Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-01 / 44. szám
1986. november í, SZABAD FÖLDMŰVES leinél alacsonyabb veszteség mellett — Torma János gépkezelő parancsénak engedelmeskedve — aránylag könnyűszerrel szaggatla ki a répát, mint megannyi csontfogat, a nap által kerámlaszilárdságúra kiégetett barázdasorok agyagínyéből. Naponta a cukorgyári ütemtervvel lépést tartva 100—150 tonnányi a teljesítménye, amit Dosztál Béla felszedőgépe iuttat a Soltész Istvánnal és Pásztor Jánossal érkező Tatrák rakfelületére, hogy a közelben lévő felvásárlótelepre fuvarozzák. A növényzet gyommentes, a répagyökér tiszta, cukortartalma 17 százalékos, a terméshozam hektáronként mintegy 5—7 tonnával kevesebb a tervezett 35 tonnás értéknél. A szemes kukoricát 375 hektárról takarítják be öt saját kombájnnal 26—30 százalékos nedvességtartalom mellett. A magas egyed- és csőszám a tervezettnél jobb hozamot ígér, — csak hát... 15—20 százalékos a vadkár (vám). A CCM-mődszerrel mintegy 500 tonnányit takarítottak be. A lefosztott kukoricaszárat egv SPC— 420-as és egy ORKÄN típusú önjáró szecskázóval takarítják be s készítenek belőle répafejjel kevert szilázstakarmányt. Több mint ezer hektáron kell elvégezniük a mélyszántást. A traktorosok esőért esengnek, hogy végre megkezdhessék és jó minőségben végezamelynek vetését (910 hektáron) hamarosan befejezik. Vetőmag van elegendő, a növényvédő szerekből viszont hiány tapasztalható. A Szederce és a Kecel dűlőn „szaggatják“ a cukorrépát. Az új szakkifelezés megalkotásában társszerzőm az időjárás. Az OSC-6-os fejezőgép és a két darab KSZ-6-os kiásó „tudását“ felülmúlja e feladat. Ezek csak ásni tudásra alkottattak meg. A legifjabb márkájú MULTO-gépsort szerencsére más fémből gyúrták és makacsabb szerkezetekkel 'látták el, mert elődJegyzetelések őszi mezőjárás közben Szikkadt földek szélén 40—50 hektáros összteljesítménnyel megállás nélkül róla az elművelt dűlőket, mígnem a 820 hektáros területen földbe kerül a mag. A vetőgépek után vízzel megtöltött hatalmas hengerekkel tömörítik a gubancos földpaplant. A határnak egy másik szögletében 280 hektáros területen a szemes kukorica betakarításával komótoskodnak. persze, nem holmi lustálkodó kényelmeskedésből, hiszen három — adapterrel felszerelt — E-516-os, egy Bizon és egy E-512-es törhetné a termést, s így akár 150 tonnányi kukoricát is magtárba menthetnének naponta. Magyarázatként: az a bizonyos kutya ott van elásva, hogy a felvásárlóüzem maximálisan napi öt tonnányit tud átvenni a szövetkezettől. Ezért csupán a két kombájn került bevetésre Csizmadia Istvánnal és Imrecze Józseffel. A terméskilátások jók, a kukorica nedvességtartalma 24—28 százalékos. A leszecskázott kukoricaszárból répafejjel vegyített szilázst készítenek. Mi mással folytathatnám az őszi munkák menetéről szóló beszámolómat, mint a cukorrépa 150 hektárról történő kiszedésének körülményeivel. Az alábbiakban Korda István foglalja össze a répaföldön történteket: — Jelenleg egy Multo-8-os gépsorral Fükő Tibor győzi a naponta felvásárlandó mennyiség 5—6 hektárról való begyűjtését. A KCL-6-os új rakodóberendezés azonban csak egy napig üzemelt, szerencsére magyarországi kooperációs partnerünk — a Karcagi MgTsz — kisegített minket egv géppel, amellyel Hubay Árpád dolgozik. A hozamtervet megközelítőleg elérlük, hiszen a talaj kedvező vízháztartásának biztosításán kívül a lárásban nálunk volt a legmagasabb — több mint 80 ezer — egyedszám hektáronként. A termés akár a rekordot is „elérhette“ volna, ha 80 hektáron meg nem támadja a növényzeKORCSMÄROS LÄSZLÖ Porfellegeket eregető szántóföldek, kopárrá senyvedt szikes legelők, kiszáradt források szomorú képe fogad mindenfelé, amerre lárok. Amikor- leszegett fejjel ballagok egyik-másik mezei úton, akár azt is hihetném, hogy valamelyik afrikai szavannára tévedtem, de ha felpillantok a sivárságból és tekintetemmel begyűjtőm a tágabb látóhatár felkínálta páratlan őszi látványt, máris megnyugszom: Gömörországban vagyok, s ezúttal annak névadó falujában, Sajógömörben (Gemer), ahol úgy pompáznak a búsuló cserjések és á szivárványoző erdők, akárcsak egy Paál László-festményen. Három Skoda 180-as kapaszkodik fel a természet vásznára felkent csendélet-tájképre. Ezzel meg is szűnt a hajnal őrizte csend, nyttzsgőbbé vált az élet... Fagyos volt az éjszaka, de nyomjelző fehérségét mégsem mutathatta meg: a dérnekvaló nedvesség is kiszáradt a légből. Az imént említett gépeket nem a kakaskukorékolás hangjára ébredt emberek fogták gyeplőre, hanem még az előző este mezőfárásra indult traktorosok — Szopó Lajos, Demjén László és Murin Mariin —, akik most váltótársaiknak — Csíkfejes Istvánnak, Elek Károlynak és egy főiskolás gyakornoknak — adják tovább a kormánykereket és az erőgép mögött megviselten szolgáló ekét. Szántani voltak — szántani mennek, mert így szól az utasítás! Aki az utasításokat adja, Kovács István növénytermesztési úgazatvezető, a gazdaság központjában vívja keresztrejtvényszerű reggeli „csatáját". — Kevés a traktoros és sok a meghibásodott gép. Az elvégzendő munka pedig ennél is több, de a fontossági sorrend megítélésekor kiderült: semmi sem tűr halasztást. A rejtvény végül is megoldást nyer. A munkalapok rubrikái megtelnek nevekkel, úticélokkal, teljesítendő feladatokkal. A mező lassan benépesül. a fáradt emberek ezen a napon is ott folytatják a szorgoskodást, ahol tegnap a sötétség fáz élszaka) parancsolta néhány órás pihenőszünetkor abbahagyták. A lehetőségekhez képest jó magágyat készítenek az őszi gabonának, Október második hetét írjuk. Az aszályos időjárás tovább folytatódik. A mezőn dolgozó — talaj-előkészítésf és vetést végző — gépek alig látszanak ki a kerekek alól felvert porfelhőből. Nem lehet könnyű ilyen körülmények között dolgozni. Viszont a vetéssel sem lehet várni, ha azt akarják, hogy az őszi ■ Az állattenyésztés szempontjából a gabonafélék fejlődése minél hamarabb megkezdődjön, hogy a teleléshez elég erősek legyenek. Eperjes (Jahodná) határában a még álló tengeritáblák rozsdaszínűre változtak s a levelek hangosan csörögnek a játszadozó szélben. Száraz, kemény a föld. Déli órákban a nap még megpróbál imbolygó árnyakat rajzolni a föld fölé. A helyi egységes földműves-szövetkezet — amely 1187 hektár szántón gazdálkodik — földjein egymást űzve rohannak az erőgépek oda. vissza. Részletes táiékoztatást az őszi munkákról és rövid áttekintést az idei évről Kodai István agrármérnök, az útdonstilt növénytermesztési tőágazatvezető adott. Csak egy mozdulat, s a szekrény mélyéről előkerültek a részletes munkanaplók. A fiatal szakember a pontos és igényes munka híve. Elbeszélése alapján a helyzet a következőképpen fest: a takarmányalap biztosítása szempontjából nagy jelentősége van a megfelelő mennyiségű szilázs készítésének. A TQ-560 silókukorica fajta hozama két parcellán lobb volt a szemes kukoricáénál. A silókukorica betakarítását augusztus 25-én kezdték el és szeptember 6-án fejezték be. Az átlagos hektárhozam 4.7 tonna volt. Eddig összesen 3 ezer 160 tonna kukoricaszilázst készítettek. Másodosztályú szilázs készítéséhez leveles rézöldtakarmány nélkülözhetetlen. pafejet, répaszeletet és kukoricaszárat használtak fel. A lucernatermesztés tervét teljesítették. A mintegy 190 hektáron termesztett lucernát májustól folyamatosan kaszálták, s ezzel biztosították az 'állattenyésztés részére a folyamatos ellátást zöldtakarmányból. A lucernát azonban nemcsak zöldtakarnrány formáiéban hasznosították, hanem 5 ezer 54 tonnát granulált takarmánnyá dolgoztak fel, s közel 440 tonnából pedig szénát készítettek. A 255 hektáron termesztett szemes kukorica betakarítását szeptember második hetében kezdték el azokon a táblákon, amelyekre az Idén őszi búzát vetnek. E sorok írásáig 193 hektárról 1558 tonna kukoricát takarítottak be. A vágást egy-egy E-516- os és SZK-6-os arató cséplő gép végzi. A szövetkezet irodaépületéből épp ráláttunk arra a 48 hektáros táblára, melyen ma fejezik be a magágy előkészítését. A kukoricával kapcsolatban el kell mondani, hogy a szövetkezetnek nincs saját szárítója, ezért a Dunatőkési (Dunajský Klalov) Állami Gazdaságban szárítják a kukohessenek ezzel a munkafolyamattal is. A szőlőhegy tövéhez érek. Szüret utáni szegénységet ásítanak a tőkesorok. s csak néhány mezgerélő seregély osztja meg velem a délutáni magányt. ** A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban a Méhi (Vóelince) Egységes Földműves-szövetkezetnek van a legnagyobb hálózatú öntözőberendezése. A 2040 hektáros szántóterületnek a 80 százaléka mesterségesen „esőztethető“. Érdemes tehát szemügyre vennünk, hogy az aszályos nyárban, illetve a csapadék nélküli ősz során hogyan vizsgázott, milyen szolgálatot tett a gazdaságnak eme korszerű berendezés? Korda István föagronómns szerint gyakori meghibásodása ellenére igyekeztek folyamatosan üzemeltetni, ami. nek meg is lett az eredménye, mert megvédte a szövetkezetét az aszálykároktól, továbbá a termésátlagok növekedését is elősegítette. Például a silókukorica öntözött és szárazságban növekedett tábláin a hozamkülönbség hektáronként elérte a tíz tonnát. A 350 hektáron vetett nyári keverékekből — esőpótlás mellett — teljes értékű termést takarítottak be. A lucernát négyszer kaszálták. Sajnos, október eleiétől a Sajó alacsony vízállása miatt naponta csak délelőtt tizenegytől este öt óráig öntözhetnek. A vizet a takarmánynövények növesztésére használják fel. ezért az őszi gabonafélék magágykészítését a környező gazdaságokhoz hasonlóan itt is sivatagi körülmények közepette végzik. A hatékonyabb és minőségesebb munkavégzés érdekében egv talai-előkészítő egységet alakítottak, amely három rögtörő gyűrűs hengerből, két simftóból és két IH-tárcsából áll. Molnár László, Novák István és ifj. Jozef Turis lóvoltából a három SEX DJ 150-es tárcsás vetőgép napi ricát, napi 180—200 tonnát. Mivel ezt a mennyiséget fél nap alatt is le tudják aratni, a folyamatos szállítás érdekében csak minden másik nap vágják a kukoricát. Mint ismeretes, hazánkban a Bálái Kukoricatermelési Rendszerbe tartozó mezőgazdasági üzemek jelenleg összesen 27 ezer 500 hektáron termesztenek kukoricát. Eb. bői mintegy 5 ezer 500 hektáron Mikulov környékén, a többit Szlovákiában. Eperjesen azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy jövőre ők is taggazdaságává válnak a rendszernek. (De ez még a jövő zené jel) Beszélgetésünk további részéből egyértelműen kiderült, hogy még rengeteg a tennivaló. Az erdőgazdaság szakemberei is éppen ottjártunkkor végezték el a szövetkezet tulajdonában lévő 107 hektáros erdős terület térképezését. Az egyik legfontosabb ipari növény — a cukorrépa — betakarítása e héten szünetel. Ezt a többi munkálatok tették indokolttá, mivel a répabetakarításban 12 traktor erejére volt szükség. Ily módon azonban nehéz lett volna, azaz lenne a vetést agrotechnikai határidőben elvégezni. A cukorrépa szedését szeptember utolsó hetében kezdték el. Az átlaghozam 33—34 tonna, a cukortartalom pedig 12—14,5 százalék között ingadozik. A 15—17 százalékos álomhatár egy ideig még várat magára. A szárazság miatt a cukorrépa szedésénél is magas fokú fegyelem betartására kell törekedni, mert a répa könnyen törik és a földben marad a gyökere. Ez viszont a betakarítási veszteséget növeli. Az idén összesen 176 hektáron öntöztek rendszeresen, ebből mintegy 105 hektár a gyümölcsös, a többi terület Dunatőkés határában található. Ezen a téren a nyolcvanas évek végére szeretnének lelentősebb haladást elérni, melynek céllá többek között az Eperjeshez tartozó táblák öntözése. Ezzel együtt a területek hetven százalékát lesznek képesek vízzel ellátni. Az Eperjesi Efsz-ben ebben az évben viszonylag jól sikerült a napraforgó is, hiszen a tervezett 2,65 helyett 2.87 tonnás átlagos hektárhozamot értek el. Az idei gabonatermés miatt sincs okuk szégyenkezni. Igaz, a Danübla és a KoSútka csalódást okozott, ellenben a Vala (7,5 t/ha) és az Ágra (7.0 t/ha) jól sikerült. De folytassuk beszámolónkat az őszi munkákról. Most folyik'az alma és a szőlő szüretelése is. A téli alma minőségével elégedettek. Eddig 1050 tonnányit értékesítettek, melynek 90 százaléka első minőségi osztályú. Megtudtuk, hogy a gyümölcsösben főleg almát, körtét és őszibarackot termesztenek. A szőlészet csak 16 hektár kiterjedésű. A termés előreláthatólag a tervezettnél lóval kevesebb lesz: 1800 tonna helyett csupán 900—1000 tonnára számítanak. A szőlőtőkék még most is a két évvel ezelőtti erős fagyok következményeit „nyögik“. A 18 hektáros kertészetben már csak a zeller kiszedése van hátra. A korai káposzta, a dinnye és a paradicsom ugyancsak jól sikerült az idén. Közben megtekintettük a szövetke. zet gazdasági udvarát, melynek tisztasága, rendezettsége, valamint az épülő új tehénistálló, trágyatelep, silóverem és a szociális épület, mindmind arról győzött meg bennünket, hogy az eperjesiek lépést tartanak a fejlődéssel. Tudják, az egyre növekvő igényeknek csakis korszerű feltételek mellett tudnak eleget tenni. A gazdasági udvaron tett séta után megkerestük Czajlik Györgyöt, a szövetkezet közgazdászát, aki a dolgozók bérezéséről, anyagi megbecsüléséről tájékoztatott. Elmondta, hogy jövőre szeretnék bevezetni a ZEUMS tét a répacerkoszpóra, amely ellen hatásos növényvédő szer hiányában nem tudtunk időben védekezni. A szerves trágyát az agrokémiai vállalat besegítésével szórják el a földeken. Az őszi mélyszántást két műszakban kilenc traktorral végzik. Ezzel egy időben folyik a zöldségfélék begyűjtése. A vöröshagymát 60 hektárról 11 tonnás átlaghozammal takarították be. A 20 hektáron termesztett sárgarépa több mint 600 tonna összterméssel fizetett, de a 15 hektáros petrezselyemparcelláról is ígéretes termést várnak. A méhi szövetkezetben most van a legnagyobb munkatorlódás. Szükség van a hozzáértő irányításra, a rugalmas intézkedéseken alapuló szervezésre ahhoz, hogy a munkaidőt minden egyes dolgozó maximálisan kihasználhassa. Megoldották a mezőn való közétkeztetést. Az idén először négy munkahelyén vezették be a brigádszerű munkaszervezési és jutalmazási formát, aminek teljesítményserkentő hatását máris tapasztalják az ágazatokban. A gépi technika alkalmasságáról Rási Sándor főgépesítő nyilatkozik: — Egy Praga V3-S műhelykocsival Kilik József gépjavító állandó szolgálatot tart a mezőn. Gyakori a munka- és erőgépek meghibásodása, aminek sajátságos következménye lett az alkatrészhiány. A talaj-előkészítésnél leginkább igénybe vett DT-75-ős lánctalpas traktort már hetek óta nem használhatjuk, mivel nem kapunk hozzá fékdobot, fékszalagot és hátsó áttételi szekrényt. Még ennél is boszszantóbban súlt bennünket a 650 ezer koronáért nemrégen vásárolt és májustól főtengely-meghibásodás miatt üzemképtelen Tatra-815-ös tehergépkocsi, amelyet három kerekes traktorral kell pótolnunk. A gyártó cég — érthetetlen módon — ugyanis nem biztosítja a szervizszolgálatot. Hát kihez forduljunk problémánk orvoslása érdekében?.... II. bérezési rendszert, amely túl nagy változást számukra nem jelent, mivel a dolgozókat eddig is teljesítményük és az elvégzett munka minősége alapján értékelték. Ebben az időszakban — az őszi munkák idején — megnőtt a minőségi célprémium szerepe, így tényleges anyagi ösztönzést kapnak a növénytermesztésben dolgozók. Látogatásunk befejező részében megnéztük a sarjadó őszibúzatáblákat. Szinte érezni a szomjas föld sóhajtását. A múlt évben a mostanihoz viszonyítva 100 milliméterrel több (453) csapadék hullott. A termés betakarítását, igaz, megkönnyíti a száraz, meleg időjárás, viszont a többi munkálatot nehezíti. A gépek tokozott megterhelésnek vannak alávetve. Kodai István főágazatvezető megelégedéssel nyugtázta, hogy a szövetkezetnek kitűnően felszerelt gépparkja és gépjavító műhelye van. A szántást végző két Škoda 180-as traktor közül eddig mindössze az egyiknek kellett egy hétig állnia a sebességváltó meg. hibásodása miatt, de ezenkívül más kiesés nem volt. A gépjavítók a hibákat rövid idő alatt kijavítják. Ilyen szolgáltatásra minden mezőgazdasági üzemben szükség volna. Az átgondolt munkaszervezés és a megfelelő szolgáltatások biztosítása hozzájárul ahhoz, hogy az őszi munkákat agrotechnikai határidőben befelezzék. MACSICZA SÄNUOR ■ A száraz, kemény talaj még „ellenállni“ próbál. (A szerző felvételei)
