Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-06 / 36. szám
AZ SZSZK MEZÖGAZDASÄGI és élelmezésügyi MINISZJÉRIÜMÁNAK HETILAPJA 1986. szeptember 6. * 36. szám * XXXVII. évfolyam ★ • Ara 1,— Kč« Jván sokszínű ez a szakma” BESZÉLGETÉS ANTON PIRŠEL AGRÁRMÉRNÖKKEL. A TUDOMÁNYOK KANDIDÁTUSÁVAL Régóta ismerem, s a vele tolvtatott beszélgetések tapasztalatai mindig azt sugallták, hogy attitűdjéből kiérezlietu jófajta arányosság bonyolultabb valami az előre sejtettnél. Hasonlattal szólva az általa említett sokszínű szakmára emlékeztet. melynék rejtett statikai alapjai stabilak Az általunk feltett kérdésekre válaszolva beszélje el ő maga az életét, immáron a formáiét megadó erük ismeretében, melyek bizonyságul szolgáinak arról, hogy e sokszínű szakma vonalát nem valami játékos szeszély vagy ötlet húzta meg. hanem maga az élet. • - • - • -ír . — Piriéi elvtárs azt hallottam. hogy nyugdíjba vonul. Igaz ez? — Tulajdonképpen igennel válaszolhatok kérdésére, hiszen inár a kezemben vannak a nyugdíjbivatal által kiállított okmányok. Ennek ellenére azonhan még továbbra is dolgozni szeretnék. A nyugdíjkorhatárt már jó néhány éve elértem. Manapság azonban nemcsak a nők, de a férfiak is szívesen eltitkolják születésük dátumát. Ha nem haragszik, én sem árulom el. hány éves vagyok, próbálja meg kitalálni. — Beszélne az életéröl? Mikor és hogyan került kapcsolatba a fajtnnemesítéssel és a kutatásokkal? — A Sládkovičovo! Cukorgyár gazdaságában kezdtem dolgozni Golántán. Tizennyolc éves voltam amikor munkába álltam. Kétszeresen is szerencsés embernek mondhatom magam. s ez a szerencsesorozat végigkísérte az életemet. Az első számú szerencsém az volt, hogy rögtön a belépéskor megbíztak a Sládkovičovo! Növénvnemesltö Állomás részére végzett kísérletek biztosításával és értékelésével. Másodszor abban is szerenesés voltam, hogy egy napon jól képzett és emberséges főnök irányítása mellett kezdhettem meg pályafutásomat. A galántai gazdaságban csupán másfél éve dolgoztam, amikor dr. Fridrich. a Sládkovif-ovói Növénynemosítő Állomás vezetője magára maradt, és annak ellenére, hogy csak rövid ideje ismert, engem választott segítőjéül. így kerültem Slárikoviirovóra és ezáltal kapcsolatba a növénvnemesítéssel. — A Galántán eltöltött rövid idő alatt, gondolom nem valami sok ismeretre tett szert? Ezt nem állítanám teljes bizonyossággal. hiszen két olyan alapelvet is megtanultam, amelvekbez. a mai napig tartom magam. Az első szerint a gazdaság mindennapi tevékenysége apró részletekig átgondolt program alapján fnlrt. mondhatni perenyi pontossággal. számolva még azzal is. hogy a következő nap milyen lesz az időjárás. Az akkor tapasztalt pontosság örökre rögződött bennem Én egész életemen át úgy igyekeztem hogy semmit se mnlaszszak el — Hogyan alaknll ki a kettes vagv második alapelv? — A galántai telepen nemcsak a kísérletek biztosítása volt a feladatom, de rengeteg sok más kötelességem is akadt. Az ilven egyéb kötelességek egyike az ön törzskönyv vezetése volt. Ez a könvv valószí niíleg kimondottan erre a célra készült, hiszen 5ППХ70ЯХ X ISO mm méretű különlegesség volt Képletesen szólva meglett férfi kellett hozzá, hogy egyáltalán megmozdítsa. Ebbe a könyvbe a gazdaság minden egyes növénykéjéről évente pontos és aprólékos feljegyzés készült. Pl. mikor szántották, milyen mélyen, melyik irányba, mivel stb. Vagy, hogyan készítették elő a talajt a vetéshez, mikor vetettek, mit és milyen fajtát. Röviden szólva időrendi sorrendben minden apróság bejegyzésre került az egész év folyamán. Persze egy-egy bejegyzést csak kollektiv konzultáció után lehetett bevezetni a könyvbe, miután azt a gazdaság vezetője is jóváhagyta. A Sládkovičovói NHvéuvnemesíto Állomáson őszi búzával, tavaszi árpával, zöldborsóval, szemes kukoricával és napraforgóval foglalkoztunk. Itt szó sem lehetett valamiféle személyi szakosodásról, hiszen a vezetőn, egy csoportvezetnnon és rajtam kívül nem dolgozóit szakképzett nemesítő az állomáson. A főnök, később az én utasításaim alapján, a csoportvezetőnő irányított minden munkát, kezdve az iskolák telepítésétől, folytatva a kísérletekkel egészen a növények kezeléséig. Sládkovičovón már 1Я12-töl a külföldi és hazai eredetű fajták keresztezésével foglalkoztak. Ez az eljárás volt az új fajok létrehozásánakalapja, s a mai napig is az. Munkámnak a kezdettől fogva maximális figyelmet szenteltem. Az állomás vezetőjének, valamint az általa előírt irodalom tanulmányozásának köszönhetően nagyon megszerettem a munkámat és örömömet leltem benne. Minden nap kizárólag a nemesítéssel foglalkoztunk. Ebben a tevékenységünkben senki és semmi sem zavart meg. Képzelje el, hogy amilyen hosszú egy év, nem került hozzánk egyetlen hivatalos leirat, írásos rendelkezés, sőt még parancs sem. Nekünk senki sem írl. ígv hál mi sem irtunk, jelentettünk senkinek semmit. A nemesítés! adatok iktatása és a kísérleti eredmények vezetése viszont midennél precízebb volt. Már abban az időben a legjobb svéd számológépeket használtuk. Tudomásom szerint az egyik ilyen gépet Szarnák István mérnök, állami-díjas niivénynemesító a mai napig használja, fehát a masina kb. 45 éve működik. A nemesítéssel 1951-ig foglalkoztam aktívan Társszerzője lettem az őszi búza, az árpa. a zöldborsó és a szemes kukorica egyes fajtái, s 8(1 százalékra az én érdemem a szlovák szürke napraforgó kiuemesítéso is. 1952-ben igazgató lettem. Azóta, mint az az életben lenni szokott, igazgatóskodtam. néha komoly nagyvállalatot irányítottam. de voltam kevésbé számottevő özem vezetője is. A Kerületi Mezőgazdasági Kutatóintézet később a Kutatási és Prnpagációs Főigazgatóság vezetője voltam, de tevékenykedtem a Fajtanemesítő és Magnemesítö Vállalat igazgatójaként is. Ezt követően lettem a SIovosivo vezérigazgatója. 1962-ben a Csehszlovák Tudományos Akadémia mezőgazdasági tagozatának szolgálatába szegődtem, s maid a Troavai Kukoricatermesztési Kntatóintézet igazgatójává neveztek ki. 1986. március 1-jéig a Piešťanyi Növénytermesztési Kutatóintézet igazgatója voltam. Tehát majdnem 45 évig igazgatőskodiam. — Sikerült megvalósítani elképzeléseit? Igen is és nem is. A kutatások és nemesítések szemszögéből ítélve voltak sikeres és kevésbé sikeres évek is. Olyan időszak is volt. amikor nem kísérték kellő figyelemmel a kifejtett kutatások fontosságát, főleg a növénytermesztés szakaszán. — Ön szerint melyek a mezőgazdaság fő feladatai а XVII. pártkongresszus által kitűzött feladatok teljesítése során? — A fő fe'adatnk szerintem azok, amelyeket a pártkongresszus is kiemelt. A népgazdaságban. s azon belül a mezőgazdaság területén is, a turiomáovos-technikai haladás vívmányainak bevezetése a progresszív fejlődés alapja. Szilárd meggyőződésem, hngv a tudomány és a technika felhasználása a mezőgazdaságban egyenlő lesz az új termesztési technológiák, eljárások és nemesített fajták bevezetésével. Viszont ha a fajta- és magnemesítés. valamiőt a kutatások és kísérletezések fontosságát elhanyagoljuk, arra kényszerű; lünk majd. bogy külföldön kikísérletezett fajtákat importáljunk. Olyan is előfordulhat azonban, hogy nem is fogjuk tudni, némely faj esetében, honnan is próbálkozzunk behozatallal. Ilyen körülmények között viszont nehezen beszélhetnük majd a tudnmányos-technikai haladás vívmányainak felhasználásáról. Szerintem a növénytermesztés az állattenyésztés. valamint az élelmiszeripar fejlődésének alanja. A növénytermesztés további fejlesztése viszont csak úgy képzelhető el. ha továbbra is kiemelten foglalkozunk majd a fajta- és magnemesftéssel, valamint a kutatásokkal és kísérletezésekkel. Szerintem ez a kulcskérdése a növénytermesztés és a teljes mezőgazdasági program teljesítésének. Csak rajtunk múlik, hogy ez a tevékenység a jelenlegi tudományos ismereteknek megfelelően fejlődjön. Az egykori fajtanemesítői eljárások már legalább annyira megöregedtek, mint én jőmaeam. A fajta- és magnemesítés ma már elképzelhetetlen több tudományág egybehangolása és a technikai felszereltség nélkül. A kutatások terén nem törhetünk semminemű lemaradást sem, hiszen az ilyen hanyagságunkért a jövő generációja nagyon keményen elítélne bennünket, tegyük hozzá, teljes joggal. — • - • — — Most mégis megfogott! — mondja befejezésül. — Ezt azért hangsúlyozom mert eddig ritkán voltam interjúalany. Én mindig akkor láttam értelmét a beszélgetésnek, ha annak tartalma, hangsúlya a közérdekre helyeződött. A költő sorait idézve: „Oly halk fénnyel, amely nincs szinte / Ragyogni mondliatatlanul enyhén...1' igazat kell adnom neki. Beszélgetett:-.CSIBA LÄSÜLÖ GYURCSÓ ISTVÁN: Szőlőhegyen Csendesen sír a nyers fa, halni készül, zsugorodik, görbül, jaj, nincs kegyeleti). Nevet a láng, a parázs fölmosolyog, bronzruhát ölt az ősz a szőlőhegyen. Nyárs pattan a tűzön, kés éle villan, seregély csörög és feketerigó. Tüzek égnek, őszi őrtüzek égnek, vadkan horkan, riaszt, a szőlőkaró, őrt áll, hegyén háborús sisak kiált, másikon kiszolgált kalap, köpönyeg. Leng a szélben, leng a; gyönge yédelem, fura pásztorok, a gazda már öreg, a szél meg ifjú, minden reggel Ifjabb, nevet és siet az őszi hajnalon, A nyers fa sír, és zsugorodik, görbül, nézem a 'tüzet, a szelet hallgatom. * Játék a szél, az ősz, akinek játék, itt kint az őrség már érzi a szelet. Apám meg én egy rossz kunyhó küszöbén ülünk, szemünkbe a tűz fia nevet, szüretelő lányokat idéz a láng, szívünket befesti ifjú pirosra. Egy élet zsugorodik apám mögé, és potyog a szó a földre, a porba Komisz venyigék kötik, ide húzzák a bozótok közé. hogy ássa, ássa ... Égesd:fel, tűz, a galagonyaerdőt! A madár, a szél, háromszor kiáltsa: gyertek e marék, hitehagyott földre, hallgassátok csak a tüzek éhekét, vállaltokon, erős férfiak, nők, puttonyt hozzatok, s benne ekét, ekét!
