Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-18 / 42. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES, 1986. október 18, Ki tud szebben énekelni? („Melódiás“ gondolatok) előadói verseny. Mert persze, Hogy mtért volt a létrejött ét hogy lehet menő énekesek és követően néhány évig szinte bandák dalait énekelni; teszik kizárólag előadói verseny a is százan meg százan, még Melódia, s nagyobb részben miolyanok ts, akiknek nincs tál ért az még ma is, annak égénagy tehetségük hozzá. Ezt te- szén prózai okai is vannak, szik a bárzenekarok, a kávé- Közülk az tűnik a legkézenházi énekesek, egy-egy helyi fekvőbbnek, hogy kevés a szerűi Mit Tud?-vetélkedő részivé- ző, tehát sztlkségszerüen kevés vöt; újabban jobbára már lag- az eredeti szerzemény. Nem zikban, meg táncmulatságokon vitás: két nagyon is különböző Az eredeti alkotásokat — az együttesek versenyét nem számítva — hat dal képviselte az Idei Melódián. Gazsi Sándor és Ruszinyák Árpád Emlék című szerzeményét Virág Sándor adta elő (balra), a Csak a csend zenél című dalt pedig, ugyanettől a szerzőpárostól, Kucsa András énekelte (jobbra) ’Akik olvasták múlt heti számunkban a Melódia 'S fi táncdalversenyről szóló beszámolót, emlékezhetnek rá, hogy a témát nem nyilvánítottuk lezártnak. Az együttesek somorfai '/Samorin) versenyéről elmondottakhoz ugyan nincs hozzátenni. valónk, annál Inkább viszont a döntő második részében látöttakhoz-halloitakhoz. S mivel mennyiségileg a szólisták versenye jelentette — és jelenti létrejöttétől kezdve — It Melódta súlypontját, elsősorban ehhez szeretnénk hozzáfűzni néhány gondolatot. A helyszín, el kell ismernünk, pazarabb már nem is lehetett volna. Vagy ha igen, már csak a filharmónia hangversenyterme, vagy a Szlovák Nemzeti Színház. Mindenesetre a Csehszlovák Rádió braíislavai épületének koncertterme is olyan környezetet jelent, ahol az emberre akaratlanul is átragad az ünnepi áhítat; az a fajta várakozás, amely maradandó művészi élményt helyez kilátásba. Adott esetben természetesen zenei élményt. Aztán megjelenik az első előadó, és az ország egyik legrangosabb hangversenytermének színpadán felhangzik a Neoton Família egyik elcsépelt slágere. 'Amelyet mellesleg már csak a címe miatt is legkésőbb augusztus végén levesznek a műsorukról a rádióállomások, miután addig naponta legalább háromszor hintették szét az éterben, lévén szó a nyári dalok legtipikusabb fajtájáról. U- tána pedig egy édesbús nóta lágy hangjai úsznak a fülünkbe, és jönnek ki nyómban a könyökünkön, minthogy a szóban forgó dalt legalább tíz éve az ts ismeri, aki egyébként utálja a könnyűzenét. Az egyetlen mentsége, hogy itt és most elhangzott, csak az lehetne, hogy szeptember végén járván valóban hullani kezdtek már az elsárgult levelek. Es így tovább: régebbi és ú)abb, kommersz és színvonalasabb nóták egymás után, amelyeket mindenki ismert, s ami a lényeg; mindenki EREDETIBEN tsmert. A Varga Miklóstól, a Katona Kláritól, a Máté Pétertől. S az értékelés, egy országos verseny díszes külsőségek közepette megrendezett döntője azt hivatott eldönteni, hogy ki tudja őket az eredetit minél élethűbben utánozva elénekelni? Mert ebben a műfajban a dal és az előadó elválaszthatatlan egymástól, s így a jó előadás szükségképpen megköveteli az eredetihez való minél jobb közelítést. Mondjuk ki nyíltan: eléggé szerencsétlen találmány ez az előadói verseny. Pontosabban: egy ilyen szinten megrendezett is ilyenre vigad a nép, mivel a kor szavát megértő prímás nemcsak Dankó Pistát, de a Dolly Roll együttes akármelyik számát is elcifrázza, ha kell. Egy országos versenymozgalmat errefelé orientálni — igaz, nem teljes mértékben, de kétségtelenül a mennyiségileg nagyobbik részét — viszont a legenyhébb kifejezéssel is érthetetlennek kell hogy tartsunk. Gátolja az előbbrelépésl, ellenkezik a jóízléssel, sőt ellentétben áll magának a versenynek a feltételezett céljával is. Mert ez aligha merülhet ki annyiban, hogy azt hivasson eldönteni: ki tud szebben énekelni. Persze, másik oldalról is meg lehetne közelítem a kérdést, sőt, az objektív kép kialakításának érdekében szükséges is. dolog a zenét — esetünkben a könnyűzenét — szeretni, és alkotó módon művelni. Kissé leegyszerűsítve a dolgot, azt mondhatnánk, ~hogy az utóbbinak mennyiségi és minőségi feltétele is van. A mennyiségi alatt egyszerűen az értendő, hogy több zenebarát több potenciális zeneszerző-tehetséget is jelent, a minőségi pedig azt, hogy ezek számára, legyenek bármennyien, meg kell teremteni nemcsak a kiugrás, de a taP- tós, hosszú távú bizonyítás lehetőségeit Is. Mint ahogy ez például a sportban természetes: ha egy jószemű edző meglát valahol egy tehetséges futballistát, az biztos, hogy egy-két éven% belül valamelytk élvonalbeli klubban, szerencsésebb esetben a válogatottban rúgja majd a bőrt. De hagyjuk a focit, és nézzük meg, hogyan konkretizálható a két említett feltétel a csehszlovákiai magyar könnyűzene esetében. Tíz- és tízezer magyar anyanyelvű fiatal hallgatja, sőt Imádja nálunk is a sláger- és a rockzenét, s ha csak azokra szűkítjük is a kön, akik legalább az alapszintű gitározás vagy bármilyen más hangszeren való játék erejéig értenek is hozzá, számuk feltehetőleg még mindig jó néhány ezer. Ez pedig már egy olyan bázist képvisel, amelynek alapján igenis kialakulhat, ha sejtszerüen elszórva is, egy saját arcú alkotógárda. Csakhogy ehhez megjelelő feltételeket kell teremteni, és ami legalább ennyire fontos: kedvet kell csinálni hozzáI Bs hogy hogyan? Hát erre már valóban könnyű a válasz: ha valami jót alkotnak, annak a számára utat kell nyitni a hallgatók jelé! Sehol máshol nincsenek erre olyan kitűnő lehetőségek mint a hangos műfajokban, azokon belül is a könnyűzenében. Megismételjük azt, amit múlt heti számunkban az együttesekkel kapcsolatban már elmondottunk: van nekünk saját, éspedig eléggé tekintélyes idő-terjedelmet képviselő rádióadásunk, amelybe bőven beleférne az az alig egy tucatnyi valóban eredetinek nevezhető nóta, amely egy-egy Melódia-versenysorozat alkalmával felbukkan. A rögzítésük jelentene tán akadályt? Ma, a huszadik század utolsó éveinek technikája melletti? Kivonul egy mozgó stúdió, két hangmérnökkel meg egy zenei szerkesztővel, és néhány óra alatt nyélbeütik az egészet. Ez főleg az együtteseknél tűnhet problémamentesnek, de a szólisták számára írt daloknál is könnyűnek látjuk a megoldást: hívják be egy napra az énekest a rádióba, sorakoztassák fel mögéje mondjuk a FORNAX együttest, ugyanúgy, niint a Melódia csinnadrattás döntőjében, fejhallgatót a jelére valamennyinknek, aztán keverőpult bekapcsol, lámpa kigyullad, felvétel indult Az utána következő hetek, hónapok során pedig a dalok életképességét néhány ember szigorú szakmai verdiktje után döntse el az a fórum, amelynek ebben a műfajban a világon mindenütt döntő szava van: a közönség... Ekkor mondhatnánk, hogy van valami értelme a Melódiának, s nem formális, kampányszerű akció, olykor közönséges magamutogatás az egész. Amelynek látványos döntője után győztesek és nyeretlenek ugyanazzal a teljesen egységes tudattal memetnek haza, hogy most két évig biztos hogy megint nem történik majd semmi. S majd a következő Melódián — ha szerencséjük lesz — ismét bemutathatnak pár száz ember előtt egy dalt, amelyet előzőleg öt ember erre alkalmasnak ítélt. A slágerek élete, sorsa nem Ilyen. Még a gyengébekké sem. ■ VASS GYULA FÚVÓSZENEKAROK TALÁLKOZÓJA A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járási Nemzeti Bizottság kulturális osztálya, a járási népművelési központ és a Csfzi (Cíz) Állami Fürdő közös rendezésében: került sor szeptember 14-én a járás fúvószenekarainak találkozójára a csíz! fürdőben. A találkozó keretében elsőnek a tisoveci Hradovanka mutatkozott be, amely a városi művelődési ház mellett működik, s amely együttes a napokban ünnepelte megalakulásának 90. évfordulóját. Az együttes vezetője már hosszú évek óta Jaroslav Brzák a helyi művészeti népiskola igazgatója. A zenekar tipikus munkásegyüttes, amely gyakran szerepel a különböző állami és politikai rendezvényeken s aktívan kiveszi részét a püt rendezvényeiből Is. Műsorukban — amelyet szlovák, cseh és magyar fúvószenekarok részére komponált művekből állították össze — nagy sikerrel szerepeltek Marta Svobodová és Jóra) Brož énekesek is. Sorrendben a másodikként lépett fel Hnúšťa üzemei egyesített szakszervezeti klubjának zenekara, amelynek karmestere Ladislav Tökély, a hnúšťa! vegyiművek dolgozója. Az együttes műsorában főleg fúvószenekarokra átírt szlovák népdalok szerepeltek, amelyeket Alice Kubeková és Lanka Sedláková adott elő magas színvpnalon. Mindkét együttesnél érezhető volt a rendszeres, és igényes felkészülés. A találkozó kellemes és kedves meglepetésé volt a Rimaszombati Városi Népművelési Központ mellett működő Sobotlenka szereplése, amelynek vezetőle Lévay Tibor, e Šrobár utcai Alapiskola tanítója, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának oszlopos tagja. Ez az együttes érettségével, művészi színvonalával és tökéletes előadásmódjával tűnt ki. Hasonló elismeréssel kell szólni Viera Slatinskáréi, a városi nemzeti bizottság mellett működó püt tagjáról, valamint az ugyancsak rimaszombati Radek Storknprél, akik a fúvószenekarokra írt népdalokat magas művészi színvona. Ion adták elő. A műsor végén a találkozón résztvett fúvószenekarok három szerzeményt közösen adtak eló. Az egész rendezvényt és a műsort Drahomíra Plichtová, a lárásl népművelési központ dolgozója vezette és konferálta nagy" rutinnal. A koncert a csízl fürdő társalgóiban a késő esti órákban ért véget. A jó atmoszférához nemcsak a fúvószenekarok {'árultak hozzá, de a közönség Is, amelyet zömmel a gyógykezelésen ott-tartózkodó betegek alkottak. Torpis József ■ir A Rimaszombati Városi NépmQvelódési Központ zenekara, és karmesterük, Lévay Tibor. (Tokár József felvétele]’ t Asládkovlőovói Csehszlovák.Szovjet Barátság Állami Gazdaság honvédelmi bizottsága a szociális és kulturális ügyek bizottságával együtt immár 12. alkalommal rendezte meg a gazdaság alkalmazottainak és azok gyermekeinek honvédelmi sportnapját. A felnőttek négy versenyszámban álltak rajthoz: honvédelmi kéttusa. röplabda, tűzol tóverseny és labdarúgás. A honvédelmi kéttusában a következő végső sorrend alakult ki a résztvevők között: 1. Krizsan Tibor. 2. Son Hue vietnami diák, 3. Szolga Zoltán. A röplabda-torna végeredménye: 1. Az igazgatóság csapata. 2. A vietnami diákok csapata, 3. jurcsi-major (Lúčny Dvor), 4. A lengyel főiskolások csapata. A tfizoltóverseny résztvevői először a DS-16-os, majd a PSS- 8-as típusú fecskendő használatában mérték össze tudásukat. A csapatversenyek eredménye a DS-16-os kategóriában: 1. Sládkovičovo. 2. Feketenyék (Čierna Voda). A PSS-8-as kategóriában: 1. Kosul (Košúty), 2. Nagyfödémes (Veľké Oľany), 3. Jurcsimajor. A labdarúgó-torna helyezettéinek sorrendje: 1. Az igazgatóság és a gépesítő részleg közös csapata. 2. Nagyfödémes—Feketenyék, 3. Kosát,^ 4. Jurcsi-major—Puszta[ödémBS (Pusté Üfany). A verseny résztvevői az Ünnepélyes megnyitó előtt. * [A szerző lelvőtele) A torna legjobb játékosait is megválasztották, mégpedig életkor szerinti kategóriákban. A megtisztelő címet húsz éves korig Molnár Alfréd, húsztól harminc éves korig Kollárik Ernő, harminctól negyven éves korig Miloš Kyselý, negyven év felett pedig Cződör Ferenc nyerte. A felnőttek után a gyermekek is összemérték tudásukat, különböző ügyességi versenyekben. Itt hatéves korig így alakult a sorrend: 1. Ladislav NogaCek, 2. Gáspár Kinga. 3. Cservenka Csaba. Tíz éves korig: 1. Roland Kevešda, 2. Nina Šimeková, 3. Ladislav Simek. A tíz év felettiek sorrendje: 1. Németh Anikó, 2. Silvia Simeková, 3. Kubacska Klaudia. A jól sikerült akció végén az egyes versenyszámok győztese! értékes tárgyi jutalmat kaptak, de a vesztesek sem távoztak üres kézzel, mert a résztvételükért különböző apróságokat — édességeket és hasonló — kaptak jutalmul. A jól megszervezett, színvonalas rendezvényről elmondható, hogy minden tekintetben teljesítette küldetését, mert nemcsak a felnőttek mérhették össze tudásukat, de a gyerekek is, akiknek minden egyes versenyszám örömet és igazi szórakozást szerzett: ezért külön köszönet illeti az összes szervezőt. A díjakat és elismerő okleveleket a gazdaság igazgatója Jaroslav Kmeť mérnök adta át. Nagy Mihály Az együttesek kategóriádba?» léptek fel, de eredetiségükhöz nem fér kétség: a Míkrofolk duó Pincről fPinciná) (A szerző felvételei)
