Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-30 / 35. szám
1988. augusztus 30, SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Szeptember elseje - a béke világnapja ’A európai biztonságról és leszerelésről, valamint a bizalomerősítő intézkedésekről tárgyaló stockholmi konferencia első szakaszának záróillése előesté/én hangzott el a szovjet döntés az egyoldalúan vállalt moratórium további meghosszabbításáról. Érthető tehát, hogy a tanácskozás középpontiában — éppúgy, mint a nemzetközi érdeklődés előterében — Mihail Gorbacsov nyilatkozata áll. Még be sem feleződött a televíziós beszéd, amikor már kész volt és elhangzott a washingtoni álláspont, miszerint a moratórium meghosszabbítása a Szovjetunió ügye és hogy a nukleáris robbantások leállítása „nem szolgálja sem az Egyesült Államok, sem a barátai és szövetségesei biztonsági érdekeit". Az USA véleménye szerint az atomfegyverek belátható ideig továbbra is „a megfélemlítés kulcsfontosságú eszközei maradnak", s elengedhetetlen „mérsékelt menynyiségű nukleáris kísérlet végrehajtása“, mivel úgymond ezek „garantálják a nukleáris megfélemlítés megbízhatóságát és hatékonyságát“. Mindehhez a készen tartott állásponthoz még azt is hozzáfűzték, hogy a szovjet moratórium „propaganda►célokat szolgál“. A világ békét és biztonságot óhajtó közvéleményének — Japántól Svédországig —, és az USA szövetségeseinek is más a véleménye. Egyénei-' műén pozitív lépésnek tekintik a szovjet döntést, amely figyelembe vette a világ közvéleményének óhaját. „A moszkvai gesztus a jóakarat jele.“ „Washingtonon a sor, hogy állást foglaljon, mivel a lázas fegyverkezés leállításával kapcsolatos szovjet álláspont teljesen világos“. Ilyen és ehhez hasonló kijelentések és kommentárok hangzanak el világszerte. „Reagan »csillagháborúi víziója* akadályozza a leszerelést“ — írják a bonni lapok. Az SPD hírszolgálata megállapítja, hogy az amerikai kormányzat a szovjet moratóriumhoz való csatlakozás elutasításával ismét megerősítette a közvélemény korábbi kétségeit, miszerint nem mutat hajlandóságot a leszerelésre. A szocialista országok — köztük hazánk — dolgozó népe az ismét meghosszabbított szovjet moratóriumot nem csupán Indítványnak, hanem olyan konkrét tettnek tekinti, amely újabb esélyt jelent a béke megszilárdítására és jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi békeév elnevezéséhez méltón vonuljon be az emberiség történelmébe. Örömteli érzés éppen szeptember elsején, a béke világnapján beszámolni erről a döntésről és arról, hogy az emberiség egyre inkább megérti a szovjet békejavaslatok és törekvések jelentőségét, hogy hasonló lépéseket sürget az amerikai jél részéről is. Bárcsak Ilyen „propagandával“ szolgálná Washington is a béke ügyét... Akkor nem a félelem, az uszítás, és az agresszió eszközeiről és akcióiról kellene hallanunk. Akkor tatán eljönne az az idő, hogy mindenütt a világon minden év a béke éve, — és minden nap a béke napja lenne. —mészáros— Függetlenségi ünnepségek Indiain Ä delhi Vörös Erődnél emlékeztek meg India függetlenségének harminckilenc évvel ezelőtti kinyilvánításáról. Radzsiv Gandhi miniszterelnök az ünnepségen elmondott beszédében biztosította az ország népét: kormánya nem tűri el a nemzet egységét és épségét veszélyeztető széthúzást, teljes erejével küzd a politikai-vallási szélsőségek ellen. A hatalmas ország eredményeinek összegezése után hangsúlyozta, hogy az indiai külpolitika szilárd alapelve az elnemkötelezettség, a feszültségek csökkentése és a leszerelés megvalósítása. A függetlenségi nap előestéjén Zail Szingh köztársasági elnök rádióbeszédben figyelmeztette az országot: a fanatizmus, a sovinizmus és a kasztrendszer átkos megnyilvánulásai lehetőséget adnak a külföldi erőknek, hogy bátorítsák a felforgatásban érdekelt csoportokat. A hatóságok rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak az ünnepségek idejére, miután terrorista csoportok merényletekkel fenyegetőztek. „Megelőző jellegű“ támadás... Dél-afrikai csapatok hatoltak be mélyen Angola területére — jelentették be augusztus 11-én Luandában. Az angolai nemzetvédelmi minisztérium közlése szerint egy zászlóaljnyt erő a Cuando Cubango tartománybeli Cuito Cuanavale város térségében megtámadta az angolai hadsereg egyik alegységét, és tüzérséggel a várost is lőtte. A település a dél-afrlkaiak által megszállt Namíbia határától 250 kilométerre van. A minisztérium közölte, hogy Namíbiában, a határ térségében dél-afrikai csapatösszevonások folynak, a gépesített alakulatok agresszióra készen állnak. Ezt követően a dél-afrikai csapatok erős tüzérségi előkészítés után augusztus 14-én ismét megpróbálták elfoglalni a határtól 250 kilométerre lévő várost. Az angolai kormánycsapatok azonban visszaverték a támadást. Az ellenség védelmi állásokba kényszerült, de folytatja a város ágyúzását. Dél-Afrika közben tagadja, hogy csapatai behatoltak volna Angola területére, vagy megtámadták volna a várost. Ugyanakkor az UNITA nevű, amerikai és dél-afrikai támogatást élvező ellenforradalmi szervezet azt állította, hogy egységei hajtották végre a támadást, és teljesen lehetetlenné tették a város mellett lévő légi támaszpont működését. A szervezet azt is közölte, hogy a város elleni támadás csupán „megelőző jellegű csapás“, mivel az angolai kormánycsapatok a Cuitto Cuanavale melletti légi támaszpontot használják fel az UNlTA-erők elleni offenzívák egyik kiindulópontjául. Iyen offenzíva legutóbb tavaly volt. Ezt követően látogatott az UNITA vezetője Washingtonba, ahol fegyverek — többek között Stinger-típusú. légelháritó rakéták — szállítására kapott ígéretet Reagan elnöktől. Ügy látszik, ilyen „mecénásokkal“ a háta mögött és azok fegyverével a kezében fenyegetőzik és támad az ellenforradalmi szervezet. Az őket uszító „kibícnek semmi sem drága“ — legföljebb megszavaztatják az UNITA támogatására is az újabb milliókat, mint legutóbb a nícaraguai kontrák számára. Ä DÉL-AFRIKAI CSAPATOK MEGTÁMADTAK ANGOLÄT Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára augusztus 18-án nyilatkozott az augusztus 6-án lejárt szovjet egyoldalú moratóriummal kapcsolatban. Nyilatkozatában többek között a következőket mondotta: „Augusztus 6-án lejárt a nukleáris robbantásokra vonatkozó egyoldalú szovjet moratórium, melyet, mint ismeretes, a Szovjetunió egy éven át szigorúan megtartott. Miből Indult ki és mi indokolta ezt a nem könnyű, rendkívül felelősségteljes és — mondhatnám — számunkra nehéz döntést? — Röviden — a nukleáris és űrkorszak realitásaiból indult ki. Mi ezeknek a lényege és hogyan tekintünk rájuk? ■ Először: Nukleáris és más fegyverek hegyet halmozódtak fel, ennek ellenére a lázas fegyverkezés nem gyengül, ellenkezőleg, fokozódik; kialakult annak a veszélye, hogy kiterjesztik a világűrre; folytatódik az USA és az egész NATO-tömb intenzív militarlzálása. A katonai technológia fejlesztése olyan gyors ütemű, hogy a nemzetek, az államok és a politikusok számára egyre kevesebb időt hagy a reális veszély tudatosítására, korlátozza az emberiség lehetőségeit arra, hogy megálljon a nukleáris szakadékba vezető úton. Késlekedni nem lehet, mert akkor olyan rafinált fegyverrendszerek jönnek létre, hogy egyáltalán nem lesz léhetséges a megállapodás ezek ellenőrzéséről. A helyzet egyre tarthatatlanabb. Ma nem elég megőrizni az érvényes szerződéseket, feltétlenül olyan jelentős gyakorlati lépésekre van szükség, amelyek megfékeznék a militarizmust és a jobb Irányába fordítanák az események alakulását. A félelem egyensúlya“ megszűnik a viszszatartás tényezőjévé lenni. Щ Másodszor: Döntésünk a moratóriumról azon alapul, hogy a szocializmus mint társadalmi rendszer rendületlenül törekszik a békére és teljes mértékben tudatosítja felelősségét a civilizáció sorsáért. A Szovjetunió mint szocialista állam, és mint nukleáris hatalom alapvető kötelességének tekinti erejéhez mérten mindent megtenni azért, hogy megvédje a világ békés jövőjét. Törekvésünk, hogy a nemzetközi fejlődést az enyhülés útjára vezessük, megfelel filozófiánknak és szocialista erkölcsünknek. Am a nukleáris században a föld megvédése az atompusztulástől az egész emberiség feladata és minden nép ügye. ■ Harmadszor: A mai világ bonyolult, sokrétű és ellentétekkel terhes.' Ezzel együtt azonban objektíve egyre nagyobb mértékben kölcsönösen függő és egységes. Ha a külpolitika realisztikus akar lenni, tekintetbe kell vennie a 20. század vége emberi közösségének ezeket a sajátosságait. Másképp a nemzetközi kapcsolatok nem lesznek normálisak, lázas káoszra és végül katasztrofális konfrontációra lesznek Ítélve. A nukleáris kort megelőző gondolkodás lényegében 1945. augusztus 6-án veszítette el értelmét. Ma nem lehet garantálni saját biztonságunkat más államok és népek biztonságának tiszteletben tartása nélkül. Nem létezik valódi biztonság, ha nem egyenlő mindenki számára és nem általános. Aki más nézetet vall, az megmarad az illúziók, az önámítás világában. A mai világot a globális problémák kiéleződése jellemzi. Ha minden állam és nép nem egyesíti erőfeszítéseit, akkor ezeket lehetetlen lesz megoldani. A világűr és a tengerek mélyének kihasználása, az ökológia, a járványok, a nyomor és az elmaradottság — ezek a század realitásai, melyek nemzetközi figyelmet, nemzetközi felelősséget és nemzetközi együttműködést követelnek. Sok__fij világméretű tnlyamat így egy erős csomóba kötve. A leszerelés ezen a téren is óriási szerepet játszana azáltal, hogy alkotó célokra szabadítaná fel az eszközök jelentős részét, valamint az intellektuális és technikai potenciált. Az utóbbi időben két tragédia történt, a nukleáris és a űrszázad technikájával; a Challenger legénységének pusztulása és a csernobili atomerőmű balesete. Tovább fokozták a kétségeket és könyörtelenül emlékeztettek arra, hogy az emberek még csak most kezdik uralni azokat a fantasztikusan hatalmas erőket, melyeket maguk keltettek életre, hogy csak most tanulják ezeket a haladás szolgálatába állítani. Ezek az események szemléltető példái voltak annak, ml történhet, ha szóhoz jutnak a nukleáris fegyverek. Ezeknek a fegyvereknek a teljes A Szovjetunió meghosszabbítja egyoldalú moratóriumát Eljött a határozott és felelősségteljes lépesek időszaka Amerikai biztatás az ONlTA-nak: — Ne féljetek, majd mi segítünk. L. Cseprunov rajza felszámolása az egyedüli út a valódi békéhez. Elindulni ezen az úton azt jelenti, hogy kiáíljuk az érettség történelmi próbáját. Ez vonatkozik minden vezető politikusra, akinek osztályrésze lett ez a nagy emberi küldetés. A szovjet külpolitika a világban bekövetkezett mélyreható változások megértéséből indul ki, beleértve a leszerelés kérdéseit. Véleményünk szerint, az idén január 15-én tett szovjet javaslatok a nukleáris fegyvereknek 2000-ig az egész világon történő felszámolására teljes mértékben megfelelnek a kor követelményeinek. Készséget mutattunk arra, hogy keressük a vitákat és bizalmatlanságot keltő problémák kompromisszumos megoldását. A Szovjetunió a nukleáris és űrfegyeverekről szóló szovjet—amerikai tárgyalásokon a konstruktív javaslatok komplexumát terjesztette elő. Szövetségeseinkkel a Varsói Szerződésben intézkedések sorát terjeszteniük elő a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentésére Európában az Atlanti-óceántól az Uraiig. Ezen a téren is azt szeretnénk, ha közös és következetes haladást érnénk el a katonai konfrontáció alacsonyabb és kevésbé veszélyes szintje irányába. Üj javaslatokat terjesztettünk elő a vegvt fegyverek kérdésében is, ami véleményünk szerint lehetővé teszi még az év végéig vagy a következő évben a megállapodás aláírását a vegyi fegyverek betiltásáról és tartalékaik felszámolásáról, beleértve gyártásuk Ipari bázisát is. A stockholmi konferencián a szocialista országok konstruktiv módon együttműködtek más résztvevőkkel is és sokat tettek annak érdekében, hogy megtalálják olyan kulcsfontosságú kérdések megoldását, mint az erő alkalmazásáról való lemondás, tájékoztatás a hadgyakorlatokról, és a csapatmozgásokról, a katonai tevékenység éves terveinek cseréje, megfigyelők meghívása vagy az ellenőrzések. Átfogó alapot dolgoztunk lti a biztonság és az együttműködés garantálására Ázsiában és a csendes-óceáni térségben és mindenkit meghívunk: vegyen részt a folyamatban. A nukleáris 'energetika biztonságos fejlesztése nemzetközi rendszerének létrehozását illetően kezdeményezzen ajánlottuk fel együttműködésünket valamennyi érdekelt országnak. A közelmúltban mint a „csillagháborús“ program alternatíváját az Egyesült Nemzetek Szervezetében elöterjesztettük a „csillagbéke“ kiépítésének programját és javasoltuk az űrkutatási világszervezet létrehozását. A XXVII. kongresszuson megfogalmaztuk a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének alapjait. Ez a legátfogóbban fejezi ki új hozzáállásunkat a külpolitikában. Az elmúlt napokban pedig a szocialista országok csoportja megvitatásra hivatalosan az ENSZ-közgyűlés rendes ülésszaka elé terjesztette e rendszer létrehozásának kérdését. Döntésünket a nukleáris robbantások moratóriumáról minden jószándékü ember üdvözölte. A szovjet moratóriumot Jóváhagyta az ENSZ közgyűlése, a világ államainak ez a legreprezentivabb fóruma. Javaslataink a mai világ realitásaiból indulnak ki, nem a gyengeség diktálja azokat, hanem az emberiség sorsáért való nagy felelősség tudatosítása. Ilyen a jelenlegi helyzet. Az egyik oldalon érvényben van moratóriumunk. A másik oldalon viszont ott áll a nukleáris kísérletek beszüntetésének elutasítása, a békekezdeményezésekkel szembeni csökönyös elutasítás, a közvélemény követeléseinek és számos tekintélyes párt és szervezet nézeteinek demonstratív figyelmen kívül hagyása, sót az USA saját szövetségesei és a saját népe aggodalmainak ignorálása is. Az Egyesült Államok, amely negyven éven át tartotta a rekordot a robbantások számában, a szovjet mo/ ratórtum egyéves érvényessége alatt valójában további 18 nukleáris robbantást hajtott végre. Ismétlem, 18-at, s ebből hármat nem jelentettek be. Pedig ezt rendszerint demonstratív módon tették meg, és a robbanások' moratóriumunk további meghosszabbításának bejelentéseire, vagy valamelyik új szovjet kezdeményezés bejelentésére Időzítették. A Szovjetuniónak valóban elég oka' van saját nukleáris robbantásai felújítására. Ennek ellenére azonban most is meg vagyunk győződve arról, hogy ha a nukleáris robbantásokat nemcsak a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok is beszüntetné, akkor valódi fordulatot jelenthetne a lázas nukleáris fegyverkezés megfékezése felé, és meggyorsítaná a nukleáris fegyverek felszámolását. Erről tanúskodnak az országok vllágközössége jelentős és tekintélyes részének felhívásai is az USA és a Szovjetunió címére. Köztük ott vannak a delhi hatok — Argentína, Görögország, India, Mexico, Tanzánia és Svédország. Az elmú-lt napokban Ixtapában á csúcstalálkozón elfogadták a Mexikói nyilatkozatot, amelyben ismét felszólítanak valamennyi nukleáris robbantás beszüntetésére. Ezt követeli az el nem kötelezettek mozgalma tagországainak többsége is. Üzeneteket kaptunk számos ország, köztük az USA és más NATO-tagországok politikai és közéleti személyiségeitől, egyénektől és szervezetektől. Ök is azt követelik, hogy né legyenek felújítva a nukleáris robbantások és azoknak, akik ragaszkodnak hozzájuk, még egy lehetőséget adjunk arra, hogy észbe kapjanak. Természetesen tudjuk, és erről már beszéltem, hogy az USA ban aktívan ténykednek azok az erők, amelyek egyáltalán nem kívánják a leszerelést. Sőt mi több, mindent megtesznek azért, hogy a lázas fegyverkezés újabb és újabb fordulóiba rángassanak bele minket és kiprovokálják, hogy távozzunk a tárgyalásokról. Szeretnénk azonban remélni, hogy az USA nézeteiben Is tetteiben a realizmus és annak megértése kerekedik felül, hogy feltétlenül keresni kell a közös utakat a nemzetközt helyzet javításához, az értelmetlen lázas fegyverkezés megállításához és a nukleáris fegyverek felszámolásához. Az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága és a Szovjetunió kormánya sokoldalúan és gondosan mérlegelt minden érvet és minden ellenérvet, s a világ sorsáért való felelősségtudattól vezérelve úgy dönött, hogy 1987. január 1-lg meglioszszabbítja az egyoldalú moratóriumot a nukleáris robbantásokra. Amikor megtesszük ezt a lépést, hisszük, hogy a világ minden országának emberei, a politikai körök és a nemzetközi közvélemény joggal értékeli nagyra a hosszan tartó csendet a szovjet nukleáris lőtereken. A Szovjetuniónak meggyőződése, hogy a nukleáris robbantások beszüntetéséről szóló megállapodást gyorsan el lehet érni és már az idéft, a szovjet—amerikai csúcstalálkozón alá lehet frni. Ez az esemény kétségtelenül a találkozó legfőbb reális eredménye volna és jelentős lépés lenne a lázas fegyverkezés megállítása felé. Egyfajta bevezetője lenne a nukleáris fegyverekről és felszámolásukról folytatott tárgyaláson a további haladásnak és a világ egész helyzete radikális javításának. Már eltelt az 1986-os évnek, annak az évnek több mint a fele, melyet až Egyesült Nemzetek Szervezete békeévnek nyilvánított. Egyoldalú moratóriuma meghosszabbításával a Szovjetunió ismét jelentősen hozzájárul az arra irányuló általános erőfeszítésekhez, hogy ez az év a történelemben úgy maradjon fenn, mint araely méltó volt elnevezésére. Ez a Szovjetunió új politikai kezdeményezésének értelme. Ilyen az üzenet, amelyet országunk minden ország kormányához és népéhez, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányához és az amerikai néphez intéz.
