Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-27 / 39. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES. 1583. szeptember 27. I leipílisii — élelmiszer-ipari к (Folytatás a 11. oldalról] e?en szolgáltatást. Valóban nagy kár, hogy az eredeti agrokémiai központok fokozatosan olyan vállalatokká alakultak, amelyek tevékenységének csupán kisebbik részét képezi a növényvédelem. S mindamellett a szolgáltatások drágák, sok esetben drágábbak, mint akkor, amikor maga a mezőgazdasági üzem végezte azokat Például a növényvédelmet és a növénynek biztosított alapfeltételeket Illetően a Szlovák Szocialista Köztársaságban mindössze 20 százalékos az agrokémiai vállalatok hozzájárulása. Ezen állapot egyik kiváltója az, hogy amíg jelentős összegeket utalunk át az agrokémiai vállalatok beruházásaira, addig az alkalmazott technikát az őstermelő vállatoknak juttatják. Ilyen és ehhez hasonló tényezők vezettek ahhoz, hogy az agrokémiai vállalatok tevékenysége tulajdonképpen kezdett eltérni valódi küldetésétől. A fejlődés jelenlegi szintjén midenképpen nagyon bonyolult feladat- lesz megtalálni a helyes utat az agrokémiai vállalatok vonatkozásában a visszatéréshez. Azt azonban, azt hiszem, nem szükséges különösképpen hangsúlyozni, hogy ezt az utat meg kell találni. Abból a követelményből kell kiindulni, hogy az agrokémiai vállalatok (valamint a többi, hasonló jellegi! vállalati végső soron nem növelhetik a mezőgazdasági termelés anyagi és munkaigényeit, hanem tulajdonképpen a hatékonyság eszközeivé kell válniuk. Jelentős figyelmet kell szentelni a laboratóriumi hálózat fejlesztésének. Uj irányzatokat dolgoztunk ki ilyen összefüggésben is, s az elmélet hamarosan eljut a gyakorlatba. A 8. ötéves tervidőszak folyamán kellő figyelmet szükséges fordítani a mezőgazdasági földterület védelmére, termőképességének növelésére és kihasználására. Az elmúlt időszakban létrejöttek a mezőgazdaeági földterület rendezésének alapfeltételei, és fokozatosan sikerül állandósítani a szántóterületet Is. Az 5—7. ötéves tervidőszakokban 1 .millió 127 ezer hektár mezőgazdasági földterület beruházásmentes termőképességjavítása érdekében történtek meg a szükséges Intézkedések, összesen 11,5 milliárd korona értékben. Ebből 4,9 milliárd korona (44%) értékben az állami költségvetésből. Intenziven folytatódott a hidromeli'orizáctós program megvalósítása. Az 5—7. ötéves tervidőszak folyamán 395 ezer hektár mezőgazdasági földterületen történt meg a víz lecsapolása, öntözőberendezéseket 272 ezer’hektáron létesítettek, míg kis víztárolókat összesen 45 millió köbméternyi vízre hoztak létre. A folyamokat 3 ezer 960 kilométernyi szakaszon szabályozták. A felsorolt létesítményekre összesen 11,1 milliárd koronát fordítottak, melynek 85,5 %-át (9,8 milliárd Kős] az állami költségvetésből biztosították. Ezek a tényezők a 7. ötéves tervidőszakban pozitívan befolyásolták a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedését, bár hatékonyságukkal még számos esetben elégedetlenek voltunk. .A 8. ötéves tervidőszakban nem beruhézásos talajjavítást 440 ezer ezer hektáron szeretnénk végezni — 4,5 milliárd korona értékben. A kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságoknak a lehető legésszerűbben kel! gazdálkodniuk a szubvenciós eszközökkel, mindenekelőtt figyelembe véve a befektetett anyagiak gyors megtérülését. Jelentős figyelmet kell szentelni továbbá az eróziós földterületeknek, elsősorbán a Kelet-szlovákiai síkság és a Duna menti síkság egyes járásaiban. A 8. ötéves tervidőszak folyamán 70 ezer hektáron építik ki az öntözőberendezéseket, ugyanekkora kiterjedésű területet lecsapolnak, 16 millió köbméternyi befogadóképességű kis víztárolót építenek, valamint 212 kilométer hosszúságban szabályozzák a folyamokat. A hidromeliorációs program megvalósítása mintegy 4,6 milliárd koronát vesz igénybe, amely összeg jelentős részét a talajjavításra szánt állami alapból fedezik. A talajjavítási program egyes összetevőinek elemzésekor figyelembe kell venni mindenekelőtt a hatékonyságot és a befektetések megtérülésének tényét. Ezeket elsősorban az eddig elért eredmények alapján lehet felmérni, figyelembe véve legfőképpen az öntözést. AZ ÄUATTENYÉSZTÉS ALAKULÄSÄRßL ÉS FELADATAIRÓL A 7. ötéves tervidőszakban az állattenyésztés szakaszán néhány kimagasló eredményt értünk el. Az 1981—82-es években felbukkanó problémák átvészelése, valamint az ezekkel kapcsolatos halaszthatatlan Intézkedések után felújult a termelés dinamikája. Ez elsősorban abban tükröződött vissza, hogy teljesíteni tudtuk az állami felvásárlást terv feladatait, Illetve el tudtuk látni a lakosságot az állati termékekkel. Mindenekelőtt szólni kell a tejtermelés rugalmas fejlődéséről, továbbá szükséges megemlíteni azt is, hogy megszűnt a juhállomány hoszszú évekig tartó csökkenése. A baromfitenyésztést illetően is szólhatunk néhány eredményről. A szarvasmarha-tenyésztés vonatkozásában úgyszintén megemlíthetünk néhány eredményt, de negatívumként kell szóba hozni, hogy a termelés intenzitását Illetően jelentősek az egyes körzetek közötti eltérések. Azt is hozzáfűzhetjük, hogy főképpen mennyiségi fejlődésről beszélhetünk. A belterjesltést folyamat üteme nem felel meg a követelményeknek, s ez megmutatkozik a termelésben elért gazdasági paraméterek színvonalában is. A mezőgazdasági üzemek jelentős részénél adottak a feltételek az átmenethez a szarvasmarha-tenyésztéS magas fokú Intenzitását illetően. Ennek megvalósításához azonban szükséges lesz,' hogy az egyes üzemekben háttérbe szorítsák az elavult módszereket. Tudatosítani kell ugyanis, hogy a jövőben mindenképpen tökéletesebb eljárásokra lesz szükség; a minőségi mutatókat kell előtérbe helyezni a mennyiségi mutatókkal szemben. Ez tulajdonképpen az elsőrendű követelmény. A szarvasmarha-állomány százhektáros területre vonatkoztatott sűrűsége valóban mutatója a termelés bizonyos fokú Intenzitásának, de a hatékony belterjesítés feltételei közepette a minőség fogja játszani a döntő szerepet. Meg kell jegyezni, hogy a létrehozott alapok, azok tulajdonsága és teljesítménye, továbbá a tudomány színvonala biztosítani tudják állattenyésztésünk belterjesítésének feltételeit. At fog kelleni gondolnunk továbbá az állattenyésztés teljesítőképessége értékelésének kritériumait, illetve azok alkalmazását. Hiszen például a 100 tehéntől elválasztott borjak számának mutatója több hiányosságot eltakart, így lényegében többet ártott, mint használt. Természetesen nem az a döntő, hogy milyen mutatókat fogunk értékelni, de az űj mutatók mindenképpen reálisabban fogják tükrözni a termelés intenzív fejlődését. Jelen Időszakban azonban még számos olyan mezőgazdasági üzem van, ahol hatékonyan kell elemezni a szarvasmarha-tenyésztés leglényegesebb kérdéseit. Éppen ezért valamennyi mezőgazdasági üzemben előre megfontolt és alaposan kidolgozott terv alapján kell tevékenykedni annak érdekében, hogy növekedjenek a reprodukciós mutatók. A szarvasmarha-tenyésztésben elsősorban a napi súlygyarapodást Illetően vannak tennivalók, ilyen vonatkozásban a szlovákiai mezőgazdaság! üzemeknek több mint a felében a hiányosságok mutatkoznak — s legfőképpen a Kelet-szlovákiai kerületben. A vágómarhák súlyát átlagosan 25—30, a Humennél, a Rozsnyói (Rožňava), a Michalovcet stb. járásban pedig mintegy 50 kilogrammal kell növelni. A 7. ötéves tervidőszak folyamán jő néhány üzemben eltértek a jóváhagyott szarvasmarha-tenyésztési nemesitő programoktól, s a „tejtípus“ került előtérbe a hústermelés rovására. A 8. ötéves tervidőszakra a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtenyésztést illetően is jóváhagytuk a nemesítő programo-1 Meg kell említeni a Nyitrai (Nitra) Állattenyésztési Kutatóintézet aktív hozzájárulását a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséhez. A kutatóintézet által elért eredmények lehetővé teszik, hogy rugalmasabban érvényesítsük az új ismereteket és módszereket, amelyek döntően befolyásolják a reprodukciós folyamat minőségét. Tehát ismételten kiemelendő, hogy a nemesítő munkának valóban óriási figyelmet kel! tulajdonítani. A növénynemesítést illetően úgyszintén körültekintőbben kell igazodni az új követelményekhez. Néhány szót szeretnék szólni a tejtermelésről, Illetve -felvásárlásról. Az új Csehszlovák Szabvány követelményei alapján szükségszerű jobban odafigyelni a tej minőségi mutatóira. Az idei első félév értékelései alapján leszögezhető, hogy a kifejt tejnek csupán 63,3 %-át értékesítették első minőségi osztályban (tavaly 85 %-át). Rugalmasabban szükséges kiküszöbölni a hiányosságokat, kielégíteni a higiéniai követelményeket, jobban ügyelni a rendre és betartani az állat-egészségügyi intézkedéseket. Figyelembe kell venni ugyanis azt, hogy az új szabvány teljes egészében 1988. január elsejével lép életbe. Akkor még Igényesebb feladatok fognak hárulni a termelőkre. Éppen ezért a megfelelő színvonalra kell fejleszteni az istállók mechanizációját, felújítani az elavult fejő- és hűtőberendezéseket stb. Minden évben komoly gondokat okoz a tejeladás területén felmerülő „idényjelleg“ a Közép- és a Kelet-szlovákiai kerület vonatkozásában. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a szóban forgó Idény folyamán 11—12 -liter tejet Is nyernek egv tehéntől, de később a keveréktakarmányok hiányából kifolyó'ag mindössze 6 literre csökken a napi átlagos tejhozam egy tehéntől. A közeljövőben arra fogunk törekedni, hogy mindenképpen csökkentsük a magas „idény-arányszámot“, valószínűleg differenciált felvásárlási árak bevezetésével. A tejipar dolgozol számára további fejtörést okoz a kiváló minőségű tej felvásárlása. Számos üzemünkben már elő tudják állítani ezt a fajta tejet, éppen ezért égető követelmény, hogy a kiváló minőségű tejtermékek gyártásába ts bevonják. A helyzet azonban az, hogy a kiváló minőségű tejet a mezőgazdasági üzemek tulajdonképpen a többivel együtt szállítják — s ezáltal mintegy „eltűnnek“ a minőségi különbségek. Ebben az évben még bizony eléggé visszatükröződik a koca- és sertésállomány csökkenésének néhány mozzanata, s az ebből kifolyó következmények összefüggésbe hozhatók a vágósertés-felvásárlás körüli problémákkal. Ésszerűnek bizonyult az az eljárás, amely a sertéstenyésztés Intenzív fejlesztését Irányozta elő. Így kell ennek lenni a jövőben is, Természetesen figyelembe véve a már említett hiányosságokat. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy ebben az évben ez ideig uera teljesítjük a sertéshús felvásárlási tervét, s félő, hogy az év végi elszámolásnál hasonlóképpen fogunk nyilatkozni. Az NDK-ból behozott vágósertések némileg enyhítették a problémát, de ez végképp nem tekinthető végmegoldásnak. A napi átlagos súlygyarapodást illetően úgyszintén az Intenzív módszereket kell előnyben részesíteni. Ésszerűsíteni szükséges az állománykészleteket, optimalizálni a tenyésztést azokban az üzemekben, amelyekben elegendő a saját takarmányforrás. A juhtenyésztésben is elértünk néhány szép eredményt. Ezt az ágazatot Is szükséges tökéletesíteni, s megteremteni az optimális feltételeket a továbbfejlesztéshez. Elsősorban az a cél, hogy csökkenjenek a termelési költségek és növekedjen a rentabilitás. Teljes mértékű támogatásunkról biztosítjuk a Juhtenyősztők Egyesületét, illetve a juhtermékeket gyártó özemet Liptovská Osadában, valamint a Kelet-szlovákiai Húsipari Vállalatot, amelyek hatékonyan járulnak hozzá a szóban forgó állattenyésztési részleg feladatainak teljesítéséhez. A baromfitenyésztés iparosítása területén értük el az állattenyésztésben a legnagyobb előrelépést. Kellőképpen alkalmazkodtunk a műszaki fejlődéshez, az új technológiákhoz, s jól alkalmaztuk a világban egyre jobban érvényesülő nemesítő módszereket. Ennek eredményeképpen hazat viszonylatban Is új fajtákat és hibrideket alakítottunk ki, amelyek úgyszólván egyenértékűek a KGST-tagországok, illetve a nyugati államok hibridjeivel. Az állattenyésztés fejlesztési tervével kapcsolatosan meg szeretném említeni, hogy az egyes üzemek részére nem fogunk meghatározni állomány-létszámot az egyes kategóriákban. A gazdasági egyezményekből kiindulva az illetékes mezőgazdasági üzemeknek önállóan kell meghatározniuk a gazdasági állatok állományát, s úgy Irányítani a reprodukciót, hogy időben biztosítani tudják a hús-, a tej- és a tojásfelvásárlás feladatait. Ha az űj követélményekhez akarunk igazodni, természetszerűleg adódik: mindenképpen át kell alakítani a takarmánygazdálkodás programjait, amelyeket kerületi, járási és üzemi szinten dolgoztak ki és hagytak jóvá. AZ ÉLELMISZER IPARI TERMELÉSRŐL Ä nyolcadik ötéves tervidőszakban Igényes feladatok várnait megoldásra az élelmiszeripar vonatkozásában Is — mindenekelőtt figyelembe véve a minőségi mutatókat. Ez az Igényesség egyrészt abból adódik, hogy megváltozott az élelmlszer-lparl piac Jellege, másrészt viszont abból, hogy az élelmiszeriparnak Is jelentős mértékben hozzá kell járulnia társadalmunk fejlődésének folyamatához. Ml Is tulajdonképpen a helyzet az élelmiszer-ipari termelés viszonylatában? A világszínvonalat nem közelítjük meg például a csomagolási technikát illetően. Igaz, a múltban többször hivatkoztunk nyersanyaghiányra. Az ötödik ötéves tervidőszakban az élelmiszeripar részére nyújtott beruházások értéke meghaladta a hatmilliárd koronát, a hatodik ötéves tervidőszakban a 7,1 milliárd koronát, míg a nyolcadik ötéves tervidőszakra tervezett érték 10,2 milliárd korona. A külterjes fejlesztés tulajdonképpen a munkatermelékenységben Is megmutatkozik. Az SZSZK ilyen vonatkozásban Is a Cseh Szocialista Köztársaság mögött foglal helyet. A szlovákiai élelmiszer-ipari üzemekben az 1975—1985-ös években több mint egyötödével emelkedett a dolgozók száma, s fgy törvényszerű, hogy az átlagkereset értéke csökkenő tendenciát mutat. Ügy gondolom, hogy a termelési-gazdasági egységek és vállalatok vonatkozásában meg kell változtatni a hozzáállást a termelés valamennyi tényezőjének kihasználása céljából. Az egyedüli megoldás az, hogy határozottan emeljük az élelmiszerek feldolgozásának színvonalát és a lehető leggazdaságosabban használjuk ki a termelési folyamat minden egyes tényezőjét. Az elkövetkező időszak legfontosabb feladata a minőség Javítása. Lehet, hogy a külső szemlélő számára első látásra úgy tűnik: néhány' kivételtől eltekintve rendben van minden az ágazatban. Am ez csak a felszínes látásmód eredménye, a gvakorlatban eddig megszokott ős alkalmazott mérték szerinti értékelés velejárója. Amint azonban a legfejlettebb élelmiszer-ipari piac szemszögéből nézzük a dolgokat, merőben más a helyzet. Ezt a gyakorlatban saját „bőrünkön tapasztaljuk, amikor a világpiaci körforgásba kerülnek termékeink. A hazai élelmiszer-ipari szakembereknek is számolniuk kell azza., hogy a fejlődés, a termékfelújltás, ezen a téren sem áll meg. hanem inkább egyre nagyobb ütemben gyorsul. Az az Időszak már a múlté, amikor a vásárló azt volt fénytelen venni, amit a kereskedelem kínált. A vásárlók, illetve fogyasztók fokozódó Igényeinek kielégítése céljából többek között a jelenleg érvényes norma- és szabályrendszeren is változtatnunk fog kelleni, s az eddigi minőségi követelményeket feltétlenül szigorítani szükséges. Ezen intézkedések következtében a termékek minősége az üzemek gazdálkodásában fontos szerepet fog játszani, s felgyorsul a termékskála bővítésének folyamata, valamint a termékfelújltás üteme. A Jelenlegi ötéves tervidőszakban az innovált termékek részarányának el kell érnie a 11,5 százalékot, ami az előző időszakhoz viszonyítva kétszeres növekedést jelent. Hangsúlyozni kell azonban, hogy olyan termékszerkezet-felújításra van szükség, amely a termékek Jobb minőségét, használati értékét fogja eredményezni. Ezenkívül minden más úgynevezett innovációs folyamat társadalmi szempontból nézve nem kívánatos, s elfogadhatatlan. Mindez természetesen új gépeket, berendezéseket, korszerű technológiai folyamatok elvégzésére alkalmas gépsorokat Igényel a gyakorlati — termelői — szférában. Az innovációs folyamatban ez év végéig lényeges változások eszközlése szükséges, ha újra kedvező fordulatot akarunk eredményezni. Ezért a nyolcadik ötéves tervidőszakra, különös tekintettel az 1987-es évre, valamennyi termelési-gazdasági egység képviselői kidolgozzák saját innovációs programjukat, amelyet az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozói ítélnek meg, hogy az mennyire állja a versenyt a legfejlettebb élelmiszer-ipari termékeket képviselő országok korszerű fejlesztési programjaival. A gazdasági Irányítás érvényben levő rendszere a feldolgozóipar képviselőt számára nem kis lehetőségeket biztosít. Az AJ adásvételi kapcsolatok előnyei azonban a gyakorlatban még nem nagyon érezhetők sem a mezőgazdaság, sem pedig a feldolgozóipar viszonylatában. Az említett adásvételi kapcsolatok területén egész sor hiányosságot mutattak ki. Főleg a megrendelők részéről tapasztalhattunk a szokásosnál lanyhább kezdeményezőkedvet, ami a szerződéskötések fáziseltolódását eredményezte. Ezzel magyarázható, hogy több esetben csupán utódlagos szerződéskötésekkel tettek eleget az ez irányú követelményeknek. Gyakran lehettünk tanúi annak, hogy a szerződéseket csak formálisan készítették elő, s a felmerült nehézségekkel az ügyfelek a felsőbb szervekhez fordultak — igazságszolgáltatás reményében. A szerződősek megkötéséhez szükséges alapvető feltételek biztosításának elhanyagolása oda vezetett, hogy az idén csak néhány esetben beszélhetünk olyan szerződésről, amely az idei terv kidolgozásakor meghatározó szerepet játszott. Olyan esetek is előfordultak, hogy az év elején a korábbi esztendőkben felmerült problémákat kellett elsősorban orvosolni. Gyakran lehettünk tanúi annak, hogy a fontos adásvételi szerződésekhez nélkülözhetetlen előkészületi tervezeteket csak a szerződés megkötésének napján kapták kézbe a két fél képviselői. így természetesen nem tudták azokat alaposabban áttanulmányozni, felmérni a lehetőségeket, értékelni a szerződés lényeges pontjait. Ezért a jövőben a tervszerű gazdasági Irányítás alapelveinek értelmében a jelenleginél jóval nagyobb figyelmet kell szentelni az adásvételi szerződések előkészítésének és megkötésének. A feldolgozóipar képviselőinek meg kell követelniük, hogy a szállítók betartsák a szerződésben rögzítetteket. Ellenkező esetben az érvényben levő eljárások szerint szükséges eljárni. Ugyanez azonban a másik fél, a termelő viszonylatában Is hasonlóan érvényes. Az adásvételt kapcsolatokat a belkereskedelmi szférában is javítani szükséges. Főleg az élelmiszeripar és a belkereskedelem viszonylatában kell mielőbb kedvezőbb változásokat eszközölni. Ehhez természetesen az eddigieknél jobb piackutatás, a vásárlói és fogyasztói igények pontosabb felmérése szükségeltetik. A kialakulóban levő Integrációs kapcsolatok kialakításához az alábbiakat fűzzük hozzá. Az elmúlt időszakban megtörténtek az első lépések az őstermelők és a feldolgozók kapcsolatának Javítása érdekében. A két fél képviselőinek tudatosítaniuk kell, hogy gyümölcsöző együttműködés nélkül nem képzelhető el az élelmiszeriparban olyannyira óhajtott hatékonyság fokozása. A kooperációnak az alapanyagok biztosításától az egyes termékek gyártásáig, sót néhány esetben egészen a forgalmazásáig kell kiterjednie. A termelési-gazdasági egységek vezetői, illetve képviselői nemcsak az ágazatnak, hanem egész társadalmunknak ártanak azzal, ha nem támogatják az együttműködés fejlesztését. Fontos továbbá, hogy mindkét fél képviselői megértsék, mennyire meghatározó fontosságú kérdéskörről van sző. Az együttműködés tárgyalásánál meg kell említeni, hogy a kooperáció fejlesztése nemcsak a központilag biztosított integrációs alappal rendelkező termelési-gazdasági egységekre, hanem a többire is egyaránt érvényes. Az Is Igaz, hogy a négy termelési-gazdasági egység idei évi integrációs alapját képező 40 millió korona kevésnek bizonyul, így saját anyagi fedezet kialakítására Is szükség van. Az élelmiszer-ipari kutatóintézet és a többi ágazati kutatási bázis dolgozóinak a tevékenységét is kritikusan kell elbírálni, mivel számos területen a kutatómunka üteme nem megfelelő. A jelenlegi ötéves tervidőszakban éppen ezért a tudományos-műszakl kutatóbázis képviselőinek hatékonyabb, gyorsabb, eredményesebb munkájával számolunk. Mindenekelőtt az anyagmegtakarftással, az ipart robotok és manipulátorok széles körű alkalmazásával, a biotechnológiai folyamatok bevezetésével, az enzimgyártással és természetesen a minőség javításával érhető el gyorsabb ütemű fejlődés. AZ ANYAGI-MŰSZAKI BAZIS FEJLESZTÉSE Ä mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum továbbfejlesztésének egyik alapfeltétele a megfelelő anyagi-műszaki bázis kialakítása, az eddigieknél ésszerűbb anyag- és energiahasznosítás. Amíg a hetedik ötéves tervidőszakban az egész komplexumban — szlovákiai viszonylatban — 49,4 milliárd koronát tett ki az Ilyen jellegű anyagi beruházás, addig a jelenlegi tervidőszakban csak 48,2 milliárd korona van erre előirányozva, ami 7,5 százalékkal kevesebb. Az építői beruházásokra szánt összeg az elmúlt Időszak 28.2 mtlliárd koronájához képest 20,1 milliárd koronára csökkent. Az új gépek és berendezések beruházási összege a korábbi (Folytatás a 13. oldalon)
