Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-25 / 43. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES. 1986. október 25. Űj fajták tárháza 'Az Üszori (Kvetoslavov) Zöldségnemesítő Állomás 1950-ben alakult mint a Hurbanovói Zöldség- és Speciális Növények Nemesítő Intézetének egyik részlege. Fő küldetése a zöldségfélék és a virágok új nagyhozamú fajtáinak az előállítása és a meglévő fajták fenntartó nemesítése, valamint a magtermelés szempontjából igényes fajták és hibridek szaporítása. A nemesítő állomás abban az időszakban jött létre, amikor a nyugati országokkal kiéleződtek a kapcsolatok, s át kellett hidalni azt az őrt, amely a vetőmagvak behozatalának leállítása következtében jött létre. Ez egy nagyon igényes feladat volt, mivel hiányoztak a szakemberek, a fajtanemesítésben pedig nem rendelkeztünk sem tapasztalatokkal, sem hagyományokkal. A kezdeti tevékenységünket a dolgozók elvándorlása, továbbá az Uvegházak és a gépi eszközök hiánya nehezítette. Ma, amikor tevékenységünket 35 év távlatából értékeljük, figyelemreméltó az a tény, hogy a mezőgazdasági gyakorlatnak 1B zöldség- és 4 virágfajtát adtunk. Nemesítő állomásunk így az új fajták előállítása szempontjából csehszlovákiai viszonylatban az élvonalba került. Tevékenységünket. elsősorban a melegkedvelő zöldségfélék, főleg a paprika nemesítésére összpontosítottuk. Közülük a legrégibb, hajtatásra alkalmas fajta a PCR. Ez a paprikafajta az 1961-os évtől kezdve jelentős szerepet töltött be nemcsak a hazai, de a magyarországi fajtanemesítésben is. Ezt a fajtát a vastaghúsú, nagyhozamú Jubilantka, a Rubin és a Granát fajták követték. A zöld fajtákat később a sárgászöld fajták, mint például a Citrina és a Konika váltották fel. Dél-Szlovákia homokos területein sajnos, a Citrina fajta nem vált be. Viszont igen jó eredményeket hozott hajtatásos termesztésben az NDK-ban. Ezzel szemben a korai érésű Konika fajta a mai napig fontos szerepet tölt be a hazai termesztésben. A további zöldségfélék közül említést érdemel a bokor formájú Kveta tökfajta és a törpe növésű Nana paradicsomfajta, amely főleg a kistermelők körében vált közkedveltté. A múltban elterjedt a melegágy! termesztésre alkalmas Reforma nborkafajta. Ma viszont immár néhány éve a hajtatásra szánt Marta Fi uborkahibrid vetőmagjával látjuk el a piacot. Ez a hibrid genetikai adottságai révén még a helytelen agrotechnikai feltételek meílett sem hoz keserű fzű termést. Kimondottan ginoikus fajta. Megfelelő tápanyag-utánpótlás esetén minden virág termést hoz. Partenokarpikus fajta, amelynek a megtermékenyítéséhez nem szükséges a méhek megporzó tevékenysége. A termés hozamaiban, alakjában, színében megközelíti a holland fajtákat. Tevékenységünknek jelentős szakaszát képezi a karalábé és a karfiol fajtanemesítése Szlovákia déli körzeteiben hosszú évekig termesztették a korai érésű Kvetoslavský modrý karalábé-, valamint a korai szántóföldi termesztésre alkalmas E 43-as karfiolfajtát. A termelők azonban változást követeltek a fajtaválasztékban. így az eredeti fajtát a Modran karalábéfajta váltotta fel, amely megtartotta jó tulajdonságait, viszont hosszabb a jarovizációs időszaka és hűvösebb évjáratokban is biztonságosabban terem. A nemesítőmunkánkban в hajdani Kvetoslavská hagymafajtát már túlszárnyaltuk. Ezzel szemben a Záhorský fokhagymafajta továbbra is a legjobb a fajtaválasztékból. Nagyhozamú és betegségekkel szemben ellenálló. A kiváló tulajdonságai miatt az NDK-ban is államilag elismerték. A gyökérzöldségfélékből a Delicia sárgarépafaitát nemesítettük ki. A Stnpická fajta után a legelterjedtebb. Nagyhozamű, finom levélzetű, kiváló beltartalmi értékű fajta. Az egynyári virágok közül négy fajtát nemesítettünk ki. Az egyszárd telt virágú Matthiol-ok csoportját fehér, karmín-rózsaszin és liláskék színváltozatokkal gazdagítottuk. E- zek az Anežka, a Kveta és a Pavla fajták. A Gaillaridie pulcherina pieta nemesítésében krőmossárga színváltozatot értünk el. A felsorolt sikerek korántsem jelentik azt, hogy munkánk befejeződött. Tovább dolgozunk az állami terv 2000-ig A fő követelmény a nagyhozam, a korai érés, a technológiai érés idején a sárgászöld szín és a jó egészségi állapot. Az elkövetkező évekre a KV-R8 típusú fajta nemesítésén dolgozunk. A vége felé közeledik a fóliás uborkafajta nemesítése is. Sötétzöld színű, riividebb termésű, ginoikus, genetikailag édes és az egyes gombás betegségekkel szemben ellenálló fajta. Az eltevési uborka nemesítésében genetikailag édes, ginoikus és a gombás betegségekkel szemben ellenálló fajták kialakításán dolgozunk. A szarvasmarha-tenyésztéssel, közelebbről a tehenészettel foglalkozó szakemberek a tudói annak, hogy egy-egy szakosított telep benépesítése, a megfelelő vérhányad szintentartása, a kialakult állomány mennyiségi és minőségi termelékenysége milyen több tényezős, komplex, s ugyanakkor részleteiben is naponta megoldandó feladat. A legoptimálisabban megszervezett tartási, takarmányozási, • fejési technológiák alkalmazása során is Időszakonként, szinte ritmikusan jelentkeznek olyan újabb és újabb feladatok, amelyek a szakágazat speciális voltából eredően előre ki nem számítható, de azonnali megoldást sürgetnek. — Az év elején életbe lépett űj gazdasági szabályozók figyelmünket elsősorban a minőség felé fordítják. A tej- és a hústermelés terén új követelményrendszerrel állunk szemben, amely arra irányul, hogy adottságainkat és lehetőségeinket az eddiginél még észszerűbben és gazdaságosabban dálkozik, mindenki természetesnek veszt itt, hogy a gazdaság állatgondozót havonta több mint négyezer koronát keresnek. Igaz, hogy gépesíteni is lehet — lehetne —, ennek ellenére ebben a gazdaságban — 5 ezer liter körüli a tehenenként évi fejési átlag, több mint 1 kg a hfzómarbák átlagos napi súlygyarapodása; 1Q0 tehéntől évi átlagban 104—105 borjút választanak el, az idén 90 vemhes üszőt értékesítenek — nnköltségcsökkentő meggondolásból egyetlen szakember sem nézi ki a trágyakihordást végző lovat. Az állattenyésztési dolgozók előtt serkentő példaként áll a két szocialista brigád, Saly Árpád és Varga Ernő agrármérnök vezetésével. Különben sem kell a teljes hozzáértést követelő állattenyésztői munkát elködösítení. Nem szükséges az eredményes tej- és hústermelés nyitját különösebben keresni. Ehelyett engedményt nem tűrő módon, valóban a hozzáértő gazda gondosságával meg kell tenni A jövedelem növelése az emberen múl Karol Míchálek az új paprikafajták növekedését ellenőrzi Tóth József felvétele előirányzott tematikus feladatain. Egyes feladatokat most kezdjük megvalósítani, mások esetében pedig az új fajtajelöltnket az állami vizsgálatokra készítjük elő. Az új fajták kialakítására irányuló nemesítőmunkánk nemcsak a hozamok növekedésére, hanem elsősorban a minőség, a technológiai tulajdonságok javítására, a jobb tárolhatóságra, a gépi betakarításra való alkalmasságra összpontosul. Némely fajtánál az ellenállóképesség kerül előtérbe. A jelen időszakban bizonyos időelőnnyel két újnemesitésű paprikafajtát juttatunk a gyakorlatnak. Nevezetesen a hajtatásra alkalmas KV-RS/01 és a KV-PRV fajtajelöltet. Mindkét fajtát a PCR és a Citrina keresztezésével állítottuk elő. Édes, vastaghúsú, sárgászöld színű, kóníkue alakú fajták. A paprika hossza 13—15 centiméter. A szárazrothadással szemben ellenálló. A köztermesztésben a csípős PCR fajtát váltják fel. Az első fajtajelölt esetében elegendő vetőmag áll rendelkezésre. A szabadföldi, sárga színű paprikák újnemesitésű fajtái a KV-GN/82 (Granát x Citrine) és a KV-CN/82 (Citrina x x Cecei Édes) fajta jelöltek. Ё- des, vastaghúsú, szögletes alakú fajták. A paprika hossza 10—12 centiméter. További újnemesitésű fajtánk a sötétzöld levélzetű, kompakt növekedésű KV-RN/82 (Rubín x x Konika) fajta jelölt. A paprika vastaghúsú és kónikus alakú. Az éretlen termés zöld vagy világoszöld színű. Korai fajta. A hozamokban eléri a böterinő Granát fajtát A szárazrothadással szemben ellenálló. A KV-CN/82 és a KV-RN/82 fajták a közvetlen szántóföldi vetésre jobban alkalmasabbak, mint a Fehér Özön fajta. A szabadföldi termesztésben egészségesebb és bőtermőbb, a paprikák is nagyobbak. Jövőre ezekből az újnemesitésű fajtákból elegendő vetőmagot akarunk biztosítani. A paradicsom nemesítésében a gépi betakarításra alkalmas fajták előállításán dolgozunk. Mindkét csoport Fi hibrid formájában jelenik meg a köztermesztésben. Befejezés előtt áll a korai szabadföldi termesztésű káposztahibridek előállítása. Jarovizációs idejük hosszabb, ezért ritkábban szöknek szárba. A fejek megrepedésével szemben is ellenállóbbak. A karfiolnál a korai, szabadföldi termesztésű, gyors fejlődésű és a nehéz, tömör rőzsájú fajtákat nemesílünk. Az újnemesitésű fajtákat jól kiegészíti majd a KV-KR sárgarépafajta, amely bőtermő (70 tonnát ad hektáronkénti, erős szárú, gépi betakarításra alkalmas és kiváló beltartalmi értékű. A hagymaféléknél egy fehér színű hagyma- és a Kamuša típusú póréhagyma fajta nemesítését nemsokára befejezzük. A virágok közül az Antirrhinum, a Tagetes és a Zinnia nemesítésén dolgozunk. Az eredményes fajtanemesítő munkákhoz gazdag genetikai tulajdonságú alapanyag-választékról kell gondoskodnunk. E- zeket 120 külföldi szervezettől rendeljük meg. Egyes tematikus feladatainkat a szovjet és az NDK-beli fajtanemesítőkkel közösen oldjuk meg. A fajtanemesítés sokrétű jelentőséggel bír. Közülük talán az egyik legfontosabb a gazdasági szempont. Ha az úszori nemesítésé fajtákat a standard fajtákkal hasonlítjuk össze — figyelembe véve az egyes fajták termőterületét, a tervezés és a felvásárlási árakat —, akkor a fajtáink évente 100 millió koronával növelik a termelők bevételét. Fajtáink jól reprezentálják nemesitőmunkánkat a különböző hazai és külföldi kiállításokon egyaránt. Sokat teszünk annak érdekében, hogy fajtanemesítő állomásunk továbbra is megtartsa jó hírnevét. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul majd a nemesítő állomás további bővítése. Karol Míchálek agrármérnök, a tudományok kandidátusa, az Cszori Zöldségnemesítő Állomás vezetője kiaknázzuk. A tételes iránymutatókon túl legérdemibb jelentősége éppen abban áll, hogy módot ad a gyakorlati szakembernek a különböző paraméterek szinkronizálására, a szakágazat helyi lehetőségeinek összehangolására. Bár így a termelőegységek — farmok. Istállók, standok, kollektívák és egyének — döntési, felelősségvállalási hatásköre szélesedik, de a termelési eredményekben mennyiségileg és minőségileg is pozitívumok várhatók — vallja belövics Mátyás, a Nagvmegveri (GalovoJ Egységes Földműves-szövetkezet állattenyésztési'főágazatvezetője, majd kiegészítésként hozzáfűzi. — A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének, s az üzemi jövedelem növelésének két kulcskérdése van: a hízóalapanyag előállításának gazdaságos növelése, a tejtermelést és a hizlalás! költségek csökkentése oly módon, hogy a végtermék minősége, illetve árbevétele számottevően ne csökkenjen. E kettős követelmény kulcskérdéseinek a Nagymegyeri Efsz állattenyésztési főágazata a múltban és a Jövőben is megfelel. A tavalyi gazdasági évet például e főágazat 9 millió korona tiszta jövedelemmel zárta. N A LEGOLCSÓBB TARTÁSI MÓDOT VÁLASZTOTTAK A 2 ezer 100 darabot számláló szarvasmarha-állomány összpontosítását az Izsapj és a nagymegyeri farmokon valósították meg. Nem építettek új Istállókat, mert a dinamikus fejlesztési tervükből kiindulva — mely elsősorban a gazdaságosságot és a jövedelmezőséget állította előtérbe —, ennyit nem áldozhattak rövid Időn belül a főágazat fejlesztésére. Számukra két lehetőség kínálkozott tehát. Az egyik: a jellegtelen, elavult istállókat technológiai változtatásokkal átalakítani, a másik: a nagymegyert telepen levő, szénatárolásra épített fészerszerű épületet alkalmassá tenni a hízómarhák tartására. Ez utóbbiban szabadtartásos módszert alkalmaznak, s a 300 darabot számláló hízőmarha-állomány gondozását egy ember végzi. A hagyományos értelembe vett korszerűtlen Istállóik száma négy. A tartási körülmények ismeretében talán így lehetne összefoglalóan jellemezni a Nagymegyeri Efsz szarvasmarha-tenyésztési munkáját: a lehető legkisebb ráfordítás, egyszerű megoldások, állandó szakmai fegyelem. Nyilván, hogy az Ilyen egyszerű szakosított telepeken nagyobb feladat, nehezebb munka vár az állattenyésztés! dolgozókra. Az elmondottakból kiindulva nyilvánvaló, hogy a megfeszített, nagy eredményeket hozó munkát Jól meg kell fizetni. Ezérí senki sem csőmindazt, amit már régóta tudunk, amit az eredményes szarvasmarha-tenyésztés ABC- jében oktatunk. Nagymegyeren és szerencsére még sok helyen e hazában — tudják, hogy mit kell tenni. Ilyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem, amlkor a nagymegyerí eredmények felől, s indítékairól érdeklődtem. — Naponta többször, folyamatosan ellenőrzünk és számon kérjük a feladatok teljesítését, rendszeresen foglalkozunk az állattenyésztéssel, a „hozzáálláson“, a „szemléleten“ múlik a siker — így fogalmazott magától értetődő módon a szövetkezet föágazatvezetője, majd kiegészítésként hozzáfűzte. — Az elmondottak értelmé-Lelovics Mátyás ben sikeresen alkalmazzuk a belüzemi önelszámolási. A fizetéseket az alábbi alapkritériumok szerint állapítjuk meg: a tej mennyisége és minősége, szaporodásbiológiái elvárások, tervezett napi felhízás. Ha a dolgozó a felsorakoztatott mennyiségi és minőségi elvárásokat nem teljesíti, akkor előlegzett alapfizetésének 1 akár 25—30 százalékát is elveszítheti. Az ösztönző munkadíjazásnak köszönve csökkentek az egyes Istállók, standok, kollektívák és egyének között fennálló szóródások. Az egyének teljesítménye terén különben érdekes tapasztalatokra tettünk szert. Közelmúltban a kannás fejést felszámolva, a tejet csővezetékeken keresztül vezettük a tartályokba. Ez a „csapatmunka“ sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az egyéni értékelés elmaradásával csökkent a személyt felelősség, s ennek a rovására írható, hogy a tehenenként! napi tejelékenység 2 literrel csökkent. A régi módszerhez való visszatérés után a tehenenként! tejhozam napi átlaga rövidesen a régi szintre emelkedett. Nem a véletlen műve tehát a személyekre szabott teljesítmények és minőségi elvárások napi értékelése, s az sem az ösztnnösség, illetve a rutinmunka rovására írható, hogy a föállaitenyésztő, aki a vezetők közül — érthetően — a legközvetlenebb kapcsolatban áll a szarvasmarha-tenyésztéssel — minden héten beszámol a vezetőségnek: mennyi volt ai tej, hogy alakult a minősége, milyenek a takarmányozási feltételek, mi a helyzet az állategészségügy terén, hogy állnak a vemhesítéssel vagy a borjúszaporulattal. Ha valami gond van, akkor azonnal intézkednek. Mindez egyszerű, természetes dolog — mondhatja bárki. így Igaz! Egy sor sikert meghatározó, egyértelműen az emberek’ hozzáértő munkájával, a szigorú szakmai fegyelemmel összefüggő tényező. TÜLETETÉS EGYENLŐ A RÁFIZETÉSSEL ’A takarmányozás költsége az állati termékek termelést költségeinek jelentős hányada. Nemcsak a takarmányköltség Ilyen aránya miatt van jelentősége a költségcsökkentési lehetőségek vizsgálatának, ha-; nem azért is, mert a termelési költségek takarmányozáson kívüli tételei — munkabér, amortizáció, segédüzemi ráfordítások, fenntartás stb. — egy-egy farmon alig változtathatók jelentősebb beruházások, ráfordítások nélkül; bár a nagymegyeri példából kiindulva mérsékelhetők. Ezzel szemben a takarmányozási költség az olcsóbban megtermelhető, vagy előállítható takarmányok viszonylagos arányának növelésével számottevően csökkenthető. Ebből a szempontból a Nagymegyeri Efsz-ben két gyakorlati célt követnek: ■ A területi hatékonyság növelését, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minél kevesebb a takarmánynövények termelésére szükséges terület, annál több terület marad az árnnövények termelésére. Továbbá: minél kevesebb takarmánytermő-teriilet szükséges az egységnyi állati termék előállításához, annál inkább méd van az állattenvésztés révén a területre vetített termelési érték, illetve jövedelem növelésére. ■ A tejelő- és a húshasznú szarvasmarba takarékos, szakszerű takarmányozásának megvalósításában figyelembe veszik az állatok termelési szakaszának megfelelő szükségletét és a takarmányozás megoldási lehetőségeit. Mindezek ökonómiai összefüggésének figyelembevételével alakul ki a megfelelő takarmányozási rendszer. Az elmondottaknak köszönve 1 liter tejet — a tervben feltételezett mennyiségnél — 7, egy kilogramm marhahúst pedig 50 dkg-mal kevesebb abraktakarmánnyal állítanak elő. A fajlagos költségek csökkentéséből és az abraktakarékosság elveiből kiindulva a folyamatszervezés Jelentőségéről kezdtünk el beszélgetni a főágazatvezetővel. Konkrétan arról, hogy egyetlen Integrált szervezetben lehet csak szemlélni a teljes termelési folyamatot, a fajta és a tábla kiválasztásától, a' takarmányul szolgáló végtermék előállításáig, Illetve felhasználásáig. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az állattenyésztési főágazat egyenrangú konzultáló partner a vetési terv kialakításában és a végtermék előállításában. A növénytermesztési főágazattől csak kiváló takarmányt vesznek át, s ebben az említett főágazat vezetői és dolgozói anyagilag is érdekeltté vannak téve. Tulajdonképpen így érik el, hogy például a napi betakarítási és szllázsolási teljesítmény a legnagyobb és olcsó legyen, s magas beltartalmi értékű, ízletes takarmányt állítsanak elő. • •• Ä tapasztalatok azt igazolják, hogy néhány gazdaság állattenyésztése évek őta zsákutcába' „jut“. Mégpedig olyan zsákutcába, melyben több rétegű falak állják el az utat. Meglátásaink szerint e rétegek között leginkább a szubjektív okok’ találhatók. Reméljük, hegy a' nagymegyerlhez hasonló gazdaságok példájára rövidesért összeáll egy olyan „faltörő kos“, mely ledönti majd ezt a többrétegű falat, és a zsákutcából egy olyan út lesz, amelyért a kullogők Is eljuthatnak céljaikhoz. CSIBA LÁSZLÓ
