Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-25 / 43. szám
1986. október 25. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A Szovjetunió az afganisztáni helyzet politikai megoldásának meggyorsítására törekszik Hat ezred — nyolcezer szovjet katona — kivonását kezdték meg október 14-én Afganisztánból. Ezt jelentette be a Kabulban rendezett nemzetközi sajtóértekezleten Miheil Szackov altábornagy, a szovjet honvédelmi minisztérium képviselője. A részleges kivonást, a szovjet és az afgán kormány megállapodása alapján, még októberben végrehajtják, ezzel is kifejezve: mindkét fél az Afganisztán körüli feszültség csökkentését, a probléma politikai megoldását akarja. A hat ezred jegy páncélos-, két gépesített lövész- és három légvédelmi ezred) visszavonását a politikai jószándék demonstrálásán kívül az is indokolja, hogy tovább erősödik az afgán fegyveres erők ütőképessége. A kivonandó szovjet csapatok feladatkörét afgán alakulatok veszik át. A hat szovjet ezred a közép-ázsiai katonai körzetben lévő. korábbi állomáshelyére tér viszsza. A manővert megfelelően biztosítják az ellenforradalmi bandák esetleges támadásai ellen. A csapatkivonásra a stockholmi megállapodás szellemében nemzetközi megfigyelőket Is hívtak. Sah Mohammed Doszt afgán külügyminiszter az ügy politikai vonatkozása kapcsán jelentőségei tulajdonított annak, hogy a reykjavlki találkozón szóba került az Afganisztán körüli helyzet. Azt a reményét fejezte ki, hogy a máäik oldal — elsősorban az Egyesült Államok és Pakisztán a csapatkivonás jóakaratot tükröző gesztusára hasonló módon válaszol- Sajnos, ennek eddig semmi jelét nem tapasztalni. Ezzel együtt sem állítható, hogy a Genfben ENSZ- közvetííéssel folyó afgán—pakisztáni tárgyalások megfeneklettek volna. Van bizonyos haladás, de nyomást gyakorolva Pakisztánra, a továbblépést mindenekelőtt Washington hátráltatja. Hasonló módon értékelte a helyzetet Szackov altábornagy is, aláhúzva, hogy a csapatkivonást megfelelően kellene értékelni azoknak, akik hadüzenet nélküli háborút folytatnak a törvényes kabuli kormány ellen, beavatkoznak az ország belügyeibe, pénzzel, fegyverszállításokkal, kiképzőkkel támogatják a bandákat. Megerősítette, hogy a tárgyalásokon szóba került a szovjet csapatok egy év alatti teljes kivonásának terve. Doszt külügyminiszter az ügy kapcsán úgy vélekedett, hogy ha megszűnik a külső beavatkozás Afganisztán beliigyeibe. akár még rövidebb idő alatt ts távozhat az országból a szovjet csapatkontingens. Ez attól függ, miként Az új idény cukortermelésére vonatkozó prognózisok szerint Európában a cukortermelés csökkenésére lehet számítani. Az F. 0. Licht cég egy másik becslése szerint a cukorrépa európai termőterülete 7.42 millió hektár, szemben az egy év előtti 7.3 millió hektárral. Az utóbbi évek átlagával számolva a következő európai cukorkampány 30 millió tonnás eredménnyel jár szemben a múlt évi 31,5 millió tonnával. Mint ismeretes Kubának ebben az idényben jelentős gondjai vannak a cukortermeléssel. A rossz időjárási feltételek miatt (előbb tartós aszály volt, később a Kate nevű hurrikán pusztított, pár heje pedig óriási esőzések voltaki, Kubában kisebb lett a cukornádtermés, kevesebb nyersanyagot szállítottak a cukorgyárakba. Kuba kitételével-valamennyi cukorexportőr jelentős kínálattal rendel kezik. Vonatkozik ez elsősorban az EGK-ra. amely szívesen értékesítené cukorkészleteit még az ül cukorkampány előtt. Ez a cukorkampány ugyanis a tavalyinál is jobb lehet. A cukor raktározási költségei óriási mértékben megterhelik a mezőgazdasági alapot, különösen a nemzetközi túltermelés korlátozására irányuló ■ EGK-kezdeményezések úgyszólván 1 semmi eredménnyel nem_ jártak. i A cukorpiacon már most tapasztal■ ható javulás és az új idény kedvező • kilátásai ellenére a négy nagy expor■ tőr és a kisebb exportőrök túlnyomó ■ többsége is sürgeti az úl Nemzetközi Cukoregyezmény mielőbbi tető alá ■ hozását. -Az új megállapodás hiányár nak nagy része volt abban, hogy a • nemzetközi cukorpiacon tartős vál- 5 ság alakult ki. és számos olyan or■ szág cukoripara, amelynek a cukor- export egyik fő devizabevételi forrás sa volt. csaknem csődbe ment. nem ? egy alkalommal súlyos helyzetbe hoz- ta az egész gazdaságot, s (Magyar Mezőgazdaság) Ä szovjet—amerikai munkacsúcs tanulságait kormányok, nemzetközi szervezetek, tömegtájékoztatási eszközök, szakértők elemzik. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet tv október 14-i fő híradóműsorában, a Vremjában ismertette az izlandi találkozó tapasztalatait. Ronald Reagan egy korábbi időpontban tartotta meg az erőpozícióra épülő, önigazoló beszédét. Az amerikai szövetségesek az elnök álláspontjának támogatása mellett pozitívan értékelik a tanácskozás kimenetelét. s annak a reményüknek adnak kifejezést, hogy a most elmaradt megállapodások későbbi megkötésére reálisak a lehetőségek. Mihail Gorbacsov a találkozó előzményeit elemezve kijelentette: ..Jelentős lépések egész csomagtervét helyeztük a tárgyalóasztalra. E javaslatok, ha elfogadják őket, új korszak kezdetét jelentették volna az emberiség életében. A nukleáris fegyverektől mentes korszak kezdetét. Ez a lényege a nemzetközi helvzet gvöke rés megváltoztatásának. Ennek meg is veit a reális lehetősége. Itt már nem a nukleáris fegyverzet korlátozásáról, veit szó, mint a SALT—I, SALT—II és más szerződésekben, hanem a nukleáris fegyverek viszonylag rövid idő alatt való felszámolásáról“. Az első javaslat a hadászati támadófegyverekre vonatkozott. A Szovjetunió kész volt arra, hogy a következő öt évben ezeket ötven százalékkal csökkentse. Ezt a javaslatot úgy fogalmazták meg, hogy közben szem előtt tartották a fegyverek teljes felszámolását, ahogyan ezt még januárban javasolták. A második javaslat a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozott. Az volt az indítvány, hogy Európában maradéktalanul számolják fel az ebbe az osztályba tartozó szovjet és amerikai rakétákat. E javaslatot megfogalmazva is nagy engedményt tett a Szovjetunió, amikor kijelentette — korábbi álláspontjától eltérően —, hogy nem kell f.igyeiembe venni Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris rakétáit. Mindezt abból a meggondolásból kiindulva, hogy meg kell tisztítani az utat az európai enyhülés előtt, meg kell szabadítani az európai népeket a nukleáris katasztrófa rémétől, s utána tovább kell lépni az összes nukleáris .fegyver felszámolásáig. A harmadik kérdés a rakétaelhárító rendszerekről kötött fABM) szerződés és a nukleáris kísérletek beszüntetése volt. A szovjet álláspont ebben a következő: ha gyökeresen új helyzetet hoznak létre, amikor megkezdődik a nukleáris fegyverek számottevő csökkentése és belátható időn belül teljes felszámolása, akkor minden váratlan fordulat ellen biztosítani kell a Szovejtuniót. KI kell küszöbölni mindent, am! a leszerelés folyamatában megbonthatná az egyensúlyt, s ki kell zárni a katonai fölényt teremtő új típusú fegyver létrehozásának bármilyen lehetőségét. Tekintettel azokra a különleges nehézségekre, amelyeket az amerikai kor-REYKJAVÍK UTÁN További erőfeszítések a megegyezés érdekében mányzat önmagának okozott az АБМ-szerződést illetően, a Szovjetunió nem követelte az űrfegvverklsérletek laboratóriumi beszüntetését. A szovjet kiindulópont azonban az volt, hogy maradéktalanul tartsa meg mindkét fél az ABM-szerződés valamennyi előírását, vagyis e téren végzett kutatások és kísérletek nem lépnek túl a laboratóriumokon. Az amerikaiak azonban nem álltak rá. hogy iyen szintre korlátozzák az SDI-programot. Ezzel kapcsolatban az SZKP KB főtitkára kijelentette: „Mi sohasem egyezünk bele. hoey saját kezünkkel segítsünk a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerződés aláaknázásáben. Számunkra ez elvi kérdés, nemzeti biztonságunk kérdése.“ Majd a továbbiakban rámutatott: „A helyzet értékelésénél az amerikaiak két súlyos hibát követnek el. Az egyik taktikai: hiszik, hogy a Szovjetunió előbb vagy utóbb belenyugszik az amerikai hadászati diktátum felélesztésének kísérleteibe, amelyek keretében csakis a, szovjet stratégiai fegyverek csökkentését szeretnék elérni, Ezt azért hiszik megvalósíthatónak, íhert a Szovjetunió, szerintük, jobban érdekelt egv leszerelési megegyezésben, mint az Egyesült Államok. Ez azonban súlyos tévedés. A más'k tévedésük stratégiai. Az Egyesült Államok a legújabb és legdrágább kozmikus fegyverek hajszájával gazdaságilag akarja kifárasztani a Szovjetuniót.“ Az amerikai kormányzatnak ez a stratégiája tévedésekre épült, mutatott rá Mihail Gorbacsov. A Reykjavík utáni helyzetet értékelve kifejtette, hogy a tárgyalásokon folytatott munka nem volt hiábavaló. Lehetővé tette sok minden újbóli átgondolását, esetenként felülvizsgálását. A részleteken felülemelkedve immár jobban látható, hogy hol tartanak a felek. Olvan úi platform alakult ki, amelynek több esélye van a sikerre, még akkor is, ha ez magában Revkjavíkban nem következett be. Szovjet részről — bár lenne rá ok — nem csapják be az ajtót, ellenkezőleg, további erőfeszítéseket tesznek a megegyezés érdekében, mert a nukleáris korszakban egyszerűen nincs más üt. Ez az álláspontja a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek is, akik Bukarestben tartották meg ülésüket és megtárgyalták az európai és a világhelyzettel összefüggő kérdéseket, valamint a nemzetközi helyzet megjavításáért vívott^ küzdelem problémáit. Az ülésen elfogadott közös közleményben'üdvözölték és nagyra értékelték a Szovjetunió nagy jelentőségű és messzemenő, Reykjavíkban előterjesztett javaslatait, mert azokat valamennyi szocialista ország érdekében, a világbéke megőrzésének érdekében terjesztették elO. Felszólították az USA kormányát, vegye tekintetbe a nemzetközi hely* zet komolyságát, mondjon le obstrukciós álláspontjáról a kezdeményező szovjet javaslatokkal szemben. A közlemény meggyőződéssel állapítja meg, hogy a külügyminiszteri bizottság bukaresti ülésének eredményei hozzájárulnak a Varsói Szerződés országai egységének és cselekvőképessé-« nek további szilárdításához és fontos ösztönzést adnak a világ összes békeszerető erői egyesített erőfeszítéseinek azért, hogy a nemzetközi kapcsolatokban alapvető javulást érjenek el. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a reykjavlki találkozó eredményeit értékelve megállapította, hogy a legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozó jelentős esemény volt á fegyverkezési bajsza ellen, az atomfegyverek betiltásáért és felszámolásáért, a háborús veszély elhárításáért vívott harcban A szovjet fél állásfoglalása a találkozón becsületes és nyílt volt. Az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveire támaszkodott. tekintetbe vette mindkét ország és szövetségeseik, valamennyi állam népei érdekeit és konkréton kifejezte az új megközelítést, az új gondolkodásmódot, amit sürgetően megkövetel az atomrakéták századának realitása. A szovjet fél őszinte igyekezetei tanúsított a megállapodás elérésére és új kompromisszumos javaslatokat terjesztett elő, amelyek teljes mértékben figyelembe vették az amerikai féi aggodalmait és lehetővé tették az egyetértést olyan komoly kérdésekben, mint a stratégiai támadófegyverek korlátozása és végső soron teljes felszámolása, valamint a közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítése' Európában. E javaslatok megvalósítása erőteljes fordulatot tenne lehetővé a nemzetközi kapcsolatokban. Sajnos, az említett kérdésekben gyakorlatilag már elért megállapodást nem stkerült mindkét fél számára kötelező egyezménybe foglalni. Végzetes lépés volna elszalasztani a háború és a béke problémái alapvető megoldásának történelmi esélyét. Mindent meg kell tenni ennek az esélynek a kihasználásáért. K6LP0LITIKAI KOMMENTÁR E nnek a jelszónak a jegyében tanácskozott Koppenhágában október 15—19-én a békeerők világkongresszusa. A találkozó, amelyet a dán békemozgalmi szervezetek kezdeményeztek, kiemelkedő eseménye az idei nemzetközi békeévnek. Mintegy hatvan ország 140 békeszervezetének és mozgalmának több mint 2 ezer tagja vett részt a találkozón, amelynek különleges jelentőséget ad, hogy egy NATO-ország fővárosában rendezték meg. Azt hihetne az ember, bogy a szovjet—amerikai munkacsúcs után, amelyen több leszerelést, a béke védelmét illető kérdésben közel kerültek egymáshoz az álláspontok, könnyű a dolga egy hasonló kérdéskörben, általánosabb jelleggel tárgyaló — tulajdonképpen azonos célokért küzdő — küldötteknek, világkongresszusnak. A tények azonban mást bizonyítanak. A létkérdésekben mindenképpen közös érdekek ellenére is távol maradt a koppenhágai Bella Centretbol több olyan mozgalom és politikai szervezet, amelyet a hatalmas szervező tevékenységet végzett előkészítő bizottság szívesen látott volna, a tárgyalóteremben. Fenntartásaik fö oka az volt, hogy a tanácskozás szerintük egyoldalúnak, csak az amerikai nukleáris és hordozóeszközök ellen szót emelő fórumnak tűnt a szemükben. Nyilván éppen e sajátos fenntartásokkal egyetértők Közül kerültek ki azok a randalírozók, akik rendbontással, zavargásokkal tiltakoztak a kongresszus megtartása ellen. Elgondolkoztató, figyelmeztető tény ez abban a Dániában, ahol a második világháborúban bátran szálltak szembe a hitlerista megszállókkal és küzdöttek a fasizmus ellen a dánok legjobbjai. Dániában az utóbb! években központi kérdéssé vált az amerikai rakéták nyagat-enröpai telepítése elleni tiltakozás. 1983-ban a parlament határozatban kötelezte a kormányt, hogy szorgalmazza az 1979-es telepítési határozat módosítását, bár Dánia csupán a költségekhez járul hozzá és NATO-tagáilamként is jé viszonyra törekszik minden országgal. Rendszeresek a béketüntetések, amelyeken követelik, hogy Észak-Európát nyilvánítsák atomfegyvermentes övezetté. békemozgalmak mindon irányzata szét kért és kapott. Az pedig, hogy a fő téma az űrhadviselés, a vegyi és a biológiai fegyverek elleni fellépés, az atomkisérleti tilalom kiterjesztése minden atnmhatalomra, a leszerelés ügyének támogatása volt — nem azért volt így, mert a Szovjetunió és a szocialista országok küldöttségei szép számban voltak jelen, hanem azért, mert e célok az egész emberiség létérdekeit jelentik. Es ezt sem a kívülmaradottak, a' kongresszus ellen távnllétükkel tüntetők, sem a termekbe rendzavaró szándékkal betolakodók nem tudták megváltoztatni. Most, amikor a karnyújtásnyi közelségbe került a leszerelés, a béke hosszú távú biztosítása, az emberiség biztonságos jövőjéért aggédék még erőteljesebben, még szélesebb tömé„A béke védelméért, az emberiség jövőjéért” A kongresszus elnöke a köztiszteletben álló dán liberális politikus, a 92 éves Harmod Lannung, a Födera- Iista Világmozgalnm elnöke volt, akit az idén Nobel-Békedíjra is jelöltek. Lannung a résztvevőkhöz intézett nyílt levelében rámutatott, olyan fórum biztosítása a céljuk, amely ösztönző hatást gyakorolhat a békemozgalmakra, „erősítve“ ezzel a nemzetközi békeév célkitűzéseinek valóra váltásáért folytatott közös munkát. Ez az a közös nevező, amely végül minden nézetkülönbség ellenére — Koppenhágába gyűjti a békemozgalmak vezetőit és képviselőit“. Nos, a sokszínű viták sorozatából kitűnt, hogy távolról sem csak a Béke-világtanácshnz tartozó mozgalmak képviselői voltak jelen. Valóban a gcket maguk mellé állítva követelik, sürgetik a megegyezést. Hazájukba hazatérve bizakodással — de az ellentéteket kiélezni kívánó, gvűlnlködést szító erők jelenlétét is tudatosító valóságismerettel — folytatják felvilágosító, szervezőmunkájukat a bé-« kemozgalmak, szervezetek. Helyünk, feladatunk ebben a küzdelemben nem szerény, de mindanynyiunk által jól ismert és szívesen, meggyőződéssel vállalt. Társadalmunk mindig is a béke oldalán állt, létének alapfeltétele a béke. A Szovjetunió oldalán ennek megszilárdításán fáradozik hazánk dolgozó népe Is. Becsületes munkájával éppúgy, mint a társadalmi szervezetekben végzett sok-« rétü tevékenységével. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET halednak majd Aíganisztánban a forradalmi rendszer hatalmi bázisának további kiépítésével, a demokratizálódással, a tömegeknek a hatalom gyakorlásába való bevonásával. Az afgán külügyminiszter ezzel kapcsolatosad beszélt a demokratizálódást folyamatról, példaként idézte, hogy a forradalmi tanács, a hatalmat gyakorló legfelsőbb szervezet munkájában az utóbbi időben valamennyi társadalmi réteg, elsősorban a nemzetiségek erősítették részvételüket. Az afganisztáni vezetés a belső demokratizálással párhuzamosan az országon kívül élőkhöz, az ellenzékiekhez is fordul, készen arra, hogy egvségkorményí alakítson mindazok bevonásával. aktk egyetértenek a demokratikus fejlődés céljaival. Ennek szellemében tárgyalnak — a fölösleges vérontást megakadályozandó — kilencvenkét, a rendszer ellen harcoló csoporttal, amelyeknek tagjai többségűkben félrevezetett emberek. Az afgán kormány réméit, hogy a szovjet ka tcnal érék nélkiii is képes lesz a hatalom — a fontos gazdasági létesítmények — védelmére. Moszkvai sajtóértekezletén ezzel kapcsolatban Nyikolaj Cservov vezérezredes, a Szovjetunió fegyveres erői vezérkarának csoportfőnöke kijelentette: — A csapatkivonással a Szovieunió megerősíti, hogy az Afganisztán körüli helyzet politikai megoldásának meggyorsítására törekszik. A szovjet vezetés arra számít, hogv azok, akik intervenciót szerveznek az Afgán Demokratikus Köztársaság ellen, megértik és értékelik a Szovjetuniónak ezt a lépését, és megszüntetik a külső beavatkozást a független Afganisztán ügyeibe. A Szovjetunió továbbá úgy véli, hogy ez a döntése segít kedvező politikai légkört kialakítani a genfi afgán-pakisztáni tárgyalásokon ahhoz, hogy konkrét megállapodásokat érjenek el. Mihelyt olyan politikai megoldást dolgoznak ki, amely biztosítaná. hogy leállítják és nem üjít|ák fel a külső agressziót az ADK ellen, a szovjet csapatok hazatérése Afganisztánból meggyorsul. Ha azonban folytatódik az intervenció Afganisztán ellen, akkor a Szovjetunió nem hagyja cserben szomszédját. Sem az ellenforradalmi bandáknak, sem amerikai védelmezőiknek nincs semmilyen esélyük arra. hogv megváltoztassák a kormányt Afganisztánban és ígv közelebb kerüljenek a szovjet határokhoz — hangsúlyozta Nyikolaj Cservov. A cuRorsxportőríik Iteteő kilátáséi Szeptembertől áprilisig, azaz az 1985 1986-os idény nyolc hőnapjában a nemzetközi cukorpiacon jelentős mértékben növekedtek az árak. Az utóbbi időben a két és fél év óta tapasztalt legmagasabb szintet érték el. annak ellenére, hogy a világ továbbra is óriást cukorkészletekkel rendelkezik. Az ártendenciák javulásában egyrészt közrelátszott, hogy a jelenlegi idényben csökkent a világ cukortermelése, másrészt az. hogy több lelentős importőr — köztük a Szovjetunió — növelte cukorlmportlát. Végül nem mellékes körülmény a dollár árfolyamának jelentős csökkenése sem." Április végén Londonban a nyerscukor ára csaknem kétszer akkora volt, mint egy évvel ezelőtt ugyanebben az időszakban. Ez a rendkívül erőteljes növekedés az előző idény alacsony árszintjéből adódik. Az 1984'1985-ös idény úgy vonult be a történelembe, mint a háború utáni korszak legalacsonyabb cukorárának az időszaka. A jelenlegi Idényben a cukormérlegre továbbra is az óriási túlkínálat a tellemző. bár a világ cukortermelése kisebb mér■ tékben csökkent (100 millió tonnáról 97 millió tonnára), ugyanakkor a fogyasztás 98,4 millió tonnáról mintegy 100 millió tonnára növekedett. Bár a növekvő fogyasztás csökkenteni fogja a készleteket, a jelenlegi Idény végén, azaz ez év augusztus 31-én a cukorkészletek nagysága még mindig 30 millió tonna volt. ami megfelelt a világ cukorfogyasztása 38,2 százalékának. azaz csaknem 5 havi fogyasztásnak. A piaci tendenciákat lelentós mértékben befolyásolja az is, hogv egy bizonyos Ideje számolnak a cukortermelés átlagos csökkenésével az 1986/1987-es új Idényben. Bár a konkrét becslések még túl koraiak lennének. egyes prognóztskészltő cégek már most feltételezik, hogy a világ cukortermelése az új Idényben valamelyest csökkenni tog, a fogyasztás viszont növekszik.
