Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-27 / 39. szám

1986 szeptember 27.

SZABAD FÖLDMŰVES.

?3

léiéinél e 0. öües шшошшап

(Folytatás a 12. oldalról)

végrehajtására 2,1 milliárd koronát fordítunk. Az anyagi támogatást azonban csak abban az esetben juttatjuk ki, ha meglesz rá a garancia, hogy a lemaradozó üzemek változtatnak kedvezőtlen gazdasági helyzetükön. A garanciának az intenzifikáclós programokban és ezek tüzetes megvalósításában kell megnyilvánulnia. Ezért a pénzeszközöknek az in.enzifkáclós alapból való folyósítása szigorúan, kötődik majd a programok teljesítésére. Az 1987-es évtói kezdve az intenzifikáclós alapból az üzemeltetésre fordított pénzösszegei: fokozatos csökkentésével számolunk úgy, hogy az 198R-os évhez viszonyítva az efsz-ek esetében 30, az állami szervezetekben pedig 40 százalékra csökkenjen.

Az intenzifikációs programokban érvényesíteni kell a vezetők és a munkacsoportok anyagi érdekeltségét ts a lemaradás megszüntetésére. Tapasztalataink jelzik, hogy a lemaradás alapvető oka rendszerint az jránvítőmunka szervezésében es hatékonyságában rejlik. Ha a lemaradást je^ntös anyagi támogatás mellett sem sikerül áthidalni, akkor az alkalmatlan vezetőket rátermettebbekkel kell felváltani.

Ezzel kapcsolatban szó’nt kell az állami gazdaságokról is. Az 1982-ben életbe lépett tökéletesített irányítási rendszer kedvező feltételeket teremtett a -lemaradás és a veszteséges gazdálkodás felszámolására. Ez jelentősen befolyásolta az állami gazdaságok fejlődését. Hiszen míg a 6. ötéves tervidőszakban az állami szervezetek 1 millió 300 ezer koronás veszteséggel gazdálkodtak, addig a 7. ötéves tervidőszakot 2 milliárd 432 millió koronás nyereséggel zárták. Ez azonban csak látszólagos javulást jelent. A 7. ötéves tervidőszakban ugyanis az állami gazdaságok jelentősebb összegű különbözeti járadékot kaptak, mint az előző tervidőszakban. Vagyis a gazdasági eredmények javulását hem minden esetben a termelés növelése és gazdaságosabbá tétele eredményezte. Példa erre, hogy míg az 1982—1985-ös években az egy hektárra jutó növekmény! prémiumokon a szövetkezetek 918, addig az állami gazdaságok mindössze 710 koronát nyertek.

Igényes feladatok várnak ránk a termelés munkaigényességének csökkentésében. 1990-ig a 100 korona módosított teljesítményedre átszámított béreket a jelenlegi 51,6 százalékról 41,2 százalékra kell majd csökkenteni. Ez kötelező mutató lesz, s szankciók érvényesítésével i§ számolni kell. Mindez megköveteli a belüzemi bérpolitika szabályainak és formáinak a módosítását, valamint azt, hogy a bérrendszer hatékonyabban járuljon hozzá a termelés növekedéséhez és hatékonyabbá tételéhez. Az üzemeken múlik majd, hogy a munkaerők ésszerű kihasználásával, teljesítményük növelésével megteremiik-e a bérnövelés 'és a differenciált bérezés feltételeit, vagy a béralapot a munkaerők extenzív növelésére használják fel, az alapbérek növekedésének a rovására.

Helyesnek tartjuk azon üzemek kezdeményezését, ahol a brigádszerű munkaszervezést és javadalmazást alkalmazzák.

E progresszív módszer bevezetésének jelenlegi helyzete azonban nem kielégítő. A mezőgazdasági üzemeknek hozzávetőlegesen a fele még nem érvényesíti ezt a módszert De azokban a gazdaságokbari is, ahol alkalmazzák, többnyire egy-két munkacsoport bevonásáról van szó. Nem lehetünk elégedettek a brigádszerű munkaszervezés és javadalmazás formáinak alkalmazásával az élelmiszeriparban és a szolgáltatásokban sem. Ennek fő okát abban látjuk, hogy sok vezető a munkaszervezésnek és javadalmazásnak ezt a formáját nem tekinti a termelés és hatékonyság növelésére irányuló eszköznek. A gyakori formaliságokat e módszer elveiben és módszertanában felmerülő tisztázatlan kérdések eredményezik.

TUDOMÄNYOS-M0SZAKI fejlesztés

A komplexum hatékony belterjesítés! folyamatában a termelőerők további fejlődésének.döntő tényezője lesz a műszaki haladás. Már ez ideig is sokat tettünk a legkorszerűbb tudományos-műszaki ismeretek alkalmazása érdekében. Hiszen enélkül aligha értünk volna el a gabonatermelésben, a tejtermelésben, de egyéb ágazatokban is kiváló eredményeket.

Igaz, a 8. ötéves tervidőszak igényes feladatainak a megvalósításához nem elegendő az új ismeretek véletlenszerű alkalmazása. El kell érnünk azt, hogy a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a tudományos ismeretek alkalmazása és a műszaki fejlesztésre való törekvés alapvető részévé váljon a termelési folyamatok szervezésének és irányításának.

Az üzemek azonban ezidáig nem használták ki azon lehetőségeket, melyek a belüzemi műszaki-fejlesztési keret létrehozását segítik elő. A műszaki fejlesztésnek ezt a lehetőségét az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumában sem becsültük fel kellőképpen. Hiszen az 555 millió koronás keretből mindössze 70 millió koronát jelöltünk ki a reszort technikai fejlesztési alapjába. S ebből az alapból ezidáig egyetlen koronát sem használtak fel. Haladéktalanul változtatni akarunk ezen a helyzeten, s támogatjuk majd a műszaki fejlesztésben úttörő szerepet vállaló üzemeket. Gondolom, hogy az üzemek zömét nem kell meggyőzni a nagy teljesítményű technika, a biotechnológia, az újszerű biológiai anyagok bevezetésének szükségszerűségéről. A kérdés inkább az, mit is vagyunk képesek a gyakorlatnak nyújtani a tudományos-műszaki ismeretek átvitelével kapcsolatban.

Az eddigi információs rendszerünk sem nyújt kellő áttekintést a legújabb tudományos-műszaki ismeretekről a gyakorlatban dolgozóknak. Ötletszerűen pótolják ezt a hiányt, részben a vezető dolgozók érdeklődése révén, részben pedig a tudományos kutatók tevékenysége folytán. Sajnos, ezt a feladatot a Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intézete sem volt képes betölteni. Nyilvánvaló, hogy a tudományos-műszaki haladás irányítását az irányító szerveknek, kezdve a МЁМ-től kell kézbe venni. Különös feladat hárul a középfokú irányítási szervekre, főleg a Járási mezőgazdasági igazgatóságokra.

A reszort tudományos-kutatási bázisának a mezőgazdaság és az élelmiszeripar műszaki fejlesztésének élvonalába kell kerülnie. Több kutatóintézetünk azonban megelégedve vegetál, miközben a gyakorlatnak immár hosszú ideje nem sokat nyújtottak. Ezeken a kérdéseken el kellene gondolkodnia az újonnan alakult talajtermőképességi központ, továbbá a növénytermesztési, a gyümölcsészeti, a zöldségtermesztési, a gépesítési, valamint az élelmiszer-ipari kutatóintézetek vezetőinek és szakembereinek.

A tudományos-műszaki haladás megvalósításában fontos feladat hárul a tervezőkre és a fejlesztési üzemegységekre. Ezeknek az eddiginél nagyobb teret kell biztosítani. Ma több mezőgazdasági üzemünk jól felszerelt műhelyekkel és megfelelő szerelőgárdával rendelkezik. Ezekben a gazdaságokban többféle gépet fejlesztettek ki és gyártanak. Ilyen például a Légi (Lehnice), a Cíferl, az Ostrovi, a Vrbovái és a Cejkovf Efsz. Aktivitásukat a továbbiakban is támogatjuk. Több kezdeményezést várunk viszont a gép- és traktorállomásoktól, a gépipartól és az élelmiszeripar fejlesztési részlegeitől.

A tudományos-műszaki haladás igényes kérdéseinek a megoldására irányul a KGST-országok közötti tudományos műszaki együttműködés is. Ebből a reszortunkra és tudományos-kutató bázisunkra ts jelentős feladatok hárulnak. Elsősorban az elektronika és a számítástechnika fejlesztéséért felelős gesztorszervezetektől elvárjuk az olyan reszort jellegű realizálási programok kidolgozását és a gyakorlatban olyan intézkedések érvényesítését, amelyek elősegítik az említett ágazatok gyorsabb ütemű gyakorlati alkalmazását.

(Folytatás a 14. oldalon)

21,2 milliárd koronáról 26 milliárd koronára növekszik, s ez 23 százalékos többletnek fe’el meg Mindez azt mutatja, hogy a beruházások terén is lényeges változások eszközlését tartjuk fontosnak inkább ritkábban építsünk, s a meglevő kapa citásokat használjuk ki jobban, s korszerűsítsük a technológiai folyamatok végzését.

Egy másik lényeges változás a be nem fejezett építkezések számának jelentős csökkenését szorgalmazza jelon'eg ugyanis a be nem felezett építkezések anyagiakban kifejezett értéke az ágazatban meghaladja a 7.3 milliárd koronát. Az új intézkedések elsősorban az elkezdett építkezések mielőbbi befejezését célozzék. A változásokkal a beruházási program megvalósítását igyekszünk elősegíteni, hogy minden befektetett korona mle’őbb megtérüljön.

A növénytermesztés szakaszán döntő fontosságú, hogy minőségileg magasabb szinten tudjuk-e állni a sarat, miként lehetséges az öntözési és lecsapolásl munkák megvalósítása, amely a berendezések korszerűsítését is magában foglalja. A másik fontos terület a terméskiesés mértékének csökkentése, a veszteségek minimalizálása. A továbbfejlesztés fontos tényezője, hogy a termelési rendszerek alkalmazásához szükséges technológiai eljárások, gépek és berendezések a mezőgazdasági üzemek dolgozói számára biztosítva legyenek.

Fontos, hogy a diagnosztikai és Javítóközpontok műszaki felszereltsége megfeleljen a kor színvonalának. Raktárak építésére mintegy 450 millió koronát irányoz elő a terv, s nem lehetséges, hogy helyettük más létesítményeket hozzanak létre, helyezzenek üzembe. A mezőgazdasági üzemekben a gabonafélék tárolására raktárakat építenek, amelyek hozzávetőlegesen 75 ezer tonna termés befogadását teszik maid lehetővé.

Az állattenyésztés szakaszán a problémák megoldása érdekében új létesítmények építésével csak kivételes esetben lehet számolni. Az elsődleges cél. hogy a meglevő kapacitásokat korszerűsítsék, a nem megfelelőeket felújítsák. A munkahelyi környezet kialakításával is növelni lehet a munka hatékonyságát. A kapacitásbővítés során előnyben kell részesíteni — a lehetőségekhez mérten — a gazdasági udvarok építésének befejezését. Az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet kell szentelni a szociális program megvalósításának, különösen a lakáskérdés megoldásának. Az üzemi étkeztetés szakaszán, az egészségügy területén és másutt is élni kell az anyagi eszközök társításának lehetőségével.

Sürgős intézkedéseket követel az a döntés, mely szerint Szlovákiában a tervidőszak folyamán gabonafélékből a tartalékot 500 ezer tonnával növeljük. A legfontosabb, hogy a felvásárlóüzemek gabonatárolóinak építése, korszerűsítése a megfelelő ütemben történjen. A tervek szerint 175 ezer tonna befogadóképességű gabonatárolók építését kezdik el, miközben az el nem készített tárolók befejezésével 416 ezer tonna termés elhelyezése a közeljövőben már nem okoz fejtörést. Ezenkívül más ágazatok anyagi eszközeiből is hozzávetőlegesen 200 ezer tonnával lesz nagyobb a befogadótérség.

Sajnos, az ágazatban még sok „történelmi“ építkezésekről tudunk: a zselizi (Želiezovce), trnavai, udvarnoki (Dvorv nad Žitavou) felvásárlőközpont; a senicai, nagykürtősi (Veľký Krtíš), breznói tejüzem; a michalovcei baromfiüzem, a tőketerebesi (Trebišov) húskombinát, a rozsnyói (Rožňava) húsüzem vagy a prešovi sütöde.

A beruházások hasznosításának legfontosabb követelménye a hatékonyság fokozása, a befektetett összeg mielőbbi megtérülése. Az épületek tervezőinek is tudatosítaniuk kell, hogy a korábbi gyakorlat folytatása nem képzelhető el. Nem titok, hogy olyan eseted is előfordultak, amikor a beruházók, tervezők és kivitelezők előre megegyeztek a szakaszos építkezési formában, elterelve így a figyelmet a kivitelezés vontatottságáről. A beruházások tervezése és kivitelezése terén — főleg a mezőgazdasági üzemek esfetében — a korszerűsítési folyamat jóváhagyásának decentralizálásával a jövőben azon fogunk igyekezni, hogy a befektetések a valós szükségleteknek feleljenek meg.

A komplexum építési munkáinak menetét tekintve a jövőben is szükség lesz arra, hogy segítsék a kivitelezők munkáját. Főleg az olyan területeken, ahol az építővállalat kapacitásgondokkal küszködik. Az építkezések során a feldolgozóipar, valamint a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat tárolókapacitásának növelését is szem előtt kell tartani. Az egységes földműves-szövetkezetek és állami gazdaságok melléküzemági dolgozói is — kisebb építkezések vállalásával — hozzájárulhatnak a korszerűsítési program meggyorsításához.

A hetedik ötéves terv első éveiben jelentős gnndokat okozott az ágazat alacsony színvonalú műszaki ellátása. A hiányosságok kiküszöbölése érdekében a Szövetségi Általános Gépipari Minisztérium olyan intézkedéseket foganatosított, amelyek szavatolják a gépekkel való ellátás javulását. Ennek köszönhetően a mögöttünk levő tervidőszakban az előirányzott 12,5 milliárd korona értékű gépekkel és berendezésekkel szemben 15,3 milliárd korona anyagi értékű műszaki felszereléssel korszerűsödött az ágazat. Az eredményes fejlesztéshez az Agromas nemzetközi társulás képviselői is jelentős mértékben hozzájárultak.

Mindezek ellenére még mindig akadnak ezen a téren olyan problémák, amelyek sürgős megoldásra várnak. Évek óta nehézségeket okoz például a cukorrépa és a takarmányrépa betakarítása, vagy az egyes vetőgépek hiánya. Hasonló a helyzet a növényvédelemben is, ahol hiányoznak a legkorszerűbb permetezőgépek, amelyek csak a kijelölt területre, illetve növényrészre juttatják a szereket.,A burgonyabetakarító gépsorok sem felelnek meg teljes mértékben a korszerű követelményeknek.

Az agráripari és gépipari ágazat közötti adásvételi szerződések a jelenlegi ötéves tervidőszakban 13 ezer 650 darab kerekes és lánctalpas traktor szállítását biztosítják. A továbbiakban az elsőkerék-meghajtású traktorok szállítását kell előtérbe helyezni. A gabonatermesztők részére 2 ezer 700 kombájn szállítására kötöttek szerződést a szakemberek, ami a Jelenlegi géppark ötven százalékos felújítását teszi lehetővé.

A korszerűsítési program teljesítése során természetesen a ktsebb súlyú, energiatakarékos kombájnok gyártását fogjuk megkövetelni. A szovjet Don-1500 típusú arató-cséplő géppel végzett kísérletek nagyon biztatóak, de az NDK-ban kifejlesztett új kombájnok Is megfelelőnek mutatkoznak műszaki szempontból. A nagy teljesítményű szalmaprésekkel és szalmabetakarító gépekkel szintén számolunk a későbbiek folyamán. A takarmánybetakarításban 1500 önjáró kaszálógép, s különböző típusú betakarítógép széles körű alkalmazásával kívánjuk Javítani a helyzetet.

A szerződések ezenkívül 5 ezer több soros traktoros eke, 2 ezer 420 korszerű gabonavető gép, továbbá nagyobb menynyiségű cukorrépa- és kukoricavető gép szállítását szavatolják. Az állattenyésztés szakaszán a meglevő kapacitások fokozatos modernizálásával számolunk.

A nyolcadik ötéves tervidőszakban élelmiszer-ipari célúkra

11 százalékkal több gépet és műszaki berendezést fogunk vásárolni. Az új gépek megvétele során csak a legkorszerűbb, az energiatakarékossági és munkatermelékenységi követelményeknek megfelelőeket fogjuk előnyben részesíteni. Főleg az édesipar, a söripar és a hűtőipar területén van szükség a gépek és technológiai berendezések korszerűsítésére. Az új gépeknél a legfontosabb, hogy az anyagi befektetés megtérülése ne várasson sokáig magára.

A hazai gépgyártó!: közül meghatározó szerep int az élelmiszer-ipari gépgyártásban dolgozóknak. Remélhetőleg mindent megtesznek annak érdekében, hogy Igényes feladatait az ágazat teljesíteni tudla. A mezőgazdaságban a Gép- és Trak*orállomások termelési gazdasági egységre, valamint a Mezőgazdaság) Gépjavító Üzemekre hárul nagy felelősség. Be kell vallanunk, hogy a gépjavítók eddigi tevékenységével nem lehetünk elégedettek. A mezőgazdasági üzemek dolgozói jogosan bírálják a gépjavítókat a gyengébb minőség, a magas ár és a lassú szolgáltatások miatt. Ezzel magyarázható, hogy a mezőgazdasági üzemek inkább salát lavít^kapncltásuk bővítésével Igyekeznek a fe'merülő nehézségeket megoldani Figyelemre méltó, hogy például az idény utáni gépjavítások esetében kevesebb mint ttz százalékát végzik csupán a Gép- és Traktorállomások termelési-gazdasági egység és a Mezőgazdasági Gépjavító Özem dolgozói.

Ezért szükséges, hogy pontosítsuk az itt dolgozók tevékenységét. mert a lehetőségeket ezen a téren nem hasznosítjuk kellő mértékben. Az egyes területeken elért szép eredmények ellenére sem vagyunk elégedettek a gépjavítók tevékenységével. A jövőben a két ágazatnak a mezőgazdaság műszaki fejlesztésében meghatározóbb szerepet kell kapnia.

AZ ENERGIAIGÉNYESSÉG CSÖKKENTÉSE

Az energiatakarékosság területén is igényes feladatokat kell megvalósítanunk. Nem újdonság ugyanis, hogy a mi éle’mtszer-iparl termelésünk a fejlett mezőgazdaságú országokéhoz viszonyítva Jóval energiaigénvesebb. Ezen a téren mind a gépgyárak dolgozóinak, mind pedig a fe’dolgozóipnr képviselőinek van még mit tenniük. Az elmúlt ötéves tervidőszakban több lényeges Intézkedést foganatosítottunk, amelyek megvalósítása komoly figyelmet Igényel. Olyan változásokra van szükség, ameiyek szavatolták a takarékossági törekvések eredményességét. Természetesen az ellenőrzőtevékenységre is az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani.

Minden évb°n — különösen ilyenkor ésszel — az egyik központi problémát a motorolaj-mennyiség jelenti. Az üzemanvag-mennyiség megállapításakor a szakemberek a többi ágazatban Ismert eljárást alkalmazzák. Igaz ugyan, hogy néhány esetben az Időjárási viszonyok a szokásosnál nagyobb fogyasztást eredményeznek, ezeket azonban minden esetben figyelembe is vették. Már az üzemanyag-elosztásnál ügye’ni kell arra, hogy mindenekelőtt a legfontosabb mezőgazdaság! és éleimíszer-lpari feladatok teljesítéséhez teremtsük meg a feltételeket.

A más szervezetek számára történő szállításokra, vagy pedig nverészkedúsi szándékkal létrehozott me’léküzemági termelésre az ágazat üzemanyagából nem szabad meríteni. Ezt már a jövő évi üzemanyag-elosztáskor figyelembe kell venniük a járási ős kerületi mezőgazdasági igazgatóságok dolgozóinak.

Ahhoz, hogy a mezőgazdaság és az éle'miszcripar nagyobb mértékben járuljon hozzá népgazdaságunk fejlesztésének a felgyorsításához a 8. ötéves tervidőszak fnlvamán, haladéktalanul változtatnunk kell az élelmiszer-termelés hatékonyságán. Amíg az előző ötéves tervidőszakok során a termelési feladatok mennyiségi mutatóira helyeztük a fő hangsúlyt az önellátottság fokának növelése érdekében, addig napjainkban a hatékony belterjesítés érdekében az újratermelési folyamat minőségi mutatóit kell előtérbe helyezni. A hatékonyság jelentős növekedését az összes termelési tényező maximális kihasználásával, a termelési költségek csökkentésével és a termékek kiváló minőségével érhetjük el. Ez az egyetlen elfogadható út, amely az élelmiszer-termelésre fordított össztársadalmi költségek csökkentéséhez vezet. Ezek a költségek ugyanis számottevőek. Csak a 7. ötéves tervidőszakban — szlovákiai viszonylatban — társadalmunk 9,7 milliárd koronát fordított a költségek megtérítésének különböző formáira. A 8. ötéves tervidőszakban pedig a gazdasági szabályozókra — az árszabályozók kivételével — 14,6 milliárd korona ráfordítással számolunk. Sokan ellenvethetik azt. hogy az élelmiszerek előállítása más országokban is állami támogatásban részesül. Egy azonban vitathatatlan: az élelmiszereket drágán termeljük. Drágábban, mint a nálunk fejlettebb országokban.

A GAZDASÄGOSSÄG ÉS A HATÉKONYSÁG FOKOZÄSÄ

Ä mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelésünkre egyaránt jellemző az anyagi eszközökre való fokozott igényesség. A reszort anyagi költségeinek a részaránya az SZSZK kormánya által irányított gazdálkodás költségeinek a kétötödét teszi ki, ezzel szemben a módosított önköltségek viszonylatában az egyharmad részét sem éri el.

A 7. ötéves tervidőszakban — bár a költségek Jövedelmezősége nőtt — a nyereség nem fedezte teljes mértékben az újratermelést. A helyzet a Jelenlegi időszakban sem változott. Az alacsony fokú jövedelmezőség a termelés nem kielégítő intenzitásának, a nagy költségeknek és a termékek alacsony hasznosítást fokának a következménye. A hét fontosabb piaci termékünknek alacsonyabb értékesítési ára — a csehországihoz viszonyítva a termelés hasonló volumenje mellett — több mint 700 millió koronával csökkentette a bevételt. Ha a jövedelmezőségben tapasztalt különbözetet csak egy ponttal sikerülne csökkentenünk, már ez Is több mint 90Ö millió korona többletet Jelentene. A hasonló feltételek között gazdálkodó üzemek jövedelmezőségében Is jelentősek a szóródások.

Különösen kedvezőtlen a helyzet az élelmiszeriparban & nagy költségek, a gyenge minőség és a termelési eszközök alacsony kihasználtságt foka következtében. Ha a költségeknek a teljesítményekhez viszonyított hatékonysága a tejipari vagy a malom- és sütőipart termelési-gazdasági egységeinkben elérné a csehországi szintet, akkor a nyereségképzést 250 millió koronával növelhetnék.

A hatékonyság növelésének Iegjárhatőbb útját az anyagi költségek csökkentésében kell látnunk. A 8. ötéves tervidőszak feladatai is magukba foglalják ezt a követelményt. Ezek értelmében mindenekelőtt a módosított teljesítmények és a nyereségképzés gyorsabb ütemű növelését kell elérnünk. Vagyis 1986-ban 9,1 milliárd koronás nyereséget kell felmutatnunk — a korábbi 6,1 milliárddal szemben — ami 50 százalékos növekedésnek felel meg. Nagyon igényes feladat ez.

Mezőgazdaságunk legnagyobb tartalékai közé tartoznak a huzamosan lemaradozó mezőgazdasági iizemek. Cgak a 7. ötéves tervidőszakban 1,4 milliárd koronát fordítottunk gazdasági színvonaluk emelésére. A lemaradozó mezőgazdasági üzemek csoportjába a 7. ötéves tervidőszak elején összesen 181 gazdaság került, ebből jelenleg továbbra is 124 gazdaság megmaradt. A 8. ötéves tervidőszakra újra kidolgozzuk az !ntenzifikáclós programokat, s a nem beruházási intézkedések