Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-30 / 35. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. augusztus 30. Az első órán... (Újsághír: 1986 szeptember elsején, a tanév első napjáu az első tanórát hazánk minden iskolájában a békének szentelik.) Pablo Picasso rajza gasba szökő karcsú szoborral érvelnék, az kifejezné az alko­tó, az öröm lehetőségeit kínáló állapotot, amikor nem a világ­ból leselkedő veszélyre, hanem embertársainkra és önmagunk­ra figyelhetünk, amikor elvont fogalmak termő tartalommal telnek meg és kivirágzik belő­lük a szépség és gyengédség, a jóság és a derű?... Költők szavával érvelhetnék, mégis a legmaradandóbb élményt hor­dozó versek erejével... Talán Berzsenyi, Babits vagy Tóth Árpád? ... Körülzsong a csend, fehér lapok zizzenésével a béke szár­nyának érintését érzem. Kere­sem ezt a félelem nélküli bé­két, amelyet már nem lenge­nek körül a háború sötét ár­nyai. Es egyszerre a szomszéd házból belehasít a délutánba egy sziréna-vijjogású hang. Egy zavart elméjű asszony hangja, fIsmerem a történetét: parti­zán volt, elfogták, megkinoz­­ták. Miután kiszabadult, sokáig kezelték. Néhány nyugodtabb év után, amikor csak álmában kiabált, újra visszatértek nap­palaiba is átélt szenvedései. Férje azonban maga mellett akarta így is tudni, mint a harcok idején. Ha néhány órá­ra egyedül kell hagynia, haza­tértéig kiáltozik igy.f Nem, még nincs itt az ideje annak, hogy a háború említése nélkül beszélhessünk az idilli békéről. A béke még mindig csupán lehetőség. Ezért azt hi­szem, mégis beszélni kell a béke-világmozgalomról éppúgy, minf Martin Luther Kingről, Hirosimáról éppúgy, mint Lidi­­céröl és a legtöbb, amit a bé­kéről megérezhetőnk talán ott van abban a költeményben, a­­melyben ez a szó, hogy „béke“ elő sem fordul, Illyés Gyula „Elmaradt háború“ című versé­ben: ANNA GEELHAAR A bárány A legelőn sétált a bárány. — Itt vagyok — intett neki a zab. — Ha megkóstolsz, ízleni fo­gok! — csalogatta a fű. — Engem vigye! sétálni — kérlelte a lucernamag. — TI velem akartok jönni vi­lágot látni? — csodálkozott a bárány. — És nőni, szaporodni — szólt a lucernamag, és bele­bújt a bárány bundájába. így történt, hogy a bárány magával vitte és ide-oda szök­décselt vele. — Maradj velem, különben eltévedsz — figyelmeztette a bárányt a mamája. — Nem hallod? Figyelj, te tacskó! — dörmögte a juhász­kutya. De a bárány elszaladt. At az úton, a homokos hegy­oldalon, le a vasúti töltéshez. Már sötét volt, csak a csilla­gos ég világított. Rohant utá­na a juhászkutya. — Azt akarod, hogy elgázol­jon a vonat? — Bárányoknak tilos a sínre menni! — szidta az ugrándozó barikát a kutyus. Az ugatástól, szidástól a bá­rány úgy megijedt, hogy nagy igyekezetében lebukfencezett a dombról is. A lucernamag ki­hullott a bundájából és a föld­re' pottanyt. — Köszönöm, kedves bárány — sutfogta — hozzásegítettél ahhoz, hogy világot lássak! Hálából megnövök és virágozni fogok! — Hogyan? Micsoda? — cso­dálkozol a kisbárány. A kutya már türelmetlenül noszogatta: — Gyere már,.vár a mamád! A kisbárány leheveredett a mamája mellé, aztán csende­sen legelészett. ‘ Persze, csak rövid ideig, mert eleven, min­denre kíváncsi bárány volt. Telt-múlt az idő. A juhász­kutyának volt elég dolga, amíg terelgette, vigyázott rá, mert kószált, nézelődött, járta a dombot, völgyet amíg csak meg nem nőtt. És a bundájába ragadva mindig vitt magával egy-egy lucernamagot. Hát egy szép napon ott lege­lészett a nyáj a domb oldalá­ban. Kóstolgatták, ízlelgették a finom lucernát és csodálkoz­va kérdezgették: — Itt lucerna terem? Ki hit­te volna? Hogyan került Ide? — Én hordtam Ide a bun­dámban! — felelte büszkén á bárány és jóízűen csemegézett ö is együtt a többiekkel. látszom a gondolattal: ha pe­dagógus volnék és nekem kel­lene eldönteni, hogyan állítom össze ennek az órának az a­­nyagát, vajon mit tennék? Ho­gyan határozhatnám meg a le­hető legpontosabban, mi a bé­ke, mivel mondhatnék legtöb­bet róla..? Nem, nem idézném a világ­politikai kislexikon komoly és igaz meghatározását, amely le­szögezi: „a béke olyan állapot, amelyben az államok és a né­pek egymás közti kapcsolataik­ból kizárják a háborút, mint a politika eszközét.“ A felnőtt küzdelmek képeivel úgy is na­ponta találkozik minden gye­rek a tévéhíradókban, a napi­­hírekben, látja az atomcsend vállalását az egyik oldalon, a kísérleti atomrobbantásokat a másikon. A csillagbékére törek­véseket éppúgy, mint a csilla­gok háborújának fenyegetését. Korunk válaszútfál, az emberi­ség létkérdését szinte behatób­ban ismeri, mint a felnőtt, lé­vén elméje fogékony a világ minden rezzenésére. Talán ép­pen ezen az egyetlen órán nem beszélnék a Béke-világtanács „Örüljünk hát a könnyű hegyi ködnek, fényes síneknek, méznek, a gyümölcsnek, harmat szalad a fán, a fáknak — Nézd hálával az éjszakának tartályait, a házakat, sok hú hegyünk s a tornyokat, hogy egyre állnak — Mint messze ismeretlen tájat fedezzük újra jel, hogy élhetünk — S az ibolya alatt az árnyat £s ezt, és azt, és a könnyű madárhad szárnyalásában boldog sóhajunk." SIMON LAJOS: Csengetés Csenget a néni az utcakapun, mikor a tejet hozza; csenget a vekker, mikor reggel ablakainkat aranyozza. Csilingel, csenget reggelinél a kávéskanál, és csenget a hulló falevél, ha múlik a nyár. Amikor hull a gyümölcs, sápad az erdő, nyári porát rázva ujjongva ugrál az iskolacsengő. Hopszí te is fürgén, zsupsz, be a kádba, olts tiszta ruhát. Régi komád, a táska hátadra ugrik a polcról, de Igyekezz, mert nyolckor már csörren a csengő az iskolában. Várj csak, mielőtt kilépsz az utcakapun, húzz egy vonást a falra. Ekkora vagy most. De jövőre megnősz, négy centivel magasabbra. TESSÉK KIPRÓBÁLNI! Érett, de kemény, nagyobb körtéket meghámozunk, félbe­vagy negyedekbe vágunk, mag­házukat kiszedjük, és fele víz-, fele méz keverékben egészen puhára főzzük. Ezután szű­rőkanállal kiszedjük, laposra nyomjuk, és porcukorral be­szórva tepsibe egymás mellé tesszük. Egy megvajazott fehér papírral letakarjuk — a vajas rész legyen alul — és gyen­gén melegített sütőben, a sütő ajtaját kissé nyitva hagyva szárítjuk. Közben a mézes szi­rupban újabb adag körtét főz­hetünk, Ha a körtét már mind megfőztük, a mézes szirupot egészen sűrürp beforraljuk, a körteket szürőlapátra téve még egyszer, belemártjuk, majd is­mét száradni tesszük (esetleg tüllel letakarva a napra). Ha már nem ragacsosak, azaz te­tejükön a cukor már száraz, lapos, széles szájú üvegekbe rakjuk, lekötjük és a kamrák­ba) hűvös helyre tesszük. Cuk­rozott gyümölcsként püspök­­kenyérhez, gyümölcsrizshez stb. használhatjuk. Szülő Ä szép nagy szemű .kemény héjü. fehér vagy piros szőlőt mossuk meg fürtönként, és ol­lóval a szemeket egy kis csut­kával együtt vagdaljuk le. Rakjuk klforrázott üvegekbe, öntsünk rá forró szirupot — 1 kg gyümölcsre 25—30 dkg cukrot számítva —, kössük le, és rövid ideig, 4—5 percig gő­zöljük, nehogy a szőlőszemek fölrepedjenek. Mézes dió Ä friss dióbélről a barna hártyát is lehüzzuk, és az így megtisztított gerezdeket kisebb üvegekbe rakjuk. Annyi hígítás nélküli mézet öntünk rá, a­mennyi jól ellepi, lekötjük, és a víz forrásától számított 10 percig gőzöljük. Görögdinnyehéj cukorban A dinnye külső, zöld héját lehámozzuk úgy, hogy a piros húsából egy vékony csíkot rajtahagyunk. Csak vastag hé­jú dinnye alkalmas az eltevés­­re. Lehetőleg cifrázókéssel ujj­nyi darabokat vágunk, amelye­ket erősen ecetes vízben addig főzünk, amíg megüvegesednek. Szűrőbe öntjük és iecsurgat­­juk. Ugyanannýl mennyiségű cukorból (1 kg dinnyehéjhoz 1 kg cukor) nagyon kevés víz­zel szirupot főzünk, a habját leszedjük, beletesszük a diny­­nyehéjat, és 20 percig együtt főzzük. Másnapig félretesszük. A felhígult szirupot másnap a gyümölcsről leszűrve, méz­sűrűségűre beforraljuk, ízesít­jük egy darabka vaníliával, a dinnyehéjat visszatéve még egyszer felforraljuk, üvegekbe töltjük, lekötjük, és száraz gőzbe tesszük. A sárgadinnyét hasonlóan ké­szítjük, de ennek a húsát, és nem a héját használjuk fel. A félérett, kemény húsú sárga­dinnye külső héját lehámoz­zuk, magját kikaparjuk, és a ki­sebb szeletekre vágott dinnye­húst erősen ecetes vízben 10 percig forraljuk, majd többször váltott hideg vízben kihűtjük. Ugyanannyi cukorból, mint a­­mennyi a dlnnyehűs, egy kevés vízzel szirupot főzünk, bele­tesszük a gyümölcsöt, és 10 percig együtt főzzük. Másnap a leszűrt szirupot sűrűre be­forraljuk, újbői beletesszük a dinnyét, és megint felforraljuk. Ha a leve ismét felhígulna, a következő nap a szirupot me­gint besűrítjük, majd az üve­gekbe tett dinnyére öntjük, le­kötjük, és száraz gőzbe tesz­­szük. Egy kg almához 20 dkg cuk­rot számítunk. Az almákat da­rabokra vágjuk, nagyon kevés vízben puhára főzzük, és szi­tán áttörjük. Az almapépet fel­főzzük. hozzákeverjük a cuk­rot, és 10—15 percig együtt forraljuk, állandóan keverve. Forrón üvegekbe töltjük, a te­tejére egy kevés tartósítőt vagy alkoholt öntünk, lekötjük, és száraz gőzbe rakjuk. Ha az almaízt egészen sűrűre főzzük, akkor üvegekbe töltés után nem kötjük le, csak más­nap, amikor máb- kihűlt, és a teteje megbőrösödött. Sárgadinnyeíz A sárgadinnyeíz elkészítésé­hez a kevésbé édes, és nyers fogyasztásra alkalmas sárga­dinnyét is felhasználhatjuk. A dinnyét ketté- vagy cik­kekbe vágva megtisztítjuk kül­ső, kérges héjától, magját ki­kaparjuk, a húsát pedig nyer­sen megreszeljük a káposztare­­szelőn. Egy kg reszelt dinnyé­hez 50 dkg cukrot, egy darab­ka vaníliát veszünk, és állan­dóan keverve sűrűre főzzük. Forrón töltsük üvegekbe, a te tejére öntsünk egy kanálka rumban feloldott csipetnyi tar­tósítószert (szalicilt vagy ben­­zoesavas nátriumot), kössük le, és tegyük száraz gőzbe. Rázsaíz (Bolgár recept) A jől kinyílt, illatos rózsák szirmait tépjük le, tegyük szű­rőkanálba, és hideg vízzel jól öblítsük le. Ha a víz lecsur­­gott, és a szirmok kissé meg­szikkadtak. minden liternyi ró­zsasziromra hintsünk egy ma­réknyi cukrot, és zománcos lá­bosban, gyakran kevergetve addig főzzük, amíg a levelek szétfőnek, és az egész sűrű­södni kezd. Forrón töltsük ki­forrázott üvegekbe, a tetejére tegyünk egy kávéskanálnyi rumban feloldott borsőnyi ben­­zoesavns nátriumot, kössük le, és rakjuk száraz gőzbe. Hsisel: rirág­ceokorj Veráidé?.* Rejtvény, l.réss Római Dagály T Г Bécsi T Haza T Hazait ■ ftlyfj* Щ ľiánév Uaein* Tarajt« I Rejtvény, l.xéea —­□ 1 Kelet íanádiuta Rejtvény, ♦.résa T" ** Grama \ Harapás««: leválaszt rejtvény, í.résa iFizetö-» «еШ—. w.x.s. Rejtvény, 5*rés* 1 к I.S.X. kagyar gépé*««» oérnélc .Kodul, -inldkomp f Az egyik múzsa Azon«* betűk к KŰkSdl ^ tűzhányó Hidrogén. Libanon •utójelo Hollandi» é* líagryar* ersv-ág Rater je Is Folyó Ausatuié­ban A híd szélei Áeztáciua Rádiusz Ad act*j ; rät. i üévelő Folyó é Marokkó­ban tfezöra Hidrogén­kitevő 1 Tárna ľŕitrogéa Í2*B*» Jetük »éveli ЗкгЛу F8oév­képzi kamrában van ! Idegen fiiínév Fiaя író «.«vart meg 1 U Vitamin Sulfur, ittriua Személye* névmás Olga,Anna u L krgentutL A.T* r Ľ c u«f M.-ssnrely — E lián MEGFEJTÉS— Lapunk 33. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Hajnali szerenád, Az öröm illan, Leiektől lélekig, Lomha gályán. K J J j;3r К Nyertesek: Elzer Mária, Szőgyén (Svodin|. Iski Ibolya, Kisgéres (Malý Horeš), Szürád Ferenc, Nyárasd (Topofníky). feladatáról, eddigi tevekenyse ségéröl sem, s arról is csal úgy, bevezetőben, hogy miér. lett az idei esztendő nemzet közi békeév. Talán a békémé netekről, azokról az angol nők ről sem mesélnék, akik a; alomtámaszpont közelében ver tek sátrat... Ha így közelítem meg a béke jogalmát, akkot óhatatlanul újra visszatérek c háborúhoz, hiszen eddig min­den sóhajnyi békés időszak csupán két háború közötti íze­lítő volt az elérhetetlenség kö lébe vesző tartósan boldog, fé­lelem nélküli világból. Talán ha egy szál virággal, ?ou karéi kenuérrel. eau ma-

Next

/
Thumbnails
Contents