Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-30 / 35. szám

1986. augusztus 30. Fenyegető leltározó prológus Aki járt már a Rozsnyói (Rožňava) (árasban, bizo­nyára megragadta figyelmét a vadregényes táj, a kép­zeletet, érzelmeket egyaránt inspiráló természet. A szí­nek, hangok, illatok kavalkádja elbűvölő mesevilág. A hegyrendszerek geológiai felépítése rendkívül változa­tos. ahol óriási tömegben fordulnak elő őskori képződ­mények. A Gömör Szepesi Érchegységben a geológiai fejlődés valamennyi szakaszát nyomon követhetjük. A geomorfológiailag nyolc tájegységre tagolt vidék föld­­történeti korszakainak fejlődése látványos természeti alakzatokként tárulnak elénk ... Völgykatlanok, kanyo­nok, szurdokvnlgyek. Jura-, Krétakori képződmények, felszíni bányák, földfelszín alatti karsztalakzatok, cso­dás barlangrendszerek szépséges titkai tárulnak elénk, ha bebarangoljuk a néhányszáz négyzetkilométernyi te­repet. Utunk során sok-sok élményt és ezernyi meg­lepetést rejteget számunkra az állat- és növényvilág gazdag kirakata, szép ősi rendje, ámító disszonanciája. Megismerkedhetünk a Murányi-, a Pelsőci- és a Szilicci­­fennsíkkal, a Szlovák Paradicsommal, a Gömör-Tornai karszttal, a Szádelői völggyel, mindezek flóráiéval és faunájával. A kirándulások során találkozhatunk a gör­gői (Hrhov) halastóban fürdő vízitvúkkal, az elővigyá­zatos vetési lóddal, a szürke gémmel és a búbos vö­csökkel. A tornai vároldalon tanyázik a balkáni gerle. A várrom egyedüli lakója a gyöngybagoly. A kerti álla­tok tablójáról megnevezem a csonttollú madarat..a vé­dett aranymálinkót. az értékes bundájú hermelint és az ürgevicset. A karsztképződménveken otthonosan él a fülesbagoly, a nyaktekercs, a búbos banka, a zöld gyík és a vadmacska, a védett somfa és a nőszirom társaságában. Az erdőkben hiúzzal. borzzal is találkoz­hatunk. s ha fölfelé tekintgetünk, talán szerencsénk lesz és megpillantjuk a hatalmas héját, az egerésző ölyvöt, a csuszkát meg az örvös galambot. Az avaron száznyi rovar csoszog, a réteken több mint húszféle lepke vitorlázik. A járás területén közel ezer vadonélo növényfajta díszíti a természetet, amelyek körül egy­néhány csak itt található az egész világon. Példán! a Tornai vértőfü, a Murányi-boroszíén és a Kakasmandikó. A paradicsomi Szádelői völgyben tanyázik a szirti sas, a bagoly, a mérges kígyókkal táplálkozó gyikász. vala­mint a természet higiénikusa, a holló. Itt pompázik a kövirózsa, a gímpáfránv. és ttt nő a tiszafa, amelynek gyökere és levele halálosan mérgező, érdekes módon a gyümölcse nem. Tobzódó színek, új és érdekes isme­retek varázsa, ostroma alatt állunk. HOGY TISZTA VIZET ÖNTHESSÜNK POHARUNKBA Most pedig vonultassuk fel mind eme szépségre, üde­­ségre. tisztaságra leskelődő. már-már viharos kitörésííre duzzadó, haragos szegélyű veszély-fellegeket. Az a földműves, aki néhány évtizeddel ezelőtt még gondosan ügyelt minden talpalatnyi földre, most nem egy esetben szétszórva hagvla a termőföldön a míítrá­­gyás zsákokat. A turista, aki otthonában példás rend­teremtő. a természetben szétdnbálja a konzervdobozo­kat. A gépkocsi-tulaidnnos az erdőszélen keres „szállás­helyet“ vén autókaroszériájának. Közben senki sem tudatosítja, hogv a természet „tanácstalan“ ezekkel a hulladékokkal. A szennyezettség hatására nagvnn ked­vezőtlenül alakul a ffild alatti vízkészletek minősége. A természet szennyezése alatt azonban nemcsak a szét­szórt hulladékokat értfiik. Ugyanilyen káros például az istáliőtrágva folyók közeiében való szakszerűtlen táro­lása. a műtrágya és a növényvédő szerek mértéktelen használata, vagy az ipari üzemek vizet, levegőt szeny­­nvező melléktermékeinek a szabadba engedése. Tuda­tosítani kell. hogv ami az élő természetben árt e kis élőlényeknek, az közvetlenül, vagy közvetve az ember számára is ártalmas. A mindennapok forgatagában ke­vesen tudatosítják, hogv lassan magunk alatt vágjuk ki a fát. Valóiában mindannvíunk dnlga (volna), hogv törődjünk környezetünkkel, hogy őrködjünk a természet épsége felett Az általános veszélyforrások körüljárása után ártsuk, vagy stflszerfibben kifejezve „mártsuk" be magunkat egv-két konkrét környezetvédelmi ügybe.,. Veszétyes ipari hnlladéknk (hasznavehetetlen növény­védő szerek, gyógyszerek stb.) tárolására mindezidáig nem épült a járás területén korszerű méregtemető. Ez­zel magyarázhatóak (?) azok az esetek, amelvekre többnyire a véletlenszerűségek folytán derült fény. Arről van sző. hogv az emberre és az élő természetre ártalmas anyagoktól az éiszaka leple alatt igyekeznek megszabadulni az érintettek Hová vi«zik azokat? Ahová tudják! Például a Szilicei-fennsík vízgyűjtőjébe szórták mindaddig, amíg... Két évvel ezelőtt történt, amlknr a járási székhelyet ellátó Ivóvíz vegyi vizsgálata során valami ..gyanúsat“ észleltek, és emiatt alapos ellenőrzést rendeltek el a vízgyűjtő fnrrásvidékén. Az illetékes szakemberek szinte bokorról bokorra átkutatták a Szilinei-fennsíkot. s egyik ámulatból a másikba estek. Kétségbeejtő tapasztalatok­ról számoltak be, miszerint: a veöregényes vidéken lévő 41 víznyelő közül hétben találtak nagvobb mennyiségű ipari hulladékot, háztartási szemetet és döglött állato­kat. Az egyik barlangszerü mélyedésben nedig egv — Kuprlknlt, Arbornlt és egvéb ártalmas kémiai anvagnkat rejtegető — „vegyszerraktárra“ bukkantak. Ezek eltá­volítására a környéken nem akadván vállalkozó ma­gyarországi barlangászok egy csoportjával kötöttek szerződést A „tetteseket“ a mai nanig sem sikerűit azonosítani. A járási nemzeti bizottság intézkedett a víznyelők mielőbbi körülkerítéséről és tiszti tátinkról. A Szilicei (Silica 1 Egységes Földmflves-sznvetkhzetet is szigorú rendeletben szólftntták fel a műtrágya-elhasz­nálás előírt formájának betartására Eszerint: három — négyszeri adagolásban, évente és hektáronként legfei­.SZABAD FÖLDMŰVES. 11 veszélyek jebb 90 kilogramm tiszta tápanyagot futtathatnak a ta­lajba lassan oldódó műtrágyák tormájában. Még mindig ezen a tájegységen maradva egy másik — időszakonként ójra és újra megismétlődő — ivóvíz­szennyező ..módszerre“ is felhívjuk a figyelmet. A Hosz. szószéi (Dlhá Ves) Egységes Földműves-szövetkezet bor­­zovai (Silická Brezová) részlegének szarvasmarha-istál­lóiból folydogáló trágyalé nagyobb esőzések idején a barlangrendszeren keresztül jutva a ihatatlanságig szennyezi a kecsőiek (Kečovo) ivóvizét... A járás me­zőgazdasági üzemeiben szinte egyetlen trágyalétároló sem felel meg a természetvédelmi követelményeknek. Valamennyi felújításra szorul. A mezei trágyatelepek kiépítésével is vontatottan haladnak, akárcsak a konté­neres trágyakihordás bevezetésével. Mind drágább kincs a tiszta víz, s mind nehezebb előteremteni. Az ivóvízkészlet minősége — a nitrát­szennyezés miatt — rohamosan romlik. A földalatti ivó­­vízkészlet védelmét a városok, nagyobb falvak közmű­vesítésével, ú|abb szennyvíztisztító állomások felépíté­sével és szakszerű üzemeltetésével is elő- (lehetne) kellese segíteni, Mi a helyzet ezen a téren? A járás három legnagyobb városának (Rozsnyó, Re­vúca, Jelšava) szennyvíztelepeire naponta többezer köb­méter szennyvíz „érkezik“. A tisztításnál keletkező iszaptömeggel azonban már ma sem tudnak mit kéz- ! deni. Megfelelő kezelés nélkül ez az anyag fertőző. A szennyvízielopek száma elenyészően kevés, emiatt az ipari szennyvíz java része a közcsatornába kerül. Több gyár és éleimiszer-sparl feldolgozóüzem számit nagy csatornaszennyezőnek, mivel mindmáig nem építettek ipari el ti tisztítókat. Sok vállalat inkább fizeti a birsé got, de ettől még nem javul a helyzet. És még mindig elég sok gyárban inkább a csatornába engedik ipari szennyvizeiket s különösen nehezen érhetők tetten a kisüzemek. Az ipari szennyvíziszapok kezelésének meg­oldatlansága már-már a felszín alatti ivóvízbázisokat is fenyegeti, gyakran ugyanis kideríthetetlen, hogy azok hová kerülnek. A tárolás sem mindig felel meg a kör­nyezetvédelmi követelményeknek. A jnb környezet- és természetvédelmi osztálya ugyan már megtette az első lépéseket — lerakóhelyeke* jelöltek ki, több helyen a nemzeti bizottságok kiadták a területhasználati enge­délyt, beruházási tervek is készülnek —, ám a lerakó helyek járási hálózatának kiépítése időt és több tíz­millió koronát igényel. Az állami támogatáson és a kör­nyezetvédelmi alap segítségén kívül azonban a költsé­geket az ipari üzemeknek kell vállalniuk. A hatalmas mennyiségű háztartási szennyvíziszap hosszú távú el­helyezésére. hasznosítására azonban csak akkor van mód, ha az ipari szennyeződést kiszűrik, vagy már eleve távol tartják. A csatornázott településeinken nagy mennyiségben keletkező szennyvizek többnyire nem kerülnek hasznosításra. A szennyvíziszapot vissza kell juttatni a természet körforgásába, ezért „szalonképessé“ kell tenni a mezőgazdaság számára. A mezőgazdasági felhasználás technikai feltételei ma már adottak. A sze­méttel együtt komposztálva a szennyvíziszap javítja a föld fizikai, vízgazdálkodási tulajdonságait. A mezőgaz­dászok egy része ma még nem műtrágyának, hanem fertőző anyagnak tekinti, és attól fél, nehogy tartalma a táplálékláncba kerüljön. Ez a veszély azonban elhárít­ható — például az ipari növények termesztésével —, ám nem ártana érdekeltté tenni a mezőgazdasági üzemeket, mivel egyébként nem vállalkoznak a szennyvíziszap felhasználására. A vizsgálatok eredményei azt bizonyít­ják, hogy a jól alászántott iszap nem fertőzi sem a környezetet, sem a növényeket. Vagyis a biológiai elő­írások betartása esetén a szennyvíziszap Jól hasznosít­ható a rekultivációra szoruló vidékeken. Környezet­kímélő és egyúttal olcsó megoldások ezen területen nincsenek Olyan megoldások azonban már a gyakor­latban is léteznek, amelyek nyomán már nem csupán megszabadulhatunk a mind növekvő mennyiségű iszap­tól, hanem ez az anyag hasznossá is tehető. Jó volna tehát, ha ezek a módszerek a gyakorlatban is minél gyorsabban érvényesülnének, vagy ahol szükséges, hiány, zó feltételeit az arra illetékesek megteremtenék. Végezetül, csak utalunk, hogy az elhasznált motorolaj összegyűjtését és újrahasznosítását sem sikerült még megnyugtatóan rendezni. LÍRAI EPILÓGUS A világ megváltozott körülöttünk. A kék ég felhőtlen azúrja megfakult, a folyók iide szfne befeketült. Zajo­sabb lett az életünk: panasfbktól hangos. Kevesebb a virágerdő, a madárdalos liget. De szerencsére vannak még olyan háborítatlanul tiszta vidékek, amelyek figyel­meztethetnek a fenyegető veszélyre. Eme cikk megírása közben — egy „ilyen helyen“ — egy erdőszélen csodáltam a természet összhangját és disszonanciáját — szúnyogok, bogarak, lepkék és gyí­kok között. Ide még nem tolakodott be a technika, a sok fonákintézkedés és döntés szülte szemétáradat. Fáradtságomat a fenyőillatú naplemente megcsodálá­sával, halk tücsökzenével és mesébe illő kényelemmel, mentaszagú szénaboglya tövében heverészve csillapítot­tam. A hold ezüstösen simogatta végig a magas fákat, az illatos virágbokrokat, sejtelmessé tette a vadrózsa­bokrok izzó színét. Békéltető, elringató szelíd képek. A városban éjfélt kongat az óra. Itt nincs idő. mert senki sem méri. örök a csend, az erdőrengeteg végtelen, imbolygó árnyuk a fák tetejéig ér. A csillagok pedig leszátlingőznak az égről. Ide mellém... E lírai képeket azért bátorkodtam a prózai gondok­hoz társítani, hogy ezzel még fokozottabban érzékeltes­sem a háborítatlan, a megkímélt, az egészséget, örömei és élményt nyújtó buja természet védelmének fontos­ságát. Mert azt hiszem, hogy mindnyájan szeretnénk, ha — foglyokkal teli földekről, madárdaltól hangos erdők­ről. halban bővelkedő folyókról és tiszta légtengerről üzenő (egykor valóság volt!) álmainkat beteljesítené a jövő. KORCSMÄROS LÄSZLÜ Mészáros János másodikos tanuló az uborkamosó és -adagoló gépet ellenőrzi Шш?«а щяшш Augusztus derekán a nyár bflke- i zűen megajándékozza az embert gyü­mölcseivel. Ilyenkor a gyümölcs- és zöldségfeldolgozó üzemekben javában i folyik a munka. így van ez a Slovlik nemzeti vállalat dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemében is. Ján Jarina, az üzem igazgatója ép­pen házon kívül volt, üzenetet ha­gyott'viszont számunkra, hogy a gyár területén mindenütt körülnézhetünk. Természetesen, éltünk Is az alkalom­mal. Saját szemünkkel is meggyő­ződhettünk arról, hogy szinte órán­ként érkeznek a paradicsommal meg­rakott teherautók, amelyek a járás különböző szövetkezeteiből és a kis­termelőktől gyűjtötték össze a ter­més egy részét. Eddig főleg bolgár paradicsomot szállítottak, amely ke­vésbé lédús, ezért inkább fogyasztás­ra lenne alkalmasabb. A környéken termesztett paradicsommal kapcso­latban éppen fordított a helyzet. E- zért a feldolgozás során a két fajtát arányosan összekeverik. A főbejárathoz közel lévő paraA- csomfeldolgozó részleg udvarán egy hatalmas, megrakott teherautóról Dohorák Jenő és Takács Zoltán ra­kodott le, mindketten a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat dunaszerda­helyi leányvállalatának dolgozói. A rakományt a vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák—Szovjet Barátság fcfsz részlegéről hozták. — Ez ma az első fordulónk — ma­gyarázza Dohorák Jenő. Látható az arcán, hogy valami még nyomja a szívét. Nem kell sokáig faggatnunk, elmondja, mi bántja mindkettőjüket: — Hát hogyne lennénk mérgesek, amikor az egész szállítmányt kézzel kell lerakni. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb volna, ha adnának valami­lyen segédeszközt, mondjuk emelőt, hiszen minden láda palettán van, de mi hasznunk ebből? Emelővel gye­rekjáték lenne, sőt sokkal hamarabb végeznénk vele. De így! A fullasztó hőségről nem is beszélve! Igaz, arról nem a gyáriak tehetnek — jegyzi meg elnézően, és beletörődve a hely­zetbe kollégája, Takács Zoltán, aki mintha e mondatba szeretné belefoj­tani keserűségét. Közben az Izzadt­ságtól csillogó test megállás nélkül hajlong fel-le, miközben egyre nő a paradicsomrengeteg. A nap hevében néhány ládában már erjedésnek in­dultak a piros bogyók. Tudtuk, hogy ilyenkor diákok is segítenek az üzemben. Hamar felfe­deztük a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulóit, akik fehér köpenybe bújva éppen Düok a konmgvárban őszibarackot rnagvaztak az árnyék­ban. Jól is esett a tűző nap elől fe­dél alá rejtőzni. A vidám társaság örömmel fogadott bennünket, talán azt hitték, megérkezett a segítség. Hirte­len támadt reményeik hamar elszáll­tak. Kissé csalódottan hajoltak visz­­sza a ládák fölé. A késpengék újra belehasítottak a gyümölcsök húsába, amelyek az ujjak nyomásának enged­ve, ketté váltak. Vendégh Vince ta­nár, a csoport vezetője, készségesen a segítségünkre volt. — Az Itt dolgozó csoport huszonöt diákból áll, ebből négy a fiú, a többi lány. Iskolánk minden tanulója leg­alább egyszer részt vesz ilyen nyári* munkában. A fiúk barackot. Illetve uborkát mosnak; két lány hagymát tisztít, a többi pedig uborkát palac­koz vagy az őszibarackkal dolgozik. Ha minden jól megy, akkor délután­ra végleg elfogy a barack. A diákok nagyrészt másodikosok és harmadi­kosok. A mi szempontunkból egyálta­lán nem előnyös, hogy hivatalosan csak 18 évtől engedélyezik a kon­zervgyári munkát. Ez azért baj, mert nem egy diákunk csak most töltötte be a tizennegyedik életévét. Vajon mtért hangsúlyozom mindezt? Az idén a SZISZ Nyugaf-szlovákiai Ke­rületi Bizottsága versenyt hirdetett, amelybe gimnáziumunk SZISZ alap­szervezete is bekapcso'ódott. A ver­senyben azt veszik figyelembe, hogy melyik iskolából hányán vesznek részt a nyári építőtáborban; hány órát dolgoznak le; végezetül , pedig hány koronát fizettek be a szolidari­tási alapra. Most szombaton az üzem vezetőségének kérésére tízen segíte­nek majd a paradicsom feldolgozásá­ban. A műszak alatt kitermelt érték egészét a szolidaritási alapra utaljuk át. Két hét múlva, amikor mi Itt vég­zünk. 75 diákunk a Borský Mikuláš i Egységes Földműves-szövetkezetbe megy segíteni. A burgonya és a szőlő betakarítása, szüretelése lesz a fel­adatuk. Nyugodtan elmondhatom, hogy nálunk nem okoz gondot az önkéntesek toborzása, ugyanis min­den évben annyi a jelentkező, hogy bizony vannak akiket nem tudunk magunkkal vinni. Megtudtuk azt ts, hogy már több helyen otthagyták névjegyüket a du­naszerdahelyi diákok. így többek kö­zött a prágai Orion Csokuládégyár­­ban és a Lednicei Konzervgyárban is. Közben figyeltük a serényen mun­kálkodó kezeket, a kipirult arcokat. Hozzánk legközelebb Vörös Ilona és Czajlík Mária szorgoskodott. Ök jö­­jőre érettségiznek. Kérdésünkre a munkájukról csupán annyit jegyeztek meg. hogy elég lassan halad­nak a magvazással, mivel kissé kemény a barack húsa, ezért nehezebben válik el a magjá­tól, de mindennek ellenére a napi teljesítményüket teljesítik. Naponta 100 kilogramm barac­kot kell egy tanulónak felvág­nia —• folytatja tovább a tanár. — Reggel hatkor kezdünk. Ak­kor végez az éjjeli műszak. Mt csak nappal dolgozunk.-A fiúk az üzemi konyhán étkeznek, míg a lányok odahaza. Nekik elég a tízórai. Örülök, hogy a munkánkkal elégedettek a gyárban. A későbbiekben az őszi mun­kákról is ejtettünk egy-két szót. Minden bizonnyal az idén ősszel is segítenek majd a me­zőgazdasági dolgozóknak a gyümölcsösökben és a szőlé­szetekben. Ez az együttműkö­dés már hagyományossá vált. Nem szívesen váltunk meg a vidám csoporttól. A gyárból kifelé menet egy újabb paradi­csom-szállítmánnyal Jalálkoz­­tunk. Hiába, így van ez, ami­kor beindul a gépezet: se vége, se hossza a karavánnak... MACsiczA sAndor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents