Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-23 / 34. szám
\ 1386. augusztus 23. .SZABAD FÖLDMŰVES. Az orosznvelv-tanárok budapesti világkongresszusa Budapesten tartatták meg a MAPRJAL 6. kongresszusát, amelyen az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetségének szervezésében a nyelvoktatás tudományos módszereinek, valamint az orosz nyelv- és irodalomkutatás új irányzatainak kérdéseit vitatták meg a szakemberek. Vitalij Kosztomarov, a MAPRJA1 tőtitkára a kongresszus plenáris ülésén arról beszélt, hogy az utóbbi években világszerte jelentősen megnőtt az orosz nyelv tránti érdeklődés. Mind többen beszélik a nyelvet elsősorban azoknak a Szovjetunióban végzett diákoknak a közvetítésével, akik hazájukba visszatérve annak műszaki és humán fejlesztésén munkálkodnak. Meghonosodott az orosz nyelv számos ország képzési és felsőoktatási rendszerében is. Előtérbe került a nyelv kommunikációs eszközként való használata. Mindezért fontossá vált az orosz nyelv informatív jelentőségének, kommunikatív értékének, a nyelv tudásából eredő gyakorlati előnyének tanulmányozása és tisztázása. A több mint 60 országból, 178 tagszervezet és százezernél több orosznyelv- és irodalomtanár képviseletében tanácskozó kétezer rasszistát táviratban köszöntötte Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Üzenetében a következőkre mutatott rá: A nemzetek közösségének fejlődésében jelenleg tapasztalható tendenciák az egész világ államainak és népeinek a konstruktív együttműködését sürgetik. E kapcsolatok felvételében rendkívül fontos szerepet játszik a nyelvtudás. Az orosz nyelv e téren jő példaként szolgál. A többi nyelvvel együtt széles körben alkalma«zák a különböző országok közötti A szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó előkészítése Moszkvában szovjet—amerikai szakértői megbeszéléseket tartottak a nukleáris és az űrfegyverek kérdéséről. A két küldöttséget Viktor Karpov külügyminisztériumi főosztályvezető, illetve Paul Nitze elnöki különtanácsadó vezette. A kétnapos konzultációra a közelgő szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó előkészítésének keretében került sor. Eduard Sevardnadze és George Sbultz a kialakított megállapodás értelmében szeptember 19—20-án találkoznak Washingtonban. A találkozó korábbi megtartását Líbia amerikai részről történt bombázása tette lehetetlenné. A Szovjetunió minden eszközt megragad, hogy előre vigye a tartalmas párbeszéd ügyét. Ez utóbbit azért tartják szükségesnek hangsúlyozni, mert egyes nyugati, elsősorban amerikai vélemények szerint a Szovjetunió — úgymond — nem akarja az újabb csúcstalálkozó létrejöttét. A szovjet álláspont változatlan, konkrét eredményeket hozó, legfelsőbb szintű találkozót akarnak létrehozni, nem pedig üres külsőségekkel tarkított, formális kézfogást. Tiszteletben kell tartani az egyenlő biztonság elvét, és szigorúan ragaszkodni kell a tavalyi genfi csúcs kettős vállalásához: meg kell fékezni a földi fegyverkezési bajszát, valamint meg keli gátolni, hogy a verseny kiterjedjen a világűrre — mutatnak rá a szovjet megfigyelők. megértés és együttműködés érdekében, elősegíti a kölcsönösen előnyös nemzetközi gazdasági kapcsolatokat, jól szolgálja az egyenjogúság és a kölcsönös segítség elvein alapuló szocialista gazdasági integrációt. Fontos szerepet játszik a tapasztalatok, Ismeretek gyors és gyümölcsöző cseréjében, a haladó kultúra fejlesztésében. Oroszul folyamatosan és nagy példányszámban adnak ki a világ számos nyelvéről fordított tudományos és szépirodalmi müveket, műszaki-tudományos és politikai információs anyagokat. Így az orosz nyelv napjaink egyik leginformatívabb nyelve. Az orosz nyelven született szépirodalom az emberiség általános kulturális értékeinek cseréjét, az ember szellemi és^erttölcsl fölemelkedését, szellemi életének gazdagodását szolgálta és szolgálja. A mai nyugtalan időkben arra szólítja fel az embereket, hogy védjék meg Földünket a nukleáris katasztrófától. Kongresszusukra a béke évében került snr. A szovjet nép, amely aktívan támogatja minden jóakaratú ember békeszerető törekvéseit és akcióit, büszke arra, hogy az orosz nyelvet a béke és a barátság nyelveként tartják számon, s hogy ezen a nyelven hangzott el az SZKP XXVII. kongresszusának szónoki emelvényéről az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozására vonatkozó javaslat. Világunknak szüksége van valamennyi embernek a népek közötti bizalmat. a sokoldalú szellemi együttműködést erősítő törekvéseire. A' MAPRJAL, amely csaknem 70 ország russzistáit egyesíti, hatalmas lehetőségekkel bír e nemes és valóban történelmi küldetése teljesítéséhez. Az amerikai firíegyvetkezési program igazgatója a moszkvai szakértői tárgyalások küszöbén azt hangoztatta, hogy a kormányzat feltétlenül folytatni kívánja a programot. Televíziós nyilatkozatában James Abrahamson tábornok egyebek mellett arról „panaszkodott“, hogy a kongresszus jelentős összegeket faragott le a fejlesztést előirányzatokból, de reménye szerint a kutatómunka és a kísérletek ettől nem szenvednek ké-. sedeimet. Sokat ígérőnek minősítette az eddigi eredményeket, s azt bizonygatta, az űrfegyverek viszonylag rövid időn belül már használhatók lesznek. Abrahamson kitért a telepítésre vonatkozó kérdések elől. de idézte Reagan elnököt, aki korábban kijelentette, „ha eljön az ideje — a fegyvereket telepíteni fogják“. Korábban a sajtójelentések arról számoltak be, hogy Reagan hét és fél éves halasztást lenne kés2 elfogadni. Az előrelépés reális esélyei valószínűleg a külügyminiszteri találkozó után válnak ismertté* Egyelőre — a hírügynökségek jelentése szerint — az USA Kongresszusának képviselőháza kiegészítést hagyott jóvá a katonai kiadásokról szóló törvényhez. Ez feltételezi, hogy az október 1-én kezdődő 1987-es költségvetési évben 3,1 milliárd dollárt fordítsanak a „csillagháborús“ programra. A Fehér Ház eredetileg 5.3 milliárd dollárt követelt erre a célra, ám a kormány kezdettől fogva tudatosította, hogy a mai körülmények között nem hagyják jóvá ezt az összeget, mivel az USA-ban állandóan növekszik az aggodalom a világűr milita^nzálásának következményei miatt. Tény, hogy még így is lesz elég pénz az űrfegyverkezésre; ha a csúcstalálkozó megnyithatná a leszerelés perspektíváit, békésebb célokra fordíthatnák ezeket a — még így Is óriási — összegeket. Huszonöt év telt el azóta, hogy német földön a munkás- és paraszthatalom, a Varsói Szerződéshez tartozó szövetségeseivel való megállapodás után átvette az ellenőrzést az NDK-t Nyugat-Berlintöl és az NSZK-tól elválasztó határok fölött, amelyek addig nyitottak voltak. Ez az NDK népe és Európa számára megóvta a békét és lerakta a szocialista állam további felvirágoztatásának alapkövét. Erről szólott Erich Honccker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke az NDK munkásőrségének berlini díszszemléjén. Az NDK vezetője köszönetét mondott mindazoknak, akik a köztársaság fegyveres szerveinek vagy a munkásőrség fegyveres tagjaiként az 1981 augusztusának napjaiban az első vonalban álltak. ..Hűségük munkás-paraszt államunkhoz, harci felkészültségük és megbízhatóságuk volt a záloga a békét szolgáló történelmi akció sikerének. Ugyancsak köszönet illeti meg a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés többi tagállamát, amelyek 1961 augusztus 13-án, akárcsak máskor szilárdan álltak mellettünk“ — jelentette ki. A továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy ma általánosan elismert tapasztalat — nem utolsósorban épp az NDK erőfeszítéseinek köszönhetően —, hogy a határok sérthetetlensége, Európa valamennyi állama területi egységének és szuverenitásának tiszteletben tartása a béke alapvető feltétele. A múlt tapasztalatai felbecsülhetetlenek a jövőbe vezető úton. A történelem ismerete mindenekelőtt a felnövekvő nemzedékeket segíti abban, hogy megértsék a jelen feladatait és teljesítsék azokat. A nemzetközi helyzet 1980—1961 között kiéleződött. Az imperializmus politikája a szocializmus feltartóztatásának illuzórikus doktrínájához tarň béke alapvető feite totta magát. NATO-hadgyakorlatok segítségével készültek az NDK elleni agresszióra,- erőfeszítések történtek az európai status quo erőszakos megváltoztatására. Nyugat-Berlinnek ebben a koncepcióban különös szerepet szántak. A nyugati politikusok „frontvárossá“ nyilvánították, az NDK területén lévő éknek, a „hidegháború hídfőállásának“ tartották. Az NDK gazdaságának destabilizálására törekedve hatalmas valutaspekulációkba fogtak, nagy anyagi értékeket helyeztek át és elcsábították a szakképzett munkaerőt. Ennek 1981 augusztus 13-én az NDK véget vetett. Az NDK népe nem engedte meg, hogy szorgalmas építőmunkájának eredményei a nyitott nyugati határokon tűnjenek el. Az európai szerződések időközben létrejött rendszere kiállta az idő próbáját. Az NDK szilárd híve e szerződéses rendszer továbbfejlesztésének. Mindig azok oldalán fog állni, akik a béke megőrzéséhez .a konfrontáció elhárításához vezető utat keresik. A Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívásában foglalt javaslatok a leszerelésről és az enyhülésről szóló tárgyalások széles körét kínálják. A leszereléshez vezető első lépés az összes atomkísérlet teljes betiltása, ahogyan azt a Szovjetunió javasolja. Az erős és megbízhatóan védett szocializmus a béke biztosítását szolgálja. E felismerés alapján az NDK dolgozóinak milliói „A munkahelyem olyan hely, ahol a békéért harcolok.“ jelszó jegyében teljesítik az NSZEP XI. kongresszusának határozatait. Az elmúlt huszonöt évben a szocia* lizmus az NDK-ban megbízhatóan védett határok között, a nép javára fejlődött, 19Bl-ben 77,9 milliárd márka volt a megtermelt nemzeti jövedelem értéke, 1985-ben már elérte a 234,8 milliárd márkát. Negyedszázaddal ezelőtt a földművesek 4,8 millió tonna gabonát takarítottak be. miközben az átlagos hektárbozam 2,17 tonna volt. 1985-ben ez a hozam már 4,82 tonnát tett ki, a betakarított mennyiség 11,8 millió tonna volt. Akkor 92 ezer lakást építettek lel, illetve korszerűsítettek, 1985-ben 212 ezer új és korszerűsített lakással javították 637 ezer polgár lakáskörülményeit. 25 évvel ezelőtt az egy lakosra jutó havi reáljövedelem 357 márka volt, 1985-ben elérte a 970 márkát. Az NSZEP XI. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásának megkezdésével 1988 első felében további gazdasági növekedést értek el, a megtermelt nemzeti jövedelem az előző év hasonló időszakához viszonyítva 4,3 százalékkal nőtt, s a növekmény több mint 90 százalékát a munkatermelékenység növekedése, a termelési költségek csökkentése eredményezte. A feszültség szítását szolgáló nyugat-berlini próbálkozások ezt a békés építomnnkát nem zavarhatják meg. Azonban — ahogyan azt a moszkvai Pravda megállapítja — ezek az ismételt próbálkozások ellentétesek a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi egyezmény szellemével és céljaival, és kedvezőtlen hatást gyakorolnak egész Európa politikai légkörére. Az USA - a mezőgazdasági törvény elfogadása után IDŐSZERŰ FIGYELMEZTETÉS K. Lomidze rajza A Fehér Ház és a kongresszus közötti, csaknem egy esztendei vita után Ronald Reagan elnök által 1985 december végén aláírt mezőgazdasági törvény — a „Farm Bill“ — megrázta a washingtoni politikai köröket. Ennek első következményé John Block mezőgazdasági miniszter lemondása volt, mivel úgy vélte, hogy az említett törvény nem védi kellő mértékben a farmereket. A bársonyszékben egy „vasmarké “ férfi követte, aki 25 év óta Reagan elnök leghűségesebb hívei közé tartozik. Richard Lyng, a 67 éves új miniszter 3981-től 1985-ig Block helyettese volt. Korábban a kaliforniai Mezőgazdasági Biiottság elnöki tisztét töltötte be 1S67 és 1969 között, tehát abban az időszakban, amikor Ronald Reagan volt az említett állam kormányzója. Lyng nem késlekedett azzal a 'bejelentéssel, hogy — saját megfogalmazása szerint — észre akarja téríteni“ az európaiakat, akik felelősek az a rikai mezőgazdasági válságért. Legutóbb azt követette, hogy legfőbb szinten tanácskozást kell tartani Nyugat-Európa és Amerika között „a mezőgazdasági világpiacon kialakult helyzet tárgyában“. Ez a kezdeményezés azt jelenti, hogy John Block utódja, akit az európaiak nem ismernek, de akt maga sem ismeri jól Európát, nem hagyja, hogy Brüsszel támadásba lendüljön abban a mezőgazdasági háborúban, amely több mint öt éve folyik a harmadik piac megnyeréséért. A tanácskozásnak azonban van egy másik, kevésbé „ártalmatlan“ célja: az amerikaiak szeretnének többet megtudni arról, hogy Spanyolországot és Portugáliát milyen feltételek mellett vették fel a Közös Piacba. Szerintük ugyanis ez az' egyezmény komoly károkat okoz az amerikaiaknak, mivel a jövőben jelentős mértékben korlátozza és fékezi a gabonafélék és az olajos magvak amerikai kivitelét az ibériai félsziget országaiba. Lyng kinevezése nem vert fel különösebb hullámokat, mivel állítólag mindenki tudta, hogy Block minisztersége átmeneti megoldást jelentett. De az európaiak, miként egyébként az amerikai gazdák is, „semlegesebb“ személyiséget szívesebben láttak volna a stratégiai szempontból fontos minisztérium élén. Természetesen jelenleg nem ez az eset, mivel Reagan elnök második megbízatása befejezése érdekében szorosabbra fíizt „kaliforniai klikkjét“, miként annak idején Nixon megvédte magát híres praetori gárdájával. Tovább tombol a vihar Washington felett. A befolyásos „Farm Bureau“ elnökét, Dean Klecknert nem erősítették meg ezen funkciójában, mivel tagsága hevesen bírálta a „Farm Bill“ előkészítése során tanúsított, a Reagan elnökénél is szélsőségesebb álláspontja miatt. Három hónappal a mezőgazdasági törvény elfogadása után, amelynek az Egyesült Államokban biztosítani kellene a „zöld fegyver“ fejlesztéséhez szükséges pénzügyi eszközöket — 170 milliárd dollárt öt év alatt —, ma még nem mérhető fel a jogszabályból eredő károk nagysága. A „Farm Bureau“ közgazdászai szerint az áron alul értékesített gazdaságok száma a négy év alatt 250 ezer fölé emelkedett. Ez a szám rendkívül magas, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai gazdálkodók száma 2,23 millió körül mozog. A mezőgazdasági adósságok összege 210 milliárd dollárt tesz ki. A „Farm Bill“ által előidézett sokk 1987 előtt valószínűleg nem érezteti hatását, legfeljebb a fölárak csökkenésének kisebb mérséklődése várható. De az is katasztrófa, mivel ismeretes, hogy a földárak alakulása jelenti a mezőgazdaság legjobb barométerét: az árcsökkenés 1984-ben 13 százalékos, 1985-ben 8 százalékos volt. Ami a farmerek jövedelmét illeti, az 1965. évi 20 százalékos visszaesés ntán 1986-ban „csak“ 8 százalékos csökkenés várható. Bizonyos reménysugarak fettßnnek a dollár árfolyamának a visszaesése következtében — ami előreláthatólag fellendíti az exportot, — ennek ellenére a válság továbbra is fennáll. Számos farmer gazdasági helyzete „drámai" marad. Ez a nyugtalanító körülmény előreláthatólag nemsokára Európában is érezteti kedvezőtlen hatását, különösen Franciaországban, a Közös Piac első mezőgazdasági országában. Ohio államban, ezen a tipikusan amerikai vidéken sokáig nem történt semmi különös esemény. Olyan jól kiegyensúlyozott államról van szó, ahol össze tudták egyeztetni a korszerűség és a mezőgazdasági tevékenység követelményeit, s ez a két elem jól megfért egymás mellett. Ohioben majdnem mindenkinek van egy kis földbirtoka. Egy szóval nem történt semmi addig a napig, amikor hallatlan brutalitással minden összezavarodott: három év óta a haragot a végzetszerüség váltotta fel. A vidéki utakon mindenütt „for sale“ feliratú táblák jelzik az eladásra szánt gazdaságokat. Közjáték a nagy amerikai ábrándban. Nemrég a televízió egyenes közvetítést adott egy gazdaság árveréséről, amely négy nemzedéken át ngyanannak a családnak a birtoka volt. Ez komoly csapást jelentett a műsor nézőinek. Ebben az állemben legutóbb három bank, amelyeknek a tevékenysége teljes egészében összefüggött a mezőgazdasági termeléssel, bezárta kapáit, s ezáltal több száz, hagyományos gazdálkodást folytató farmert juttatott csődbe. Szinte kivétel nélkül átlagosan száz hektár nagyságú, gabonatermesztő gazdaságokról van sző. Az árak zuhantak, a kamatlábak három év óta állandóan emelkednek, s a föld ára erősen csökkent. Ez a három elem összességében kllá* tástalan helyzethez vezetett. Robert Edtin szintén a dollár oltárán feláldozott gazdák közé tartGzlk. 1969-ben vásárolt meg Colombus környékén, Westervllle-ben egy 120 hektáros gazdaságot. Ebben az Időszakban könnyen tellett pénz az ilyen vételre. „Gazdatársaim többségéhez hasonlóan túl sok pénzt költöttem gépekre és felszerelésekre, mivel úgy gondoltam, hogy gyorsan növelhetem gazdaságomat. Erre nem volt elég időm. Most az ntcára kerülök, a gazdaságom eladási ára még az adósságaimat sem fedezi.“ Tizenöt esztendei munka és reménység után jutott ide, a teljes csődbe. Megsemmisült egy élet, Robert Edlin nincstelen lett, marad a munkanélküli segély, ami eddig ismeretlen fogalom volt előtte, mivel mindig a mezőgazdaságban dolgozott. Noha a mezőgazdasági törvényben nincs sok ösztönző rendelkezés a gazdálkodásra történő berendezkedésre, ennek ellenére a jelenlegi „vihar közepette“ fiatal gazdák Igyekeznek megvalósítani az idősebbek álmát. Természetesen nevetségesen alacsony áron gazdaságokat megvásárolva be akarják bizonyítani, hogy még mindig érdemes megművelni a földet és ebből meg is lehet élni. Többségük azonban felhagy a hagyományos gabona- és kukoricatermesztéssel, a zöldségtermesztés javára. Ez nem más, mint a mikrorendszerek alkalmazása a gigantizmussal szemben. Mások azzal korlátozzák a kockázatot, hogy változatos, sokcélú gazdálkodásra rendezkednek be. Foglalkoznak egy kis állattartással, egy kevés gabonatermesztéssel, továbbá zöldségtermeléssel mindennapi eladásra. Ez az új jelenség az’Egyesült Államokban valójában visszatérést jelent egyfajta önellátási formához, amit még a hagyományokhoz legjobban ragaszkodó európai gazdálkodók is igyekeznek felszámolni. Egyébként egyes szakértők szerint a válság nem érte el mélypontját, ezért hatásai nem a mezőgazdaságban okoznak mély sebeket, hanem a városokban is, ahol a vissza nem térés jelenségében az Igazi Amerika egyes értékeinek a megsemmisülését látják. John Lewis, a „Farm Eureau“ egyik vezetője a maga részéről úgy véli, hogy az új mezőgazdasági törvény legfeljebb a gazdaságok felszámolásának a fékezését teszí lehetővé (Külföldi lapok nyomán]
