Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-13 / 37. szám

( 8 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. szeptember 11« Pill Hírt min Iliül Eseményekben gazdag nyár volt ’A Fegyvernek! (Zbrojníky) Alapiskola pionír­jai számára a szünidő nem a tétlen pihenés, hanem az egész évben tervezett akciók, verse­nyek megvalósításána-k időszaka volt. A Gaga­rin Pionírcsapat tagjai — a rajok, az őrsök, valamint a szakkörök — sokrétű, sokszínű nyá­ri tevékenységéből hadd soroljunk fel legalább néhányat: Bizonyára emlékezetes marad mindannyiuk számára az a kirándulás, amelyet a szlovák nemzeti felkelés nyomában rendeztek. Sokan vettek részt azokon a beszélgetéseken is, ame­lyeket a párt érdemes tagjaival, a pionírcsapat alapítóival és első pionírvezetőivel rendeztek. Értékes adalékokat és dokumentumokat gyűj­töttek a CSKP és a munkásmozgalom történe­téből, a felszabadulás időszakáról. A nyári programból nem hiányzott a sport- és turisztikai vetélkedő sem. Megrendezték a gyermekek „békefutását“, az aratás idejére tűzbiztonsági őrsöket szerveztek. Sikeresen teljesítették a CSKP 65. évfordulója tisztele­tére, valamint a „Névjegyünk a jó munka“ pionírversenyben vállalt kötelezettségeiket. Most, az új iskolaévben elégedetten vehetik számba a nyáron elvégzetteket, mindazt a sok, élményt adó, rajokat, őrsöket összekovácsoló versenyt, vetélkedőt, amelyeknek sikerén fel­buzdulva újabb tervek megvalósítását tűzik maguk elé. S amelyek megvalósítására alapo­san felkészültek, hiszen elméleti, szervezési ismereteiket is gyarapították. Veress Vilmos, Nyírágó (Nýrovce) j Kedves Gyerekek! Lehet, hogy elkerülte a fi­gyelmeteket kérésünk? Való­színű, hiszen még nyár volt, a vakáció kellős közepe, amikor arra kértünk benneteket, leg­szebb, legizgalmasabb, legvidá­mabb nyári élményeitekről szá­moltatok be nekünk — olva­sóinknak! Hogyan töltöttétek a két hosszú Ivagy rövid?! hónapot? Segítettetek a nagymamának? Kirándulni jártatok? Sátorozta­tok? Láttátok a tengert? Nem­zetközi pionirtáborban nyaral­tatok? Megtanultatok horgászni? Nem tévedtetek el az erdőben? Sportversenyen vettetek részt? Netán láttátok a Forma l et? Szeretnénk, ha írásban, rajz- Mintha levelet /vagy naplót) állatot? Ha igen, írjátok megI ban, fényképfelvételeken kül- írnátok. Tényleg, szereztetek Várjuk leveleiteket, jelvéte­­denétek el Pionírkrónikánknak új barátokat, ismerősöket? Vagy leiteket, rajzotokat! nyári élményeitekről készített éppen most kaptatok kedves, (Emlékeztetőül Kalita Gábor képes, rajzos, Iesetleg verses) hűséges játszótársat — egy pionírtáborban készült felvéte­­beszámolótokat. kulyust, cicát, vágy más házi- lét közöljük.) A tanító néni vékony öreg­asszony volt, sipított a hangja, kedvetlen, mor­cos vén skatulya, akinek egy kicsit — egészen kicsit — re­megett a feje. Még alig ismer­kedett össze az osztállyal, ami­kor kicserélték, és egy gyönyö­rű. fiatal tanító nénit kaptunk, akibe azonnal szerelmes let­tem. így neveztem azt a meleg érzést, mely láttán azonnal elfogott. Nagy, csillogó szeme volt a tanító néninek, fekete hajkoronája és csodálatosan rózsás arca, mely gyakran még külön is kipirult. Fehér blúz­ban és szoknyában járt, a blúzt gyönyörű, кеЛк melle feszítet­te. mely kissé megmozdult, a­­míkor hirtelen felállt a kated-MAGYAR IMRE: között, és a hátsó padokig so­hasem jutott el. A tanítás után azonban, hazamenet, igyekez­tem a közelébe kerülni, és ek­kor éreztem, hogy finom, hű­vös és tiszta szappanszaga van. A tanító néni reménytelen volt. Legalább Wettermannhoz igye­keztem közeledni. Wettermann hozzáférhetetlen volt. Szeret­tem volna legalább olyan jó tanuló lenni, mint ő. De őt min­dig felszólította a tanító néni, engem soha. És Wettermann túlságosan értelmes fiú volt. Zengő hangon mondta a fel­adott verset, nem akadozott, és cseppet sem volt ijedt. Mindez némi keserűséggel töltött el. Otthon elmondtam, hogy a tanító néni milyen szép, A szép tanító néni ráról. Szóval gyönyörű volt. Anyika azt mondta, hogy csak tizennyolc éves. Gyakran neve­tett is, lyenkor ragyogott a fo­ga piros ajkai között. Nagv do­log volt egv olyan tanító néni, amilyet eddig csak képen lát­tam. Rögtön szeretni kezdtem az iskolát, a leckét nagyon pontosan megírtam, megtanul­tam. és epedve vártam, hogy a tanító néni megszólítson. Ezt azonban nem tette. Magas nö­vésű gyerek voltam, és elég hátul ültem, a tanító néni pe­dig főleg az első padban tilő kisebb gyerekekkel foglalko­zott. Ott ült a Wettermann, si­ma arcú, jól öltözött és jól ne­velt kisfiú, a legjobb tanuló. A Wettermann arcát a tanító néni gyakran megsimogatta, és egyszer az történt, hogy — egy vers hibátlan elmondása után — a tanító néni Wettermonnt az ölese vette, és a kisfiú hosszú percekig ült a katedrán a tanító néni ölében. Elkese­redtem. Bdr határozottan tud­tam, hogy a tanító néni ölében ülni zavaros és kínos helyzet volna, és azt is éreztem, hogy ha én egyszer ebbe a helyzet­be kerülnék, borzasztó zavar­ban alig várnám, hogy vége le­gyen, mégis nagyon sokat ál­doztam volna azért, hogy a ta­nító néni legalább egyszer megsimogasson. Nem tette, és nem is vett tudomást гф1ат. Sőt nem is igen sétált a padok elmondtam, hogy Wettermannt az ölébe vette, de arról nem beszéltem, hogy engem még nem is ismer, és hogy ez ke­serűséggel tölt el. Egyszer a­­zonban furcsa dolog történt. Megtanultam fütyülni. Nem tudtam olyan szép halkan fü­­työrészm, mint apu, de egyes hangok már tisztán hallatszot­tak, és — jó hallásom révén — az egyszerűbb dallamok már egész jól sikerütlek. Az isko­lai délelőttnek vége volt. Az utolsó óra végén felálltunk. A tanító néni szemben állt a ka­tedra előtt, fehér blúza vakí­tott, szeme még gyönyörűbb volt mint máskor, és arcán nyiladoztak a rózsák. Elragad­tatva néztem a csöndben. És altkor érthetetlen módon egy nagyot fütyültem. Élesen hang­zót a fütyülés a csendben, ma­gam is megdermedtem. Bizto­san tudtam, hogy nem akartam fütyülni, és mégis fütyültem. A tanító néni egészen elsápadt. — Ki volt az? — kérdezte. Permedtségem még nem en­gedett fel. A gyerekek sem tud­ták, hogy ki fütyült. Nem moz­dultam, a szívem hatalmasat dobbant. — Ki volt az? — kérdezte a tanító néni most már éleseb­ben. A néma csendben felnyi­tottam a kezem. — Gyere idei mondta a taní­tó néni. Lábam vitt. Ott álltam előt­te. Éreztem a tiszta szappan-* szagot. Szédülten gomolygott bennem a felindulás, lesütött szemmel álltam. Magas sarkú, hegyes cipője volt a tanító né­ninek, kissé poros, használt, kopott cipő. — Miért csináltad ezt? —* kérdezte a tanító néni, és tud­tam, hogy szaporábban léleg­zik. Kissé felveteltem a szemem' és a blúzán láttam, hogy emel­kedik és süllyed izgatottan. Is­mét lesütöttem a szemem. Szó nem jött az ajkamra. De mit szóltam volna? Csönd volt. Az­tán megint ránéztem a tanító nénire. Elképedt tekintetével találkoztam. — Miért csináltad ezt? —< kérdezte megint. Szemében té­továzást láttam. Mi lett volna, ha elkezdek sírni, és a fejem rászorítom fehér blúzára? Ta­lán megsimogat. Vagy inkább ellök magától. Az is lehet, hogy megüt. Ogy éreztem, hogy jó lenne, ha megütne. De szól­ni nem tudtam. Csak álltam előtte némán. És ekkor azt montda: — Menj a helyedre. Hátrakullogtam. Aztán haza-* mentünk. Otthon semmit sem említettem. Sem akkor, sem ké­sőbb. A tanító néni később sem szólított fel. Néha szomorúan néztem rá. Akkor mindig el­kapta a tekintetét. A legutolsó padban Salko* vies ült. О igazán nagy csibész volt. Már másodszor járt a harmadikba, és több mint tíz­éves volt. Rongyos ruhában járt, és mindig folyt az orra. Nagyon szemtelen gyerek volt, és visszafeleselt a tanító néni­nek. Egyszer, nagyon feldühö­sítette. A tanftó néni rákiabált. Aztán megdöbentő dolog tör­tént. A tanító néni elfordult, felment a katedrára, és arcát kezébe temette. Válla rászkód­­ni kezdett. Majd zsebkendőt kotort elő. Amíg kezét levette arcáról, hogy zsebkendőt ke­ressen, lehetett látni, hogy á szája eltorzul, és szeméből nagy könnycseppek peregnek le az arcán. A tanító néni sírt. Az osztályra elképedt csend ült. Senki se szusszant. Aztán Wettermann kilépett az első pádból, a tanító néni felé lé­pett, tétován megállt, és így szólt: — Ne tessék sírni. A csipkebogyó Ezen a néven (a belőle fő­zött tea révén) az utóbbi év­tizedekben lett közismert, ko­rábban inkább a csipkebogyó­bői készült hecsedlilekvárt em­legették többet., A csipkebogyó voltaképpen a vadrózsa áltermése, és frissen tízszer annyi C-vitamint tartal­maz, mint ugyanolyan súlyú citromlé, járványos. náthás tdőkben ezért célszerű a csip­kebogyótea fogyasztása. A C-vi­­tamin azonban boralékony, ■ a forralás elpusztítja a javát. E- zért a csipkebogyóteát forralás nélkül kell elkészíteni. A kellő ideig hideg vízben áztatott csipkebogyót — amikor megfe­lelő színét már elnyerte — csu­pán annyira kell felmelegíteni, hogy fogyasztása kellemes le­gyen. Csipkebogyó- (hecsedli) lekvár Ä dércsípte bogyókat meg­mossuk és megtisztogatjuk. Vagyis kettévágva őket, kiszed­jük az apró. tüskés magvacs­­kákat. ÍDe benne is hagyhat­juk e magvakat, csak a két vé­gét csípjük le a bogyóknak.) Annyi vízzel, hogy jól ellepje, addig főzzük, míg egészen megpuhulnak. Akkor áttörjük és megmértük. 1 kg-ra 50—fiO dkg cukrot téve. addig főzzük, míg kellő sűrűségű lesz. üve­gekbe tesszük, lekötözzük, ki­gőzöljük. Csipkebogyószörp Ä frissen szedett bogyókat megmossuk, összezúzzuk Egy liter gyümölcsre 2 liter vizet öntve, lassú tűznél felmegítjiik, utána 2 napig állni hagyjuk. Közben többször megkeverek. Két nap után szitára vagy szű­rőre tett tiszta vászonruhán átszűrjük, és minden liter lé hez 80 dkg cukrot és egy kés­hegyei horkősavat számítunk. Ä cukrot nagyon kevés vízzel sűrű sziruppá főzzük, habját leszedjük, feloldjuk benne a horkősavat és a gyümölcsléhez vegyítjük. Kiforrázott, tiszta üvegekbe töltjük és lekötjük. Fogyasztáskor tetszés szerint hígítjuk. Csipkebogyóbor Másfél kg cukorból 3 liter vízzel szirupot főzünk. Lan­gyosan ráöntjük 1,5 kg meg­tisztított csipkebogyóra, az e­­dényt lekötjük, és langyos he­lyen tartjuk. Három hónap múlva leszűrjük. A seprőjét is­mét felöntjük 1 kg cukorból 2 dl vízzel főzött sziruppal, és 3 hónap múlva ezt is leszűrjük. A letisztult bort üvegekbe tölt­jük, és jól bedugaszoljuk. Hű­vös helyen tartsuk! Csipkebogyóíz nyersen Az érett, megmosott és meg­tisztított bogyókat felvágjuk, magvait kikaparjuk, a húsát pedig megdaráljuk. Amennyi súlyú a darált pép. ugyanannyi cukorral összekeverjük,, majd 24 óra hosszat hűvös helyen állni hagyjuk. Ezután jól kike­verjük, főzés nélkül tiszta, kl­­forrázot üvegekbe rakjuk, te­tejére egy kevés benzoesavas nátriumot szórunk és lekölöz­­ve a kamrába tesszük. (Pepecselő munka a csipke­bogyó tisztítása, de megért a fá­radságot. Magas C-vitamin tar­talma mellett vasat is tartal­maz. A csipkebogyóból készült szörp rendkívül ízletes, bora a „vasborhoz“ hasonlatos, a lek­vár pedig a vadhúsok mellé kitűnő csemege. Csak vigyáz­zunk, hogy a magokat ne nyomjuk széjjel, mert a ben­nük levő finom, pehelyszerű gubacs élvezhetetlenül „szúrós­sá“ teszi a lekvárt.) CSEMEGE IS — GYÓGYSZER IS A bodzadzsem Az érett, fekete bodzát vízzel leöblítjük, leszemezzük. Egy kg gyümölcshöz 80 dkg cukorból 2 dl vízzel sűrű szirupot fő­zünk. Belekeverjük a gyümöl­csöt és erős tűzön addig főz­zük, amíg* kissé sűrűsödni nem kezd. Forrón üvegekbe töltjük, lekötözzük és száraz gőzbe rakjuk. (Köhögés* ellen házi­szerként fogyaszthatjuk.) Kökénylekvár Az érett, dércsípte kökény­­bogyókat minimális vízben megfőzve, áttörjük. Minden kg gyümölcshöz 1 kg cukrot szá­mítva, folytonos keverés köz­ben addig főzzük, míg a ren­des lekvársürűséget eléri. A cu­korral együtt kevés hámozott, hosszúkásra vágott mandulát is keverhetünk bele. Forrón öntjük felmelegített üvegekbe s csak akkor kötjük le, mikor a tetején már kemény réteg képződött. Aki akarja, ki is gőzölheti. (Vérszegény gyermekeknek adható. Süteményen, vajaske­nyérre kenve egyaránt kelle­mes Ízű, étvágycsináló hatású.) Somlekvár Ä húsos som kora tavasszal még a iombfakadás előtt nyí­lik, a termése piros. A jő érett f lehetőleg dércsfpte) gyümölcs­ből rendkívül ízletes befőtt és lekvár készíthető. Annyi vízzel tegyük fel főni, hogy ellepje. Addig főzzük, mfg szétfő. Ak­kor áttörjük és megmérjük. 1 kg-ra 90—95 dkg cukrot szá­mítva, sűrűre főzzük. Üvegek­be töltjük, lekötjük, majd szá­raz gőzbe tesszük. Sombefött 0,5 liter vízből 70 dkg'cukor­ral szirupot főzünk. Mikor forr, ráöntjük 1 kg megmosott, meg­tisztított, üvegekbe rakott som­ra. Lépmentesen lekötve 8—10 percig kigőzöljük. (Magas C-vitamin tartalma van, más gyümölccsel keverve Is befözhető.) — тгтгхгтт Tekáts 3yula: Szüreti v-rs i idézet SzekundUB 3Ő£gyÖIe£ Ili И 1ЭЯ Balti nyelvű nép У T Viasza# go rég betű T Hamis pjv Rejtvény, 1« rá в z «az Rejtvény, l.réaa 1 Antii; Selyem­szövet ladítét Tgetgeíó, rBv. 1 r Rejtvény» 2.ré3Z VégU* Tárgyrag Győzelem istennője Házasság­kötő* Felnéz ol Roló íele b** Ha jda— nábaa N taóvf* f . Akadályoz Azoabea Azonos betttlc íttvell А шиlt. i da «jele Amerikai kutató i Víz- _ lágyító-ÍU»f A. magyar 'jakobinu­sok: egyik 1 \ Kiel közepe Skót népi tánc Vissza* kStöazo cLire •••? Késhang 2Qszámnév László Liter Háziipari eaakö* 0* Rubidium, erbiiut isrt « 1 y.trr/y Európai főváros Asztácium nitrogén. Miatt - rtgieeea ....Bikil etiopiai atléta volt t L Házhely Salle £уйт5Хсз-iíjyel Rádiusz betťl MEGFEJTÉS­NYERTESEK Lapunk 35. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: A virágos hegyoldalra / hull a hűvös harmat. / A kelő nap beragvok egv/ / partizán sírhaimot. Nyertesek: Erdős Tünde. Kőhídgyarmat (Kamenný Most), Kaprinay Anikó, Hidaskürt (Mostová), Mihalovics László, Dunaszerdaheiy (Dun. Streda). Kérjük kedves olvasóinkat, hogy megfejtésüket postai levelezőlanon küldjék be szerkesztöségiinkbel 1 \

Next

/
Thumbnails
Contents