzal kezdjük. hogy a kutyánk bőrét megtisztítjuk. A fürdetés előtt csak komolyabb bőrelváltozások esetén kell nicgnyírni a hosszú és sűrű szőrzeté állatokat, hogy jobban hozzáférhessünk a testfelülethez. A külső kezelés mibenléte a továbbiakban a korpásodás okától függ. Az alkálimentes szappannal való lemosás mellett ajánlatos a bőr alkoholos bedörzsölése is, például 2—5 százalékos rezorcin- vagy szalicllszosszel. A belső kezelés lényege a helyes étkeztetés. A tűletetés tilos! őrizkedtünk a rizstől, a lóhústól, és az erősen fűszeres ételektől! Emellett adjunk kutyánknak élesztőt és A-vitaminos szereket. (Aj 4 I HÄZIKERTI SAJÁTOSSÁGUK A kiskertek legtöbbjére jellemző, hogy a termesztés két szintben, szőlővel, zöldségekkel, dísznövényekkel vegyesen folyik, gyakran gyepes talajon. Sajátos a tápanyaggazdálkodás is. Kétszintes termesztéssel például nagyobb az igény a víz és a tápanyagok iránt, amit a fák jó fejlődése és' terméshozama érdekében ki kell elégíteni. A kétféle növényzet vízigényes időszaka eltérhet egymástól, de egybe is eslfet. ilyenkor szükség lehet öntözésre. A szakszerű víz- és iápanyagga/.dálkodáshoz Ismernünk kell az együtt termesztett növények gyökereinek elhelyezkedési sajátosságait. a talaj víz- és tápanyagszolgállátását befolyásoló tulajdonságait. A gyümölcsfák egyedi kezelhetősége pedig több esetben előnyt is jelent az üzemi ültetvényekkel szemben. Például a kerten belüli eltérő talajtulajdonságokat, vagy a trágyázás mértékét fánként vehetjük figyelembe, a termés mennyiségétől függően. A gyümölcsfák középkölötí mély terműrétegű, jó vízgazdólkodású. humuszban gazdag talajban fejlődnek a legszebben. noha sokkal több helyen föllelhetők, mintsem ezen kedvező talajtulajdonságok előfordulnának. Ebből is látszik, hogy a fák. s általában a növények nagy türőképességűek. Az alma Igen sokféle talajon termeszthető. A csonthéjasok közül a mandula, a kajszi- és az őszibarack, valamint a cseresznye igényli leginkább a meszel. Enyhén áavanyú talajon a vörösszilvára oltott kajszi is szépen díszük. A szelídgesztenye érzékeny mészkerülő. A bogyősgyümölcsök sem szeretik a sok meszet, a szamóca különösen nem. Gyenge homokon vagy túl meszes talajon körtével és birssel ne nagyon próbálkozzunk, mert gyümölcse kövecses lesz. Jó vízgazdálkodássá meszes homoktalajon őszi- és kajszibarack termeszthető elsősorban. Párásaim klímaviszonyok és jó vízellátottság mellett a homokta laj almának, szilvának, köszmétének és meggynek is kedvező. talajhibAk ÉS ORVOSLATUK A kertekben különböző fizikai és kémiai természetű talajhibákkal találkozhatunk, amelyek többé-kevésbé mérsékelhetők vagy javíthatók. Sekély termőréteget eredményez a 60 —80 cm-nél sekélyebben lévő kőpad, vagy a túl magas (25—30 % feletti) mésztartatom, továbbá az erősen sós, szikes altalaj, valamint.a tartósan, 1,5 m-nől magasabban elhelyezkedő talajvíz. Agyogtalajban a tömődött, levegőtlen, összeíszapolődott altalaj akadályozza a gyökerek növekedését, sőt magas talajvízzel párosulva a tápanyaggazdálkodást Is károsan befolyásoló kémiai változásokat okoz. Ha a kőpad véknny, fel kell A telepítés törni. Ha vastag és nem törhető. sekélyen gyökerező alanyokkal, valamint fokozott vízutánpótlással és tápanvagada golással folytathatunk házikerti gyümölcstermesztést. A vízről és tápanyagról való nagyobb gondoskodás szükséges kavicsos, köves talajon Is. A homoktalajok mindig tartalmaznak elegendő levegőt, mégis lehetnek kedvezőtlen fizikai állapotban. Az évszázadok során összciszapolódott, ülepedett homoktalajon Is ajánlatos az ültetés előtti mőlyművelés (60—80 cm-ig). Ezáltal megszüntetjük a homok rugalmasságát. amit a szorosan egymáshoz simuló homokszemcsék okoznak. A gyenge homoktalajok legfőbb baja a kedvezőtlen tápanyag- és vízgazdálkodás. Ezen elsődlegesen a szerves anyagok (ístállőtrágya, tőzeg, lápföld, komposzt és egyéb növényi maradványok) talajba keverésével, esetleg rétegezésővel, valamint lassan bomló és a kilúgozásnak jobban ellenálló tápanyagok felhasználásával változtathatunk. Ha nagy mésztartalmú talajra szándékozunk gyümölcsfákat ültetni, a héjasok közül a mandulát és a csonthéjasokat válasszuk. Az őszibarackot mészre kevésbé érzékeny alanyokra, például keserűmandulára vagy mandulabarack kiónokra szemezve ültessük. A talajsavanyúság is talajhibu, amely komoly táplálkozási rendellenességeket, trágyázások hatásfokának csökkenését okozhatja a gyümölcsösökben. A savanyodás eredményesen javítható meszezéssel és szakszerű tápanyaggazdálkodússal. A talaj savanyúsága mennyiség! és minőségi vonatkozásban összetett fogalom. Meg szüntetésekor is komplex hatást érünk el. a talajban kémia!. fizikai és biológiai változások történnek. Az ioncsere következtében csökken a savanyúság, javul a fák kalciumellátása. kedvezőbb tulajdonságú humuszanvagok jönnek létre. További előny, hogy a vaskomplexek keletkezése megszűnik. miáltal a foszfátok könynyen oldható formába kerülnek és így nő a foszfortrágvázás hatékonysága. A roeszezés hatására javul a talaj szerketataimé zete, vízzel szemben stabilabb talajszemcsék jönnek létre. Az átalakulások következtében még a talajban élő mikroszervezetek összetétele Is megváltozik, biológiai tevékenységük megélénkül. AZ OLTOTT MÉSSZEL ÓVATOSAN A meszezéshez leginkább őröit mészkőport, láp! meszet, cukorgyári mésziszapot, oltott vagy égotett meszet használnak. Ez utóbbi szálló porának maró hatása miatt a munkavédelmi előírásukat szigorúan be kell tartani. A fölsorolt nieszező anyagok közül a mészkőpor lassan oldódik, több év alatt fokozatosan fejti ki hatását, tehát kíméletes talajjavító anyag. A cukorgyári mésziszap és a lápi mész közepesen, míg az égelett és oltott mész gyorsan és erélyesen ható meszező anyagok. Ez utóbbiak nagy mennyiségekben lökésszerűen hatnak a talajra, ftzíkokémiat és biológiai szempontból Is. E talajjavító anyagokat lehetőleg ősszel használjuk és 2—3 hónapig ne vessünk magvakat a javított talajba, mert hatóanyaguk károsíthatja a csírázó magot. Az oltott mész Igen finom részecskéi miatt nagy aktivitású. Ez az anyag a legtöbb településen hozzáférhető a korttula jdonosok számára, ezért a vizsgálatok alapján elért möszadagnak megfelelő mennyiségű oltott meszet 100 kilogramm kalciumkarbonáttal (CaCOsj azonosnak tekinthetjük. Az egyenletesebb elosztás érdekében 2—4 szeres vízzel hígítva öntözzük a talajra. A felhasználandó anyag mennyiségének meghatározásához laboratóriumi vizsgálatot kell végeztetni. A sós, szikes talajok különleges növénytermesztési gondot okoznak, gyümölcstermesztés számára kedvezőtlenek, A települések elhelyezkedése miatt sok házikert található ilyen területen. Különböző mértékben ugyan, de ezek is javíthatók. Először alma-, meggy-, és szilvafák ültetésével próbálkozzunk. A szikesek többfélék lehetnek: savanyú mésztelen, mésztelen gyengén lúgos és meszes szikesek, jellegüknek megfelelően változik a javításuk módja is. Ezzel kapcsolatban szintén laboratóriumi vizsgálatot kell végeztetni. Magas talajvize (1,2—1.5 m) terület esetén válasszuk a szilvát, a gyenge növekedésű (MM 106-os I alanyon lévő almát vagy a bogyósokat. Megjegyezzük, hogy ez utóbbiak közül a málna bírja legkevésbé a , magas talajvizet (legföljebb 96 centiméterig), a szamócának pedig a leginkább kedvező. Ha őszibarackot akarunk ültetni, akkor vad őszibarack alanyt használjunk. Körtének birsen 1.5 m-es talajvízszint a legjobb. 2 m-nél magasabban lévő talajvízzel a kajszi, a cseresznye, a meggy telepítése kockázatos lehet, mert gyökérfulladás okozta csúcsszáradás léphet fel és növekszik a fagyveszély is. A magas talajvizszintő területeken tanácsos vízgyűjtő és vízelvezető árkot létesíteni. Ha az elvezetés nem megoldott, a talajvízszint a nyílt árok vizének párolgásával, gyepesítéssel is csökkenthető. (K. SZ.)
