Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-23 / 34. szám
1986. augusztus 23. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ ÉRDEMES MŰVÉSZEI (1) Az Érdemes Művész cím elnyerését a legnagyobb kitüntetésnek tartják a színháziak, közöttük is elsősorban a színészek. Csaknem harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ezt a — többnyire életművet koronázó — kitüntetést csehszlovákiai magyar színész vagy a színház más művészeti tagja is megkapja. Az utóbbi öt évben aztán gyökeresen megváltozott ez a helyzet. Ma már öt érdemes művésze van a Magyar Területi Színháznak. Közülük a „legfrissebb“: Lengyel Szkeptikus-ironikus-hamiskás-gunyoros mosolyát egy életre megjegyzi, aki valaha is találkozott vele. („Én inlrikusnak születtem — bár ezt a jellembeli tulajdonságot csak a színpadon juttatom érvényre. Vezetőként is, magánemberként ts elsősorban megérteni akarom a társaimat. Megérteni, és együttműködni velük — s nem ellenük, ahogy ezt sokszor képzelik.“] Aki ismerősének mondhatja, az csendes, barátságos embernek tartja. /„Sajnos, a vezető beosztású embernek gyakran kell népszerűtlen intézkedésekhez folyamodnia. Ilyenkor arra gondolok, hogy az .én helyemben mindenki ezt tenné — ezt kellene tennie.“) Az évek múlásával a hangja Is egyre halkabb lett. („Annyi hangoskodőval hozott már őszsze a sors, hogy megtanultam: Ferenc az igazság a halk szavakoan rejtőzik." ] Bratislava! születésű, életének első felét is itt töltötte. Édesanyja ma is ott él, úgyhogy kapcsolata nem szűnt meg a fővárossal. („Mint funkcióst gyakran Pozsonyba szólít a kötelesség, de a Thália Színpaddal színészként ts szerepelek a fővárosban, sőt filmkötelezettségeim ts ide kötnek olykor olykor.“ I Műveltségén is érződik a főváros formáló ereje. („En még ifjúkoromban kaptam rá a filozófiára, és azóta sem szabadulok tőle — bár távol áll tőlem mindenfajta kérkedés." ) Hivatásos színészi pályafutása az 1950-ben alakult Állami Magyar Faluszínházban indult. („Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, akit igen sokáig — a szó szoros értelmében — ki nem állhattam. Igaz: ő sem engem. Ilyenformán a kapcsolatunk eléggé színpadiasnak és romantikusnak mondható." ) 1959-ben egyik vezetője volt a Faluszínház 4., magyar társulatának — amikor az megszűnt. („Ezt a tényt a mai napig mindenki az én számlámra írja, pedig a Faluszínház összes tagozatának a megszűnése egy adminisztratív intézkedés eredménye volt") A következő színházi állomás az akkor még egy társulattal működő Magyar Területi Színház volt. („A felszámolt Faluszínház magyar színészei — legalábbis a vezető színészek — a Matesz tagjai lettek: az örökölte őket.") Itt tíz évet töltött el feleségével, Gombos Ilonával egyetemben. A színészi munka mellett itt is különböző funkciókat töltött be. Ű volt pl. az együttes szakszervezeti elnöke. („A funkciókból kijutott nekem egy életre...“) Mikor Веке Sándor — a színház akkori rendezője — elkezdte szervezni a Matesz második társulatát, a Thália Színpadot, Lengyel Ferencék is csatlakoztak az ügybuzgókhoz.. („Bekének koncepciója volt, és varázsa. Akik társultunk hozzá, szinte vakon követtük mint embert és rendezőt, ö bízott bennünk, s mi hittünk benne. Ezt a kollégáim nevében is elmondhatom." ) Sok huzavona után végül Kassán (Košice) telepedett meg a Thália Színpad. Lengyel Ferenc előbb az együttes pártalapszervezetének elnöke, majd művészeti vezetője lett, s ezt a funkciót a mai napig betölti. („Már csak ez ép szeptemberéig. A hátralevő időmet a színpadon szeretném már eltölteni — nem az irodában.“) Lehetséges, hogy most érkezett el Lengyel Ferenc számára „az alkotás aranykora"? („Én csak annyit tudok, hogy a színész színpad nélkül olyan, mint a hal víz nélkül...“ I Az érdemes művészt cím mindenesetre kötelez... KMECZKÖ MIHÁLY Fotó: Matesz A levélíró fejedelem A közelmúltban egy érdekes könyvet Jelentetett meg a Bukaresti Kriterion Könyvkiadó. Borítólapján ez áll: Bethlen Gábor: Levelek. Az egykori fejedelem levelezéseiből Sebestyén Miklós válogatott egy kötetrevalót. A rendszeres magyar nyelvű levelezés kezdeteit az irodalomtörténet а XVI. század második felére teszi. Ugyanis ebben a korszakban uralkodik el kultúránk egészében az írásbeliség. A reformáció hatalmas szellemi áramlata is elősegítene az anyanyelvű levélírás meggyökerezését. „A négyszáz esztendeje született Bethlen Gábort e levelei révén, stílusának művészi szintje, olvasmányosságának és tömör, veretes nyelvének okán, régi irodalmunk nagyjai közé kell sorolnunk, hogy az utókor ne csupán a történeti személyiséget, de a magyar irodalmi nyelv egyik úttörőjét is tisztelhesse benne“ — írja Sebestyén Miklós a könyv bevezetőjében. Bethlen Gábor teljes levélírói tevékenységét a politikum mozgatja, tartja vonzásában. A nyitottszeműség teszi ékesszólóvá, nyelv- és stílusmüvésszé, anélkül, hogy tudatában lenne, hiszen nem az irodalom felé kacsingatva Irta ezeket a leveleket, melyek „műfajilag“ a magánhasználatra szánt napló és a nyomtatott könyv, röpirat között helyezkednek el. A levélírás számára a csaták, tárgyalások, követjárások szüneteiben, az intellektuális önmegvalósítás formája. Levelei közül eddig mintegy ezer-ezerkétszáz került kiadásra abból a sok ezerből, amelyet meghagyott a vak idő. A három és fél évszázaddal ezelőtt írt levelek ízes, gazdag magyar nyelven íródtak. Magáról ezt állítja egy helyen: „Mi soha deákul nem tanultunk, magyar írásnál egyebet nem tudunk“. Mondandóját és stílusát maga kovácsolta ki, de írásainak ódon zamatét, veretes szavait, tömörségét vagy naiv báját ízlelgetve, idők mélyéből a hajdani thurzóki és pázmányi magyar nyelvet hallhatjuk visszacsengení. írásaiban sokféle szándékot tömörít egységgé. A szándékok futamai szinte ritmikus párokban követik egymást: a vádra ellenvád, a fenyegetésre baráti kéznyújtás, a békeóhajra íegyvercsörtelés, az iróniára férfias zokszó felelget. Akiket meggyőzni kíván, ilyenkor — leveleivel ostromolja, szépen aláomló körmondatokkal, kecsegtetéssel keríti be „áldozatát“ — a szuggesztív képekhez folyamodik, amelyeket bőséges élettapasztalatából szublimál stílusfordulattá. Jrásnjűvészetének egyik nagy teljesítménye a zökkenőmentes simaság. Ahol a politikai viszonylatok, a függőség nyűge nem tűri meg.a gunyorosságot, ott dicséretbe csomagolja elmarasztalását. Leveleiben olykor kitörései egész tűzijátékával áraszt el, a mondatokban számos stílusréteget sorakoztat fel egymás után, s ezek szinte fokozzák a levelek érzelmi fűtöttségét, maradéktalanul kifezésre juttatva írójuk lelkiállapotát. Van ott fenyegetés, paraszti kiszólás, emelkedett hangnem, prédikátori indulat, biblikus citátum, kétségbeesés és gúny... Egynéhány példán keresztül leveleinek témagazdagságába is érdemes betekinteni: Dóczy Andráshoz — Az Erdély-Habsburg viszonyról, Hasszán budai pasának — a kölcsönös jószomszédságról. A szász náció követeihez — Szeben megadásáról, Alvinczi Péterhez — művelődési terveiről, a török szultánhoz — a moldvai expedícióról, Pázmány Péterhez — békevágyáról, Rhédei Ferenchez — a várépítésről, a hajdúkról és Báthori Anna letartóztatásáról... Rhédei Ferenchez — Báthori Gábor politikájáról — írt levelében ezeket olvashatjuk: „Kegyelmednek én ezeket akarám értésére adrom, hogy kegyelmed is gondolkodjék az állapotról, és az kikkel illik, beszélgessen, erős kötelessége vagyon kegyelmednek is, ne veszessük el, uram, az hazát, mert ha ezt elvesztjük, mi mást nehezen találunk. Törődött és sokat búdosott emberek vagyunk, és Törkországra soha többször nem megyek, inkább akarok meghalnom hazámbím." Lőcsén 1620-ban ekként üzent (levélben) a lovassághoz a fegyelemről: „Azt reméljük vala felőletek, hogy immár valaha megbecsöljétek, és erkölcsötöket megjobbétsátok, és hogy ti üs meggondoljátok azt, hogy az mostani állapotjában nyomorult hazánknak, ha három, négy holnapig nem fizetnének is, látván országnak miattatok röttenetes pusztaságát, fizetetten ts szolgálnátok egy ideig, azzal hívséges szereteteteket megmutatjátok nemzetetekhez; de amint bizonyosan értjük. azo(k)nak vadtok, kik azelőtt• sőt naponként öregbítitek magatok felől való undok gyalázatos híreteket, és azzal minden országunkat idegenítttek magatoktól, úgy, hogy senki ne kívánja ezután a ti szolgálatotokat, hanem inkább oltalmazzák magokat minden rendek tőletek, nem különben, mint a tűztöl". Mennyi élvezet rejlik az ily lapozgatásban, a jó Sebestyén Mihály gyűjteményében és jegyzeteiben, amelyet még egy — Bethlen Gábor életének és uralkodásának főbb eseményeiről való — időrendi áttekintéssel is mogtoldott kiegészítésül. Befejezésként meg egy Idézet 1629 augusztusa és szeptembere között megfogalmazott végrendeletéből, a bethleni testamentumból — amelyben az esendő emberi alázat őszinteségével, az égi és földi hatalmakkal egyaránt összhangba akarta hozni az ország és a hatalom ügyét-, üdvét: „Igaz hittel, élő reménységgel megajándékozván, méltóságos úri állapotra, abból fejedelemségre felemelt, és aki minden dolgaimban véghetetlen kegyelméből igazgatott, az hadakban alkalmatossággal, bátorsággal megáldott, és aki sok gonosz akaróimat megszégyenítette, sok ellenségeim ellen szép győzedelmekkel megáldott, nyomoré hazámat maroknyi nemzetiségiemmel megtartotta és oltalmazta. Ez az, aki az én hazámnak gondviselésére elégtelenségemből elégségessé, tudatlanságomból annyira való okossággal tudósított, hogy tizenhat esztendőknek elfolyásaiban ellenségünk lovainak lábok hazánk földét nem nyomták" —ki— Még javában tart a nyár... Aki csak teheti, még mindig boldogan tárja ki magát a tűző Napnak, s ha kissé hűvösebbre fordul az idő, a strandok helyett a játszóterek népesülnek be, a szünidő utolsó napjait élvező gyerekekkel (Vass Gyula felvételei) Fák (Fotó: —vess) SZERGEJ JESZENYIN: Verábhangok óceánja Verébhangok óceánja. Éj mintha fényes lenne, De mindig gyönyörű benne. Éj, mintha fényes lenne, Szól ártatlanok szája, Verébhangok óceánja. Ö, s a hold úgy világít, — Mintha vízbe pottyant volna. Szívem nyugalmat nem áhít Ily kékség órái óta. Ö, a hold úgy világít, — Mintha vízbe pottyant volna. Kedves, te vagy? Itt vagy? Nem fáradnak most az ajkak. Ez a száj, mint a bő sugárzás, Életet csókoló áldás. Kedves, te vagy? Itt vagy? Nekem rózsák így suttognak? Magam sem tudom, hogy mi lesz. Közelről, lehet, valahonnan Víg flótaszó sírva harsan. Csöndes esteli zsongásban Liliom-kebelre, vágytam, Víg flótaszó harsan, Magam sem tudom, hogy ihi lesz. (Szentmihályi Szabó Péter fordítása) JEGYZET Kék a búzavirág Lassan már ezt csak azok tudják, akik ismerik azt a bizonyos nótát. Mert búzavirágot a valóságban egyre nehezebb találni. Pedig szép virág, szebb, mint a kerti nemesített változata. De szép a piros pipacs is. A kettő együtt, köztük néhány szál mezei margarétával, maga a gyönyörűség. Állok a búzatábla szélén, és szemem issza a látványt. Hogy hol van jelesül ez a bizonyos búzatábla,‘ azt nem mondom meg, mert még valakinek ilyesmi juthatna az eszébe: ahol ilyen sok a búzavirág meg a pipacs, a vad margarétáról nem ts beszélve, ott gyenge lábakon áll a növényvédelem. Márpedig én egyetlen gazdaságnak sem szeretném rossz hírét költeni, jőleg ha ilyen szép látvánnyal ajándékozott meg. Szóval állok és nézem a búzavirágot, a pipacsot és a margarétát, és nem tudok betelni a látvánnyal. Olyannyira, hogy még utólag azt ts meg tudom bocsátani a vetőknek, hogy Ittott rosszul állították be a gépet, s ezért a különben szép vetésben helyenként hosszú sávokban csak tarka virág nő. Furcsa az ember. Tudja, hogy ez nem jó, de látja, hogy szép. Összeütközik a két érdek: a qyönuörködés és a közhaszon. Mtre megyünk a szépséggel, mondhatja valaki, ha kevesebb lesz ötszáz kilogramm búzával? Igen ám, de mire megyünk ennyi búzával, vethetné ellen más, ha életünkből hiányzik a szépség? Eképpen meditálgatok magamban a búzatábla szélén. Látom, lassítanak a jármüvek, mást • is meqfog a látvány. Elgondolkodom: okvetlen myszáj, hogy kizárja eqymást a szépség és a közhaszon? Eszembe jutott, hogy ismertem egyszer egy növényvédőt, aki így gondolkodott: legyen szép a vetés, legyen tarka virág is a búza között. Oluankor örült a lelke. Keresem és kívánom életünkben a szépet. Lehet az tárgy, környezet, utca, épület, táj, emberi magatartás. Boldogan megbocsátom bármelyikért a naqy rend monoton sivárságán esett csorbát. Például a búzavirágot meg a pipacsot a búzatáblában. Álltam a tábla szélén, és előttem szebb, gazdagabb lett az élet. Lehajoltam, és letéptem egy szál búzavirágot, majd egy hirtelen ötlettel a gomblyukamba tűztem. Kék volt, akár a nyári ég, (illés) \
