Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-23 / 34. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 8 1986. augusztus 23. ■ VITASSUK MEG! ■ VITASSUK MEG! ■■ VITASSUK MEG! ■ VITASSUK MEG! ■■ VITASSUK MEG! ■ VITASSUK MEG! ■ Vitazáró Mintán közöltök Korcsmáro* László „A* alkoholizmu* — be­tegség“ című cikksorozatai, e témában' nyilván jártas olva­sónk. Kardhordó Ödön levelé­ben vitáoa szállt a címben le­szögezett Kijelentéssel, macá­val a szemlélettel.1 Mivel írásé­ban elvan szempontok is he­lylet kaptak, a nie Ivek jól kiegé­szíthették a cikksorozatban mér tárgyaltakat, úgy gondol­tuk. vitára bocsátjuk ezt az új­nak nem nevezhető témát, az alkoholizmust és annak kiváltó okait, hátha olvasóink segítsé­gével megközelíthetjük, illetve megtalálhatjuk azt az utat és módot, ameltye/ visszaszoríthat­juk terjedését, és közös igyeke­zettel talán megvédhetjük a fiatalabbak nemzedékét attól, hogy az alkohol rabjává válja­nak. A beérkezett levelek száma és tartalma nem hagyott két­séget afelől, hogy súlyos gond­dal. veszélyes jelenséggel ál­lunk szemben. Anélkül, hogy mérefeit és elterjedtségét fel­nagyítanánk. nem liúnyliatnnk szemet afülHtt. hogy családo­két tesz tönkre, népgazdasági károkat okoz. fiatalkorúakat mérgez meg. ée késztet deviáns magatartásra, fis — hogy mégts szemet bűnyunk — ezt vitánk során állapíthattuk meg. Felkí­náltuk ugyan az anonimitás lehetőségét, de nem feltételez­tük. hogy okos. határozott vé­leményüket annyian kívánják a névtelenség mögé rejteni. El­ítélik az Italozást, a mértékte­len alkoholfogyasztást, de in­kább csak magukban méltat­lankodnak, háborognak és ví­­szoíýognak. Nyíltan kiállni ez ellen, vagy baráti szóval fi­gyelmeztetni a környezetükben élőket valószínűleg nem merik. Pórul is járnának, meg ts szól­nák őket, hiszen szokásaink igencsak kedveznek az alkoho­lizálásnak. A közvéleeiény sok­kal egyértelműbb alkohol-eüe­nességére volna szükség ahhoz, hogy hangosan is szót merje­nek emelni. De próbáljuk vaiameíyest pontosítani a fogalmakat, mi­vel a szakirodalomban sem mindig fedi egymást egy egy meghatározás. Ki az alkoholista? Aki el­vesztette uralmát, kontrollját az ivás fölött, vagyis függő vi­szonyba került a szeszes ital­lal. Ez azt jelenti, hogy vagy nem képes megállni az ivás­­ban, ha elkezdte fnem szük­ségképpen iszik rendszeresen, de időnként súlyosan lerésze­­gedikj, vagy nem képes lemon­dani az italról (rendszeresen iszik). E két jellemző nem fel­tétlenül kapcsolódik egybe, van olyan alkoholista, aki nem képes lemondani a naponkén­ti, sőt a naponta többszöri fo­gyasztásról, de nem, vagy csak ritkán részegedik le botrányo­san (ügy ts mondhatnánk, hogy „bírja az italt!", van olyan ts, aki hosszabb idősza­kon, egy-két héten, sőt hóna­pokon keresztül nern iszik de ha belekezd, akkor igen nagy mennyiséget fogyaszt és súlyo­san (erészegedik. A hagyomá­nyosabb meghatározás szerint az az alkoholista, akinek éle­tében az ivás súlyos problémá­kat okoz. Ezek a problémák jelentkezhetnek vagy az egész­ségi állapot rosszabbodásában, vagy a társadalmi (munkahe­lyi. családi stb.l kapcsolatok leromlásában. Még másképpen fogalmazva az az alkoholista, aki az ivás miatt nem tud megfelelni azoknak az elvárá­soknak. amelyeket a társada­lom és szűkebb környezete joggal támaszt vele szemben. A szociológiában használatos definíció szerint az az alkoho­lista. akit a környezete és a társadalom erre hivatott intéz­ményei (az orvosok, esetleg n rendőrség, a bíróság) alkoho­listának tekintenek. E definíciók alapján nem szükségképpen ugyanazokat kell és lehet alkoholistának tekinteni. Lehetnek pl. olyan orvosi értelemben vett alkoho­listák, akik a velük szemben támaszon elvárásoknak úgy­­ahogy meg tudnak felelni, vagy akiket a környezet nem tekint alkoholistáknak. Előfor­dulhat, hogy valaki a rendsze­res fogyasztás következtében egyre kevésbé tudja a szokás­­követelményeket teljesíteni, pl. egyre kevesebb munkateljesít­ményt ér el. de a környezet — kíméletből — mégsem mondja ki róta nyilvánosan, hogy al­koholista, és az illető nem jut el orvoshoz. Az is megtörténik, hogy egy viselkedésével botrá­nyokat okozó személyt egysze­rűen alkoholistának nyilváníta­nak, noha viselkedésének oka nem az ivás (még ha időnként le is részegedik) s nincs függő viszonyban a szeszes itallal. Melyek az alkoholizmus ki­váltó okai? A tudományos ku­tatás többféle tényezőt feltéte­lez az alkoholizmus hátteré­ben: szocializációs zavart (te­hát környezeti ártalmakat, a család, a baráti társaság, mun­­kotársi közösség rászoktató ha­tását!; a felnőttkori feszültség­­helyzeteket (A kisgyermekkori szocializáció zavara következ­tében nagy valószínűséggel lépnek fel konflikfnsok a fel­nőttkorban. A nem teljesen ép és erős személyiség nehezeb­ben viseli el a felnőttkorral természetszerűen együttjáró nehézségeket, feszültségeket, ezért megpróbál előlük mene­külni.) Különböző korok és kultúrák más-más levezető mó­dokat kínáltak, más és más át­meneti menekülési módot a fe­szültségek elől. A makro- és mikroknltúra fa család, illetve a társadalom) úgy kínálja a szeszesital fogyasztást a fe­szültségek levezetésére, hogy elfogadja nyíltan vagy rejtet­ten ajánlja azt az oldódás (szórakozási eszközéül. E té­nyezők együttes hatása járul hozzá az alkoholizmus kifejlő­déséhez. Visszatérve így a vitaindító levélben megfogalmazott állí­táshoz, amely kétségbe vonta az alkoholizmus betegség vol­tát, hadd korrigáljuk, illetve pontosítsuk úgy az elözőekDen megfogalmazottakat és az olva­sók észrevételeivel kiegészítet­teket: az alkoholizmus szenve­délybetegség, mintán a rászo­kó» fokozatain túljutva egy bi­zonyos stádiumig „fejlődött". Az a kérdés, amelyért hete­ken át vitáztunk; hogyan le­hetne eredményesen küzdeni az alkoholizmus ellen? A leve­lekből kitűnt, hogy a küzde­lem mostani módszereit és.for­máit, a gyógyításnak az ered­ményeit olvasóink nem tartják kielégítőnek. Összetett társadalmi intézke­dések sorozatára. különféle megelőző gyógyító és segítő intézmények hálózatára lenne szükség. Szigorúbb rendelefek­­r* és a meglévő rendeletek kö­vetkezetes betartására. A tár­sadalmi intézmények és szer­vezetek, a munkahelyek tiltó és ellenőrző fellépésére az al­kohol fogyasztásával szemben. Megvalljúk’. ezzel kapcso ato­­san azt reméltük, legalább a­­zok a mezőgazdasági üzemeink megosztják velünk tapasztala­taikat, amelyek eredményesen vették fel a harcot az alkoho­lizmussal szemben. Ismerünk ugyanis olyan példákat, aim’ munkaközösségek felügyeleté­vel és erkölcsi segítségével pá­rosult fegyelmi szankciók — az aikohoielvonó gyógyítás közbeiktatásával — visszatérí­tették az egészséges emberek közé az alkoholistát. Szocia­lista brigádok, részlegek vál­lalt védnöksége (egyáltalán nem formálisan) „tartotta“ meg és tartotta vissza a közélük tartozó munkatársat. Több levélben volt olyan uta­lás is, amelyekből arra kellett következtetnünk, hogy még számos üzemben éppen a veze­tők megengedő magatartása bátorítja az alkohollal „öntö­zött" alkalmak, összejövetelek rendezését, vagy a szemhú­­nyást, amellyel az Italosán munkába érkezőt fogadják, esetleges ballépéseit, okozott baleseteit elkendőzik , elsimít­ják. Fölvetették a kérdést, hogy a kínálat korlátozásával szabá­ly ozha tó-e az ösSzfogyasztás. Sokan utaltak a szovjetunióbeit tapasztalatra, ahol az ismert tilalom kimondása óta egyne­gyedével csökkent a fogyasztás és húsz százalékkal lett keve­sebb a munkabalesetek száma. A lényeg, ami az alkohoikiná­­iat korlátozását egyértelműen indokolja, hogy nehezíti a még nem alkoholisták tászokását az italozásra, tehát fontos eszköze lehet a megelőzésnek. Az elsődleges megelőzés ha­gyományos módja a felvilágo­sítás. A közvélemény mozgósí­tása az alkoholizmus veszélyei ellen. Azonban önmagában ez sem elég. Élményeket nyújtó igazi nevelésre, a jó példa ere­jére van szükség elsősorban. Olyan szülői, emberi magatar­tásra amelynek segítségével lelkileg egészséges, edzett, ma­gas turöképességü, érzeiemgaz­­dag és kulturált ifjúságot nevelhetünk. A veszélyben lévők felkuta­tása ugyancsak a megelőzést szolgálná. Sajnos, éppen a csa­lád és a munkahely kendőzi és tűri a legtovább e szenvedély­betegség elhatalmasodását (ta­lán éppen azért, mert amint azt említettük, többféle szem­pont szerint, eltérően értékelik, ki tekinthető alkoholistának). A szükséges beavatkozás (ke­zelés előtt és után) nem kizá­rólag orvosi — egészségügyi jellegű. Olvasóink arra is rámutat­tak, hogy több alkoholellenes klubra lenne szükség. Minden járásban — mindenki számára elérhető közelségben és meg­felelő propagandával népsze­rűsített, vonzó szórakozási, sportolási és szakköri tevé­kenységet kínáló klubok háló­zatában szilárdulhatna meg a gyógyuló alkoholisták egészsé­ges magatartása, józan életvi­tele és családi kapcsolata. Hadd tegyük még hozzá, hogy családi tanácsadóink há­lózatát is szélesíteni kellene. Olyan pszichológiai, pszichiát­riai és pedagógiai tanácsadói szolgáltatásokkal hozzáférhető­vé tenni, hogy a megfélemlí­tett, gátlásos és szorongó csa­ládtagok — a feleség vagy a gyermekek — vagy akár az al­kohol függőségéből saját erő­ből szabadulni nem tudó em­ber is bizalommal kereshessen itt segítséget. A felvilágosító neveléssel, vé­leményünk nyílt vállalásával, a viselkedésmodellt kínáló sze­mélyek — az apa, az anya. a pedagógus, a vezető állást, köz­életi tisztséget betöltő embe­rek — józan magatartásával, a vonzáskörükbe tartozókkal szembeni elvárásukkal seg’the­­tünk kialakítani olyan közvéle­ményt, amely egyértelműen ál­lást foglal az alkoholizmussal szemben. Természetesen önmagában ez nem lenne elegendő. Sokkal több és jobb, árukban is elfo­gadható üdítőre lenne szükség. Valamint a meglévő rendele­tek és intézkedések következe­tes betartására. A munkahe­lyek és a társadalmi szerveze­tek szigorú, az ellenőrzést vég­ző és vállaló, és ha kell, a büntetést is kiszabó belső rendjére. A gyógyítást nem önmagában hatékony megoldásnak tekintő szemléletre, hanem az említett klubokkal és családi tanács­adókkal együttműködésben végzett türelmes és hosszadal­mas folyamatnak tekintő intéz­ményrendszerre lenne szükség. Ennek a körvonalai már hal­ványan kirajzolódtak, de haté­konyabb, gyorsabb megoldások­ra lesz szükség. Ennyit szűrtünk le vitánkból. Köszönjük Olvasóink készségét, hogy segítettek rávilágítani e káros és veszélyes jelenség összetevőire. Bárcsak környe­zetükben is elvégezhetnék azt a felvilágosító és példaadó munkát, amellyel hozzájárul­hatnak az alkoholizmus meg­előzéséhez, megfékezéséhez. Megelőzni, gyógyítani,. megfékezni ■ VITASSUK MEG! ■ VITASSUK MEG! ■■ VITASSUK MEG! ■ VITASSUK MEG! ■■ VITASSUK MEG! ■ VITASSUK MEG! ■ 4x karalábé BCNDÄS karalábé Hozzávalók: 4 fej karalábé 1 tojás. 15 dkg liszt 1,5 dl tej, só. éa zsír vagy olaj a kisüté­séhez. A karalábét megtisztítjuk, keresztben ujjnyi vastag kari­kákra vágjuk. és egy kevés sós vízben vagy gőzben puhára pá­roljuk. majd szitán lecsurgat­juk. Egy tolásból, 10 dkg liszt­ből és я tejből egy kevés sóval sűrű palacstntatésztát készí­tünk, az előzőleg balisztezett karalábészeleteket belemartjuk, és forró zsírban * vagy olajban kisütjük. .Petrezselymes burgo­nyát adunk hozzá. Hasonlóan .készíthetjük, a bundás zellert is. TÖLTÖTT KARALÄBÍ Hozzávalók: 8 karalábé. 4в dkg darált sertéshús. 1 zsemle. 2 dl tej, 2 evőkanál liszt, cu­kor, törött hors. 1 csőmé zöld­petrezselyem. 5 dkg vaj. 1 to­jás, só. A karalábékat meghámozzuk, a" belsejüket Uivájjuk. és a ki­vájt karalábékat gyengén sós ví2ben félpuhára főzzük. A fi­nomra darált húst törött bors­sal, az áztatott és kifacsart zsemlével és 1 tojással jól ösz­­szekeverjtik ,és a karalábéba töltjük. A karalábéleveleket metéltre, a kivájt részeket pe­dig apróra vág|uk. Egy tűzálló tálat vajjal kikérniük, a meg­töltött karalábékat beleállitjuk — ha marad töltelék, abból gorrfböcokat készítünk, és a ka­ralábék közé rakjuk —, ráhint­jük a leforrázott, lecsurgatott, majd összevágott leveleket és a kivájt részeket, felöntjük víz­zel vagy csontlével, és fedő alatt puhára pároljuk. A meg­puhult karalábékat tálra rak­juk, a levét világos vajas rán­tással főzelékszerűen besűrít­jük, a tejjel föleresztjük, ;a ka­ralábéra öntjük, és forrón tá­laljuk. RIZZSEL RAKOTT KARALÄBE Hozzávalók: 1 kg karalábé, 13 dkg rizs, 1 dl tejföl, 5 dkg zsír, 2 evőkanál liszt, só, törött bors. A karalábét megtisztítjuk, vé­kony szeletkékre vágjuk, és sós vízben puhára főzzük. Egy másik lábosban a rizst megfőz­zük és leszűrjük. A zsírból és a lisztből sűrű rántást készí­tünk, belerakjuk a karalábé le­forrázott, lecsurgatott, majd metéltre vágott gyenge leveleit, és vízzel föléresztve, sóval, borssal fűszerezve puhára főz­zük. Ekkor egy deci tejfölt ön­tünk bele, és felforraljuk, majd tűzálló tálba soronként lerak­juk a főtt karalábészeleteket, a rizs és a Uaralábéfózeiéket. A sütőbenj jól átfovrósttjük. RAKOTT KARALÁBÉ Hozzávalók: 8—ló fej kara­lábé. 18 dkg rízi. 28 dkg sült hás vagy sonka, vagy főtt füs­tölt hús, 2 dl tejföl, 4 dkg zsír vagy vaj, 1 evőkanál liszt, 1—2 csomó zöldpetrezselyem, só. A karalábét megtisztítjuk, és kis kockákra vagy hasábokra vágva, nagyon kevés sós vízben — esetleg gőzben — puhára pároljuk, majd leszűrjük. Egy kanál zsírból vagy vajból 1 ka­nál liszttel világos nem pirí­tott rántást készítünk, bele­tesszük az apróra vágott zöld­petrezselymet, felöntjük a ki­hűlt fózőiével — ami ne legyen 2 dl-nél több —, és belekever­jük a tejfölt. A rizst bő vízben majdnem puhara főzzük és le­szűrjük. A sült húst vagy son­kát megdaráljuk, esetleg apró­ra vágjuk. Egy tűzálló tálat kikenünk zsírra) vagy vajjal, szétterítünk benne egy sor karalábét, erre párolt rizst, majd darált húst teszünk, megöntözzük a tejfö­lös mártással, és ismét kara­lábét teszünk rá. Ezt addig is­mételjük, míg a hozzávalókból tart. A tetejére karalábé kerül­jön. Ráöntjük a megmaradt mártást, és a sütőben addig sütjük, míg a teteje egy kissé meg nem pirul. Darált hús helyett használ­hatunk karikára vágott és egy kevés zsírban átfuttatott kol­bászt vagy keménytojás-kariká­­kat is. A maradék rizsköretet is jól felhasználhatjuk hozzá. Szőlős lepény Hozzávalók: 40 dkg liszt. 25 dkg vaj. 32 dkg cafeor, lA cit­rom héja, két kanál rum, 18 dkg dió, 18 dkg morzsa. 2 to­jás, 1 kg szőlő. Gyúródeszkán összemorzsoljuk a lisztet, a vajat. 12 dkg por­cukrot, V2 citrom lereszelt héját, majd egy egész tojást ütünk bele. összegyúrjuk, és egy órára hideg helyre tesszük. A sző­lőt megtisztítjuk, megmossuk és lecsurgatjuk. Egy edénybe öntjük, 12 dkg porcukrot teszünk rá, és két kanál rummal megloc.soljuk, majd többször átforgatjuk. A diót megdaráljuk, és elkeverjük 10 dkg morzsával és 8 dkg porcukorral. A tésztát kétfelé vágjuk, a nagyobbik fe­lét ceruza vastagságúra nyújtjuk, és félig átsütjük. Ha egy kissé kihűlt, meghintjük a dfókeverékkel. A másik tésztaci­­pót is kinyújtjuk, ráhelyezzük a szőlőre, a széleit körülnyom­kodjuk, tojással megkenjük, villával megszurkáljuk, és mér­sékelt tűznél ftb. 20 percig sütjük. Ha kihűlt, felvágjuk, és meghintjük porcukorral. MEGFEJTÉS — Lapunk 32. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: 1П#ГПТГNoГМ ”Aki r0SSZ házassaSban él, az előleget kapott a pokolból.“ NYClClcbCK Nyertesek: Becse Tibor, Štúrovo, Hangya Irén, Kisgyarmat (SikenickaJ, Kaprinay Piroska, Hidaskürt (Mostová}.

Next

/
Thumbnails
Contents