Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-18 / 42. szám
SS8B. оШбег 18. .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 r 24. - az ENSZ napja Az ENSZ-nek egyedülálló, semmivel sem helyettesithetó szerepe van az emberiség sorsának felelősségteljes alakításában, a béke védelmében, a békés egymás mellett élés feltételeinek kialakításában, a nemzetek, népek kőzöttt együttműködés megteremtésében. Erre kötelezi küldetése, mind az Alapokmány, amelyet 1945. júniusában írtak alá, mind a ratifikációs okmányok, amelyek 1945 október 24-én léptek hatályba. Az öt nagyhatalom és a többi — összesen ötven — állam az Egyesült Nemzetek Szervezetét azért hozták létre, hogy megmentsék a jövö nemzedékeket a háború borzalmaitól, védelmezzék az alapvető emberi jogokat, a kis és a nagy nemzetek egyenjogúságát, s előmozdítsák az államok békés és kölcsönösen előnyös együttműködését, minden nép gazdasági és társadalmi haladását. Az elmúlt évben, a jubileumi, 40. évfordulón ennek méltatásával érdemben foglalkoztunk. A tavalytól eltelt Időszak azonban arra alkalom, hogy éppen egy bonyolult nemzetközi helyzetben, a nemzetközi biztonság sürgető kérdéseinek föl* vetése idején, a regionális konfliktusok kiéleződésének hónapjaiban, s egyúttal a politikai párbeszéd felújítására tett erőfeszítések eredményeire bárva ismét hangsúlyozzuk, a világszervezet nélkülözhetetlen a felsoroltak rendezésében. Ennek tudatában szólaltak fel neves közéleti személyiségek, tekintélyes politikusok most, az ENSZ 41. ülésszakán is, sürgetve a világ gondjainak megoldását, egyúttal felajánlva segítségüket, támogatásukat az ENSZ munkájához. Hazánk képviseletében Bohnslav Chnoupek külügyminiszter kijelentette: „Csehszlovákia — szervezetünk céljaihoz és elveihez híven — nem hagy fel a* ENSZ tevékenysége hatékonyságának fokozására irányunk erőfeszítésekkel. Arra fogunktörekedni, hogy a világszervezet Ieküzdje az útjában álló akadályokat, hogy hatalmas potenciálja ne merüljön ki a pénzügyi és ügyrendi problémák buktatóiban.“ Az ENSZ-nek, ennek az egyedülálló, egyetemes fórumnak á lehetőségeit teljes mértékben az új politikai gondolkodás megszilárdítása, az együttműködés és a békés egymás mellett élés érdekében kell kihasználni. -h-Sáskajárás Afrikában Ä három évig tartó aszályt követően tavaly télen végre megjött az áhított esőzés Afrika szárazság sújtotta övezeteiben. Az égi áldás azonban átokkal is fenyeget: a tíz bibliai csapás nyolcadika, a sáskajárás veszélye ütötte fel a fejét a kontinens több vidékén. Legutóbb 1978-ban taroltak a falánk rovarok, s hadoszlopaik most ismét támadásra készülnek a növény, zet, a termés ellen. Több körzetben máris javában lakmárbznak. S amire nem volt példa hat évtizede: egyszerre négy sáskatalta kész a pusztításra. Noha Afrikában több mint kétezer sáskafai ismert, közülük csak alig tíz verődik hadoszlopokba, és egyszerre leginkább csupán egy-két fajta szaporodik el, támad ugyanabban az időben. A mostani helyzet tragikuma az, hogy az évszázad szárazsága után — aminek következtében becslések szerint legalább 300 ezer ember pusztult éhen — az idén ismét kielégítő termés várható. Csakhogy atnikor megeredtek az ég csatornáig robbanásszerűen elkezdtek szaporodni a sáskák. A lárvák ugyanis csak a nedves földben képesek kikelni. A fenyegető négy sáskafaj a sivatagi sáska (Schistocerca gregaria),az afrikai vándor sáska (Locusta mígratoria), a vörös vándorsáska (Nomadacris semtemfasciata) és a barna sáska (Locustana pardalina]. A barna sáskát leginkább Afrika déli országaiban félik. Az afrikai vándor sáskák lárvái Szudán középső és keleti síkságain bújtak elő s rajaik máris legelve vándorolnak keletre Etiópiába, délre pedig Ugandába és Kenyába. A sivatagi sáskák a Sabel-övezetben pusztítanak. Némely területen 150 rovart számlálnak négyzetméterenként. A vörös vándor sáskák Délkelet-Afrikét fenyegetik. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) már április, ban riadót fújt, amikor az első lárvák kikeltek. A FAO vezérigazgatója, Eduard Saouma kijelentette: hathatós és gyors beavatkozás nélkül sebesen elburjánzanak a kártevők. Az érintett országok többsége azonban az esztendő negyedik hónapjára már kimerítette a sáskairtásra rendelkezésre álló kereteket. Számítások szerint minden egyes veszélyeztetett országnak az idén nyolcmillió dollár pótlólagos összegre lenne szüksége. Ha viszont ebben az évben nem semmisítik meg a lárvákat, lövőre már 15 millió dollár kellene országonként. Már folytak be nemzetközi adományok, amelyeket három: Etiópiában, Szenegálban és Zambiában székelő, különleges regionális szervezet kap meg. Am az oroszlánrésze még mindig hiánvzik mindannak, ami a falánk kártevők elleni küzdelemhez szükségeltetik: repülőgépek, mérgek, védőöltözetek". A nemzetközi segítség mellett azonban fokozniuk kellene aktivitásukat az afrikai regionális szervezeteknek is. Ezeket annak idején á kártevők' féken tartására hozták létre, ám az utóbbi években tétlenek voltak, s most nehézkesen látnak ismét munkához. Ott, ahol már folyik az irtás, gondokkal jár a méreg bevetése. Hiszen olyan mérgeket is alkalmaznak, amelyek igen lassan épülnek le. Bizonyos mérgek veszélyesek az emberre, s a sáskák természetes ellenfeleit — például a gólyákat — és a hasznos rovarokat is irtják. Am a fenyegetés sú. lyosságára való tekintettel a FAO szakemberei nemigen számítanak arra. hogy az afrikai országok nem vetnek be minden rendelkezésre álló szert. A mérgek alkalmazásáról való lemondás a mostani helyzetben azt jelentené, hogy ismét tömeges éhínség következne be. A sáskák ugyanis mindent fölfalnak, ami az útjukba kerül, s elképzelhetetlen mennyiségű növényzetet képesek megzabálni. Egy tonna sáska naponta annyit eszik, mint tíz elefánt. A rovarok egy oszlo. pa sok kilométer hosszú lehet, s akár háromezer tonnát is nyomhat. Kiszámítható, hogy támadásuk annyit jelent, mintha harmincezer elefánt indulna rohamra. A fekete kontinensen a sáskajárás nélkül is éppen elég gondot okoz a lakosság élelmezése. A FAO szerint Afrika országai a jelentőségéhez képest rendkívül keveset törődnek az agrárszektorokkal a gazdaságfejlesztési elképzelésekben. Pedig Afrikában a mezőgazdaság termeli meg az öszszesített hazai össztermék felét, foglalkoztatja a dolgozók négyötödét és adja a kontinens exportbevételeinek kilencven százalékát. Ugyanakkor a legtöbb ország a költségvetésének még a tíz százalékát sem fordítja a mezőgazdaság fejlesztésére. A FAO szakértői azt állítják: ha Afrika országai nem változtatnak mezőgazdasági politikájukon, -a következő 25 évben az éhínségek mind gyakrabban és pusztítóbban fognak visszatérni. Az élelmiszer-termelés persze eltérő. de korántsem állandó képet mutat a kontinensen. A helvzet az időjárás és más tényezők folytán rendre változik. Jelenleg a Szaharától délre fekvő hat országnak kell élelmiszerhiánnyal számolnia. Angola egyes területei, Botswana, Etiópia. Mozambik, Szudán és a Zöld-foki-szlgetek szorulnak nagy mennyiségű élelmiszersegélyre a szárazság, az elosztási ne. hézségek és a csekély hozamok miatt. A kontinens többi részében az élelmiszer-ellátási kilátások pillanatnyilag jobbak, az időjárás kedvez a gabonának. Itt vannak viszont a sáskák. Közeledik az újabb esős időszak', amikor a lárvák újabb milliárdjal kelnek ki. A kártevők a földön pusztíthatók el a legbiztosabban. Ha már kinőtt a szárnyuk és felszálltak a ro. varok, igen csekély a remény a csata megnyerésére ellenük. Meg azért is szorít az idő. mert a sáskák mostanában gyorsabban fejlődnek ki, mint korábban, hiszen kedvezőbbek nemcsak a petézés és a kikelés, hanem a táplálkozás körülményei is. Maliban júliusban megfigyelték. hogy az ivarérés csak 15—20 napig tartott; ilven gyors ..felnőtté .válást“ még sohasem tapasztaltak. Reykjavík ban, Island fővárosában került sor a világszerte nagy érdeklődéssel várt szovjet— amerikai „elöcsúcs“-ra október 11-én és 12-én. Az SZKP KB főtitkáré és az amerikai elnök e két nap alatt őszszesen négyszer találkozott, tárgyalásaik időtartama tizenegy óra volt. A negyedik eszmecsere (terven felül) a vasárnap esti órákig hózódott. Amíg a tárgyalások folytak, telfes volt a hírzárlat. A hangulat derűlátó volt, ógy tűnt, jelentős előrelépésre kerül sor. A tárgyalások első része szombaton délelőtt fél tizenegykor kezdődött. Ronald Reagan érkezett elsőnek a tárgyalás színhelyére, a Hofdt kastélyba, a kíséretében volt George Shultz külügyminiszter és Donald Regan, a Fehér Ház személyzeti főnöke. Mihail Gorbacsovot. ez SZKP KB főtitkárát elkísérte Eduard Sevardnadze külügyminiszter, valamint Anatolij Dobrinyin és Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB titkárai. Az első megbeszélésen Mihail Gorbacsovon és Ronald Reaganén kívül csak a két tolmács vett részt. Az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök két őrén át tanácskozott. A szombat délutáni találkozó fél négykor kezdődött és valamivel több mint két őrá hosszat tartott. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője szombaton este közölte, hogy a Szovjetunió és az USA legfelsőbb képviselői megállapodtak abban. hogy.két különleges munkacsoportot hoznak létre, amelyek az izlandi találkozó legfőbb kérdéseivel foglalkoznak majd. Az egyik csoport tanácskozásának napirendjén a fegyverzetcsökkentés és -ellenőrzés kérdései szerepeltek. A másik csoport humanitárius, regionális és kétoldalú kapcsolatokat érintő kérdésekkel fog. lalkozott. A két munkacsoport több mint 10 órán át tanácskozott, s munkájuk eredményét Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan vasárnap délelőtti, harmadik találkozóján tekintette ét. A két államférfi kíséretében lévő szakértők és szóvivők ugyan „menet közben“ konkrétumokat nem közöltek, de derülátón nyilatkoztak és kijelentették, hogy a tárgyalások baráti légkörben folynak. A „harmadik forduló“, vasárnap délelőtt, közép-eurőpai idő szerint 11 órakor kezdődött. A tervezettnél egy órával tovább tartott. Ekkor az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök abban állapodott meg, hogy tartanak még egy, a tervekben nem szereplő negyedik fordulót Is. Ezt megelőzően a két külügyminiszter, George Shultz és Eduard Sevardnadze foly. tatott tárgyalásokat, s közép-európai idő szerint IS órakor csatlakozott hozzájuk Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan is. A negyedik megbeszélés azonban az esti órákig elhúzódott. Közben az újságírók — és mindenki, aki közreműködött a munkacsúcs előkészítésében és lebonyolításában — feszült izgalommal, de optimizmussal várták a találkozó eredményét, s Mi-MIHAIL GORBACSOV ÉS RONALD REAGAN TÁRGYALÁSAIRÓL fi megegyezés lehetséges Érdekes, jelentés, sokat ígérő találkozó volt hail Gorbacsov este 7 órára meghirdetett sajtókonferenciáját. A sajtóértekezlet közvetlenül a találkozó be. fejezése után, kevéssel 21 óra előtt kezdődött. Az SZKP KB főtitkára jellemezte a genfi csücstalálkoző óta eltelt Időszakot, s emlékeztetett az elmúlt — csaknem egy év alatt — előterjesztett szovjet békejavaslatokra. A Reykjavíkban folytatott tárgyalásokat nehéznek, a vitát feszültnek nevezte. Elmondta, hogy a Szovjetunió jelentős engedményeket tett a hadászati fegyverek kérdésében, s javasolta, hogy a földi indíttatású, a tengeralattjárókról és bombázókról kilőhető stratégiai rakéták számét egy. aránt 50—50 százalékkal csökkentsék. Az Európában lévő közepes hatótávolságú rakéták kérdéskörét tekintve is sikerült olyan kompromiszszumos megoldásra jutni, amely alap. la lehetett volna a későbbi szerződés aláírásának. A tárgyalások harmadik legfőbb témáját, az űrfegyverkezést tekintve az amerikai elnök azonban nem egyezett bele abba a szovjet javaslatba. hogy 10 évig csak a laboratóriumokban folytatódjanak a kísérletek. Az amerikai fél halthatatlansága miatt tehát nem sikerült megállapodásra jutni Reykjavíkban. Nem született dönté3 Mihail Gorbacsov washingtoni látogatásának Időpontját illetően sem. Az SZKP KB főtitkára higgadt szavakkal elemezte a kialakult helyzetet. Kijelentette, hogy olyan találkozóra van szükség, amely konkrét, kézzelfogható eredményeket hoz mind a lázas fegyverkezés megállításában, mind a leszerelésben és az atomtegyverzetek ellenőrzésében és megsemmisítésében. A világ minden reális, békéért aggódó erőinek cselekedniük kell. Mindannyiunknak, éljünk akár a szócialista, akár a kapitalista, akár a fejlődő országokban. Minden eddiginél nagyobb lehetőségünk van ma a háborús veszély elhárítására. Ennek tudatában azt javasolta az amerikai elnöknek, hogy közvetlenül a reykjavíki találkozó után meg kell kezdeni a tárgyalásokat az atomrobbantások beszüntetéséről. A világ egész közvéleményének — éppúgy, mint a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak — át kellene gondolnia az emberiség mpstani helyzetét a legfőbb kérdés, a háború és a béke szempontjából. Minden, amit ezzel kapcsolatosan az amerikai elnöknek javasoltunk, éppúgy megfelel az amerikai, mint a szovjet nép érdé. keinek, a világ minőén népe érdekelnek — mondotta Mihail Gorbacsov. — Amikor Reykjavíkba, a találkozóra indultam, azt mondtam, eljött d tettek ideje — emlékeztetett az SZKP KB főtitkára. Valóban eljött a tettek ideje és mi cselekedni fogunk. Minden tettünk, minden cselekedetünk arra irányul, hogy megőrizzük a békét, hogy meggátoljuk a lázas fegyverkezést, hogy elérjük a nukleáris robbantások teljes beszüntetését, hogy megszabadítsuk a világot az atomháború fenyegetésétől — mondotta, és hozzáfűzte: — Azt hiszem, ebben a harcban nem maradunk egyedül. Az atomrobbantások teljes és általános betiltásáról szólva Mihail Gorbacsov kijelentette: — Azt javasoltuk az amerikai elnöknek, hogy rögtön a reykjavíki találkozó után kezdjünk erről tárgyalásokat. Álláspontjaink' közel kerültek egymáshoz, azonbart az űrfegyverkezések tervéhez való hajthatatlan ragaszkodásuk miatt ez az ígéretes párbeszéd megszakadt. Azonban- ennek ellenére nagy utat tettünk meg javaslataink előterjesztésével, a megtárgyalt kérdéskörökben álláspontunk kölcsönös megismerésével. Mindez óriási tapasztalatokat eredményezett, amelyekre itt, Reykjavíkban tettünk szert. Úgy gondolom, hogy nekünk Is é3 az amerikai elnöknek Is át kell gondolnia az egész helyzetet, amely itt, a találkozón kialakult, és meg kell próbálnunk újra áthidalni azokat az ellentéteket, amelyek elválasztanak' bennünket. Hiszen már sok mindenben sikerült egyetértenünk, sok mindent sikerült elérnünk. Lehetséges, hogy az elnöknek meg kell ezt beszélnie az amerikai politikai körökkel, testületekkel, az amerikai közvé. leménnyel. Gondolja át az Egyesült Államok. Mi várunk, javaslatainkat nem fogjuk megváltoztatni. Egészben véve érdekes, jelentős, sokat fgérő találkozó volt a reykjavíki. Ha fgV ért is véget, nem kell kétségbeesnünk. Elvezetett bennünket egy nagyon jelentős időszak kezdetéhez, amikor megértettük, hol, tartunk, s megmutatta, hogy a megegyezés lehetséges. Erről meg vagyok győződve — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A washingtoni értékelésről, arról, hogy a világ hogyan fogadta a találkozó folyamatának és végsó kicsengésének hírét, lapunk következő számában közlünk összefoglalót. Európa állattenyésztésének helyzete II. SERTÉSTENYÉSZTÉS A FAO előrejelzése szerint a világtermelés sertéshúsból 1986-ban — 2,4 százalékkal — 55,3 millió tonnára nő. A növekedés fő mozgatórugója a sertéstakarmányok árának jelentős mérvű csökkenése. A termelés bővülés elsősorban a fejlődő országokban következik be, de Nyugat-Eurőpában mintegy 1,2 százalékos termelésnövekedéssel számolnak az előrejelzések alapián. Mivel a termelés a nagy sertéshúsimportőr országokban is növekedett, a FAO 1986-ban a világimport további 4—5 százalékos visszaesésével számol. A sertéshús világpiaci ára 1985-höz viszonyítva tovább csökkent, mintegy 8—9 százalékkal. Ennek ellenére a nyugat-eurőpai termelőknél és az USA-ban nem romlott a sertéstartás jövedelmezősége, mivel a sertés takarmányának döntő hányadát adó abrak, növényi és állati fehérje ára is — átlagosan 12—15 százalékkal — csökkent. A sertéshústermelés növekedési ütemét a fogyasztás egészen a nyolcvanas évek közepéig követni tudta. A bözöspiaci országokban a sertéshúsfogyasztás 1973 és 1984 között 22 százalékkal nőtt. s egy főre vetítve 1984- ben elérte a 38 kilogrammot. Más európai országokban, beleértve Nyugat- és Kelet-Európát (kivéve Lengyelországot}. a sertéshúsfogyasztás szintén nőtt. A szarvasmarhával ellentétben a sertéságazatban az üzemi koncentráció gyorsan növekszik a nyugat-eurőpai országokban Is. Hollandiában és Dániában az egy gazdaságra lutő vágósertés-kibocsájtás meghaladja a 200-at, de nem ritka az 1000—5000 kapacitású Qzem sem. Svájcban ugyanakkor egy gazdaságra átlagosan 76 értékesített sertés jutott 1985-ben. A termelékenység javulása ebben az ágazatban le jelentős. A közöspiaci átlagban az 1 kocára jutő öszszes termelt súly 10 év alatt 1400- ről 1600 kilogrammra lavult, de ezen belül Dániában az 1983—1984-es gazdasági évben már meghaladta az 1700 kilogrammot (95,5 kilogrammos átlagos élőtömeg mellett). Az egy tonna élőtömeg előállításához felhasznált munkaóra 32-ről 28—29 őrára csökkent. Dániában 1984-ben ez 22,8 őrá volt. Kevés a megbízható és az összehasonlítható adat a takarmány felhasználására vonatkozóan. Tájékoztatásul: Dániában a reprezentatív felmérésbe bevont gazdaságokban az 1 kilogramm élőtömeg termeléséhez felhasznált takarmányegység 3,39 kilogramm volt. NÖVEKSZIK A BAROMFIHÚS-TERMELÉS A baromfitenyésztés az elmúlt évtized legdinamikusabban fejlődő ‘ágazata volt a világ hústermelésében. Ebben egyaránt közrejátszott a kereslet folyamatos bővülése, a gyors reprodukciós folyamat és a fejlesztés viszonylag kis beruházás! igénye. Az OECD-statisztika szerint a fellett tőkés országokban ez egy főre jutő baromfihús-fogyasztás 1984-ben meghaladta a 14 kilogrammot. A Közös Piac (10) országaiban 1972—1974 átlagához viszonyítva 31 százalékkal nőtt a fallagos fogyasztás (1984: 15.3 kilogramm). Világátlagban a termelés lépést tartott a keresletbővüléssel. így például 1985-ben — tovább' folytatva a korábbi irányzatot — 4,í százalékkal növekedett (25,3 millió tonna). A termelés a nagy importőr országokban is jelentősen bővült (Кб. zel-Keleten, a Szovjetunióban. Japán* bánj. ezért a közel-keleti vásárlóerőcsökkenés miatt az USDA a baromfihús világkereskedelmének további ЭД' százalékos visszaesését jósolja. VÁLTOZATLAN JUHHÚSFOGYASZTÄS Ä juhhús termelése 1985-ben 2,9 százalékkal növekedett (USDA-becslés). A közöspiaci országok 2,7 százalékkal növelték termelésüket, míg az USA-ban és a Szovjetunióban 5,2, illetve 4,7 százalékkal csökkent. A világkereskedelem mintegy 7—8 százalékos növekedése várható 1986-ban, de a Közös Piac és a Szovjetunió feltehetően nem fogja növelni behozatalát. A juhhűsfogyasztás Európában 15 éve változatlan szinten áll. Á húsfogyasztásban a juhhús részesedése kevés. Nyugat-Eurőpában 1973 óta változatlanul 3,5—4 kilogramm közti az egv főre jutő fogyasztás. Ennek ellenére tejesbárányből és minőségi juhhúsból továbbra iá jelentős kereslet mutatkozik a fizetőképes vásárló* erővel rendelkező országokban. Az üzemek, a gazdaságok mind na* gyobb hányada tér át a vásárolt takarmányok. tápok etetésére. A tőkeerős takarménygyársk Nyugat-Eurőpában rendkívül jól ki tudják használni az egymással helyettesíthető takarmányféleségek világpiaci relatív árváltozásaiból eredő gazdasági előnyöket. (Magyar Mezőgazdaság)
