Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-23 / 34. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES, 1986. augusztus Zí A jelen a múltból építkezik Sidó Sándor, a volt talu utolsó hnb elnöke gyakran fellapozza a fain krónikáját, az ehhez csatolt fényképalbumot erekkori emlékek fűznek Mohi f ”»\# (Moclmvcn | faluhoz. Annak / idején nem röstelltiink Lévá­ról (Levice) elkerekezni a közeli fal­vakba, a Saramhoz, vagy a túlsó ol­dalra, Sitno vidékére. Barátaimmal fgy jutottam el több alkalommal is Mohiba. Jól emlékszem, hogy akkor a „kertek alatt “ sétálva nagy élmény volt szántónkra látni a szilvát aszaló nagymamát, a szakajtóból magot hin­tő nénit, az egyes ekével szántó pa­rasztembert. A „kertek alja" kész múzeum volt. Láthattunk itt gőzgé­pet, megnyergelheltiik a rozsduló „dzsongért“, cspporból ihattunk vizet a kerekes kútból. Aztán teltek az évek. s hallhattuk a hírt: Mohi falu helyén atomerőmű épül. Ezek a régi emlékek idéződtek fel bennem akkor, amikor a múlt hetek­ben egy vasárnap délelőtt számos olyan népi jellegű tárgyat láthattam viszont, melyeket én még eredeti he­lyükön. esetleg használat közben csodálhattam. A lévai Barsi Múzeum — a Csemadok Lévai Városi Szerve­zetének közreműködésével — feldol­gozta a falu népi hagyományait, s összegyűjtötte azokat a használati, vi­seleti tárgyakat, melyek a volt falu. múltját képviselik. Mivel a Barsi Mú­zeumban jelenleg felújítási munkála­tok folynak, az összegyájtött anyagot egy nagyszabású kiállítás keretén be­lül. a Barátság Művelődési Héz nagy­termében mutatták be a közönség­nek. Az emlékőrzés szándékával meg­rendezett kiállításon kit is választ­hattam volna jobb „kalauzul“, mint a falu utolsó hnb-elnökét. Az ilyen találkozás alkalmával illik visszaem­lékezni a falu múltjára, létezésének utolsó éveire: , — A történészek kutatásai alapján — emlékezett Sidó Sándor elnök — Mohi faluról a 13. században történt először említés. A falu nevének ere­dete — tudományos megalapozottság nélkül — a mohához kötődik, ugyan­is a néphit szerint a falut övező er­dőkben mindig Is sok volt a moha. A Selmeci hegység vonulatai mellett meghúzódó falucska lakóinak a fel­­szabadulásig elsősorban is a gazdál­kodás nyújtott megélhetési lehetősé­get. A földtelenek a közeli birtoko­kon dolgoztak, a Schöeller-féle sör­gyárban. a kisüzemekben. Ä festői környezetben meghúzódó falucskában mindig is erősen élt a népi kultúra, melynek sok sajátos jellemvonása volt. • Melyik népszokásról szólna bő­vebben? — Én a többi közül kiemelném a lakodalmi szokásokat. Mivel a házas­ságok többsége a falukörösségen be­lül köttetett, a háztűznézés nem volt általánosan elterjedt szokás, mivel a község lakosai kölcsönösen ismerték egymást. A lakodalmi szokások kezdő mozzanata — miután a ködmónös­­asszonyok. a szülők kérésére „össze­melengették“ a fiatalokat — a kéz­fogó, vagyis о kéretés volt. A lako­dalom főszereplői a menyasszony, a vőlegény, a násznagyok, a nagydo­­ro2sbák ,a kisdorozsbák, a nyoszolyó­­asszonyok és a nyoszolyólányok vol­tak. Az utóbbiak az ifjú, pár szeren­cséjét, boldogságát biztosító mágikus történések hibátlan levezetéséről gondoskodtak. Az is érdekességként említhető, hogy Mohiban'az esküvöt rendszerint szerdán tartották. Nagy esemény volt a menyasszony ágyának a szállítása, majd ezzel együtt a ho­zomány átadása, átvétele, amire az esküvő előtti szombatin került sor. Magán a hivatalos esküvőn már pe­regtek az események: a menyasszony befogadása a völegényes háznál, a menyasszony tánc, az újasszonytánc, a menyasszonykalács elfogyasztása, a lefektetés, a kásapénzszedés. a rnenvasszonyiátó, a hajnaltűzjárés mind-mind a falu lakodalmi szokásai­nak gazdagságáról tanúskodik. # Egy 1893-ben kiadott — Bars megve történelmét feldolgozó — könyvben olvastam: „... Mohi lakos­sága 930 lelket számlál...“ Viszont 1970-ben már csak 458 volt a lako­sok száma. Mi lehet a fő oka ennek a meredek csökkenésnek? — A felelet egyértelmű: Mohi ko­rábban azok közé az evangélikus és református vallású faluk közé tarto­zott, ahol az „egyke“ rendszer volt az elterjedt. A házasságok többsége endogám volt. tehát a legény általá­ban a falujából választott magának párt. A lányok 15—17. a fiúk 1й évn^ korukban — még a kötelező katonai szolgálat letöltése elölt — kezdték a házaséletet. # Visszalaoozva a közelmúlt tör­ténelemkönyvében: 1981 ben az atom­erőmű építésének következtében a falu lakosságát kitelepítették. Az il­letékesek ebben az időben mit tettek az itteni folklór átmentéséért, a tár­gyi hagyatékok megmentéséért? — Ma erről a léniáról beszélünk, akkor feltétlenül szólni kell arról Is, hogy nekem, mint a hnb elnökének — s természetesen a falu lakóinak is — abban az Időben nagyon Is fel­gyülemlettek a teendőink, hiszen egy tlyen kitetepítési folyamat koránt­sem gyerekjáték. Persze, még a falu szanálása előtt komoly etnográfiai felméréseket végzett a Barsi Múzeum, amit aztán a közlönyében publikált is. Habár a tárgyi hagyatékok szer­vezett gyűjtésére sajnos, nem került sor, az értékesebb tárgyak mégis fennmaradtak, az emberek ezeket megőrizték. Nemrég a Barsi Múzeum és a Csemadok Lévai Városi Szerve­zetének vezetősége elhatározta, hogy összegyűjtik, és kiállítják a fennma­radt tárgyakat, kiegészítve ezeket a korábbi gyűjtésekből származó ha­gyatékkal. Mivel a múzeumot reno­válják, ezért a járási művelődési köz-A konyhai felszerelések gazdag eszköztárát sokan megcsodálták A nyolcvannégy éves Hajnal Róza néni menyecske­ruhája ma is olyan, mint újkuráhan Ezen a szövőszéken még ma is lehet szőni... (A szerző felvételei) pontban került megrendezésre ez a kiállítás. Hogy ez a rendezvény ilyen nagy látogatottságnak örvend, és mindenki nagyon jó véleménnyel van róla. az nagy mértékben a Barsi Mú­zeum igazgatójának, Dr. Sándor Ká­­rolynak és munkatäfsntnak köszön­hető, akik sokat fáradoztak a ren­dezvény sikeréért. Én személy szerint — amellett, hogy felkértek — köte­lességemnek tartottam, hogy minden­ben segítsem ezt a rendezvényt. # Amint hallattam, ennek a kiállí­tásnak folytatása lesz ... — így igaz... Én jelenleg az épü­lő atomerőmű archívumát vezetem. Az ottani gyárvezetőséggel eltervez­tük, hogy az építkezések befejezése után az irodaépületben kisebb mú­zeumot létesítünk, ahol helyet kap a falu történelmét ábrázoló bemutató is. Emellett természetesen a Barst Múzeum állandó kiállítás keretén be­lül a Mohi néphagyományait őrző tárgyakat is bemutatja majd. Aki látta a Mohi község népi kul­túráját bemutató kiállítást, az meg­győződhetett róla: ritka az ilyen nagyszabású tájkiállítás. Dicséret il­leti a rendezést is: a tárgyak mel­lett a falakon jól olvasható írásos szöveg is tájékoztatta a látogatót a község hagyományairól. 1 A kiállításon mindenki megcsodálta a népviseleteket. Az egyik menyecs­keruha tulajdonosa. Hajnal Róza néni maga is eljött a kiállításra. A nyolc­vannégy éves asszony nem volt rest megjegyezni: „Habár nehezen váltam meg a_ sok emléket őrző menyecske­ruhámtól, mégis szívesen adtam azt oda a múzeumnak. Hadd lássák a nfaiak, hogy valamikor régen ml hogyan öltözködtünk .. A hatalmas, fából faragott szőlő­prést. a még ma is működőképes szö­vőszéket. a mángorlót, a különféle formájú kosarakat, a szőlőművelés hagyományos eszközeit főleg a fiata­lok csodálták meg, hiszen ők ilyet már csak valóban múzeumokban, ki­állításokon láthatnak. Az akkori konyhák berendezéseit sok-sok szép tárgv képviselte a kiál­lításon. A fatárgyak között sok olyan fémből készült tárgy is látható volt, melyeket a kézügyességükről híres mohi férfiak készítettek Fényképek és tervdokumentációk, különböző építéshez Szükséges anya­gok — cserép, kálvhacsempe stb. —• ábrázolták azt. vajon miként is épít­keztek a múltban — Mohiban. A fe­hérre meszelt házakra jellemző volt az archaikus szelementető. az ámbi­­tus, a ház melletti elkerített pitvar. / Amikor a falucskával kapcsolatos emlékek, a kiállításon látottak ösz­­szessége idéződön fel bennem, arra gondoltam: a fennmaradt gazdag tár­gyi emlékek valóban megérdemelnék azt, hogy eredeti helyükön, egy ere­deti stílusban épült mohi házban nyerjenek elhelyezést. S mivel ilyen ház már nincs, hát — építeni kellene egyet. „Almom“ merész, de mégis felajánlom az illetékeseknek megfon­tolásra. Már csak azért is, mert az épülő erőmű vezetősége eltervezte a hagyatékok kiállítását, s a falu em­lékének megőrzését szívén viseli. így tehát nem szabadna megelégedni az­zal, hogy egy irodaépület egyetlen helyiségébe zsúfolják össze ezt a kin­cset érő hagyatékot. Ugyanis a jövő a múltból építkezik, s nem mindegy az, hogy utódaink ezt a múltat mi­lyen megjelenítésben látják majd vi­szont. KALITA GABOR NAGY АРАМ EMLÉKEINEK UTJÁN.,. ... Elsőnek a Vénusz, kelt fel, maid kirajzottak köré a csillanok. Fellőtt a Hold is. Hallgatom az ősrobbanás utózöreiett. A kert végében, a kőrakás eggik lapos kövén ülök. Hajdanán ezen üldögélt nagyapám, majd minden este. Ш tűnődőit élete értelmén, a végtelen Viláaeqye­­tem titkain merengve. Rajongva szerette a természetei. Most. ugyanezen a kövön én üldögélek, harminchárom évesen, a második évezred végének egyik teliholdas éj­szakáién. s újrajárom gondolatainak Híját... * * Az él elhalmoz csodáival; a mellettem folyó patak Csókok neszével búcsúzik a tájtól.' Az égbolt fekete, csillaqhímzéses kárpitján fénylő ékkő a Hold: Kételyek, gondolatok cikáznak agyamban: Ml az, hogy meg nem születni? Milyen számunkra a nemlét? Mi az értelme, s mi a küldetésünk e sártekén??? Lidérces álmomban megelevenednek Adám látomásai Az ember traqédiáfából. Közben a rétekre a cstllagfény hint álomport, bennem pedig tobzódnak a képek és szárnyat bont az ábránd ... ... Elémtűnik a Királyok völgye. Legendák kísértet­­lángja nyaldossa bizarr sírboltok rejtekeit. Szemem elölt gigászt kőqúlákat ölel át a homok-idő, alattuk az iste­nek mély álmát dlusszák az ezeréves, aszott testek. Az őrt álló Szfinx köszemmel bámulja a Szahara homok­dűnéit. Tekintetének fókuszában az időtlenség... A lapos kövbn ülök. Anyagtalan testével rámfonódik a homály. Az utak a végtelen felé küllőinek... ... Színes permetegfátyollal borít be a Niagara-vízesés. Majd a Vezúv lankáin várom a morajló vulkán kitörését. Pompeji lakója vagyok... Egy meteorit érces sikollyal suhan át az égen. A Tibeti-havasok egyik lámakolostora felé tartok. Már Dardzstlingben vagyok. Ajkam elrebeg pár meleg fohászt a magyar őshaza felkutatására elindult Körösi Csorna Sándor sírja fölött... Távolabb a „benáreszi hegyi be­szédet“ hallgatom, s a uédák bölcseletéin tűnődöm ... Még mindig tart az éjszaka, de a Nagy-Göncöl mintha elmozdult volna iménti helyéről... ...A tenger felől érkezem; a Húsvét-szlgetek vörös sapkás titánt kőszobrat egy letűnt kultúra emlékeként közelednek felém ... Üfabb látomás: Oj-Guinea őserde­jében fehér embert még sohasem látott vademberekkel hadakozom. Kezükből kőbalták csüngenek, szájukban húsától megfosztott csontjaim fehérlenek ... A lapos kövön ülök. Az idő ts alig moccan. 'Alattam alszik a falu, mellettem gubbaszt a csend. •. .Üj-Zéland egzotikus tája andalít. Micsoda szín­orgia, micsoda zordon, 'vad világ. Képzeletem meqitta­­sül, s — hipp-hopp, már Velence kedélyes gondoláin ringatózom. Evezek, előttem az ódon város csillogása. És aztán: irány Párizs. A Louvre termeiben bolyong te­kintetem. Egy puszi Mona Hsának, s már ott sem va­gyok... Weimar: ciprusok és oleanderek árnyai alá su­­suhan az emlékezet. Bayreuthban virágot teszek Liszt Fe­renc sírjára... Falunk végén temető; gyertyafény dereng a sírokon. Üdén zöldellnek a bokrok; elégiát surroqnak a szélben össze-összeverödő ágak. Itt nyugszik Tisza István nagy­apám; sir fát a béling zöld folyondárja borítja.., * * Felállók a lapos kőről. Éppen pitymallik. Rózsaszín pírban fürdik a reggel, acélkék, üde az ég... Valahol most kel fel a Nap, megint másutt naplemente van. Valahol most hal meg egy ember, valahol békéről szól a dal. Valahol partot ér egy hajó, valahol zivatar van. Valaki most megy óvodába, valaki most mond párjának iqent. Valaki, aki én vagyok, ír egy verset, valaki, va­laki most szül gyermeket. Valahol e percben bezárul egy sír. Valahol, valahol kinyílik egy virág. Korcsmáros László

Next

/
Thumbnails
Contents